Felszólalás adatai

Ezzel a célját, pontosabban az általános indokolásban jelzett problémát, annak a megoldását én teljes mértékben támogatom, tudniillik a közpénzekkel való gazdálkodási fegyelem erősítése, igen, nagyon fontos, azt hiszem, ebben konszenzus van. Meg még abban is konszenzus van, hogy az állam gazdasági érdekeinek az érvényesítése a társasági gazdálkodás, ezt is el lehet fogadni, de azokkal az eszközökkel, amelyekkel ezt önök biztosítani akarják, az teljes mértékben elutasítandó, mert sem elvi, sem szakmai, sem alkotmányossági szempontból nem fogadható el. Megyek sorban, milyen elvi problémáim vannak.

Az egyik legnagyobb problémám az, hogy önök átlépték a Rubicont, át akarják a Rubicont lépni, és beviszik a Kehit, a kormányzati ellenőrzést a vállalkozások világába, ahol az ön által említett jogelődök egyike sem volt soha. Örülök, hogy a Központi Számvevőségi Hivatalt említette, és itt ezt rosszul, félreértve interpretálta Puch képviselőtársam. A Számvevőségi Hivatalt az Antall-kormány hozta létre 1992-ben. A megboldogult Antall Józsefnek volt annyi történelmi ismerete és szakmai intelligenciája is bizonyára, hogy tudta, mi a számvevőségi - nem számvevőszéki, számvevőségi - rendszer. Azt szétverték annak idején a szocialista idők kezdetén, történelmi kérdés, és ennek az úgymond reinkarnációját célozta volna ez a Központi Számvevőségi Hivatal, amelynek az égvilágon semmi köze ahhoz a későbbi intézményhez, a KEI-hez, amit ön helyesen említett, és a Kehihez sem, mármint szakmailag és tartalmilag.

1994-ben a Horn-kormány örökölt egy 60 fős szervezetet, ez volt a Központi Számvevőségi Hivatal, fogalma sem volt arról, hogy mire jó ez az intézmény, de a 60 ember azért egy masszív ellenőrzési bázis, és akkor ellenőriztetett vele ilyen privatizációs tranzakciókat és egyéb, nem tudom, hogyan fogalmazott az a kormányrendelet, hogy a kormányzati döntések hatályosulása és egy csomó ilyen elég furcsa kifejezés. Tehát átlépett egy határt, vagy át akarnak lépni egy határt, bemennek a vállalkozások világába, amivel a jogelődök soha nem foglalkoztak, és ebben a világban a kormánynak tulajdonképpen ilyen formában semmi szerepe nem lehet, semmi keresnivalója nincs. (Dr. Répássy Róbert: Miért?) Azért nincs, tisztelt államtitkár úr, mert önök összekeverik itt az állam közjogi funkcióját és a gazdálkodói funkcióját. A gazdasági társaságokban, ahol az államnak részesedése van, tulajdoni részesedése van, jelen vannak azok az ellenőrzési intézmények, amelyeknek a jó működése garancia lehetne arra, hogy hatékonyan kezelik a támogatásokat, szabályosan használják azokat föl és így tovább, amit ez a törvény céloz.

Nézzük, mondjuk a társaságok külső ellenőrzésében könyvvizsgálat van. Minden részvénytársaság a társasági törvény értelmében köteles évente könyvvizsgálóval hitelesített vagy megvizsgált pénzügyi beszámolót prezentálni, készíteni. Megtörténik tehát a könyvvezetés szabályszerűségének és a pénzügyi beszámoló korrektségének az ellenőrzése a könyvvizsgálat révén, ez a részvénytársaságok esetében kötelező. Az önök új számvevőszéki törvénye fölhatalmazza a Számvevőszéket arra, hogy ellenőrizhesse mindazokat a vállalkozásokat, amelyek teljes vagy részbeni állami tulajdonnal gazdálkodnak. Ott van tehát a Számvevőszék, ez a két külső pénzügyi ellenőrző szerv. A belső ellenőrzésben ott van egyrészt maga a belső ellenőri apparátus, benne a független pénzügyi ellenőrrel vagy belső ellenőrrel, és ott van a felügyelőbizottság.

