Felszólalás adatai

Nincs ugyanis másról szó, mint hogy a Simon Peresz által, az ő elszólása által meghirdetett országfelvásárlás bizony a filmforgalmazás területén is jelentkezett, akármilyen furcsa is. Mielőtt azt gondolják, hogy nekünk mindenről ugyanaz jut az eszünkbe, nem erről van szó, hanem arról, hogy egy 90 százalék körüli monopóliummal rendelkezik Magyarországon egy izraeli cég. A konkrét számot azért nehéz megmondani, mert sajnos a kormányzat nem rendelkezik egy ilyen hivatalos nyilvántartással, tulajdonképpen a port.hu és hasonló portálok táblázataiból kiindulva kell tulajdonképpen számba vennünk a magyarországi mozik helyzetét. Ezt a problémát tulajdonképpen kormányrendelet tudná rendezni.

Az önök tavalyi törvénye jelentős mértékben átalakította a hazai filmipar rendszerét. A kormány által benyújtott komplex módosító javaslat azonban, amelyet most tovább toldozgatnak, foldozgatnak, elsősorban a gyártás rendszerével foglalkozott, a filmipar hasonlóan fontos szektorával, a filmterjesztés helyzetével nem, pedig annak a jelenlegi állapota már-már kritikusnak nevezhető. 2011 elején vált nyilvánossá, hogy a Cinema City International felvásárolja a Palace Cinemas hálózatát. A fúziót követően az izraeli tulajdonú vállalat a hazai multiplexek több mint 90 százalékának tulajdonosává vált, és piaci részesedése is 80-90 százalék körülire tehető, tehát mondjuk, ha az értékesített jegyeket vagy a moziban lévő ülőhelyeket tekintjük. A fúziót követően a Magyar Producerek Szövetsége, tehát Kálomista Gábor a Gazdasági Versenyhivatalnál panasszal is élt, ám a Versenyhivatal a 15 milliárd forintos törvényi minimum alatti forgalom miatt érdemben nem járt el. Persze, de körülbelül 15 milliárd forint az egész szektor teljes bevétele, így azért engedtessék meg, hogy egy 90 százalék körüli monopolhelyzetnél ettől függetlenül is igényt tartsunk a GVH eljárására.

Mellékesen jegyezném még meg, hogy a Cinema City International, tehát ez az izraeli monopolhelyzetben lévő, Magyarországon is monopolhelyzetben lévő cég a tulajdonosa az egyik legnagyobb hazai, magyarországi forgalmazónak, a Fórum Hungarynek is, tehát egy hazai filmforgalmazónak is, így gyakorolva még nagyobb, még nyomasztóbb piaci fölényt, amellyel az úgynevezett vászonhasználati díj kivetésével vissza is él. A jellemzően alacsonyabb költségvetésű magyar filmek versenyhátrányba kerülnek a vásznankénti 500 eurós, azaz körülbelül 140 ezer forintos díj miatt. Ugye, ez emlékeztet tulajdonképpen a multinacionális cégeknél már ismert polcdíjra, amikor a magyar termékek tulajdonképpen ki sem tudnak kerülni. Ugyanígy vannak ezek a magyar filmek, amelyeknek nemhogy mozinként, vásznanként kell egy ilyen filmet bemutatniuk, így tehát tulajdonképpen itt az izraeli cég magyarellenes műsorpolitikája miatt a magyar filmek többsége a bemutatót követő második, harmadik héten már ritkán tekinthető meg főműsoridőben, ami tovább nehezíti a magyar filmek helyzetét.

Most ne vágják hozzám, hogy nincsenek is magyar filmek mostanában, mert most a jövőről beszélünk. Bízzunk benne, hogy előbb-utóbb lesznek, és akkor joggal várjuk el, hogy ne Tel-Avivból mondják meg, mi kerülhet műsorra, milyen időben, mennyi ideig tarthatják műsoron, és így most az egyéb kiskapukat, hogy hogyan trükközhetnek azzal, hogy látszólag alacsony nézettséget produkáljanak, ezt hogyan tudják elérni.

