Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként Z. Kárpát képviselőtársamra szeretnék néhány dologban reagálni. Azt mondja a Jobbik is, hogy minden menekültnek, minden üldöztetés elől menekülőnek segítő kezet kell nyújtani. Igen ám, csakhogy az a törvényjavaslat, amit a Fidesz benyújtott és amit a Jobbik is támogat, annak alapján egyetlen menekültnek sem fogunk tudni segítő kezet nyújtani.

Egyszerűen arról van szó, hogy onnantól kezdve, hogy Szerbiát egy tollvonással a magyar kormány kinevezi biztonságos harmadik országnak, gyakorlatilag nem lesz mód arra, hogy azokat, akik egyébként a mesterségesen kreált háborús övezetekből errefelé tartanak ‑ egész egyszerűen a fizikai fennmaradásuk miatt, magyarul menekültek a szó nemzetközi jogi értelmében ‑, ezeket az embereket sem fogja Magyarország befogadni. Ez ezt jelenti.

Nem lehet egyszerre kétfélét beszélni! Nem lehet egyfelől támogatni egy olyan javaslatot, ami Szerbiát, a déli határunkat biztonságos harmadik országnak tekinti, másfelől pedig azt mondani, hogy mi természetesen minden menekültet, aki a szó nemzetközi jogi értelmében oltalomra vár, oltalomra jogosult, befogadunk. Ha ezt a javaslatot megszavazza a parlament, az azt jelenti, hogy Magyarország senkinek nem fog segítő kezet nyújtani. Ez ezt jelenti.

Onnantól kezdve, hogy Szerbia biztonságos harmadik ország, onnantól kezdve mindenkit (Boldog István bólint.) ‑ Boldog képviselőtársam is bólogat ‑, mindenkit, aki akár Szíriából vagy más háborús övezetekből érkezik ide, vissza kell zsuppolni Szerbiába.

A másik. Csak az adatok kedvéért azzal kapcsolatban, amit itt az imént Z. Kárpát Dániel elmondott. 2014-ben az Európai Uniótól 456 milliót kaptunk menekültügyi feladatok ellátására, 385 milliót a migránsok visszaküldésére, és 4 milliárd 310 milliót határőrizetre, tehát egész egyszerűen a tények azt mutatják, hogy igenis egy költségvetési évben az európai uniós forrásokból komoly eszközökhöz jutott Magyarország.

És még valamit: Z. Kárpát Dániel azt is mondja ‑ remélem, pontosan fogom idézni ‑, hogy egy globális fémdobozban vagyunk. Azt hiszem, ez a kifejezés hangzott el. Csak az a probléma, hogy miután egy globális fémdobozban vagyunk, éppen ezért van Magyarországnak is felelőssége azért, ami a világban történik.

És pontosan ezért nem lehet azt csinálni, hogy egyfelől a kormány jajveszékel, hogy mekkora veszély fenyegeti az országot, másfelől pedig a magyar kormány, a magyar hatalom asszisztál ahhoz a háborús politikához, ami egyébként előidézi a menekültkrízist. Ezt is világosan ki kell tenni az asztalra.

Nem lehet az, hogy egyfelől a kisebbik kormánypárt frakcióvezetője ‑ egyébként helyesen ‑ hivatkozik arra, hogy maga a menekültkrízis közvetlen következménye globális problémáknak, másfelől pedig a magyar kormány csatlakozik ahhoz a háborús politikához, illetve 2003 óta folyamatosan ‑ 2003 óta? ‑, gyakorlatilag 25 éve a mindenkori magyar külpolitika kritikátlanul csatlakozik egy háborús politikához. Ez nem működik. Ez nem működik.

Szembe kell nézni azzal, hogy ami ma Líbiában, a Közel-Keleten, Közép-Keleten történik, azzal szoros összefüggésben van a menekültkrízis elmélyülése. És szembe kell nézni azzal, hogy abban, ami úgymond arab tavasz címén zajlott az elmúlt években a mediterrán térségben, mennyire van a NATO-nak, illetve az Európai Uniónak felelőssége és ebben Magyarországnak is felelőssége.

Ha igaz az, amit Z. Kárpát Dániel elmond a globális fémdobozról, akkor viszont azt is látnunk kell, hogy van magyar felelősség abban, hogy a világban mi zajlik. És éppen ezért elfogadhatatlan az, hogy miközben van felelősségünk, és minket is sújt a menekültkrízis, közben Magyarország elhárítja a felelősséget, és a nemzetközi fejlesztési forrásokat elapasztja.

(12.00)

Én erre vártam volna a vitában reagálást a magyar kormány képviselőjétől, hogy akkor, amikor világosan látják azt, hogy milyen veszélyeknek teszi ki Magyarországot is az az irány, amit ma látunk a világban, akkor a nemzetközi fejlesztési forrásokat miért apasztják el. Nagyon pontosan látta Harrach Péter frakcióvezető úr, hogy a gyökérproblémákat kell kezelni, és olyan megoldásokat kell találni, ami lehetővé teszi, hogy az emberek a saját szülőföldjükön boldogulni tudjanak. De ehhez Magyarországnak is szerepet kell vállalni. Az, hogy nyomorúság van ma, nyomorúság és háborúság van ma Afrika és Ázsia számos területén, ebben bizony Magyarországnak is van felelőssége.