(17.40)

A felügyelőbizottságba delegálja a kormány a maga emberét, az igazgatótanácsba szintén. Tisztelettel jelentem, ha egy olyan társaságban, ahol jelen van az állam az igazgatótanácsban és a felügyelőbizottságban, hogyan történnek ilyen anomáliák, amikre voltak szívesek célozni, akkor tessék a képviselőjüket meghallgatni vagy megkérdezni, hogy mit csinál ő ott. Itt súlyos elvi problémák vannak. Nincs keresnivalója a kormányzati ellenőrzésnek a vállalkozói szférában, mert a kormány emberei ott vannak, ott lehetnek a felügyelőbizottságban és ott lehetnek az igazgatótanácsban, és ott is vannak. S ott van a Számvevőszék is, mint mondtam.

A másik elvi probléma, hogy egy teljesen parttalan hatáskört, jogkört adnak ennek a szervezetnek. Puch László képviselőtársam ezt elmondta, ezért ezt nem akarom részletezni. Egy definiálatlan, a régi népi ellenőrzésre emlékeztető szovjet típusú ellenőrzésről van szó, amitől rettegett mindenki, és ennek is az elődjéről, az Állami Ellenőrzési Központról, amely a számvevőségek helyére lépett. Ezt annak idején gazdasági ÁVH-nak hívták, annyira féltek tőle. Ezt akarják újra megteremteni? Parttalan a határ. Nem mondja meg a törvényjavaslat, hogy mit fog ellenőrizni ez a szervezet. Mit? Bemegy a társaságba és mindent kipakoltat? Ezek az elvi kifogások.

A szakmai kifogások. Mit lehet a közpénzek felhasználásával kapcsolatban ellenőrizni? Alapvetően két dolgot: szabályosan, törvényesen használják-e a közpénzt és a közvagyont, s emellett értelmesen, kellő hatékonysággal használják-e a közvagyont. Azt megint nem mondja meg a törvényjavaslat, hogy mire irányul az ellenőrzés, egyáltalán mi a célja.

Nem világos a szakhatósági ellenőrzéssel való kapcsolat. Puch képviselőtársam emlegette az adóhivatalt, a NAV-ot. Az, kérem, szakhatósági ellenőrzés, annak hatósági jogosítványai vannak, és pont az az én problémám - már említettem -, hogy fel akarnak ruházni egy pénzügyi ellenőrző szervezetet hatósági jogkörökkel. Kérem, sem a Számvevőszék, sem a felügyelőbizottság, sem az emlegetett Számvevőség, se a Kehi eddig nem rendelkezett hatósági jogosítványokkal, nem szankcionálhatott. Jelentést készített, annak a szakszerűségéért volt felelős, aztán valaki majd intézkedett, a miniszter, a parlament vagy az illetékes hatóság, de nem ő maga. Itt összekeveredik a szakhatósági funkció a pénzügyi ellenőrzési funkcióval.

Az alkotmányjogi kifogások. Sérül a részvényesek egyenlő joga. Magyarán: minden részvényes joga a társasági törvény szerint azonos. Most belép egy részvényes, az állam, pontosabban a kormány, amelyik egy különleges részvényes. Az orwelli világ az, hogy minden részvényes egyenlő, de van, aki egyenlőbb, s ez a kormány, amelyik odamegy a többi részvényes mellé és azt mondja, én viszont ezt megnézem, meg azt is megnézem, elviszem, lemásolom, meg nem tudom, mit csinálok vele. És a többi részvényes mit fog szólni ehhez?

