A felszólalás szövege:

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Tisztelt Elnök Úr! Kedves itt maradt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Végighallgattam az elmúlt órák elég hosszas vitáit egy, ebben a kontextusban szerintem alig-alig létező kérdésről. És most figyelmeztetek mindenkit, hogy egy olyan kérdésről fogok beszélni, ami létezik, méghozzá arról, hogy Magyarországon a benzinár 400 forint lett. Ez azt jelenti, hogy sokkal drágább lett, hiszen egy hónappal ezelőtt, ha teletankoltak, az 3 ezer forinttal kevesebb volt. Most pedig úgy tűnik, hogy az élvonalba lőttük ki magunkat ezzel az árral, és ha azt kérdezgetik maguktól, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy hogy lehet ez, akkor erre az a válasz, hogy két dolog van. Egyrészt Matolcsy György eddig gyengítette a forintot, a másik ok pedig valójában önök, hiszen elfogadtak egy olyan jövedéki törvényt 2016-ban, amely akkor is magasan tartja az üzemanyagárakat, ha az olaj világpiaci ára egyébként csökken. Önök megszavazták, hogy ha az olaj hordónkénti világpiaci ára 50 dollár alá csökken, akkor a jövedéki adó emelkedik benzin esetében 5, a gázolaj esetében 10 forinttal. Tehát minél olcsóbb lesz a benzin a világpiacon, annál több lesz rajta az adó Magyarországon, és a magyar családok pedig csak fizetnek a benzinkutakon, aztán fizetik a megemelt kenyér- és húsárakat, amik a benzin ára miatt felemelkedtek. Mindezt a Fidesz 2016-os jövedéki törvénye miatt, ami miatt még csak elvi lehetőség sincs arra, hogy olcsóbb legyen az üzemanyag, legalábbis a törvény módosítása nélkül. És akkor megjegyezném, hogy 14 évvel ezelőtt Áder János, a mostani köztársasági elnök azt mondta, idézem: „A kormány 250 forintos értéken fagyassza be a benzin árát, mert ha ez nem történik meg, ez azt jelenti, hogy a kormány továbbra is nyerészkedik az embereken. Ha meg azok a jóslatok igaznak bizonyulnak, hogy a benzin ára esetleg eléri majd a 300 forintot, annak összes következményét a kormánykoalíciónak kell vállalnia.” Hát, hölgyeim és uraim, az a helyzet, hogy a benzin ára elérte a 400 forintot, van, ahol a 440 forintot, és valahogy nem hallom önöktől, hogy Orbán Viktornak vagy a kormánynak le kellene mondani.

Nem halljuk, hogy be kéne fagyasztani a benzinárat, és azt sem halljuk, hogy milyen megoldást kínálnak. Olyan dolgokról beszélnek, amik egyébként az ország valódi problémáit nem érintik. És csak megjegyzem, hogy ez az akkori Gyurcsány-kormány teljesítményénél sokkal-sokkal rosszabb.

(17.50)

Ez a mostani benzinár valójában azt jelenti, hogy önök nyerészkednek a magyar állampolgárokon, és egész egyszerűen kihasználják azt, hogy önök kicsit túlsúlyba kerültek sajnos ezen a választáson.

Szeretném feltenni a kérdést, hogy miért nyerészkedik az Orbán-kormány a magyar embereken. Ha Magyarország önök szerint jobban teljesít, akkor miért kell 400 forintért tankolnunk? Miért nem csökkentik az üzemanyagok adóterhét?

Két dolgot szeretnék kérni a kormánytól. Először is, vegyék elő a 2016-os jövedéki törvényt, és vegyék ki belőle, hogy az olcsóbb olajárak magasabb adót eredményeznek, másodszor pedig csökkentsék az üzemanyagárakban lévő jövedéki adót. Ne csak beszéljenek a magyar családokról, ne csak a plakátok legyenek fontosak, hanem mozdítsák meg legalább a kisujjukat és csökkentsék a benzinárakat! Ha nem teszik, akkor önök  emlékeztetem önöket ismét  még a saját köztársasági elnökük szerint is nyerészkednek az embereken. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Orbán Viktor hat évvel ezelőtt arról beszélt, hogy nem jóléti államot, hanem munkaalapú társadalmat akar az országban. Hamar kiderült, hogy ez nem a dolgozó emberek jogainak védelméről vagy munkakörülményeinek javításáról szól, hanem pontosan ellenkezőleg. Ez a kormány elfogadott egy olyan munkatörvénykönyvet, amit akár azoknak a cégeknek a vezetői is készíthettek volna, akik leginkább kizsákmányolják a dolgozóikat. Nem az volt az önök célja, hogy megérje dolgozni ebben az országban, hogy a munkának újra becsülete legyen. Nem! Ahhoz csökkenteni kellett volna a munkát terhelő adókat, emelni kellett volna béreket, erősíteni kellett volna a munkavállalói jogokat, oktatni, átképezni kellett volna a munkanélkülieket, a közmunkásokat. És ezt most nem azért mondom, mert ez mind benne van a Demokratikus Koalíció programjában, hanem azért, mert minden olyan kormánynak, aki azt szeretné, hogy Magyarországról ne meneküljenek el százezrek, ezt kellene tenni. Önök mégis mindennek az ellenkezőjét tették, több magyart elűzve ebből az országból, mint azt az orosz tankok tették 1956-ban. Nem semmi teljesítmény, ilyen károkozáshoz mindenképpen tehetség kell.

Jól figyeljenek arra, amit mondok! Önök nem munkaalapú társadalmat, hanem egy kizsákmányolásalapú társadalmat hoztak létre. Ennek köszönhetjük a soha nem látott mértékű munkaerőhiányt. Nézzenek csak körül az országban! Mindenhol dolgozókat keresnek: a cukrászdában, a pékségben, a postán, a BKV-nál, a Volánbusznál, a MÁV-nál, a Balatonon, mindenütt, és napestig sorolhatnám, hogy hol még. Önök azt mondták: minek erősítenénk a munkavállalók jogait, ha el is vehetjük azokat? Azt mondták: minek csökkentenénk a munkát terhelő adókat, ha rekorderek is lehetünk belőle? Így talán majd sikerül idehozni pár olyan céget, akik Európába be sem tennék a lábukat, mert tudják, hogy az európai munkavállalókkal nem lehet mindent megtenni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar munkavállalókkal sem lehet mindent megtenni. Ezért van most hiány szinte minden szakmából az országban; a helyettes államtitkáron és a miniszteri biztosokon kívül persze, úgy látom, őbelőlük minden van elég.

Tudják, hogy Mészáros Lőrinc mennyi idő alatt keresi meg az egyhavi magyar átlagbért? Egy perc alatt, képviselőtársaim, egyetlen perc alatt! Amíg a magyarok dolgoznak, a miniszterelnök strómanja percenként keres 180 ezer forintot; óránként 11 milliót, naponta 274 millió forintot. Én alig beszéltem most itt két perce, és Mészáros Lőrinc 360 ezer forintot keresett. Ennyi idő alatt egy átlagos magyar dolgozó 8, azaz nyolc forintot keres. Orbán Viktor strómanja 45 000-szer annyit keres, mint egy átlagos magyar dolgozó. Ez már a munkaalapú társadalom, fideszes kollégák?! Ott vagyunk már? Ez az ország épül a tisztességes munkára?

De van itt egy másik nagy különbség is az átlag magyar és a fideszes nagyurak között: önök beleírták a munka törvénykönyvébe, hogy a dolgozókat vissza lehet hívni a szabadságukról; arról a szabadságról, amiért egy évet dolgoztak, és spóroltak, hogy elmehessenek a családjukkal. Ezt írták a munka törvénykönyvébe, idézem: „kivételesen fontos gazdasági érdek, hogy a működést közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a munkáltató megszakíthatja a munkavállaló előre egyeztetett és kiadott szabadságát”. Tudják, hogy mit jelent a kivételesen fontos gazdasági érdek? Hát persze, hogy tudják: bármit jelenthet. Ahogy önök is a halaszthatatlan közfeladat ellátására hivatkozva maradnak távol a parlamenttől, ha nem akarják megváltoztatni, úgy ezt is mindenre rá lehet fogni. Önök szó szerint beleírták a munka törvénykönyvébe, hogy a dolgozókat vissza lehet hívni arról a szabadságról, amit előre leegyeztettek, és kifizettek.

Kérdezem hát ismét a kormánypárti képviselőtársakat: ez már a munkaalapú társadalom? Itt éri meg dolgozni, így vesszük fel a versenyt az európai bérekkel, ahol 2-3-4-5 ezer eurósak a bérek? Vagy megint csak az történt, mint minden másban: önök beszélnek, ígérgetnek, nagy terveket vázolnak fel, miközben sikerült azt is lerombolniuk, amit ez az ország 27 év alatt foggal-körömmel kiharcolt magának. Ha ismét elmúltnyolcévezni fognak vagy gyurcsányozni, akkor tudni fogjuk, hogy így van. Ha nem így van, akkor állítsák vissza a munka törvénykönyvének 2012 előtti állapotát. A magyar munkavállalók már ennek is nagyon örülnének. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK és a Jobbik soraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): De így lesz.

ELNÖK: Így lesz.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Rendben van, megértettem, köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Önök nem győzik veregetni a saját vállukat, hogy milyen magasak a bérek, és hogy mennyit emelik azokat. Ezek a bérek átlagosan még tavaly is csak 190 ezer forintosak voltak, ön aligha szeretne ennyiből megélni. Egy átlagos panellakás árát meg két ilyenből is elég nehéz összespórolni egy élet alatt. A probléma ott van, hogy ez a béremelkedés, ez a kicsi sem a gazdaság fejlődésének a következménye: a beruházások panganak, versenyképességünk folyamatosan romlik. Önök viszont - a legóvatosabb becslés szerint is - 600 ezer embert üldöztek el az országból, a munkaerőhiány pedig természetesen fölnyomja a munkaerő árát, a munkabért. Az emelkedő bérköltségek miatt a vállalkozók emelni kénytelenek áraikat, ám ennek a nemzetközi verseny határt szab. Emelni kell tehát az importárakat is, ennek eszköze pedig a Nemzeti Bank, ami folyamatosan gyengíti a forint árfolyamát.

A forint mélyrepülése nem végzet, hanem tervezett folyamat: önök 260 forintos euróval vették át a kormányzást, jövőre pedig már a 340 forintos árfolyam sem kizárt. Elszabadítják tehát az inflációt, amivel nagyrészt visszaveszik a megemelt béreket. Mivel pedig a társadalmi jövedelmek messze nem tartanak lépést a bérekkel, a következmény az inaktívak további leszakadása, elszegényedése, a társadalom kettészakadásának folytatódása. Tovább romlik tehát az életminőség, ami újabb nyomást gyakorol a kivándorlásra: már a gimnazisták fele is távozni akar érettségi után. Előállítottak tehát az ördögi kört, aminek csak az a mozdulat vet majd véget, amivel az utolsó távozó lekapcsolja a villanyt.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: hogyan kívánják ezt a kört megszakítani, illetve kívánjáke egyáltalán, vagy már van is vevő a kiürült országra?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

(17.00)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm, elnök úr. Kedves korán kelő Képviselőtársaim! „Még magasról nézvést / Megvolna az ország,/”  Ady több mint száz éve írott szavai ma aktuálisabbak, mint vala-ha  „Werbőczi-utódok / Foldozzák, toldozzák.”  manapság önök, kedves kormánypárti képviselőtársaim. Az OECD-adatok szerint csaknem egymillió magyar vállalt munkát külföldön, és az elvándorlás egyértelműen a Fidesz kormányra kerülése után gyorsult fel, évente tízezrek vándorolnak el Magyarországról, immár nemcsak az egyetemi, főiskolai hallgatók fele gondolja úgy, hogy a diploma megszerzése után nem marad Magyarországon, hanem immár az érettségire készülő diákoknak is hasonló mértéke tervezi azt, hogy elhagyja ezt az országot.Kétségkívül frappáns ötlet volt a Fidesz-kormánytól úgy küzdeni a munkanélküliség ellen, hogy a munkaképes lakosság jelentős részét elüldözi az országból. A munkanélküliség persze csökkent, ami felnyomta a béreket, és az államháztartás adó-, járulékbevételeit is. Itt egy picit azért megállnék, ez a „felnyomta a béreket” azt jelenti, hogy Magyarországon már akár az átlagemberek nettó 200 ezer forintot is kereshetnek. Ez azt jelenti, hogy vannak páran, akik sokkal többet keresnek, és vannak nagyon-nagyon sokan, akik ennél jóval kevesebbet. 200 ezer forint alig 600 euró. Ennyiből kell megélnie egy magyar átlagpolgárnak, ha egyedül él. Összehasonlításképpen: Budapesten 150 ezer forintért lehet ma lakást bérelni. Mindannyian tudjuk, hogy mi a helyzet a lakáshitelekkel és az összes többi árral, amelyek valójában nyugat-európai színvonalúak. Ez az óriási bérnövekedés, amit az önök kormánya az elmúlt nyolc évben elért. Még egyszer, 600 euró a magyar átlagbér.

Szóval, egy picit túltolták a biciklit, ahogy Balog miniszter úr mondaná. Már 2015-ben is 35 ezres hiány mutatkozott a munkaerőpiacon, az idei évre pedig ez a szám 90 ezerre növekedett. E tarthatatlan állapotot pedig olyan személy kritizálta minap, akinek a Fidesz-hűsége nehezen kérdőjelezhető meg. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, úgy látszik, felismerte, hogy munkavállaló nélkül meglehetősen nehéz a munkaadó élete, ezért egy sajtótájékoztató keretében ment neki a kormány foglalkoztatás- és gazdaságpolitikájának.

„Ma már mindegyik szakma hiányszakma”, jelentette ki, hozzátéve, hogy reméli, a 4 százalékos GDP-növekedés akár a felére is leolvadhat, ha a kormány nem tesz valamit a munkaerőhiány csökkentése érdekében. A fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók elfogytak, tette hozzá, jelezve, hogy a munkaerőhiányt a bevándorlás korlátozása még súlyosbítja is. A munkáltatók tehát a munkaerőhiány enyhítésére alkalmaznának nem keresztény és nem fehér bőrű munkavállalókat is, ezt azonban a kormány bevándorláspolitikája miatt nem tehetik.

Ha Magyarországra jössz, nem veheted el a magyarok munkáját, hirdette pár éve a kormány, amit úgy értett, egyáltalán nem jöhetsz Magyarországra, akkor sem, ha éppen a kormány által elüldözött munkaerőt pótolnád. Az, hogy a kamara gyáva, Fidesz-hű elnöke mindezt csak ilyen rasszista és kirekesztő mondatba ágyazva merte elmondani, aligha csodálható.

Pálinkás Józsefet, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnökét, akit a Fidesz nevezett ki, és aki korábban Orbán minisztere volt, kirúgták, mert szólt pár jó szót az ország legjobb egyeteméről, a CEU-ról, ami Orbán ideológiai indíttatású támadásainak célkeresztjébe került.

Rudas Tamás, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának igazgatója megvédte munkatársait a Figyelő támadásaitól, de kénytelen volt felajánlani, hogy az intézet kutatási témái 40 százalékát a jövőben a kormány szája íze szerint választják meg.

Ókovács Szilveszter, az Operaház szintén Fidesz kinevezte főigazgatója védelmébe merte venni a kormánynapilapnak csúfolt propagandaszócsövével megtámadott Billy Elliot című nagy sikerű musicalt, de azért levette a műsorról.

A Fidesz fokozódó ideológiai terrorját látva miért volna hát meglepő, hogy Parragh csak ilyen burkolt formában merte közvetíteni a munkáltatók által rá bízott üzenetet, miszerint jó volna, ha a nemzeti együttműködés rendszerének hívott bűnszervezet magát valamilyen okból kormánynak tekintő vezetése néha kormányozna is.

Ellenkező esetben az ország lassan kiürül, ismét csak Ady szavaival szólva: „Úgy elfogy a magyar, / Mintha nem is lett volna.”

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Szeretnék egy picit az átlagemberek felől közelíteni a költségvetéshez, hiszen az ő életük az, amit ez meg fog határozni. A mi életünk. Mielőtt belevágnék abba, hogy ez a költségvetés mit fog hozni majd a ’19-es évben, először picit arról szeretnék beszélni, hogy most mi a helyzet, hiszen úgy tudunk valamiről beszélni, hogy mihez képest.Szóval, hogy is állunk mostanában a magyar átlagemberek élethelyzetével? Hát, nem jól. Ma Magyarországon 1 millió ember van bejelentve minimálbérre, ez 138 ezer forint, és több mint 1 millió ember nyugdíja nem éri el vagy éppen csak eléri a 100 ezer forintot.

(16.40)

Ez kétmillió ember. Ezenkívül van még egy erős egymilliós tömeg, aki próbál kapaszkodni, nem egy, hanem két vagy három munkahelyen dolgozni azért, hogy előteremtse azt az elképesztő luxust, hogy akár egy hétre is elmehessen nyaralni a Balatonhoz. Már ha a munkáltatója elengedi, mert önök olyan munkatörvénykönyvet bírtak írni hat évvel ezelőtt, amikor a szakszervezetek jogait is megszüntették az érdemi ellenállásra, hogy vissza lehet hívni a dolgozókat még a nyaralásból is. Itt tartunk.

A munkások, akik az adóterhek miatt általában feketén vannak bejelentve, tehát nincsenek papírjaik, elmennek dolgozni, hetente kapnának pénzt, de nem biztos, hogy megkapják a pénzt. Kérdezzék meg a csepeli munkásokat vagy bármelyik útépítő munkást: vagy megkapják, vagy nem. Ha nincsen a hétvégén pénz, akkor azt mondja nekik a munkáltatójuk, hogy dolgozzál, Józsikám, majd jövő héten megadom. Mit tud tenni az ember? Mivel sem szakszervezet, sem pedig szerződése nincs, dolgozik tovább, és reménykedik, hogy tényleg kifizetik.

De nemcsak a kétkezi munkásokkal szúrtak önök ki az elmúlt nyolc évben, amióta önök kormányoznak, hanem másokkal is. Például a Széchényi Könyvtárban, hazánk egyik kiemelt kulturális épületében a dolgozók 180 ezer forintos bruttó bérrel rendelkeznek. Ne csodálkozzunk azon, ha nem egy közülük ma Hamburgban, Németországban és Angliában mint bútorasztalos vagy bútor-összeszerelő dolgozik; igaz, ott 2000 euróért és lakhatásért.

Vidéken sem jobb a helyzet. Dél-Baranyában, de az összes többi megye, északi megyéink kis falvaiban menekülnek az emberek. Kisbudmér, ez egy virágzó sváb falu Pécstől félórányira, régen virágzott, most már alig vannak benne lakók, semmilyen munka nincs, földet sem tudnak vásárolni, hiszen önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, önök közül az ottaniak megvásároltak minden földet, és így nem tudnak termelni sem.

De Pécsen sem jobb a helyzet. Abban a városban, amelyik Európa kulturális fővárosa volt még pár évvel ezelőtt, egy darab optometrista van. Ő az az ember, aki az emberek szemét vizsgálja, hogy jól látnak-e. Ebben a városban ma egy, maximum kettő ilyen ember van, a többiek már Nyugatra távoztak. Egyébként nem feltétlenül Nyugat-Európába, hanem Nyugat-Magyarországra, ahogy az északi, keleti meg a déli megyéink ürülnek ki, úgy a kicsit szerencsésebb nyugati megyéink egyre telnek meg. Így lett Sopronból, egy élhető, 50-60 ezer fős városból az elmúlt két-három évben egy 110 ezer fős nagyvárosa Magyarországnak.

