Felszólalás adatai

ELNÖK: Ezzel a költségvetés mai vitájának a végére értünk. Megköszönöm minden képviselőtársamnak, aki higgadt és érvelő tudott maradni; aki pedig nem tudott uralkodni az idegein, az lehetőséget kap a folyosón, hogy bocsánatot kérjen attól, akit esetleg megbántott, még ha az csak egy tornatanár is. Köszönöm szépen.

Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap reggel nyolc órakor kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. Az előterjesztéseket J/5719. és H/5985. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerint húszperces időkeretben. Öné a szó.

DR. NÉMETH IMRE földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság helyzetéről szóló 1997. évi CXIV. törvény 2. §-a előírja, hogy a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter útján évente beszámol az Országgyűlésnek az agrárgazdaság helyzetéről, a termelők jövedelemviszonyairól, az agrárpolitikai célok megvalósulásáról, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.

A törvény értelmében a jelentés a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Központi Statisztikai Hivatal társfelelősségével készül, azt elkészülte után az Agrárgazdasági Tanáccsal véleményeztetni kell, és írásos állásfoglalását a jelentéssel együtt kell az Országgyűléshez benyújtani. A jelentés 2003-ban ötödik alkalommal készült el, az európai országok gyakorlatának megfelelően értelemszerűen az előző, tehát a 2002-es naptári év értékelésével foglalkozik, és a július végéig rendelkezésre álló adatokra épül.

A idei, 2002-es évről szóló jelentést az Országgyűlés szakbizottságainak és az Agrárgazdasági Tanács javaslatainak figyelembevételével, az előző évek gyakorlatának megfelelően állítottuk össze. Az Agrárgazdasági Tanács a jelentést szeptember 11-én vitatta meg, a helyzetet jól bemutató, korrekt anyagnak minősítette, egyhangúlag elfogadta, és kialakította írásos állásfoglalását. Az előző év gyakorlatának megfelelően a jelentés teljes terjedelmében az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásával együtt fölkerült a minisztérium honlapjára, így minden érdeklődő számára rendelkezésre áll.

Tisztelt Országgyűlés! A jelentésből az agrárgazdaság 2002. évi helyzetének jellemzésére a következő megállapításokat emelem ki. A magyar agrárgazdaság jelentős gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlődésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában ma is alapvető szerepet játszik. A mezőgazdaság 2002-es évi teljesítményének alakulását alapvetően befolyásolta a kedvezőtlen időjárás: 2002 tavaszán sajnos ár- és belvíz pusztított, emiatt növekedett a vetetlen szántóterület nagysága is; az áprilisi fagy a gyümölcsösöket károsította; a tavaszi csapadékhiány, majd az aszály a legtöbb növényi kultúránál rendkívüli terméskiesést okozott.

A termelés csökkenésében a piaci viszonyok is közrejátszottak: a külpiaci árak elmaradtak az előző évitől az elemi károk és a csökkent termés ellenére. A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya ennek következtében, a fejlett országokban tapasztalható irányzathoz hasonlóan fokozatosan csökkent az elmúlt időszakban. A GDP 3,5 százalékos mértéke azonban nemcsak a mezőgazdasági alapanyag-termelés részesedését tükrözi, ez mintegy 4 százalékkal növekszik, ha az élelmiszeripar teljesítményét is figyelembe vesszük, az úgynevezett agrobiznisz - a műtrágya, növényvédőszer-gyártás, szállítás, oktatás, kutatás és a többi - alapulvételével további 3-5 százalékos részarány-növekedést kapunk.

A mezőgazdaság bruttó kibocsátása 2002-ben a 2001. évi áron számított előzetes adatok alapján 4,4 százalékkal csökkent az előző évhez képest.

 

(17.30)

A növénytermesztés és a kertészet kibocsátása - elsősorban a gyenge gabonaév miatt - közel 11 százalékkal mérséklődött, az állattenyésztésé 2 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági szolgáltatásoké pedig a 2001. évi szinten maradt. Az élelmiszeripar 2002. évi termelése közel 2 százalékkal nagyobb volt az előző évinél, jórészt még az előző évi termés feldolgozása okán.

Az ország mezőgazdasági területe 5 millió 867 ezer hektár volt, közel 2 ezer hektárral nagyobb, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági terület 77 százalékát szántóként hasznosítják, 18 százaléka gyep. A kert, a gyümölcsös és a szőlőterület együttesen 5 százalékkal részesedik a mezőgazdaságilag művelt területből.

A vetésszerkezet alakulását a gabonafélék arányának csökkenése jellemezte, de ez még így is 6 százalékponttal meghaladta az 1996-2000. évi átlagot. 2002-ben az előző évinél 4 százalékkal kisebb területen 11,7 millió tonna gabona termett. Az áprilisi fagyok következtében a gyümölcsfélék 2002. évi kibocsátásának volumene 24 százalékkal volt kisebb a 2001. évinél.

Az állattenyésztésben részben folytatódtak az előző években tapasztalt irányzatok. A szarvasmarha-állomány 13 ezer darabbal, mintegy 2 százalékkal 770 ezerre csökkent. 2002 decemberében 5,1 millió sertést tartották az országban, 260 ezerrel, azaz 5,4 százalékkal többet, mint egy évvel korábban.

2002-ben mezőgazdasági termékekből 1 százalékkal többet vásároltak fel, mint az előző évben. A növénytermesztési és kertészeti termékek értékesítése a 2001. évi szinten maradt, míg az élőállatok és állati termékek felvásárlásának volumene 1,8 százalékkal nőtt.

A termeléshez felhasznált ipari anyagok átlagos árszínvonala 1,1 százalékkal csökkent, és mivel ugyanilyen mértékben mérséklődtek a termelői árak, az új típusú, az EU-előírások alapján számított agrárolló mértéke 2002-ben lényegében nem változott.

2002-ben a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kivitel értéke 2668 millió USA-dollár volt, a behozatalé 1306 millió. Az agrár-külkereskedelem tehát 1362 millió USA-dollár aktívumot eredményezett.

A forint árfolyamváltozása rendkívül kedvezőtlenül érintette az ágazatot. Az ebből származó bevételkiesés eléri a 70 milliárd forintot.

A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban 2002 végén 54 063 gazdasági szervezetet regisztráltak, 2412-vel többet, mint 2001. december 31-én. A vállalkozások egyharmada társas vállalkozásként, 66 százaléka pedig egyéni vállalkozásként működött.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási rendszerében regisztrált gazdaságok száma 2002. évben 228 336-ra növekedett, ami 16 ezerrel haladta meg az előző évit. Az élelmiszer-ipari szervezetek száma 43-mal nőtt 2001 decemberéhez képest.

A mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatottak száma kismértékben tovább csökkent, míg az élelmiszer-ipari szervezeteknél alkalmazásban állók száma nőtt.

A mezőgazdaságban, a vad- és erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatottak átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag mintegy 70 százaléka.

A mezőgazdasági termékek bruttó állóeszköz-felhalmozása 2002-ben folyó áron meghaladta a 200 milliárd forintot, azaz 38,5 százalékos növekedést mutat az előző évhez képest. Ennek 45 százaléka gép és szállítóeszköz, 23 százaléka pedig épületberuházás volt. Mindez azért valósulhatott meg, mert a második félévben a Medgyessy-kormány a költségvetési tartalékból olyan kiegészítéseket adott a korábbi ígéretek beváltására, illetve az adósságrendezési program kapcsán olyan forráshoz juttatta a termelőket, amely lehetővé tette, hogy ezeket a fejlesztéseket megvalósítsák. Ez az elmúlt tíz évben kiemelkedő eredmény az agrárgazdaságban.

A nemzetgazdaság összes beruházásából tizenhárom éve nem látott mértékű, 6,2 százalékos beruházási részesedést ért el az ágazat.

Az agrárágazat és a vidékfejlesztés céljára 2002. évben - költségvetési adatok szerint - a 197 milliárd forintos tervezett összeggel szemben 212,5 milliárd forint került kifizetésre, ami 5,7 százalékkal több az előző évi tényszámnál, így az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása szerint teljesült az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény vonatkozó előírása. Az agrártámogatási előirányzatok, valamint a kifizetett összegek nem tartalmazzák a kormányprogram alapján eldöntött és 2002. év végén kifizetett 60 milliárd forintos adósságrendezési és elemikár-térítési összeget, amelynek forrását a parlament a 2001. évi költségvetés végrehajtásáról szóló zárszámadási törvényben teremtette meg.

A rendelkezésre álló adó- és pénzügyi ellenőrzési hivatali gyorsjelentés adatai szerint a vállalkozások 2002-ben kedvezőbb eredménnyel zárták gazdálkodásukat a rendkívül nagy elemi kár ellenére, és a rendkívül jó természeti feltételek között megvalósult 2001. év ellenére az eredmény 9 milliárd forintos növekedést tartalmazott, amely szintén a második féléves intézkedéseknek volt köszönhető.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előzőekben vázolt eredmények értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy az új kormány elődjétől több tekintetben rendkívül nehéz helyzetet örökölt. Az előző négy esztendőben folytatódott az agrárgazdaság teljesítményének csökkenése. Az indokolt szinttől elmaradó fejlesztések nem segítették az ágazat megújulását és európai uniós felkészülését, többéves átlagban jelentősen nyílt az agrárolló, romlott a gazdálkodás jövedelmezősége, az ágazatban dolgozók kereseti színvonala a nemzetgazdasági átlagtól folyamatosan leszakadt. Nem javult a versenyképes termeléshez szükséges birtokszerkezet, a földtulajdon és földhasználat elvált egymástól, alapvetően hiányoztak a termelők eredményes piaci fellépését segítő szerveződések, a termelő-értékesítő szervezetek, a bészek, a termelői csoportok létrehozására irányuló törekvések.

Többéves lemaradás volt az európai uniós csatlakozásra való felkészülésben a szükséges intézmények kiépítése, valamint a jogharmonizáció terén egyaránt. A SAPARD-program késlekedése a kedvezőtlen nemzetközi megítélés mellett nagy veszteséget is jelentett, hiszen az ágazat 20-30 milliárd forinttal bővíthette volna fejlesztési lehetőségeit, amelyet nemcsak a mezőgazdasági termelés korszerűsítésére, hanem a vidéki infrastruktúra fejlesztésére és a feldolgozás fejlesztésére is fel lehetett volna használni. Sajnos ez a lemaradás nagyon jelentős mértékben megmutatkozik az élelmiszer-ipari üzemek felkészültségének helyzetén, és lehet, hogy emiatt kerül nagyon sok feldolgozó üzem a bezárás sorsára.

A lemaradások pótlására az új kormány több intézkedést hozott. 2002 második felében számos jelentős, a földbirtok-politikát érintő magas szintű jogszabály került elfogadásra. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a földtörvény és a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítása, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozat elfogadása.

(17.40)

Létrehoztuk a Nemzeti Földalap Kezelő Szervezetet, amelyet társadalmi ellenőrzés alá vontunk, és amely a vagyonnyilvántartás megszervezése mellett kidolgozta a termőföld életjáradékra váltásának lehetőségét biztosító programot is.

