Felszólalás adatai

SZABÓ VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Engedje meg, hogy a bevezetőben két megjegyzést tegyek. Az első: talán nem vették észre és nem vették figyelembe itt lévő képviselőtársaink, hogy mégiscsak van a határon túli magyar szervezetek közül egy, amelynek a képviselője tegnap is itt ült és ma is itt ül a körünkben: Szatmári Tibor úr, az RMDSZ képviseletében most is a karzaton ül, ahogy ezt tette tegnap is, egészen a vita végéig. Tehát nem áll az, amit Nagy Gábor Tamás képviselőtársam mondott.

A második megjegyzésem: kérem elnök asszony szíves türelmét és megértését, és a megszólalásom kezelje ugyanúgy, ahogyan megszólaló képviselőtársaimét. Mert bár mélységesen egyetértek azzal, hogy a részletes vitában vagyunk – annál is inkább, mert én tegnap itt voltam az általános vita végéig -, mégis képviselőtársaink sok olyan kérdést érintettek, amelyek ugyan következnek a módosító indítványokból, azok általános jellegéből, de sok tekintetben nem következnek abból, sőt egészen aktuálpolitikai irányokba is elmennek. Az ilyenfajta reakció nyilván válaszokat is igényel.

Engedjék meg, hogy kifejezzem azt a mélységes meggyőződésem, amit hosszú ideje hangoztatok, amikor tehetem, nyilvánosan is, hogy a határon túli magyarság kérdéseiben kötelességünk a legteljesebb nemzeti egyetértésre és konszenzusra törekedni. Erre kötelez bennünket az, amiben megállapodtunk, és ami a magyar alkotmányba is belekerült. De ez a kötelezettség mindenkire és kölcsönösen igaz. Úgy hiszem, hogy ebből a meggyőződésből kell vizsgálni azokat a kérdéseket is, amelyek a kedvezménytörvénnyel kapcsolatosak.

Sokféle szempontból fel lehet idézni ennek a törvénynek a keletkezését, hogy ki, mikor és hogyan gondolkodott erről. Szeretném emlékeztetni például Nagy Gábor Tamás képviselőtársamat arra, aki a kettős állampolgárságról filozofált és gondolkodott itt hangosan, bár ennek ilyen értelemben a kedvezménytörvényhez az égvilágon semmi köze nincs, annak viszont van köze, hogy amikor a kedvezménytörvény előkészítési folyamata volt, akkor az RMDSZ annak egy bizonyos szakaszában aláírásgyűjtést indított a külhoni állampolgárságról.

(23.00)

Úgy emlékezem, hogy az akkori Fidesz-kisgazda-MDF-kormány nem igazán pártolta ezt az elgondolást. Nem emlékszem azokra az érvekre, azokra az elgondolásokra, azokra a támogatásokra, amelyek azt szorgalmazták volna, hogy emeljük ezt be a kedvezménytörvénybe. Mint ahogy ugyan manapság szándékosan és tudatosan státustörvényről beszélnek fideszes kollégáink, bár van közöttük olyan is, aki mindhárom megnevezést használja: az anyakönyvezett megnevezést is - mármint a törvény elnevezését is -, a kedvezménytörvényt is és a státustörvényt is. Ez tegnap éjszaka is elhangzott egy fideszes képviselő kollégám szájából, mind a három egyszerre, egymás után. De amikor megállapodtunk, és amikor szavaztunk erről, az a kilencven-akárhány százalék, mindenki a gombot - velem együtt - arra nyomta meg, ami most a hatályban lévő törvény címe: a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény. Erre nyomta meg. Ennek a törvénynek ez a neve.

