Felszólalás adatai

Felszólalások:   25-28   29-55   56      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! A napirend előtti felszólalások végére értünk. Soron következik a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló előterjesztés kivételes eljárásban történő, összevont vitája. A kormány-előterjesztés T/6441. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Tisztelt Országgyűlés! A vitában elsőként megadom a szót, az előterjesztőnek, Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaság az idei év első negyedévében 5,3 százalékkal nőtt, ami az Európai Unió tagországai között a legmagasabb növekedés volt. Ez a növekedés háromszorosával haladja meg az Európai Unió átlagát, de jól látható, hogy az eurózóna, a legfontosabb exportpiacaink, a német gazdaság növekedése az elmúlt negyedévekben egyre lassabb és lassabb lett. Ezt jelzik egyébként előre azok a nemzetközi intézetek is  OECD, EBRD vagy más ilyen intézmény , amelyek az európai és a világgazdaság növekedésére adtak ki forgatókönyveket. Ebből a szempontból tehát fontos, hogy a magyar gazdaság azokat az eredményeit, amiket az elmúlt években elért, meg tudja védeni. Az egyik ilyen fontos eredményünk a munkahelyteremtés. Magyarország 2010 és 2019 között egy jelentős lépést tett a foglalkoztatás növelésében, 3,5 százalékra csökkent a munkanélküliségi ráta, és 70 százalékra emelkedett a foglalkoztatási ráta. Ez azt jelenti, hogy közel 800 ezer emberrel több dolgozik, mint 2010-ben.

A kormány elkötelezett abban, hogy az adócsökkentéssel és a foglalkoztatás bővítésével együtt a foglalkoztatás terheinek a csökkentését is végrehajtsa. Számos intézkedést tettünk és teszünk a jövőben is ennek a célnak a megvalósítása érdekében. Ezek közül a lépések közül is az egyik legfontosabb a munkáltatókat terhelő adó, a szociális hozzájárulási adó csökkentése, amelyet az önök előtt fekvő törvényjavaslat tartalmaz.

Arra is szeretnék itt kitérni, hogy ez a javaslat nem önmagában értelmezhető, hiszen ez beleilleszkedik abba a gazdaságvédelmi akciótervbe, amelyet a kormány elfogadott. Ez a gazdaságvédelmi akcióterv a növekedés ösztönzésén, az adóterhek csökkentésén túl arra is törekeszik, hogy lehetőség szerint olyan területek kapjanak a jövőben többlettámogatást, amivel a gazdasági növekedés fenntartható. Ennek érdekében fogjuk a majd később tárgyalandó törvényjavaslat keretében a kisvállalati adó csökkentését, az adóelőleg-feltöltés eltörlését, az idegenforgalmat érintő szálláshelyáfának a csökkentését tárgyalni, de ilyen lesz a fejlesztési adókedvezmény is, amely azt tartalmazza, hogy nemcsak az 500 millió forint értékhatár fölötti fejlesztéseknél, hanem a kisvállalkozókat vagy közepes vállalkozókat is érintő, 50 és 100 millió forintos értékhatárnál is ez az adókedvezmény majd járni fog.

De ilyen intézkedés lesz a hitelezés fejlesztése a garanciavállalás növelésével. Öntözési programot fogunk indítani, 2020 és 2030 között évente 17 milliárd forinttal támogatjuk az öntözés fejlesztését. A kutatás-fejlesztésre szánt összeget pedig megnöveljük jelentősen, 32 milliárd forinttal fog ez jövőre növekedni.

(10.20)

S végül, de nem utolsósorban, ha már ezeken a pontokon itt végigmentem, hadd említsem meg azt is, hogy a múlt héten elindult az a rendkívül kedvezményes és impresszív magyar állampapír, amelyiknek az első héten a forgalmazása rekordot döntött: 529 milliárd forintért vásároltak a magyar háztartások, a magyar lakosság ilyen típusú állampapírt. Azt gondolom, az is fontos, hogy a magyar családok is gyarapodjanak (Arató Gergely: A maffiacsaládok!), és az adósságkezelésnek a jövedelméből ők is részesüljenek.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az adópolitika az elmúlt években is a munkát terhelő adók és a vállalkozások adó- és adminisztrációs terhének csökkentésére, valamint az adórendszer egyszerűsítésére koncentrált. A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának 2016 novemberében kötött megállapodása alapján  munkaadókkal, munkavállalókkal jött létre ez a megállapodás  az elmúlt években már hozzákezdtünk a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséhez. Ennek következtében tudott 2017. január 1-jétől 27 százalékról 22 százalékra csökkenni ez az adóteher, majd pedig 2018. január 1-jétől pedig 19,5 százalékra.

A megállapodás szerint az adó mértéke 2019-től kezdődően további alkalmakkal fog csökkenni, összesen négy alkalommal, minden egyes alkalommal 2 százalékponttal, amennyiben a megállapodásban foglalt feltételek teljesülnek. Az első 2 százalékpontos, azaz 19,5 százalékról 17,5 százalékra történő csökkentés vált most időszerűvé. A versenyszférában a reálbérek emelkedése 2018 első negyedévéhez képest elérte a 8,1 százalékot az idei első negyedévben, tehát bőven meghaladja a megállapodásban foglalt 6 százalékos növekedést. Ez egy jó dolog, a kormány ezt örömmel fogadja és támogatja, azt gondoljuk, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a bérek, a keresetek növekedésére is sor kell hogy kerüljön. Mellékesen teszem egyébként hozzá, hogy ez a 2016-ban kötött megállapodás évi 1 és 1,5 százalék közötti plusz gazdasági növekedést tudott indukálni az elmúlt években.

Tisztelt Ház! Emellett az elmúlt években a munkáltatókat terhelő szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezmények köre is folyamatosan bővült, a kedvezmények érvényesítésének felső korlátja pedig a korábbi 100 ezer forintról a mindenkori minimálbér összegére emelkedett.

Hadd emeljem ki a további intézkedések közül, hogy a vállalkozások adóterheinek csökkentése érdekében bevezettük az egyszerűsített adózási módokat. Ilyen a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata, ezt több mint 300 ezer vállalkozás választotta már, és a nagyobb vállalkozások által igénybe vehető kisvállalati adó, vagy rövidebb nevén a kiva.

Az önök előtt lévő törvényjavaslat elfogadásával a kormány nem kevesebb mint 450 milliárd forintot hagy a vállalkozásoknál az idei és a jövő évben. Ez az összeg 2019-ben, idén már 144 milliárd forint lesz, és 2020-ban pedig 310 milliárd forint.

Fontos kiemelni azt is, hogy a hatéves bérmegállapodás végrehajtását követően a magyar adóék, azaz a munkabér teljes adóterhelése a régiós versenytársak szintje alá fog csökkenni. Ez egy régi kérése volt mind a munkaadók, mind a munkavállalók szervezeteinek. 2010-ig jelentős versenyhátrányt gyűjtöttünk be ebben a tekintetben, 2010-től elkezdtük ezt ledolgozni, és ez a hatéves bérmegállapodás szintén ezt a célt szolgálja.

Ami a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezményeket illeti: az adókulcs csökkentésével összhangban változik a kedvezmények mértéke is, így a szociális hozzájárulási adó alól teljes mentességet nyújtó kedvezmények esetén a munkáltatók 17,5 százalékos kedvezményt vehetnek igénybe, míg az 50 százalékos kedvezmények esetében pedig az adó mértékének 50 százalékával megállapított kedvezményt lehet érvényesíteni majd a minimálbér összegéig.

Ennek köszönhetően a munkaerőpiaci szempontból hátrányos munkavállalói körök  ilyennek tekinthetők a munkaerőpiacra belépők, a három vagy több gyermeket nevelő, munkaerőpiacra lépő nők, a szakképzettséggel nem rendelkező munkavállalók  foglalkoztatásához továbbra is kedvezményt tud nyújtani a kormány.

Tisztelt Ház! A javaslat az adórendszer belső összefüggéseire is tekintettel módosítja a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseit is. Mint ismeretes, amennyiben a szociális hozzájárulási adó megfizetésére a magánszemély maga köteles, és emellett költség elszámolására nem jogosult, úgy jövedelmét a megállapított jövedelem 84 százalékában kell meghatározni. Az adó mértékének csökkentésével összefüggésben ezeknek a magánszemélyeknek a számított jövedelem 85 százalékában kell meghatározniuk az adóalapként figyelembe vett jövedelmüket.

Kedvezően módosulnak továbbá a kisadózó vállalkozások tételes adójára vonatkozó szabályok is. Változatlan adófizetési kötelezettség mellett a főállású kisadózó által igénybe vett pénzbeli ellátások  ilyen például a gyed vagy a táppénz  alapja megemelkedik. Ennek köszönhetően az 50 ezer forintos tételes adó megfizetése esetén 94 400 forintról 98 100 forintra, míg a magasabb értékű, 75 ezer forintos tételes adó megfizetésekor 158 400 forintról 164 ezer forintra emelkedik majd az ellátási alap.

A szociális hozzájárulási adó kulcsának csökkentésével összefüggésben az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, vagy rövidebb nevén az ekho szabályai is módosulnak, aminek értelmében a kifizetőt terhelő ekho 19,5 százalékról 17,5 százalékra fog csökkenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális hozzájárulási adó csökkentése tehát számos pozitív változást eredményez a munkaadók és a munkavállalók számára egyaránt, emellett más adónemek esetében is adócsökkentést eredményez. Köszönöm tehát, hogy tegnap támogatták, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitáját kivételes eljárásban megkezdhessük. Erre, ahogy említettem, azért is kellett hogy sort kerítsünk, mert az első negyedév adatai után lehetett beterjeszteni ezt a törvényjavaslatot, márpedig ha szeretnénk, hogy ez július 1-jével hatályba lépjen, akkor csak ebben a formában van mód arra, hogy ennek az elfogadása június végéig megtörténjen.

Kérem tehát ezért képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a Törvényalkotási bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, maximum 15 perces időkeretben. Megadom a szót Herczeg Tamás képviselő úrnak, a Törvényalkotási bizottság előadójának. Parancsoljon!

HERCZEG TAMÁS, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tájékoztatom önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság 2019. június 11-én tartott ülésén, tegnap megtárgyalta a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló T/6441. számú törvényjavaslatot. A bizottság az összegző jelentést elfogadta, s örömmel mondhatom, hogy egyhangúlag fogadta el.Tisztelt Országgyűlés! 2010-ben a Fidesz-KDNP-pártszövetség a szakadék szélén vette át az ország irányítását. A munkáltatókkal és a munkavállalókkal kialakított együttműködésnek, főképp az állampolgárok és a vállalkozások kemény munkájának, valamint a kitartó, szisztematikus gazdaságépítésnek köszönhetően mára az ország biztos lábakon áll, ugyanis több mint háromszor gyorsabban nő a magyar gazdaság, mint az uniós növekedési átlag, az államadósság mértéke már nyolc éve folyamatosan csökken, a foglalkoztatás nő, a munkanélküliség csökken, ezzel együtt az inaktívak száma is csökken, és számos elemző szerint technikai értelemben a magyar gazdaság megközelítette a teljes foglalkoztatottság szintjét, bár regionális eltérések természetesen vannak, illetve vannak olyan társadalmi csoportok, főképp a hátrányos helyzetűek körében, amelyek nagyobb mértékben bevonhatók a munka világába. Fontos tény az is, hogy a bérek is emelkednek, a tavalyi esztendőben például 11 százalékot meghaladó mértékben, és valószínűleg az emelkedés ez évben is 10 százalék körül marad.

