Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy válságos helyzetről beszélünk, de ez a válság nem egy magyar krízis, ez európai krízis. És ehhez képest kéne Magyarországon és a magyar Országgyűlésben is felelős, mértéktartó vitát folytatni; ezért veszedelmes, ha a bevándorlás­politika tárgya lesz bármilyen pártpolitikai hisztériakeltésnek.

Nem tartjuk járhatónak azt az utat, hogy ma a bevándorláspolitika tekintetében minden nemzetállam önálló utat jár ‑ mondta Orbán Viktor 2007-ben, és a 2007-es Orbán Viktorral természetesen maradéktalanul egyet is értünk. Érdemes felidézni, hogy a második Orbán-kormány 2013-ban elfogadott kormányhatározata mit tartalmaz. Azt mondta a jelenlegi kormány, hogy „annak ellenére, hogy a külföldiek összlakossághoz viszonyított aránya az utóbbi három évtizedben folyamatos emelkedést mutatott, valószínűsíthető, hogy a 2014-20 közötti időszakban jelentős mértékben nem fog tovább növekedni a célországi migráció Magyarországra. Nemzetgazdasági, valamint demográfiai indokokból is szükséges élénkíteni az országba gazdasági céllal, kereső tevékenység folytatásával, valamint a tudásalapú migráció érdekében beutazók körét és számát, azonban lényeges, hogy fokozottan kerüljenek érvényesítésre a biztonsági szempontok. Szükséges a migráció gazdaságfejlesztési lehetőségeit hatékonyabban kihasználni azáltal, hogy olyan harmadik országbeli migránsokat fogadunk, akik hozzájárulnak a gazdasági fejlődéshez befektetéseik, munkahelyteremtő beruházásaik révén”, és így tovább ‑ mondta az egyébként a plakátkampányt elindító kormány ’13-as határozata.

Érdemes azt is visszaidézni, hogy önök ezt a vitát a Charlie Hebdo-merénylet után nyitották meg nagy hirtelen az idén januárban. Elmondtuk akkor is, hogy a bevándorláspolitikát a terrorizmus elleni küzdelemmel összekeverni veszedelmes. És akkor is elmondtuk, hogy ahogy a terrorizmus elleni fellépés, ugyanúgy a menekültügy, a bevándorláspolitika tekintetében is egy mélyebb európai integrációra van szükség. Abban van vitánk jobbikos képviselőtársainkkal, hogy pontosan a bevándorláspolitika az az ügy, ahol amennyiben minden nemzetállam önálló utat jár, a rövidebbet bizony megint csak a periféria országai, így például Magyarország fogja húzni. Magyarországnak elsőrendű nemzeti érdeke, hogy a bevándorlás tekintetében legyen egy minél mélyebb európai integráció, pontosan azért, hogy elkerüljük azt, hogy Európán belül a bevándorláspolitika tekintetében is az erősebb kutya elve érvényesüljön. Éppen ezért vitatjuk azt, amit itt az imént Mirkóczki Ádám elmondott: amennyiben nincs szoros európai együttműködés a bevándorláspolitikát illetően, ennek az egyik első számú vesztese éppen Magyarország lehet.

Éppen ezért gondoljuk azt, hogy nem engedhetjük, hogy amikor bizonyos európai uniós tagállamokat, mint Magyarországot egy rendkívüli jelenség különösen érint, akkor ezt az Európai Unió ne vegye figyelembe, és ezért kell olyan egységes európai megoldás, ami az érkező migránsokkal járó gazdasági terheléseket újraosztja. Ezt célozza a kvótarendszer is. Egész egyszerűen arról van szó, hogy az európai országok külön-külön nem rendelkeznek azokkal az erőforrásokkal, amikkel hatékonyan fel lehet lépni a bevándorláspolitika területén, ráadásul a különböző uniós tagállamok geográfiai helyzete egészen eltérő. Tehát pontosan az, amit Mirkóczki Ádám az előbb elmondott, az uniós tagállamok eltérő helyzete húzza alá azt, miért elsőrendű érdekünk az, hogy a bevándorláspolitika tekintetében több és erősebb európai együttműködés legyen.

