Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az országot ma egy teljesen felelőtlen plakátkampány nyomai csúfítják el. A háború állítólag azért indult, mert a bevándorlók és a menekültek tömegével érkeznek Magyarországra. (Közbeszólások a kormánypártok soraiban.) Ugyanakkor egyre világosabb mindenki számára ‑ talán a most közbekiabáló fideszes és KDNP-s képviselők számára is ‑, hogy magának a problémának a valós kezelésével alig-alig foglalkoznak a kormányzat részéről. A felelősség nyomait nem látni önöknél, tisztelt uraim és hölgyeim!

Egy kicsit menjünk vissza egy lépést, hogy megértsük a probléma valódi természetét, mert ahhoz, hogy valós megoldást találjunk, egy kicsit látni kell, hogy hogyan kerültünk ilyen helyzetbe. A XXI. század elejére kiépült egy nagyon-nagyon nem szép új világ, amelyben egyre kevesebben érzik jól magukat. Egy olyan világ épült ki, amelyben hatalmas szakadék tátong a szupergazdag oligarchák és a többségi társadalom között. Ez egy olyan világ, amelyben a munkának nincsen becsülete, a pénztőke mindentudó és mindenható lett. Sokak számára itt a környezetvédelem csak egy nyűg vagy a profitszerzés akadálya, amin keresztül kell lépni. Ez egy olyan világ, amelyben energetikai és hadiipari vállalatok dróton rángatják a korrupt politikusokat, és most nem akarok ujjal mutogatni. Ez egy olyan világ, ahol emberek egészségével és életével nyugodtan játszhatnak, mert semmi sem fontosabb a negyedéves pénzügyi jelentés egyenlegénél. Ez egy olyan világ, amelyben van háború, rengeteg háború, van aszály, van éhezés, és egyre több embernek teszi ez pokollá az életét.

És ha tetszik, ha nem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a nyugati országoknak komoly felelősségük van ebben a helyzetben. Az elmúlt évtizedekben hatalmas hibákat követtünk el. Ebben a világban, ahol mi élünk, a kényelmes Európában, úgy éltünk, úgy fogyasztottunk és úgy politizáltunk, mintha nem lenne holnap. Azt gondolták az elmúlt évtizedekben a választott vezetők, hogy a problémákkal úgyis csak az esti híradókban találkoznak legfeljebb az emberek, a külpolitikán talán meg át is ugranak.

Voltak ilyen kérdések: bombázzuk le Irakot és Líbiát? Hogyne, kérem, tegyük meg! A világcégek pénze kell a politikusok kampányaihoz! Erőltessük a hagyományos energiahordozókat? Természetesen! Kit érdekel a klímaváltozás, legfeljebb több légkondit fogunk használni, vagy több palackozott üdítőitalt fogunk eladni jövőre!

És mi történik most, tisztelt képviselőtársaim? Szeretném, ha nagyon figyelnének rám, mert minden egyes képviselőnek a kormánypárti padsorokban kötelessége tudni, akárhányszor a migránsokat, a menekülteket, a bevándorlókat szidja és ostorozza, tudnia kell, hogy ebben a helyzetben felelőssége van annak a kontinensnek, amelynek a tagjai vagyunk, és annak a hozzáállásnak, amit az elmúlt évtizedekben lehetett látni, és amelynek a rendszerkritikus pártok, például a Lehet Más a Politika nem véletlenül üzent hadat, pontosan azért, mert teljesen fenntarthatatlan.

Mi történik most Európában? A valóság itt kopogtat az ajtónkon. Itt vannak azok az emberek, akik menekülnek az állapotok elől, amelyekért minket is terhel felelősség. Hogy messzire ne menjek ‑ és szeretném, ha ezt is megfontolnák ‑, önök pontosan ezt csinálják itthon kicsiben: kiéheztetik és szegénységben tartják a dolgozó embereket, kiszorítják a megújuló energiahordozókat, és minden arcrándulás nélkül egy állami pénzmosodát nyitnak, ahol a szürke- és feketepénzeket alacsony adókulccsal lehet adóztatni. Van ez az urambátyámrendszer, ez a legújabb kori feudalizmus, amit kiépítettek, és itt a szorgalmat és a tehetséget semmibe veszik. Ebben az országban most ugyanúgy adóztatják a bankigazgatót, mint a portást, papolnak a családokról, de közben nem segítik igazán azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá. Nem is csoda, hogy félmillió honfitársunk már Nyugatra vándorolt.