A mezőgazdaság működőképességét nagymértékben segítette a felhalmozott adósságállomány három ütemben történő rendezése. A még a 2002. évben elfogadott új agrárpiaci rendtartásról szóló törvény átvette az Európai Unió főbb piacszabályozási rendszerét és terminológiáját. Az új kormányzat elsősorban az EU-konform intézményrendszer kiépítésénél mintegy hároméves lemaradást örökölt, így szinte lehetetlenre vállalkozott: gyorsított ütemben kell megvalósítania a csatlakozásra való felkészülést. Ez körülbelül olyan, képviselőtársaim, mint ha valaki a Bécs-Budapest maratonin csak a negyedik napon indulhat el, és ahogy átfut a településeken, közben megmorogják, hogy ilyen lemaradásban van. Ez főleg akkor groteszk, amikor az előző kormány tagjai teszik ezt.

A koppenhágai csatlakozási tárgyalások keretében olyan megegyezés született, amely a magyar agrárium számára nemcsak a jelenlegi termelési színvonal fenntartását biztosítja, hanem megfelelő mozgásteret ad az ésszerű és fenntartható minőségi fejlesztéshez is. Azonnali intézkedések révén megtörtént a SAPARD Hivatal hazai és nemzetközi akkreditációja. A SAPARD-pályázatokat 2002 szeptemberében az európai uniós Bizottság külön engedélyével hirdethettük meg. Örömmel jelenthetem, hogy azóta több mint 1600 pályázat érkezett be, és a források felhasználása tekintetében, mivel utófinanszírozású rendszer van, egy év forrásait tudtuk lekötni, tehát még három év forrásait kell felhasználnunk.

Felgyorsítottuk a nemzeti fejlesztési terv keretében készülő, az Európai Unió strukturális alapjainak fogadásához szükséges agrár- és vidékfejlesztési operatív program, valamint az EMOGA garanciarészlegéből finanszírozott vidékfejlesztési intézkedéseket tartalmazó vidékfejlesztési terv összeállítását. Ezeket a terveket társadalmi vitára bocsátottuk, azt követően küldtük ki Brüsszelbe, és természetesen azóta folyik az egyeztetés a különböző célok és arányok megvalósítása tekintetében. A tárca a jogharmonizációs munka lemaradásait jelentős mértékben felszámolta.

Tisztelt Országgyűlés! Amint az a jelentésből és az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalásából is kitűnik, az agrárgazdaság az európai uniós csatlakozás küszöbén nehéz helyzetben van. Ezért létkérdés a kormányprogramban meghatározott agrárpolitika és cselekvési irány megvalósítása. A csatlakozás feltételrendszerének kialakulásával időszerűvé vált az agrárgazdaság középtávú stratégiájának újragondolása, és ennek keretében a magyar agrárgazdaság közmegegyezésen alapuló kiegyensúlyozott, hosszú távú fejlődésének megalapozása.

Kérem az Országgyűlést, hogy a törvény előírásai alapján az agrárgazdaság helyzetéről most ötödik alkalommal összeállított jelentést fogadja el, és az abból levonható következtetések alapján járuljon hozzá a kedvezőtlen tendenciák megváltoztatásához és a pozitív folyamatok pénzügyi megalapozásához.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Magda Sándor úrnak, a mezőgazdasági bizottság elnökének, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időkeretben.

DR. MAGDA SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentést megtárgyalta. A jelentés alapjául az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. számú törvény szolgál, amelyet az Agrárgazdasági Tanács megtárgyalt.

A 2002. évben pozitív és negatív folyamatok egyaránt jellemezték az ágazatot, részben az időjárási, részben egyéb okok miatt az ágazat kibocsátása valamelyest csökkent. Ellenben pozitív elemként kell értékelnünk, hogy a 2002. évben a korábbi évek tendenciája megtört, és a GDP-arányoknál érdemben magasabb, több mint 6 százalékos volt a beruházási ráta.

Pozitív folyamatként kell minősítenünk azt is, hogy az agrárolló a 2002. évben nem nyílt, sőt minimális záródás következett be. A kettő együttes értékelése azért fontos, mert gyakorlatilag a 2002. év volt az, amelyik igen jelentős mértékben arra ösztönözte a mezőgazdaságból élőket, hogy látva az európai uniós csatlakozás előtti kihívást, növeljék a gépberuházásaikat, növeljék az ültetvénytelepítést. Ma az agrárágazatban gyakorlatilag az tapasztalható, hogy a gépberuházásokra jó lehetőséget ad a SAPARD-forrás megnyitása, illetve a SAPARD igénybevétele, az ültetvénytelepítésnél pedig soha nem látott érdeklődés tapasztalható a szőlőágazatban, de a gyümölcságazatok területén is.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Tehát azt kell mondani, hogy a gazdálkodók a 2002. évben hitték el igazán azt, hogy Magyarország az Európai Unióhoz fog csatlakozni, és ez az év volt az, amikor igazán rájöttek és tisztázódott bennük az, hogy aki ma a területét még hasznosítani akarja, arra szőlőt vagy gyümölcsöst telepít. Ez kedvező is, de ha figyelembe vesszük azt, hogy ennek következtében a különböző termőtájakon a korábbi évekhez képest megemelt telepítési támogatások is alig 50 százalékban fedezték a telepítés költségét, ezek már negatívumként jeleníthetők meg. Egy tény: mind ültetvénytelepítésre, mind géptámogatásra a 2002. évben - az előző évektől eltérően - jóval magasabb összeget tudott a jelenlegi kormány biztosítani.

A mezőgazdaság nemzetgazdasági szerepe kapcsán az ágazat továbbra is megőrizte jelentőségét, hiszen a kivitel értéke 2 milliárd 668 millió USA-dollár volt. Ugyanakkor azzal is szembesülnünk kell, hogy az import mértéke, ha nem is látványosan, de folyamatosan növekszik, ami a 2002. évet is jellemezte. Meg kell viszont jegyezni, és ezt gyakorlatilag le kell szögeznünk, hogy a magyar gazdaság nyitottsága miatt ezzel a jövőben is számolni kell, és azt hiszem, ezt természetesnek kell tartani.

A jelentés részletesen elemzi a különböző gazdasági szervezeteket, az azok működésével kapcsolatos tapasztalatokat és a levonható konzekvenciákat. Ha a történtek rövid összefoglalására törekszem, akkor azt kell mondanom, hogy stabilizálódni látszik az agrárgazdaság szerkezete, és a többszektorú agrármodell megvalósítása mára már nemcsak célkitűzés, hanem valóság is. De szeretném hangsúlyozni, hogy 2002-re gyakorlatilag kialakultak azok a vállalkozási formák, azok a szerkezetek, amelyek megítélésünk szerint az Európai Unióban is versenyképes vállalkozási formaként maradhatnak fent. Ez a modernizáció vonatkozik a földhasználatra is, hiszen a földhasználati viszonyok is kezdenek stabilizálódni. Megítélésünk szerint igen jelentős szerepe van ebben annak a földtörvénynek, amelyet az Országgyűlés elsők között hozott meg. A Nemzeti Földalap munkáját mindenképpen ki kell emelni, hiszen az elmúlt időszakban olyan pozitív lépések történtek, amelyek elősegíthetik a földkoncentrációt, és biztosítják azt, hogy azok az idősebbek, akik a területükön nem akarnak gazdálkodni, a földet életjáradékra cserélhetik, ez a föld pedig biztosíthatja az integrációs lehetőségeket, illetve a koncentrációt.

Az ország földterületének 47 százalékát egyéni gazdálkodók, 40 százalékát pedig társas gazdálkodók hasznosítják; a fennmaradó 13 százalék pedig egyéb célú földhasznosítás. Negatívum, hogy a foglalkoztatásban továbbra sem állt meg az ágazat kibocsátása. Sajnos azt kell mondani, hogy e tekintetben a változás, változtatás elengedhetetlen, ebben viszont csak a termékpályák alapján történő vertikális integrációk segíthetnek. Szeretném ezt hangsúlyozni; fontos ennek a hangsúlyozása azért is, hiszen Európában a fejlett országok között így tudtuk elérni ezt az eredményt.

Szeretném kérdezni, elnök asszony, hogy öt perc vagy tizenöt perc.

(17.50)

ELNÖK: Tizenöt.

DR. MAGDA SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. (Közbeszólások: De bizottsági!)

ELNÖK: Előterjesztő bizottsági elnök, képviselőtársaim. Harrach Péter alelnök úr jelezte, hogy határozati javaslatot terjeszt elő, s mint ilyen, 15 perc illeti, plusz még 20 másodperc, mivel közben volt ez az intermezzo.

DR. MAGDA SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Elnézést kérek, nem fogok ezzel visszaélni (Zaj. - Az elnök csenget.), csak mivel közben integetések történtek, és Harrach elnök úr 15 percet jelzett, ezért gondoltam azt, hogy élek az idővel, de nem visszaélek az idővel, tehát igyekszem összefoglalóan folytatni tovább a gondolataimat, csak zavart az, hogy képviselőtársaim is, hisz én is első alkalommal öt percre gondoltam. Folytatnám tehát.

ELNÖK: Elnézést, képviselő úr, az elnöklés innen folyik továbbra is, úgyhogy kérem, ezt vegye figyelembe. (Derültség.)

DR. MAGDA SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tehát gyakorlatilag az integrációnál tartottunk, és ott, hogy a bizottsági megállapítás szerint is fontos a vertikális integráció további folytatása. A keresetek ollója kismértékben nyílt, de ez a vizsgált időszakban viszonylag kisebb, mint az elmúlt években. Az agrártámogatásra a 2002. évben is összesen 212,5 milliárd forint került kifizetésre. Ez 5,7 milliárd forinttal haladja meg a tényszámokat.

Külön kell szólni a gazdálkodók jövedelempozíciójának alakulásáról, amely jelentős mértékben összefügg az úgynevezett 60 milliárd forintos adósságrendezési programmal. Erre is tekintettel, együttesen az agrárgazdálkodók adózás előtti eredménye növekedett, és 47,2 milliárd forintot ért el. Az értékelés során rá kell irányítani a figyelmet arra a tényre is, hogy a nem árutermelő kisgazdálkodók esélyei igen rosszak, de ez nem az egyéni és társas összefüggésben jelenik meg, hanem az egyéni gazdálkodókon belül. Az értékelés során ugyanis azt látjuk, hogy a munkajövedelem a kistermelők esetén 600 ezer, a közepes termelők esetén 1 millió 400, a nagy méreten gazdálkodóknál pedig 2 millió 135 ezer forint. Mindebből egyértelmű következtetésként az vonható le, hogy bizonyos méret alatt a vállalkozó vagy az agártermelő sajnos tényleg esélytelen. Ezért elengedhetetlen egy olyan vertikális integráció támogatása, amely a területhasznosítás, a foglalkoztatás, a gazdálkodás jövedelempozíciójának javulásához vezethet. Ezért a támogatások későbbi rendjénél is mindenképpen elsőbbséget kell kapni az integrációnak, mégpedig az olyan integrációnak, amely a feldolgozás szintjét emeli, és ebben az esetben a vidéki foglalkoztatottak száma is jelentős mértékben stabilizálódhat, illetve a későbbiekben előrelépést is tapasztalhatunk.

