Felszólalás adatai

HORN GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A szokásos szűk körben sikerül egy szerintem meghatározó jelentőségű, a magyar szakképzés életében meghatározó jelentőségű kérdésről vitatkoznunk, amit azért is tartok nagyon szomorúnak - és sajnálatos módon persze az egész parlamenti munka leértékelése és lehetetlensége szép példájának -, mert azt gondolom, hogy ez speciel egy olyan kérdés, amely egészen bizonyos, hogy nemcsak az oktatásban érintett vagy érdekelt képviselőket kellene hogy érdekelje, hanem a gazdaság egésze számára meghatározó jelentőségű kérdésről van szó.

Elöljáróban hadd jegyezzem meg azt, hogy én a magam részéről az oktatás egésze területének egyik legsikeresebb vonatkozásaként éltem meg az 1988 óta létező Szakképzési Alapról szóló törvényt. Azt gondolom, hogy ez a törvény teremtette meg annak az alapját, hogy Magyarországon a vállalkozói szféra és a szakképzés között egy valóságos létező kapcsolat alakuljon ki. Ebben egyébként általában egyet is szoktunk érteni.

(10.10)

Azt gondolom, hogy ennek az együttműködésnek a legértékesebb része az, hogy ma Magyarországon elsősorban azokban a szakmákban... - és Vincze képviselőtársamnak ebben igaza van, hogy sajnálatos módon azokon a területeken, ahol a munkaerőpiac nem jelentkezik erőteljesen kereslettel, ott ez nem igaz. Azokon a területeken, ahol a munkaerőpiac erőteljes kereslettel jelentkezett, jelentkezik, ott e keresletet az iskola felé közvetlen pénzügyi támogatással meg tudja fogalmazni. Ez pedig azt jelenti, hogy az iskolák anyagi okok miatt kénytelenek - és én ezt tartom a legjelentősebb lépésnek - olyan szakterületek felé nyitni, olyan szakmacsoportok képzését folytatni, amelyekre a munkaerőpiacnak ténylegesen szüksége van.

A magyar szakképzés modernizációja az elit szakmák vonatkozásában, az informatikától kezdve a szolgáltatások legkülönbözőbb területei fejlesztési forrásként a Szakképzési Alapot találta meg és használja. Ez annyira így van ma már, hogy megyei, de elsősorban városi önkormányzati képviselők is pontosan tudják ezt, hiszen amikor elkészül egy-egy iskola költségvetése, akkor a szakképzés vonatkozásában egyszerűen számolnak a Szakképzési Alap bevételi forrásával - ami egyébként szerintem helyénvaló -, ezzel önkormányzati forrásokat kímélve meg, és a fejlesztés ezen területére támaszkodnak.

Még egyetlenegy megjegyzés a jelenlegi helyzethez. Nem árt, ha a képviselőtársaim a másik oldalon időnként tájékozódnak is - persze fontos a fegyelmezett szavazás. Vincze képviselőtársam mondandójából egyébként számomra az következett volna, hogy ő nem támogatja e törvénytervezetet, ehhez képest persze nem volt kétségem afelől, hogy a támogatás meglesz, de természetesen csodák nincsenek, ebben nem bízom. Bár azt gondolom, hogy ez szakmai kérdés, az ön érveivel nagyrészt egyetértettem - ez ritka pillanat. Még egyszer mondom, ebből az következett volna, hogy akkor ezt ilyen formában semmiképpen sem kell támogatni.

Egyetlenegy dologra visszautalok, azután a konkrét három észrevételemet szeretném végigvenni. Az, hogy évek óta többlete van a központosított Szakképzési Alapnak, annak természetesen nem az az oka, amit Sághy képviselőtársam erről gondol, hogy nem tudják elkölteni ezt a pénzt, akik efölött rendelkeznek. És az sem oka - gondolom, a képviselőtársam nem gondolja komolyan -, hogy Magyarországon az iskolák nem tudnak pályázni, nem tudják igénybe venni e forrásokat.

Nagyon egyszerű oka van: a Pénzügyminisztérium lassan tíz éve akadályozza meg azt, hogy a Szakképzési Alap bevételei normálisan tervezhetők legyenek, tudatosan alultervezi ezt az alapbevételt, ennek következtében az érintett szakképzési testület csak annyi pénzt tud elosztani, ami oda befolyik; a befolyó összeg nagyobb része az év végén folyik be, ennek következtében nem is lehet felhasználni. Tehát itt egy egyszerű csapdahelyzetről van szó. Szeretném jelezni, hogy azt az évi 3-4-5 milliárd forintot, ami bennragad e Szakképzési Alapban, a magyar szakképzés még az egyébként sokszor nem is jól működő irányító testületeivel együtt föl tudná használni magától, ha megváltozna az irányítás rendszere.