És akkor itt van az Orbán-kormány, és hogy próbálja kezelni a problémákat? Én azt tudom önöknek mondani, hogy a lehető legostobábban. Jól ismerjük ezt a gondolkodást egyébként a saját történetünkből, hogy hányszor védtük mi Európát, hányszor védtük mi a Nyugatot, itt volt a török hódoltság; lehet erre persze sértettséggel gondolni, hogy mi vállaltuk az áldozatot, hogy a kontinens boldogabbik fele gyarapodhasson. Vajon tényleg ez lenne a Magyarországnak szánt szerep? Kimondatlanul ezt a kérdést lovagolják meg önök, és szemérmetlenül felépítenek rá egy pártpropaganda-kampányt. De ez egy alapvetően hibás szemlélet. Hibás, mert mindig és minden körülmények között hibás belpolitikai haszonszerzésért feláldozni a valódi megoldás lehetőségét, és önök pillanatnyilag ezt csinálják. Ez a törvényjavaslat is erről szól, hogy önök vélt belpolitikai előnyökért feláldozzák a valódi megoldási lehetőséget.

Azt kell önöknek mondanom, hogy én egyetértek a 2007-es Orbán Viktorral. Pontosan arról van szó, hogy a menekültkérdésre európai szintű megoldás kell, nem szabad ezt az egyes tagállamokra hagyni. Pontosan ezt mondta Orbán Viktor 2007-ben. Mi ezzel a felfogással értünk egyet. Hiszen nem szabad magunkra húzni a bajokat ‑ önök most éppen ezt csinálják ‑, mert akkor egyedül fogunk maradni. A kormánynak van ez a szavazathajhász plakátkampánya. Amíg önök ezen törték a fejüket, jobb lett volna, ha inkább tárgyalnak Európával, és találnak egy olyan megoldást, amely már formálódik az Európai Unió többi országában.

Ahogy Schiffer András képviselőtársam is elmondta, a menekültkérdés kezelésének az egyedüli helyes és európai módja az, ha letisztázzuk a feladatokat egymás között, ha a terheket megosztjuk és egyenlően osztjuk meg a 28 tagállam között. Több uniós forrás bevonásával kell erősítenünk az Europolt, a Frontexet és az Eurosurt is. Alapvetően újra kell gondolnunk az egész dublini rendszert, ami az Unióba érkező menekültek sorsát szabályozza. Újra kell gondolnunk egy csomó mindent, a kül- és biztonságpolitikát. És mit kell a fókuszba helyeznünk? A béketeremtést és a megelőzést. Ez az egyedüli helyes, előremutató és konstruktív, Magyarország számára is előremutató megoldási útja ennek a helyzetnek.

Mire nincs szükség egy ilyen helyzetben? Nincs szükség a kormánypártok melldöngetésére, a mártírszerepre, a hőzöngésre, arra az egész komédiára, amit önök itt előadnak. Itt valódi szövetségeseket kell keresni, koalícióteremtő erőre van szükség. Gyakorlatilag itt arról van szó, hogy önöknek egy hatalmas váltást kellene megtenni, az opportunista és teljesen rövidlátó kufárkodást fel kellene adni, és egy valódi külpolitika megalkotásán kellene fáradozni. Önök erre teljesen képtelenek, azt látom.