De nincsenek jobb helyzetben az erdőháti falvak sem, ahol az emberek már rájöttek, hogy nem kellett volna szétrobbantani a szövetkezeti rendszert, amelyik ennek az országnak egy fantasztikus mezőgazdaságot adott. Most szövetkeznének újra, de nincs miből, hiszen mint már említettem, nincsenek földek, illetve vannak, de azok vagy önökhöz, vagy a Fideszhez közeli oligarchához tartoznak. El lehet oda menni kapálni napi 500-600-700 forintokért is akár a tűző napon, vagy el lehet menni ezekről a területekről is, ugyebár.

Szóval, valahol itt tartunk, ez a helyzet; és most nézzük meg, hogy mire van pénz ebben az önök költségvetésében és mire nincsen. Van 30 milliárd forint beírva kormányzati kommunikációra, kérem szépen, nemhiába, tudjuk, hogy az országunk, bár hadserege nincsen, de azért hadban áll. Folyamatosan harcolunk mindenféle civil szervezetek ellen, az Európai Unió ellen, néha még az Amerikai Egyesült Államok ellen is. Oroszország és Kína ellen nem harcolunk, hiszen ők most jelen pillanatban baráti országok. Történelmünkben mindig sokat segített rajtunk, ha ezekhez az országokhoz, különösen Oroszországhoz közeledtünk. Szóval, 30 milliárdot fogunk elkölteni arra, hogy önök népszerűsítsék az önök saját programját az adófizetők, a mi pénzünkből. Erre van pénz.

Aztán van pénz tartalékra, mert úgy tűnik, hogy bármilyen győzelmi jelentések jönnek is mostanában önöktől, azért önök látják a gazdasági folyamatokat, és érzékelik, hogy valami probléma van, ezért viszonylag nagy tartalékot tesznek félre.

Aztán van itt még egy másik érdekes adat, a munkanélküli-segélyek is jövőre 25-30 milliárddal lesznek magasabbak az ideinél. Úgy tűnik, hogy a teljes foglalkoztatottság  amiről önök olyan sokat szoktak beszélni e falak között is  nemhogy nem jön el, hanem egyre rosszabb lesz a helyzet.

Aztán van itt pénz Paksra is, Paks II.-re. Egy egészen elképesztően magas gigahitelből fogjuk megépíteni ezt a 30-40 évvel ezelőtti technikájú erőművet, és a költségvetésből is elmegy rá 100 milliárd, meg ahogy Schmuck Erzsébet is mondta, plusz még másik 33 milliárd forint a költségvetésből, amit egy másik helyre vezettek be, de azért az oda fog kerülni. Aztán vannak még itt presztízsberuházások, a budai Vár rekonstrukciója, Kossuth tér átépítése, Liget-projekt 70 milliárd. 100 milliárd a kiemelt sportágakra, stadionokra még 90 milliárd.

Itt most egy kicsit megjegyezném, az azért teljesen egyértelmű, hogy az ellenzék is pontosan tudja, hogy a sport jó dolog. Én magam is sportoltam, most is sportolok, a fiam is sportol, önöknek is csak azt tudom mondani, hogy mozogjanak minél többet, és valójában Magyarországnak is ez lenne a legjobb, ha az emberek sokat sportolnának, és nem a látvány-sportágakban részt vevő 10-20-30 ezer embernek jutnának ezek az elképesztő vagyonok  nyilván nem hozzájuk kerülnek, hanem az infrastruktúrába -, hanem az átlagemberekhez. Magyarország ezen a bolygón a negyedik legelhízottabb ország. Ebből a pénzből, amit ezekre a sportágakra költünk, nem stadionokat kellene emelni, hanem el kellene azt indítani, hogy Magyarországon az emberek minél többet sportoljanak. Erre kellene őket rávenni, ilyen programokat kellene indítani, hogy elérhessék ezt a dolgot.

Persze nyilván két-három munkahely mellett az ember már hétvégén nem nagyon akar sportolni, pláne, ha akkor is dolgozik, jobb lenne, ha kicsit többet keresnének, de mindenesetre jó lenne, ha amikor sportról beszélünk, akkor nem az élsportokról kellene már végre beszélni, hanem arról, hogy a gyermekeink, testvéreink, édesapáink, nagyszüleink is tudjanak mozogni és egészséges életet élni, hogy ne haljanak meg, amikor mondjuk, elérik a nyugdíjkorhatárt, hanem még egy nagyon hosszú és békés öregkor várjon rájuk is és egyébként ránk is.

Szóval, ezekre van pénz. Még itt fizetésemelések is lesznek, persze differenciálva. Az országgyűlési hivatalban, úgy tűnik, hogy 40 százalékos fizetésemelés lesz, az Állami Számvevőszéken is jóval 10 százalék fölötti lesz a béremelés. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy csökken a büntetés-végrehajtásban dolgozók fizetése, nem nő a gyógyító-megelőző munkahelyeken dolgozók ellátásának a fizetése, és a mentősöknél sem fog növekedni a fizetés, legalábbis nem találtunk adatokat a költségvetésben erre utalóan.

Persze önök mindig elmondják, hogy évek óta növekednek a fizetések. Most is 6-7-8-10 százalékkal fognak növekedni a fizetések, mondják önök, és a költségvetésben ezek a számok így vannak, és persze ki is mutathatók, de még egyszer azért beszéljünk már erről egy picit. Milyen fizetések fognak itt 6-7-8, esetleg 10 százalékkal nőni? A minimálbér, a 138 ezer forintos minimálbér 10 ezer forinttal, és akkor már 148 meg 155 ezer forintos is lesz? Budapesten és a nagyvárosokban az albérletárak 120 és 150 ezer forint között vannak. Persze, nőni fognak, és akkor önök elmondhatják, hogy haladunk tovább ezen az úton, amit önök elkezdtek 8 évvel ezelőtt, csakhogy ez az út nem vezet sajnos sehova.

Ráadásul, mivel önök el fogják venni a kafetériát, ez a 8-10 százalék, amit önök ide az idei évre prognosztizáltak, finoman szólva is el fog veszni, illetve sokkal kevesebb lesz. Az a kafetériamennyiség, ami átkerül bérbe, annak egy adórésze is van, nem is kevés, 40 százalék, ez nemhogy fizetésemelés lenne, ez egy fizetéscsökkenés lesz nagyon sokaknál, amit az emberek egyébként észre fognak venni. Persze lehet a miáltalunk, a mi bérünkből, mi adónkból fönntartott kormánypropaganda-gépezet által azt sugallni, hogy itt micsoda hatalmas fejlődés van, de elég bemenni egy ABC-be vagy elmenni a Balatonhoz és megpróbálni venni egy lángost a családnak, és amikor 2000 forintot kell kifizetni a 150 vagy 200 ezer forintos fizetésekből, amit egyébként nem egy munkahelyről szednek össze az emberek, akkor higgyék el, hogy egy négytagú családnak összeszorul a gyomra. Szóval, ilyen béremelkedésre, úgymond béremelkedésre lehet számítani.

És akkor nézzük meg a nyugdíjakat! Magyarországon 3 millió nyugdíjas van és egyre több. Értjük, hogy önök most azt gondolják, és az is előkerül a költségvetésben, hogy ezeknek az embereknek nem is kellene most már nyugdíjba menniük, vagy jöjjenek vissza, és kezdjenek el dolgozni, mert az mennyire jó lesz nekik. Nyilván 40-50 évet végigdolgoztak, és akkor most újra munkába kell állniuk, gondolom, örülni fognak neki.

(16.50)

De nézzük meg, hogy a nyugdíjasoknak mit ígérnek. Nekik már aztán, azt hiszem, semmit sem ígérnek. Ott 2-3 százalékos nyugdíjemelésről olvashatunk, ami követi az inflációt. Gondolják el, amikor valakinek 100 ezer forintos a nyugdíja, és akkor nem 100 ezer forint nyugdíj fog érkezni neki hónap elején, hanem akár 103 ezer forint is. Képzeljék el, amikor két ilyen kisnyugdíjas közül valamelyik fél meghal, és akkor már nem 200 ezer forint áll rendelkezésre, hanem csak 100 ezer forint, abból kellene valahogy megélnie olyan árak mellett, amik  önök is pontosan tudják  nem alacsonyak.

Ezenkívül persze a nyugdíjasok még számíthatnak a miniszterelnök úr kegyére, és talán egy évben egyszer-kétszer még kaphatnak tízezer forintos Erzsébet-utalványokat vagy mindenféle utalványokat. Nyilván ebből megoldódik az életük, és biztos azt fogják érezni, hogy nem hiába dolgoztak ezért az országért ötven évet, lám, már tízezer forintot is kaphatnak. Ezenkívül persze kapnak még egy nyugdíjprofitot is  amelyet még a baloldali kormányok vezettek be -, ha jól megy a gazdaságnak. Reméljük, hogy nagyon-nagyon-nagyon jól fog menni a gazdaságnak, és minél több nyugdíjprémiumot tudnak majd kapni nyugdíjas szüleink, nagyszüleink. Nem tudom, önök látják-e, de mi itt, az ellenzék soraiban látjuk, hogy sajnos hogyan élnek. Nem jól.

Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy bármit is mondjanak önök erről a mostani költségvetésről, bármilyen sikerpropagandát is mondjanak  egyébként 311 forintos euróárfolyammal készült, és most éppen 327 vagy 328 forintnál tart az euró, ki tudja, hogy hol fog ez megállni és milyen károkat fog okozni még a magyar embereknek -, szóval bármennyire is azt mondják önök, hogy ez egy növekvő és biztonságot adó költségvetés, ez sajnos nem az. A 2019. évi költségvetés a toporgás, a lemondás és a bizonytalanság költségvetése, a keserű ébredés költségvetése, búcsú a növekedéstől és az európai életszínvonaltól, a hétköznapi élet biztonságától.

Az Orbán-kormány kilencedik évében Magyarországot kisemmizték, milliók élnek majd rosszabbul, nőni fog a szegénység és újabb tízezrek kivándorlása várható. Távolodunk az európai, sőt a környező országok béreitől, a javuló életszínvonaltól. Európa a szociális piacgazdaságot építi, az Orbán-kormány a haverok gazdagodását. Európában az oktatás a szabadságra, a tudásra épül, az orbáni költségvetésben az oktatás a kiváltságosoké, egyetemeink visszaestek a nemzetközi rangsorban. Az egészségügy Európában a gyógyulás esélye, az orbáni költségvetésben a tisztességes orvosi ellátásra sincs már esély. Európában a nyugdíjasok tisztességesen megélnek, az orbáni költségvetésben az elszegényedés és az átverés jut nekik. Az Orbán-kormány virágzásról hazudott, de úgy tűnik sajnos, hogy a megszorítás következik 2019-ben. Sajnos ezt a költségvetést én biztosan nem javaslom megszavazásra. Köszönöm szépen. (Molnár Gyula tapsol.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót. Nem gondoltam, hogy ilyen későn fog rám kerülni a sor. Még annyit az előző vitához, hogy a puding próbája az evés, és majd meglátjuk, hogy mi fog történni, mert én elég sok tüntetést szerveztem az elmúlt években, majd szeptemberben kipróbáljuk, hogy hogy fog működni ez a törvény, de hát most nem erről van szó.Tisztelt Képviselőtársaim! Két hete fogadta el a Ház az Alaptörvény hetedik módosítását. Eszerint az állam és a helyi önkormányzatok törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Nos, akkor pedig a méltányosság jegyében a következő, a közterületen való életvitelszerű tartózkodást tiltó bekezdést úgy kellett volna megfogalmazniuk, hogy „a polgárok törekszenek arra, hogy közterületen életvitelszerűen ne tartózkodjanak”.

Megközelíthetjük persze a kérdést a másik irányból is. Több ország elismeri az alapvető jogok között a lakhatás jogát. Az Alaptörvény viszont hungarikum, egyedül áll a világban azzal, hogy nem lakhatási jogot, hanem lakhatási kötelezettséget teremt. Márpedig, ha az állam kötelezi valamire a polgárait, akkor e kötelezettség teljesítésének föltételeit meg kell teremtenie. A kötelező védőoltások ingyenesek. Az iskolakötelezettség teljesítéséhez nem várjuk el, hogy a polgárok maguk építsenek hozzá iskolákat és szerződtessenek bele tantestületet. Ha tehát önök arra kötelezik a polgárokat, hogy lakjanak valahol, akkor szíveskedjenek ehhez lakhatást biztosítani számukra.

Mindez annál is indokoltabb lenne, tisztelt képviselőtársaim, mert az a helyzet, hogy nagyon rosszul állunk ma Magyarországon. Borzasztóan alacsonyak a bérek, egyre emelkednek a lakáshitelek, és egyszerűen nem találni olyan munkahelyet, ahol normális fizetéseket lehetne kapni. Persze közmunka van, és önök közfoglalkoztatnak havi 57 ezerért, de ebből nemhogy hitelt nem lehet fölvenni, de megélni is éppen hogy csak lehet.

Az alapjövedelműek a CSOK-ból is kimaradnak. A rendszer tehát itt is, mint minden területen, a magasabb jövedelmű, fizetőképesebb rétegeket támogatja, a többieket, az átlagpolgárokat magukra hagyja.

Lakhatási támogatásra és szociális bérlakásprogramokra volna szükség, ilyenek azonban nyomokban sincsenek. Németországban, ahol amúgy a lakások 48 százaléka van önkormányzati tulajdonban, 6 milliárd euróért indítanak lakhatási programot. Ez az összeg Magyarország éves GDP-jének csaknem 5 százaléka. Magyarországon viszont éppen most szünteti meg a kormány azt a kafetéria-rendszer keretében eddig elérhető albérlet-támogatást, amiről nemrég még büszkén állították, hogy enyhítették igénybevételének feltételeit, és az igénybe vehető összeget is növelték 30 ezer forinttal.

Ezzel pedig el is érkeztünk a téma másik fontos pilléréhez, a mobilitáshoz. Januárban Varga Mihály minisztériuma még világosan látta, a foglalkoztatásnál kulcskérdés a munkaerő mobilitása, amelyet a kormány az adórendszeren keresztül kedvezményekkel, illetve különféle mentességekkel segít. Nos, jövőre már nem segít, holott immár 80 ezer üres álláshely van az országban. A nyugati országrészben a nagy beruházók, az Audi, a Suzuki vagy az Opel fölszívták a munkaerő-tartalékot, és egyre többen járnak át Ausztriába, sőt immár Szlovákiába is dolgozni. A munkaerőhiányt enyhítenék az észak-alföldi és dél-dunántúli régióban munkát hiába keresők, de nem képesek a munkahelyek közelébe települni, mert ott a megugrott kereslet fölverte a lakhatási költségeket.

A kormánynak tehát a jövő évre sikerült olyan helyzetet előállítania, amivel mindenki rosszul jár: a nyugati országrész munkáltatói, mert nem vagy csak sokkal drágábban jutnak hozzá a szükséges munkaerőhöz; az ország távolabbi területein munkahelyet hiába keresők, mert továbbra is csak a közmunka marad nekik, ha egyáltalán; és az állam, amely lényegesen többet veszít az így kimaradó adó- és járulékbevételek kiesésével, mint amennyibe az albérlet-támogatás kerülne.

Lám csak, nem igaz, hogy a kormánytöbbség mindig érdekből cselekszik. Ezúttal úgy árt, hogy még neki magának is rossz legyen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Arató Gergely tapsol.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Eddig több mint 16 ezren támogatták aláírásukkal azt a petíciót, hogy az otthonápolást ismerjék el foglalkoztatási jogviszonyként, és így járjon érte legalább minimálbér. Az otthoni ápolás kemény munka, nehezen tagadható, hogy méltányos lenne érte munkabért fizetni. Észszerű is lenne ugyanakkor, hiszen az otthoni ápolás előnyös az ápoltnak, aki otthon lehet a szerettei körében, előnyös az államnak, minthogy a rászorulók intézménybeli ápolása sokkal drágább lenne, és érzelmileg előnyös az ápolónak is, akinek viszont jelentős anyagi veszteséget jelent ahhoz képest, mintha ehelyett munkát vállalhatna. Ha tehát az otthoni ápolás foglalkoztatási jogviszonyként történő elismerése és legalább minimálbérrel történő honorálása ezt a kieső jövedelmet részben pótolná, azzal minden érintett jól járna. Ehhez képest ma a legmagasabb úgynevezett kiemelt ápolási díj mindössze 52 800 forint, ami alig fele a szintén nagyon kevés minimálbérnek, ami nettó 92 ezer forint. A Költségvetési Felelősségi Intézet számításai szerint mindez a jelenlegihez képest 6 milliárd forint többletkiadást jelentene a költségvetésnek, ami nagyjából egy fél stadion ára, viszont nem néhány száz embernek jelentene hétvégi szórakozást, hanem 12 ezer otthon ápoltnak és családjának jelentene könnyebbséget. Az otthoni ápolási díj egyébként a környező EU-tagországok mindegyikében lényegesen magasabb nemcsak a jelenlegi hazai díjnál, de a követelt nettó minimálbérnél is.

Kérdezem ezért miniszter urat, miért nem fogadja el a kormány azt a humánus javaslatot, ami nemcsak a 12 ezer nehéz helyzetű család életét könnyítené meg, de újabb családokat ösztönözne az otthoni ápolásra, és bizonyára a költségvetést is tehermentesítené. A válaszát köszönöm szépen előre is. (Taps a DK soraiban.)

(13.00)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormánypárt 2010 óta küzd a devizahitelesek problémáival, és úgy tűnik, hogy nagyon nehezen tudja kezelni ezt a problémát. A gazdag családokat kimenti a saját maga által okozott problémából, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a lakáshitelek törlesztőrészletei akkor szálltak el végérvényesen, amikor ők hatalomra kerültek. A gazdag családokat kimentették ezekből a helyzetekből, de az alsó középosztályt és a szegény embereket bizony otthagyták a bankok áldozatainak. Egyre több embert lakoltatnak ki, és ez még nem is elég, hogy kilakoltatják őket, önök, uraim, 2012-ben ezt a dolgot kriminalizálták, hiszen ha valaki hajléktalan Magyarországon, akkor ez mostanában bűncselekménynek is számít, és ezt úgy tették ráadásul, hogy még az Alkotmánybíróságot is megkerülték. Az Alkotmánybíróság nem tud ebbe az ügybe beleszólni. És amikor erről az Európai Unió vagy az ENSZ megfelelő bizottságai vagy akár a Sargentini-jelentés komolyan jelentést tesz és észrevételezi ezt, önök azt mondják, hogy a mi szövetségeseink büntetik a magyar népet, mert a kormány állítólag megvédi Európát és Magyarországot a menekültektől.

Elképesztő helyzeteket látunk. Családoktól vesznek el gyermekeket, bekerülnek a magyar ellátórendszerbe, amiről épp a napokban jelent meg, hogy micsoda melegágya a bűnözésnek, a szexuális erőszaknak. Pontosan tudjuk, hogy akik oda bekerülnek, azok borzasztóan nehezen törnek ki abból az élethelyzetből, amibe kerültek, és ráadásul a magyar állam egy csomó pénzt elkölt ezekre az emberekre, amit ha egyébként a lakáshitelek megoldására fordítanánk, akkor talán nem is kellene elvenni a gyerekeket, leginkább a roma gyerekeket a családjaiktól. Ezt teszik önök ezzel az országgal, azokkal az emberekkel, akik önökre vannak bízva.