A Mozgókép Közalapítvány felelőtlen gazdálkodása miatt bekövetkező csődje mellett az izraeli vállalkozás monopóliuma mára végveszélybe sodorta a magyar filmipart. A Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontja szerint 2011-ben 11 artmozi zárt be, köztük hazánk egy legrégebbi vetítőhelyisége, az Európa Mozi, és a legmagasabb nézettségű magyar film két dokumentumfilm lett, mindössze 20 ezer körüli nézőszámmal, a legnézettebb játékfilm mindösszesen 10 ezer nézőt csalt a moziba. Természetesen nem magyarázható mindez a Cinema City monopolhelyzetével, de azért oroszlánrésze van ebben, és ami még fontosabb ebben az ügyben, hogy nekünk, jogalkotóknak lehetőségünkben áll ezen a helyzeten változtatni.

Érdemes még megemlíteni, hogy bizony, ezek a magyarországi plázák rendkívül magas számban, egyre nagyobb számban vannak jelen, és ez is az oka ennek a helyzetnek. Sőt a plázák a moziüzemeltetők számára alacsony, vásárlócsalogató bérleti díjai miatt kerülnek versenyhátrányba az igényesebb filmeket is bemutató művészmozik, például az Uránia Nemzeti Filmszínház. A jegyek háromnegyedét Budapesten adják el, a vidéki artmozik pedig sorra szűnnek meg, Győrben, Sopronban, Veszprémben már nincs is, Szegeden is az utolsókat rúgja, hacsak meg nem szűnt időközben, lehet, hogy már ez is megtörtént.

És mindezek után még felmerül a hír, hogy az egyik utolsó, nem izraeli tulajdonban lévő modern multiplex mozit Budapesten szintén üzemeltetésbe, bérbe, valamilyen formában átjátszanák a Cinema City Internationalnek. Nem másról van szó, mint a műemlék Corvin Moziról, amelyhez nemcsak nekünk, a pesti srácoknak, tisztelőinek van szerintem rendkívüli igényünk, de a jelenlegi társadalomban, a fiatalok körében is egy rendkívül népszerű moziról van szó, és ennek a bérleti jogát, tulajdonképpen az üzemeltetését is a főváros tulajdonában álló Budapest Film felvetette, hogy esetleg átadná az izraeli, monopolhelyzetben lévő cégnek. Nos, októberi ülésükön végül elvetették ezt a javaslatot, amelynek nagyon örülünk és üdvözöljük, és szeretnénk továbbra is nyomás alatt tartani a Fővárosi Önkormányzatot, illetve a tulajdonukban lévő Budapest Filmet, hogy a Corvin Mozit sem meg ne szüntessék, sem pedig izraeli kezelésbe ne adják, hiszen nem szeretnénk azt, hogyha ott is Tel-Avivból határoznák meg, mi kerülhet adott esetben műsorra.

Hadd említsem meg a költségvetéssel kapcsolatos módosító javaslatainkat, amelyek szorosan idekapcsolhatók, hiszen ezek leszavazása miatt is van az, hogy nincsenek Magyarországon filmek, hiszen például volt egy olyan költségvetési módosító javaslatunk, amely csak egy szerény 2 milliárd forintos átcsoportosítást, egy céltámogatást határozott volna meg. Semmit nem vontunk volna el a közmédiumok több tíz milliárd, több mint 60 milliárd forintjából, csupán azt mondtuk volna, hogy erre az 1-2 milliárd forintra rámutatunk, hogy erről ne a III/III-as besúgó Böröcz István rendelkezzen a közmédiumok több tíz milliárd forintja felett teljes egészében, hanem legalább annyit szabjunk meg számára, még ha önöknek feltétlen is a bizalmuk ebben a III/III-as besúgóban, nekünk nem, és annyit szabjunk meg számukra, hogy 2 milliárd forintot történelmi tematikájú filmek gyártására fordítsanak. Hiszen abban, legalábbis mondjuk a kulturális és sajtóbizottságban mindannyian látszólag egyetértettünk, hogy szükség lenne történelmi filmekre, sőt még Andy Vajna kormánybiztos úr is kérdésünkre, a Jobbik képviselőinek a lobbizására azt mondta, hogy kérem szépen, nem nyújtanak be ilyen pályázatokat, de mi bátran támogatnánk. Természetesen buzdítjuk a filmgyártókat is ilyen igények benyújtására, még ha esetleg Koltay Gábor és azok, akik ilyen filmeket képesek lennének készíteni, nem is mertek, nem is gondolták, hogy sorozatos megalázásaik után van értelme ilyet benyújtani, tehát buzdítunk erre.