A magyar gazdaság kiemelkedően jól teljesít az esztendő eddig eltelt időszakában, ahogyan a pénzügyminiszter úr expozéjában is elhangzott, ezért Magyarország Kormánya fontosnak tartja, hogy adócsökkentéssel és a foglalkoztatás ösztönzésével megvédjük a magyar gazdaság eredményeit, a foglalkoztatókat kedvezőbb helyzetbe hozzuk.

A felsorolt eredményeket tehát meg kell védeni, ugyanis mind az eurózóna, mind a világgazdaság növekedési kilátásait tekintve a lassulás jeleit lehet felfedezni.

(10.30)

Erre reagálva a kormány gazdaságvédelmi akciótervet fogadott el, amelytől azt várjuk, hogy az elért eredményeket megőrizzük. Ennek az átfogó akciótervnek a részeként került benyújtásra az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely a szociális hozzájárulási adó mértékét 2019. július 1-jével 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökkenti. Talán érdemes megemlíteni a mostani javaslat vitája során, hogy 2019. január 1-jétől is változtak a szociális hozzájárulási adó szabályai, az adózókat illetően kedvező irányba.

A jelenleg előttünk lévő módosítás, a 2 százalékpontos csökkenés azt eredményezi, hogy 2019-ben várhatóan 144 milliárd forint, 2020-ban pedig további 156 milliárd forint marad a magyar vállalkozásoknál, amit e változtatás nélkül be kellene fizetniük az államkasszába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakra tekintettel kérem önöket, hogy a Törvényalkotási bizottság üléséhez hasonlóan támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Felhívom figyelmüket, hogy a frakcióknak 30-30 perc, a független képviselőknek összesen 8 perc áll rendelkezésükre. A felszólalások első körében a vezérszónokok ismertetik a frakciók álláspontját, képviselőcsoportonként maximum 15 perces időkeretben, ami egy lehetőség és nem kötelezettség. Megadom a szót elsőként a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának, Barcza Attila képviselő úrnak. Parancsoljon!

BARCZA ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentéséről és az ezzel összefüggő más törvények módosításáról szóló T/6441. számú törvényjavaslat mind a magyar emberek, mind pedig a magyar vállalkozások számára lényeges rendelkezéseket tartalmaz. A magyar gazdaság, a magyar emberek és vállalkozások munkája, valamint a megfelelő gazdaságpolitika révén minden eddiginél jobban teljesít a gazdasági növekedés a foglalkoztatottság növelése, a munkanélküliség csökkentése és a bérek emelése terén.2010 óta mintegy 800 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon, a kormány pedig folytatni kívánja a munkahelyteremtést. Ezzel összhangban tovább csökkennek a munkát terhelő adók is. A szociális hozzájárulási adó mértéke 2019. július 1jétől 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökken. A 2 százalékpontos csökkentés 2019-ben 144 milliárd forintot, 2020-ban pedig további 156 milliárd forintot hagy a magyar vállalkozásoknál.

Tisztelt Ház! A kormány által meghirdetett gazdaságvédelmi akcióterv egyik fontos eleme a szociális hozzájárulási adó július 1-jével történő 2 százalékpontos csökkentése. Az adó mértéke az elmúlt években is folyamatosan csökkent, ez idáig 27 százalékról 19,5 százalékra mérséklődött. A mostani 2 százalékpontos csökkentésnek köszönhetően a munkaadók a többletforrásokat a bérek emelésére, a fejlesztések finanszírozására fordíthatják, tovább gyarapítva ezzel a vállalkozásokat.

Magyarország Kormánya fontosnak tartja, hogy adócsökkentéssel és a foglalkoztatás ösztönzésével megvédjük a magyar gazdaság eredményeit, melyhez nagymértékben hozzájárul az előttünk fekvő törvényjavaslat is. Ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan támogassák a benyújtott indítványt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, a Jobbik vezérszónoka következik. Tessék!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy közgazdász kellő visszafogottsággal viszonyul egy olyan javaslathoz, ami előttünk fekszik. Egyetlen személyes megjegyzést engedjenek meg nekem, én sem vagyok mindig erős. Azt a termelési jelentést vagy termelési értekezletet, amit itt a mai napon végig kellett hallgatnunk, és gyakorlatilag ugyanazon papírlapok húszszoros felolvasását, úgy gondolom, hogy méltatlan mind az előttünk fekvő javaslathoz, mind pedig ahhoz a közös céltömeghez, amit egyébként el kellene érnünk, meg kellene fogalmaznunk. Ilyen színvonalú adatfelolvasások, elemzés összefüggések nélkül középiskolában is egy esélyes bukást hoznának össze a nebulónak. Én igyekszem felülemelkedni ezen. Örülök annak, hogy miniszter úr személyében egy olyan szakember van itt, aki azért szakmai kérdésekre szokott tudni válaszolni, szándék esetén nyilván most is meg fogja ezt tenni. De el kell hogy mondjam, az, amit itt ma végighallgattunk, bizonyos elemeiben igaz, nagyon sok elemében elferdített, és számos elemében nem találkozik a valósággal. Éppen ezért érdemes és kell nekünk beszélni a gazdaságvédelmi akciótervről, arról is, ami előttünk van. De ha már a felvezetése hazugság, nagyon nehezen őrzi meg az ellenzéki képviselő a visszafogottságát.

Azért mondhatom mindezt, mert az, ami előttünk fekszik, mondjuk, szochocsökkentés tekintetében, bizony nem egy nóvum, ezt nem most találta ki Magyarország Kormánya valamifajta áldásként, az újonnan nyilvánosságra került gazdasági adatok ismeretében. Ez egy hatéves bérmegállapodás függvénye. Ez egy már letárgyalt és egyébként a tavalyi költségvetési ciklusra eredetileg időzített dolognak az eltolt megvalósítása. Tehát ha úgy tetszik, a hibás költségvetési tervezésből adódóan egy elkésett, ámbár pozitív intézkedésről beszélhetünk, amely emiatt nem tudta kifejteni a mögöttünk hagyott pénzügyi évben a gazdasági hatását, ergo kárt okozott a magyar gazdaságnak, és nagyon bízunk abban, hogy most majd ezt a késleltetett hatását ki tudja fejteni, ha nem is fékezett habzással, hanem teljes mértékben.

És azt is látjuk, még egyszer mondom, a javaslatról kell vitatkoznunk, de hát az indokolása során olyan dolgok hangzanak el sokadszor, amelyeket magára valamit is adó szakember kell hogy cáfoljon. Azt mondják sokadszor, hogy 800 ezer plusz munkahely van a magyar gazdaságban 2010 óta. Egyszerűen nem igaz, amit mondanak. Három tényezővel hamisítják, torzítják, erőszakolják meg a statisztikát. Ebből az első a közfoglalkoztatottak beszámítása a munkaerőpiacon ugyanarra a sorra, mint bárki más. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a közfoglalkoztatást én támogatom, célrendszerét is támogatom, még a mellé rendelt eszközrendszert is támogatom. Azt nem támogatom, hogy azokat az embereket, akiket az elsődleges munkaerőpiacra kellene sokkal nagyobb arányban visszavezetni, mint ahogy azt önök megpróbálták, megtették, egy statisztikai sorba beszuszakolva, diákmunkásokkal együtt, kivándorolt magyarokkal együtt, akik nem adták le itt a tajkártyájukat és nem végeztek el minden szükséges adminisztratív beavatkozást és lépést, ideszámoljanak. Csak a diákmunkások tekintetében, akiket beszámolnak ebbe a plusz 800 ezerbe, több tízezerrel tér el a statisztika a valóságtól. A közfoglalkoztatottak számát tekintve itt azért százezres nagyságrend a különbség a valóság és a fideszes statisztikatorzítás között.

A kivándorolt magyarok tekintetében ugyanígy, amikor migrációs egyenlegről beszélnek, le kell folytatnunk ezt a vitát. Tehát amikor önök azt mondják, ezt az őrült, sci-fibe illő dolgot, hogy több magyar tér haza külföldről, mint ahányan kivándorolnak  bárcsak igaz lenne , két dolgot felejtenek el. Határon túli magyar testvéreinket is beleszámítják a statisztikába. A szülőföldön boldogulás elve alapján mindannyian akkor vagyunk a legboldogabbak, ha a határon túlra szakadt testvéreink, akik nem ezt az utat választották, hanem ebbe kényszerülnek, ott tudnak boldogulni, ahová a jóisten szánta őket, és csak egy kényszermegoldás lehet az, hogy mondjuk, a jelenlegi Magyarországra érkezvén itt boldoguljanak. Abban is támogatni kell őket. De azt mondani, hogy ők külföldről hazatért magyarok, legalábbis arcátlanság a kormány részéről.

A kivándorlási egyenlegbe pedig csak azokat számolja bele az önök által hivatkozott statisztika, akik leadták a tajkártyát, felszámolták az ittlétüket. De hát, képviselőtársaim, tegyék a kezüket a szívükre, legyenek őszinték, ne hozzám, saját magukhoz: hány magyar devizahitel-károsult van, aki egy vágóhídon dolgozik a Benelux államokban, és az ottani magasabb fizetéséből az itteni korábbi devizahitelét fizeti, ami most már lehet, hogy forinthitel, de a feltételei ugyanúgy kedvezőtlenek? Ezek az emberek nem szüntetik meg az itteni lakhelyüket. Hazajönnek az ünnepekre és amúgy is a családjukhoz. Adott esetben fizetik itt a havi pár ezer forintos társadalombiztosítási járulékokat. Őket tehát nem számolja bele az önök statisztikája a kivándoroltak közé. De ezek az emberek ugyanúgy Skype-on tartják a kapcsolatot idős családtagjaikkal, nagyon sokszor kint születik meg a gyermek, kint szocializálódik, és a magyar haza elveszíthet nemcsak jövőbeli számtalan adófizetőt, mert ezek az emberek nem vonalkódok, hanem tisztességes hazafiak tömegeit veszítheti el ez az ország.