Lehet persze sokféleképpen nevezni. Lehet sokféleképpen kifejezni a szándékot, hogy ez egyesek szerint státus, mások szerint kedvezmény, de ennek ez a neve. Tehát akkor most erről kell gondolkodnunk, ez a tárgya. Azt hiszem, és azért kezdtem azzal a meggyőződésemmel, hogy egyetértéssel és a lehető legteljesebb konszenzussal kell viseltetnünk, merthogy eljutottunk oda, amikor megszavaztuk együttesen, hogy azt fogadtuk el, hogy ennek a törvénynek a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény a neve, és ehhez képest tartalmazza azt, amit tartalmaz. Ehhez képest tartalmazta azt a passzust is, amelyet egyébként Szájer József képviselőtársunk javasolt bele akkor - emlékezünk, az előző ciklusban az integrációs bizottság elnöke volt -, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkkal összhangban ennek a törvénynek meg kell vizsgálni majd az alkalmazhatóságát. Nem szó szerint idézem, mert most nem néztem meg, de utána lehet nézni. Azt gondolom, hogy meg fogják találni, hogy ez a passzus benne van.

Tehát azt gondolom, hogy akkor, amikor ebben a törvényben megállapodtunk és megszavaztuk 2001-ben, akkor a legteljesebb egyetértésben a határon túli magyarság, az érintettek képviselőivel, az érintett kisebbségi közösségek képviselőivel tettük, és azt emeltük csak be, amiben velük együtt megegyeztünk. Itt kezdődik az, amiben, azt hiszem, hogy a vitáinkat meg kell fogalmazni, vagy meg kell egyeznünk. A Medgyessy-kormány számára az első számú prioritás volt kezdettől fogva, hogy az érintettekkel, akiknek a törvény szól, a határon túli magyarsággal kell megállapodni és megegyezni abban, hogyan legyen érvényes ez a törvény, hogyan legyen ez a törvény magyar törvény a továbbiakban is, és hogyan legyen ez a törvény európai törvény. Hiszen az majd minden hozzászólásban elhangzik, bármely irányból jön, hogy az európai keret, a Kárpát-medencei magyarság újra összekapcsolódásához az egyedül reális és elképzelhető keret. Ezt tegnap az elnök asszony is elmondta hozzászólásában, de mások is elmondták. Nos, akkor ebben kell megegyeznünk.

Hogy mire valók a Magyar Állandó Értekezletek? Én úgy tudtam, arra valók a Magyar Állandó Értekezletek, hogy a Magyar Állandó Értekezleten ezekben megállapodjunk. Három Állandó Értekezlet egyeztetett, az előkészítéseket is figyelembe véve hónapokon keresztül arról, hogyan módosuljon ez a törvény, számos és számtalan vitával, módosító javaslattal és sokféle folyamattal együttesen, és eljutottunk odáig egyszer novemberben, hogy megállapodtunk alapvető kérdésekben, majd kiderült, hogy ez nem elegendő, és tovább kellett haladni. Most eljutottunk odáig, a legutolsó Magyar Állandó Értekezleten, hogy van egy olyan tervezet, amelyet a Magyar Állandó Értekezleten jelen lévő határon túli magyar közösségek képviselőinek csaknem 100 százaléka elfogadott, volt, aki csak tudomásul vett, de aláírta és elfogadta.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök közül jó néhányan ott voltak, majdhogy nem mindnyájan ott voltunk, akik ma itt vagyunk a parlament üléstermében. Mit kértek az ott jelen lévő, támogató és a javaslatot elfogadó határon túli magyar pártok szervezetinek a képviselői? Arra kérték a magyar parlament pártjait, hogy ezt az általuk is igen, elfogadott és tudomásul vett módosított törvénytervezetet minél hamarabb és minél gyorsabban fogadják el. (Németh Zsolt: Jogszerűen!) Miért kell tehát módosítanunk? Nem azért kell módosítanunk vagy nemcsak azért kell módosítanunk, hogy Strasbourgban, Brüsszelben vagy bárhol jobb színben tűnjünk fel, hanem azért, mert ez a változat megfelel az érintetteknek, a határon túli magyarság többsége érdekének.

