Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A civil szférával kapcsolatos törvényjavaslat fekszik itt előttünk, érdemes tehát szót ejteni a kormány eddigi civilpolitikájáról, hadd használjam föl a lehetőséget, hogy beszéljek civiltámogatási rendszerének működéséről és az azzal kapcsolatos problémákról, amelyekre ez a törvényjavaslat egyébként nem szolgál megoldással, de megtehette volna, hogyha ez lett volna a szándék.

Mik lennének ezek a problémák? Az elmúlt öt évben azt láthattuk, hogy az Orbán-kormánynak semmilyen világos koncepciója nincs a sokszor állami vagy önkormányzati feladatokat átvállaló, vitán felül hasznos munkát végző magyarországi civil szervezetekkel kapcsolatban.

Hosszú távú és egyébként sikeresen végrehajtott tervként csak a teljes narancsosítást lehetne említeni, amelynek megfelelően a kormány a korábban meghirdetett magasztos elvekkel ellentétben teljesen átpolitizálta ezt a szférát is, ehhez pedig az állami pályázati pénzeket, az állami tulajdonban lévő cégek felajánlásait és adott esetben az állami adminisztrációt is arcátlanul felhasználták. 2014-es újabb győzelmük mámorától eltelve pedig a külföldről finanszírozott kormányellenes szervezetek elleni fellépés örve alatt tulajdonképpen keresztes hadjáratot hirdettek minden ellen, ami valóban még civil volt, azaz a kormánytól független maradt.

Az önöknek nem tetsző, a fideszes választókerületi elnökök által nem barátinak minősített szervezetek ma már az esélytelenek nyugalmával indulnak a civil szféra állami forrásait osztó Nemzeti Együttműködési Alap pályázatain, míg a kormányhoz közeli szervezetek milliókat tudnak ezeken kaszálni.

Jól fekszik a kormánynál, ezért virágzik a békemeneteket szervező Civil Összefogás Fórum nevű gittegylet is, amely pár napja egyébként egy olyan botrányos közleményt adott ki a bevándorlás ‑ másrészről feltétlenül szükséges ‑ megfékezése ügyében, amely még a problémát magyar nyelvű, bugyuta plakátjaival kezelni akaró kormány felháborító blődségén is túltesz.

A narancsos szervezeteket egyébként állami tulajdonban lévő cégek is alaposan tömik. Elég, ha itt most csak a miniszterelnök kedvenc főtanácsadója, a Hegedűs Zsuzsa által vezetett, meghekkelt honlapján heteken keresztül potencianövelőket reklámozó Minden Gyermek Lakjon Jól Alapítvány 2014-es választások előtti feltőkésítésére utalunk. Ezen alapítványnak 2013-ban és 2014-ben többek között a MÁV-csoport vállalatai, 23-ból 17 regionális Volán-vállalat, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Szerencsejáték Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank utalt hirtelen nagyon sok pénzt. Az illetékes miniszter akkor az írásbeli kérdésemre adott válaszában azt állította, hogy ezek a dolgozók önkéntes felajánlásai, azonban az Alfahír portál nem sokkal később kiderítette, hogy itt valójában felsőbb, nyomatékos utasításra kerültek ezek a pénzek elvonásra az egyébként minimálbér környéki összegért dolgozók kafetériájának a terhére.

E támogatásokat az alapítvány például 160 millió forintért Franciaországból hozatott naposcsibékre költötte, ahelyett, hogy magyar gazdákat támogatott volna; idén májusban pedig malacokat osztogatott Audival érkező uzsorás cigányoknak ‑ akik, elnök úr, nyilvánvalóan nem voltak bűnözők. Nem csoda, hogy nem tett eleget törvényi kötelezettségének, és törvényellenesen évekig nem számolt be tevékenységéről, így költéseiről sem. Magyar Zoltán képviselőtársam feljelentést is tett ez ügyben, amit azonban furcsa módon az illetékes hatóság bűncselekmény hiányára hivatkozva elutasított.

De hatalmas problémák vannak a magyarországi civil szféra működésének egyéb részterületein is. Folyosói pletykákból civil szférában dolgozóktól hosszú ideje hallani azt a félelmet, hogy a kormány megszüntetni tervezi a társadalmi és egyházi célokra felajánlható szja-s 1 százalékok rendszerét. Amikor azonban ezzel kapcsolatban kérdeztem a Nemzetgazdasági Minisztériumot tavaly novemberben, Tállai államtitkár úr csupán annyit volt hajlandó válaszolni, hogy a tárcának nincsenek ilyen tervei.

Véleményünk szerint ezeket a támogatásokat nem elvonni kellene, hanem inkább az ellenőrző mechanizmusokat szigorítani, amennyiben az a problémánk, hogy sokan ténylegesen visszaélnek a jó szándékú felajánlásokkal. A megnyugtató nemleges válaszra egyébként, államtitkár úr, azóta is várok.

És ha már az 1 százalékok: foglalkozni kellene azzal is, és inkább ez ügyben kellene jogszabály-módosítást kezdeményezni, hogy az állam ne nyelje be azok 1+1 százalékos felajánlásait, akik késve fizették be a személyi jövedelemadójukat, hiszen ezzel nem az adózót, hanem a kedvezményezettet, azaz a civileket büntetik, egyébként véleményem szerint nyilván aránytalanul. Csak tavaly 30 ezer ember több mint 130 millió forintra rúgó felajánlása veszett így el, figyelembe véve a civil szféra folyamatosan csökkenő támogatását is, ez egy igen jelentős összeg.