Tehát az a statisztika, amire önök hivatkoznak, nem a valós képet festi fel. És hogy szétbombázzam az önök állításait, a munkaerőpiaci statisztika tekintetében mindenkit beszámolnak a munkavállalók közé, aki havonta legalább egy óra produktív munkát vállal ezeken a felsorolt területeken. De azért ne engedjék már meg maguknak azt a luxust, hogy a havi vagy heti legalább egy órát vállalót beleszámolják adott esetben azon kisvállalkozók vagy mikrovállalkozásban dolgozó honfitársaink közé, akik az adóbefizetéseikkel a hátukon viszik ezt az országot.

Azt is látni kell, hogy amikor a társaságiadó-bevételeket nézik, és egy nagyon kicsi sort találnak ahhoz képest, ami közteherviselés esetén kellene hogy látszódjon, mert a multik nem fizetnek lényegében adót Magyarországon, vagy nem elegendőt, azt látják, hogy ezek az emberek valóban viszik a hátukon az országot.

(10.40)

Amikor az áfabefizetések óriási nagy sorát látják a költségvetésben, azt, hogy elképesztően nagy összegeket fizet a világbajnok 27 százalékos áfával a magyar, akkor is ezekre az emberekre kell gondolni, akik a hátukon viszik az országot. Tehát a Jobbik összes módosító javaslata arra koncentrál, hogy az aktív dolgozó, ezt az országot valóban hátukon cipelő emberek számára kedvezzen, egy kedvezőbb klímát nyújtson. Vonatkozik ez arra is természetesen, aki tisztességgel őszült meg a munkában.

De az a statisztikai torzítás, ami itt felmerült, egészen elképesztő számomra, és mivel huszadszor hivatkoznak ugyanerre, legalább a jegyzőkönyv és a történelem kedvéért ezt szerettem volna helyre tenni, azért, hogy a későbbi korok követői ne mondhassák azt, hogy nem volt senki, aki elmondta, hogy ez egyszerűen szemenszedett hazugság. És az a legnagyobb baj ezzel, hogy mi tudnánk vitatkozni, és velem lehetne vitatkozni a valós helyzetről és annak javítási lehetőségeiről, nagyon hosszú, konstruktív vitákra lenne szükség ezen a területen, de egy ilyen felvezetés ezt eleve kizárja.

Örülök a GDP-növekménynek, annak is, hogy egy nagyon alacsony bázisról, de mégiscsak európai összevetésben azért sikerült impozáns adatokat letenni az asztalra. Csakhogy ezek az impozáns adatok milyen összevetésben lennének a valós kép felfestői? Ha összehasonlítanák a magyar nemzetgazdaság adataival. Miért nem beszél itt senki GNP-ről? Miért nem teszi meg senki azt a különbségtételt, hogy ha a Magyarország területén dolgozó külföldi cégek teljesítményét levonnánk ebből az egész halmazból, hozzáadnánk egy kis parányt, ami a magyar cégek külföldi teljesítménye és ott elért sikerei, akkor milyen lenne a kép? Mire képes a magyar gazdaság a saját lábán állva? Vagy önök már elfogadták a gyarmati státuszt, azt, hogy egy összeszerelő üzem vagyunk? Azt, hogy a mindenkori GDP-adat nyugati autógyártó cégek prospektusain múlik és azok sikerein? Elfogadták ezt?

Mert ha nem, akkor a magyar nemzetgazdaságról is szeretnénk olyan adatokat látni, ami a saját erőnket demonstrálja, azt, hogy hol vagyunk, főleg a mikro-, kis- és közepes vállalkozások szektora milyen teljesítményt mutatott az utóbbi években. Hiszen jellemző módon azok a GDP-adatok, amelyeket idehoznak, itt dolgozó idegen multihálózatok teljesítményét tükrözik, a közteherviselésnek akár csak a szándéka nélkül, hiszen emlékezzenek csak a Globopolis kutatására, arra, hogy ugyanaz a top 11-12 multicég, amely Csehországban és Magyarországon is működik, Magyarországon összességében minden terhet figyelembe véve 1 százalék alatti adóterhelést vállal, és kiviszi a profitot Magyarországról, jellemzően adózatlanul, Csehországban valahogy mégis tudnak 19-20 százalékos arányú adótételt vállalni.

Hát hogy van ez, képviselőtársaim? Milyen klímát alakítottak ki önök? Mert mutogathatnak vissza a balliberális gazdasági szőnyegbombázás időszakára, és egyetértünk, nincsen vita köztünk, de azóta eltelt kilenc év, önök kötöttek stratégiai megállapodásokat ezekkel a multicégekkel, úgy kötötték meg őket, hogy talán egyben sem szerepel a magyar munkabérek felzárkóztatásának szándéka, legalább a termelékenységi lehetőségekhez illeszkedő módon, mert a termelékenységünk azért nem nő robbanásszerűen, de még mindig gyorsabban, mint a munkabérek egy nagyon alacsony bázisról. És ha euróban mérve megvizsgálják a magyar munkabéreket, azt látják, hogy az utolsó három között vagyunk megtalálhatók mind a növekmény, mind pedig a bázistól való elmozdulás tekintetében az utóbbi évtizedben, és nem tudtak regionális szinten sem egy robbanásszerű eredményt felmutatni önök. Tehát ez a bizonyítvány egyáltalán nem példás, semmi okuk nincs arra, hogy ilyen szinten fényezzék a helyzetet.

A munkanélküliségi adatokról szerettem volna még pár szót szólni. Üdvözítőnek tartom, a 3,5 százalék megint csak impozáns. Itt az a problémám, hogy az országon belüli elképesztő kettészakadt helyzettel önök egyszerűen nem foglalkoznak, azzal, hogy Szabolcsban ez a mutató bizonyos régiókban 8 százalék fölötti. Azzal sem foglalkoznak, hogy 600 ezer olyan honfitársunk van Magyarországon, aki belekényszerül a feketegazdaságba vagy a szürkegazdaság határán mozog, és úgy kell a napi betevőjét megszereznie, hogy azt legális körülmények között nem tudja vagy nagyon nehezen tudja megtenni. És önök mit csinálnak azzal szemben, hogy rendeznék ezeknek az embereknek a sorsát? Idehozzák a gazdaságvédelmi akciótervben a munkásszállók építésének tervét, az önök sikerprojektjét, amit eddig önkormányzatok pályázhattak meg, és az idegen munkaerő tömeges importját elősegítendő, számtalan idegenből jött munkavállalót hoznak ide.

Önök azzal védekeznek, hogy ezt legálisan teszik, és én akár még egyet is érthetnék önökkel, hogy ez egy legális bázison történik, hiszen önök meghozták az ehhez szükséges törvényeket. 2017-ben hoztak egy kormányrendeletet, ami lehetővé teszi ezen pályáztatási rendszer felpörgetését, az idegen munkaerő rotációját, és ezen pályázatokat most kiterjesztik a vállalkozói szférára is. Csak számomra visszás az, hogy az egészségügy fejlesztésébe tett forrásokról, százmilliárdokról beszél Rétvári államtitkár úr, miközben látom a saját szememmel, hogy az Árpád kórházat bezárták Újpesten, és bizony idegen dolgozóknak a munkásszállója lesz belőle, ahelyett, hogy magyar emberek egészségvédelméhez járulna hozzá. Tehát nem találkozik a valóság terével az, amit önök mondanak.

És fejlesztésekről beszélnek, de azt látjuk, hogy a munkaerőhiány által sújtott ágazatokban a piac termeli ki azt a nem túl magas munkabérnövekményt, de mindenképpen el kell ismerni, hogy van egy 10 százalék környéki. Még egyszer mondom, nagyon alacsony bázisról könnyebb emelkedni, de azért el kell ezt ismerni. Viszont nem látom a kormányzati teljesítményt mögötte, azt látom, hogy a munkaerőhiány által sújtott szektorokból kiözönlenek először az emberek külföldre. Önök nem tesznek semmit. Létrejön a munkaerőhiányos állapot, a vállalkozói szférára ráterhelik a munkabérek növekményének kényszerét, ami egyébként nem katasztrófa, de kedvező klímát kell a vállalkozások számára kialakítani, hogy ki tudják termelni a termelékenység növekményével a munkabérnövekmény hátterét. Önök itt a pártértekezleti jelentésben előadják saját sikerként ezt a minimális munkabérnövekményt, amit, még egyszer mondom, elismerek, tehát ebben ne legyen vita közöttünk, ezt követően pedig a távozó munkavállalókat nem csábítják vissza motivátorokkal, az itt lévő inaktívakkal, adott esetben falvakban lévő, de mobilizálható lakossággal nem kezdenek semmit, nem dolgoznak ki számukra programokat, viszont tömegével szervezik az idegen dolgozókat.

És itt elmondta ma egy államtitkár, hogy szerinte mindez kizárólag a hiányterületeken történik. Na, akkor menjünk ebbe bele egy perc erejéig, nem rabolom tovább a figyelmüket. Hogyan jön létre a hiányterületek listája? Ki dönt erről? Itt önök, fideszes képviselők megvizsgálják a magyar nemzetgazdaságot, hogy hol van kevés munkáskéz, hol van hiány? Szemmel látható az expozéból, hogy ezt a munkát önök nem végezték el; és ellenzéki képviselők sem, mert nem ez a feladatuk. Egész egyszerűen úgy történik, hogy azok az érintett nagy cégek, amelyek a munkaerőimport kedvezményezettjei, amelyek egyébként kapnak infrastrukturális támogatásokat, munkahelyteremtési támogatásokat, kilophatják adózatlanul a profitot Magyarországról, ők bemondásra, tehát bemondásos alapon megjelölnek olyan ágazatokat, ahol szerintük munkaerőhiány van. Ezt egy állami hivatal lényegében nem ellenőrizi, elfogadja ezt a bemondást, és ezen ágazatokba innentől kezdve beindulhat a munkaerő tömeges importja.

Eredetileg csak 90 napos engedélyekkel, egyfajta rotációs rendszerben. A helyzet az, hogy a 2017-es rendelet óta és most a gazdaságvédelmi akciótervnek  idézőjelben  „köszönhetően” felpörög a munkaerőimport, pedig már jóval százezer fölött van az idegenből idehozott munkáskezek száma. Rengetegen EGT-n kívüli országokból, tehát ne csak ukrán munkavállalókra tessenek gondolni, a magyar vidéken az Indiából érkező és mezőgazdaságban dolgozó munkások száma tömegesen nőtt az utóbbi években. És hát, valamifajta természetesség van ebben, bár nem tetszik ez nekem, de ha mi, magyarok parlagon hagyjuk a saját vidékünket, a saját mezőgazdaságunkat leépítjük, akkor igen, egy vákuumhatást követően fognak érkezni idegenek, akik feltöltik ezeket a helyeket. Én pontosan ez ellen küzdök, én azért küzdök, hogy a magyar reprodukció újra meg tudja tölteni az egész Kárpát-medencét. És elvárom önöktől, hogy az ezt célzó szakmai javaslatainkra érdemi válaszokat adjanak, mert enélkül Magyarországot nem lehet kihúzni abból a kátyúból, amiben van. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.  Szórványos taps a Párbeszéd padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nacsa Lőrinc képviselő úr, a KDNP vezérszónoka a következő felszólaló. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Köszönjük szépen a benyújtott javaslatot és az expozét is. Azt kell hogy mondjuk, hogy 2010 óta a Fidesz-KDNP-kormány az adócsökkentés kormánya, az elmúlt kilenc év és a mostani javaslat is ezt tükrözi. Mint ahogy a jövő évi költségvetés is az adócsökkentés költségvetése lesz, 2020-ra 500 milliárd forint adóteher-csökkentést tervez a kormány. Ezzel egyébként az Európai Unióban is éllovasok vagyunk, hiszen az elmúlt években nálunk csökkentek leginkább az adóterhek. Ehhez kellett az a 2010-ben bekövetkezett gazdaságpolitikai fordulat és hozzáállásbeli fordulat, hogy míg az addigi Gyurcsány vezette szocialista-balliberális kormányzat adóemelésekkel, megszorításokkal sújtotta a munkavállalókat, a gyermeket nevelő családokat, ez a kormány az adócsökkentéseket és a családokat helyezte az első helyre, hogy munkahelyteremtéssel, államadósság-csökkentéssel, adócsökkentéssel és egyébként különböző gazdaságélénkítő programokkal segítse a magyar gazdaságot.