Elképesztő cinikus módon idén a választásokig meghosszabbították a lakásmoratóriumot, nem lehetett kilakoltatni májusig, de azóta, úgy tűnik, hogy be akarják hozni a lemaradásukat, naponta 20 családot lakoltatnak ki. Szép lassan, de hát nem is olyan lassan sátortáborrá változtatják az országot, amivel azt állítják egyébként, hogy mennyire fantasztikusan dübörög a gazdaság. Lassan úgy tűnik, hogy sokaknak kell az utcán lakniuk, mert nem tudják fizetni a lakáshiteleiket.

Múlt héten benyújtottam egy javaslatot, amely egy eseti bizottságot hozna létre arra, hogy a kilakoltatási válságot és a devizahitelesek problémáit közösen oldjuk meg. Ebben természetesen jelen lenne minden párt, és civileket is be lehetne hívni, bankokat is, hogy megbeszéljük a problémákat és hogy olyan javaslatokat tegyünk, amelyek közösen elfogadhatóak. A javaslatban az is benne van, hogy azonnal állítódjanak meg a kilakoltatások, és ne is folytatódjanak addig, ameddig a bizottság végzi a munkáját. Nagyon-nagyon remélem, hogy ez a bizottság nemsokára a parlament elé kerül, felállításra kerül, és így el tudjuk kezdeni azt a munkát, amit az elmúlt nyolc évben önök nem végeztek el.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az európai magyarok önökhöz hasonlóan nem szeretnének hajléktalan családokat látni a városok utcáin. Megoldásnak azonban önökkel ellentétben nem börtönbe zárásukat vagy erdőbe történő kiűzésüket tartja, hanem a közösség segítését.

Ha van 3 milliárd forintunk harmadosztályú szerbiai futballcsapatok stadionjára, akkor legyen pénz arra is, hogy azokon a szerencsétleneken, akiktől elveszik a lakásukat, tudjunk segíteni. Köszönjük szépen. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és a DK padsoraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, házelnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Önök évek óta azt zengedezik, hogy Magyarországon dübörög a gazdaság, minden rendben van, és az emberek jól élnek. Őszintén szólva, a magyar lakosság döntő többsége úgy él, hogy hónapról hónapra próbálja befizetni a csekkjeit, dolgozik, robotol, havonta elmegy talán egyszer moziba, de persze csak szerdán, amikor kedvezményes a jegy, és jó esetben, ha jól spórolt, akkor talán el is jut a Balatonra egy hétre a családjával  az év összes többi napjára, hónapjára, hetére ott marad a nyomor, a kiábrándultság és a fásultság. De mit is lehet várni azoktól az emberektől, akik nem 320 ezer forintot keresnek átlagosan bruttó, ahogy azt önök hazudják, hanem sajnos csak 200-220 ezer forintot? Mit lehet várni azoktól az emberektől, akiknek a minimálbére, ha úgy vannak bejelentve, Európában az egyik legkisebb, úgy, hogy közben Magyarországon kell a legtöbbet fizetni azért, ha valaki a lakbérét vagy a lakáshitelét ki szeretné fizetni?Önök tényleg 150 ezer forintra akarják most megemelni a minimálbért, akkor, amikor nagyjából ennyibe kerül egy lakás bérleti díja? Akkor, amikor folyamatosan 400 forint felett van a benzin, folyamatosan mennek föl az élelmiszerárak, és egyébként a Balatonon egy hétre egy nyaralás egy kétgyerekes családnak, egy négyszemélyes családnak többe kerül, mint 400 ezer forint? Ez elképesztően kevés! De ami a legmegdöbbentőbb, az az, hogy még ezt az elképesztően kevés emelést is a magyar gazdasági szereplőknek egy jelentős része nem vagy csak alig fogja tudni kitermelni, hiszen a magyar kormány annyira adóztatja a magyar vállalkozókat, mint sehol másutt Nyugat-Európában, a kapitalista országokban.

Ma Magyarországon több mint egymillió embernek van minimálbére. Mindannyian tudjuk, hogy feketén is kapnak pénzt természetesen, de 10, 20 vagy 30 év múlva, amikor elmennek nyugdíjba, nem lesz nyugdíjuk, így abból fognak élni, amit a gyermekeik fognak visszautalni nekik Londonból. Kérdezem a miniszter urat, hogy mikor állnak végre a választóikkal szembe, és mondják azt, hogy önök a felelősek azért, hogy ennyi kifizethetetlen hitel van az országban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és önök a felelősek ezért a minimálbérért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP, a DK soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Bánki Erik! A Gazdasági bizottságban tegnap azt mondta, hogy azért jött be ez a javaslat mindenféle előterjesztés nélkül a bizottságba, amikor kérdeztük, hogy miért nincs egy normális előterjesztés, hogy lehessen róla vitatkozni, észérveket ütköztetni, amiket elvárna az ember, ha már az ország dolgairól beszélgetünk, hogy nincs semmi baj, majd ma itt elvitatkozgatunk egymással. Ugye, nem jött össze ez az ügy, önök nem vitatkoznak, hanem úgy tűnik, most csak bejöttek, és nemsokára szavazunk, aztán majd hazamennek.Úgy tűnik, hogy valami baj van itt a valóságérzékeléssel, mert vagy dübörög a gazdaság, vagy valami óriási baj van. Önök nem mentik meg a devizahiteleseket, pénzessé teszik a felsőoktatást, a bérek önök szerint nőnek, de közben a kafetériát elveszik, és most még ettől a lehetőségtől is megfosztják a magyar átlagembereket, hogy valamilyen lakástámogatáshoz jussanak. Nem tudom, előbb-utóbb azért önökre fogja rúgni a valóságbolygó az ajtót, nem tudom, mi fog majd történni.

Addig is azt tudnám javasolni, hogy hagyjuk ezeket a demokratikus kereteket, szerintem vezessenek valami diktatórikusabb rendeleti kormányzást, úgyis az most dívik pár keleti országban, és hagyjuk itt ezt az álcát, amivel önök, úgy tűnik, elbáboznak, ezzel a parlamenttel, illetve velünk is. Vállalják be, és aztán majd meglátjuk, hogy az ország népe mit szól hozzá. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Bismarck óta tudjuk, hogy politikusok háborúban vagy választások előtt szokták a legnagyobbat hazudni. Önök már 8 éve háborúban vannak, és folyamatosan hazudnak, gyakorlatilag gyártják a hazugságokat. Az egyik legnagyobb termékük az, hogy a magyar embereknek a bérei szárnyalnak, és az átlagbéreik például 320 ezer forint körül vannak, holott a valóságbolygón mindenki tudja, hogy jó, ha ez a szám 200-220 ezer forint. De a valóságnak a szilánkjai nem tartották vissza önöket, hogy megszavazzák azokat az adótörvényeket, amelyek kivezették a béren kívüli juttatásokat a magyar dolgozóknak a fizetéséből, így aztán önök 4 millió ember zsebében turkálnak, és kivettek onnan nettó 25-30 százalék bevételt. Hogy nevesítsük a dolgot, például az Audiban dolgozó embereknél ez havi 30 ezer forint lesz 2019. január 1-jétől.

De még ez mind semmi, hiszen a megmaradt kafetériát is az emberek nem arra költhetik, amire úgy nagy általánosságban, hanem étteremre, vendégházra, fürdőre, hiszen önök azt gondolják, hogy a magyar dolgozók erre költik a béren kívüli juttatásokat. Persze ez nem igaz: a magyar emberek általában ételt, tanszert és bérleteket vásároltak ezekből a juttatásokból. De hát honnan tudhatnák önök ezt, hiszen önök nem szolidárisak ezzel az országgal.

Mostanában olyan híreket hallunk szakszervezeti vezetőktől, hogy esetleg mégis módosítanak az adótörvényen még idén, és ezért kérdezem a miniszter urat, hogy tervezik-e vagy lehetővé kívánják-e tenni, hogy a béren kívüli juttatás, a kafetéria mégse bérjövedelemként adózzék. Megtisztelő válaszát ezúttal nemcsak én várom, hanem 4 millió másik munkavállaló. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Igen, hát választ nem kaptam a kérdésemre, de a valóság egyáltalán nem ez. Az önök kormánya azt ígérte, hogy majd segíteni fogja a munkaadókat is abban, hogy esetleg több bért tudjanak adni a munkavállalóknak, hogy azoknak nagyobb legyen a mobilitása, de erről szó nincsen. Ezek a dolgok ezek szerint akkor nem fognak megtörténni, vagy nem tudom, hiszen nem kaptam rá választ. De azért, hogy a valóságról is beszélgessünk, hogy mennyire jók Magyarországon a bérek, ez egy mai hirdetése az Aldinak, ahol havi bruttó, tehát bruttó 102 forintot ajánlanak havi 12 nap munkáért raktárosnak. Ugye, hogyha ennek a duplája, ha kétszer annyit dolgozik, persze éjszakai pótlékról beszélünk, akkor is csak bruttó 200 ezer forint lenne, amiről mindannyian tudjuk, hogy havi 130-140 ezer forintról beszélünk. Tehát ezek azok a fantasztikus bérek, az átlagbérek, amikről önök beszélnek, és erre gondolják azt önök, hogy Magyarországon meg lehet belőle élni akkor, amikor egy lakás bérleti díja nagyjából nagyobb, mint amennyit fizetnek az embereknek általában. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárnám a miniszter úr jelenlétét a kérdés feltevésével.

SZÉKELY SÁNDOR, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz helyzetben vagyok, mert az előző két felszólaló, aki a Jobbik és az MSZP részéről szólt hozzá, már nagyban megfogalmazta azokat a gondolatokat, amik a mi gondolataink is. Mielőtt még belemennék a részletekbe, szólni kell arról is, hogy milyen pillanatban beszélünk ezekről a törvénymódosításokról. Elhangzott, hogy azért kell ezeket a dolgokat módosítani, mert már annyira jól áll az ország, annyira pörög a gazdaság és a bérek annyira fantasztikusak, hogy kénytelen a kormánypárt hozzányúlni mindenféle törvényekhez. Azért szögezzük le, hogy Magyarországon ma egymillió ember van bejelentve minimálbérre, elképesztő mennyiségű ember keres átlagbért vagy annál kevesebbet. Az átlagbér ma Magyarországon 600 euró, a minimálbér meg 400 euró. Jegyzem meg, hogy egy lakás bérleti díja közel 300 euró; csak hogy tudjuk, miről beszélgetünk, hogy a magyar munkavállalók milyen helyzetben vannak. S mivel ilyen helyzetben vannak, az is teljesen egyértelmű, hogy nem nagyon ugrálnak a munkahelyeiken.

Persze, van munkahelyük, s nemcsak egy van nekik, hanem általában kettő vagy három is, ami persze nincs bejelentve, és így talán biztosítani tudják azt, hogy a családjuk és a saját megélhetésük valamennyire rendben legyen.

Ha azt gondolja valaki, hogy ez a magyar lakosságot örömmel tölti el, akkor azt kell mondjam, hogy nem, nem tölti el örömmel. A magyar lakosság egy jelentős része hónapról hónapra él, nyaralni alig jut el bárhová is, ráadásul folyamatosan fél a főnökeitől, a főnök ki van szolgáltatva velük szemben (sic!), nincsenek jogaik, nincsenek szakszervezetek, amelyek megvédhetnék őket, hiszen maguk olyan szakszervezeti törvényeket és olyan munkatörvénykönyvet hoztak, amik a szakszervezetektől elvettek jogosítványokat. Így a munkahelyeken nem tudnak megalakulni szakszervezetek, de ha vannak is, akkor is a munkaadók jóval jobb pozícióban vannak velük szemben, és egész egyszerűen ellehetetlenül az, ami a szakszervezetek munkája lenne, hogy megvédjék a munkásokat, vagy hogy küzdjenek a jobb bérekért, a jobb munkakörülményekért.

Abban is biztosak lehetünk, amiről ellenzéki társam is beszélt, hogy az emberek azért dolgoznak, hogy a nyugdíj után majd egy kicsit élvezhessék a jól megérdemelt pihenést. De mindannyian tudjuk, hogy Magyarországon ez nagyon-nagyon keveseknek adatik meg, hiszen a nyugdíjaskor után is dolgozni kell azért, hogy ki tudják fizetni a rezsit, hiszen a nyugdíjukból nem tudják kifizetni. Az én édesapám és édesanyám sem tudná kifizetni, ha én nem támogatnám őket, pedig kőkeményen végigdolgozták az életüket; az egyik iskolaigazgató-helyettes volt, a másik pedig vállalkozó, mégsem tudnak megélni a nyugdíjukból. Gondolják el, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik nem olyan életutat jártak be, mint ők. El lehet képzelni! Természetesen mindannyian látjuk az idős szakikat, akik már réges-rég nem szabadna hogy dolgozzanak, ehelyett ott állnak és mindenféle segédmunkákat végeznek el. S azt is látjuk, hogy milyen körülmények között végzik el ezeket a segédmunkákat, persze nemcsak a szakik, hanem mások is.

(15.30)

Elhangzott az is itt a KDNP-s kolléga úrtól, hogy mennyire jó az államháztartás. Hát persze, úgy kezdték a kormányzásukat, hogy elloptak 3000 milliárd forintot a magyar emberektől, a magánnyugdíjpénztáraktól. Így persze lehet viszonylag jó államháztartás, de ha megnézzük a számokat, akkor mindannyian tudjuk, hogy azért nem is olyan jók azok a számok.

2011-ben szétverték, új munkatörvénykönyvét hoztak, voltak olyan szakszervezetek, amelyek nem akarták aláírni, voltak olyanok, amelyek viszont aláírták. Természetesen a munka törvénykönyvét bevezették, tüntetések voltak ellene, de hát nem sokat használtak. Így azt gondolom, hogy amikor ilyen salátatörvényeket hoznak be, aminek persze van jó része, mint azt már az előttem szólók is elmondták, értjük, de hát valójában az egészet kellene újjáalkotni.

Egy olyan munkatörvénykönyvét kellene most már végre csinálni, figyeljenek most rám, amit leegyeztetnek a szakszervezetekkel, és nem csak az orruk alá teszik, és talán még az ellenzékkel is, hogy végül is mire gondolnak, amikor azt gondolják, hogy a magyar dolgozókat, a magyar átlagembereket beszabályozzák, hogy milyen munkakörülmények között kell dolgozni, akkor esetleg az őket védő, képviselő szervezeteket is meg lehetne kérdezni. És akkor talán nem kellene olyan törvényeket hozni, tárgyalni, amelyek egyébként mind nagyon fontos kérdések, de itt most a reintegráció a fogvatartottaknál, képzési támogatások módosítása, menetrend szerinti járatok rendezése, bérgarancia, munkaügyi ellenőrzés, hatósági bizonyítvány kiállítása, elképesztő mennyiségű dolog van benne. Az egész széttartó, és nem követ valamifajta egységes dolgot.

De nem is csodálkozunk ezen, pontosan tudjuk, hogy mi a cél. A cél az, hogy a hazánkban lévő multinacionális, külföldi vagy magyar multinacionális cégek ki tudják zsákmányolni a magyar dolgozókat. És úgy tűnik, bár önök állítólag mindig folyamatosan védik a magyar érdekeket, de a magyar kis- és középvállalkozások éppen csak életben tudjanak maradni. Elképzelésünk sincs, hogy miért csinálják önök ezt, de végül is ez van.

Hogy konkrétumokról is beszéljünk azért, kezdjük pár pozitív üggyel. A benyújtott javaslat szerint lehetővé válik a heti 30 órát meghaladó gyes, a képzésben való részvétel a gyesen lévőknek, összhangban a gyes melletti munka korlátlanságával. Ez valóban, azt gondoljuk, tényleg előremutató, fontos, hogy a nők a gyermeknevelés mellett minél hamarabb vissza tudjanak térni a munka világába. Valóban nem jó az, ha ők évekig kiesnek, és nem tudnak normális életpályát beállítani.

Aki állami bértámogatással tud elhelyezkedni, annak kérésére megtérítik a gyermek felügyeletével és a hozzátartozó gondozásával kapcsolatban felmerült indokolt képzéseket. Megemelik a képzési támogatást a közmunkabér szintjéről a minimálbér szintjére, hogy ezzel a képzésben való részvételre ösztönözzenek a közmunkával szemben. Ez tényleg jó, de azt is elmondták itt a kollégák, ellenzéki kollégáim, hogy ez nagyon jó, csak az lenne a nagyon fontos végre, hogy olyan dolgokat tanítsunk a munkanélkülieknek vagy a munkát keresőknek, vagy a munkát váltani akaróknak, amelyek a munkaerőpiacon érdemben hasznosíthatók, és ne olyan felesleges dolgokat, amikre a magyar valóságban, a magyar valóságbolygón nincs szükség.

A munkaadó ezentúl nyelvi képzésre is köthet megállapodást a munkaügyi hivatallal, ha utána vállalja, hogy alkalmazza az álláskeresőt. Gondoljuk, hogy ez is rendben van. A munkavédelmi képviselő képzése a minőségi képzés érdekében csak felnőttképzés keretében történhet. Ez garantálja, hogy a képzések kizárólag engedéllyel rendelkező képzők szervezetében, szakértők által előminősített képzési program alapján, megfelelő végzettséggel való alkalmazás során valósuljanak meg.

Ugyanakkor azért érdemes megjegyezni, hogy a javaslat 29. §-ában bevezetett bekezdés, az ellenőrzési irányelv jogállamban nem elfogadható, a munkavédelmi hatóság függetlenségét biztosítani kell. Amennyiben a miniszter szabályozni kíván, azt a jogszabályban kell kiadni.

Na hát, ennyit a pozitívumokról, és pár konkrétum akkor a negatívumokról. A javaslat 12. §-ának (5) bekezdése alatt megszigorítja a megváltozott munkaképességű személyek fogalmát. A hatályos rendelkezések szerint megváltozott munkaképességű, aki testi vagy szellemi fogyatékos, vagy az orvosi rehabilitációját követően munkavállalási és munkahelymegtartási esélyei testi vagy szellemi károsodás miatt csökkennek.

A százalékos követelmények ehhez képest lényeges szigorítást jelentenek. Önök folytatják ezeknek az embereknek, a megváltozott munkaképességű embereknek a másod-, illetve harmad-állampolgárságba való visszaszorítását. Ez borzasztó. Ezek az emberek itt élnek velünk, gyermekeink, testvéreink, szüleink, akik még azért mégiscsak akarnak valamit csinálni. De ezzel a szabályozással kiesnek a munkából, így aztán másodrendű állampolgárok is tudnak lenni akár.

Többen mondták már itt a reprezentativitás problémáját. A javaslat 18. §-ával az a gond, hogy a tankerületit nem járási, hanem megyei szinten szerveznék meg. Tankerületi ügyekről kellene rendelkezni. A szakszervezetek helyzete bonyolultabb, mivel egyes megyékben lehet reprezentatív, míg más megyékben nem. Így tankerületi szinten azt kell majd reprezentatívnak tekinteni, ami a megyék több mint felében eléri a szintet. Az oktatási területen működő szakszervezetek reprezentativitása tekintetében az egész rendszer átalakítása lenne célszerű.