Vegyünk egy példát. Vegyük a Richter Gedeon Részvénytársaságot. Nemrég járt ott a miniszterelnök úr, s lehet, hogy még ilyen dolgok is szóba kerültek, bár nem hiszem. A Richter Gedeon Részvénytársaság tulajdonosi szerkezete úgy néz ki, hogy 25 százalék az állam részaránya, ezt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Részvénytársaság birtokolja, amely viszont százszázalékos állami tulajdonban van, tehát ott van a kormány. A Richter 63 százaléka külföldi befektetők kezében van, 12 pedig belföldi befektetők kezében, tehát magáncégek, magánszemélyek kezében. Mit fog szólni a 63 százalékos pakettet birtokló külföldi befektető akkor, amikor a 25 százalékos pakettel rendelkező kormány a különleges jogait fogja érvényesíteni azon döntésekkel kapcsolatban, amelyeket az igazgatótanács vagy más szervezetek hoztak. Ez nem áll meg alkotmányjogilag! Ezt könnyen megtámadhatja valaki. Tisztelettel ajánlom, hogy szíveskedjenek ezt a törvényjavaslatot alkotmányossági kontroll alá kérni; én nagyon valószínűnek tartom, hogy nem áll ki egy ilyen próbát.

Szeretném emlékeztetni államtitkár urat, lehet, hogy ön már képviselő volt akkor, amikor 2001-ben az első Fidesz-kormány hozott egy határozatot, amelyben gyönyörű szépen leírta, hogy ki kell dolgozni egy összefüggő, konzisztens, elemeire épülő, hatékony pénzügyi ellenőrzési rendszert. Én rendkívül lelkes voltam, hogy na végre történik valami, aztán eltűnt a süllyesztőben, másfél év után visszavonták ezt a határozatukat, máig sem tudom, hogy miért. Nem történt semmi. Ön felsorolta azokat a hiányosságokat, amelyek léteznek, de tulajdonképpen nem történt semmi ezen a téren.

Összefoglalva: tisztelt államtitkár úr, én nem látok mást ebben a törvényjavaslatban, mint a kormánynak azt a nyomuló szándékát, hogy maga alá gyűrje a vállalkozói szférát is, amennyire tudja. Ez megtörtént már a helyi önkormányzatokkal, ma is volt napirenden egy ilyen téma. Bemenjen azokba a társaságokba is, ahol egyébként a közérdeket érvényesíteni kell, de nem a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalnak, hanem az igazgatótanácsba és a felügyelőbizottságba delegált állami embernek, meg az Állami Számvevőszéknek. Tessék az Állami Számvevőszéket felkérni, a kormány felkérheti, és azt gondolom, eleget is tesz a kérésnek a Számvevőszék elnöke. A kormány kérje fel, hogy szíveskedjék megvizsgálni ezt meg ezt. Például a Richter Gedeont megvizsgálhatja, mert a Számvevőszéknek van ilyen jogosítványa; mellesleg ezzel sem értek egyet szakmailag, de ez egy másik kérdés. De jure az Állami Számvevőszék oda mehet, ahova önök most még a Kehit is be akarják engedni. Hát hányan akarnak ellenőrizni? Ettől csak a káosz fog nőni és nem az ellenőrzés hatékonysága, meg a közpénzek korrektebb kezelése. Erre az égvilágon semmilyen garancia nincs.

A Jobbik az erős állam híve, de nem annak a kormányzásnak a híve, amelyik centralizál, minden jogosítványt magához ragad és a nyomulásával akarja a korrekt kormányzást helyettesíteni. Ezért mi ebben a formában semmiképpen nem támogatjuk ezt a törvényjavaslatot. Nekem van egy módosító indítványom, mert azt gondolom, ahogy a két és fél év alatt eddig mindig, most is át fogják nyomni, mert önöket érvekkel, szakmai érvekkel vagy más eszközökkel nem lehet meggyőzni. Én elmondtam a véleményem, és arra az esetre, amikor mégis át fogják nyomni ezt a törvényt, adtam egy módosító javaslatot, megpróbáltam megkeresni, hogy egyáltalán mi lenne az a valami, amit ellenőriznie kéne ennek a szervezetnek, ha úgy döntenek, hogy ilyen jogosítványokat fog kapni. Ez benne van a módosító indítványomban, talán majd fogják tudni használni. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)