(10.50)

Ennek eredményeképpen állhatunk most itt, hogy erről a törvényjavaslatról is beszélhetünk. Jobbikos képviselőtársam azt mondta, hogy milyen termelési jelentést meg milyen felvezetést mondott akár miniszter úr, akár képviselőtársaim, miközben az ő felvezetése 15 percig tartott, mert a törvényről nem sikerült egy szót sem szólnia. Ugyanakkor elmondta, hogy az összes statisztika hazugság, az összes statisztika ferdítés, az összes statisztika nem igaz. Erre volt 15 perce képviselőtársamnak. Miközben emlékezhetünk arra, hogy nem is olyan régen, egy vagy két évvel ezelőtt a Jobbik még egy adóemelő programmal, a bérunióval kampányolt (Z. Kárpát Dániel: Nem tehetsz róla, hogy nem érted!), egy olyan programot tűzött a zászlajára, amely elkerülhetetlenül adóemelésekkel járt volna, ha a magyarok kértek volna ebből a programból. De a magyar emberek nem kértek ebből a programból, így hála istennek, nem lett belőle semmi, mert a magyar emberek az adócsökkentésre szavaztak, és nem az adóemelésre.

Képviselőtársam, 2016-ban, három évvel ezelőtt még 27 százalékos volt a szociális hozzájárulási adó, onnan jutottunk el idáig, ez egy óriási eredmény, amit ön nem ismer el (Z. Kárpát Dániel: Megint nem figyeltél! Az a baj, hogy nem figyelsz!), mert azt mondja, hogy a statisztikák különböző hamisításokon esnek át. Mint ahogy a 800 ezer új munkahelyet, amit ön szintén ferdítésnek nevezett, óriási eredménynek tartjuk, csakúgy, mint az Európai Unió első helyén lévő gazdasági növekedést is.

Nagyon fontosnak tartjuk a most bejelentett gazdasági akciót, nagyon fontos, hogy megvédjük a magyar gazdaság elért eredményeit. Ezt szolgálja a gazdaságvédelmi akció, és ezt szolgálja a jövő évi költségvetés is, hiszen az adócsökkentések tovább javítják majd a magyar vállalkozások fejlődési lehetőségeit, hiszen a jövő évi büdzsé és az akcióterv majd ütésállóbbá teszi a magyar gazdaságot makroszinten is, és megerősíti a magyar családok helyzetét, a kis- és középvállalkozások helyzetét, az adócsökkentésekkel és a strukturális intézkedésekkel bürokráciacsökkentést és könnyítést hajt végre. Az első olyan év lehet 2020-ban, amikor csak adócsökkentés, adóösszevonás és adókivezetés történik. Azt gondolom, hogy ez egy történelmi pillanat, ennek örülnünk kellene mindannyiunknak, és mindannyiunknak ehhez kellene hozzájárulni akár a szavazatunkkal is.

Nagyon fontos, hogy a kkv-k versenyképességét is erősítsük, ezért üdvözlendő, hogy  mint ahogy korábban is megszokott volt  a szociális hozzájárulási adó csökkentése együtt jár a kisvállalkozási adó csökkentésével is. Ez most sincs másképpen, hiszen 1 százalékponttal csökkenni fog a kiva is.

Azonban emlékezzünk arra, hogy 2010 előtt hogyan is nézett ki az adópolitika és a gazdaságpolitika, hiszen az ellenzék élére most az a Gyurcsány Ferenc tör, és hajtja be maga alá a többi ellenzéki pártot (Zaj a DK soraiban.), aki egyszer már tönkretette a magyar gazdaságot, tönkretette a magyar családokat és Magyarországot is. Gyurcsányék agyonadóztatták a magyar vállalkozásokat, és soha nem a magyar gazdaság és a magyar vállalkozások érdekeit képviselték, hanem mindig a külföldi multiknak kedveztek. Emlékezzünk arra, hogy a mostani 9 százalék helyett 19 százalék volt a társasági adó, és rengeteg kisadóval húzták le a vállalkozásokat, ahol csak tudták. Több száz milliárddal nagyobb adóteher volt akkor a magyar vállalkozásokon és a magyar családokon is. (Zaj a DK soraiban.) Képviselő úr, tessék csak kiabálni, de így volt, nézzék meg a számokat! Ez volt a Gyurcsány-kormány alatt. Az adóemelésekkel nemcsak a vállalkozásokat tették tönkre, hanem 1 millió embert tettek munkanélkülivé, munkahelyeket szüntettek meg, és lehetetlenné tették a béremeléseket is. Elvették a családi adókedvezményt, emelték az áfákat, emelték a különböző adókulcsokat, és megszüntettek olyan programokat, mint a családok otthonteremtési programjai vagy éppen a gyes három éve, amelyek könnyebbé tették volna a családok helyzetét, de ők ezzel nem törődtek.

Ezzel szemben a Fidesz-KDNP az adócsökkentéseket támogatja. Pontosan azért vagyunk ma is itt, mert nagyon támogatjuk a mostani szociális hozzájárulási adó csökkentését, hiszen a munkát terhelő adók csökkennek, és januártól majd csökken a kisvállalati adó, és több adó is megszüntetésre, kivezetésre kerül, valamint növeljük a fejlesztésiadó-kedvezményt, amit rendkívül fontosnak tartok, és azt is, hogy a következő két évben több mint 160 milliárd forint fog rendelkezésre állni a kis- és középvállalkozások számára technológiai fejlődés, hatékonyság, innováció tekintetében, ami tovább fogja növelni a versenyképességüket.

Emlékezzünk arra, hogy milyen lehetetlen helyzetbe hozta a Gyurcsány-kormány a magyar gazdaságot például az adóemelések tekintetében, és hogy mennyire meg volt kötve a kezük az államadósság tekintetében, hiszen a 2002-es 50 százalék körüli mértékről 80 százalék fölé sikerült felemelniük 2010-re az államadósság mértékét. Azt gondolom, hogy a magyar emberek jól döntöttek, amikor szakítottak a gyurcsányista gazdaságpolitikával. Azt gondolom, hogy a magyar emberek támogatják az adócsökkentések kormányát, támogatják a Fidesz-KDNP-t. Mi mindig az adócsökkentések kormánya leszünk, az adócsökkentéseket fogjuk támogatni, hogy a magyar vállalkozások és a családok is kedvezőbb helyzetbe kerülhessenek. Ezért támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Molnár Gyula képviselő úrnak, az MSZP vezérszónokának. Parancsoljon!

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Könnyű helyzetben vagyok, mert reggel 9 órától gyakorlatilag szinte minden ajtót kinyitottak, ami a gazdaságpolitika és az adórendszer kérdéseit illeti. Miniszter úr sem csak szűken ezzel a kétoldalas törvényjavaslattal foglalkozott, hanem megpróbált nekünk egy értelmezést adni, hogy miért is vagyunk kiváló és jó helyzetben. A sürgősség mindig mutatja a tervszerűséget, adórendszerbeli vagy adómódosításokat sürgősséggel benyújtani az álmoskönyv szerint sem túl jó, de ezt majd szerintem bízzuk a könyvelőkre és a könyvvizsgáló cégekre. Nagyon sokszor elmondtuk, de szeretném még egyszer rögzíteni, általában úgy gondoljuk, hogy azok a mondatok, amiket önök itt kommunikációs szempontból elmondanak, miszerint az adócsökkentés, az adóegyszerűsítés, a vállalkozási terhek csökkentése volt az elmúlt évek célja, üres halmazok maradtak. Jelentős részben az embereknek, sem az egyéni vállalkozóknak, sem pedig a vállalkozásoknak, ha nagyon szűken és szigorúan végiggondolják a saját életüket, akkor nem ez az első számú gondolatuk.

Továbbra is úgy gondoljuk, s ezt elmondtuk 2011 után minden alkalommal, hogy a szociális hozzájárulás legnagyobb problémája az, hogy ez egy adójellegű bevétel, ez nem egy járuléktípusú bevétel, és az a probléma, tisztelt miniszter úr, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy nagyon piaci és nagyon alacsony a bizalmi index önökkel kapcsolatban. A szociális hozzájárulással kapcsolatban ma látszólag elmondhatják önök, hogy olyan felhasználási módja van, ami megfelel a nevének, de bármelyik pillanatban lehet egy olyan helyzet, amikor a miniszterelnök vagy valaki úgy dönt, hogy más, fontosabb célokra kell fordítani a költségvetés bevételét, hogy teljes egészében más célokat fog ez a forrás szolgálni.

Szeretnék még egy nagyon fontos dolgot elmondani ebben a körben, ezt a következő napokban a költségvetés kapcsán többször el fogjuk tudni mondani, ezt számtalan helyen fel lehet villantani. Szóval, az az igazi probléma, miniszter úr, hogy egy nagyon kegyelmi időszakban, ami a világgazdaság, az európai gazdaság és Magyarország számára egy kegyelmi időszak volt az elmúlt nyolc-kilenc esztendőben, önök nem építettek egy modern Magyarországot.

Egy olyan időszakban, mikor gyakorlatilag nem volt gazdasági válság, amikor szűkebb értelemben is békés volt körülöttünk a világ, amikor alacsonyak voltak az energiaárak, amikor rendkívül nagy mennyiségű külső pénz, külső forrás érkezett a magyar gazdaságba, akkor önök ezt a pénzt nem arra fordították, hogy megpróbálják az oktatást rendbe rakni, megpróbáljanak egy olyan iparágat fejleszteni, amelyik Magyarország hosszú távú fejlődését szolgálja, hanem ezt a pénzt, ennek a pénznek a jelentős részét betonba öntötték.