Az önöknek nagy problémát okoz, ami most következik, hogy az iskolaigazgatóknak vissza kellene kapniuk a munkáltatói jogkör gyakorlását, hogy a kollektív szerződések megkötése során a szakszervezetek reprezentativitása értelmezhető legyen. Tudjuk, hogy ez vágyálom, tudjuk, hogy önök nem akarják, hogy az oktatási intézmény vagy ne adj’ isten, bármilyen más intézmények, az önkormányzatok valójában és érdemben önállóan éljenek, hiszen akkor nem tudnának mindent központilag irányítani. És még akár az a szörnyű dolog is megtörténhet, hogy egy szombathelyi tankerületben esetleg mást csinálnak, mint mondjuk, egy békéscsabaiban. Ez valóban borzasztó lenne, és valószínűleg az ország egésze is tönkre is menne ettől.

A munkaügyi ellenőrzéshez kapcsolódó résznél: a munkaügyi hatóság minősíti a tényleges foglalkoztatás alapján létrejött kapcsolatot, ennek során figyelembe kell venni, hogy a típus megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének korlátozására vagy csorbítására, még egyező akarattal sem vonható ki a szerződés a munkajog szabályai alól. Ezenkívül pontosítja a törvényjavaslat az utóellenőrzés fogalmát, valamint azt, hogy a befizetéskötelezés összegét minden esetben a munkaügyi ellenőrzés megkezdésekor hatályos jogszabályban meghatározott teljes munkaidőre járó kötelező legkisebb munkabér figyelembevételével kell kiszámítani.

Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata alapján a munkaügyi ellenőrzésben is a méltányossági jogkörben hozott határozat ellen közigazgatási pert nem csak semmiségre hivatkozással lehet indítani.

Az előbb elmondottakra, az általános részre és a lényegi részeknél való fölsorolásra hivatkozva azt kell mondjuk, hogy bár vannak olyan dolgok, amiket pozitívnak értékelünk, de mivel ez egy salátatörvény, és van benne olyan is, amit mi nem tudunk elfogadni, ezért javasolni fogjuk a frakciónak, illetve a frakció azt fogja javasolni a parlamentnek, hogy ne fogadjuk el ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Gréczy Zsolt tapsol.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök már kilenc éve kormányozzák ezt az országot, és kilenc éve folytatnak mindenféle háborút az ellenzék, az IMF, a bankok, Soros György, a CEU és persze a menekültek ellen is. Mindezt teszik elképesztően sok pénzből, és természetesen olyan tematikában, ami a valóságbolygón nem létezik. De ez csak az egyik tragédiája az ügynek, hogy elképesztő milliárdokat, több száz milliárdot költenek el ezekre a háborúkra a magyar költségvetésből. A probléma az, hogy közben egy másik háborúról meg elviszik a fókuszt, arról a háborúról, amit önök folytatnak a munkavállalók, a magyar állampolgárok egy jelentős része ellen. Márpedig önök a munkavállalókat az elmúlt kilenc évben egy szabályos háborúban szegénységben tartják, bizonytalanságban tartják és elnyomják.Már hallom is, ahogy majd válaszol nekem a kormány által kijelölt ember, hogy milyen szörnyű volt itt az előző kormányok alatt, valóban elképesztő dolgok történtek, például az EU-dolgozóknak felemelték a bérét a duplájára, illetve volt 13. havi nyugdíj is, amit persze elvitt a gazdasági világválság, de hát önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, nem adták vissza az elmúlt kilenc évben, pedig állítólag ez a kilenc év maga a Kánaán, és mi sokkal jobban élünk, mint bármikor máskor ebben az országban, de valahogy nem történt meg. Ráadásul az elmúlt években a környező országok minimálbérei és átlagbérei is elérték a magyar átlagbéreket, illetve a minimálbéreket, csak közben az a probléma, hogy az áraink nem Szerbia vagy Ukrajna áraihoz közelítenek, hanem Németország és Ausztria áraihoz, csakhogy Ausztriában és Németországban nem 600 euró az átlagbér, hanem 2 ezer euró. És még ezek mellett az árak mellett is ott is persze nagy kockázatot jelent hitelt felvenni, lakást fenntartani, de ott azért nem viszik el a béreknek az 50-60-70 százalékát a lakhatási költségek. Ráadásul ott nem alulfizetett, agyondolgoztatott, jogfosztott, frusztrált emberek üzemeltetik az egészségügyet, az oktatást, vagy építik az utakat, hanem a társadalom megbecsült és büszke tagjai.

És hogy miért mondom el ezt most? Nos, azért, mert önök  folytatva az elmúlt évek hagyományait , úgy tűnik, megint át akarják verni a magyar népet, béremelésről beszélnek, hogy 2019-ben hatalmas béremelés fog következni; hát persze, papíron akár 10 százalék is, csak közben meg elvették már a kafetériát, a béren kívüli juttatásokat is, így gyakorlatilag amit az egyik kezükkel adnak, azt a másikkal kezükkel elveszik.

Kedves Képviselőtársaim! Nem szégyellik magukat? Az elmúlt kilenc évben elképesztő mennyiségű pénz jött ide az Európai Uniótól. Az elmúlt kilenc évben hihetetlen gazdasági fellendülés volt az egész bolygón  és önök egy kommunikációs trükkel próbálják átverni a magyar lakosságot? Tényleg azt gondolják, hogy február 5-én a magyar lakosok, amikor kézhez kapják a fizetésüket, nem fogják tudni kiszámolni, hogy valójában nem kaptak önöktől semmit? Ennyire lenézik a magyar embereket?

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Látom a szemükön és az arcukon, hogy most kinevetnek engem, és azt gondolják, hogy mit ugrál itt egy ellenzéki képviselő, örüljön, hogy meghallgatják. Jobb, ha tudják azonban, hogy a maguk szavazóin túl, akiket önök persze átvernek, van egy másik Magyarország is, és ez a másik Magyarország belül forrong, feszül, és egyre dühösebb. Elég lenne, ha felszállnának a budapesti buszokra vagy elvonatoznának vidékre, és akkor megtudnák önök is. 2010-ben az Orbán-kormány 34 központi adóval vette át a kormányzást. Ez a szám ma 41, de ez még mindig nem elég. A kafetéria, amit önök egy gombnyomással eltöröltek, arról szól, hogy önök nem osztoznak az emberek problémáiban, és nem értik azt. A gombnyomásuk arról tesz tanúbizonyságot, hogy önök csak és kizárólag vezérükhöz, Orbán Viktorhoz lojálisak, vele kötöttek véd- és dacszövetséget, nem pedig a bérből és munkából élőkkel.

A kérdésem igazándiból költői: tényleg ennyit jelent önöknek a kormányzás, ennyit jelent önöknek a magyar nép? Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen. Megvárnám miniszter urat, a múltkor is már így volt.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! A mai Magyarországon rengeteg probléma van, a bérektől kezdve az oktatáson át, az egészségügy tragikus helyzetéről már nem is beszélve, de van egy ügy, ami talán még súlyosabb mind között, és ez a devizahitelesek ügye. Merthogy ma Magyarországon azon kívül, hogy az átlagember nem lehet biztos abban, hogy lesz nyugdíja, már csak egy fenyegetőbb van, az pedig az, hogy vajon, lesz-e tető a feje fölött, mondjuk, egy hónap múlva.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Önök vannak hatalmon sajnos már kilenc éve. Az önök országlása alatt úszott el a forintárfolyam, és önök azok, akik a módosabb társadalmi rétegeket kiengedték az adósságcsapdából, míg az átlag magyarokat cinikus és aljas politikai indokokból és személyes haszonszerzés miatt arra ítélték, hogy életfogytig fizessék a hiteleiket.

Ma Magyarországon több millió ember azért dolgozik, hogy meglegyen a betevője, valamint hogy be tudja fizetni az óriásira nőtt törlesztőjét, amit a bankok és az állam még akkor sem akar elengedni, ha már réges-rég kifizette a felvett hitelt és a kamatok kamatját is, hiszen ami jár, az jár  már a bankoknak, még ha a fél ország beledöglik is. Emberi sorsok százezreit tölti ki az állandó egzisztenciális félelem, gyerekek tömegei frusztrálódnak szüleik gyötrelmei miatt. Az öngyilkosságok, az alkoholizmus, az alsó középosztály szétesése mind-mind arra enged következtetni, hogy itt azonnali és sürgős beavatkozásra van szükség.

Kérdezem ezért a miniszter urat, milyen konkrét lépéseket kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy tavasszal ne induljanak el újra a kilakoltatások. Szándékában áll-e a kormánynak a magyar lakosság harmadát sújtó devizahiteles problémát és lakhatási válságot kezelni? Megszavazzák-e az általam indítványozott eseti bizottság felállítását, hogy ezt a problémát közösen tudjuk megoldani?

Válaszát tisztelettel várom. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Miniszter úr, köszönöm szépen a választ, sajnos ezt nem tudom elfogadni. Mindennap találkozunk emberek tucatjaival, és mindannyian tudjuk ellenzéki képviselőtársaimmal, hogy családok tízezrei, százezrei is élnek akár abban az élethelyzetben, hogy nem tudják, hogy mi fog velük történni. Lehet, hogy kivezették ezeket a hiteleket és most már nincsen ilyen devizahitelezés, amit egyébként önök kezdeményeztek még 2001-ben, de ezeknek a hiteleknek van egy hatása, amiket még előtte vettek fel. Elképesztő mennyiségű ember került abba a helyzetbe, hogy már rég nincs meg az ingatlanja, albérletben él, és még mindig fizeti a hitelt (Közbeszólás a DK soraiból: Még egy életen át!), még egy életen át, így van, ahogy itt mondják nekem. Ez egészen elképesztő, és az is elképesztő, hogy ebben az ügyben önök nem hajlandók valamit tenni. Hány embert kell az utcára tenni? Hány százezer embernek kell elhagyni az országot vagy frusztrálódnia és egy egész életet azzal tölteni el, hogy mindenféle hiteleket vesz fel, amiről egész egyszerűen azt gondolta egy bizonyos élethelyzetben, hogy jó lesz neki, aztán hat évvel ezelőtt egy 2010. június 3-i napon kiderült, hogy mégsem, hiszen akkor húztak el ezek a devizahitelek.

Szóval, mikor fognak önök azzal foglalkozni, ami ennek a kormánynak a dolga lenne (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), márpedig az emberek jóléte? Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Magam sem gondoltam volna, amikor benyújtottam a határozati javaslatot, hogy ennyi időnek kell eltelnie, több mint egy hónapnak ahhoz, hogy a parlament a plenáris ülésén ezt tárgyalja. A Népjóléti bizottság fideszes képviselői az első alkalommal levették a napirendről azzal az indoklással, hogy ők nem értenek egyet ezzel az üggyel, és akkor erről nem kell beszélni. A második alkalommal el sem jöttek a Népjóléti bizottságba, így nem is tudtunk szavazni róla, ami, jegyzem meg, példa nélküli a Népjóléti bizottság történetében. A harmadik alkalommal, amikor a fideszes képviselők eljöttek a bizottsági ülésre, és nem is vetették le a napirendről ezt az ügyet, akkor valójában azt mondták el, hogy igazándiból a devizahiteles ügyben meg úgy Magyarországon a lakhatással kapcsolatban minden rendben van, ami kis probléma van, pár ezer embert érint, de azt a kormány kezeli. Ellenzéki képviselőtársaim segítségével ezt már a bizottsági ülésen is elmondtuk, de most is elmondom itt, hogy ez hazugság. Ma Magyarországon az a helyzet, hogy kilakoltatási és lakhatási válság van. A magyar emberek egy jelentős része  százezrekről, milliókról beszélünk  vagy már lemondott arról, hogy neki valaha önálló lakása lesz, vagy éppen van, de már nem fizeti a hitelét, és arra vár, hogy kilakoltassák, vagy pedig évtizedeket tölt el azzal, hogy azért dolgozik, hogy ne vigyék el a feje fölül a lakást.

Egész egyszerűen egy ilyen országban, ilyen lehetetlen körülmények között élünk, több millióan, több százezren vannak ebben a helyzetben, de mielőtt belemennék abba a számháborúba, amit egyébként a bizottságban is folytattunk, hogy most vajon pár tízezer emberről van-e szó, ahogy azt a Fidesz állítja, vagy pár százezerről, milliós nagyságrendig is esetleg, mint ahogy azt mi mondjuk, engedjék meg, hogy inkább egy jellemzőt mondjak, hogy ne számokról beszéljünk, hanem emberi sorsokról, hogy mit is jelent ma Magyarországon ez a devizahiteles ügy.

Szóval, van nekem egy barátom, Káposznyák István Debrecenben, 25 évet szolgált a határőrségnél, leszerelni a debreceni repülőtér biztonsági főnökeként szerelt le, devizahitelt vettek fel a feleségével, egy gyermeket neveltek, fizették a hitelüket, ámde 2010. július 3-ával elszálltak a devizahiteles törlesztőrészletek, éveken keresztül küzdöttek a lakásukért, nyolc évet, de idén elveszítették a házat, amiért dolgoztak, időközben a kapcsolatuk megromlott, elváltak. Jelen pillanatban Káposznyák István barátom egy albérletben lakik, és még fizeti a már réges-rég nem az ő nevén lévő háznak a törlesztőrészleteit, hiszen még mindig maradt tartozása, és külön él a feleségétől, aki szintén egy másik albérletben lakik a gyermekükkel. Tönkrement egy család, tönkrement két felnőtt ember élete, újra kell kezdeni mindent, hogyha egyáltalán újra lehet kezdeni  remélem, hogy sikerülni fog nekik , és tudjuk, hogy a gyermekük min megy keresztül, gondolhatják, milyen jó lehet neki egy ilyen válás után felcseperedni Magyarországon.

Szóval, ilyen gondoktól övezve próbál itt a magyar nép egy jelentős része élni, és azért gondoltuk, hogy egy eseti bizottságban, ahol civileket és akár a bankokat is össze lehetne szedni, és közösen megvitathatnánk azt a dolgot, hogy végül is mit kellene tenni ahhoz, hogy ez a helyzet megváltozzon, ezért nyújtottam be ezt a határozati javaslatot, és őszintén szólva tényleg nem azért, hogy politikai boszorkányüldözést hajtsunk végre, vagy hogy megvitassuk, hogy kinek a hibája ez a jelenlegi helyzet, ki mit csinált, melyik politikus mit nem csinált, hol romlott ez el; nem, hanem azt gondoltam, és azt gondoltuk itt a DK-ban, hogy üljünk le, adjunk időt magunknak, beszéljük át, minden pártnak vannak javaslatai, és tegyük végre a dolgunkat, dolgozzunk azért, hogy a magyar embereknek, a szavazópolgároknak jobb legyen, és ne azzal kelljen foglalkozniuk érdemben, hogy a hónap végén még vajon lesz-e lakásuk, vagy sem, hanem azzal, hogy hogyan tudnak egyről a kettőre jutni.

Örülök, hogy végül mégiscsak a plenáris elé került ez a határozati javaslat, holnap szavazni is fogunk róla. Arra kérem önöket, hogy mondják el a véleményüket, akár vitatkozzunk is, hogyha kell, és holnap pedig tényleg tegyék félre azt, hogy melyik pártból érkeztek önök, és hogy mi a credo, hanem arra gondoljanak holnap a szavazásnál, hogy mi a feladat, miért vagyunk mi itt ebben a teremben: azért vagyunk ebben a teremben, hogy a magyar embereknek jobb legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Elnök úr, köszönöm a szót. Én is köszönöm a hozzászólásokat, a Fidesz részéről is; az előző két ügyben tanúsított némaságuk ellenére úgy veszem, hogy ezt az ügyet talán egy kicsivel komolyabban veszik, vehetik is, hiszen Magyarország egy jelentős részét érinti. Azért azt elmondanám, hogy  mint azt Arató Gergely kollégám itt az előbb elmondta  most már a kilencedik évében vannak a kormányzásuknak, a magyar embereket nem érdekli valójában, hogy ki hibázott vagy ki nem, az érdekli őket teljes joggal, hogy mi fog történni, és ez most az önök, illetve a mi felelősségünk. Mi valóban nem arra tettünk javaslatot, és nem azért akarunk bizottságot létrehozni, hogy azon rugózzunk, hogy ki a felelős és ki mennyiben felelős. Azt szeretnénk, hogy a mi javaslataink és akár az önök javaslatai is kerüljenek elő, vitassuk ezeket meg, azokból legyenek törvényjavaslatok, azok pedig eredményezzék azt, hogy ebben az országban rövid távon, középtávon és hosszú távon az embereknek jobb lesz. Mert jelen pillanatban az a helyzet, hogy máról holnapra élnek az emberek, elképesztő történeteket hallani, családok esnek szét, férjek mennek el külföldre, feleségek maradnak itt Magyarországon gyerekekkel, és egész egyszerűen nem tudják, hogy majd esetleg mi fog odakerülni a karácsonyfa alá, vagy ha kerül valami, már az is csak hitelből fog kerülni.

Én pontosan tudom, hogy itt egészen komoly dolgokat kellene elhatározni és utána majd végigvinni, de épp ezért ez a bizottság másfél évig működne, jegyzem meg, az alatt a másfél év alatt nem lennének kilakoltatások, hiszen ez is benne van a határozati javaslatban. Azt gondolom, hogy ez önöknek is jó lenne, és a magyar népnek is jó lenne, és időt adna mindannyiunknak arra, hogy megszülessenek azok a döntések, amelyeket aztán végül meg kell hoznunk. Én nagyon remélem, hogy holnap pozitív lesz a dolog, és végül meg fogják szavazni. Ebben a reményben köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót. Természetesen, hiszen, mint Csárdi Antal is elmondta, gyakorlatilag ez egy olyan javaslat, amit például az általunk javasolt eseti bizottság keretein belül meg lehetne vitatni, hogy kinek hol vannak ebben a határok, és mi az, ami elfogadható. Tehát természetesen mi ezt támogatjuk. Nem tudunk elmenni amellett, ami Magyarországon zajlik ez ügyben. Elképesztő az, ahogy egyébként a bankok és a végrehajtó irodák tényleg maffiamódszerekkel gyakorlatilag kilakoltatják a magyar embereket, a magyar dolgozókat a nagyon nehezen kifizetett lakásukból, illetve azokból a lakásaikból, amiknek a hitelét már nem tudják kifizetni, pedig rengeteget dolgoznak  mint azt tudjuk  a magyarok. A magyarok dolgozzák a legtöbbet Európában munkaórában, de a béreik nem nagyon követik ezt a rengeteg munkát. És ugye, azt is tudjuk, hogy a magyar bérek sokkal kisebbek, mint a környező országokban, pedig a környező országokban jóval kevesebbet kell dolgozni azért, hogy akár egy albérletet ki tudjanak fizetni. Magyarországon ezért is többet kell fizetni, és így aztán nem véletlen az, hogy Magyarországról egész egyszerűen elmennek az emberek. Minden olyan javaslatot támogatunk, ami azzal foglalkozik, hogy a magyar embereknek ezt a problémáját meg lehessen oldani. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Állítólag Napóleon mondta egy alkalommal: nem érdekel, hogy a tábornokaim milyen tehetségesek, mennyire értenek a hadvezetéshez, nekem csak az a fontos, hogy szerencséjük legyen. Ha tényleg mondta, akkor az Orbán-kormánnyal és a kormánytöbbséggel nagyon elégedett lenne, hiszen a legutóbbi időkig olyan szerencséjük volt, hogy azt a legnagyobb dilettantizmussal és a legszemérmetlenebb lopással sem tudták elrontani. Szerencséjük volt a világgazdasági válság kirobbanásának időpontjában. A Gyurcsány-kormány 2006-tól megszorításokkal volt kénytelen ellensúlyozni az előző ciklus laza fiskális politikáját. 2008 elejére ennek be is értek az eredményei. Az Európai Bizottság prognózisa a következő három évre gazdaságunk 3,4, illetve 5 százalékos növekedését vetítette előre. A választók számára ez világossá tette volna a megszorítások értelmét. 2008 őszén azonban bedőlt a Lehman Brothers, az ezt követő világválság okozta drasztikus visszaesés pedig még mindig a megszorítások következményének tűnt. Szerencséjük volt a Gyurcsány-, Bajnai-kormányokkal, amelyek a népszerűségvesztésre való tekintet nélkül kezelték a válságot. Ezt 2010-ben még Orbán Viktor is elismerte a berlini sajtótájékoztatóján, és ugyanezt ismételte meg a kormány által benyújtott, 2009-es gazdasági folyamatokat értékelő zárszámadási törvény is. Szerencséjük volt továbbá azzal is, hogy a válságból kilábaló európai gazdaság a helyreállítási periódusok törvényei szerint konjunktúrába fordult, a magyar gazdaság pedig erre rákapcsolódva 2014-től gyors növekedésnek indult. Ebben kétségkívül segítette a 2010-es év legaljasabb húzása, Kósa és Szijjártó riogatása a csődközeli helyzetről, amitől a forint zuhanórepülésbe kezdett. A magyar családok százezreit, mindenekelőtt a devizahiteleseket tette tönkre, de a termelékenység a technológia érdemi fejlesztése nélkül is javította a magyar gazdaság versenyképességét.