Nagyon fontosnak találta a bizottság annak a megállapítását is, hogy Magyarországon az agrárágazatban törekedni kell arra, hogy az egyes térségekben az alternatív lehetőséget minél teljesebb mértékben használjuk ki, hisz ezek az alternatív lehetőségek adhatják a vidékhez való kötődés, illetve a vidéki életformák megerősödését.

Mindent összegezve az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának összegző megállapításai és támogató szavazása alapján javaslom az Országgyűlés plenáris ülésének, hogy az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről készített jelentést vitassa meg és fogadja el.

Köszönöm szépen, elnök asszony, és elnézést kérek a közbeszólásért. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Bizottsági elnök úrnak megköszönöm a felszólalását, és nem is volt szükség a pluszidőre, hiszen 10 percen belül, jócskán 15 percen belül volt a felszólalása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, ez viszont most már ötperces időkeretben történik. Kékkői Zoltán képviselő urat illeti a szó. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak keményen, Zoli!)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2003. október 15-én, szerdán megtartott ülésén megtárgyalta a J/5719. számú, az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentést.

Az egyik MSZP-s képviselő örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a bizottság elé került az agrárgazdaság helyzetéről szóló jelentés, és hozzátette - idézem -, első alkalommal lesz az az esemény, amikor meg is tárgyalja a parlament, méghozzá a költségvetés benyújtása előtt. Érdekes megállapítás, bár már a benyújtás számát tekintve sem stimmel a dolog, ugyanis most a J/5719-est tárgyaljuk, a költségvetés pedig a T/5601. számon lett benyújtva, és tulajdonképpen már azzal is kezdtük a mai nap folyamán, a költségvetéssel, és nem ezzel, amit a törvény előír. Képviselőtársamnak annyit azért tudnia kellett volna, hogy az 1997. évi CXIV. törvény 2. §-ában ez áll: “a jelentés elfogadásáról az Országgyűlés a következő évi központi költségvetésről szóló törvényjavaslat benyújtását megelőzően határoz.ö

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy a jelentés első kötetének 58. oldalán találkozunk a hiteladósság rendezésével kapcsolatos résszel. Ezt tavaly a 215/2002. kormányrendelet tette lehetővé, 60 milliárd forintot biztosítva a 2002. évre. Ebben a részben nincs konkrétan kifejtve, hogy kik milyen összeggel részesültek ebből a 60 milliárd forintból. Annak idején többször kértünk betekintési lehetőséget ezzel kapcsolatban, de nem kaptunk. Érdekelt volna minket, hogy milyen összegek kerültek kifizetésre egy-egy gazdaságban. Egyébként valóban nagyon jól megszerkesztett anyagról van szó, amelyhez áttekintő táblázati rendszer van mellékletként csatolva. Ezt hiányoltuk viszont a hitelek adósságrendezésével kapcsolatban, amelyből ránézésre kiderült volna számunkra, hogy mekkora összeggel részesültek a részvénytársaságok, szövetkezetek, családi gazdaságok, valamint az őstermelők. Ez az egyik dolog, ami hiányossá teszi a jelentést.

A másik, amire szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az állatállomány alakulását tartalmazó táblázatnál érdekes adattal találkoztunk. Például a sertés és a szarvasmarha esetében a gazdasági szervezeteknél 2001-hez viszonyítva 2002-re nagy növekedés látható, míg az egyéni gazdálkodóknál inkább kismértékű csökkenést mutat a táblázat. Felvetődik a kérdés, hogy vajon kik okolhatók a tavaszi tej-, illetve sertéstúltermeléssel. Ebből a táblázatból egyértelműen kiderül, hogy az említett ágazatokban a túltermelést éppen a nagyüzemek idézték elő, amelyekről jelenlegi kormánypárti képviselők mindig csak pozitívan nyilatkoznak, mondván, hogy könnyebben reagálnak piaci eseményekre, jobban érzékelik a problémákat. Szerintünk viszont ebből is látszik, hogy nem az őstermelők és az egyéni gazdálkodók okolhatók a túltermelési válság előidézésével.

Felmerült még az agrártámogatások felosztásának kérdése is. Az ültetvénytelepítés támogatása 2002-ben - ellentétben azzal, ahogy Magda képviselő úr, elnök úr mondta - 86 százalékos volt az előző évhez képest. Ez katasztrófa! Az európai uniós csatlakozás előtt nagymértékű csökkenés látható. Mit szól ehhez a HNT? Mi mindig arra törekedtünk, hogy ez évről évre növekedjen. Ugyanakkor valóban dicséretes - ahogyan hallottuk az államtitkár úrtól is, miniszter úrtól is - a géptámogatás növekedése. Valóban 32 milliárd forintot biztosítottak a géptámogatásra az előző évi 25 milliárddal szemben. Megjegyzem, hogy ez a növekedés majdnem akkora, mint amekkora a mi időnkben volt 2000-ről 2001-re, akkor ugyanis majdnem megkétszereződött a támogatás mértéke. Legalább ilyen arányú növekedést vártunk volna el az ültetvénytelepítésnél is. Nem tudjuk, hogy a 2002. év kiesését az uniós csatlakozásunk előtti utolsó évben hogyan, milyen formában fogjuk pótolni. Csatlakozásunk előtt az élelmiszeriparban is fontos beruházások maradtak el, hiszen az előző évhez képest csupán 91 százalékon valósult meg. Ez szintén gondot okozhat a csatlakozás után.

A bizottsági ülésen a határozati javaslatot az ellenzék 8 nemmel általános vitára alkalmatlannak tartotta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy a napirendi ajánlás értelmében a vezérszónoki felszólalások 15 perces időkeretben történhetnek.

Így elsőként megadom a szót Gőgös Zoltán képviselő úrnak, aki a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében mondja el véleményét. Öné a szó, képviselő úr.

 

(18.00)

GŐGÖS ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló 1997. évi CXIV. törvénynek megfelelően az FVM és a Központi Statisztikai Hivatal közös felelősségével idén ötödik alkalommal készült el az előző év helyzetét értékelő jelentés, amelyet a kormány a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előterjesztésében az Agrárgazdasági Tanács írásos állásfoglalását mellékelve nyújtott be az Országgyűlésnek.

A jelentés megállapítja, hogy hazánkban a mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli aránya - nem kis mértékben az elmúlt évek sorozatos elemi csapásai miatt - a fejlett országokban tapasztalható irányzathoz hasonlóan fokozatosan csökken; az értéke nem éri el a 4 százalékot. Ennek ellenére az agrárgazdaság továbbra is jelentős gazdasági szektora a nemzetgazdaságnak, amely a kedvező ökológiai adottságok kihasználásában, a vidék fejlődésében és a vidéki lakosság foglalkoztatásában ma is alapvető szerepet játszik.

Az ágazat azonban az utóbbi években messze potenciális lehetőségei alatt teljesít. Az elmúlt évben a Statisztikai Hivatal adatai szerint 4,4 százalékkal csökkent a mezőgazdaság bruttó kibocsátása, amelyben a rendkívüli kedvezőtlen időjárás mellett a termelők tőkehiánya és az utóbbi években kialakult alacsony műszaki, technológiai színvonal is döntő szerepet játszott. Mindenki által ismert, hogy a mezőgazdaság rosszabb természeti feltételek mellett működött 2002-ben, mint 2001-ben, hiszen 2002-ben is egy erősen aszályos év volt. A jelentést áttanulmányozva megállapíthatjuk, hogy milyen átcsoportosítások történtek a 2002. évi költségvetésben a kormányváltás után, amit nyilván lehet vitatni, de én azt gondolom, hogy olyan célokat szolgáltak, amelyek fontosak voltak az ágazat szempontjából. Ebből szeretnék néhány dolgot kiemelni.

Agrártámogatásokra a tervezett összes forrás 2001-ben 194 milliárd forint volt, 2002-re, tehát a kétéves költségvetés második évére 197,1, és ez lett ténylegesen 212,5 milliárd forint. Tehát itt egy nagyon pozitív irányú átcsoportosítás történt, amit nyilvánvalóan az év közbeni folyamatok tettek szükségessé. Ezen belül az agrárberuházások támogatására 2001-ben 55,8 milliárd forint, 2002-ben a 64 milliárd tervezettel szemben 66,2 milliárd forint volt a tényleges forrás. A piacrajutási támogatás 2001-ben 32,5 milliárd, a 2002. évi terv 41,2 milliárd forint volt, a tény 44,6 milliárd forint.

Volt egy program, amelyet 2001-ben meghirdetett a korábbi kormány, ez a családi gazdaságok programja volt. Erre 2001-re megfelelő forrásokat biztosított, de a 2002. évi költségvetés fejezetei között ilyen külön forrás nem szerepelt. Erre 8 milliárd forintot kellett a költségvetési tartalékból az új kormánynak átcsoportosítani, ezenkívül további 6 milliárd forintot kellett az általános tartalékból, hogy a keletkezett piaci feszültségeket kezelni tudjuk. Szükség volt arra is, hogy növeljük a géptámogatások összegét. Azt hiszem, ezt senki nem vitatja, hiszen az ágazat szereplői érdekében az európai uniós csatlakozás előtt egy pluszforrást sikerült ezzel teremtenünk. A bor- és a szőlőágazatban is voltak problémáink, ezért volt szükséges, hogy konkrétan a lepárlásra is komoly összegeket fordítsunk.

Több esetben esett már szó itt a parlamentben is, de a mostani bizottsági vélemények kapcsán is a hitelkonszolidációról - és én hozzátenném, hogy az elemikár-enyhítésről, mert ezt a kettőt együtt kell kezelni, hiszen a 60 milliárd forint két dolgot próbált lefedni. Ez azért történt, mert a választási ígéreteink között szerepelt, hogy egy olyan régi nagy adósságállománynak a kezelésében segítünk, ami nyomta az ágazatot, és gátolta a mezőgazdaság további fejlődését. Emellett volt egy nagyon komoly elemi kár, amelynek enyhítésére forrásokat kellett biztosítani. Több kérdés felmerülhet, hogy kik is kapták ezt a támogatást - én most elmondom: 38 ezer őstermelő, 1600 egyéni vállalkozó, 6400 családi gazdálkodó és 1600 gazdasági társaság kapta. Arról is lehet vitatkozni, hogy milyen arányban. Ha az integrátorokat is figyelembe vesszük, márpedig figyelembe kell vennünk, 50 százalékát kapták kistermelők ennek a támogatásnak. Persze lehet azt mondani, hogy ezt kár volt így megtenni, de én azt gondolom, hogy aki ilyet mond, az menjen el hozzájuk, és kérdezze meg tőlük, hogy ők hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez 2002 decemberében, amikor komoly problémákat sikerült ezzel a támogatással megoldani.

A konszolidáció a 2003. évben is folytatódik, 12,5 milliárd forint további hitelkonszolidáció történik, ez már kifejezetten a kedvezőtlen adottságú és az elmaradott térségek gazdálkodóit segítheti. Azt hiszem, ezt se lehet vitatni, hogy kell, vagy nem kell, el kell menni hozzájuk, még egyszer mondom, és meg kell tőlük kérdezni, hogy kinek hogyan segített ez a támogatás.