Amikor a Fidesz januárban a politikai napirend élére varázsolta a bevándorláspolitikát, akkor tette ezt azzal, hogy demagóg, uszító módon a terrorizmustól való félelemmel igyekezett manipulálni. Ha és amennyiben igazak lennének azok a félelmek, amikkel a kormányoldal manipulált januárban, és amit a plakátkampányuk sugároz, akkor végképp érthetetlen, hogy miért hagyták figyelmen kívül azokat a szempontokat, amiket a kurdisztáni katonai szerepvállalással kapcsolatban elmondtunk. Hiszen ha igazak azok a kockázatok és félelmek, amiket önök nyíltan vagy burkoltan sugallnak, akkor ezt nem a bevándorláspolitika felelős képviselete kárára kéne figyelembe venni, hanem éppenséggel akkor kellett volna megfontolni, amikor óvtuk Magyarországot, hogy belebocsátkozzon egy beláthatatlan kimenetelű katonai kalandba. Az nem működik, hogy egyfelől belföldön uszít a kormány és nem átall terrorista veszéllyel fenyegetni, másfelől pedig bevállal egy olyan fokozódó biztonsági kockázatot, amit egyébként nem kellene felvállalnia.

Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslat az LMP számára elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat egész egyszerűen szakít a menedékjog egyedi jellegével. A menedékjognak pontosan az a lényege, hogy nyitva hagyja a lehetőséget az egyedi mérlegelésre. Elmondom Z. Kárpát képviselőtársamnak is, hogy ez miért nem jó. Azért nem jó ‑ amire a Kúria 2012-es véleménye is rámutat ‑, mert elképzelhető, hogy amennyiben ezt a törvényjavaslatot az Országgyűlés fideszes-jobbikos szavazatokkal elfogadja, akkor a kormány kibocsát egy kormányrendeletet, amelyben biztonságos harmadik országnak tekinti, mondjuk, Szerbiát. Ehhez képest a Kúria 12-es közig. kollégiumi véleménye a következőt tartalmazza: valamely harmadik ország menekültügyi rendszere túlterheltségének lehet az a következménye, hogy ebben az országban lehetetlenné válik a menedékkérőket megillető jogok biztosítása. Az ilyen harmadik országot menekültügyi szempontból nem lehet biztonságosnak tekinteni.

Egyébként Németországban is van olyan alkotmánybírósági eset, ahol konkrétan a münsteri közigazgatási bíróság egy Szerbiába visszaküldendő család ügyét állította meg, egész egyszerűen azért, mert a konkrét esetben, a konkrét helyzetben Szerbia nem volt biztonságos harmadik országnak tekinthető. De több tanulmány is aláhúzza azt, hogy például a romákkal szembeni súlyos diszkrimináció miatt vannak olyan roma családok, akiknek a tekintetében Szerbia ugyancsak nem tekinthető biztonságos harmadik országnak. A történetnek pontosan az a lényege, hogy amennyiben megfosztja vagy lényegében megfosztja az egyes menedékkérőket a kormányzat attól, hogy az egyedi helyzetüket, a sajátos helyzetüket és azt, hogy ez hogyan viszonyul egy harmadik ország gyakorlatához, jogrendszeréhez, mérlegeljék, az pontosan a menedékjog értelmét üresíti ki.

(10.20)

Ráadásul a problémát nem oldottuk meg, hiszen rengeteg kiskapu van, hisz gondoljunk arra, amikor mondjuk, a migránsok megsemmisítik az úti okmányaikat, gondoljunk arra, hogy mondjuk, a különböző embercsempész bandák majd az új körülményekhez fognak alkalmazkodni, és így fogják végrehajtani különböző terveiket. Jegyzem meg, éppen az embercsempész bandák felszámolása is egy olyan ok, amiért a belbiztonság, bevándorláspolitika tekintetében egy szorosabb európai együttműködésre lenne szükség.