Azt tudjuk a történelemből, hogy amikor valaki ilyen nagy ívű építkezéseket tesz, az amilyen struktúráknak kedvez, nem az állami struktúráknak, de nem akarok most ilyen szempontból egy nagyon-nagyon szűk politikai mezsgyére tévedni. Az a probléma, hogy amikor majd évtizedek vagy ennél távlatosabb időszak után vissza fognak tekinteni az önök első kilenc esztendejére, akkor sajnos azt kell mondjam, hogy az önök unokái nem lesznek büszkék, de önök sem, ha még akkor élnek, nem lesznek büszkék arra, amiket most elmondtak, mert egyáltalán nem olyan országot építettek, amelyik adott esetben egy kritikus helyzetben képes lenne a saját maga problémáit megoldani.

Magam is szeretnék csatlakozni jobbikos képviselőtársam hozzászólásához. Örülök, hogy az indoklásban és az eddigi felszólalásokban elmondták, hogy az egy fényes gazdasági eredmény terméke, amit ma itt röviden és rendkívül gyorsan tudunk tárgyalni. Valójában a 2016-os hatéves bérmegállapodás eredményeképpen önök ezt kötelezően vállalták, ráadásul, miniszter úr, mondjuk ki azt, hogy már a tavalyi költségvetésben jelezték, hogy ennek 2019-ben jönni kell. Ehhez képest most 2019 júniusában vagyunk, és ez július 1-jétől fog hatályba lépni, tehát ennek a bevezetésével fél évet csúsztak. Persze, mindenképpen azt gondoljuk, hogy üdvözlendő ez a hatéves bérmegállapodás. Most hallottam öntől egy számot, hogy ez a hatéves bérmegállapodás milyen gazdasági növekedést eredményezett. Kíváncsi lennék, hogy ezt hogyan számolták ki, de nyilván megvannak erre a módszerek.

(11.00)

Azért arról is beszéljünk szerintem, miniszter úr, hogy ma Magyarországon szerintem több mint másfél millió ember…  de szerintem ma már ennél nagyobbak is a számok, a garantált minimálbér emelkedik, ennél többen vannak minimálbéren. Ugye, azért az ön számára nyilvánvaló, hogy akik minimálbéren vannak, azok jelentős részben a magyar kis- és középvállalkozásokban dolgoznak. A magyar kis- és középvállalkozók számára a 2 százalékos szociálishozzájárulás-növekedés párhuzamosan a minimálbér-növekedéssel nem ott maradó pénzt jelent, hanem sokkal inkább azt jelenti, hogy kevesebb lehetőségük lesz. Amit most önök tettek, az megint sokkal inkább a nagyvállalatoknál hagy többletpénzeket, és nem a kis- és középvállalkozásoknál, és különösen nem teremt semmifajta többletlehetőséget maguknál a munkavállalóknál.

Tehát azt tudom mondani, hogy ez a 2 százalékos csökkenés a kormány számára jelentős bevételkiesést nem jelent, hiszen ezzel párhuzamosan a minimálbér pedig növekszik. 140 milliárd forintról beszélt most miniszter úr, és utána  ha jól értettem  300 milliárdról. Ön előtt Bodó államtitkár úr beszélt, én megmondom őszintén, úgy emlékszem, ő egy ennél kisebb számot mondott a következő évekre. Én olyan 200 milliárd környékére emlékszem, de nem fogunk ezen vitatkozni. 140 milliárd forintról beszél ön. Mi a garancia arra, hogy ez a 140 milliárd forint a következő években vissza fog fordulni a magyar gazdaságba? Mi a garancia arra, hogy adott esetben a munkavállalók számára ez többletlehetőséget teremt? Mit fognak tenni a vállalkozók ezzel az ezek szerint náluk ott hagyott 140 milliárd forinttal? Vegye figyelembe azt is, amit ez előbb mondtam, hogy ez jelentős részben vélhetően a multinacionális vállalatok büdzséjét fogja gyarapítani. Mennyi lesz önök szerint az, ami ebből a pénzből bármilyen szempontból a magyar gazdaságot és a magyar munkavállalókat fogja segíteni?

Szeretnék itt egy nagyon rövid gondolat erejéig kitérni rá, mert ma már másodszor hallottam az új állampapírral kapcsolatos győzelmi jelentéseket. Ön nem hallotta, de Hargitai képviselő úr napirend előtt megdicsérte, hogy ez milyen kiváló dolog. Csak egy költői kérdést szeretnék feltenni. Nyilván bolond ember lenne az ma Magyarországon, aki egyébként a banki kamatok fölötti garantált állampapírhozamba nem tenné át a pénzét. Az a költői kérdésem, miniszter úr, hogy tényleg szükség vane Magyarországnak arra, hogy a piacinál magasabb módon finanszírozza az államadósságot. Ha nem a győzelmi jelentéseket nézzük, akkor valójában ez az államadósság finanszírozásának egy módja, miközben ma, úgy gondolom, hogy 3 százalék környékén adott esetben lehetne finanszírozni a magyar államadósságot. Ahhoz képest önök jóval 5 százalék fölötti finanszírozást választottak. Nyilván elfogadom, hogy ez újfajta békekölcsönként is működik, hiszen láttuk, hogy erős a vonzódás ebben a műfajban önöknél, hiszen az ÁSZ elnöke is egy ilyenfajta újkori békekölcsön felvetését lebegtette meg.

A második kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy mi a garancia arra, hogy bármilyen módon a spekuláns tőke nem fog rákapni erre a fajta állampapírra, hiszen ha jól látom, semmilyen módon nem tiltott az, hogy a devizakülföldiek is adott esetben jegyezhessék ezt az állampapírt.

Nos, egy konkrét dolgot szeretnék még megemlíteni. Azt mondják a könyveléssel és a vállalkozásokkal foglalkozó szakemberek, hogy egy adórendszer legnagyobb ellensége a kivételek nagy száma és az év közbeni változások. Nos, itt megtettük az év közbeni változásokat. Ugye, tisztában van azzal, hogy ez elképesztő problémákat fog felvetni, nem is beszélve a törvényben magában említett 84-85 százalékos szja-változási passzusokról. Gyakorlatilag figyelni kell azt, hogy ki mikor vett ki osztalékot, ki mikor, melyik időpillanatban jutott hozzá ehhez a jövedelemhez.

Summa summarum, tisztelt miniszter úr, tisztelt Ház, nyilvánvalóan úgy gondoljuk, hogy mind a bérmegállapodás okán, mind pedig az adócsökkentés okán a végszavazásnál támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot. Azonban nagyon fontosnak tartom, tartottam elmondani azt, hogy továbbra is úgy gondoljuk, hogy az egykulcsos adórendszer több pénzt hagy felül, és kevesebb lehetőséget teremt az emberek számára alul.

Fontosnak tartottuk elmondani, hogy az egyébként rendkívül szép gazdasági mutatók, amelyek nyilvánvalóan az első negyedév alapján azt prognosztizálják, hogy így marad, ez kicsit kockázatos. A kormány becslése is 3,9 százalékról szól, nem 5 százalék fölötti növekedésről, sőt maga a Nemzeti Bank, ha jól értem, ezt a fajta 3,9 százalékos növekedést 3,5 környékére taksálja. De összességében hadd mondjam el zárásképpen, hogy önök egy versenyképességi és gazdaságvédelmi programmal álltak elő az elmúlt időszakban. Ez egy nem kiérlelt, semmilyen szempontból a szakmával nem konzultált, nem kiszámolt, nem megalapozott program. Nem számol olyan komoly hatásokkal, mint például a csökkenő külső támogatás mértéke. Gondoljunk az európai uniós választási fiaskóra, amit önök nyilván persze győzelemként élnek meg. Azt lehet mondani, hogy mindezek fényében ez nem egy piacközpontú gazdaságvédelmi és versenyképességi program, hanem sokkal inkább államközpontú.

Azt szeretném mondani, hogy egyáltalán nem látszik ebből a dologból, hogy önök elkötelezettek lennének, hogy az egészségügyet fejlesszék, nem látszik, hogy elkötelezettek lennének, hogy az oktatás ügyét rendbe tegyék, hogy az állam szerepvállalását bármilyen szempontból változtassák. Ez szerintem nem más, mint az emberek ráhangolása arra, hogy ebben az országban válság lesz, hogy a világban válság lesz, és ennek a válságnak a hatása lényegesen magasabb vagy lényegesen nagyobb lesz, mint amit most önök vagy az emberek gondolnak. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Arató Gergely képviselő úr, a Demokratikus Koalíció vezérszónoka, parancsoljon!

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Mint általában a kormány adócsökkentő terveire, erre is azt tudjuk mondani, legalábbis azokra, amelyek legalább a munka terheit illetik, hogy túl kevés, és túl későn. Továbbra is rendkívül magas az a teher, amely a munkához kötődik. Ugyanakkor végül is a kormány ez alkalommal kivételesen betart egy megállapodást, amelyet a munkavállalókkal és a munkaadókkal kötött 2016 végén. Ez olyan ritka, hogy egyrészt szóba állnak ezekkel a szereplőkkel, másrészt a velük kötött megállapodást betartják, hogy már csak pedagógiai okokból is támogatni kívánjuk ezt a megállapodást. Szeretnénk, ha visszatérne lassan az ország  majd persze nem az önök kormányzása alatt lesz ez  a társadalmi érdekegyeztetés valódi és a társadalmi párbeszéd intézményrendszeréhez. Tehát támogatjuk ezt a fajta javaslatot.Ugyanakkor kénytelenek vagyunk felhívni a figyelmet arra, hogy amikor a pénzügyminiszter úr arról beszél, hogy ez majd micsoda csodálatos változást fog okozni, akkor ez porhintés. Ez a viszonylag jelentéktelen változás eltörpül egyrészt azokhoz a változásokhoz képest, amik a nagyvállalatok zsebébe raktak pénzt. Ilyen volt elsősorban a társaságiadó-csökkentés, amit önök most lelkesen védelmeznek továbbra is a parlamentben. Hogy a nagyvállalatok adómentesen termelhessenek profitot és a multik ezt adómentesen vihessék ki az országból nagyon alacsony adóval, ezt önök továbbra is lelkesen támogatják. Ők az önök adócsökkentésének az igazi nyertesei, a többieknek, a kisebb vállalkozásoknak vagy különösen a munkavállalóknak, a dolgozó embereknek nem jut vagy alig jut az önök adócsökkentő programjából. Hiszen nem csökken a leginkább az emberek zsebét szorongató, őket leginkább megnyomorító rekordmagas áfa, nem csökken az alacsony jövedelmeket sújtó szja és az alacsony jövedelmeket sújtó nyugdíj- és egészségügyi járulék.

Hozzá kell azt is tennem, hogy nem olyan régen a kafetéria adóztatásával önök nagyon jelentősen megemelték azt az adóterhet, amit a munkaállaók fizetnek. A munkásembereknek tehát önök nem adnak adókedvezményt, a vállalatoknak adnak adókedvezményt. Ez a javaslat annyival jobb egy kicsit a szokásos javaslatoknál, hogy legalább ebből a kis- és középvállalkozások is részesednek, nem csak a nagyvállalatok kapják ezt az adókedvezményt, mint ez általában lenni szokott.