Itt jegyezném meg, hogy az Unió tagjaiként sajnos nem térhetünk el majd az ottani gyakorlattól, és ezért kénytelen volt a kormányzat már a 2002. évben olyan módosításokat végrehajtani, amelyek már a 2003. év támogatási rendszerét vetítették elő. 2002-ben, a kormányváltás után az is pozitív elmozdulás volt, hogy olyan piacszabályozó intézkedések kerültek bevezetésre, amelyek korábban nem voltak, és megfelelnek az uniós szabályoknak. Ennek megfelelően előre meghirdetett intervenciós áron, ami 2300 forint volt, 13 790 tonna gabona került állami intervencióba, és 3,3 millió tonna került kamat- és tárolási támogatás mellett közraktárba.

Azt is kijelenthetjük, hogy az európai uniós intézményrendszer kiépítésében a kormányváltás előtt nem történt érdemi előremozdulás. Ezt az elvesztegetett időt kell most nagyon rövid idő alatt behozni, ami nem reménytelen, de lényegesen nehezebb vállalkozás. Itt szeretném megjegyezni, hogy hamarosan minden képviselőtársam kezébe kerül egy kiadvány, ami a három alrendszernek a támogatási és igénybevételi lehetőségét fogja majd minden gazdának bemutatni, és majd ebben kérjük is a képviselők segítségét, hogy ezt minél jobban, minél intenzívebben megismerhessék a gazdák. Ez egy nagyon fontos feladatunk lesz az elkövetkezendő időszakban; enélkül sajnos továbbra sem fogunk az Európai Unió sikeres ágazatává válni.

Elmondhatom a 2002. évről azt is, hogy örvendetes volt, hogy év végére, igaz, hogy több év lemaradással, a magyar gazdák is beadhatták első SAPARD-pályázataikat. Azt mindenki tudja, hogy ebben minden csatlakozó és még később csatlakozó ország is megelőzött bennünket; azt mondom, tegyük félre a múltat, az a feladatunk, hogy ezt most minél többen igénybe vegyék. Azt is látjuk, hogy eddig 13 milliárd forint összegű pozitív elbírálás történt, és a rendszer hibáit - amik nyilván egy előkészítési hibából adódtak - megszüntető második kiírás 2004 májusáig további 40 milliárd forint uniós forráshoz juttathatja a magyar termelőket - még egyszer mondom, 40 milliárd forinthoz. Nagyon nagy összegről van szó, aminek a felhasználása létkérdés a magyar mezőgazdaság technikai színvonalának fejlesztése érdekében.

Ezek a pályázatok egyben a jövőre nézve jó tanulóprogramnak is bizonyultak, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a feltételrendszer kialakítása sok jogos kritikát kapott és kap még a mai napig is; ebből a második körben sok mindent sikerült korrigálni, de még így is tovább javítandó. Erre mi is több javaslatot tettünk, többek között, hogy próbáljuk bele visszaemelni azt a támogatási formát, ami a szőlő- és gyümölcstermelés technikai segítségét tartalmazza, mert ez sajnos egy technikai hiba miatt ebből kimaradt.

Összegezve, azt gondolom, a 2002. év a maga ellentmondásaival együtt egy pozitív folyamatot indított el, elsősorban a beruházások terén. Ez a folyamat ebben az évben is folytatódik, és remélhetőleg - még egyszer hangsúlyoznám - a SAPARD-program lehetőségeit kihasználva további százmilliárddal növelheti a mezőgazdasági beruházások összegét. Ez egy alapvető kérdés ahhoz, hogy megfelelő szinten tudjunk az Európai Unióhoz csatlakozni.

Hangsúlyoznám, és ismételten kitérnék rá, hogy most, jelenleg a legfontosabb feladatunk - a következő egy-két hónapban - a gazdák felkészítése. Ennek kapcsán említettem ezt a kiadványt, és ennek kapcsán kell elmondanom, hogy a most beinduló oktatási program, illetve regisztrációs program, ami alapfeltétele az európai uniós támogatások igénybevételének, egy nagyon összehangolt munkát igényel, amit szeretnék hangsúlyozni, hogy továbbra is állami feladatnak tekintjük, és elsősorban a földművelésügyi és vidékfejlesztési hivatalok állományával kívánjuk megoldani, hiszen ők vannak legközelebb jelenleg a gazdákhoz. Ezt a programot csak úgy tudjuk eredményesen végrehajtani, ha a gazdák által ismert szakemberektől hallják ezeket a tájékoztatásokat.

(18.10)

Az a véleményem, hogy ehhez a programhoz, amely előttünk áll - és ez igaz most már 2002 második felétől folyamatosan -, minden idegszálunk azon kell hogy legyen, hogy az Európai Unió megfelelő partnerei legyünk ebben az ágazatban is. Összefogásra van szükség, ezt több képviselőtársam említette ellenzéki oldalról is. Ékes József képviselőtársam is erről beszélt már a napirend előtti hozzászólásában. Azt hiszem, azért, hogy az agrárágazat egyáltalán talpon tudjon maradni ebben az új piaci környezetben, összefogásra és az ellentéteket félretevő magatartásra van szükség, amivel talán elérhetjük, hogy amikor majd ugyanebben a körben a 2004-es hasonló jelentést értékeljük, sikerről számolhassunk be a parlament keretei között. Ebben kérem valamennyiük támogatását és segítését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps. - Babák Mihály: Zoli, mi is megtapsoltunk!)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselőtársaim! Most felszólalásra következik ismét egy Zoltán, Kékkői Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportja nevében, majd őt követi Kis Zoltán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A Zoltánoké a nap!) Úgy tűnik, igen. Öné a szó, képviselő úr.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsődlegesen köszönetet kell mondanom a beszámoló előkészítőinek, mivel tényszerű, tárgyilagos adatszolgáltatásaikkal fellebbentették a fátylat néhány, olyan jelentős összegű költségvetési kifizetésről és technikáról, amelyet a jelenlegi kormány ez idáig kvázi titkosan kezelt.

Azért is érdekes a 2002. évi beszámoló, mivel ez a kormányváltás éve volt. Az előterjesztésből jól elkülöníthetően tetten érhető a május 27-e utáni paradigmaváltás, bizonyítékokat szolgáltat a jelenlegi kormányzat szelektív agrártámogatására. (Gőgös Zoltán: Ez azért érdekes!) Ráadásul az a legnagyobb probléma a május 27-ét követő kifizetésekkel, hogy néhány jelentős területen - az előterjesztésben bizonyítottan - az agráriumból kivonásra kerülő pénzekről van szó; mindez akkor, amikor minden fillérre szüksége van a magyar mezőgazdaságnak.

A felszólalás időbeli korlátja miatt a beszámoló két részterületére korlátozom a figyelemfelhívást, és át is adom a szót a beszámoló jelentésben leírt tényeknek.

A beszámoló 58. oldala tárgyalja az éven belüli hitelek adósságrendezésére fordított 60 milliárd forint részesedési megoszlását. Idézem: “Az adósságrendezési támogatás 71 százalékát a gazdálkodó szervezetek - gazdasági társaságok, szövetkezetek -, 29 százalékát pedig magántermelők igényelték.ö A mezőgazdasági bizottsági ülésen hiányoltam, hogy ez idáig nem találkozhattunk a tételes kimutatással, kik milyen összeggel részesedtek ebből a 60 milliárd forintból. Ugyanis a hitelelengedés mellett az aszálykár és a dunai árvíz kárvallottjai is ebből az összegből lettek kártalanítva, ezért igényeltem volna egy részletezőbb kimutatást.

Az előterjesztőt képviselő FVM helyettes államtitkár úr akkor ott nyomatékosan megerősítette - idézem -: “Pontosan le van írva, hogy ebből mennyi a társas és mennyi az egyéni vállalkozó. Igaz, hogy százalékban, de az csak annyit jelent, hogy a 60 milliárd forintot azokkal a százalékokkal fel kell szorozni, és egészen pontos számot kap a képviselő úr.ö Így az államtitkár úr szavaival élve egész pontos számot kaptunk végre, tehát 42 milliárd forintot kaptak a gazdálkodó szervezetek, 18 milliárd forintot pedig az egyéni gazdálkodók.

Nos, korábban éppen e miatt az egészen pontos szám iránti gyanúnk miatt tiltakoztunk a már vonatkozó kormányrendelet meghirdetése előtt. Az akkori gyanúnkat sajnos igazolta a mostani beszámoló. Ez a kormánypolitika kétszeresen is diszkriminálja az egyéni gazdálkodókat. Míg az egyéni gazdálkodók hitelhez sem jutnak, addig egy preferált rétegnek még a busás hiteleket sem kell visszafizetniük. Ennek a diszkriminációnak a gazdasági megalapozatlanságát az egyéni gazdaságok és a társas vállalkozások jövedelmezőségének tárgyalása kapcsán a beszámoló jelentés is bizonyítja.

Az anyag 71. oldalán olvashatunk az egyéni gazdálkodók hitellehetőségeiről. Idézem: “A hitelfelvételhez szükséges saját források hiányában, illetve a hitelekhez való hozzájutás további nehézségei miatt - elérhető jövedelmezőséghez képest nagy kamatterhek, bonyolult ügyintézés, erős vagyoni biztosítékok szükségessége - a gazdálkodók tevékenységüket kénytelenek önfinanszírozó képességükhöz igazítani.ö De hogy valójában a társas vállalkozások hitelfelhasználása sem megfelelő, azt az anyag 80. oldaláról idézem: “Aggodalomra ad okot az a tény, hogy a gazdaságok a tartozások visszafizetésére kénytelenek fordítani szabad forrásaik nagy részét, miközben ezekre a fejlesztések érdekében is égető szükség lenne. Nyugtalanító az eladósodottság több év óta romló, jobb esetben stagnáló tendenciája.ö

Az idézett részek nyomán joggal tehetjük fel a kérdést: ha így áll a helyzet, mégis miért mindig ezek, és azok miért nem részesednek hitelben és hitelelengedésben? A miénknél fejlettebb demokráciában ez az immár évtizedek óta preferált kör nemhogy hitelelengedéshez, de hitelhez sem juthatna. Sőt, már régen kizárták volna a termelésből önmagukat, éppen a sokat hivatkozott gazdasági versenyképesség alapján.

De haladjunk tovább, térjünk át a beszámoló jelentésben feltárt még nagyobb falatra. Az előterjesztés 16. oldalán egy másik 60 milliárdos, pontosan 62,2 milliárd forintos történésről találunk fátyolfellebbentést. Jelesül a szövetkezeti üzletrészek május 27-e előtti átlátható folyamatáról és a május 27-e utáni folyamatra történő diszkrét utalásokról van itt szó. A szövetkezeti üzletrészek polgári kormányzat általi felvásárlásáról tárgyilagosan elismeri a beszámoló - idézem -: “A kormány intézkedése ezeket a tarthatatlan és visszás kapcsolatokat kívánta megszüntetni üzletrészesek és szövetkezetek között.ö Az sem mellékes körülmény, hogy éppen az állam által történő felvásárlás kapcsán derült ki végre: az üzletrészek igenis jelentős vagyoni értékkel bírnak, annak értéktelen voltát csak az azt lenyúlni szándékozó lobbi szuggerálta. Az is tény, hogy a polgári kormány az üzletrészek felvásárlásának szövetkezetektől történő átvállalásával jelentős támogatást nyújtott a szövetkezeteknek, bizonyítva a szektorsemleges agrártámogatást.