E tekintetben tehát nem osztom az elnök asszony érveit, amit az MDF színeiben vagy nevében elmondott már tegnap is és mai napon is. Nincs különbség a között, amit aláírt az MDF nevében a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozataként és a között, ami ma itt van. Sajnálom, elnök asszony, hogy ezt kell mondanom, az én felfogásomban ezek között nincs különbség. Ön is és mindenki, aki ott volt, ismerte azt a tervezetet teljes egészében, amely tervezet a változtatás és a módosítás alapját képezi, és ma itt van a Ház előtt, és amelyről mód és lehetőség volt egyébként vitatkozni, ott kialakult egy konszenzus azok között, akik ezt elfogadták. Akik ezt elfogadták, azzal a zárónyilatkozattal együtt fogadták el. Természetesen mindenkinek joga van a magyar parlamentben aszerint szavazni, ahogyan ez a felfogásának, érdekeinek és lelkiismeretének megfelel. Én azonban mégis azt tartom elsőrendűen fontosnak, hogy nekünk azt kell szem előtt tartani, ha ezt a törvényt tényleg annak gondoljuk, ami, hogy azoknak feleljen meg, akiknek az érdekében hoztuk.

Van egy másik kérdés, amely szintén összefüggésben van a módosító javaslatokkal, az tudniillik hogy vajon mindent bele kell értenünk a kedvezménytörvénybe, ami a magyarságpolitika, a magyar nemzetpolitika, a határon túli magyarsággal kapcsolatos politika. Mindent bele kell ebbe szuszakolnunk? Azt gondolom, hogy ez egyáltalán nem így van. A hozzászólások ugyanis arról szólnak, hogy az autópályától kezdve a kettős állampolgárságon keresztül a nem tudom én micsodáig mindennek benne kellene lenni. Akkor így kellett volna a törvényhez fogni akkor, amikor ez elkezdődött.

Nagy Gábor Tamás képviselő kollégám, ugye most valószínűleg a Fidesz lelkiismerete megszólalt, hogy Ausztriát elővette. Igen, képviselő úr, én jártam az ausztriai magyarok körében, és elmondták, hogy nemcsak azt fájlalják, hogy kivette az akkori kormányzó párt, hanem azt is fájlalják, hogy egyáltalán nem is törődött az Ausztriában és Burgenlandban élő magyarsággal, és egyáltalán ilyen értelemben nagyon sok felvetnivalójuk van. De ez ugyanúgy nem tartozik ide, mint ahogy nagyon sok minden, ezért ezt nem is folytatom ebben a vonatkozásban.

Azt gondolom, hogy nem erről kell nekünk most ilyen értelemben beszélnünk, hanem arról kell beszélnünk, hogy ez a törvény minél hamarabb, minél gyorsabban alkalmazható legyen. Ez egy magyar törvény, magyar törvény marad, és egy európai törvény, amely az európai uniós tagságunk idején is alkalmazható lesz. Alkalmazható lesz azokban a szomszédos államokban is, amelyek velünk együtt az Unió tagjai, és azokban is, amelyek később lesznek az Európai Unió tagjai.

Hogy egységesek vagyunk-e vagy sokszínűek. Engedjék meg, sokféle példa van, tudom, mindenki el tud mondani egyet, én is elmondok egyet. Nem is olyan régen történt meg velem, egy alig több mint 100 fős székely faluban megkérdeztem egy ott élő úriembert, egy magyar testvérünket, akivel találkoztam, hogy “Ki tetszett-e már váltani a magyarigazolványát?ö. Rám nézett, gondolkodott, és azt mondta: “Nem én, mert én nem magyar vagyok, hanem székely.ö. Elgondolkodtam, ezt a választ még nem hallottam, és azt mondtam, hogy “Hát igen, majd ha lesz székelyigazolvány, akkor talán majd lehet.ö. Mire azt mondta, hogy “Hát igen, ha majd lesz, akkor majd meggondolom.ö. Tehát sokszínűek vagyunk, és nem csak ilyen értelemben vagyunk sokszínűek. Azt gondolom, nem azt várja tőlünk a határon túl élő és szomszédos államokban élő magyarság, hogy mi azt a vitát eldöntsük, és addig várjunk a törvény módosításával, hogy most szerepeljen az “egységesö jelző vagy ne szerepeljen.