Tehát itt nem pusztán humanitárius segítségnyújtásról van szó, hanem ha igaz a globális fémdoboz hasonlat, akkor viszont arról van szó, kedves Z. Kárpát képviselőtársam, akkor nem lehet mutogatni, hogy először itthon, mert a globális fémdoboz azt jelenti, hogy azok a problémák, ezt nevezhetjük egyébként pillangóhatásnak is, mondjuk, zöldnyelven, hogy azok a problémák, amik távoli területeken történnek, azok közvetlen kihatással vannak arra, ami Magyarországon történik.

A vita ott van köztünk, hogy nem lehet sorrendezni, hogy először itt oldjuk meg, és aztán majd ráérünk azzal foglalkozni, hogy mi történik távoli területeken, mert egész egyszerűen a globális valóság más. Ezért kell Magyarországnak saját nemzetközi fejlesztési politikával, saját nemzetközi fejlesztési forrásokkal rendelkeznie, ezért kell a kalmárkodás helyett egy felelős magyar külpolitika, ezért kell kezdeményezőleg föllépnünk az Európai Unión belül, hogy legyen egy fokozottabb belbiztonsági, terrorellenes és bevándorláspolitikai együttműködés az Európai Unión belül, és éppen ezért kell Magyarországnak a sarkára állnia és nem támogatnia a különböző újimperialista vagy háborús politikákat szerte a világon. Erről van szó.

Ezek a kérdések szorosan összefüggenek. Pusztán Magyarországnak bedugnia a fejét a homokba, és azt mondani, hogy holnaptól lezárjuk a határokat, túl azon, hogy embertelen így, ebben a formájában, ráadásul nem vesz tudomást arról, hogy önmagában, ha Magyarország önállóan cselekszik határőrizet, bevándorláspolitika területén, egész egyszerűen nem fogja tartani a saját határait. Tessék megnézni, hogy egy nálunk nagyobb ország, Spanyolország is milyen problémákkal néz szembe!

Egyszer föl kell tenni a kérdést azzal kapcsolatban is, hogy miért pont most kulminál ez a menekültkrízis Európa határainál. Ki a felelős azért, hogy úgy omlik össze egyébként a líbiai állam vagy a szíriai állam, hogy közben nincsen semmiféle terv arra, hogy utána hogy fog ott egy olyan új, erős államszervezet kiépülni, amelyik megélhetést tud biztosítani az ott élő embereknek, és nem utolsósorban Európát is meg tudja óvni egy ilyen krízistől? Ezeket a kérdéseket is fel kell tennie a felelős magyar kormánynak és a felelős magyar külpolitikának.

Amikor Z. Kárpát képviselő úr arról beszél, hogy itt egyesek miféle pluszforrásokat akarnak a menekültügy terén, pontosan arról van szó, hogy ha azt a politikát folytatjuk, hogy bedugjuk a fejünket a homokba, de közben természetesen némileg képmutató módon azt is mondjuk, hogy persze minden üldözöttet várunk, megint csak ez a két dolog együtt nem megy. Hát akkor azt kell mondani, Mirkóczki képviselőtársam, hogy nem várunk. (Mirkóczki Ádám: Nem ezt mondtam!) Z. Kárpát Dániel azt mondta, hogy az, aki üldözött, annak segítő kezet nyújtunk. (Z. Kárpát Dániel: …várjuk, nyújtunk kezet.) Így van.

Na de, ha segítő kezet nyújtunk, akkor bizony ahhoz is kell forrás, hogy ezek az emberek, akik a segítő kezet elfogadják, ezek az emberek például azokat a segítségeket megkapják, hogy a befogadó közegbe integrálódni tudjanak. Ma ezeket a segítségeket azok, akik akár a debreceni vagy más táborokban élnek, nem kapják meg. Arra gondolok, hogy a magyar nyelvet sajátítsák el… (Z. Kárpát Dániel: Isten őrizz!) Hát, ha Isten őrizz, Z. Kárpát képviselő úr, akkor abból még nagyobb probléma fog keletkezni, ez a nagy helyzet.

Tehát összegezve: én azt gondolom, hogy ezzel a törvényjavaslattal Magyarország nem old meg semmit. Nem csak hogy az alapvető humanitárius elvekkel és a genfi konvencióval megy szembe Magyarország; ráadásul elhárítja magától azt a globális felelősséget, ami bizony Magyarországot is terheli.

Azt kell látni, hogy a kivándorlás és a bevándorlás problémája azért is jelentkezik egyszerre, mert az egyensúlytalanságoknak egyszerre elszenvedője Magyarország. Tehát ezért van az, hogy Magyarországról a fiatalok útra kelnek, mert az alkotóképességüket nem tudják itt kiteljesíteni, mert nem tudnak itt annyi bért keresni, ami egyébként a tisztes megélhetéshez elegendő, de ugyanakkor Magyarország mint az Európai Unió, a fejlett világ részese, okozója is ezeknek a globális egyensúlytalanságoknak. Ezt észre kell végre vennünk a saját magunk érdekében.

Azt is látnunk kell, hogy nem az emberek szabad mozgása, sokkal inkább a tőke szabad mozgása az, ami ezeket a válságokat újra és újra előteremti a világban. Azt kell megnézni, hogy bármennyire is nem ide tartozónak látszik első hallásra, addig, amíg például a spekulatív tőkemozgásokat nem fékezzük meg, a globális egyensúlytalanságok növekedni fognak, és ennek a terhét Magyarország is viselni fogja, akár bedugja a fejét a homokba, akár nem. Köszönöm szépen.