Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Képviselőtársaim! Minden együttérzésem a vitában részt vevő fideszes képviselőké, különösen a jogi végzettségűeké, hiszen nyilvánvaló módon Orbán Viktor legújabb demagóg politikai kampánya után futnak, és próbálnak ilyen-olyan érveket találni egy olyan intézkedéshez és javaslathoz, amely összesen csak arról szól, hogy önök nem végezték el a házi feladatukat, és most megpróbálják valaki másra rákenni a felelősséget. Több képviselőtársam említette már, de én sem tudok elmenni szótlanul amellett, hogy egy olyan nyilatkozatot vagy törvényjavaslatot sikerült benyújtaniuk, amelyben a kormány kezdeményezésére az Országgyűlés a kormánynak ad feladatokat. Ráadásul olyan feladatokat, amiket a kormány már magától is megígért, hiszen van döntés a börtönférőhelyek bővítéséről. Most már több döntés is van, mert hoztak egyet négy vagy öt évvel ezelőtt, amit nem hajtottak végre, most hoztak egy újabbat, amelyben a belügyminisztert bízták meg, hogy hozzon létre 1500 férőhelyet, nem tudom honnan és hogyan, mert erre nincs részlet, vagy éppen előírták a jogi felülvizsgálatot.

Na de, hát ha előírták már egy januári kormányhatározatban, akkor hol van a javaslat? Ha önök komolyan akarnak foglalkozni a börtönkártérítések ügyével, akkor miért nem hoztak ide egy törvényjavaslatot? Akkor miért nincs előttünk az, hogy önök hogyan módosítanák a saját törvényüket, amit önök fogadtak el annak érdekében, hogy jobban megfeleljen az önök ízlésének ez a helyzet? Hol van a törvényjavaslat? Miért nem került elénk? Miért egy kamu törvényjavaslatot tárgyalunk, amely valójában nem intézkedik a kártérítések megszüntetéséről, s eltolja  szerintem a jogállami elvekkel ellentétesen  a már megítélt büntetések kifizetését? Azt is tudjuk, hogy ez csak néhány ügyet fog érinteni.

Hiszen mi is történik? Elfogadja az Országgyűlés ezt a törvényt, hatályba lép valamikor február végén, március elején, júniusig halasztják el a kifizetést, amelynek visszamenőleges hatálya természetesen nincs, mert nem lehet, ennek következtében a közben hozott ítéletekre vonatkozik. Egyébként 60 nap lenne a határidő, tehát lesz olyan károsultja az ilyen ügyeknek, vagy olyan személy, akinek megítélnek ilyen kártérítést, és nem 60 nap múlva, hanem 82 nap múlva kapja meg.

(13.00)

Gratulálok, ez egy csodálatos eredmény! Ezért érdemes milliárdokat elkölteni nemzeti konzultációra!

Előírják a kormánynak azt, hogy végezze el a feladatát, és hozzon létre börtönférőhelyeket. Hát, ez csodálatos! De hát a kormánynak eddig is ez lett volna dolga. Nem hajtották végre, nem építettek semmit. Valószínűleg nem állt össze az önök oligarcháival az a pénzügyi konstrukció, ahol ők kellően jól járhattak volna, így aztán nem volt jelentkező, börtönférőhely nem épült.

Egyébként valóban csökken a túlzsúfoltság. Tudják, miért csökken? Mert eddig is kiengedték a bűnözőket! 18 ezren voltak börtönben néhány évvel ezelőtt, most már 17 ezer alatt van ez a szám. Ha tényleg az lenne az igazságszolgáltatás hatékonyságának a mérőszáma, Nacsa képviselő úr említette, hogy minél többen ülnek börtönben, annál jobb, bár mindenki, aki ehhez ért, ennek az ellenkezőjét mondja (Nacsa Lőrinc: Nem ezt mondtam!), akkor önök is rossz irányban haladnak a büntetőpolitikában. Én ezt persze nem így gondolom.

