Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon sok fontos kérdésről kell még szót ejtenünk a vita során, de az imént elhangzott ultraszélsőséges gondolatokra muszáj reagálni pár mondat erejéig. Azt látjuk, hogy az az elképesztő és teljes körű általánosítás, ami egyes liberális erőket jellemez a menedékkérőket vagy bevándorlókat illetően, valami egészen arcpirító. A Jobbik már sokszor hangsúlyozta, hogy aki valódi üldöztetés elől érkezik Magyarországra, valóban üldözött, akár vallási, akár politikai okokból, annak segítő kezet kell nyújtanunk. Az az elképesztő általánosítás viszont, hogy minden menedékkérő valódi üldöztetés elől érkező személy lenne, egészen megdöbbentő. A helyzet nem ez, a helyzet ehhez képest egészen komplex. Egyáltalán nem egy homogén masszáról beszélünk.

Arra kérek mindenkit, hogy ezeket a szélsőséges általánosításokat valamilyen úton-módon szorítsa háttérbe, és próbáljon meg a valósággal találkozni. Mi, jobbikosok ezt oly módon is megtettük, hogy az ásotthalmi mezőőrséghez beálltunk önkéntes munkára, és amellett, hogy a helyi erőkkel nagyon sokat beszélgettünk, természetesen a migránsokkal is váltottunk szót, akik egyáltalán nem csinálnak titkot abból, hogy milyen szándékkal, honnan érkeztek. És bizony itt egy nagyon heterogén csoportosulásról van szó. Nem lehet leegyszerűsíteni ezt a kérdést olyan 1.0-s verzióra, hogy mindenki üldözött, a halál elől menekül, semmilyen más választása nem volt, ezért Magyarországnak kutya kötelessége segíteni rajta.

A helyzet az, hogy végig kell gondolnunk egy távolabbi dimenzióban is ezt a kérdéskört. Ha csak Nigéria esetét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy egy 166 milliós népességű ország, amelynek lakossága az évszázad közepére a becslések szerint meghaladja majd a 400 milliót. Ugyanez igaz Fekete-Afrika más régióira is. S mi lesz, ha egy több száz milliós népesedési növekménynek csak a 10 százaléka elindul? Márpedig elindul! Ez már a Mad Max világát idéző folyamat és jelenségsorozat. Egyszerűen, mert nem lesz mit enni és inni, ezek a szerencsétlen emberek el fognak indulni Európa felé, egy részük biztosan. Elképesztően nehéz sorban élnek, és elképesztő körülmények között, amit mi, jobbikosok sem kívánnánk senkinek.

Az sem várható el ugyanakkor, hogy Magyarország a magyar adófizetők pénzéből és költségvetési forrásokból ezen válságövezetekben a problémamegoldást közvetlenül támogassa akár fejlesztési programokkal, akár más módon. Mi azt tudjuk támogatni, hogy bírjuk rá azokat a nagyhatalmi tömböket ‑ már amennyire Magyarországnak van beleszólása ezekbe a kérdésekbe ‑, hogy az általuk okozott válságok hatásait csillapítsák, szüntessék meg a válsággócokat. Éppen azok az európai uniós vezető tagállamok, vagy az Amerikai Egyesült Államok járnak élen ezen konfliktusok szításában, akik érdemben oda tudnának hatni a csillapítás tekintetében is.

Felmerül a kérdés, ha ilyen tömegekben jelennek meg menekültek, migránsok, és segítő kezet akar nyújtani nekik egy-két liberális erő, mégis milyen módon képzeli ezt el. Hiszen ha visszatoloncolnak ide embereket, azt mondják, hogy utána nem lehet Szerbia felé közvetíteni őket, Szerbia irányába nem lehet visszatoloncolni senkit, mert nem minősítik biztonságos országnak, akkor mi vár ezekre az emberekre? Egy hosszú távú magyarországi tartózkodás? Adott esetben letelepítés, ahogy egyes liberális úgymond szakértők ezt felvezették a korábbiakban? Egészen elképesztő ötletek széles skálájával találkozhattunk. Elhangzott itt olyan, hogy bérlakást kellene Budapesten biztosítani migránsoknak, elhangzott olyan, hogy mennyi idő után és milyen körülmények között kaphatnának szavazati jogot. Tehát rémisztő ötletek hangzottak el.