Ugyanakkor elvárjuk azt a munkaadóktól, hogy ezt az adókedvezményt a megállapodás eredeti céljának megfelelően úgy érvényesítsék, hogy ebből a béreket emeljék meg, tehát a béremeléseknek teremtsenek ebből fedezeteket. Az volt a megállapodás lényege, hogy azért csökkenti ezt a hozzájárulást a kormány és a parlament, hogy ebből béremelés legyen aztán a munkavállalók számára.

Így mi teljes mértékben támogatjuk azt a szakszervezeti követelést, hogy azt, amit megtakarítanak ezzel a vállalkozások, különösen a nagyvállalatok, adják szépen oda a munkavállalóknak, mert ezt erre kapják.

(11.10)

Elvárjuk a kormánytól is, hogy például az általa annyira kedvelt stratégiai partnerek felé jelezze, hogy ennek a csökkentésnek a célja nem az, hogy több profit maradjon a nemzetközi nagyvállalatoknál, hanem az, hogy több bér maradjon a dolgozó embereknél.

Végül szeretném jelezni azt, hogy nagyon szép ez az adócsökkentés, csak egy adócsökkentésnek mindig van egy másik oldala is, ahol kiadást kell csökkenteni. Elvárjuk a kormánytól, hogy ezt a 130 milliárd forint adócsökkentést, ami például jövő évben érinti a költségvetést, ne az egészségügynél, ne az oktatásnál, ne a szociális kiadásoknál érvényesítsék, hanem például a nagyberuházásoknál, például a propagandaminisztériumnál, például a felesleges, túlméretezett honvédelmi kiadásoknál. Erre a költségvetésnél is fel fogjuk hívni a figyelmet, mert azt szeretnénk, hogy ne az átlagemberek fizessék meg az önök adócsökkentésének költségeit.

Így és ezekkel a megjegyzésekkel tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. (Taps a DK, az MSZP és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Most kétperces felszólalásokra van mód. Kétperces felszólalásra jelentkezett a Jobbik képviselője, Z. Kárpát Dániel képviselő úr. Parancsoljon!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Örülök, hogy itt van még a teremben minden vezérszónok, akivel gondolatokat tudtunk cserélni. Valóban, a szegények adójaként elhíresült 27 százalékos áfa mindenképpen megér nemcsak egy lábjegyzetet, de egy külön fejezetet a mai vitában. Érdeklődnék a kormány azon szándékait illetően, hogy ezt az Európa-bajnok áfaszintet nemcsak egy-egy termékcsoportot kiválasztva, nemcsak az átlagos vagy tipikus fogyasztói kosár 5-7 százalékát érintő módon, hanem sokkal szélesebb körben hogyan és miből kívánja csökkenteni.

Úgy látom, hogy a jelenlegi beterjesztett költségvetési tervezet ad erre lehetőséget, mozgásteret. Fontos persze, hogy egy monitoringrendszerrel biztosítsuk, hogy az esetleges áfacsökkentés valódi árcsökkentésbe torkolljon.

Miniszter úr figyelmébe javaslom azt, hogy ez az óriási áfatartam (sic!) ellentétesen hat demográfiai céljainkkal. Közösek azok a demográfiai célok, amelyek arra utalnak, hogy a magyar reprodukciót önerőből kell biztosítani, ugyanakkor, miniszter úr, mennyiben tarthatók ezek a célok, és mennyire erodálják e célokat azok a tények, melyek értelmében egész Európában a gyermeknevelési cikkek adótartama (sic!) Magyarországon a legmagasabb. Nem gondolják-e, hogy ha általános áfakulcscsökkentésben nem is gondolkodnak, legalább a gyermeknevelési cikkek áfatartamának csökkentése 27-ről 5 százalékra megtörténjen? Ez egy olyan fontos gesztus lenne a magyar családok irányába, amely alá tudná alapozni azokat a demográfiai célokat, amelyeket véleményem szerint minden jóérzésű képviselő vall és hisz.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a retorika ide nem elég, konkrét lépésekre van szükség. Nem szeretnék belemenni bérlakásprogramba, egyéb fejtegetésekbe, ezt többször megtettük, ugyanakkor azt látom, hogy a gyermeknevelési cikkek áfatartama nemcsak gesztusértékű, nemcsak kozmetikai jellegű, hanem szimbolikus értékű beavatkozásra adna lehetőséget, teret. Ezzel kapcsolatban nemcsak kérem, de elvárom reakciójukat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Normál szót kérő felszólalóként Tordai Bence képviselő úr, Párbeszéd.

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A Párbeszéd örömmel látná, ha a munkát terhelő adók csökkennének, ha valóban a munkavállalók terheit könnyítenék, de az a helyzet, hogy ez a mostani adócsökkentés a munkáltatók terheit fogja csökkenteni. Tehát nem az emberek fizetése nő, hanem a vállalatok profitja fog nőni ennek köszönhetően. Az az elképzelés, hogy a gazdaságot úgy kell élénkíteni, hogy minél több pénzt hagyunk a vállalkozásoknál, az egy nagyon idejétmúlt, elavult neoliberális szemlélet, amely nagyjából meg is bukott a 2008-as gazdasági világválsággal, még akkor is, ha önök erről nem hajlandók tudomást venni.Ha valóban a gazdaságot akarnák élénkíteni, ha a gazdasági fejlődést akarnák támogatni, akkor azt keresletoldalról kell megtenni. Vagyis ha az embereknek több pénzük van, többet tudnak költeni, és akkor nem úgy jut pénz a vállalatokhoz, a gazdaság szereplőihez, hogy önök azt odaajándékozzák nekik, hanem a verseny keretében a több pénzt elköltik az emberek ezeknél a cégeknél, akiknek nagyobb bevétele lesz, és abból fejleszthetnek a továbbiakban. Nem mellesleg ezáltal az emberek életszínvonala, életminősége is javul, hiszen lehetséges, hogy a GDP-növekedésben Magyarország élen jár az uniós tagállamok között, de ha megnézzük, hogy a háztartások tényleges fogyasztási szintje hogy áll, mennyi pénze van az embereknek, amit el tudnak költeni a piacon, a boltokban, akkor azt látjuk, hogy Románia alatt vagyunk, és egyre romlik ez a mutató, leszakadunk a tekintetben, hogy mennyi pénze van az embereknek. Úgyhogy a GPD-növekedést, higgye el, nem fogják nagyon nagy örömmel fogadni önmagában.

Persze, azt mondják, hogy adócsökkentés, és hogy ez az adócsökkentés kormánya és az adócsökkentés költségvetése. Azonban ha megnézzük az előttünk fekvő törvényjavaslatot, akkor annak az 1. §-a egy adóemelést tartalmaz, ellensúlyozandó az adócsökkentést, a magánszemélyek számára  biztos, ami biztos  megemelik az összevont adó alapját. Tehát véletlenül sem szeretnék, hogy a szochocsökkentés a magánszemélyeknél is megjelenjen, miközben a Párbeszéd már korábban is ennek a javaslatnak a korábbi vitája alkalmával elmondta, hogy ezeket a szochocsökkentéseket a munkavállalók oldalán kéne megtenni.

Tehát maradjunk annyiban, hogy ez az adócsökkentés csak a vállalatoknak fog hasznot hozni. Éves szinten, mint megtudtuk, 310 milliárd forintot ajándékoznak oda. Szeretném kérdezni, ha esetleg reagál majd az ellenzéki felszólalásokra, hogy vane hatásvizsgálat arról, hogy ez milyen eloszlásban jelenik meg a magyarországi gazdasági szereplőknél. Mennyit visznek ebből haza a nemzetközi multinacionális cégek, mennyit visznek ebből haza a NER-lovagok óriásvállalatai, és mennyi marad a tisztességes magyar kis- és középvállalkozásoknál? Erős a gyanúnk, hogy ahogy a korábbi adócsökkentéseknél is, a nagy pénzeket itt is a nagyvállalatok fogják eltenni, és a magyar kkv-knak minimális könnyebbséget jelent ez az egész, miközben a költségvetés komoly bevételektől esik el.

Itt következik a kérdés, hogy ezt a kieső költségvetési bevételt, ezt az éves szinten több mint 300 milliárd forintot honnan fogják pótolni. Megszorítások lesznek? Nem, nem megszorítások lesznek, hanem megszorítások vannak. Egyrészt elinflálják azokat a támogatásokat, amelyeket az oktatásba, az egészségügybe, a szociális ellátásra fordítunk évről évre. A nominális összegek változatlanok maradnak vagy alig nőnek, miközben az infláció az egekben van. Ez azt jelenti, hogy egyre kevesebbet ér az a pénz, amit önök oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra fordítanak. Látszik, hogy a jövő évi költségvetésben továbbra sincs pénz a családi pótlék emelésére, nincs pénz a nyugdíjak méltó színvonalú emelésére, nincs pénz az öregséginyugdíj-minimum emelésére és az ehhez kötött szociális ellátások emelésére, a gyes emelésére, nincs pénz az otthonápolási díj emelésére az érintettek háromnegyedénél. Sőt, ha már megszorítás, önök elveszik a kedvezményes üdülés lehetőségét azoktól a rászoruló időskorú vagy fogyatékkal élő polgártársainktól, akik tavaly még az Erzsébet-program keretében eljuthattak nyaralni. Ötvenkétezer embertől veszik el a kedvezményes üdülés lehetőségét. Ez tiszta megszorítás. Ilyenekről beszélek.

Tehát az a kérdés, hogy milyen megszorításokból fogják az árát megfizetni a magyar emberek annak, hogy önök itt a nagyvállalatok adóját csökkentik. Mert abban igaza van képviselőtársamnak, hogy az emberek úgy általában szeretik az adócsökkentést. Azt viszont nem szeretik, ha a másik oldalon ez megszorításokkal jár együtt, és különösen nem szeretik, ha az adócsökkentés a nagyvállalatok profitját növeli, a megszorítás pedig az ő életüket teszi sokkal nehezebbé. Önök ezt a politikát választották, önök az emberek érdekei helyett a nagyvállalatok érdekeit kiszolgáló politikát választották, önök egy szélsőjobboldali gazdaságpolitikát, vagy ha úgy jobban fáj, egy neoliberális gazdaságpolitikát folytatnak, teljesen semmibe véve azt, hogy mi a magyar társadalom tényleges érdeke. Merthogy adócsökkentésből egyébként nem lesz versenyképesség.

