Felszólalás adatai

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A területfejlesztési politika érvényesüléséről és az országos területfejlesztési koncepció végrehajtásáról szóló kormányjelentés kapcsán ígérem, hogy nem fogok közgazdasági elméleti vitát gerjeszteni és ilyet folytatni a képviselőtársaimmal.

Úgy gondolom, hogy egy ilyen jelentésnek az az értelme, hogy áttekintsük azt a szakaszt, azt a folyamatot, amely lezajlott ez alatt az idő alatt, levonjuk ebből a tanulságokat, és a területfejlesztési rendszert javítsuk ki olyan értelemben, hogy érvényesüljenek azok a prioritások, amelyek az országtervben, a regionális tervekben és a kistérségi tervekben megfogalmazást nyertek.

A jelentéssel kapcsolatban egy furcsa dologra azért fel kell hívnom a figyelmet. Gondosan áttanulmányozva látható, hogy ez a jelentés nagyon sok fejezet esetében véget ért 1998-nál, tehát úgy tűnik, mintha ez '99-ben elkészült volna, csak most került volna a Ház elé. Itt pedig a megelőző vitából azt a következtetést tudtam levonni, hogy az elmúlt két évről is élénk vita folyt.

Ilyen értelemben értetlenül állok ez előtt. Úgy gondolom, hogy egy 2001 áprilisában beadott jelentésnek legalább a 2000. év végéig fel kellett volna dolgozni a folyamatokat.

A jelentésnek rendkívül fontos része az, hogy bizonyos ágazatfejlesztési prioritások érvényesülését is értékelje. Úgy gondolom, hogy kevés olyan ágazat van, amelynek a környezetre és az ország területére olyan nagy hatása van, mint az agráriumnak. Ebben a szakaszban sajnos az agrárium katasztrofális évtizedet zárt. Én ebbe természetesen beleértek minden kormányzati ciklust, és ez a területi helyzetre, az egyes régiókban élők életminőségére is rendkívüli kihatással volt.

(19.30)

Úgy gondolom, hogy amikor egy ilyen ágazatfejlesztési prioritási kérdést napirendre veszünk, mindenképpen abból kellene kiindulni, hogy milyen célokat tűztünk magunk elé e területen. Tehát világos programok kellenek, s azon programok érvényesülését kellene értékelni. Itt kezdődnek a problémák, hogy születtek kiváló kormányprogramok '98-ban is, sajnos azóta ezzel totálisan ellentétes folyamatok zajlanak, és semmiféle középtávú fejlesztési stratégiában ennek a kiigazítására nem került sor.

Meglehetősen furcsán olvastam a jelentésben, hogy eléggé lekezeli a mezőgazdaságot mint ágazatot. A GDP arányát '98-ra a korábbi időszakhoz, a kilencvenes évek elejéhez képest a felére értékeli, 7,8 százalékra. Ez a valós adat, de ha folytatnánk ezt a sort, akkor láthatnánk, hogy a 2000. év végére ez a hozzáadott értékarány már csak 4,5 százalék. Úgy gondolom, hogy ez semmit nem von le az ágazat értékéből és a területre, a vidékre való hatásából.

Örülök annak, hogy az ipari termelés száguld, hiszen ha az elmúlt évet tekintem, akkor 18 százalékos növekedés volt, 27 százalékkal nőtt az exportja. Sajnos, annak viszont már kevésbé örülök, hogy ezzel teljesen ellentétes tendencia érvényesült az agrárágazatban, ahol 7,5 százalékkal csökkent a termelés. Ez nem abból a szempontból probléma, hogy mennyi árut lehet piacra vinni, hanem abból a szempontból, területfejlesztési szempontból is probléma, hogy mennyivel kevesebb embernek tud megélhetést adni pont a kritikus régiókban ez az ágazat.

A mezőgazdaság, úgy gondolom, nem csak egy termelő ágazat, és nem így kell értékelni. Nagyon nagy mértékben függ a kistelepülésen élők sorsa, a megélhetésük ettől, akik viszonyát ehhez az ágazathoz nem minden esetben mint termelőnek, mint az árut piacra vivő embernek kell nézni, hanem úgy, hogy ez az egyetlen kapaszkodási lehetőségük a tisztes megélhetéshez, a jövedelemszerzéshez.

Ezenkívül a környezetünk gondozása vonatkozásában is rendkívül fontos. Gondoljunk csak arra, hogy mennyivel nőtt az elmúlt időszakban a parlagterületek nagysága, és hány ember betegszik meg a parlagfű és más ártalmaktól ennek kapcsán. Ha nem folyik okszerű mezőgazdasági tevékenység, annak az a következménye, hogy külön költségvetési forrásokat kell majd a környezetgondozásra elkülöníteni. Említhetném az egészséges élelmiszerhez való hozzájutást a mostani nyugat-európai hisztéria tükrében.