Azt kell tehát elmondanom erről a törvényjavaslatról, hogy lényegében ez egy propagandacélú törvényjavaslat, semmi köze nincsen a probléma megoldásához, nincsen köze a börtönkörülményekhez, nincsen köze ahhoz, hogy milyen kártérítéseket fizetnek ki. Persze, azért egy apróságot szeretnék megjegyezni, mert az egy veszélyes precedens, amit éppen Ovádi képviselő úr is tett az imént, hogy ha azokat az ügyvédeket, akik hajlandóak fölvállalni olyan ügyeket, ahol az állammal szemben kell pereskedni, pellengérre állítjuk és zugügyvédnek nevezzük, akkor ez ahhoz is vezet  és értjük, hogy ez a javaslat egyik célja , hogy ne merjen ügyvéd felvállalni olyan ügyet, amiben egyébként az önök túlhatalmával szemben kell föllépni, ne merjen ügyvéd felvállalni ügyet, ahol az állammal szemben kell.

És itt persze, őszintén szólva, nem a bűnözők érdekelnek engem (Nacsa Lőrinc: Czeglédy Csaba is bűnöző!), de érdekelnek a munkaügyi perek, érdekelnek azok a perek, amik az adatnyilvánosságról szólnak, érdekelnek azok a perek, amik arról szólnak, hogy egyébként ki lehete rakni embereket hatósági döntésekkel. Önök ettől akarják elvenni a kedvét az ügyvédeknek, hogy elvállaljanak ilyen ügyeket. Szerencsére azt látom, hogy sok olyan ügyvéd van, aki az esküjéhez hűen vállalja a törvényes feladatok szerinti képviseletet. És Ovádi képviselő úrnak van képe azt állítani, hogy egyébként minden rendben van a börtönökben, és ezért aztán ezek a perek alaptalanok!

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök által hozott jogszabály arról szól, hogy akkor jár kártérítés, ha nem tartják be a kormány által hozott szabályokat. Akik kártérítést kapnak, azok azért kapnak kártérítést, mert az önök által működtetett büntetés-végrehajtási rendszer az önök saját szabályait nem képes betartani.

Végül, ami az áldozatok kárpótlását illeti, itt valóban nagyon súlyos a helyzet. Hogyha önök arra nyújtanának be törvényjavaslatot, hogy egyszerűbbé és könnyebbé váljon az áldozatok kárpótlása, akár a bűnelkövetők rovására is, akkor ezt tudnánk támogatni, sőt örömmel támogatnánk. De erről szó nincsen, sem ebben a javaslatban, sem az eddig összehozott kormányzati ötletelésben. Sőt, az a helyzet, hogy egyébként pont ezekből a kárpótlási összegekből jutott eddig az önök által az előző törvénybe helyesen beleírt szabály alapján első helyen, pontosabban második helyen kedvezményezett áldozatok számára.

Tényleg fontos önöknek az áldozatok kárpótlása? Helyes! Akkor ne propagandakampányt csináljanak, ne nemzeti konzultációt csináljanak, hanem hozzanak létre olyan jogi eszközöket és pénzügyi eszközöket, amelyek például megelőlegezik az áldozatok kárpótlását, amik lehetővé teszik, hogy az áldozatok igényét akkor is ki lehessen elégíteni, hogyha az elkövetőnek nincsen vagyona, vagy ha  mint Simonka képviselő úr  ezt a vagyont gondosan eldugja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Talán ennek a vitának az abszurditását mutatja az, hogy a KDNP és a Mi Hazánk sikeresen közös platformra jutott abban, hogy ki kell lépni az emberi jogok európai egyezményéből. A képviselő asszony nem folytatta a teljes felsorolást, mert Oroszország és Törökország mellett még Belorussziát is megemlíthette volna, mint olyan élenjáró európai demokráciát, ahol egyébként nem tartják érvényesnek az emberi jogok európai egyezményét.

Szeretnénk világossá tenni, és ez ennek a politikai kampánynak az egyik célja, hogy egyébként az emberi jogok európai egyezményéhez való csatlakozás, a strasbourgi bíróság hatókörének elismerése az Európai Unió által is vizsgált jogállami követelmény. Amikor önök el akarják venni a magyar emberek jogait azzal, hogy kilépnek ebből az egyezményből, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy megtagadják az Európai Unió alapértékeit is, és elő akarják készíteni azt, hogy ha a politikai érdekük ezt kívánja, akkor kivezessék Magyarországot az Európai Unióból. Ez a Mi Hazánktól nem meglepő, a KDNP-től újdonság, de onnan sem meglepő. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzék soraiból.)