Végül szerencséjük volt az Európai Unióval, amely 2014-től az egyre durvuló korrupció ellenére is bőkezűen finanszírozta a magyar gazdaság növekedését, ami nélkül az csak stagnálni lett volna képes. És fölszívta az önök által külföldre kényszerített munkaerőt, akik ugyan nem itt járultak hozzá a GDP-hez és nem itt fizettek adót, de az, hogy nem a költségvetésnek kellett őket munkanélküliként ellátnia, hanem tekintélyes összeget utaltak haza, nagy könnyebbséget jelentett az államháztartásnak és az országnak is.

Mindez azt jelentette, hogy a gazdaság folyó eredményeit az eszement gazdaságpolitika és a hajmeresztő dilettáns húzások sem voltak képesek érdemben lerontani. Önök rendszeresen 19-re húztak lapot, és való igaz, mindig alsót húztak. Csakhogy mint tudjuk, a szerencse forgandó. A kamatok világszerte emelkednek, a konjunktúra kifulladóban, és az EU is megelégelte, hogy az általa folyósított támogatásokat ipari mértékben lopják el, fölfüggesztette több projekt finanszírozását, a következő időszakra pedig érdemi szankciókat tervez a csalások ellen. A kormány, bár nevén nem nevezi, máris drasztikus megszorításokra kényszerült, mint például a kafetéria megvonása, a lakáspénztárak beszántása, az egészségügy és az oktatás teljes kivéreztetése. Minthogy pedig a magyar gazdaság az elmúlt nyolc évben érdemben nem modernizálódott, mindez a hét szűk esztendő eljövetelét vetíti előre.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Nem gondolják, hogy ideje volna váltani? Nem gondoljáke, hogy a gőzt a sípról végre a dugattyúra kéne engedni? Nem gondolják, hogy végre valóra kéne váltani Pokorni Zoltán nyolc évvel ezelőtti ígéretét, miszerint aki belenyúl a kasszába, annak levágják a kezét? Nem látják-e idejét végre komolyan leülni a munkavállalók és a munkáltatók képviselőivel, megbeszélni, hogyan lehetne a magyar gazdaság teljesítményét a közelgő zord idők ellenére fönntartani? Nem kéne a szomszédos országok harmadosztályú focicsapatainak támogatása és a piramisok, akarom mondani a stadionok építése helyett a gazdaság modernizálására, a leszakadó térségek fölzárkóztatására fordítani a pénzt? Nem volna itt az ideje egy érdemi adóreformnak, amely végre nem az szja jómódúak számára fontos csökkenését erőszakolja, hanem a legszegényebbek foglalkoztatását ösztönzi? Nem kéne a kafetériának legalább azokat az elemeit helyreállítani, amelyek a munkavállalást megkönnyítik, a lakás-, az albérlet- és az utazási támogatást? Nem kellene zárni a jövedelmi ollót, amely az igazságosságon túl húzná is a gazdaságot? Hiszen a szegényebbek azok, akik a jövedelemnövekedésüket szinte teljes egészében elfogyasztják, így a gazdaságot ösztönző fogyasztás érdemben emelkednék. Egyáltalán, nem volna ideje a szerencse helyett végre a józan észre hallgatni?

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a DK soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Természetes, képviselő úr. Folytassa nyugodtan, semmi gond, mindenkivel előfordulhat! Parancsoljon!

SZÉKELY SÁNDOR (DK): (A képviselő mikrofonja nincs felcsíptetve, ezért a hozzászólás töredékesen hallható.) Rendben van. Köszönöm szépen a szót. Sajnos nagyjából-egészében az előttem szólók mindent elmondtak. Természetesen a DK-frakció támogatja ezt az előterjesztést.El kell mondanom, hogy valóban szörnyű az, hogy egy ilyen kérdésben is és a következő kérdésekben is itt ülünk, és valójában a Fidesz-frakcióból senki nincs itt, vagy csak egyen-ketten vannak itt, akikkel lehet kommunikálni, de nem is nagyon válaszolnak nekünk. (Dr. Varga-Damm Andrea: Ide most már valaki kell!  Derültség.) Így van, de ha… (Nem érthető.) Tehát azt gondolom, az sokat segítene a Ház komolyságán, ha az elkövetkezendőkben legalább páran és többen itt maradnának, és segítenének nekünk megvitatni ezeket a dolgokat. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm szépen a szót. Én mindig csodálkozom, amikor fideszes képviselőtársaim arról beszélnek, hogy ebben az országban milyen csodálatos élni, és növekednek a bérek, és akik elmennek nyugdíjba, azoknak nem is kell már dolgozniuk, és igazából az elmúlt száz évben most van Magyarország a topon, és egyre jobb és jobb lesz nekünk, utána pedig folyamatosan hoznak olyan törvényeket, ami ezzel teljesen szembemegy, és nyilván a valóságbolygóra reflektál. Ilyen az a törvény is, amit holnap fogunk tárgyalni, hogy ne 250 legyen a túlóra lehetőség szerint, hanem 400 óra, és egyébként azt ki se lehessen fizetni. Azt is pontosan tudjuk, hogy az önök által olyan fantasztikusan elmondott dolog, hogy a bérek mennyire jól állnak Magyarországon…  tudjuk, hogy a miniszterelnök úr is elmondta, hogy már 215 ezer forint a nettó bér. Ez egyébként visszalépés, mert eddig mindig azt mondták, hogy bruttó 320, és aztán rájöttek, hogy az nem annyi, hanem nettó 215. Tehát ez 670 euró, ami gyakorlatilag szégyen, hogyha ebből élne meg Magyarországon az emberek nagy többsége, akinek ennyi az átlagfizetése, de tudjuk jól, hogy nem ekkorák a fizetések.

Szóval, mindig csodálkozom, amikor ezeket a dolgokat végig kell hallgatni, mert nem igazak, egy hazugság az egész, ezt mindannyian tudjuk. Önök nem, de önök valójában egy másik országban élnek, ezt tudom csak mondani. Úgyhogy persze, természetesen mindig támogatjuk azokat a javaslatokat, amelyek a magyar népnek az életét könnyítenék meg, annak a magyar népnek az életét, aki nem az önök valóságában él, hanem abban a valóságban, ahol ha a fizetésüket, még ha nem is költenek egy fillért sem és összetennék…  tíz év alatt se tudnának lakást vásárolni, de húsz év alatt sem.

(20.20)

Úgyhogy persze nagyon szeretnénk, ha kevesebbet kellene dolgoznia annak a magyar népnek, amely nagyon tisztességesen küzd, még akkor is, ha önök vannak hatalmon jelenleg. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kósa Lajos Úr! Az elmúlt két napban elhangzott pár mondat, ami miatt azt gondolom, hogy azt a bizonyos pálinkatörvényt még szigorúbbra kellene venni, mert itt komoly gondok vannak. Tegnap a miniszterelnök úr is egy kérdésre elmondta, hogy minden rendben van; ma meghallgattam az egyik képviselőtársától, hogy a nyugdíjas bányászok azért jelentkeznek, hogy még dolgozhassanak, és miattuk kell törvényt módosítani. Most pedig arról beszélünk, önök azt mondták az előbb az előterjesztésben, hogy fölemelik a túlórák számát 400 órára, de ez valójában nem jelent munkaidő-növekedést. Én azt gondolom, hogy lassan önök nem egy másik országban élnek, hanem egy másik bolygón. Azt gondolom, hogy önök egész egyszerűen egy másik valóságban vannak, milliárdokat költenek el nem létező ellenségekkel való harcra, miközben a magyar munkavállalókat olyan törvényekkel sújtják, ami egyszerűen megnehezíti az ő életüket, de lassan már lehetetlenné teszi. Önök egyre inkább milliárdosok lesznek, de nemcsak önök, hanem a barátaik, a szüleik, a nagyszüleik, a dédszüleik és az unokáik unokái is, míg az átlag magyar dolgozók lassan-lassan máról holnapra élnek. Megpróbálom elmondani, hogy mi a magyar valóság, mert úgy látom, hogy most is nagyon dolgozik, és megpróbálom elmondani, hogy mi az a helyzet, amiről mi beszélünk, hátha tudjuk közelíteni az álláspontjainkat. Az a magyar valóság ma, hogy az átlagbérek 215 ezer forintosak. Ezt egyébként tegnap a miniszterelnök úr is elismerte, ami egy óriási eredmény a valósághoz való közelítésben, hiszen eddig hónapokon keresztül azt sulykolták, hogy a bérek 325 ezer forintosak átlagban. Persze mindannyian tudjuk, hogy ezek a bruttó bérek, nem kapjuk kézhez őket. Tehát mindannyian tudjuk, hogy az átlagbér 215 ezer forint, ami egyébként 670 euró, jegyzem meg, csak hogy miről beszélgetünk, tehát 670 euró az átlagbér. Tudjuk, hogy nem keres ennyit a magyarok egy jelentés része. És a minimálbérek is talán lesznek 400 eurósak jövőre, ha a szakszervezetek, amelyekkel elfelejtett egyeztetni ennek a törvénynek a benyújtása előtt, szóval, ha a szakszervezetekkel komolyabban tárgyalnak, akkor lesz 400 euró is a minimálbér. Igen ám, de egy lakás bérleti díja is 400 euró.

De ne csak a lakásbérleti díjakról beszéljünk, hanem beszéljünk arról is, hogy hogyan tud egy kéttagú magyar átlagcsalád ma lakást vásárolni.

(20.00)

Úgy tudna lakást vásárolni, ha mondjuk, 10-15 éven keresztül a két kereső ember, aki benne van a családban, az mondjuk, nem, sőt a két gyerek se nem eszik, nem iszik, nem mennek el sehova, nem benzineznek, az összes keresetüket arra teszik félre, hogy lakást vásároljanak  egy átlagos kétszobás, 50 négyzetméteres lakást , és akkor 15 év alatt máris vehetnének egyet. Nyilván tudjuk, hogy ilyen nincsen, tehát a magyar családok általában egy olyan 30-40 évet azzal töltenek, hogy lakást vásárolnak hitelből, és erre nagyjából el is megy az aktív életük. Amennyiben ez idő alatt esetleg betegek lennének, akkor bemehetnek a rendelőintézetekbe és a kórházakba, ahová, ha visznek magukkal gyógyszert és vécépapírt, akkor még el is látják őket az egyébként agyonfrusztrált, agyondolgoztatott, már így is jóval több mint 40 órában dolgoztatott ápolók és doktorok, akiknek egyébként, az ápolóknak jelentős része, pontosan tudjuk, hogy mennyit keres, borzasztó keveset, pedig azt a munkát, amit ők végeznek, közülünk nagyon kevesen végeznék el.

Szóval, ha túlélik ezt a 40 évet, amit azért dolgoztak végig, hogy mondjuk, legyen tető a fejük fölött, és mondjuk, megoldották az egészségügyi problémáikat, és nem kerültek egy hároméves várólistára, akkor nyugdíjba is mehetnek akár, de tudjuk nagyon jól, hogy minimálbérből és átlagbérekből milyen nyugdíjak lesznek: semmilyenek, vagy éppen csak arra valóak, hogy ne haljanak éhen. Ma Magyarországon egyébként több mint egymillió embernek van kevesebb mint százezer forintos nyugdíja, ez a szám nem fog csökkenni az elkövetkezendő években sem, hála önöknek. De az a helyzet, hogy olyan nagyon nem kell a nyugdíjas éveire tartogatnia a magyar lakosságnak, mert meg fognak halni. A magyar átlagéletkor 65-70 év, tehát igazuk van önöknek, kár is a nyugdíjra félretenni. Gondolom, ebből a megfontolásból lopták el a magán-nyugdíjmegtakarításokat is, és valószínűleg ez okozta azt is, hogy az elmúlt hetekben önök elvették a kafetériát az emberektől, tehát jövőre nyilvánvalóan nem nagyon lesz érdemi, információt egyáltalán egy picit lekövető béremelkedés, és valószínűleg pontosan emiatt szüntették meg a lakáskasszát is önök az elmúlt hetekben, mert mi az istennek kellene a magyar átlaglakosságnak itt félretenni meg előre gondoskodni, úgy sincs ennek értelme.

Szóval, ez az a valóság, amiről mi beszélünk, és ezért van az, hogy a magyar munkavállalókat tartják Európában az egyik legkizsigereltebbnek, mivel a szakszervezeteket önök szétverték és/vagy lefizették, védtelenek is. Magyarországon elképesztően magas az öngyilkosok száma, a családok elválnak, nem maradnak meg, a fiatalok el akarnak vándorolni, és borzasztóan nagy az alkoholizmus is.

Ebbe a közegbe hozták maguk be azt a törvényjavaslatot, hogy meg kéne emelni a túlórákat 250 óráról 400 órára. Értjük. Tehát itt dübörög a gazdaság, minden rendben van, emelkednek a bérek, és akkor dolgozzanak többet az emberek, úgy, hogy egyébként még ki se kell őket fizetni, aztán három év múlva majd elszámolják a munkaadók, azok a kedves, rendes multinacionális cégek, vezessék azokat külföldiek vagy magyarok, majd tisztességesen elszámolják ezt a munkavállalókkal, hogy akkor ők mikor túlóráztak, meg mikor nem túlóráztak, és dolgozzanak is. Ön mondta, kedves Kósa úr, hogy igazándiból kérték önöktől, hogy ezt hozzák, hiszen milyen jó lesz majd ez a szakszervezeteknek, hogy majd akkor lesz tárgyalási alapjuk, mert azt a 100 órát, azt a kis pluszórácskát, amit önök ide be akarnak hozni, akkor majd a munkavállaló eldöntheti, hogy vállalja-e. Azért ez már tényleg a pofátlanság határa, mindannyian tudjuk, hogy ha nem vállalja, akkor ki fogják rúgni. Nézheti ön most a laptopját, meg lehet, hogy nincsenek itt a fideszes kollégák, de nyilván tisztában vagyunk a magyar viszonyokkal, hogy viselkednek a magyar munkaadók a magyar munkavállalókkal.

Önök egyszerűen ezt az országot valamilyen oknál fogva kizsákmányolják. Azt gondolják, hogy azért, mert az ellenzék elköveti azt a hibát most már a második alkalommal is a választásokon, hogy nem működik együtt, önök bármit megtehetnek. Azt gondolom, hogy ez nem így van. De tegyük fel, hogy amit én itt az előbb elmondtam, az nem igaz, és önöknek van igaza, és itt minden rendben van. De ha minden rendben van, akkor önök miért nem adják vissza a 13. havi nyugdíjat, amit annak idején elvitt a világgazdasági válság? Itt nyolc éve dübörög a gazdaság, nyolc éve ömlik ide az uniós pénz, állítólag most már nemcsak uniós, hanem orosz meg kínai pénzek is. Ha mi ennyire jól állunk, és ennyire jó a mi jövőnk, akkor miért nem adják vissza azt a 13. havi nyugdíjat, miért akarják azt, hogy itt a magyar munkavállalók 13, illetve 14 hónapot dolgozzanak egy év alatt úgy, hogy egyébként még ki se fizetik? Ja persze, gondolom azért, hiszen annyira jól élünk, hogy ki se kell fizetni őket. Nyilván, hát csak úgy szórakozásból be fognak menni a munkahelyekre úgy, hogy nem kell őket kifizetni. Értem én, értjük. Ez egy fantasztikus ötlet önöktől. Nyilvánvalóan értékelni fogja a magyar dolgozó társadalom, nem olyan sok ember, végül is négy és fél millió ember véleménye önöknek, gondolom, annyira nem számít.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Őszintén szólva el kéne dönteni, hogy melyik valóság az igaz, az önöké vagy a miénk. Ha az önöké, akkor azt gondolom, hogy ezt a törvényt nem szabad benyújtani, ezt akkor töröljék, és mint említettem, hozzák vissza a 13. havi nyugdíjat, és kezdjék el a béreket…  azt megengedem, nem kell egyik napról a másikra, értem én, nem megy ez ilyen gyorsan, de azt hiszem, hogy megcélozhatnánk, hogy három év múlva az átlagbérek érjék már el az ezereurós fizetéseket, hiszen ezzel talán megközelítenénk az alját annak, ami az európai magországokban található. Azt gondolom, hogy akkor ezt kellene csinálni, ha önöknek van igaza.

Ha viszont nekünk van igazunk, amikor az ellenzéki képviselőtársainkkal azt mondjuk, hogy önöknek nincs igaza abban, hogy itt jól mennek a dolgok, akkor azt gondolom, hogy azon kívül, hogy ezt a törvényt nemhogy benyújtaniuk nem szabad, hanem mélyen hallgatniuk kellene még az ötletről is, leginkább gyorsan le kéne mondani, kiírni új választásokat, hogy hadd jöjjön egy olyan kormányzat, aki meg tudja oldani azt a problémahalmazt, amit önök itt az elmúlt kilenc évben okoztak nekünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter úr! Nagyon nehéz ma az ellenzék tagjainak megőrizniük a higgadtságukat, komolyságukat. (Dr. Rétvári Bence: A komolyságot nem sikerül!) Sokszor nem tudjuk, hogy sírjunk vagy nevessünk azon, amit itt önök előadnak kormányzás címszó alatt.Önök kilenc éve kormányoznak, a kormányzásukat megelőző évekkel ellentétben nem gazdasági világválság, hanem soha nem látott nagy globális gazdasági fellendülés volt, ráadásul Magyarország kapott sok ezer milliárd eurót arra, hogy a gazdaságát megerősítse. Szóval, kilenc ilyen év után önök nemhogy visszaállítanák a 13. nyugdíjat, amit elvitt a világválság, még arra sem futja az erejükből, hogy az infláció mértékével növeljék a nyugdíjakat.