A dolog tartalmáról három rövid észrevétel. Egy: miért kell ezt most? Alapvetően elhibázottnak tartom azt, hogy a felnőttképzési törvényt megelőzően hirtelen a zsebből előhúzva hozza ide e törvénytervezetet az oktatási tárca. Nem nagyon értem a szándékot, illetve érteni vélem, csak az nagyon sötét gondolatokat ébreszt bennem. Mert ha ez tényleg egy jobbító szándékú változtatási igényt jelentő lépés a kormányzat részéről, akkor azt gondolom, hogy teljesen természetesen úgy történik a dolog, hogy benyújtják elénk a felnőttképzési törvényt, és azt mondják, hogy igen, a felnőttképzési törvény megvalósításához pénzt kell adnunk, sajnos kétéves a költségvetés, tehát nem tudunk már forrásokat átcsoportosítani, ennek következtében itt van egy jelentős forrás, amely tényleg szolgálhatná a felnőttképzés fejlesztését. Egyébként meggyőződésem szerint alapvetően azt a részét, amely intézményi szinten történik, tehát nem általában a felnőttképzést, hanem a magyarországi köz- és szakképzés, illetve bizonyos értelemben a felsőfokú képzés intézményi rendszerét szolgálhatná, de majd egy következő vita lesz a felnőttképzési törvény.

Tehát ezt egy abszolút logikus és elfogadható lépésnek tartanám. Még egyszer mondom, szakmailag nem értem a felcserélést, az egyéb okokat meg most félreteszem, nem akarok gonoszkodni. De majd kérem az államtitkár urat, hogy a válaszában próbáljon arra kitérni, hogy miért nem lehet ezt most megfordítani, miért nem lehet egy normál menetben ezt a dolgot idehozni, és ősszel benyújtani a kettőt akár együtt, és akkor tudunk közösen mozogni e kérdésben. Attól félek, hogy ennek az lesz a vége, hogy ősszel újból módosítani kell a Szakképzési Alapról szóló törvényt, ha meg tudunk állapodni néhány lényeges kérdésben. Az első megjegyzésem ez.

A második megjegyzésem a szakképzési törvény további nyitása - de erről itt már sokan beszéltek, a bizottságban magam is elmondtam a véleményemet - a felsőfok felé. Született egy jó alku szerintem, körülbelül másfél évvel ezelőtt itt, a parlamentben, ami arról szólt, hogy rendben van, a felsőfok is részesedhessen a Szakképzési Alap lehetőségeiből, de csak a felsőfokú szakképzés. Ebben mindkét oldalon egyetértettünk, és a kormány eredeti szándékával ellentétben sikerült ebbe az irányba nyomnunk ezt a kérdést.

Szerintem ez két szempontból is jelentős volt, egyrészt azért, mert korlátozza a felsőfok felhasználási lehetőségeit, másrészt azért, mert abba az irányba nyit a felsőoktatásban, egy olyan kényszert épít be a felsőoktatásba, ami a felsőfokú szakképzés dinamikus expanziója felé terelte volna a felsőoktatást. Ebben egyetértettünk, közösen adtuk be e módosító indítványt emlékeim szerint az oktatási bizottság részéről, és a parlament ezt nagy többséggel el is fogadta.

Nem értem, hogy mi szükség van most ennek a másfél évvel ezelőtt elfogadott konszenzusnak a felrúgására. Teljesen egyetértek Csizmár Gábor képviselőtársammal, magam is elmondtam több helyen már, hogy ha azt gondolja a kormányzat, hogy a felsőfoknak szüksége van többletforrásokra, akkor miért nem gondolja azt, hogy a gimnáziumoknak is szükségük van többletforrásokra, vagy ad absurdum az általános iskoláknak és az óvodáknak. Miért fontosabb a pszichológusképzés általános szintjéhez képest a magyar Oktatási Minisztériumnak, a magyar kormányzatnak, illetve a kormányzati többségnek a pszichológushallgatók képzése a Szakképzési Alap vonatkozásában, mint, mondjuk, egy tisztességes gimnáziumi idegen nyelvi képzés.