S egész egyszerűen azt is látni kell, hogy a Jobbikot nem lehet bármifajta kirekesztéssel vádolni. Pont ezen a héten szombaton Balassagyarmaton az ottani menekültszálló körzetében, ahol - hozzá­teszem ‑ 200 méteren belül iskola és templom is található, tehát a polgári lakossággal való kontaktus nemcsak hogy állandó, de bizony feszültséget is szül, jobbikos kezdeményezésre egy olyan városszépítő napra kerül sor, ahol a több nyelven kitett hirdetőtáblákon a helyi jobbikos aktivisták kérik az ott tartózkodó migránsokat is arra, hogy vegyenek részt az átmenetileg közös élőhely megszépítésében, csinosításában. Lehet bizonyítani a társadalmi együttélésre való hajlandóságot, természetesen önkéntes alapon, tehát ellenszolgáltatás nem jár az ilyen munkáért. Szombaton majd kiderül, hogy azok közül, akik egy része egyébként megkergette az ott futó magyar hölgyet, sportolás közben vegzálták, egy más részük pedig nyilván becsületes állampolgár, mekkora hajlandóságot mutatnak azt illetően, hogy ha már átmenetileg ez az otthonuk, akkor azt tegyék élhetőbbé és járuljanak hozzá a közösség gyarapodásához. Dobrocsi Lénárd helyi képviselőnk és a megyei vezetőink ezt nem kampányszerűen, hanem régóta előkészítve és egy tisztességes felajánlás módján ki fogják eszközölni, és a hét vége folyamán ki fog derülni, hogy milyen hajlandóság mutatkozik itt a közös ügyek intézésére.

Hozzá kell tennünk azt is, ha arról beszélünk, hogy Magyarország célország státusa nem mutatható ki, ezzel jelen pillanatban egyetértek. Magyarország most tranzitország, maradjon is így, de a helyzet az, hogy a tranzitország és a célország státus közötti váltás adott esetben egy néhány éves folyamat eredménye is lehet. Ne várjuk meg azt, amíg célország leszünk!

A kvótával kapcsolatban pontosan ez a problémánk. Az európai központokban, boszorkánykonyhákban kifőzött kvóta, ez az orwelli rémálom, ami 300-zal indult, aztán 1100 lett, a vége pedig lehet 10, 20 vagy 40 ezer is, attól függően, hogy hány migráns érkezik Európába, pontosan a 300 ideküldött migráns esetében is 300-zal több a kelleténél ‑ a nullánál ugyanis több. A helyzet az, hogy egy ilyen kvótarendszer nem küszöbölheti ki hosszú távon azt, hogy a határainkon keresztül további ezrek, tízezrek érkezzenek. Ez nem egy cserealap, ez nem azt jelenti, hogy akkor Magyarországnak hermetikusan lezárják a határait és nem érkezik több illegális migráns, csak a Brüsszelből idevezényelt 300 vagy 1100 személy. Akikkel aztán mi lesz? Le szeretnék telepíteni őket? Mi meg nem szeretnénk letelepíteni senkit. Mi azt szeretnénk, ha a magyarországi népességfogyást meg tudnánk állítani, először lassítani, aztán gyarapodásba fordítani át, és mi magunk lennénk azok, akik a történelmi Magyarországot be tudnánk népesíteni, hiszen jelen pillanatban a kiüresedő falvak, a kiüresedő vidék egy olyan szívóhatást, vákuumhatást fejt ki, aminek hosszú távon biztosan az lenne az eredménye, hogy valaki megcélozza ezeket a kiüresedő területeket, főleg ha itt egy népesedési vákuum, máshol pedig egy népesedési többlet tapasztalható.