De mi történt 2002. május 27-e után? Értelmezzük együtt az előterjesztésben foglalt adatokat és utalásokat. Kezdjük a közölt adatokkal! Idézem: “Kormányhatározatok alapján 354 ezer fő üzletrésztulajdona került megvásárlásra, a tényleges kifizetés értéke a 2002. év végéig 62,2 milliárd forintot tett ki.ö Nagyon érdekes adatok ezek. A ránk bízott osztást elvégezve kiderül, hogy az üzletrész-tulajdonosok átlagban 175 706 forintot vettek fel azért - nagyon érdekes ez az adat -, mivel május 27-e előtt a kifizetésre került üzletrész mind a halmozott összeg tekintetében, mind az egyéni kifizetések átlagát tekintve majdnem egy nagyságrenddel kisebb volt. Pedig 2001 augusztusa és 2002 márciusa között került sor az értékesebb üzletrészek megvásárlására. Erről a május 27-ét követő lavinaszerű pénzkifizetésről mind mi, mind pedig az üzletrész-tulajdonosok most értesültünk először.

Talán még ennél is érdekesebb a beszámoló másik megállapítása. Idézem: “A rendezés sikerét egyrészről a holt tőke felszabadítása, valamint a kormány szándéka szerint annak mezőgazdaságba való visszajuttatása jelenti.ö A kormány szándékáról a 2357/2002-es kormányhatározatból értesültünk, amely kormányhatározat 2. pontja szerint az állami kézben lévő üzletrészek szövetkezeteknek való visszajuttatása a szövetkezeti menedzsment részére történő ingyenes tőkejuttatást jelent. Az ingyenes üzletrész-tőkejuttatás technikai előzménye, hogy az MFB vagyonában nyilvántartott üzletrész veszteségként került még ugyancsak 2002-ben leírásra, ezért is hiányoljuk a szövetkezeti üzletrészvagyon 2002. évi mérlegét az agrárbeszámolóból.

Mivel az állam üzletrészvásárlása az üzletrészek 1992. évi névértékén történt, a felvásárolt üzletrészek mai piaci értéke többszöröse a kifizetésre került 62,2 milliárd forintnak, vagyis ez az egész magyar mezőgazdaságot konszolidálni képes dáriusi vagyon először nulla értéken kerül be néhány tucat szövetkezetbe, majd nulla értéken onnan ki is kerül, mint ahogy azt már 1988 óta megszokhattuk.

(18.20)

A szövetkezeti agrárvagyonnak az agráriumból történő kivételére találunk konkrét adatokat is a beszámoló jelentésben. 2002-ben az előző évihez viszonyítottan 154 szövetkezet, a szövetkezetek 8,5 százaléka szűnt meg - 3. táblázat -, továbbá ugyanezen idő alatt a szövetkezetek által használt összföldterület 217 ezer hektárral, 25,4 százalékkal csökkent, ez az 5. táblázatban található. Ismétlem: 1988 óta, immár 15 éve törvényesen zajlik az agráriumból ez a fajta tőkekivonás, de most, a harmadik évezred elején már arra is kíváncsiak lennénk, hol landol ez az eredendően és költségvetésileg az agráriumnak szánt pénz.

Ennek az elvárásnak a megfogalmazása azért sem lehet illuzórikus, mivel a beszámoló jelentés bevezetése is ezzel kezdődik. Idézem: “...az Országgyűlés elé terjeszti a beszámolóját az agrárgazdaság helyzetéről, a mezőgazdasági termelők jövedelemviszonyairól, főbb agrárpolitikai célok megvalósulásáról, a megtett intézkedésekről, valamint a költségvetési támogatások felhasználásáról.ö Nos, az én hozzászólásom ez utóbbi költségvetési források felhasználásra korlátozódott.

Az előttünk fekvő, kitűnő beszámoló jelentés és jelen felszólalásom után Keller államtitkár urat immár semmi sem mentheti fel annak felelőssége alól, hogy a nevesített 122,2 milliárd forint költségvetési forrás felhasználásának felelőseivel szemben a szükséges intézkedéseket megtegye.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a felszólalását, képviselő úr. Felszólalásra következik a Szabad Demokraták Szövetsége vezérszónoka, Kis Zoltán képviselő úr, államtitkár úr; őt követi majd Medgyasszay László képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr, államtitkár úr.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Kékkői Zoltán úr felszólalását, nem tudtam, hogy most a 2002-es agrárbeszámolóról van-e szó, vagy egy vádbeszédet hallunk annak a stílusában, amelyet valóban annak idején, a '30-as években a nagy Szovjetunióban elő is vezettek, igaz, némi különbséggel, ugyanis akkor az egy kollektivizálás és egy államosítás volt, most meg a vádbeszéd arról szólt, hogy magánosítás.

Valóban igaz, hogy ez a 2002-es beszámoló nem előzmény nélküli. Ahhoz, hogy az agrárium ezeket az eredményeket produkálja, és ilyen sajátosan alakuljon a jövedelemviszony, a termelési szerkezet és ezen belül is a termelők csoportjai szerinti jövedelemkülönbség, az előzmények 1991-92-re vezetnek, amikor is egy nem kellően átgondolt, de politikai indulatoktól mindenféleképpen fűtött, agresszív akcióval az úgynevezett kárpótlás elindította azt a folyamatot, ami a tőkekivonást eredményezte az ágazatból. Ugyanis a kárpótlás nem abba az irányba hatott, hogy az ágazatban működő tőke tulajdonost váltva ugyan, de ott maradjon; én egyetértek vele, osszuk fel a szövetkezetet, osszuk fel a földet, ezzel idáig semmi probléma, alakítsunk egy másik, talán modernebb és hatékonyabb szerkezetű mezőgazdaságot.

Nem ez történt, hanem rászabadítottuk azt a kárpótlási jeggyel rendelkező tömeget az ágazatra, amelynek esze ágában nem volt mezőgazdasági tevékenységet folytatni, de nem tudott mit kezdeni a kárpótlási jegyével, nem tudott mit kezdeni az üzletrészével, és odamentek licitálgatni a szövetkezetekbe, és elvitték a föld jó részét, valamint olyan állatállományt... Ha visszaemlékszik Kékkői úr, '92-ben és '93-ban a sertés törzsállományának több mint 50 százaléka került kivágásra. Én tudok olyan parlamenti képviselőről, aki kétségbeesetten szaladgált, méghozzá egy olyan szövetkezetbe - talán a nevét nem mondanám -, amely országos hírű volt, és mivel az üzletrészét ő onnan ki akarta hozni, és második emeleti lakásába a kanokat nehezen tudta volna elhelyezni, így vágóállatsúlyban adta le a tenyészállatokat, és gyakorlatilag azok az ágazatból kikerültek. Megjegyzem, ez 500 milliárd forintot jelentett tőkekivonásban '90 és '94 között.

Kékkői úr, nem volt szándékom ma erről beszélni, 2002-re vetítve: az üzletrész-kivásárlással, amelyet önök kezdtek el borzasztó agresszív módon erőltetni, és ezáltal a szövetkezetet államosítani... - mert hisz az üzletrész-kivásárlás kapcsán a 2002-es beszámolásból is kiviláglik, hogy bizony már ez 700 olyan szövetkeznél jelent 25 százalék fölötti állami tulajdonlást, amely szövetkezetek ezen tulajdonlási aránnyal az európai uniós támogatásból nem részesülhetnek, mert hisz az Európai Unió állami tulajdonú szektort nem szívesen támogat. De önök gondoltak erre, hogy állami tulajdonú szektor ne maradjon ebben az ágazatban, ezért a 12 állami tulajdonú állami gazdaságot gyors ütemben le is privatizálták, mondván, hogy akkor állami támogatáshoz is jutnak. Szövetkezeteket meg államosítottak, hogy aztán azt is privatizálhassák, de erre már az emlékezetes választási eredmények miatt nem kerülhetett sor.

Az viszont még mindig érdekes kérdés, hogy ez a 12 állami tulajdonú állami gazdaság elég szép földvagyonnal rendelkezik 50 éves bérleti időre. Ez egy unikum a magyar jogrendben, mert hiszen csak annak a 12-nek adatik ez meg, mert se előtte nem volt 50 éves földbérlet, se azóta nincs 50 éves földbérlet, mert módosításra került a földtörvény ezen passzusa. Olyan érdekes formációkat hozott, hogy ad absurdum azok, akik kivásárolták igazgatótanácsi tagként, felügyelőbizottsági tagként vagy csak éppen beszálló tőkéstársként ezeket az állami tulajdonú gazdaságokat, az önök által megalkotott és 2002 tavaszán még hatályban lévő földtörvény szerint üzletrészük arányában az 50 évre lebérelt földnek a földtulajdonjogát is megszerezhetik, függetlenül attól, hogy magyar vagy külföldi állampolgárok. Ezeket is szívesen hallottam volna a beszámoló kapcsán elmondott vádbeszédében, mert azzal egyetértek, hogy mindenféle visszássággal, mindenféle olyan döntéssel szemben fel kell emelni szavunkat, ami nem az ágazat javát, hanem bizonyos lobbi- vagy egyéni érdekeket szolgál. De akkor ezt tegyük úgy, hogy valamennyi, az ebbe az irányba ható döntést, annak jogszabályi hátterét és az érintetteket is megnevezzük.

Ön nagyon kíváncsi lett volna arra, hogy kik azok, akik a 60 milliárd forintos tőkepótló támogatásból és a hitelkonszolidációból részesültek, és aztán megnyugvással vette, hogy ez százalékos arányban a jelentés 58. oldalából ki is derül. Ennek a 68,5 milliárd forintos igénynek, ami beérkezett, 66,5 százalékát a termelők mindösszesen 48 187-en vették igénybe saját jogon. Ha ezt odarakjuk a jelentés mellé, akkor egy igen-igen vaskos kötetet kapunk, ahol aztán szerepel Kovács Jánostól Nagy Béláig mindenki, elképzelhető, hogy még parlamenti képviselők is; én nem tudom, de valószínű, hogy ők is. Aztán 33,5 százalékát pedig integrátor szervezetek, 1472 integrátor mintegy 50 ezer termelőt érintően vette igénybe, és lehet, hogy az integrált 50 ezer termelő között is vannak országgyűlési képviselők, akik csak úgy, hobbigazdaságként foglalkoznak valamiféle termeléssel, de ők is részesei voltak ennek az áldásnak. Azt gondolom, ha erre az adatvédelmi biztos felhatalmazást ad, akkor valamennyi szerződést meg lehet nézni, hogy ki mennyit és milyen mértékben vett. Ugyanúgy szeretném én is megnézni - bár eddig még nem jutottam hozzá -, hogy a 12 állami tulajdonú gazdaságot kik vették meg, mennyiért vették meg, milyen feltételekkel vették meg. De nem jutottunk hozzá, mert azt mondják, hogy ez üzleti titok.