Tehát hangsúlyozzuk még egyszer: egy olyan jogi megoldás, amelyik kizárja az egyedi mérlegelés lehetőségét, pontosan azokat a szempontokat hagyja figyelmen kívül, amelyek egyébként magát a genfi konvenciót is megszülték, és amelyek egyáltalán a menedékjogot mint intézményt annak idején a XX. században felállították.

Szeretném azt is azért elmondani, hogy amíg az Európai Unióban átlagosan 35 százalékban pozitív elbírálás alá esnek a menedékkérelmek, addig Magyarországon az elmúlt években a pozitív elbírálás alá eső menedékkérelmek aránya 8-9 százalék volt. 3-6 hónap alatt folyik le jogerősen a jelenlegi szabályok alapján, tehát a jelenlegi törvénymódosítás nélkül egy menedékkérelmi eljárás, egy menekültügyi eljárás, ez a 3-6 hónap a jogerős befejezésig az egyik leggyorsabb az Európai Unión belül.

Érdemes azt is megnézni, hogy addig, amíg az őrizetbevételi gyakorlat úgymond lazább volt 2007-2009 között, 2-4 ezer menedékkérő érkezett, 2014-ben, amikor szigorodott az őrizetbevételi gyakorlat, 43 ezer. Ez azért érdekes, mert nem igaz az az állítás, hogy a szigorítás önmagában úgymond el fogja riasztani a menedékkérőket. A számok nem ezt igazolják.

Arról is szólni kell, hogy azok az integrációs eszközök, amelyek egyébként segíthetik az alappal menedékkérőknek a beilleszkedését a magyar társadalomba, ha úgy tetszik, a magyar kultúra elfogadását, ezek az integrációs eszközök évek óta sorvadnak. Meg kell nézni, hogy a menekülttáborokban milyen eszközök vannak például arra, hogy az ott lévő emberek, az ott lévő, menedéket kérő emberek a magyar nyelvet, a magyar kultúrát elsajátítsák.

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az integráció jelentése európai viszonylatban is nyilvánvalóan nem jelentheti azt, hogy az uniós államok vagy Európa a saját kultúráját feladja. Nyilvánvalóan nem lehet egyetérteni azokkal a túlkapásokkal, amikor mondjuk, Brüsszelben a karácsonyfa állítását megakadályozzák. Viszont azt is látni kell, hogy van olyan ország, konkrétan Németország, amelyik igenis alkalmazott olyan integrációs eszközöket, amelyek alkalmasak arra, hogy a különböző kultúrák békésen együtt tudjanak élni.

Miközben a helyzet súlyos, egész Európában súlyos, és ezért kell összeurópai megoldás, úgy, ahogyan ezt Orbán Viktor miniszterelnök maga is szorgalmazta 2007-ben, továbbra is azt állítjuk, hogy ma Magyarországon mégis egész egyszerűen a számok alapján a kivándorlás nagyobb probléma, mint a bevándorlás. És nagyon érdekes, hogy milyen erőforrásokat mozgat meg a magyar kormány a bevándorlás ellen, és milyen erőforrásokat mozgat meg annak érdekében, hogy az alkotóképességüket itthon kiteljesíteni nem tudó fiatalokat itthon tudjuk tartani.

Amikor kivándorlásról és bevándorlásról egyszerre beszélünk, akkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a kettőnek a gyökere valahol nagyon hasonló. Arról van szó, hogy ha a globális összefüggéseket nézzük, Magyarország egyszerre elszenvedője a globális egyensúlytalanságoknak, az Európán belüli egyensúlytalanságoknak, és egyszerre mi is részesei, okozói vagyunk a globális egyensúlytalanságoknak.