Rendkívül kedvezőtlennek tartom tehát az agrárválság ilyen fokú elhúzódását a vidéki térségben élő emberek megélhetése vonatkozásában, és rendkívül kedvezőtlennek tartom azt, hogy az elmúlt két évben az agrárfoglalkoztatottság ilyen mértékben csökkent: tavalyelőtt 7,5 százalékkal, tavaly pedig 8 százalékkal. Itt a területfejlesztés kapcsán is súlyos milliókat kell kifizetni egy-egy munkahely létrehozására - akár a turizmus, amelyet a kormánypárti képviselőtársaim oly gyakran emlegetnek -, ugyanakkor nem vesszük észre a másik oldalon, hogy bizonyos térségekben katasztrofális mértékben megszűnnek a munkahelyek a mezőgazdaságban. A kisvállalkozók, az őstermelők jövedelmi helyzete is hasonlóképpen katasztrofális.

A vidékfejlesztésről is méltánytalanul kevés szó esik. Az előző földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter úr mindig nagyon büszkén emlegette, hogy Európa is fölnéz arra a tényre, hogy ő a kormányzati ciklus elején kibővítette a minisztérium hatáskörét, a mezőgazdaság mellett a vidékfejlesztéssel. Annak örülnünk kell, hogy ennek hátterét nem vizsgálják meg azok a nyugati szakemberek, akik ezt a megjegyzést megtették, mert sajnálattal kellene megállapítaniuk, hogy a vidékfejlesztésről csak beszéltünk, de igazából e tekintetben az elmúlt három évben szinte semmi nem történt.

Egyetlen példát szeretnék hozni. Úgy gondolom, hogy vidékfejlesztés szempontjából - és az egyik kormánypárti képviselőtársam helyesen említette, hogy ágazati problémákat és koncepciókat nem területfejlesztéssel kell megoldani - olyan kérdésekről, mint például a kedvezőtlen termőhelyi adottságú régiók, kistérségek helyzetét igenis területfejlesztési eszközökkel is kezelni kell. Olyan támogatáspolitikát kell folytatni, amely nem eredményezi ezen térségek ellehetetlenülését. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy az elmúlt évek támogatáspolitikája éppen ezzel ellentétesen alakult, a kedvezőtlen adottságú területek támogatását az idei évben is 300 hektár fölött megvonták. Ennek az a következménye, hogy egyre több földhaszonbérletet mondanak fel, s azok a tulajdonosok, akik megszerezték ezeket a földeket, semmit nem tudnak kezdeni ezzel, és tízezer hektárokkal nő a parlagterületek nagysága. Ez igenis területfejlesztési kérdés is.

Hasonlóképpen tudnám említeni az egyes régiókban például a Duna-Tisza közötti homokhátság problémáját. E tekintetben készültek koncepciók, azonban a végrehajtás tekintetében szinte semmi nem történt, és ezekben a térségekben sajnos a mezőgazdasági termelők a jelenlegi közgazdasági feltételrendszer mellett képtelenek jövedelmet termelni, de sajnos oda vannak kötve az adott kistelepüléshez, mert mozdulni sem tudnak, ugyanis a korábban fölépített házukért annyit sem kapnak, amiből egy garzonlakást tudnak olyan településen venni, ahol esetleg munkahelyet tudnának szerezni. Tehát az ő problémájukat ott helyben ezen kérdések kezelésével kell megoldani.

Meg kell említenem a mezőgazdaság tekintetében a humán erőforrások elfecsérlésének a kérdését is. Nagyon helyesen említette egyik képviselőtársam, hogy a területfejlesztésnek szerves része az oktatás. Magyarország ilyen vonatkozásban gazdag, hiszen csaknem százezer kiművelt agrárszakembere van, a szakmunkástól a mérnökig bezárólag. Nagyon sajnálatos, hogy ennek csaknem fele nem tudja kihasználni a tudását, hiszen egy olyan változás történt a rendszerváltást követően, hogy a legkülönfélébb területekre elmentek, vagy netán munkanélküliek ezek az emberek.

A különféle fejlesztési programok vonatkozásában nagyon rossznak tartom a helyzetet a mezőgazdaság szemszögéből. A Széchenyi-tervet is sajnos ezek közé kell sorolnom, hiszen az agrárfejlesztés tekintetében szinte semmit nem nyújt. Természetesen bizonyos forrásokhoz hozzáférhetnek agrártermelők is, de úgy gondolom, hogy azt a generális gondot, amely Magyarországon kialakult e tekintetben, abszolút nem kezeli. Magyarul, lekezeli ezt az ágazatot ez a fejlesztési terv. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) SAPARD-ügyben is sajnos nagyon sanyarú tapasztalataink vannak. Úgy néz ki, hogy e kormányzati ciklusban ebből már nem fognak hozzájutni a régiók és a termelők forrásokhoz.

Az utolsó megjegyzésem az országgyűlési határozati javaslatra vonatkozik. Érthetetlenül állok a négyévenkénti beszámolás előtt. Úgy gondolom, hogy ez fontos téma annyira, hogy a területfejlesztés kérdéseiről legalább kétévente tárgyaljon a parlament.

Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést. (Taps az MSZP soraiban.)