(18.30)

Jó lenne, ha ezek az üzleti titkok egyre kisebb szegmensét érintenék a magyar nemzetgazdaságnak, annak meg nagyon-nagyon örülnék, ha a politikai elitet meg egyáltalán nem érintenék ezek a titkok, mert egyszerűen nem érintettek az adott ügyben. Sajnos, ezt még bátorság lenne tőlem kimondani, hisz nem tartunk ott. De a jelentés mindenesetre tételesen fölsorolja az ön igényes ízlésének megfelelően ennek a 60 milliárd forintnak a felhasználását. Jó lett volna, ha ez, mondjuk, 2001 végén, 2002 elején már megtörténik - az önök kormányzása alatt -, mert akkor valószínűleg nem kellene olyan számadatokkal szembenéznünk, mint amilyeneket a miniszter úr is említett és a jelentésből egyértelműen kiderül, hogy bizony, a GDP-emelkedéshez képest 0,3 százalékos csökkenés jelentkezik az agrárágazat termelésében.

De azért örömmel állapíthatjuk meg, hogy ez mégiscsak több mint 1 százalékkal jobb, mint a 2001-es volt, aminek a beszámolóját nagyon szerettük volna az Országgyűlés előtt látni és megtárgyalni, de erre az adott politikai viszonyok között nem kerülhetett sor. Most már legalább a demokráciában annyit léptünk, hogy ha nem is szabályosan, a költségvetés tárgyalásának megkezdése előtt 30 nappal, de legalább a költségvetés tárgyalásának táján már ilyen jelentéssel találkozunk; eleget téve így az 1997-ben megalkotott, CXIV. számot viselő törvénynek, aminek egyik szülőatyja lehettem, és amire egyébként büszke is vagyok, mert nemzeti konszenzus alapján, 96 százalékkal fogadta el a Magyar Országgyűlés.

Annak is örülni lehet, hogy a beruházások az ágazatban 6 százalékkal nőttek, és mintegy 34 milliárd forintnyi beruházási igény jelent meg a korábban bizony eléggé szűk napokat látott ágazatban.

A földhasználati arány is érdekes számadatot mutat, hiszen 47 százaléka az egyéni és 40 százaléka van a társas vállalkozásoknál. Tehát az látszik, hogy az egyéni vállalkozók használatában lévő földtulajdon növekszik.

Ehhez jön egy egészen érdekes adat: az egyéni vállalkozók különbségei, már ami a munkajövedelmeket illeti. Látjuk tehát, hogy egy nagyobb területen, 47 százalékon gazdálkodó egyéni gazdáknál, attól függően, hogy ő milyen formációban és mekkora területen gazdálkodik, a jövedelemviszonyok 600 ezer forinttól 2,1 millió forintig szóródnak. Ennek egyik oka az, hogy egy koncentráltabb gazdaság nagyobb jövedelemtermelő képességgel bír. A másik azonban az én véleményem szerint az, hogy ez a 600 ezres adat, ami az alsó termelői körben jelenik meg, nem autentikus adat, ugyanis ennek a körnek a jó része az úgynevezett őstermelői kategóriába tartozik, amely abban az irányban orientált, hogy az ő úgynevezett adóbevallásából - ami nem áll másból, mint egy nyilatkozatból, hogy az árbevétele mit ért el, mit nem - a munkajövedelem istenigazából nem következtethető ki, és nem is arányosítható.

Én annak lennék a híve, ha előbb-utóbb eljutnánk már oda, hogy minden vállalkozó és gazdálkodó, aki vagy támogatásban, vagy pedig az érintett ágazatban valamiféle szabályozás alanyaként kíván szerepelni, mind az árbevételeivel, mind pedig a jövedelemviszonyaival egységes rendszert képező adatszolgáltatásra lenne kötelezett, ami nyilván egy ilyen beszámolónak az adattartalmát és a hitelességét növelni tudná.

Előállt az az érdekes helyzet, hogy az export, amely 1997-ben 3,1 milliárd dollárt tett ki, 1999-2000-re radikálisan csökkent: 2001-ben érte el a mélypontját 1,8 milliárddal. Ehhez képest a 2002-es adat, a 2,6 milliárd dollár nagyon szép emelkedés, ehhez képest viszont az importban is bekövetkezett egy felfutás. Összességében azonban még mindig a pozitív szaldója ennek az ágazatnak 1,3 milliárd dollár, ami azt mutatja, hogy a magyar nemzetgazdaságon belül az export-import arányából a dollár-, illetve eurókitermelői hányadot, rátát figyelembe véve az elsők között áll.

Érdekes az a számadat, amit a támogatásokról mondanak, hogy sok vagy kevés, hogy 212,5 milliárd forint volt ez a támogatás, ami 2002-ben rendelkezésre állt, és ez 5,7 milliárddal több, mint az előző évi. Nos, ha azt nézzük, hogy ennek a felhasználása mennyire racionális és mennyire szétszórt, akkor azt mondom, hogy ez a 212 sokkal hatékonyabban teljesült, mint ha a korábbi miniszter, Torgyán úr igénye a 400 milliárdra megfogalmazódott volna, és mondjuk, az Országgyűlés által a költségvetésben megjelent volna, mert lehet, hogy a 400 milliárdból sem lett volna olyan eredmény, mint ami a 212-ből adódott, mert úgy tűnik, hogy kevesebb pénzzel is jobb jövedelemtermelő képességet lehetett elérni, hisz még az élelmiszer-feldolgozók jövedelme is emelkedett 50 százalékkal 2002-ben. Ami persze nyilván nem megnyugtató, és nem olyan helyzet, amire azt mondanánk, hogy most már mindent elvégeztünk, de az ágazatban mindenképpen látszik az előremozdulás.

Még egy dolog, amire felhívnám a figyelmet, és ez nagyon fontos megállapítása az Agrárgazdasági Tanácsnak, amely az állásfoglalásának 6. oldalán azt mondja: „ Az uniós csatlakozással még inkább felértékelődik az agrárgazdaság multifunkcionalitása. Ez viszont megköveteli, hogy az agrárgazdaságot, a vidéket fokozottan kapcsolja be a kormányzati programba, melyek a vidék népességmegtartó szerepének megőrzését, a foglalkoztatás kibővítését, a kis- és középvállalkozások fejlesztését, informatikai struktúrájának kiépítését, az élet és a környezeti állapot javítását szolgálják.ö

Bizony, ez nagyon fontos dolog, és azt hiszem, hogy a költségvetési vitában erről úgyis szólni kell. Az orientációs alap, ami most az európai uniós támogatás nagyobb részét fogja képezni, abba az irányba mozdul el, hogy a termeléshez kötött agrártámogatást mindinkább tájgazdálkodás, vidékfejlesztés és olyan, ökológiailag megfelelő gazdálkodási formáció váltsa föl, amely lehetőséget ad arra, hogy az intenzív, üzletszerű dömpingtermelésben és a tájgazdálkodásban a foglalkoztatás és a népességmegtartás harmonikusan kapcsolódjon egymáshoz. Ennek érdekében a 2002. évi költségvetésben önök az agrár-környezetvédelmi program megvalósítására 2 milliárd forintot állítottak be, a 2003-as költségvetésben ez 4,5 milliárd forint, a 2004-esben 8 milliárd forintot.

Azt hiszem, ez egy jó út, jó vonal, és nagyságrendekkel több, mint amit az előző kormány az ágazatnak erre a területére szánt, ami a kisegzisztenciáknak nagyon fontos, szinte létfeltétel.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a felszólalását. A vezérszónoki körben utolsóként megadom a szót Medgyasszay László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Természetszerű és helyes, hogy a jelentés I. fejezete, ha röviden is, de a mezőgazdaság jelentőségéről szól, nevezetesen így szól a címe: A mezőgazdaság nemzetgazdaságon belüli helye.

Az is nagyon helyes, hogy az agrárbiznisz fogalmát itt olvashatjuk, és azt a vitánkat a makroközgazdászokkal, amely, azt hiszem, pártállástól függetlenül minden pártban gyakran lefolytatódik, hogy a mezőgazdaság jelentősége milyen, mutatja, hogy nemcsak a GDP 3,5 százalékával járul hozzá a nemzetgazdasághoz a mezőgazdaság, hanem az élelmiszeripart és a beszállítói ipart figyelembe véve 11 százalékkal. Jó lett volna, ha azt is közölte volna ez a kis anyag, hogy foglalkoztatottság szempontjából mit jelent a mezőgazdaság egésze, az agrárbiznisz. Egy ’96-os gödöllői egyetemi kutatás akkor azt mutatta ki, hogy a munkavállaló lakosság 24 százaléka kötődik valamilyen formában - méghozzá főállásúként - az agrárbizniszhez, hisz ne felejtkezzünk el a vendéglátásról és egyéb ágazatokról, amelyek itt nem szerepelnek, de nagyon lényegesek Magyarországon, és egyre lényegesebbek lesznek. Azt hiszem tehát, hogy ha ezt az anyag feltüntette volna, akkor még a GDP-szám is növekedett volna, de mindenképpen azt a vitát, amit gyakran folytatunk a makroközgazdászokkal, még hatékonyabban elősegítette volna, hogy milyen jelentős a magyar nemzetgazdaságban a mezőgazdaság.

Ami viszont a jelentésből kimaradt, arról is hadd ejtsek néhány szót. 2002-ben az agrárgazdaságra is rányomta a bélyegét az, hogy választási év volt. Az ígéretek között ugyan nem szerepelt - és a jelentés sem utal erre -, de az tény, hogy soha nem tapasztalt mértékben megkezdődött - és reméljük, most egyelőre be is fejeződött - a vidék ágazati-szakmai irányítóhelyein a személycsere.

(18.40)

A káderhiány miatt sokszor a már kipróbált vagy éppen - nem akarok senkit, a miniszterelnököt sem megsérteni - sok esetben már a korábban kikopott vezetőkkel cserélték le szinte minden szinten a meglévő állományt a közigazgatásban, az állami tulajdonban lévő gazdaságok vezetőségében, a társaságok igazgatótanácsaiban, a felügyelőbizottságokban, az FVM vezető helyein, tehát nagy volt a nagytakarítás. A felállított új intézményrendszerben, a Nemzeti Földalap végrehajtó szervezetében is bizony megnézhetjük, hogy sokszor kik kerültek oda. A vidékfejlesztés területére is rácsapott ez a buzgóság, egész botrányos volt a kistérségi megbízottak lecserélése. A mi megyénkben is tetten érhető, hogy szakemberek helyett pártemberek állásba helyezése volt a fő cél.

Jelentős megdöbbenést hozott az agrárium szereplői számára az a kijelentés, amely - az imént láttam itt az államtitkár urat - bizony, könnyelmű kijelentés volt, amikor arról beszélt, hogy néhány éven belül 500 ezer ember kerül ki az agráriumból (Dr. Szanyi Tibor felé:) Ja, igen, ott beszélgetnek. (Dr. Szanyi Tibor: Nem ezt mondtam.) Később ezt helyesbítette az államtitkár úr azzal, hogy már csak 200 ezer emberre számít. Reméljük, azért nem lesz igaza.

Viszont az szerepelt a választási kampányban, hogy a mezőgazdaságból élők méltányos jövedelmét megteremti az új kormány, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az ágazatban dolgozók jövedelme már évek óta a minimálbér körül mozog, tehát mindenképpen a legkevesebb a nemzetgazdaság ágazatai között.