Arról van szó, hogy nem egyszerűen menekültválság van ma, mondjuk, a Balkánon, hanem a koszovói állam összeomlott. Meg kell nézni, hogy akkor, amikor Koszovó függetlensége realitássá vált, milyen gazdaságpolitikát erőltettek rá Koszovóra a különböző európai, amerikai hatalmak. Arról van szó, hogy addig, amíg a világ GDP-jének felét a világ népességének 1 százaléka élvezi, addig ezek a problémák, a menekültválságok folyamatosan újra fognak termelődni.

Tehát éppen ezért én, szemben azzal, amit itt a jobbikos kollégák elmondtak, nem tudok azzal megbékélni, hogy Magyarország kicsi és nincsen ráhatásunk arra, hogy milyen folyamatok vannak a világban. Egy felelős külpolitikával, felelős nemzetközi fejlesztési politikával igenis Magyarországnak is vannak eszközei arra, hogy egy olyan Európában éljünk és egy olyan irányt vegyen a világ, ahol csökkennek a globális egyensúlytalanságok, ahol nem háborúkkal és a hadiipar felturbózásával próbálnak meg úgymond területet szerezni különböző globális nagyvállalatok.

Tisztelt Országgyűlés! Látnunk kell azt, hogy addig, amíg a globális egyensúlytalanságok erősödnek, amíg a kizsákmányolás a világ egyes régiói terhére folyamatosan nő, addig a menekültkrízis folyamatosan növekedni fog.

Azt is látnunk kell, hogy ez a krízis Európában azért is jelentkezett, mert az Európában uralkodó neoliberális gazdaságpolitikának az lett az eredménye, hogy a béreket folyamatosan szorítják le. Tehát adott esetben Németországnak a felívelését is szolgálta az, hogy minél olcsóbb munkaerőt tudjon behívni. Éppen ezért amíg a lefelé tartó ár- és bérversenyt Európában nem tudjuk megfékezni, Európán belül ezek a krízisek folyamatosan szintén újra fognak termelődni.

Azt is látni kell, hogy akkor, amikor a termelőipar évtizedek óta hagyja el az európai kontinenst, szintén egy olyan nyomás alá helyeződik Európa, ami ezt a spirált erősíteni fogja. És látni kell azt is, hogy van egy globális igazságtalanság, hiszen a menekültkrízisnek a forrásai jórészt olyan államok, amelyeket gyarmati státusban tartottak Európa nagyhatalmai hosszú időn keresztül. Azt is látni kell, hogy az európai jóléti állam kiépülése 1945 után jórészt ezeknek a területeknek a kárára, az innen kibocsátott munkaerő kizsákmányolásával történt meg. Amíg Európa ezzel nem néz szembe, addig nem lesz alapvető megoldás.

Az LMP azt szorgalmazza, hogy ne a tüneteket kezeljük, hanem magát a gyökérproblémát próbáljuk meg megoldani. Éppen ezért szégyenletes viszont az, hogy Magyarország mennyire csekély szerepet vállal ezeknek a nemzetközi problémáknak a megoldásában. Arra gondolok, hogy addig, amíg korábban a magyar költségvetés 150 millió forintot költött nemzetközi fejlesztési politikára, ez a múlt évben 23 millió forintra csökkent, majd ez most tovább csökken a jelenlegi költségvetésben 14 millió forintra. Tehát a szavak és a tettek elválnak.

Harrach Péter maga hétfőn hivatkozott arra, hogy egy globális problémáról, a globális egyensúlyról van szó, globális egyensúlytalanság okozza ezt a krízist. Közben Magyarország szégyenletesen csökkenti a felelősségvállalását (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) a nemzetközi krízis megoldásában, a nemzetközi fejlesztési forrásokat elapasztották. Ezzel kéne szembenézni egy felelős kormánynak. Köszönöm szépen.