Viszont rá kell világítsunk a kormánypárti képviselők felelősségére is, hiszen ezt a javaslatunkat rendre leszavazzák. Amikor 500 millió forintot csoportosítottunk át, cinikusan azt mondták, ez túl kevés pénz ehhez, amikor pedig 2 milliárd forintot, akkor pedig természetesen már egész más indokkal szavazták le. Én azt gondolom, hogyha 2 milliárd forint volt a Marslakók című nézhetetlen szappanopera gyártására, akkor joggal mondhattuk volna, és joggal mondhatnánk legalább a jövőben, ha majd látják, hogy továbbra sem készülnek történelmi magyar filmek, hogy a 2 milliárd forintot át kell csoportosítani, és a közmédiumoknak kötelező feladatul kell szabni, nem pedig szabadjára engedni a közmédiumok gazdálkodását, garázdálkodását egy III/III-as Böröcz István vezetése alatt. Azt gondolom, ezért indokolt lehet ezt a javaslatunkat elfogadni, hiszen akár mondjuk a szívemhez közeli Rongyos Gárda vagy a Pozsonyi csata és még számos más történelmi győztes ütközetünk, diadalunk alkalmas lehet arra, hogy nagyon izgalmas, akár akciófilmet forgassanak ebben a kérdésben.

(19.10)

Javaslatunk az előbb vázolt problémákat kívánja orvosolni. Ez a javaslatcsomagunk pedig már az Országgyűlés előtt is fekszik, egész konkrétan a kulturális és sajtóbizottság előtt. Bízunk benne, hogy ha ezek a javaslataink ebbe a törvényjavaslatba most nem is kerülhettek bele - és ezeket hiányoljuk is -, egy külön párhuzamosan futó filmtörvény-módosító javaslatként - a kettő nem ütközik egymással - orvosolhatja ezeket a problémákat is. Most nyilvánvalóan a filmtörvény módosítása az elsődleges feladat, azonban ahhoz, hogy ezen az áldatlan átfogó helyzeten komolyabban is tudjunk változtatni, többek között a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvényt is szükséges módosítani. A mi javaslatunk elfogadása esetén ugyan nem szüntethető meg az izraeli vállalat monopóliuma, de a filmkvóta segítségével - amit szintén indokoltnak tartanánk bevezetni - és a vászonhasználati díj szankcionálhatóságával rendeződhetne a magyar moziiparban tapasztalható problémáknak legalábbis a többsége.