Ezt megelőzendő a Jobbik egyértelműen olyan gazdasági és politikai klíma kimunkálására törekszik, hogy senkinek ne kelljen elmenni ebből az országból, mindenki meg tudjon itt maradni, aki itt szeretne gyermeket vállalni, és mi népesítsük be a magyar vidéket. A kivándorlás és a bevándorlás ilyen dimenzióban történő összevetése természetesen egy helytálló vitaalap, tehát lehet érdemi vitát folytatni arról, hogy milyen bűnök, milyen mulasztások vezettek ahhoz, hogy több százezer ember a lábával szavazott, elment ebből az országból, jellemzően a kényszer és nem a kalandvágy okán. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ezek a magyar emberek általában becsületes, dolgos, munkát végző személyek, akik a nyugat-európai munkaerőpiacon találják meg a számításukat. Az ideérkező migránsok nagy tömegéről viszont igen nehezen feltételezhető, és nem is bizonyítható az, hogy a munkaerőpiacot célozzák meg. Az ő céljuk elsősorban a szociális rendszer.

(11.50)

Nagyon sajnálom, hogy végül is reagáló gondolatainkat már azok a liberális felszólalók nemigen hallják, akik itt igen komoly kritikát fogalmaztak meg, hiszen az ő reakcióik talán egy termékeny vitafolytatáshoz vezetnének. Amikor ugyanis azt mondták például, hogy a határőrizetre fordított összegek jó részét az EU-tól kapjuk, leplezzük már le ennek a visszásságát! Az EU-tól Magyarország nem kap semmit! Egy büdös fillért nem kapunk az EU-tól. A jobbikos szakértők szerint az EU-tagság legalábbis esélyes, hogy ráfizetéses, de mindenképp kellene egy olyan EU-mérleg, amely rendszerbe veszi a multi­hálózatok által innen kiszívott, kiszivattyúzott, ezermilliárdos nagyságrendű pénztömeget, és azt a veszteséget, amivel a tagság jár, és persze számszerűsíteni kell a tagság előnyeit. De azt feltételezni és mondani, hogy mi az EU-tól kapunk jószolgálati alapon pénzeket, ez egész egyszerűen blőd és nem igaz. Magyarországnak befizetési kötelezettségei is vannak, Magyarországnak kárai is vannak az Unió kapcsán. Tehát az, hogy a tagok pénzéből visszaosztanak ilyen-olyan célokra, ne jelentse azt, mert nem azt jelenti, hogy Magyarország egy fillért is kapna bárhonnan! A mai világ, főleg ez a globalizált fémdoboz nem arról szól, hogy jószolgálati alapon nekünk bárki is segítsen ‑ saját magunkon kell segíteni!

Az a feltételezés pedig, hogy az egyébként szerintem is elhibázott plakátkampány forrásait vagy hasonló forrásokat a válsággócokba, mondjuk, az amerikai háborúk által okozott válsággócokba csoportosítsuk közvetlenül, és majd mi, magyarok az adófizetők pénzéből segítsünk az ottani válságot felszámolni, egészen megmosolyogtató. Nyilvánvaló módon ez az Európai Unió centrális országainak feladata lenne, az Amerikai Egyesült Államok feladata lenne; a magyarországi felelős politikai szereplőknek pedig álláspontom szerint nem az lenne a dolga, hogy migránsok számára kiutalt bérlakásokról beszéljenek, tüntetéseket szervezzenek azért, mert állítólag kényelmetlen a tévészoba a debreceni menekültszállón. Egészen elképesztő, hogy mennyire képtelenné váltak bizonyos politikai csoportosulások a magyar nemzeti önvédelem felismerésére!