(23.10)

Ha a magyar nemzethez való tartozásuk továbbra is benne van - márpedig ez benne van a törvényben -, akkor igenis, ez a törvény számukra elfogadható. És még egyet várnak, és ezt viszont nagyon várják, hogy nélkülük, róluk ne döntsünk. Ezt elfogadtuk és tudomásul vettük. És ha most az bekövetkezik, ami bekövetkezni látszik, akkor bizony, azt fogják megtapasztalni, hogy a magyar parlament pártjai nélkülük döntenek róluk, és az is beigazolódik, hogy bizony, nem tudnak felülemelkedni az anyaországbéli parlamenti pártok - vagy legalábbis azok némelyike - a saját pártbéli érdekein, át akarja azt vetíteni rájuk, ezt pedig ők nem akarják, és nem szeretik.

Nagyon egyértelmű és nagyon világos, hogy van anyaországbéli magyar politika, van erdélyi magyar politika, van délvidéki magyar politika, van kárpátaljai, felvidéki és meg lehet fogalmazni több helyen. Ezeket egységbe foglalhatja az - és van is ilyen -, hogy Kárpát-medencei magyar politika, de ez az egység nem fedheti el a sokszínűségét, és ne akarjuk ráhúzni ezt a fajta egységet. Ez se nem egységpárt, se nem pártegység és semmi egyéb. Tudomásul kell vennünk, ha ezt akarjuk, és ha tényleg ezt a bizonyos egybekapcsolódást és a határokon átnyúló egyesítést gondoljuk és komolyan gondoljuk, akkor azt gondolom, hogy ezt tényleg komolyan kell gondolnunk, és aszerint is kell cselekednünk.

Na már most, hogy sietünk-e, vagy nem sietünk. Az érvelés egyik részében az jelenik meg - Németh Zsolt képviselő úr szokta volt mondani többször is -, hogy ezt már megtehettük volna a kormány megalakulásakor is, hiszen amikor megtaláltuk, ott volt végül is az a módosítás, azt akár behoztuk volna. (Németh Zsolt: A Közlönyben is megjelent!) Hát, amikor a Közlönyt is megtaláltuk, képviselő úr, de végül is én is találkoztam önnel, abban a pakkban sem volt benne, de Bársony államtitkár úrnál sem volt. (Németh Zsolt: A külügyminiszter úrnak átadtam! - Bársony András: Nem adtad át!) A külügyminiszter úrnál se volt, de végül is persze megtaláltuk, természetesen megtaláltuk, megkaptuk a határon túli magyaroktól, és ez így nagyon rendjén is van, hogy végül is tőlük megkaptuk.

De én azt gondolom, hogy amikor azt sürgetik, hogy az is elegendő lett volna, akkor önök legfeljebb azt gondolják, hogy azt kellett volna tennünk, amit önök tettek, amikor kormányon voltak. De mi nem azt akartuk tenni, tudniillik nagyon világos volt akkor is, amikor a törvényt megszavaztuk, hogy a törvény módosításra szorul, mint ahogy ezzel önök is tisztában voltak. Ezért nagyon kemény, nagyon szívós egyéves munkával kellett eljutnunk oda, hogy most - nem voltunk se lassúak, én azt gondolom, hogy hosszúak sem - eljutottunk odáig, hogy ez behozható, beterjeszthető, a magyar parlament által elfogadható, és ez a törvénymódozat, ez a törvényváltozat, módosítási változat a határon túli magyar túli kisebbségek többsége részéről támogatott.

Aki tehát nem támogatja, hanem újabb és újabb árnyalatokat és módosításokat akar belevinni és belehozni, az azt mondja, hogy minél tovább húzódjon ez a vita, minél később kerüljön sorra, belpolitikai érdekekből, anyaországi belpolitikai érdekekből. Ezért - gondolom én - nem tudjuk támogatni ezeket a módosító javaslatokat, nem tudjuk elfogadni. Ez a törvény működőképes törvény bír lenni és tud lenni, végrehajtható, kibővített kedvezményekkel, amit egyébként várnak a határon túli magyarok szervezetei.