A filmkvótát is kiejtettem a számon, ez is hiányzik a javaslatból, pedig ahogy a televíziók, úgy a mozik esetében is indokolt lenne egy kvóta bevezetése. Erre is kidolgoztunk egy javaslatot. Ehhez azért jó tudni, ha erről egy vitát indítunk, hogy milyen kvóta a helyes. Akár ebben a javaslatban is szerepelhetne egy olyan 10 százalékos kvóta, amely tulajdonképpen a 2011-es évet megelőző helyzet alapján is indokolt lehet, hiszen akkor 25-30 tisztán magyar vagy koprodukciós mozifilmet mutattak be, összesen pedig 250 filmet. Vagyis tehát a filmeknek körülbelül a 10 százaléka volt magyar. Ezért azt gondoljuk, hogy ez indokolt lehet. 2011-ben már csak 11 magyar film volt a 234-ből, azonban a filmgyártás újbóli megindulásával - bízunk benne, hogy ez megtörténik - ez a 10 százalékos arány reálisnak mondható, ezért kérem ehhez a támogatásukat. Így egyébként az a követelmény is, hogy ez az arányszám a vetítésszámokban is megjelenjen a multiplexek esetében, és azért, hogy a multiplexek ne tudjanak a kvóta alól kevéssé nézett időpontokban történő vetítéssel kitérni, szükséges, hogy a különböző időszakok tekintetében is fennálljon ez a követelmény, hiszen tudjuk jól, hogy Tel-Avivban nagyon rafinált emberek és cégvezetők vannak, hogy finoman fogalmazzak. Tehát konkrét és precíz jogszabály-módosításra van szükség, amit mi be is nyújtottunk az Országgyűléshez.

A kötelező műsoron tartás pedig az esélyegyenlőséget teremtheti meg a magyar filmek között. A nem multiplex mozik jó részét már artmozik teszik ki, amelyek egyik fő bevételi forrása az állami és az önkormányzati támogatások, így indokolt a magyar filmek kiemelt kezelése. Továbbá a kevés vetítőhely számnak köszönhetően elenyészően kevés magyar film bemutatására kerülhetne sor a kvóta hiányában. Ezért is kérem, hogy fogadják meg ezt a módosító javaslatunkat.

Filmkvótára egyébként több országban, így például az Európai Unióban Franciaországban vagy Spanyolországban, az Unión kívül pedig Mexikóban, Dél-Koreában vagy Brazíliában is találhatunk nagy sikerű példákat, ezért ne féljenek megszavazni ezt a módosító javaslatunkat. A kvótáknak két típusát különböztethetjük meg, az arányost és a naptárit. Ebbe most konkrétan nem mennék bele, nyilvánvalóan az államtitkárság előtt is ismertek ezek. A mi javaslatunk a kettő ötvözetét alkalmazza. Magyarországon egyébként - egy történelmi példát azért hadd említsek - a Bethlen-kormány különadót vetett ki, hadd ajánljam figyelmükbe nemcsak a bankadót, hanem a külföldi filmekre kivetett különadót is, a Gömbös-kormány pedig ezen javaslattal megegyező mértékű kvótát állapított meg. Többek között ezeknek köszönhette második nagy felvirágzását a magyar filmipar a harmincas években.

De van itt egy újabb, modernebb javaslatunk is. Ha már Európában rekordméretű áfa van, akkor különösen indokolt a magyar filmalkotások népszerűsítésének közérdekű jellegére való tekintettel biztosítani az ezen filmekre szóló mozijegyek áfamentességét, vagy ha önök az Európai Unióval véletlenül sem akarnak ebben összekülönbözni, akkor legalábbis 5 százalékra való csökkentését.

Látható, hogy önök egyelőre a filmipar egy másik szektorával, a filmterjesztés helyzetével eddig nem foglalkoztak. Azért kérem, hogy ezt mégis tegyék meg a jövőre nézve, hiszen nem láthattuk sem a tavalyi javaslatukban, sem a mostaniban nem látjuk, hogy erre irányuló törekvésük lenne.

Miután pedig sajnos azt kell látnom, hogy itt komoly vita nem alakul ki a felvetéseinkkel kapcsolatban, elnök úr türelmét kérve egy fél órával, illetve lehetőség szerint akár az ülésnap végéig kérem meghosszabbítani a módosító javaslatok benyújtásának az idejét, hogy ne kelljen innen a remélhető reakciókra való reflektálásaimtól elszaladva módosító javaslatokat leadnom és benyújtanom, hanem tudjuk itt ezt a vitát érdemben folytatni. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)