Jelen pillanatban arról van szó, hogy a határainkat érintő áradat csitulása nem várható. Szíriában, Líbiában, máshol is milliószámban találhatók olyan személyek, akik sajnálatos körülmények között, elképesztő körülmények között arra várnak, hogy megcélozhassák Európát. Amíg az egyik legnépszerűbb útvonal Magyarországon keresztül vezet, kutya kötelességünk mindent megtenni a visszafordíthatóság érdekében, az önálló határőrség felállítása érdekében ‑ ahol folyamatos vita áll fenn a Jobbik és a Fidesz között ‑, végül pedig az ügyben, hogy a nyitott menekültszállók legyenek zártak.

Csak Debrecenben 2013-ból a helyi aktivisták tudnak olyan egyhetes periódust felmutatni, ahol 36 bűncselekményt, illetve szabálysértést követtek el a tábor lakói, szinte kizárólag a polgári lakosság kárára; mindamellett, hogy jegyezzük meg a hitelesség kedvéért, hogy a legtöbb bűncselekményt egymás kárára követik el a szállók lakói. De az, hogy a polgári lakosságot vegzatúra éri ‑ és nemcsak arról beszélünk, hogy lelopkodták adott esetben a ruhát a szárítókötélről, hanem itt megkéseltek magyar embert! Kifosztottak magyar embereket, és bizony olyan bűnelkövetési elemek kerültek felszínre Debrecenben is, amelyek mentén nem volt véletlen, hogy a lakosság több ezer tiltakozó aláírást foganatosított. Nem a jókedvéből tette ezt. Balassagyarmaton enyhébb formában, de hasonló visszásságok érzékelhetők. Éppen ezért Orbán Viktor kijelentése, miszerint a debreceni szállót bezárják, igenis számon kérhető, konkrétumokat szeretnénk ez ügyben hallani, és egész egyszerűen ez annak érdekében történik, hogy a polgári lakosságot meg kell védeni bizonyosfajta jelenségektől.

Szegeden pedig egészen elképesztő a helyzet. Ott a múlt hét végén csúcsosodott az áradat a mostani, egy-két hónapos periódust illetően, és az látszik, hogy miközben már a városi legenda szerint a helyi szemétszállító kisiparosok is komoly forgalmat bonyolítanak le a migránsok által, megjelentek egészen elképesztő dolgok; az elhagyott ruhadarabok ugyanis ‑ egyfajta másodlagos piac kialakításával - meg­jelentek szó szerint a helyi piacon, és a lakosság számára kínálják őket eladásra, komoly közegészségügyi kockázatnak kitéve saját magukat is.

Éppen ezért látható, hogy rendszerszinten minden érintett területen felmerülnek ezek a problémák. Nem lehet most már arra alapozni, hogy Szerbia napi 30 menekültet visszafogadna, és akkor ez majd hosszú távon megoldja a problémát. Nem oldja meg. Hosszú távon viszont el kell mondanunk: nagyon jó lenne, ha Magyarország is rendelkezne egyfajta B-tervvel arra az esetre, ha az európai uniós diktátumokkal szemben elégtelen lenne az a megkésett kormányzati cselekvéspróba, ami most előttünk áll. De biztos, hogy hosszú távon a megoldást csak az jelentheti, ha születik elegendő magyar gyermek; ha a népességfogyás és a kivándorlás is megáll; ha magyar emberek népesítik be a magyar vidéket, és aztán fel sem merülhet, hogy kvóta alapján, adott esetben a későbbiekben több tízezer embert telepítsenek le Magyarországon. Volt már ilyen a történelemben, szinte egyszer sem jártunk jól vele az utóbbi évszázadokban. Elmondható tehát, hogy Magyarországon a saját reprodukció helyreállítása és a legszigorúbb rendvédelmi eszközök igénybevétele vezethet csak a megoldáshoz; amellett, hogy lábjegyzetként mindig tartsuk ott, hogy a valódi üldöztetés elől érkezőket segíteni kell, segítő kezet kell feléjük nyújtani, de nem letelepíteni őket, és nem életvitelszerűen itt-tartózkodásra ösztönözni, hanem segíteni. A különbség a kettő között hatalmas. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)