Maguk nemhogy növelnék a béreket, hanem fordítva: egyszer csak elveszik a kafetériát, de a fizetéseket nem emelik meg annyira, hogy kipótolja a veszteségeket. Maguk nemhogy segítenék az átlagemberek lakáshoz jutását, ellenkezőleg: elveszik az utolsó olyan konstrukciót, a lakáskasszát, amivel az átlagemberek is tudnának érdemben pénzt félretenni. Maguk nemhogy csökkentenék a munkaidőt, mint mondjuk, Németország, amelyre szeretnek hivatkozni, hanem ellenkezőleg: jön a 400 órás túlóra, amit ráadásul majd csak három év múlva kell kifizetni. És ez csak az elmúlt másfél hónap termése.

Uraim, maguk csődbe viszik az országot és benne azokat, akik itt élnek, akiket maguknak szolgálniuk kellene. Maguk most egy megszorító csomagot tolnak át éppen pofátlanul és elképesztő agresszivitással, ha jól értem Szijjártó miniszter urat, leginkább a német óriáscégek kérésének tesznek ezzel eleget.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! A Fidesz kamuharcban áll a német uniós politikával, de letette a fegyvert a német iparral szemben. Maguk eladták bagóért az országunkat. Maguk gyarmattá tették Magyarországot. Ami az osztrákoknak, a törököknek, de még az oroszoknak is csak súlyos véráldozatok árán ment, azt maguk elintézték nekünk pár év alatt.

Nagyon félve és nagyon óvatosan kérdezem tehát a miniszter urat: terveznek-e további megszorító lépéseket bevezetni Magyarországon? Van-e esély olyan bérnövekedésre a következő évben, mely meghaladja a kafetéria elvételéből fakadó keresetkiesést, valamint az inflációt is? Valamint, hogy tényleg 400 órányi túlórakeretet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) akarnak bevezetni úgy, hogy közben a túlórákat csak három év múlva akarják kifizetni? Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (DK): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor fővárosi képviselő voltam az előző ciklusban, behoztak a közgyűlés előtt öt perccel egy javaslatot, ez volt az e-jegy-rendszer, akkor az ellenzéki kollégákkal mondtuk a fideszes kollégáknak, hogy ezt ne írják alá, mert ha ezt aláírják  nem is tudjuk a tartalmát egy több száz vagy több ezer oldalas irománynak , az valószínűleg hűtlen kezelés lesz a végén. Rá 3-4 évre ez beigazolódott. Ez csak 7 milliárdos volt, tudom, hogy ez önöknek nem igazándiból tétel. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Gréczy Zsolt: Le se hajolnak ennyiért!  Közbeszólás a kormánypártok soraiban: Gyurcsány Ferenc!) Sajnos, az ország többi részének azért ez egy elképesztően komoly összeg. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.  Az elnök csenget.) Most azt akarom mondani önöknek, és talán a többi ellenzéki képviselőtársam is azt fogja maguknak mondani, hogy amennyiben ezt a törvényt önök majd meg fogják esetleg szavazni holnap  amit mi nem ajánlunk , akkor önök nem hűtlen kezelést fognak elkövetni, hanem valójában árulást. De nem minket árulnak el, és még csak nem is a hazát, hanem én azt gondolom, hogy a saját szavazóikat fogják elárulni (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Ezzel majd el kell hogy számoljanak, mi azt reméljük, hogy minél hamarabb, és aztán majd meglátjuk, hogy mikor fog ez bekövetkezni.

Önöknek kilenc évük volt arra  kilenc éve kormányoznak jórészt kétharmaddal , hogy azokat a dolgokat, amiket önök állítottak, megcselekedjék, hogy Magyarországot révbe vigyék, jólétet teremtsenek, közelebb vigyenek minket Európához, jobbá tegyék az egészségügyet, az oktatást vagy bármi ilyesmit, nyugdíjakat teremtsenek, vagy visszaadják a 13. havi nyugdíjat, ami elveszett a gazdasági világválságnál.

(14.00)

Szóval, önöknek erre kilenc évük volt. Most idehoztak törvényeket az elmúlt három hónapban, amelyekből világosan kiderül, hogy önök csődöt jelentettek, elvették a kafetériát, elvették a lakástakarékot, és most azt kérik a magyar lakosságtól, olyan lehetőséget teremtenek, hogy ne kevesebbet dolgozzanak több pénzért, hanem jóval többet dolgozzanak, ki tudja, mennyi pénzért, és ki tudja, hogy mikor kifizetendő pénzért. Ez egész egyszerűen pofátlanság!

Egyébként az a legelképesztőbb az egészben, hogy hallottam önöknél, mondták, hogy van, akinek két állása is van. Mi is tudjuk. Mi is tudjuk, hogy nem lehet megélni egy állásból. Önök ezzel beismerik. De nemcsak hogy egy állásból, hanem az ország fele feketemunkán van a minimálbére vagy a valamilyen bére mellett. Kilenc év fantasztikus gazdasági progresszivitása ezt okozta. Ehhez képest önök most idehozzák ezeket a törvényeket, amelyek azt fogják eredményezni jövőre, hogy nemhogy fizetésemelés nem lesz, hanem még fizetéscsökkenés, és egyáltalán még dolgozhatnak 13-14 hónapot is az emberek, mert ők ezt szeretnék. Persze! Ugyanúgy, mint a nyugdíjas bányászok, akik újra le akarnak menni a bányába, ezt is hallottam itt pár héttel ezelőtt, és ők jöttek önökhöz, hogy ugyan már teremtsenek lehetőséget, hogy megint lemehessenek vájárkodni. Teljesen nyilvánvaló, ez a valóságbolygó, igaz?

Tehát azt gondolom, ezzel a törvénnyel önök beismerik azt, hogy önök elrontották az elmúlt kilenc évet, és egyébként ellopták Magyarország jövőjét is egy jó időre. Nagyon kérem önöket, hogy ne szavazzák meg ezt a törvényt! Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt két-három hét bizottsági munkái egy kicsit elbizonytalanítottak abban a kérdésben, hogy érdemese egyáltalán a költségvetéshez hozzászólni, hiszen volt szerencsém a bizottságokban végignézni, ahogy a kormánypárti képviselőtársaim szemrebbenés nélkül szavaznak le bármilyen ellenzéki javaslatot vagy felvetést, legyen szó arról, hogy mondjuk, nem kellene Pécs mellé atomtemetőt építeni, vagy hogy legalább a kisgyerekes családokat óvjuk meg attól, hogy kilakoltassák az utcára. De még azt az ellenzéki javaslatot is sikerült leszavazni, hogy legalább azt nézzük meg, hogy a kilakoltatások hatására hány gyermek kerül állami gondozásba, hiszen erről sincsen tudás. Ezt a kormánypárti képviselők tényleg szemrebbenés nélkül szavazzák le, bár néha elismerik, hogy igazunk van, de ők akkor is leszavazzák. És hát, ilyen körülmények között nehéz azt gondolni az embernek, hogy érdemes beszélni, de mivel amikor mi beszélünk, azt nézik mások is, nem csak önök, ezért arra jutottam, hogy muszáj megszólalni, és nyilvánvalóan az ellenzék többi tagja is el fogja mondani most is és a jövőben is a véleményét önökről, és azt gondoljuk, hogy ennek előbb-utóbb meg is lesz a foganatja. Hiszen nem lehet arról nem beszélni, hogy míg önök arról beszélnek a költségvetési vitában, Varga Mihály pénzügyminiszter úr is, hogy itt fantasztikus növekedés lesz, ezt minden évben elmondják, de őszintén szólva, ezt a magyar nép nem feltétlenül érzi, ez e költségvetés is a felső százezer költségvetése, és őszintén szólva, a többi magyar embernek ez olyan túl sok jót nem ígér.

Csakúgy, mint az eddigi költségvetések hatására sem, ebből a költségvetésből sem olvasható ki, hogy lesznek például érdemben jobbak a magyar bérek. Mindig elmondják önök, hogy mennyit nőttek a bérek az elmúlt kilenc évben papíron, és persze tényleg, technikailag nőttek is, egy dolog nem nőtt: a bérek vásárlóértéke. Az Európai Unióban  hiába rázza a fejét, kedves képviselőtársam , azt tudjuk a kimutatásokból, a vásárlóérték tekintetében a magyar kereseteknél csak a bolgárok rosszabbak. Tehát itt tartunk, hogy Magyarország az utolsó előtti lett az Európai Unióban ebben a tekintetben. Tényleg most már közelítünk oda, nyilván nem tartunk még ott, hogy nemcsak egy lakásvásárlás fog elképesztő gondot okozni a magyar dolgozóknak, a magyar átlagembereknek, hanem lassan már egy paprikás krumpli elkészítése is, hiszen a krumpli árai is teljesen elszabadultak. Nyilván ez egy túlzás, de azért jól jellemzi azt, hogy az élelmiszerárak elszabadultak, a bérek viszont sajnos nem szabadultak el, azok nem nőnek, főleg nem a vásárlóértékük.

Muszáj elmondani azt is, hogy ahogy a bérek nem nőnek, úgy ebből a költségvetésből sem olvasható ki és az se látszódik, hogy az iránya meglenne, hogy a nyugdíjak nőnének. Mindig elmondják önök, hogy úristen, mi történt itt 2008-2009-ben a válság alatt, csak az elmúlt kilenc évben nem volt válság. És önök mindig a szemére hányják az előző kormányoknak, hogy azok bizony elvették a 13. havi nyugdíjat. Én meg kérdezem, hogy akkor önök az elmúlt kilenc év elképesztő gazdasági fejlődése következtében, ami önök szerint van, akkor miért nem adják vissza a 13. havi nyugdíjat, vagy legalább miért nem emelnek… (Font Sándor: Már visszaadtuk! A 14.-nél tartunk! - Gréczy Zsolt: Egyben Mészáros Lőrinc!) Ezt valahogy nem érzékelik az átlagemberek, hiszen még mindig ott tartunk, hogy majdnem egymillió embernek van százezer forint környéki nyugdíja, nem több, hanem annál kevesebb. Ugye, nem kell magyaráznom, de lehet, hogy önöknek kell magyaráznom, hogy mit jelent ma százezer forint Magyarországon. Nem túl sokat.

Azt is muszáj elmondani, hogy az egészségügy, ami éppen hogy csak van Magyarországon…  reform készült tíz-tizenkét éve, nem tudjuk, hogy ez a reform mit hozott volna, tudjuk, hogy azóta nem történt semmi. Azt látjuk, hogy az állami rendszerek leépülnek, és nyilván a magánrendszerek meg épülnek föl. Csak akkor minek fizetnek a magyar emberek társadalombiztosítást, hogy ha bármi bajuk van, akkor el kell menni egy magánintézménybe? Nem tudok mást mondani, kénytelen vagyok elmondani édesapám példáját. Ő 80 éves ember, tavaly novemberben prosztatával kellett volna megműteni, de nem kapott időpontot az országban  nem Budapesten! , ezért másfél hónapig volt bekatéterezve, majd megműtötték. Utána kiderült, hogy mégiscsak van valami baja ezen kívül is, talán rákos.

(13.10)

De nem nagyon sikerült megállapítani ezt pontosan, hiszen nem kapott időpontot a kórházba, ahová mennie kellett volna, mert rossz volt a gép, ami megvizsgálta volna az ő állapotát. Majd, miután másfél hónap múlva megjavult a gép, kiderült, hogy nincsen hozzá megfelelő anyag, amivel meg tudnák vizsgálni, ezért el kellett mennie Debrecenbe. Egy 80 éves emberről beszélünk. El kellett mennie Debrecenbe azért, hogy ezt a vizsgálatot el tudják végezni. Hét hónap telt el ezalatt. Én azt gondolom, hogy ebben az egy történetben benne van a magyar egészségügy összes abszurditása. És még egyszer mondom, ez az eset Budapesten történt, ami állítólag egy világváros, és elképesztő módon fejlődik.

Aztán, ugye, arról is beszélnünk kell, hogy ma Magyarországon egy átlagembernek, nem olyanok, mint mi, akik például itt ülünk ebben a Házban, hanem az átlagembereknek, akiknek a fizetése átlagos, tehát Magyarországon ez azt jelenti, hogy valahol 650 eurót keresnek, szóval a lakhatás egy egészen elképesztően nehezen megoldható probléma. Lakást vásárolni ma, ugye, nyilván csak hitelre lehet, hiszen az átlagembereknek nincsenek ilyen megtakarításai. De lassan már hitelre sem, hiszen egész egyszerűen 20-30 millió forintokat kell felvenni ahhoz, hogy egy normális lakást meg lehessen venni Budapesten vagy a vidéki nagyvárosokban is. A kis falvakban persze hozzá lehet jutni pár százezer forintért is, csak hát ott meg nincsen munka, így ez egy nagyon nehéz ügy. Az albérletárak pedig szintén elszabadultak. Mára ott tartunk, hogy két embernek a fizetéséből, ha albérletben laknak, akkor az egyik fizetés elmegy a lakhatásra csak, a másikból kell megélni. Ne csodálkozzanak akkor, ha ebből nem fog túl sok gyermek születni. A tavaly született gyermekek száma az egyik legkisebb az elmúlt időszakban. Értem, hogy fantasztikus a családtámogatási rendszer, de úgy tűnik, hogy valahogy nem működik, nem születnek gyerekek Magyarországon. Azt gondolom, hogy ez biztosan nem jó. És ez a költségvetés nem mutat olyan irányt, hogy ez változna ebben a dologban.

Aztán muszáj beszélni arról is, persze természetesen beszéltek róla más ellenzéki képviselők is, hogy önök az oktatást is sikeresen  nagyon furcsán, mondjuk úgy, hogy  tönkreteszik, azt hiszem, ezt el lehet mondani. Ma úgy áll a helyzet, nagyon egyszerűen, nyilván ezt akár órákon keresztül is lehetne mondani, de én nem vagyok oktatási szakértő, de azért kívülről ez úgy látszódik, hogy ma, akinek van pénze vagy szerencsés családba született, annak van lehetősége jó oktatásra. Aki egyszerű dolgozó vagy átlagember, az egy egyre romló oktatási környezetben van, de jaj annak, aki esetleg nem a középosztályba, a leszakadó középosztályba tartozva születik, hanem az alá. Jaj annak, mert ő olyan oktatásban részesül, ami nem nagyon ad tudást, újratermeli azt a szegénységet, ami Magyarországon egyre terjed, és újratermeljük azt a másfél-két millió embert, aki tényleg máról holnapra él, és ebből az oktatási rendszerből, nem is tűnik úgy, hogy bármikor is kitörhetnének ezek az emberek, és ebben a költségvetésben sem tűnik úgy, hogy elindulna valami ezzel kapcsolatban.

Muszáj arról is beszélni, ugye, mindannyian tudjuk, itt is elhangzott pár hozzászólásból már itt előttem, hogy klímaváltozásban vagyunk. Azért ez nem egy új hír, ez az elmúlt tíz évben is egyre nyilvánvalóbb volt, a bőrünkön érezzük szó szerint, egyre melegebbek a nyarak, egyre kiszámíthatatlanabbak az évszakok. Őszintén szólva, itt semmilyen konkrétumot nem látok arra nézvést, hogy Magyarország mit kíván tenni azért, hogy mondjuk, öntözésre átálljon. Magyarországon a mezőgazdaságban alig van öntözés, nincs terv arra, hogy hogyan lehetne Magyarországon az öntözést kibővíteni. Illetve van terv, de nem látszódik a megvalósítás. Már réges-rég felvetült annak a lehetősége, hogy a Duna és a Tisza között kellene csatornát építeni, és még rengeteg más ötlet is van a vízgazdálkodás megoldására, de én nem láttam ennek nyomát a költségvetésben.

Sorolhatnám napestig ezeket a problémákat, de nem teszem, tényleg nem szeretnék úgy tűnni, mint aki mindenhez ért. Mindenesetre az egy problémás dolog, hogy amíg az elmúlt kilenc évben mindannyian tudtuk, hogy ömlik az uniós forrás, és valóban volt egy szerencsés helyzete Magyarországnak, hiszen míg a megelőző időszakban egy gazdasági válság volt, addig az elmúlt kilenc évben egy nagyon erőteljes gazdasági fejlődés volt, és ha ebben a kilenc évben nem sikerült ezeket az ügyeket megoldani, akkor nagyon félő, hogy mi fog történni az elkövetkezendő időszakban. És látszódik is, önök is elkezdték, komoly gazdaságvédelmi lépéseket kell tenni, nagyon kétséges, hogy ezek a gazdaságvédelmi lépések meg fogjáke védeni azokat a nagyon szerény eredményeket, amiket az elmúlt kilenc évben elértek önök.

Mindenesetre, hogy ne csak a problémákat soroljam, és pár megoldást is mondjak, kollégáimmal készítettünk pár javaslatot. Engedjék meg, hogy ebből hármat itt elmondjak. Természetesen a számítások is készen vannak, bár pontosan tudom, hogy ezeket önök úgysem fogják elfogadni. Szóval, javasoljuk azért, hogy ez a költségvetés ne ennyire a gazdagokat és a multikat támogassa, hanem kicsit szolidáris legyen a lakosággal, szóval, javasoljuk, hogy 200 ezer forintig szja-mentessé tegyük a béreket, akár több lépcsőben, legfeljebb négy év távlatban, így biztosítva a versenyképes fizetést, ami megállítja az elvándorlást, és valóban megalapozza a gyermekek számának a növekedését. Ez indulásnál körülbelül 600 milliárd forint kiesést jelent, melyet két új kulcs bevezetésével lehet kiegyensúlyozni: 500 ezer nettó felett 20 százalék, egymillió felett pedig 25 százalék szja-val.

Javasoljuk, hogy a nyugdíjakat 5 százalékkal általánosan emeljük meg, az inflációt és a bérnövekedést figyelembe véve a minimálnyugdíjat 40 ezer forinttal, 500 ezer felett inflációs kulccsal, azaz 3,8, és egymillió felett pedig nulla százalékkal. Ez nyilván nem oldja meg természetesen a magyar nyugdíjrendszer nyomorúságát, de legalább valamit enyhítene ezen.

És hát javasoljuk a hosszú távú zöldköltségvetés létrehozását, hogy a problémákat hosszú távon tudjuk kezelni. Ezért azt javasoljuk, hogy a húszéves klímavédelmi stratégia kidolgozására szánjunk 2 milliárd forintot, illetve a klímavédelmi pályázati alap létrehozását, ami 5 milliárd forint lenne.

Ez lett volna az én hozzászólásom, de mikor itt ültem, akkor Simicskó István, a KDNP volt hadügyminisztere és jelenlegi országgyűlési képviselője hosszasan beszélt arról, hogy mennyire fantasztikus dolog, hogy a Magyar Honvédséget fejlesztjük. Én ebben nem feltétlenül mondok neki ellent, én voltam katona, én még a sorkötelességről is azt tudom mondani, hogy ha az normálisan van csinálva, mondjuk, egy svájci vagy német példára, akkor ez rendben van. De annak örülni egy kereszténydemokrata képviselőnek, hogy a Magyar Honvédséget védekezőről támadóra állítják át, ismervén a magyar történelmet… És ha ön volt hadügyminiszter, akkor pontosan tudja, hogy milyen beszerzések zajlanak a Magyar Honvédségnél: helikoptereket veszünk, tankokat veszünk, önjáró lövegeket veszünk. Mosolyoghat, uram, de őszintén szólva, ez azt jelenti, hogy a Magyar Honvédséget valamilyen oknál fogva arra készítjük fel, hogy ne védekező állásban legyen, hanem támadó állásban legyen.

