Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt csekély számú Képviselőtársaim! Életemben nem szóltam még hozzá az elmúlt öt évben sporttárgyú törvényhez, meglehetősen kicsi az affinitásom ebben az ügyben és a hozzáértésem is. Most azonban kénytelen vagyok megtenni, tekintve, hogy az ülést még Sneider elnök úr előtt levezető Latorcai János elnök úr kizárta a vitából Szilágyi György képviselőtársamat, méghozzá azért, mert a cigány szót, illetve a bűnözés szót egyszerre, egy összetett szóként nyilvánosan használta itt az ülésteremben. Ezért Szilágyi képviselőtársam felszólalását én fogom most megosztani önökkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismételten a sporttörvény módosítása fekszik előttünk. A javaslat szerint a törvény szövegében apróbb kiigazítások, kis pontosítások szükségesek. Az első pontosítás azt a célt szolgálja az indoklás szerint, hogy a FIFA és az UEFA előírásainak könnyebben és jobban meg tudjanak felelni az amatőr labdarúgók. Az indoklás arra hivatkozik, hogy sem a FIFA, sem az UEFA nem tesz különbséget az amatőr és a profi sportszerződés között, ezért indokolt a módosítás. Az érvelés akár igaz is lehet, de a törvény szövegében eszközölni tervezett módosítás nem tartalmaz semmiféle szövegszerű változtatást azzal kapcsolatosan, hogy a sportszerződés mikor minősül amatőrnek vagy profinak.

(21.40)

A jelenleg hatályos sporttörvény a sportszerződések között szintén nem tesz különbséget. A sportszerződés a törvény szerint vagy megbízási jogviszony lehet, vagy munkaviszony, mindkét jogviszony további törvényekben részletesen szabályozott. Ezen törvények egyikét sem érinti a jelenlegi módosítási javaslat. Ezért úgy gondolom, hogy az indokolásban foglalt érvelés nem támasztja alá a normaszöveg módosítását.

A szövegszerű módosítások valóban technikai jellegűnek tűnnek. A jelenlegi szabály szerint amatőr sportoló sportegyesület keretében vagy tagként, vagy sportszerződéssel sportolhat. A módosítás szerint továbbra is tagként vagy sportszerződés alapján sportolhat sportegyesületben, ha a sportszövetség vagy a szakszövetség versenyszabályzata a sportszerződés megkötését egyébként kötelezővé teszi.

Sportvállalkozás keretében jelenleg is és a módosítás szerint is csak sportszerződéssel sportolhat amatőr sportoló. A törvény szövegébe tehát egy magyarázó fordulat kerül beiktatásra. Szó sincs arról, hogy az UEFA vagy a FIFA miféle elvárásokat támaszt a sportolókkal szemben. Abban az esetben, ha a FIFA vagy az UEFA bizonyos elvárásokat támaszt a sportolókkal kötött szerződések tárgyával, hatályával vagy tartalmával kapcsolatosan, akkor ezen elvárásokra az adott sportág intézményrendszerének kell tájékoztatnia a sportolóit, legyenek azok akár profik, akár amatőrök.

A nemzetközi elvárások ismerete mind a sportolóknak érdeke, amennyiben nemzetközi sportkarriert szeretnének, mind a sportszervezetek érdeke, amelyek szeretnék hírnevüket akként öregbíteni, hogy a nemzetközi szereplésre alkalmas, sikeres sportolókat nevelnek.

A sportszerződéseket tehát olyan tartalommal kötik meg a felek ‑ sportoló és sportszervezet ‑, amely tartalom a céljaikhoz és elvárásaikhoz igazodik. Nem törvényben kell szabályozni az egyes szerződések tartalmát. A jelenlegi szabályozás széles lehetőséget biztosít a sportszerződések megkötésére, illetve azok tartalmára vonatkozóan. A változtatás alátámasztására az indokolásban hozott érvek sem nem okszerűek, sem nem tényszerűek. A szövegmódosítás a magyar nyelv szabályai szerint nem hordoz többlettartalmat, nem eredményez tartalmi változást a jelenlegi normaszövegben, ezért álláspontunk szerint felesleges, elfogadása nem indokolt.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a FIFA és az UEFA nem ismeri el az amatőrsportolói szerződéseket.

Az előterjesztés magában foglalja továbbá az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény módosítását is ‑ amely törvényről egyébként szintén egyetlenegy pont megnyitásáig már az előző napirendi pontban szintén hasonló fölöslegességgel tárgyaltunk. Hogy valami saját gondolatom is legyen a felszólalásban.

A törvénymódosítás egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy az országos sportági szakszövetségek esetében a bevételek jelentős részét eredményező hirdetési, reklám-, illetve közvetítési jogokra vonatkozó, egy évnél hosszabb szerződéseket ne a legfőbb döntéshozó szerv, a közgyűlés hagyja jóvá, hanem az ügyvezetést ellátó szervezet. A módosítás indokaként az előterjesztő azzal érvel, hogy ezen szerződések legfőbb döntéshozó testülettel való jóváhagyatása olyan felesleges és szükségtelen bürokratikus akadály, amit le kell bontani.

A közgyűlés összehívása időigényes és körülményes feladat, ezért ezt mellőzni kell az egy éven túli szerződések megkötése esetén.

Miért teszünk különbséget a sportági szakszövetségek és egyéb sportegyesületek között? Ha a sportági szakszövetségnek körülményes összehívni a közgyűlést, akkor a többi egyesületnek miért nem az? Az előterjesztésben foglalt javaslat semmiféle érdemi indokolást nem ad erre a különbségtételre vonatkozóan, ezért kénytelenek vagyunk feltételezésekbe bocsátkozni.

Az ügyvezető szervek azok a szervek, ahová az elmúlt időszakban különféle politikai ejtőernyősök landoltak ‑ erről már hallhattunk ma ‑ a legkülönfélébb sportágakban. Az elnökség és az ügyvezetés elfideszesítése élő gyakorlat, amit most meg kívánnak támogatni azzal, hogy ennek a garnitúrának a kezébe adnak egy olyan eszközt, amivel bebetonozhatja magát az ügyvezetésbe. Egy rossz feltételekkel megkötött, előnytelen szerződés a sportág egészét képes ellehetetleníteni, ezért kulcsfontosságú garanciális eszköz a közgyűlési jóváhagyás.

Jelen módosítás elfogadásával a sportkorrupció ismételten teret nyert, átláthatatlan taomutyik mellett immár a vagyoni értékű jogokat jelentő éven túli szerződések is az ellenőrizhetetlenség ködébe vesznek a tagság, illetve a nyilvánosság előtt.

Köszönöm szépen, elnök úr. Ceterum censeo, cigánybűnözés márpedig létezik. (Taps a Jobbik padsoraiból.)