Felszólalás adatai

SZIJJÁRTÓ PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Március 9-én az emberek világossá tették akaratukat a felsőoktatási rendszer egyik legfontosabb kérdésével kapcsolatban, és világossá tették, hogy nem támogatják a kormánynak azt az elképzelését, amely szerint nem az egyes diákok, fiatalok, leendő hallgatók tudása, tehetsége és szorgalma, hanem a szülő pénztárcája dönthet afelől, hogy ki tanulhat tovább és ki nem tanulhat tovább.

(15.50)

Vannak jelek, hogy a kormányzat és egyes felsőoktatási vezetők nem hajlandók tudomásul venni a népszavazás eredményét, nem hajlandók tudomásul venni a népakaratot, és egészen más utat képzelnek el a felsőoktatásnak, mint amit az emberek szeretnének.

Nagyjából hasonló a helyzet azzal a korábbi, egészen pontosan tavaly áprilisban lábra kélt javaslattal kapcsolatban is, amit akkor Magyar Bálint fogalmazott meg, és ez a javaslat gyakorlatilag lehetővé tette volna a felsőoktatási intézmények privatizációját. Ez a javaslat akkor - mondjuk úgy - elhalt. Ebben volt szerepe a kormány oktatási miniszterének is. Most azonban, idén áprilisban egyes sajtóinformációk szerint ez a javaslat újra előkerült, gyakorlatilag a korábbi javaslat egy leporolt formájában. Sajtóértesülések már arról is szóltak, hogy a Pénzügyminisztériumban szakértői egyeztetésen az anyag átment, és államtitkári szinten zöld lámpát is kapott. Ezen javaslat értelmében gyakorlatilag a felsőoktatási intézmények vezetői döntési jogkörébe helyeznék a felsőoktatási intézmények részleges privatizációjáról szóló döntéseket, amelyeket később az Oktatási Minisztériumnak kellene jóváhagyni.

Nyilvánvaló, hogy egy-egy ilyen javaslat alapvetően hihetőbbé teszi azt a gyanúpert, és növeli azt a gyanút, amely arról szól, hogy a kormány ismét a tandíj bevezetésének vagy valamilyen szinten trükközéssel való visszavezetésének a gondolatával foglalkozik, hiszen nyilvánvaló, hogy privatizált intézmények vagy részben privatizált intézmények esetében a felsőoktatás visszacsempészésének (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) megakadályozása lehetetlen lenne.

Kérdezem államtitkár urat, valóban létezik-e ez a javaslat, és ha igen, milyen szinten. Várom megtisztelő válaszát. (Ágh Péter tapsol.)