Én azt gondolom, hogy ez nagyon-nagyon messze van attól a keresztényi elvtől, ami, azt gondolom, hogy mindannyiunké is lehet, hogy nem akarunk bántani másokat, felebarátainkat inkább szeretjük, és én nagyon aggódom e miatt az ügy miatt, főleg, hogy ön elmondta azt is, hogy ez tízéves távlatokban van, és hogy így fogjuk fejleszteni a Magyar Honvédséget. Én sokkal jobban örülnék, ha ezt a pénz egyébként tényleg másra szánnánk, de ha már ennyi pénzt kell ölni a honvédségbe, akkor azt nem arra költenénk, hogy támadó fegyvereket veszünk, hanem arra költenénk, hogy olyanra csináljuk a magyar honvédelmet, ami a magyar állampolgárokat megvédi, és a környező országokkal kooperatív. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Simicskó képviselőtársam biztos, hogy tudja, mire gondolok akkor, amikor támadó meg védekező fegyverekről beszélek, és őszintén szólva, egyértelmű, hogy merre megyünk. Én azért mondom, a magyar történelemből nézve ez tényleg egy veszélyes folyamat, nem véletlenül gondolják azt, illetve tudják, például a szomszédos országokban van olyan, például Romániában, ahol azt gondolják, hogy a magyarok vissza akarnak szerezni bizonyos területeket, erre van közvélemény-kutatás. Nagyon kényes a mi helyzetünk, és ezért azt gondolom, hogy amikor a magyar állam hadsereget fejleszt, akkor erre a nagyon kényes helyzetre mindenképpen figyelemmel kell itt lenni, és én is inkább arra mennék, hogy inkább a magyar honvédeket kellene megbecsülni. Nyilván normális és XXI. századi felszerelésnek kell lenni, de tényleg nagyon nem mindegy, hogy milyen az a felszerelés. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Független képviselőként vagyok benn a parlamentben, de van egy civil szervezet, a Szolidaritás Mozgalom, amelynek én az elnöke vagyok, és ez a szervezet is részt vett az önkormányzati kampányban. Döntő többségében az ellenzéki pártokkal küzdöttünk, mármint velük szövetségben, önök ellen. Volt alkalmunk megtapasztalni a kampány minőségét az egész országban, Szombathelytől Debrecenig. Sok helyen bejutottunk, pár helyen nem, de nem ez a lényeg.A lényeg az, hogy az általános kampányelemek mellett, amelyeket mindenki használt a kampányban  tüntetések, fórumok, konferenciák, szórólapok, mi ezeket használtuk , a Fidesz használt valami mást is, illetve önök és az önök szervezetei, ez a gyűlölet- és a félelemkeltés volt, és nemcsak a nagyvárosokban és a középvárosokban, hanem a falvakban is, sőt leginkább a kis falvakban.

Saját szememmel tapasztaltam meg, hogyan is működik egy kis faluban  illetve több kis faluban is, de most beszéljünk egy kis faluról, Cserépfaluról, erről az ezerfős településről Borsodban  a fideszes propaganda.

Az ellenzék, vagy hát a nem fideszes jelöltek által szervezett fórumra a fideszes jelölő szervezet által indított polgármester és brancsa elment, és nagyon szisztematikusan elkezdték támadni azokat a képviselőket, akik tartották a fórumot, megengedhetetlen hangnemben és stílusban gyalázták őket. Nyilvánvalóan előre megtervezett színjáték volt, hihetetlen fél órát éltem meg ott. Szerencsére ezek a képviselők, akik indultak, akik egyébként nem is olyan régen még fideszesek voltak, nem adtak táptalajt a vita folytatásának ott helyben, így a támadó fél elvonult, de csak azért, hogy másnap tovább folytassa immár a saját fórumán a gyalázkodást. Elég annyi, hogy volt, aki elsírta magát ezen a fórumon, amit a fideszes polgármesterjelölt úr tartott. Volt olyan férfi, aki ugyan nem volt ott, de másnap meg akarta keresni a polgármestert. A fórum után nemes egyszerűséggel megfenyegették egyébként a falu lakóit, hogy ha nem a megfelelő emberre szavaznak, akkor nem lesz munkájuk, illetve lehetetlenné teszik a vállalkozásaikat.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ilyen előzmények után nem csoda, hogy ebben a faluban, Cserépfaluban a Fidesz képviselői nyertek. De itt nincs vége a történetnek, hiszen másnap, illetve még aznap este, amikor eldőlt a választás (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Az idő lejárt!  Mi a kérdés?), a polgármester úr és társai autókon elmentek az ellenzéki képviselők házaihoz, és ott kiabáltak, megfenyegették őket. És nem szép dolgokat kiabáltak nekik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Hogy mondjam? Az az elképesztő dolog, kedves fideszes képviselőtársaim, hogy önök nem az ellenzéki szavazókat (Az elnök ismét csenget.) fenyegették…

ELNÖK : Köszönjük szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): (Hangosítás nélkül:) …hanem a saját szavazóikat…

ELNÖK: Köszönjük szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): (Hangosítás nélkül folytatja felszólalását.  Nagy zaj a kormánypárti padsorokból.) …azt gondolom, fenyegették, hogy szavazzanak rájuk. Úgyhogy a kérdés az… (Nagy zaj.  Az elnök csenget.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

SZÉKELY SÁNDOR (független): (Működik a mikrofon.) …hogy mit tesz a kormány és a Fidesz azért, hogy a hozzá tartozó politikusok ne zaklassák és fenyegessék az állampolgárokat, hanem (Az elnök újra kikapcsolja a mikrofont.) szolgálják őket.

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr.

SZÉKELY SÁNDOR (független): (Hangosítás nélkül:) És mit gondolnak, van-e összefüggés az önök viselkedése és az alsóbb szinten a fideszes káderek viselkedése között? Köszönöm szépen, hogy ilyen kedvesek voltak és meghallgattak. Várom a választ.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Elnézést, az előbb kicsit tovább beszéltem. Igyekszem most nagyon rövid lenni. Nem tudom elfogadni sajnos a választ. Ön is tudja, pontosan tudja, hogy egy ilyen kis faluban mennyire kiszolgáltatottak az emberek, illetve sajnos azokon a településeken, amelyeket az önök emberei vezettek, mennyire kiszolgáltatottak az emberek. Félnek. Nemhogy feljelentést nem mernek tenni, hanem lassan már meg sem mernek szólalni, és ezt önök intézték az elmúlt kilenc évben. Nem mondom, hogy köszönjük szépen. Úgyhogy nem fogadom el a választ.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a lehetőséget. Jómagam világéletemben sportoltam, a fiam is sportol, úgyhogy őszintén szólva én csak azt tudom mondani, hogy a sport egy jó dolog, és az sem baj, ha az állam támogatja. Ennek leginkább a tömegsport részét emelném ki, azonban azt kell elmondanom önöknek, azt én nem látom, hogy a taorendszer hogyan támogatná a tömegsportot. Bár Mesterházy Attila elmondta előttem, hogy valóban ezek a klubok szervezik a tömegsport egy részét is, de őszintén szólva én tömegsportnak a Balaton-átúszást gondolom, és az ehhez hasonló rendezvényeket, és őszintén szólva ezeket cégek szokták szervezni, nem pedig a magyar állam; ellentétben a klubok sportjával, amibe ömlik a pénz, ez akár egy jó dolog is lehetne, csak nincsen hozzá türelem.

A sport tényleg egy olyan dolog, amiben a teljesítmény számítana, de ameddig azt látjuk, hogy a magyar NB I-ben a fociban vagy a kézilabdában csak és kizárólag olyan csapatok nyerhetnek, amelyekhez elképesztő mennyiségű pénz érkezik, és nem magyar játékosok játszanak bennük, hanem külföldiek, így ennek a dolognak semmilyen értelme nincs, ez így gyakorlatilag lopás, parasztvakítás. Játékosokat képzünk, akik eljutnak valameddig, de esélyük sincsen arra, hogy ők legyenek a magyar élcsapat, hiszen megvásároljuk külföldről a játékosokat, akiket jobbnak gondolunk náluk, és őket játszatjuk azokban a csapatokban, amelyeket külföldi kupákban is szerepeltethetünk. Ez így van a kézilabdában, és így van a fociban is.

Úgyhogy a magam részéről azt tudom mondani, hogy ennek így, ebben a formában semmilyen értelme nincsen. És nekem is el kell mondanom azt ebben a szűk két percben, hogy nyilván nagyon kellene, hogy a kultúrát is támogassuk, ne csak a sportot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Ma Magyarországon munkások százezrei végzik munkájukat olyan körülmények között, amik egyértelműen veszélyesek és szabályellenesek is, mégis alig születnek feljelentések, nem hallani munkahelyi balesetekről, illetve arról, hogy ezek miatt bárki is kártérítést kapott volna. Nyilván, hiszen nincsenek is ilyenek, vagy alig  mondhatják kormánypárti képviselőtársaim, pedig az a helyzet, hogy nagyon is vannak, nem is kevés és sajnos nagyon sok súlyos is. Mi az oka akkor annak, hogy a munkások nem perelnek, nem mennek el a bíróságra, nem harcolnak a jogaikért? Ennek több oka is van. Először is, 2012-ben önök a szégyenletes munka törvénykönyvükkel odadobták a magyar munkásokat a munkaadóiknak. Meggyengítették a szakszervezeti érdekérvényesítést, kiherélték a szakszervezeteket. Aztán bravúros kommunikációval évek óta hitetik el mindenkivel, hogy itt a Kánaán, és a 650 eurós átlagbér nem Magyarország szégyene, hanem egy óriási vívmány. Persze így is van, hiszen az önök által tömegesen idecsábított ukrán, szerb, esetleg mongol vendégmunkások ennek a töredékéért is elvállalják a munkát. Így kényszerhelyzetbe hozzák a magyar dolgozókat: vagy dolgoznak éhbérért, vagy elmennek Nyugat-Európába, vagy dolgoznak lehetetlen körülmények között, a minimális munkaügyi szabályokat sem betartva, vagy megcsinálják helyettük ezt a vendégmunkások. Vagy befogják a szájukat, ha eltörik a lábuk, mert már nem jutott védőfelszerelés, vagy kirúgják őket. Aztán ha valaki mégis megpróbál a munkaügyi bírósághoz fordulni, önök tettek róla, hogy a bürokrácia miatt ettől gyorsan elmenjen a kedve.

Az új polgári perrendtartás alapján az igényérvényesítés jelentősen megnehezült, a keresetlevél-nyomtatványt földi halandó nem tudja kitölteni, a nyerhető kis perértékre tekintettel nem érdemes ügyvédet fogadni, van, aki még ezt se tudja kifizetni. A pártfogó ügyvéd igénylésének folyamata is bonyolult, a kereseti határ is irreálisan alacsony. A helyzet odáig fajult, hogy az önök törvénykezésének következtében már az is megnehezül, hogy valaki munkaügyi bírósághoz forduljon, merthogy maguk ezt is megszüntették. Betagolják az általános bíróságok közé, így lehetetlenítik el a magyar munkások, ápolók, buszvezetők, rendőrök, tűzoltók, autópálya-karbantartók, villanyszerelők azon jogát, hogy ha őket a munkájuk végzése közben a munkahelyükön baleset éri vagy a munkáltatóval vitába keverednének, olyan bíróság elé kerüljenek, mely érti is azt a problémát, amiről a dolgozók beszélnek. Hiszen megszűnik a közigazgatási és munkaügyi bíróság mint különbíróság, és az új szabályozásban a törvényszék elnöke osztja be a hozzá tartozó bíróságon dolgozó bírákat az egyes kollégiumokba. Lehet, hogy a munkaügyi kollégiumba olyanok lesznek beosztva, akik korábban egész mást tárgyaltak, a munkaügyi bírák pedig mehetnek gazdasági pereket tárgyalni vagy felszámolási ügyeket elbírálni.

(16.00)

A magyar kormányzat szeret hivatkozni a német igazságügyi modellre, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ott van önálló munkaügyi és szociális bíróság.

A fentiek miatt kérdezem Varga Judit igazságügyi minisztert, illetve az általa megbízott személyt, hogy milyen észszerű magyarázatot tud adni arra, hogy a munkaügyi bíróságokat kivégezték. Mikor fogják egyszerűsíteni a munkaügyi perek adminisztrációját? Mi a biztosíték arra, hogy a törvényszék elnöke olyan bírókat jelöl ki a munkaügyi perek elbírálására, akiknek ez a szakterületük? Köszönöm szépen, és elnézést. (Taps a DK soraiból.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm szépen. Sajnos nem áll módomban elfogadni az ön válaszát. Több olyan cégről is tudok, maradjunk a BKK-nál, amely akár nem is működhetne, ha betartanák a szabályokat a dolgozók, amelyek elő vannak írva. Azért működik egyáltalán, mert működtetik, működtetni akarják. De ha minden szabályt betartanának, akkor valószínűleg Budapest megállna, és már ez is önmagában munkajogi perek tömegét veti fel.De hadd mondjak egy másik példát is, amely egy személyes példám! Két-három hónappal ezelőtt édesapám háza előtt 4 méter magasban egy villanyszerelő egyedül szerelt mindenfajta védőfelszerelés nélkül villanyt, természetesen végezte a munkáját. Megkérdeztem, hogy az hogy lehet, hogy egyáltalán felmehet oda egyedül úgy, hogy valaki nem fogja, és nincs rajta védőfelszerelés. Válaszképpen csak kiröhögött engem, és azt mondta, hogy azért, mert ez Magyarország.

Köszönöm szépen. Nem fogadom el a válaszát.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Jó napot! Igen. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Minden hónapban kijön egy KSH-adat, amelyben az van, hogy a bérek 10-13 százalékkal nőnek Magyarországon. A legutóbbi szerint immáron egy átlag magyar dolgozó 400 ezer forintot visz haza bruttóban. Ez azért is fontos, mert kormánypárti képviselőtársaink erre alapozzák azt a kommunikációt, hogy Magyarországon minden rendben van, dübörög a gazdaság, és az elmúlt 1100 évben sose volt jobb Magyarországon élni. Azt szeretném kérdezni kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy komolyan elhiszike ezt az adatot, és hogy 400 ezer forintos az átlagbér. Ezt még a portfolio.hu, az önök gazdasági újságja sem erősíti egyébként meg, de engedjék meg, hogy elmondjam, hogy hogyan mennek Magyarországon a dolgok.

Egy átlag dolgozó általában minimálbérre van bejelentve, jó esetben a főnökétől kap valami feketepénzt is, mert olyan nagy az adóteher, hogy nem tudják a cégek kigazdálkodni ezt, és egyébként ezenkívül még dolgozik másod-, illetve harmadállásban is. Így szerelnek villanyt a tűzoltók hétvégente, az ápolók 24 meg 48 óra után így mennek el házhoz is ápolónősködni, a tanárnők és az óvodai dolgozók így foglalkoznak gyerekekkel a hétvégén is, vagy esetleg takarítanak. Hát, így keresnek Magyarországon az átlagemberek 400 ezer forintot  sehogy. Kiégnek, depressziósak, máról holnapra élnek, nem tudják, hogy mi fog történni velük a hónap végén.

Persze, nem volt ez jobb a maguk kormányzása előtt se sokkal, de azért, ami az elmúlt tíz évben történik, az valóban felháborító. Állítólag ömlöttek ide az eurómilliárdok, dübörgött a külföldi gazdaság, és most ott tartunk, hogy óriási az infláció, szakad be a forint, az emberek fizetése meg a béka feneke alatt van, és az elmúlt tíz évben csak önök halmoztak föl elképesztő tartalékokat, az emberek nem, és itt dübörög egy következő világválság.

Hónapok óta kérem a különböző minisztériumoktól, hogy adják ki a mediánbérre vonatkozó adatot. Mint tudjuk, ez az a számítás, amelyből valóban kiderül, hogy mennyit keresnek Magyarországon az emberek. Ezt mindenféle mondvacsinált lózunggal visszautasítják, ezért most kérdezem öntől, önöktől, mennyi ma a mediánbér Magyarországon, és miért nem tudják ezt nekem írásban is elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a DK és az MSZP soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Egy pillanat! (Felcsatolja a mikrofonját.) Az a helyzet, hogy itt az elmúlt 1 percben, 4 percben fantasztikusan sok számot hallhattam vagy hallhattunk, de egy szám nem hangzott el, hogy mennyi a mediánkereset Magyarországon, és én erre kérdeztem rá. Nemhiába nem mondják el, mert pontosan tudják, hogy borzasztóan kevés, főleg azokhoz a számokhoz képest, amiket maguk hazudnak mindennap a médiában, úgyhogy sajnos ezt a választ nem tudom elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a DK soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Sokat gondolkodtam, hogy hozzászóljake a vitához, de ami az elmúlt napokban, napban történt, az, azt gondolom, hogy szót érdemel. Önök a koronavírus-járványt arra is használják ki, hogy politikai hatalmukat még jobban bebetonozzák Magyarországon, és ahelyett, hogy a válságot oldanák meg, egy politikai válságot generálnak teljesen egyértelmű módon azzal, hogy olyan törvényt akarnak meghozni, amit az ellenzék nem nagyon tud elfogadni, hiszen nem szándékozunk maguknak időkorlát nélküli felhatalmazást adni arra, hogy kormányozzanak rendeletekkel, és azt gondolom, ezt ne is várják el tőlünk.Rengeteg megoldási javaslat érkezett az ellenzék részéről, amibe önök nyugodtan belemehetnének, de önöknek nem megoldás kell, hanem az kell, hogy a magyar ellenzéket önök olyan színben állítsák be, hogy az szinte elmondhatatlan. De azért mégis elmondom, hogy mára akasztással fenyegetnek minket az önök hívei a Facebookon és egyéb más helyeken. Történt már ilyen a magyar történelemben, hogy egy kormánypárt a neki nem tetsző ellenzékiekkel ezt tette, sajnos nagyon csúnya vége lett. Azt gondolom, hogy muszáj elhangozni annak a mondatnak, hogy nagyon vigyázzanak erre a dologra, mert ez egy nagyon veszélyes út.

Azért még két dolgot elmondanék gyorsan az utolsó fél percemben, hogy miért is probléma, hogy nincs ellenőrzés önök fölött. Önök mindent nagyon szépen megtesznek, nagyon sokat tesznek azért, hogy a bankok ne menjenek tönkre, de azt több kollegám is elmondta itt, azt már nem teszik meg, hogy az emberek bérét biztosítanák, akik több százezren nem fognak fizetést kapni. Az nagyon jó, hogy nem kell hitelt fizetni, de valamiből kenyeret is kellene venniük.