Azután volt még egy sajnálatos dolog, amelyet meg kell említeni 2002-re vonatkozóan. A Nemzeti Földalap Kezelő Szervezet társadalmi felügyeletét biztosító ellenőrző bizottságból bizony kimaradtak az egyéni és a családi gazdálkodókat tömörítő magyar gazdakörök és gazdaszövetkezetek. Azt hiszem, ez azóta már revideálásra szoruló döntés volt, reméljük, hogy ez majd meg is történik.

Azután történtek olyan ígéretek, amelyek 2002-ben való megvalósulása továbbra sem történt meg. A 2002. évi helyzet alakulásában persze vidéken nagyon sokan nem vették komolyan azt az ígéretet, hogy jólétinek nevezett kormányváltás következik be, bár az, ami bekövetkezett, még a legszkeptikusabbak számításában sem volt benne.

Mik voltak ezek a főbb ígéretek? Méltányos jövedelem - ezt említettem már -, a versenyképes mezőgazdaság szervezeti és műszaki alapjainak a növelése, növekvő termelés - tudjuk, hogy csökkent -, az EU-ba való zökkenőmentes betagozódás, kiegyenlített területi növekedés, kiemelt tájgazdálkodás, a vidéken élők hátrányainak csökkentése, a falu életképességének a megerősítése. Ezek nemes célok és elfogadható célok. Egyébként tíz éve cél ebben az országban ez a sok megfogalmazás. Ezt a célkitűzéscsomagot a száznapos intézkedéssor kívánta megalapozni.

Ebből mi jutott a mezőgazdaságnak? A földtörvény-módosítás - amelyről már itt is szó esett -, amely más prioritásokat emelt a tulajdonszerzés és földhasználat rendjébe, a családi és egyéni gazdálkodók helyett a bérlőket hozta helyzetbe. Nos, ennek az intézkedésnek a hosszabb távra kiható… (Közbeszólás a kormánypártok padsoraiból: Ez helyes.) Lehet, hogy helyes, képviselőtársam, éppen ezt akarom megkérdezni, hogy helyes-e, mert az EU-ba lépéssel kapcsolatos előnyös vagy hátrányos voltát igazából elfogulatlan szakmai műhelyek még nem elemezték. Nem tudjuk, hogy ennek az intézkedésnek, ennek a módosításnak előnyös vagy hátrányos lesz-e majd a következménye, amikor majd megszűnik a derogáció. Reméljük persze, hogy addig tudunk ezen változtatni.

Megalapozottnak tűnik egy olyan megfontolás, hogy ez az intézkedés nem hat az EU-konform gazdaságstruktúra kialakításának irányába. Különösen kiemeli ennek a földtörvény-módosításnak a jelentőségét egy másik intézkedéssorozat, amelynek kezdő lépéseként felfüggesztették a gazdahiteleket, azokat a gazdahiteleket, amelyek az úgynevezett életképes gazdálkodók földvásárlására, telephely-létesítésére vonatkoztak.

Azt szeretném hangsúlyozni itt és most is - amit mindig megteszek -, hogy a termőfölddel kapcsolatos törvénykezésben a Magyar Demokrata Fórum 1988 óta következetes álláspontot képviselt, még akkor is, ha valójában a kárpótlás és az egész földtulajdon-rendezés nem az MDF eredeti elképzelésének megfelelően történt. Én nagy kísértést érzek ilyenkor, hogy vitába szálljak Kis Zoltán államtitkár úrral, amit itt elmondott a kárpótlással kapcsolatban, tudniillik az ok és okozatot még az ő korrekt elemzése is mindig elfelejti összevetni, hogy miért történt így. Az akkori történelmi viszonyok között, az akkori parlamenti viszonyok, az akkori alkotmányos helyzetben mit lehetett tenni, hogy a termőföldtulajdon-rendezést úgy oldjuk meg, hogy az ellopott kabát, amely még megvolt, visszakerüljön? Tehát azt hiszem, még majd el kell telnie egy kis időszaknak, amikor az agrártörténészek ezt részletesebben és elfogulatlanul tudják elemezni, hogy mi, miért és hogyan történt.

A véleményem és az MDF véleménye változatlanul az - ezt amikor lehetett, megpróbáltuk befolyásolni ilyen irányban -, hogy a termőföld tulajdona és használata azok kezébe kerüljön, akik ott és abból élnek. Nagyon örülök annak, hogy az úgynevezett “helyben lakóö fogalom a hosszú emlegetése kapcsán bekerült a törvénykezésbe még az Orbán-kormány alatt, és nagyon remélem, hogy majd ezt az egész termőföldkérdést az üzem fogalmának meghatározásával és annak a szabályozásával még ebben a ciklusban előveszi a kormány. Ha nem, akkor majd az ellenzék elő fogja venni és javasolni fogja, hogy ezt a kérdést megnyugtatóbb módon rendezzük, mint ahogyan most rendezve van.

Azt viszont egyértelműen el kell ismerni, ha a száznapos osztogatásból ugyan en bloc kimaradtak az agrárium szereplői, azonban 2002-ben az aszály okozta jövedelemkiesés pótlására a 60 milliárd forint bizony jótékony volt a mezőgazdaság egészére vonatkoztatva.

Ha az adatokat nézzük, az már esetleg csak hitvitára ad lehetőséget, vajon ki kapott többet, mi kapott többet, miért kapott többet, mert az tény, hogy az a trend, amely egyébként már évek óta megvolt - még a polgári kormány alatt is bizonyítható -, a nagyüzemek sokkal több hitelhez, támogatáshoz jutottak, mint a családi gazdaságok. Ez ténykérdés, ez a trend százalékos arányban most is folytatódott. Az, hogy hány őstermelő kapott - valóban meglepő ez a 48 ezer őstermelő, hogy ennyihez jutott -, vajon milyen hitelkonstrukciók voltak, és mennyi pénz jutott oda egyedenként, mik a részletek, ezt sajnos nem tudhatjuk meg az üzleti titok miatt, pedig ezt rendkívül érdekes lenne elemezni. Itt akkor felvetődne egy kérdés: vajon melyik gazdaság a versenyképes? Az, amelyik kevesebb hitelből tud dolgozni, és nadrágszíjhúzással pótolja azt, ha vesztesége van, vagy az a nagyüzem, amely magas hitelekre kényszerül struktúrájánál és szerkezeténél fogva. De én azt hiszem, erről nem hitvitát kellene folytatni, hanem a jövő érdekében és a 2006 utáni európai uniós támogatások függvényében is át kellene tekintenünk, szabályoznunk, formálni a jövendő birtokszerkezetet és a gazdasági szerkezetet.

Most tulajdonképpen a 2002. évi beszámolóról kell beszélni, bár rendkívül élvezetes volt, hogy ennek kapcsán mi mindent hallottunk az eddigi felszólalásokban is.

Tisztelt Ház! Azt is nagyon jóleső érzéssel olvastam a jelentésben, ami az agrárgazdaság várható versenyesélyeiről szól. Az idő rövidsége miatt itt nem akarom idézni szó szerint, de kétségkívül a leglényegesebb számomra, amit itt olvastam, hogy “kiemelt cél a tartósan életképes gazdaságok kialakításának és a termelői együttműködéseknek a támogatásaö. Ez nagyon fontos és nagyon jó lett volna, ha már a 2003. évi költségvetésben még nagyobb hatékonyság lett volna a 2002. év megállapítása szerint, és akkor a bészeket nem augusztus végén bírálták volna el, hanem a szabályok szerint már május végén is lehetett volna ebben segíteni.

Az meg különösen a szívemhez szól, hogy a csatlakozásig különös hangsúlyt kell helyeznünk a magyar mezőgazdaság műszaki, technikai korszerűsítésére, az elmaradt fejlesztések pótlására és a többi. Ugyanezeket a megállapításokat és tanácsokat támasztja alá és támogatja az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalása; mintha az MDF véleményét hallottam volna vissza ezekben, amelyeket itt március 3-án voltam bátor elmondani napirend előtt, és amelyről éppen ma polemizáltunk telefonon egy kicsit Magda képviselőtársammal. Az a bizonyos hitelcsomag már készül, készül, de úgy készül, mint a Luca széke, és bizonyára egy kicsit gyerekes lenne, ha itt elkezdenénk azon vitatkozni, hogy ki volt a kezdeményező. Az a fontos, hogy csak már lenne meg, csak már lenne meg, miniszter úr. Az a lényeg, csak már lenne meg, mert május elsejéig még vannak lehetőségeink.

Különösen a szívemhez szól az a tanács, és kérem, fogadja meg a kormány is, amelyet az Agrárgazdasági Tanács itt külön kiemelt, hogy a lehető legteljesebb körben élni kell a koppenhágai megállapodás azon engedményével, amely lehetővé tette, hogy a csatlakozás pillanatában működő nemzeti támogatások egyszerűsített módon notifikáltak az Unióban.

 

(18.50)

Kérem, ez iszonyúan fontos. Van még 5 vagy 6 hónapunk. De ezt már elmondtuk márciusban, hogy így kellene cselekedni. Kérem, a 26. órában sincs késő. Tessék cselekedni!

Visszatekintve még a 2002-es évre, mert főleg arról kellene beszélni még két percben: az agrárpiaci zavarok elhárítása nagyon fontos feladat minden évben. Ez bizony 2002-ben is nagy nehézségek árán sikerült, mert 2002-re már elmélyült a sertéspiac válsága. Az viszont örök keservünk, bár tudom, hogy erre nemzetközi szerződések vannak, hogy 2002-ben, akkor, amikor elmélyült az agrárpiaci válság, 12 milliárd forint sertéshúsimport volt. Hogy ez ellen mit tudunk tenni? Most már semmit, de akkor valamit kellett volna. Jótékony lett volna, ha már 2002-ben az új rendtartási törvény megszületett volna.

A birtokpolitikáról már szóltam, azonban még néhány mondatot mondanék a jelentés alapján. Valahogy úgy tűnik, hogy a 2002-ben, de azóta sem, vagy nem tud, vagy nem akar változtatni a kormány a nagybirtok-törpebirtok kétpólusú mezőgazdasági struktúra kialakulásán. Van egy középbirtokos réteg, amelyet jobban kellene támogatni. Ez valahogy elsikkadt a 2002-es kormányváltás után. Erről már beszéltem. De nem elég csak azon sopánkodni, hogy kérem, ez alakult ki, és milyen sok törpebirtok van Magyarországon, hanem ez ellen tenni kell. Bár azért ne essünk át a ló túlsó oldalára, ez a sok kis törpebirtok - amely egyébként statisztikai adat - nagyon sok esetben kis egzisztenciák túlélését, megélhetését biztosítja. Tehát itt a szervezést kellene elősegíteni, és ezeknek a szövetkezését kellene nagyobb hatékonysággal elősegíteni.

Tisztelt Ház! A vidékfejlesztésről is szeretnék néhány szót szólni. A SAPARD-program folytatása megtörtént, 2002-ben akkreditálták az intézményrendszert. Ami nagyon sokáig aggasztott bennünket, az az agrár- és vidékfejlesztési operatív program brüsszeli elfogadtatása. Azt hiszem, hogy a magyar agrárirányításnak Brüsszel magyarázta meg, hogy a jövő a kis- és középbirtokokban van, a vidékfejlesztésben van, és nem az agrárarisztokráciát kell támogatni.

