Felszólalás adatai

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Honvédség és általában a védelempolitikai kérdések az elmúlt évtizedekhez képest az utóbbi néhány esztendőben a közérdeklődés hátterébe szorultak.

(16.30)

Alapvetően azért, mert a Magyar Köztársaság biztonságát úgy ítéli meg a közvélemény, ezt sugallja maga a politika teljesen okkal-joggal, hogy nem fenyegeti olyasfajta veszély, olyanfajta kihívás, ami miatt különösebb figyelmet érdemelne maga a terület. De akik ezzel foglalkoznak és országgyűlési képviselőként döntéshozatali lehetőséggel bírnak, azok számára nyilván fontos és felelősséggel bíró tény, hogy a Magyar Honvédségnek békeidőben is van a kiképzésen és sok minden máson túl is feladata, nevezetesen: a nemzetközi együttműködések alapján rögzített külföldi szerepvállalás, és ez nagyon széles skálájú, hiszen a kiemelt jelentőséggel bíró afganisztáni szerepvállaláson túl Cipruson keresztül a Sínai-félszigeten át és nagyon sok minden más helyütt van a Magyar Honvédség. A katonák a feladataikat kiválóan látják el, és azt reméljük, hogy az elkövetkezendő időszakban is a feladatokat, függetlenül attól, hogy milyen küldetésbe mennek, ellátják, és magas színvonalon látják el.

A mostani kormányjavaslat a parlament előtt arról szól tényszerűen, mint amiről az államtitkár úr beszámolt és amiről a bizottság többségi előadója is szólt, és azt kell mondanom, hogy ennek kapcsán mi támogatásunkról biztosítjuk a kormány döntését. Alapvetően azért, mert nyilvánvalóvá vált, hogy Baghlan tartományban az újjáépítési csoport lehetőségei erősen beszűkültek. Nyilvánvalóvá vált, hogy még társnemzetek segítségével sem tudjuk azt a fajta eredményt produkálni, ami egyébként elvárható lett volna, nem a saját hibánkból vagy nem elsősorban a saját hibánkból, alapvetően az ottani biztonsági helyzet megváltozása okán, de nem vagyunk képesek jelentős szerepet vállalni. Az, amit a katonáink ott végrehajtanak, biztonsági szempontból nagyon fontos. Az utóbbi időben az újjáépítés szempontjából már nem tudtunk maradandót alkotni. Éppen ezért az a felfogás, amely arról szól, hogy a katonai képességet olyan helyre küldjék, ahol igazán szükség van rá, és ne mondjuk, egy völgyben, egy katlanba bezárt laktanyában legyen, teljesen természetes, hogy az afganisztáni kabuli repülőtér védelmére kirendelt katonák már valóban olyanfajta feladatot látnak el, ami fontos, eme helyről pedig szépen lassan ki kell vonni a katonákat.

Mi úgy látjuk, hogy ennek a közel évtizedes előkészítésű munkának és benne a sokéves magyar részvételnek nagyon-nagyon komoly tanulságai vannak. Úgy ítéljük meg, hogy maga az a kérdésfeltevés is jogos, hogy megérte-e, kellett-e, szükség volt-e erre, úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezendő időszakban a magyar parlamentben érdemes volna vitát folytatni arról, hogy a magyar katonák külföldi szerepvállalásánál milyen fő szempontokat vegyünk figyelembe. Nem tekintjük semmiféleképpen kudarcnak a mostani kivonulásunkat, hanem egy folyamat befejező lépésének, amely eredményeképpen új feladatra új katonák, új emberek jelennek meg, és nyilvánvalóan egyre nagyobb szerepet kell vállalnia a helyi biztonsági erőknek is.

De ahogy forr a világ, és látjuk, hogy forr, hiszen nagyon sok helyütt alakulnak ki olyan konfliktusok, amelyeknek hatása lehet Kelet-Közép-Európára, de hatása lehet az egész világra is, lásd például a szíriai belső konfliktusokat, nyilvánvalóan érdemes és célszerű újra és újra végiggondolni azt, hogy mi az a határ, ahova érdemes és szükséges magyar katonát küldeni. Van, aki ezt földrajzi térségben határozza meg, van, aki égövre határozza meg, van, aki a politikai szükségszerűség alapján kíván ebben dönteni. Én magam ez utóbbit támogatom, de nyilvánvalóan egy ésszerű politikai vita ebben segíthet.

Azért hangsúlyozom ezt a politikai vitát, mert miközben a magyar társadalom érdeklődésének hiányáról számolok be, aközben egészen fontosnak tartom azt, hogy a Honvédelmi Minisztériumban a későbbiekben is legyenek olyanfajta politikai egyeztetések, amelyek ezeket a döntéseket előkészítik, tudniillik ezek a döntések kormányzati ciklusokon messze átnyúló politikai természetű döntések, ahol olyan nemzetközi kötelezettségvállalásokról van szó, amelyekben egészen bizonyosan indokolt a politikai partnerek tájékoztatása, és nagyon jó, ha van egyébként ebben együttműködés vagy támogatás.

Mi azt gondoljuk, hogy mint ahogy ennek az előterjesztésnek a során nem volt időhiányra hivatkozva sokpárti egyeztetés, a későbbiekben mégiscsak célszerű ilyenfajta egyeztetéseket tartani, egyáltalán demokratikus játékszabályokat és a magyar katonák külföldre küldéséből fakadó politikai felelősség megosztásából mindenféleképpen kellene részt vállalnia azoknak is, akik nincsenek konkrét döntési helyzetben, vagy akik itt a parlamentben oppozíciós szerepet töltenek be.

Szóval, azt szeretnénk kérni, hogy a magyar katonák biztonságára teljesen természetesen egy konfliktusos környezetben százszázalékos biztonságot szavatolni nem lehet, a kivonás során ügyeljünk, a feladatainkat lássuk el. Az új megbízatásunkat az eddigi tudásunkhoz képest még jobban hajtsuk végre, itt alapvetően a kabuli repülőtérre gondolok, és a későbbiekben pedig a magyar katonákat használjuk azokra a feladatokra, amelyek a Magyar Köztársaság érdekeit szolgálják és amelyek közmegelégedésre a Magyar Köztársaság valamennyi polgárának a tiszteletét váltják ki. Ehhez kívánunk a kormánynak jó munkát, a Magyar Honvédségnek sok sikert, és ehhez szeretnénk mi magunk együttműködő segítséget biztosítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)