A másik pedig, én örülök, hogy mára megérkeztek a szájmaszkok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de a Dél-pesti Kórház dolgozóinak gyerekei olyan óvodába kell hogy menjenek, ahol nincsenek tisztítószerek sem a mai napon sem. Köszönöm, hogy meghallgattak.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Két tévedésem van a mai nappal kapcsolatban. Az egyik az, hogy azt gondoltam, hogy annál pofátlanabbul elintézni valamit, mint pár évvel ezelőtt a Fővárosi Közgyűlésben az online jegy bevezetését, illetve nem bevezetését, ott a képviselőknek a szavazás előtt egy perccel hoztak egy kétszáz oldalas papírt, és szavazni kellett egy hétmilliárdos dologról. Szóval, én azt gondoltam, hogy ennél pofátlanabbul nem lehet dolgozni, de úgy tűnik, hogy tévedtem. Itt egy 700 vagy 600 milliárdos dologról kellene dönteni úgy, ahogy ezt ma nagyon sokan elmondták körülöttem, gyakorlatilag titkosítottak az anyagok, és nem nagyon tudjuk, hogy miről beszélgetünk.A másik probléma, a másik tévedésem a mai napra az, hogy én azt gondoltam, hogy ma arról fogunk beszélgetni, hogy hogyan mentsük meg az országot abban a helyzetben, amiben vagyunk a járványhelyzet miatt. Mi most tényleg arról beszélgetünk, hogy hogyan vegyünk föl egy gigahitelt akkor, amikor az országban százezrek vannak munka nélkül, illetve kerültek munkanélküli helyzetbe?! Tényleg arról beszélgetünk, hogy Orbán Viktor strómanjának hogyan legyen még pár száz milliárd forintja, miközben éppen körülöttünk omlik össze a világgazdaság, és így veszünk mi föl egy gigahitelt, azt sem tudván, hogy mi fog történni nemhogy Magyarországon, hanem a földön, mondjuk, két hónap múlva, hogy hogyan rendeződnek át a struktúrák?!

Nekünk nem erről kellene beszélgetni, hanem arról kellene beszélgetni, hogy hogyan védjük meg az embereket. Például arról, hogy mondjuk, legyene 37 500 forint a családi pótlék, vagy legyene a minimálnyugdíj 100 ezer forint, vagy hogy ne csak a vállalkozásokat meg a bankokat segítse ki a kormány, hanem mondjuk, a dolgozókat is, és legyen, mondjuk, 100 ezer forint a minimáljövedelem. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Magyarországon már a járvány kitörése előtt is szociális válság volt, de ez most egyre súlyosabb. Áprilisra már egyes számok szerint 320 ezerre nőtt az álláskeresők száma Magyarországon, ami az aktív munkaképes népesség 7-8 százalékát jelenti. A leépítések tehát megkezdődtek a vészhelyzet kihirdetése és a korlátozó intézkedések után. Valószínűleg el fogjuk érni, és talán meg is haladjuk majd a 10 százalékos munkanélküliséget is. Ha igaz lenne, amit önök az elmúlt tíz évben mondtak, hogy itt van a gazdasági Kánaán, és Magyarországon még sose volt jobb a munkavállalóknak, akkor most a magyar lakosság szépen átvészelné a tartalékaiból  amire önök olyan sokszor hivatkoznak  a válságot, és a vész elmúltával minden mehetne tovább. Csakhogy erről szó sincsen. Pártállástól függetlenül sok százezer, akár millió magyar ember nem tudja, hogy mit fognak hozni számára a következő hónapok, akár évek.

A szociális összeomlás láncreakciójának megállítása érdekében pénzt kell adni az embereknek. A fenyegető egészségügyi, munkaügyi, oktatási, lakhatási és más katasztrófák enyhítése kizárólag jövedelmi intézkedésekkel lehetséges, ez a napnál is világosabb.

Kérdezem a miniszterelnök urat, hogy az Igen Szolidaritás javaslatát megfontolva mikor adnak azoknak a rászoruló embereknek, akik erre rászorulnak, megfelelő minimumjövedelmet, azaz havi nettó 100 ezer forintot, ezenfelül mikor lesz a családi pótlék végre 37 500 forint, és mikor érjük el, hogy a minimálbér 200 ezer forint legyen. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Miniszterelnök úr, sajnos azt kell hogy mondjam, hogy ezt nagyon nehezen tudnám megtenni, hiszen ön egy olyan kormánynak a miniszterelnöke, aki az elmúlt tíz évben itt dolgozott, és azt érte el, hogy a tűzoltóknak hétvégenként villanyt kell szerelni, az ápolónőknek három műszakban kell dolgozni, a tanárnőknek pedig takarítani kell menni hétvégén, hogy el tudják látni a családtagjaikat, tudják fizetni a költségeiket. Én ezért kérdeztem, nem a járványhoz kapcsolódóan, hanem hogy egyáltalán mikor lesz ebben az országban  ön mit gondol arról, hogy mikor érjük el azt , hogy az emberek normális munkáért normális béreket tudnak kapni. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szóval, itt van ez a javaslatcsomag, amelynek az a neve, hogy hogyan próbáljuk enyhíteni a járvány által előidézett gazdasági válságot. A kormány, illetve a kormánypárti képviselők elmondásából nagyjából azt lehetett kivenni, és ez így el is hangzott, hogy ugyanazt az adópolitikát követik, és ugyanazt csinálják, amit eddig, ebben nagyon őszinték. A probléma az, hogy ez nagyon nagy baj, hogy ebben az elképesztő nagy válságban, aminek még tényleg csak az elején vagyunk, és tényleg nem lehet felmérni még, hogy mi fog történni, önök ugyanazokat a rossz és egyébként elképesztően kártékony gazdasági mechanizmusokat folytatják, amit eddig.Az elmúlt tíz évben önök azt állították, hogy itt elképesztő gazdasági fellendülés van, a gazdaság dübörög, a KSH folyamatosan kimutatja, hogy mennyivel nőnek a bérek. A probléma csak az, hogy a valóságban ez azt jelenti, hogy egy átlag magyar állampolgárnak van egy bejelentett munkahelye, meg még másik kettő, fusiban, hétvégén is dolgozik, de nem azért, hogy Mercedes luxusautókat vegyen, hanem azért, hogy a hónap végén is tudjon a családjának enni adni. Ez az a fantasztikus kánaán, amit önök mondanak, tehát önök szerint ennek kellene örülni, de a járvány ezt a dolgot, ezt a helyzetet még jobban ellehetetleníteni, és önök még arra sem voltak hajlandóak, ahogy ezt itt már mondták más képviselőtársaim is, hogy azoknak az embereknek, azoknak a családoknak segítsenek, akiknek egyébként vonnak a fizetésükből mindenféle tartozások miatt folyamatosan igen komoly összegeket. Csak én elképesztően sok olyan emberrel találkoztam, olyan családról tudok, akinek az egyik tagja elveszítette a munkáját, a másiknak pedig vonnak a fizetéséből, mondjuk, 30 százalékot, és van két gyermekük. Ilyen családból Magyarországon rengeteg van. Ezeknek az embereknek önök nem segítenek, ellenben például ebben a törvényjavaslatban is úgy vonnak el a bankoktól 55 milliárd forintot, hogy azt kétszer adják nekik vissza.

Őszintén szólva, Csárdi Antal azt mondta, hogy ő szégyelli magát, hogy ebben a parlamentben van, én azt gondolom, hogy nem neki kell szégyellnie magát, hanem önöknek, hogy egyáltalán ezt a dolgot idehozzák a parlament elé. Mert persze, mit mondhat erre az ellenzéki képviselő? Szavazzuk meg, persze, a bankok adóját. Mit lehet erre mondani a nyilvánosságban? De közben a törvényben meg az van benne, hogy ezt önök kétszer fogják visszaadni nekik, azoknak a bankoknak, akik évi 700 milliárd forintos nyereséggel dolgoznak Magyarországon; és hogy ne maradjanak ki a jóból, természetesen még a focisták is kapnak belőle, mint ahogy az itt szintén elhangzott már. Tényleg elképesztően cinikus ez a dolog! Őszintén szólva, nem is értem, hogy ezt önök hogy gondolják.

Az látszódik, hogy nincsenek felkészülve erre a válsághelyzetre, valóban ugyanazt teszik, amit eddig, és semmilyen javaslatot nem fogadnak el az ellenzék részéről. Jómagam is részt vettem a Gazdasági bizottságnak egy olyan ülésén, ahova Palkovics úr nem jött el, de a helyettesei arról beszéltek, hogy ha az űrkutatást felfuttatjuk, akkor azzal Magyarország mennyire fantasztikus eredményeket fog elérni. Ezek teljesen reális dolgok. Nézzünk szembe, a magyar dolgozókat az űrkutatási eredmények fogják megmenteni attól, hogy mondjuk, ennek a hónapnak a végén majd esetleg be kell törniük valahová, ha kiflit szeretnének vásárolni a gyermeküknek, hiszen bérük nincsen!

Úgyhogy én azt gondolom, önöknek vissza kéne jönniük a valóságbolygóra, ide Magyarországra, és azoknak az embereknek az érdekeiért dolgozni, akik az elmúlt tíz évben, de az elmúlt ezer évben is azért dolgoztak, hogy ez az ország így, ebben a formájában megmaradhasson, és ideje lenne, ha valódi intézkedéseket hoznának. Ha valódi intézkedésekről szeretnénk beszélni, akkor például arról kellene beszélni, hogy mondjuk, az osztalékadót mennyire visszük föl, 60 százalékra vagy 80 százalékra. Ha engem kérdeznek, akkor idén ennek legalább 98 százaléknak kellene lennie, és erről kellene hogy beszéljünk, nem pedig arról, hogy hogyan adunk a multiknak és hogyan adunk a bankoknak egészen elképesztően sok pénzt. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Volner János felszólalása miatt kértem szót. Mert bár nem tisztem megvédeni a baloldali pártokat, meg ha a magam nevében beszélek, én is egy baloldali pártnak vagyok a tagja, de a baloldali pártok biztos, hogy nem azért politizálnak, hogy segélyt kapjanak az emberek. Én személyesen is azt szeretném, hogy normális munkáért, mondjuk, napi nyolc óra munkáért olyan bért kapjanak a magyar emberek, amelyből meg lehet élni. Ez jelen pillanatban nem áll, ezért is kell a magyar embereknek több munkahelyen dolgozni. Természetesen senki nem azért küzd a magyar parlamentben, hogy segélyekből éljenek az emberek, csak a baloldali pártok, így jómagam is azon az állásponton vagyunk, hogy ha már az elmúlt tíz évben nem sikerült megteremteni annak a lehetőségét, hogy a magyarok akár csak egy hónapot is kibírjanak, ha bajba kerülnek, akkor a magyar államnak, amely azért van, hogy a magyar embereket segítse és az ő problémáikat megoldja, legalább egy icipicit szolidárisnak kellene lennie és legalább egy icipicit segítenie kellene. De mit látunk? Nem ezt látjuk, azt látjuk, hogy a magyar állam még ebben a helyzetben is a bankokat és még ebben a helyzetben is a nagyvállalatokat támogatja, egyébként pedig elengedi az emberek kezét, és én azt gondolom, hogy ez felháborító.

Nem hiteleket kell adni az embereknek, hanem pénzt, el kellene végre érni, hogy Magyarországon a minimálbér 200 ezer forint legyen, és az is fantasztikusan jó lenne, ha végre már a családi pótlék megalázóan kis részét, ami 12 500 forint gyerekenként, ami szégyen, végre fel kellene emelni 37 500 forintra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Azt mondta a fideszes képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában, hogy egy patrióta kormányzat patrióta adózásához tartozik ez az új kiskereskedelmi adónem. Hát, nagyon szépen fogalmazott, mert gyakorlatilag itt arról beszélünk, hogy valójában ez egy áfaemelés. Kiket érint a kormány javaslata? Szinte minden területet: a ruházattól kezdve az élelmiszeren át, a zenei és kulturális termékeket forgalmazókat és a kiskereskedelmi boltláncok mellett a benzinkúthálózatokat működtető cégeket is érinti ez az extrateher; nyilván a multikról beszélünk.

Az előző beszélgetésünkben, az előző vitánkban elmondtuk, hogy a bankokat önök úgy sarcolják meg, hogy azért az nekik ne fájjon nagyon, és vissza is kapják azt a sarcot. Most a multikat ebben a válságos helyzetben, amikor emberek elvesztik a munkájukat, az infláció már január-februárban elszabadult, akinek még maradt munkája, annak is…  bár önök állítják, hogy fantasztikusan nőnek a bérek, csak sajnos, ezt a magyar emberek nem látják. Szóval, ebben a helyzetben maguk hoznak egy olyan új adónemet, amelynél azt mondják, hogy megadóztatják a multikat, de úgy adóztatják meg őket, hogy könnyedén át tudják hárítani ezt a dolgot a magyar emberekre, akik megveszik azokat a termékeket, amelyeket ezeknél a kereskedelmi láncoknál árulnak; nemcsak az élelmiszereket, hanem az összes többit.

(12.50)

Most persze  ezt már Z. Kárpát képviselőtársam mondta  a benzinár éppen lent van, de lesz az majd megint 400 forint fölött, és akkor még arra is rámegy ez az adóteher. Tehát gyakorlatilag az élet minden területére be fog gyűrűzni ez az adó, amit természetesen a magyar állampolgárok fognak megfizetni.

Én már az előző felszólalásomban is mondtam, és most is elmondom, és hivatkozom az önök felszólalására is, amennyiben önök azt gondolják, hogy ezek a vállalatok, amelyekről most beszélünk, extraprofitot termelnek, és ezermilliárdokat visznek haza  nyilvánvalóan a „haza” sajnos nem Magyarország, hanem valamilyen más ország, de inkább a saját kasszájuk , nem idén, hanem évek óta vagy akár évtizedek óta, és önök valóban meg akarják őket adóztatni, és nem a magyar emberekre akarják ezt áthárítani, akkor az osztalékadót kell legalább idén… Lehet, hogy az előző hozzászólásomban rosszul fogalmaztam, akkor most pontosítok, tehát egy évre szólóan javasolom, hogy ha meg akarják adóztatni a multikat, akkor az osztalékot az idén adóztassák meg 98 százalékkal. Ez valóban oda fog vezetni, hogy valahol innen egy-két ezer kilométerre valaki nem fogja megvenni a százhuszonnyolcadik luxusjachtját, de cserébe a magyar embereknek egy kicsivel több jut majd hónap végén a tányérra. Úgyhogy én azt javaslom, hogy pestiesen szólva, ne hülyítsük egymást, és tényleg beszélgessünk arról, ami fontos, és ne az embereket adóztassák meg végre, hanem azokat a cégeket, amelyek ezt megengedhetik, hogy akár csak rövid időre is, de tényleg azon ország lakosainak is visszaadjanak valamit, akikből egyébként hosszú évtizedek óta nagyon jól élnek. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

SZÉKELY SÁNDOR (független): Nagy tisztelettel megvárnám a miniszterelnök urat.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Miniszterelnök úr, Magyarországon a kozmetikázott adatok ellenére a magyar munkavállalók nagyon rosszul keresnek, gyalázatosan vannak megfizetve. Miközben a magyar emberek 2-3 munkahelyen, rengeteg túlórával, jó esetben hónapról hónapra élnek, addig a tőkések munka nélkül elképesztő pénzeket tesznek zsebre. Miről beszélek? Arról, hogy van egy olyan jövedelmi forrás, amihez a tőkések munka nélkül jutnak hozzá, ez pedig az osztalék. Munka nélküli jövedelemről beszélünk akkor, amikor ön, miniszterelnök úr, és a kormányzati propaganda 2014 óta munkaalapú társadalomról beszél, amikor a „nem fizetünk segélyt” miniszterelnöki jelmondata mindennap elhangzik a szociális katasztrófa idején, miközben mi nem segélyekről beszélünk, csupán normális bérekről. Miniszterelnök úr, önök úgy adóztatják meg válság idején a bankokat, hogy öt év alatt visszaadják nekik azt a kis pénzt, valamint úgy adóztatják meg a minden évben innen ezermilliárdokat kivivő multikat, hogy azok átháríthatják azt a lakosságra, azaz gyakorlatilag áfát emelnek. Azt gondolom, hogy válság idején is, de azon kívül is ez elképesztően cinikus.

Az Igen Szolidaritás szerint nem ezt kellene csinálni, nem az embereket kell kizsákmányolni, hanem az osztalékot kell megadóztatni, éspedig az idei évben fizetendően, de a tavalyi osztalékra vetítetten a 48 millió forint feletti összegeket 98 százalékos rendkívüli adóval  más szóval fizessenek végre a tőkések!

Kérdezem miniszterelnök urat, hogy mikorra várható az ön parancsa az osztalékadó 98 százalékos rendkívüli bevezetéséről. Köszönöm a válaszát.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Miniszterelnök úr, értem én a viccet, de arról van szó, hogy a… (Derültség a kormánypártok soraiban.  Az elnök csenget.) Még mosolyoghatunk is egymáson, de arról van szó, hogy ebben az országban itt mindannyiunknak az a dolga, hogy azért dolgozzunk, hogy a magyar emberek jobban éljenek, és nem pedig azért, hogy az ön veje vagy más milliárdosok gyakorlatilag munka nélkül jutnak milliárdokhoz. Jelen pillanatban magyarok tízezrei, százezrei mennek tönkre, egyébként a járvány előtt sem volt sokkal jobb a helyzet, de most a járvánnyal kapcsolatban, hogy ilyen helyzetbe került az ország és egyébként a világgazdaság is, én ezért említettem és hoztam föl azt a dolgot, hogy most ideje lenne már végre tényleg a gazdagoknak is egy kicsit visszaadni abból, amit ezt az ország adott nekik, és ezért kellene a 98 százalékos osztalékadó, és végre nem az emberektől újabb és újabb adókat bevetni. Köszönöm szépen.

SZÉKELY SÁNDOR (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A magyarok fegyelmezettségének és az egészségügyi dolgozók hozzáértésének és önfeláldozó munkájának köszönhetően a járványt  bár minden egyes áldozat tragédia, de  úgy-ahogy megúsztuk, és ez nagyon jó, és tényleg köszönet mindenkinek, aki ebben részt vett akár kormányoldalon, akár ellenzékben. Ez jó. Az viszont egyáltalán nem jó, hogy önök a járvány alatt tovább súlyosbították a már a járvány előtt is itt dühöngő szociális válságot. Ahelyett, hogy védték volna a munkahelyeket, maguk úgy adóztatták meg a bankokat  ahogy azt itt már többen elmondták , hogy a magyar munkavállalók öt év alatt annak a másfélszeresét fogják visszaadni nekik. Ahelyett, hogy megemelték volna, mondjuk, a családi pótlékot 37 500 forintra, kiskeradó néven inkább áfát emeltek. Ahelyett, hogy mondjuk, kivételesen rendkívüli osztalékadót vetettek volna ki a tőkésekre és a saját oligarcháikra, ahelyett  kihasználva ezt az egész helyzetet  most úgy akarnak a felhatalmazási törvénynek véget vetni, hogy bevezetik a rabszolgatörvény 2.0-t, ami akár azt is jelentheti, hogy bizonyos emberek egy hónapban egy pihenőnapot kapnak, úgy, hogy ettől a bérük nem fog nőni.

Én azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen, és szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy mi nem azért vagyunk a parlamentben, hogy az önök családtagjai vagy barátai milliárdokat szerezzenek, hanem azért, hogy az ország összes családja boldoguljon. Ezért azt kérem önöktől, hogy legyenek bátrak, és ezt a két törvényjavaslatot így, ebben a formában semmiképpen se fogadják el. Köszönöm szépen.