Összefoglalva: a 2002-ben megindított folyamatok véleményünk szerint az ágazat szereplőinek világos jövőképet nem adnak. Még nincs késő, adni kell. Sem a termelők egzisztenciális kérdéseire adható válaszok, sem az ágazat fejlesztésének irányai nem láthatóak a 2002. évi történésekből. A 2002. évi tevékenységben látható… (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.) Köszönöm szépen, akkor még csak egy mondat, elnök asszony, és befejezem. Tehát aggódunk az uniós csatlakozás kapcsán az agráriumért, ezt többször elmondtuk. Hogy ne történjen meg az a sok probléma és veszteség, amitől félünk, az viszont, tisztelt miniszter úr…

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): …tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselő urak, az önök felelőssége.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem szerettem volna önbe fojtani a szót, de ha egyszer 15 percet jelöltünk meg, akkor… (Dr. Medgyasszay László: Köszönöm a türelmet, elnök asszony.) Köszönöm szépen, tisztelt képviselő úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vezérszónoki kör végéhez értünk. Képviselői felszólalások következhetnek, de mielőtt még erre sor kerülne, többen jelezték kétperces felszólalási igényüket.

Elsőként megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Úgy érzékeljük az agrárgazdaság 2002. évi helyzetéről szóló jelentés kapcsán és itt a parlamenti vitában elhangzottak alapján is, hogy bizony 2002-től kezdődik a magyar agrárium gyorsított mélyrepülése. Itt elhangzott, nagyon helyesen, hogy a vidék legnagyobb foglalkoztatója az agrárium. Úgy gondolom, hogy ha az 1 millió 300 ezer dollár aktívumnak legalább egyharmadával meg lehetne fűszerezni a jövő évi költségvetést, akkor elégedett lehetne kis- és nagyüzem egyaránt. Nem az a gondom, hogy kik kaptak adósságrendezésre hitelelengedést, hanem azzal van gondom, hogy kik nem kaptak. A kétmillió forint alatti hiteleket ugyanis nem tetszettek elengedni, és ez, véleményem szerint, igen-igen rontja a statisztikát, és rontja a foglalkoztatottság helyzetét, mert aki kétmillió forint hitelt vesz fel, annak legalább annyira fájdalmas annak a visszafizetése adott aszály- és fagykár esetén, mint bárki másnak a több.

A földtörvényről már esett szó. Itt a bérlők kerültek elsősorban helyzetbe a tulajdonosok hátrányára. Ugyanakkor a Nemzeti Földalappal kapcsolatosan megjegyezném, hogy a felajánlások ugyan megtörténnek, de itt is megy a nagy átverés, hiszen a mi megyénkben eddig összesen hat embernek folyósították ezt az összeget az életjáradékkal kapcsolatosan. Megjegyezném azt is, hogy az ígéretek között szerepelt, hogy ki tetszenek fizetni a szövetkezeti üzletrészeket. Majd egy következő fölszólalásban folytatom.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szanyi Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca államtitkára kíván szólni. Két percben öné a szó.

DR. SZANYI TIBOR földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony, részint az érintettség okán, hiszen Medgyasszay úr megnevezett. Ő is tudja, hogy nem azokat a rémképeket mondtam, amik az ő szájából itt elhangzottak. Arról beszéltem, hogy napjainkban is folytatódik az az évszázados - és még egyszer mondom, évszázados - trend, hogy az agrárfoglalkoztatottak lakosságon belüli aránya csökken, és ennek a trendnek a figyelembevételével legkevesebb 500 ezer új munkahelyre van szükség a magyar vidéken, hogy a vidék lakosságmegtartó képessége megmaradjon. Mondhattam volna egymilliót is. Nem arról beszéltem, hogy bárki is tönkremenjen.

A másik dolog, elnök asszony, a pontosítás kedvéért: egyszerűen tényszerűen sem igaz, hogy a Medgyessy-kormány felfüggesztette volna a gazdahiteleket. Sőt, egész pontosan az történt, hogy az Orbán-kormány idején a 100 milliárdos keretből 40 milliárdot fizettek ki, majd ránk hagytak 60 milliárd forint kifizetnivalót úgy, hogy közben nem volt hozzá költségvetési forrás. Ezt is a Medgyessy-kormánynak kellett előteremteni, és tisztelettel még egyszer mondom, nemhogy kifizettük, örömmel biztosítottuk a gazdáknak. Egyébként ez olyan, mint amikor a tolvaj kiált rendőrért. Itt emlékeztetném a tisztelt Házat arra, hogy ez a mai napig is folyik.

Begyűjtöttünk egy halom piros lapot még az Orbán-Torgyán-kormány idején, igen, az Orbán-Torgyán-kormány idején, ezt úgy-ahogy kisárgítottuk, és remélhetőleg a csatlakozásig zölddé változtatjuk.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes József képviselő urat illeti két percben a szó, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Úgy érzem, hogy görcsölünk egy picikét ebben a témában. Nekem nagyon szimpatikus volt, amit Kis Zoltán mondott a végén a vidékfejlesztéssel kapcsolatban, vagy amit Gőgös Zoltán mondott. Én mint volt gyakorló polgármester tudom azt, hogy ha földterületet szerettek volna venni akár a térségi társulás települései, vagy akár Ajka városa, akkor mindig beleütköztek a volt tsz-vezetők földtulajdonába. Én le is zárom ezt a kérdést így. Azért is mondom, hogy ami fontos, azt Kis Zoltán fogalmazta meg és Medgyasszay László is, hogy a termelői együttműködés, feldolgozás, kereskedelem megvalósítása nem fog olyan fájdalmas létszámleépülést okozni az agrárágazatból élő személyek számára. Erre kellene koncentrálnunk.

És nagyon helyes volt, amit Medgyasszay László annak idején kezdeményezett, hogy ezekben a kérdésekben legyen négypárti megbeszélés. Úgy legyen négypárti megbeszélés, hogy a jövőre való tekintettel tudjuk megfogalmazni azokat az áthidaló megoldásokat, amelyek minél kisebb veszteséget okoznak a mezőgazdaságból élők, a foglalkoztatottak számára és a kistelepülésen élő állampolgárok számára. Itt ma már a miniszter úrnak mondtam napirend előtti felszólalásomban a Hárompatak kisrégió kérdését, a TAMA-projektet - Dabrony és térsége, Gőgös Zoltán onnan származik, ott született. Érdemes lenne áttanulmányozni azt a TAMA-projektet, amit ott megpróbáltak megfogalmazni. Pontosan arra épül rá a termelői együttműködés, a települések közötti együttműködés kérdése. Ebbe az irányba kellene koncentrálnunk mindenképpen.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lengyel János képviselő úr kért a Fidesz képviselőcsoportjából ugyancsak két percben lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

 

(19.00)

LENGYEL JÁNOS (Fidesz): Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdaság témájában nagyon sokszor elbeszélünk egymás mellett. Nem hiszem, hogy jó dolog az, hogy mindig csak visszafelé mutogatunk, hogy hol rontottuk el, akár a kárpótlásnál. Egyet tudomásul kell venni, ha tetszik, ha nem tetszik: ebben a parlamentben ma már nincs egyetlenegy párt sem, amelyik ne lett volna Magyarországon a rendszerváltást követően kormányzó párt. Ma a mezőgazdaság olyan helyzetben van, és a 2004-es költségvetéssel óhatatlanul az Unió cseng mindig vissza a fülünkbe, hisz a nyakunkon van az Unió, mert öt-hat hónap múlva - többen itt elmondták - az uniós csatlakozás előestéjét éljük meg.

Nagyon röviden a következőt szeretném mondani: a miniszter úr is, illetve többen elmondták, hogy 2002-ben a mezőgazdaság olyan helyzetben volt több összetevő miatt, több olyan külső és belső hatás miatt, időjárási viszonyok miatt, ami bizonyos nehézségeket okozott, ugyanakkor a tőkeszegénység nemcsak 2000-es keletű, hanem sokkal régebbi, ma is megéljük a tőkeszegénységet, a műszaki-technikai színvonalnak a hiányát és a hátrányát jelen pillanatban.

Egy dolgot tudomásul kell venni mindannyiunknak: a Magyarországon élő lakosság több mint 50 százalékának a közérzete múlik azon, hogy a mezőgazdaság, az agrárium jó évet zár vagy rossz évet zár. Ha a mezőgazdaság jó évet zár, akkor jó a közérzetünk, ha rossz évet, akkor igen rossz a közérzetünk, függetlenül attól, hogy a népgazdaságból a részesedése 4 százalék alatti. Ez a szám akkor egészen másképpen tűnik, ha melléteszem az 50 százalék fölöttit. Tehát ne becsüljük le a mezőgazdaságot, mert a mezőgazdasággal egyetemlegesen lebecsüljük a vidéken élő lakosságot is.

Most, az uniós csatlakozás előtt a miniszter úrnak és a kormány tagjainak nem az ellenzékkel kell megvívni a küzdelmet, a kormánnyal kell megvívni a küzdelmet annak érdekében, hogy ha úgy lett elfogadva, és az utófinanszírozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) lett elfogadva, akkor az előfinanszírozásnak a feltételeit megteremteni...

ELNÖK: Képviselő úr!

LENGYEL JÁNOS (Fidesz): ...és az agráriumnak költségvetési forrásokat biztosítani.

Köszönöm a szót, és elnézést.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kékkői Zoltán képviselő úr kért szót, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából, kétperces időkeretben. Öné a szó.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Kis Zoltán képviselő úrnak szeretnék válaszolni. (Dr. Kis Zoltán: Tudtam, tudtam! - Derültség.) Nagyon érdekes volt, hogy visszavitt engem a harmincas évekbe, számomra ez meglepő – mondjuk, '50-es születésű vagyok, tehát a történelemkönyvekből ismerem csak azt az időt. De érdekes volt, hogy a rendszerváltozás előtt meg éppen fordítva vádoltak, most, úgy látszik, baloldalibb lettem.

De hogy mennyire nem figyelt oda a képviselő úr, hogy én mit mondtam, és miről kértem volna esetleg tájékoztatást, engedje meg, hogy felolvassam: ugyanis a hitelelengedés mellett az aszálykár és a dunai árvíz kárvallottjai is ebből az összegből lettek kártalanítva, ezért igényeltem volna egy részletezőbb kimutatást - nem részletes, részletezőbb. Lehet, hogy nyelvbotlás volt, akkor meg elnézést kérek, én részletezőbbet kértem volna.

Hogyan képzelem el ezt a részletezőbb kimutatást? Mint ahogy a többi táblázat is szerepel ebben a jelentésben, egyéni gazdálkodókra, szövetkezetre, gazdasági társaságokra, őstermelőkre lebontva lettem volna kíváncsi, és természetesen az aszálykárra és az árvízkárosultakra lebontott részletes kimutatás lett volna helyénvalóbb ebben a jelentésben, én ezt kértem volna. Én továbbra sem vagyok kíváncsi arra, hogy egyénileg kik milyen formában részesültek ebből, úgyhogy nem tudom felajánlani, hogy együtt megyünk az ombudsmanhoz engedélyt kérni. (Derültség.) Esetleg utána megkérdezem öntől, hogy tényleg kik milyen formában részesültek - én továbbra sem vagyok kíváncsi erre.

Köszönöm szépen. (Taps.)