Ha megnézik a nemzetközi versenyképességi rangsorok éllovasait, azok nem a nagyon alacsony adókulccsal operáló országok, hanem a skandináv országok, az észak-európai modellt követő országok, és Magyarországnak is ehhez a klubhoz kellene csatlakoznia. Azok az országok sikeresek hosszú távon, azok az országok sikeresek társadalmilag és gazdaságilag is, amelyek befektetnek az emberbe, befektetnek a társadalmi infrastruktúrába, jó minőségű oktatási rendszert tartanak fenn, jó minőségű egészségügyi ellátást tartanak fenn, nagyon komoly szociális védőhálót tartanak fenn, és a Párbeszéd azt mondja, hogy ez kellene legyen Magyarország útja is. Önök pedig a nagyvállalatok kiszolgálásával, ezzel az adócsökkentő politikával, ami kizárólag a multik profitját fogja tovább tolni az egekbe, egyszerűen a magyar társadalom érdekeivel szemben politizálnak.

Arról nem is beszélve, hogy egy gazdasági konjunktúrában, egy felívelő gazdasági szakaszban a prociklikus lépések nagyon veszélyesek. Nincs hova tovább fűteni a gazdaságot, nincs erre szükség. Most éppen arra lenne szükség, hogy vagy egy védelmi tartalékot képezzünk, vagy a hosszú távú növekedés esélyeit alapozzuk meg, amibe megint csak az tartozik bele, hogy befektetéseket tolunk azokba a társadalmi alrendszerekbe, amelyek hosszú távon szolgálják a magyar társadalom és a magyar gazdaság sikerét. Tehát ezt a pénzt önöknek az oktatásba kellene leginkább beforgatni.

(11.20)

De önök nem ezt teszik, önök megszorításokat hajtanak végre azért, hogy a nagyvállalati adót kicsit csökkenthessék. Ez az önök politikája. A Párbeszéd a maga részéről baloldali pártként ezt nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Párbeszéd soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A fennmaradt időkeretben van még lehetőség felszólalni. Kétperces felszólalásra jelentkezett Nacsa Lőrinc képviselő úr, KDNP. Parancsoljon!

NACSA LŐRINC (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tordai Bence eltévesztette a helyet, az időt meg a címzettet is, akinek a felszólalását el kellett volna mondani. Hiszen ez, amit ön elmondott, ez teljesen igaz volt a 2010 előtti időben. Az önök elvbarátai, az önök elvtársai, a szocialista kormányzat, a Gyurcsány vezette szocialista kormányzat, aki támogatta a multinacionális vállalatokat, nem a magyar kis- és középvállalkozásokkal törődött. Akkor volt egekben az infláció, akkor inflálták el a megígért fizetésemeléseket, nyugdíjemeléseket, hiszen 7-8 meg 9 százalékos inflációkkal kellett szenvednie a magyar társadalomnak. Ezt mind az önök elvtársai tették. És az ön miniszterelnök-jelöltje volt az, aki adóemelésekkel riogatott, Karácsony Gergely volt az, aki adóemelésekkel riogatott. Pontosan a Fidesz-KDNP-kormány az, amely csökkentette az adókat, amely alacsonyan tartotta az inflációt (Arató Gergely közbeszól.  Tordai Bence: A nagyvállalatok!), és nem igaz, és nem igaz, és nem igaz, hogy nem növekednének évről évre az egészségügyre és az oktatásra fordított források, mert minden évben növekednek. Nemcsak az infláció mértékével, hanem annál jóval nagyobb mértékben növekednek a források. Az ön elvbarátai voltak azok, akik kivonták ezeket a forrásokat az egészségügyből meg az oktatásból. Úgyhogy ezt a felszólalását inkább nekik címezze, a Gyurcsány pártjának meg a szocialistáknak. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Normál szót kérő felszólalóként Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik!

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amellett, hogy itt számos felvetésre nemcsak hogy nem kaptunk választ, de látszik, hogy a válaszadás szándéka is hiányzik, szeretnék még egy szempontot, legalább a zárszó sikeres elhangzása érdekében és annak tartalommal való megtöltése érdekében a figyelmükbe ajánlani.Abszolút támogatom a szociális hozzájárulási adó csökkentését, bár jobban szeretném, ha ez újra nyugdíjjárulék lehetne, és a mindenkori kormányok esetleg egy felelőtlen helyzetben ne dönthetnének úgy, hogy teljesen más célra fordítják az itt befolyó összegeket. Hiszen abban talán megállapodhatunk, hogy Magyarországon nem lesz örökös Fidesz-KDNP-kormány, akárhogy szuszakolják a választási rendszert. Előbb-utóbb a dolgok ciklikussága jegyében jönnek majd más színezetű kormányzatok. Ha a jóisten egyszer úgy akarja, és a Jobbik ennek részese lehet, akkor nem lesz veszélyben a nyugdíjkassza, hiszen a szociális hozzájárulási adót nem akarjuk más célokra fordítani semmilyen indokkal. De nyilván nem beszélhetek mások nevében, ezért a legjobb biztosíték az lenne, ha ez újra egy járulékformában, ha úgy tetszik, pántlikával, ha úgy tetszik, címzetes módon csak arra kerülhetne elköltésre, amiről szól.

Viszont muszáj beszélnünk még egy kérdésről. A magyar társadalom elöregedése ugyanis nem került szóba ebben a vitában, és az sem került szóba, hogy számos jobbikos javaslattal igyekszünk védeni a munkavállalókat, munkaadókat is egyébként. Tehát elmondtam, hogy mikro-, kis- és közepes méretű vállalkozások számára olyan sokkal kedvezőbb klímát szeretnénk kialakítani, hogy ki tudják termelni a bérnövekmény hátterét, azért a magyar társadalom elöregedése kapcsán kénytelenek vagyunk beszélni a nyugdíjkasszáról. Nem mi hoztuk ezt szóba egyébként.

A Magyar Nemzeti Bank 2010 körüli prognózisai, már amelyek akkor jelentek meg, a 2020-as éveknek a közepére tették azt a várható válságörvényt, amikor a nyugdíjrendszerünk fenntarthatósága megkérdőjeleződik. Azóta ez néhány évvel kitolásra került, de a zárszó tekintetében fontosnak tartanám azt, hogy szóba kerüljön a magyar nyugdíjkassza helyzete, hiszen számos sikeres, nemzetközi alternatív megoldás ismeretes, mutatkozik különböző történelmi korokból egyébként, hogy hogyan lehet fenntarthatóvá tenni egy ilyen portfóliót.

Erről ugyanakkor nem beszélt sem miniszter úr, sem Magyarország Kormányának képviselői. Elvárható tehát, hogy a jövőnk érdekében egyrészt beszéljünk a reprodukciónkról, tehát arról, hogy milyen kihatással van a magyar népesedési folyamatokra akár egy ilyen csomag a nemzetgazdaság ösztönzésén keresztül, de arról is, hogy évtizedes távlatban mire számíthatnak azok a honfitársaink, akik megőszülnek a munkában, viszik a hátukon ezt az országot, és aztán nyilvánvaló, kiszámítható időskori viszonyokra számítanak.

Ez ügyben tehát várjuk, elvárjuk az érdemi reakcióikat. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tordai Bence képviselő úr, Párbeszéd!

TORDAI BENCE (Párbeszéd): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor Nacsa képviselőtársamnak néhány konkrétum. Az egyedi kormánydöntéssel adott támogatások mértéke kétszeresére nőtt a 2010 utáni időszakban a 2010 előtti időszakhoz képest. Ráadásul az egy munkahelyre jutó támogatás lassan már a tizenmillió forintos sávban van. Tehát az, hogy ki támogatja rommá a magyarországi nagyvállalatokat, az ténykérdés. Az is ténykérdés, hogy önök voltak azok, akik a nagyvállalatok adóját lecsökkentették a kisvállalatok adójának a szintjére. Tehát most 9 százalék a társaságiadó-kulcs, ez 10 százalékos csökkentést jelentett a nagyvállalatoknak, és egyetlen százalékpontos csökkentést a magyar kkv-knak, sőt menjünk tovább, a top 10 vállalatnak az effektív, vagyis tényleges adókulcsa 1 százalék, ahogy arra itt képviselőtársam is utalt.

Tehát miért van az, hogy más országokban, akár Kelet- vagy Közép-Európában is, hússzor ennyi adót fizetnek ezek a nemzetközi nagyvállalatok? Úgy látszik, a Fidesz-kormánynak nem fontos, hogy megadóztassa ezeket a cégeket, a Párbeszédnek fontos ez.

És azt is látjuk, hogy ez a pénz honnan hiányzik. Önök 2010 óta több mint 2000 milliárd forintot vontak ki a magyar egészségügyből, és valóban volt hova fejlődni 2010-ben is, de önök rossz irányba indultak el. Önök csökkentették a GDP-arányos ráfordítást az egészségügyben, most már 2 GDP-százalékpontnyival vagyunk lemaradva, tehát éves szinten 850 milliárd forinttal kéne többet költenünk ahhoz, hogy legalább az EU-átlagot elérjük a ráfordításokat tekintve a magyar egészségügyben.

Ezek a problémák, ezek azok a megszorítások, amik a maguk nagyvállalatoknak kedvező politikája miatt voltak szükségszerűek. Úgyhogy lehet itt „elmúltkilencévezni”, de az a helyzet, hogy egészen más tendenciák voltak 2002-2010 között, mint 2010 után. Önök azok, akik letolták a nagyvállalatok adóit, és egyébként eltörölték az adójóváírást, ami a kis keresetű embereknek jelentett havi 15 ezer forint könnyebbséget.

Önök voltak azok, akik kivonták a forrásokat az egészségügyből, önök voltak azok, akik kivonták a forrásokat az oktatásból, és önök azok, akik továbbra is, úgy tűnik, hogy nem a magyar emberek érdekét, hanem a nagyvállalatok érdekét akarják kiszolgálni. (Szórványos taps a Párbeszéd soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíváne még élni valaki a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Megállapítom, hogy nem. Az összevont vitát lezárom. Megkérdezem miniszter urat mint előterjesztőt, kíváne reflektálni az elhangzottakra. (Jelzésre:) Varga Mihály képviselő úr, pénzügyminiszter, parancsoljon!