Ha már a megelőzés szóba került, azért ne maradjon el itt egy gondolat! Magyarország jelenleg is a lehetőségeihez mérten szinte semmit nem tesz azért, hogy elviselhető és emberhez méltó életet lehessen élni Európától délre és keletre, legalább ott, ahol éppen nem dúl háború. 23 millió forint ‑ tudják, mi az a 23 millió forint? Mondhatjuk, hogy egy családi ház ára, vagy egy kormányzati luxusautóé ‑ önök azokat jól ismerik ‑, ha így jobban teszik, és pontosan ennyi pénzt költ jelenleg egy év alatt Magyarország kétoldalú segélyezésre állami pénzből. 23 millió forintot! Ennyit költenek a balkáni vagy az észak-afrikai országok megsegítésére, a menekülést fontolgatók otthon tartására éppen ennyit költenek, 23 millió forintot. S mennyi pénzt költöttek önök a bevándorlókat démonizáló plakátkampányra? Ennek a 33-szorosát. Ha hozzászámoljuk minden nemzetközi szervezetbe befizetett, összes kötelezettségünket, akkor is csak egy kisebbfajta stadion áránál járunk, pedig utóbbinak csak egy töredéke megy a menekültprobléma kezelésére.

Mi a mi válaszunk erre? Célzottan és kétoldalú együttműködések keretében kellene mindent megtennünk, hogy a Balkán és Észak-Afrika ne legyen a menekültek végtelen forrása. Ezen kellene gondolkodni, ehhez kellene egy stratégiai szemlélet, ehhez kellene valós külpolitika, és ehhez kellene egyfajta odafigyelés a kormányzat részéről, hogy végre perspektívában láthassuk a jelenlegi bilaterális együttműködés alapján elköltött 23 millió forintunkat.

(11.00)

Nézzünk meg egy másik országot: nézzük meg Csehországot! A cseh külügy épp a minap jelentette be, hogy nem fogják csökkenteni a segélyezési és fejlesztési pénzek keretét. Tudják, hogy Csehország jelenleg hányszorosát költi erre a célra Magyarországhoz viszonyítva? 400-szorosát; négyszázszorosát költi Csehország, mint Magyarország! Kezdésnek egyébként éppen elég volna, és mondjuk, én megelégednék azzal, ha legalább önök a teljesen erkölcstelen plakátkampány árát arra fordították volna, hogy ehhez a segélyezési költségvetéshez hozzátegyék. Segítettek volna embereken ezzel. Így meg mire mentünk vele? Itt van az ország, van egy probléma, amiről nem lehet értelmesen beszélni, mert önök fogták magukat, és belehajszolták az országot ebbe a teljesen erkölcstelen retorikába. Ez elfogadhatatlan!

A bevándorlási helyzettel kapcsolatban egyébként, summázva az eddigieket, két óriási hibát lehet elkövetni. Azt gondolom, ezt a kormánypártoknak meg kell fontolni. Az egyik az, ha nem számolunk a kockázatokkal, és letagadjuk a nehézségeket, a helyzet lehetséges romlását. Na most, ehhez kellene az a stratégiai szemlélet és valódi külpolitika, amiről beszéltem. Önök erre képtelenek. De ugyanekkora hiba, és ebbe önök még jobban belekóstoltak, hogyha politikai haszon reményében csak a hangulatot szítják, de valójában a megoldásért semmit nem tesznek, sőt még rontják is az ország helyzetét.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De most őszintén, mondják meg nekem, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mitől lett jobb a magyar embereknek azzal a plakátkampánnyal, amit csináltak! Mondják meg nekem! Álljanak föl, és mondják meg, hogy Magyarország mit profitált ebből a plakátkampányból! Mert én elmondom önöknek: semmit! Egy rakat közpénzt elköltöttek teljesen fölöslegesen, miközben az egészségügyre, az oktatásra nincs pénz ebben az országban, béremelésre nem hajlandók adni pénzt. Gyakorlatilag a fél ország a tönk szélén áll, és önök mire képesek? Plakátkampányokat használnak, teljesen erkölcstelen mondatokkal.

Azt gondolom, és pártomnak az a véleménye, hogy szakmai, európai és hatékony megoldásra van szükség. Kérem, hagyják abba a színjátékot, és lássanak végre munkához. Elvégre önök kormányozzák ezt az országot, ne vigyenek már minket a tönk szélére, legyenek szívesek. (Kontrát Károly és Fodor Gábor tapsol. ‑ Szabó Timea közbeszól.)