Csak abban az esetben lehetne ez logikus számomra - akkor is elfogadhatatlan lenne, félreértés ne essék -, a felsőfok kinyitása teljes mértékben, ugyanakkor bezárása a közoktatásnak a szakképzés szempontjából csak akkor lenne elfogadható, ha egy következetes teljes szétnyitás lenne, és azt mondaná a minisztérium, felvállalva e kérdést, hogy kérem szépen, mi azt gondoljuk, hogy ez az oktatásra vonatkozó 40 milliárd forint körüli fejlesztési forrás, itt van, oktatás, kezdjetek vele, amit akartok.

Egyébiránt igazságtalan is a dolog, hiszen igaz, hogy dinamikusan nőtt a felsőoktatásban a hallgatók száma, de töredéke még mindig a felsőoktatásban tanuló hallgatók száma a közoktatásban és a szakképzésben tanulók számának; egynegyednyi-egyötödnyi mértékű, most csak a középiskoláról beszélek. Tehát egyszerűen indokolhatatlan és elfogadhatatlan ez a lépés. Nem értem a szándékát, illetve megint tudom, hogy mi van mögötte, egy csomó ígéret történt, amire nincs pénz, és most innen elvéve próbálja meg a kormányzat átcsoportosítani az erőforrásokat. Alapvetően fogja ez megkérdőjelezni a szakképzés jövőjét, szeretném jelezni.

Ha már nyitni akarnak, akkor én azt javasolnám, hogy tényleg nyissanak mondjuk, az érettségit adó középiskolák, gimnáziumok felé, hogy ott bizonyos szakmai alapozó tárgyak feltételeit meg lehessen teremteni a Szakképzési Alapból, ez rendben van. Gondolják végig azt, képviselőtársaim, nincsenek nagy reményeim, de gondolják végig, hogy nem lenne-e érdemes mégis visszatérni arra, hogy a felsőfok a felsőfokú szakképzésre vonatkozóan férhessen hozzá ehhez az alaphoz, de egyébként ne. Én ezt egy logikus, elfogadható, jó kompromisszumnak tartottam volna.

Végül harmadik kérdésként maga a szerkezeti átalakítás, amely megint egy jellemző lépés, hiszen az történik, hogy a megyei felhasználásból és a szakma által eddig vezérelt központi felhasználásból ez az egész kérdéskör átkerül a minisztérium felügyelete alá, közvetlenül megszűnik az országos szakmai testületek közvetlen beavatkozási lehetősége. Szeretném jelezni - Kádas képviselőtársam közben kivonult -, hogy Csizmár képviselőtársam azért mondta azt, hogy se a munkáltatók, se a munkavállalók nem értenek egyet ezzel, mert nem értenek egyet ezzel. Most persze megkérdezheti Kádas képviselőtársam, hogy miért nem értenek egyet, ez az ő dolga, de sajnálatos módon nem értenek egyet ezzel. Persze, nem véletlen, hogy a szakképzés, illetve a közoktatás képviselői sem értenek egyet ezzel. Tehát a négy érdekeltből három nem támogatja a változtatást, de megszoktuk, hogy ez nem számít olyan nagyon.

Tehát a régiókra való átvitele a Szakképzési Alap felhasználásának, azt gondolom, helyénvaló lépés lenne, ha lennének Magyarországon régiók, de nincsenek. Szeretném jelezni, hogy még közigazgatási értelemben sincsenek, mert amikor önök azt mondják, hogy a megyék helyett osszák fel a decentralizált alapokat a régiók, akkor egy olyan dologra telepítenek valamit, ami nincs. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan. (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Itt is be kellene tartani talán a sorrendet; először létrehozni a régiókat. Szerintem mindenképpen létre kell hozni - elnézést, máris befejezem -, lényeges lenne, és ebben nagy elmaradások vannak, és ha már megvannak a régiók, létező belső hatalmi struktúrákkal, apparátusokkal, oda lehet egy ilyen fontos tevékenységet telepíteni. De jelenleg úgy érzem, hogy nem erről van szó, hanem arról, hogy kivonni a megyék alól, amelyek pedig iskolákat fenntartóként ismerve a terepet, tudtak ezzel gazdálkodni...

ELNÖK: Képviselő úr...

HORN GÁBOR (SZDSZ): ...és oda telepíteni egy állami vezérlésű intézményre. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan.

Arra kérem az államtitkár urat és képviselőtársaimat, gondolják végig most az egyszer - mert ez egy fontos kérdés -, hogy bizonyos kérdésekben nem tudunk-e megállapodni, és a módosítás közepette...

ELNÖK: Képviselő úr...

HORN GÁBOR (SZDSZ): ...változtatni e törvénytervezeten.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ soraiban.)

(10.20)