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a hozzászólásokat, amelyekből arra következtetek, hogy a Ház többsége támogatni fogja ezt az előterjesztést. Ezt azért is köszönöm, mert tegnap még nem volt világos számomra, hogy azok, akik a napirendre vétel és a kivételes eljárás ellen szavaztak, azok vajon azért tették-e, mert nem támogatják ezt az előterjesztést, vagy valami más okuk lehetett erre. Alapvetően a Jobbik és a Párbeszéd képviselőiről volt szó. Ők nemmel szavaztak a kivételes eljárásra, ami azt jelentette volna, hogy július 1-jével nem tudjuk ezt a 2 százalékos adócsökkentést végrehajtani, hanem csak később, augusztusban vagy esetleg jövő év elejétől. Most a Jobbik álláspontjából világos lett, hogy ők támogatják ezt az előterjesztést. Köszönjük. A Párbeszédnél továbbra sem tudok értelmezési pontokat találni (Nacsa Lőrinc: Ők sem tudják…), tehát ott nem tudom, hogy most ők támogatni fogják. Nem, majd megvárjuk a szavazást, és akkor ez ki fog derülni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy ennek a törvénymódosításnak a beterjesztésére olyan helyzetben kerül sor, amikor a gazdaság növekszik. Nem fogalmaznék úgy, mint ahogy azt Molnár Gyula tette, hogy kiváló vagy jó a helyzet. Én azt gondolom, hogy Magyarország jobb helyzetben van, mint 2010-ben. Messze vagyunk még attól, hogy arról beszéljünk, hogy minden tökéletes és minden nagyon szép, minden nagyon jó, de az elmúlt kilenc évben a magyar cégek, a magyar vállalkozások, a magyar emberek egy olyan teljesítményt értek el, amire nyugodtan mondhatom, hogy abból a helyzetből, amit 2010-ben örököltünk, lényegesen biztonságosabb helyzetbe tudtuk magunkat manőverezni.

5,3 százalékkal növekszik a gazdaság, kíváncsi lettem volna, ha mondjuk, 2008-ban kerül sor egy ilyen vitára, akkor vajon az ellenzéki képviselők mit mondtak volna a gazdaság helyzetéről. Még egyszer megjegyzem halkan, hogy Európában ma az első negyedévben ez volt a legmagasabb gazdasági növekedés. Csehországban 2,5 százalék, Szlovákiában 3,8 százalék, tehát a visegrádi négyek között is, azt gondolom, hogy nincs okunk szégyenkezni.

(11.30)

A szégyen az volt, amikor 2002 után az élmezőnyből visszacsúsztunk a sereghajtók közé, és a visegrádi országok között is a legutolsók voltunk szinte minden tekintetben. Ez a helyzet szerencsére megváltozott, és nyugodtan mondhatom, hogy nemcsak a gazdasági növekedés terén, hanem például a számunkra nagyon fontos foglalkoztatásban, munkahelyteremtésben is jelentős eredményt tudtunk elérni.

Ebből a szempontból nem érzem kockázatnak azt, amiről Z. Kárpát Dániel képviselőtársunk beszélt. A külföldi munkavállalók megjelenése korlátozott a magyar gazdaságban.

Azok a munkavállalási engedélyek, amiket a kormány kiad, csak abban az esetben történhetnek meg, ha az adott területen nincs megfelelően képzett magyar munkaerő. Tehát egyetlenegy beruházásról sem vagyunk hajlandók lemondani, egyetlenegy fejlesztést sem akarunk elhalasztani amiatt, mert nem áll rendelkezésre munkaerő. Átmenetileg igenis lehet pótolni ezt a munkaerőt. Azok a célzott intézkedések, amelyekkel ilyen típusú engedélyeket kiadtunk az elmúlt években, ezt tudták elősegíteni. Még egyszer hangsúlyozom   hangsúlyoznám képviselő úr számára, ha itt lenne , hogy ezek olyan átmeneti időszakra kiadott engedélyek, amelyek többségében két évre szólnak, és két év után ezek le is járnak.

Ami a gazdasági növekedést illeti, a hatéves bérmegállapodás jelentősen tudta segíteni, hogy a magyar gazdaság növekedési pályán maradjon. Emlékezzenek vissza, 2016 őszén került sor erre a megállapodásra, és 2017-ben még volt olyan gazdaságkutató Magyarországon, aki 2 százalék körüli vagy 2-3 százalék közötti növekedést jósolt. Ehhez képest 2017-ben 4,1 százalékos gazdasági növekedés valósult meg. Ugyanez a hatás működött a tavalyi évben, 2018-ban. Itt is most tudnék jó néhány olyan intézményt felsorolni, aki pesszimista volt a növekedési kilátások tekintetében, ehhez képest 4,9 százalékos gazdasági növekedést értünk el, ami egyáltalán nem mondható rossznak.

A gazdaságvédelmi akciótervre miért is van szükség, és miért is egy fontos pontja ez a 2 százalékpontos adócsökkentés? Ha büszkék vagyunk arra, hogy milyen eredményeket értünk el, és örülünk annak, hogy 800 ezerrel több embernek van munkája, munkalehetősége, mint 2010-ben, akkor ezeket az eredményeket érdemes megőrizni és megvédeni. A gazdaságvédelmi akcióterv erről szól. Olyan pontokon segítünk a magyar vállalkozásoknak, olyan módon segítünk bizonyos szektoroknak, ágazatoknak, amelyek a gazdasági növekedést magasan tudják tartani, és meg tudják őrizni ezeket a munkahelyeket. Nem véletlen volt, hogy a kormány már korábban is, 2011-12 táján munkahelyvédelmi akciótervet hirdetett meg, hiszen nemcsak az a fontos, hogy új munkahelyeket teremtsünk, hanem az is, hogy a meglévő munkahelyeket meg tudjuk őrizni.

Ez legalább olyan fontos cél, azt kell mondanom tehát, hogy ez a gazdaságvédelmi akcióterv az egyik fő irányában arra fog törekedni, hogy a meglévő munkahelyek számát meg tudjuk őrizni. Nem állunk ezen a területen sem rosszul, sokkal jobb a helyzet, mint 2010-ben. Ugye, akkor még majdnem 12 százalék volt a munkanélküliségi ráta, most 3,5 százalék. Ez a 3,5 százalék azt jelenti, hogy a negyedik legjobb eredményt tudjuk ebben a tekintetben az Európai Unióban felmutatni.

Ami a további képviselői felvetéseket illeti  a Magyar Állampapír Plusz forgalmazása , az MSZP felszólalója, Molnár Gyula képviselő úr arról beszélt, hogy drágán finanszírozzuk az adósságot. Tisztelt Képviselő Úr! Egyrészt állapítsuk meg, hogy az adósságszint ma jóval kisebb, mint 2010-ben  akkor a bruttó hazai termék 83 százaléka volt, most meg 70 százaléknál tartunk , és a következő évi költségvetést is úgy terjesztettük be, hogy év végére 67 százalékra fog csökkenni az adósságrátánk. Tehát egyre kisebb terhet és egyre kisebb kockázatot jelent a magyar gazdaságnak az az államadósság, amit örökül kaptunk az elmúlt évtizedekből.

Másrészt viszont a magyar kormány arra is törekszik, hogy azok a magyar családok, akik megtakarítással rendelkeznek, azok a magyar magánszemélyek, akiknek ilyen típusú megtakarításuk van, és ezt állampapírokra kívánják fordítani, azok megfelelő jövedelmet kapjanak. Tehát egyáltalán nem tekintjük azt az ördögtől valónak, ha egy magyar család is részesül abból a jövedelemből, amit az államadósság kezelése jelent. Miért is gondoljuk azt, hogy ebből csak külföldi intézményi befektetők vagy külföldi bankok részesülhetnek?

Mi azt gondoljuk, hogy ebből a szempontból fontos volt a lakossági megtakarítások felé fordulni. Megjegyzem halkan, csendben, hogy amikor ilyen bérnövekedés van, és a magyar lakosság készpénzállománya több mint 6000 milliárd forint, 6100 milliárd forint, akkor egyáltalán nem haszontalan azon gondolkodni egy kormánynak, hogy hogyan tudja ezt a készpénzmennyiséget a megtakarításokon keresztül is visszaforgatni a gazdaságba. Ezt tesszük most, az első hét eredményeként mondhatom önöknek, hogy 529 milliárd forint értékben jegyeztek magyar magánszemélyek, családok ebből a típusú állampapírból.

Adókérdések és az áfa kérdése. Itt azért hadd jegyezzem meg, hogy 2010 óta következetes adópolitikát folytatunk. Azt mondjuk, hogy a közösségi kiadásainkhoz, tehát az egészségügyhöz, oktatáshoz, közbiztonsághoz, országvédelemhez szükséges forrásokat a fogyasztási típusú adókon keresztül szedjük be, és egyébként a munkát, jövedelmet terhelő adók mértékét pedig csökkentjük. Ez az oka annak, hogy Európában a legkisebb vállalati adónk van  9 százalék , és ez az oka annak, hogy a jövedelmet terhelő személyijövedelemadó-szint pedig a harmadik legalacsonyabb Európában – ugye, egységes 15 százalékos kulcsunk van. A fogyasztáson keresztül pedig nyilvánvaló, hogy ezeket a kiadásokat finanszírozzuk. Amikor valaki elkölti a jövedelmét, akkor nyilván saját maga dönt arról, hogy milyen típusú cikkeket vásárol meg és fogyaszt, és milyen mértékben; megtakaríte esetleg, vagy a fogyasztást választja.

Tehát szeretném azt mondani képviselőtársaimnak, hogy az egy illúzió, hogy az árakat csak az áfa mértéke határozza meg. Az árakat nagyon sok minden meghatározza: termelési költség, piaci viszonyok, a termelők vagy éppen a szolgáltatók között lévő verseny. Az áfa ennek egy apró szelete. Emellett pedig azt se felejtsék el, hogy európai uniós tagország vagyunk. Az Európai Unió irányelvekben szabályozza azt, hogy hogyan lehet az áfakulcsokat használni.

Itt szeretném idézni azt, hogy a 2006/112. számú európai közösségi, tanácsi irányelv világosan kimondja, hogy azon termékek, amik egy bizonyos mellékleti körbe tartoznak, azok kulcsát nem lehet kedvezményes módon szabályozni, és sajnos az Európai Unió 2006-ban úgy szabályozott, hogy az áfairányelv nem teszi lehetővé a tagállamok számára például a gyermekek neveléséhez elengedhetetlen cikkek áfakulcsának a csökkentését. Úgyhogy amikor önök arról beszélnek, hogy Brüsszelből minden szép és jó, akkor kérem, hogy támogassák majd a magyar kormányt abban a küzdelmében, amikor, mondjuk, a gyermekek neveléséhez szükséges termékek áfakulcsának a csökkentését fogja javasolni. Itt jegyzem meg egyébként, hogy az elmúlt években ebből a kulcsból is lehetett csökkenteni  tejtermékek áfakulcsának a csökkentése, a csirkehús, a sertéshús vagy a tojás áfájának a csökkentése ebbe tartozott. Éppen a legszükségesebb, alapvető élelmiszerek körében tudtunk áfakulcscsökkentést elérni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen tehát a felvetéseiket. Bízom abban, hogy majd a szavazáskor támogatni fogják ezt az előterjesztést, mert ez a módosítás hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar gazdaság növekedési pályán maradjon, és az elmúlt években elért eredményeinket pedig meg tudjuk védeni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a határozathozatalokra a mai ülésnapon kerül sor. Most pedig, 11 óra 38 perckor 12 óráig, a határozathozatalokig szünetet rendelek el.

(Szünet: 11.38-12.06

Elnök: Lezsák Sándor

Jegyzők: dr. Tiba István és dr. Lukács László György)

Felszólalások:   25-28   29-55   56      Ülésnap adatai