És engedjék meg, hogy azt is elmondjam, hogy amikor önök azt mondják, hogy azok a kedvezmények és az oktatási-nevelési kedvezmény nem jutott el: nem bírt eljutni, mert önök felhatalmazták az Illyés Közalapítványt, hogy másra költse el azt az 1,2 milliárdot, mint amire önök először megjelölték, csak amikor a választást el tetszettek veszíteni, akkor felhatalmazták a közalapítványt, hogy másra költse el. Egyébként elköltötte biztosan nagyon jó célokra és nagyon jó pályázatokra, csak éppenséggel nem arra, amire szánták. És azt követően pedig az a jogi huzavona, ami megakadályozta az Illyés Közalapítványt abban, hogy ezt a kormány által egyébként pótolt és pótolandó... - és pótolni is fogja azt az összeget, ami ehhez szükséges, tehát el fogják kezdeni, és már el is kezdték a kifizetést a pályázatokra. Tehát nem arról szólt a történet, amit önök mondanak, de azt gondolom, hogy ez sokkal kevésbé érdekes dolog, de kell, hogy elhangozzék, hiszen majd' minden hozzászólásban benne volt, és elhangzott az, amit itt mondtak.

Úgy vélem tehát, hogy se nem voltunk lassúak, se nem késlekedtünk, nagyon megfontoltan, minden szempontot figyelembe véve, és minden olyan esetben, amikor szükség volt az érintettek véleményének a kikérésére, akkor külön konzultációkkal, és amikor arra volt szükség, akkor a Magyar Állandó Értekezlet összehívásával tettük meg azt, hogy megbeszéljük az érintettekkel, hogy hogyan is jussunk tovább.

És hogy volt-e nyomás vagy volt-e kényszer, ez elhangzott a vitákban, bár e tekintetben Dávid Ibolya elnök asszony tegnap általam helyeselten érvelt, hogy semmiféle ilyen kényszer nem volt, és aki azt feltételezi, hogy ilyet lehet tenni, az legfeljebb saját magából indul ki - ezért a megjegyzésemért elnézést kérek, és ha szükségesnek tartják, vissza is vonom. De nem volt ilyen kényszer, és minden egyes határon túli érintett párt és szervezet maga döntötte el a saját érdekeinek megfelelően, egészen a VMDP elnökének, Ágoston Andrásnak az említéséig, aki azt mondta, hogy neki szerződése van, a pártjának szerződése van a Fidesszel, ezért ő úgy foglal állást, ahogyan a Fidesz, ez tiszta sor, világos beszéd, azt gondolom, hogy ezt így kell tudomásul venni, és nem is kell ebből semmi különösebbet levonni.

Befejezésképpen hadd mondjam el, hogy a kérdés persze nemcsak úgy tehető fel, ahogy önök felteszik, hogy ha azokat a módosító indítványokat, amelyeket ezt megelőzően és itt a mai vitában is beterjesztettek és megfogalmazásra kerültek, elfogadja a kormány, illetve a kormánykoalíció pártjai megszavazzák, akkor talán megfontolják azt, hogy a törvénymódosítást megszavazzák. A kérdés úgy is feltehető, hogy azt nem tudják-e megfontolni, tisztelt képviselőtársaim és kedves ellenzéki képviselőtársaim, hogy a határon túl élő magyar közösségek pártjainak a felkérésére, a Magyar Állandó Értekezleten megfogalmazott felkérésére az ott elhangzott érveket megfontolva nem tudják-e elfogadni, hogy megfontolják, és így veszik tudomásul. Tudniillik a magyar kormány a szerint terjesztette be ezt a módosító tervezetet, ahogyan a Magyar Állandó Értekezlet ezt elfogadta.

Köszönöm szépen.