Önök ugyanis csökkentették a Nemzeti Együttműködési Alap költségvetési támogatását is, amely idén még 5,4, jövőre azonban már csak 4,8 milliárd forintból gazdálkodhat.

Miheztartás végett jelzem egyébként, hogy a sokat átkozott és egyébként joggal átkozott Gyurcsány- és Bajnai-kormányok a dupláját költötték a civilek támogatására, mint a közösségeket és a polgári önszerveződéseket elvileg kiemelten támogató nemzeti kétharmad. Magam minden évben nyújtottam be egyébként módosító javaslatot a költségvetéshez, de a Fidesz soha nem támogatta a civileknek szánt összegek emelését.

És ha már NEA, érdemes a szervezet működéséről is néhány szót ejteni. Nagyon sok panasz érkezik hozzánk azzal kapcsolatban, hogy az alap pénzeivel egyáltalán nem lehet előre tervezni, mert a pályázatokat összevissza írják ki. Szerintem annak, aki valaha civil téren mozgott, pontosan kell tudnia, hogy ez milyen létbizonytalanságot jelenthet, adott esetben pedig remek programok ellehetetlenülését, fontos feladatok el nem látását vonhatja maga után. Erre tehát oda kellene figyelni, hogy mindig azonos időpontban és a lehető leghamarabb legyenek ezek a pályázatok kiírva, ezzel is biztosítva a civil szféra jobb működését.

Idén még csak ezekben a napokban értesítik ki a pályázókat az eredményekről, és mint tudjuk, június közepe van. Hogy, hogy nem, de bezzeg tavaly lényegesen serényebben dolgozott a rendszer, az országgyűlési választások időpontjára, azaz április elejére ugyanis már a kifizetések is folyamatban voltak.

A kifizetések folyamata tehát valamiért érthetetlenül vontatott és lassú. Hiába történik meg időben a bírálat, ha megtörténik, pénzt az adott szervezet sokszor csak nyár végén lát ebből, annak ellenére, hogy mindenki pontosan tudja, aki szervezett már valaha rendezvényt, hogy ezeknek a programoknak a döntő többségére érthető módon nyáron kerül sor.

Ezzel kapcsolatban azt is tudjuk, hogy korábban túlságosan nagy volt, most pedig inkább túlságosan kicsi az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Igazgatóság, tehát akkor itt kellene talán megfontolni valamiféle bővítést mind az anyagiak, mind pedig a humán erőforrás tekintetében, hogy ne akadozzanak a kifizetések, ne lehetetlenüljenek el a programok.

De másutt is okoz problémákat a megfelelő számú munkatárs hiánya. A civil szervezetek bejegyzését és nyilvántartásának vezetését, frissítését az illetékes bíróságok végzik, ez azonban a jelenlegi tapasztalatok szerint meghaladja a képességeiket és erőforrásaikat. Az Országos Bírósági Hivatal azon gyakorlatát, hogy a törvényes határidőket nem betartva, több hónap késéssel teszi csak közzé törvényi kötelessége ellenére a különböző civil szervezetek által elküldött éves beszámolókat, például kifejezetten botrányosnak, a XXI. századi technikai, informatikai környezetben elfogadhatatlannak tartom.

Ehhez kapcsolódik az is, hogy a birosag.hu honlapon több hetes csúszásban van az egyes bírósági végzések átvezetésével kapcsolatos ügyintézés. De olyan hajmeresztő ügyről is hallottam már, hogy háromnegyed évet késett egy-egy új civil szervezeti tisztségviselő bejegyzése az illetékes törvényszékek lassúsága miatt. Talán ezzel is lehetne a civilek kapcsán foglalkozni.

Persze tisztában vagyunk azzal, hogy az OBH és a törvényszékek illetékes részlegének dolgozóira rengeteg pluszmunkát ró a digitalizálás és a beérkezett iratok bírálása, és azt is tudjuk, hogy emiatt hegyekben állnak a különféle papírok. Az azonban mégsem lehet megoldás, hogy belenyugszunk az OBH és a törvényszékek lassúságába, további támogatást kellene átcsoportosítani ide mind humán, mind pedig anyagi erőforrások tekintetében.

Önök azonban akkor, amikor ezzel kapcsolatban szintén egy írásbeli kérdést tettem föl, még azt sem voltak hajlandóak elárulni, államtitkár úr, hogy mégis hány civil szervezet esett el emiatt a pályázati forrástól, nemhogy arról tájékoztattak volna, hogy mégis hogyan akarja a kormány segíteni ezen ügymenetek gördülékenyebbé tételét. Talán erről is szólhatna most ez a törvénymódosítás.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát a felsoroltak közül számos problémát orvosolhatott volna, ahelyett, hogy egy eddig jól működő gyakorlatot szándékozna egyébként elrontani. Ráadásul ezt sem jó szándékból, hanem puszta önzésből, egyéni pártérdekből kívánja megtenni, amelyhez ráadásul botrányos módon az illetékes szaktárca, ön, államtitkár úr is asszisztenciáját adja.

Miről van tehát szó? Itt már a poént lelőtték előttem, de ugye, ha egy alapítvány alapítója meghal vagy jogi személy esetében jogutód nélkül megszűnik, és ezt megelőzően nem jelöl ki senkit az alapítói jogok gyakorlójának, akkor az illetékes bíróság kapja meg az alapítói jogok új gyakorlójának kinevezési jogát. Ez a gyakorlatban eddig úgy működött, hogy világos legyen, mert erről azért nem beszéltünk, hogy az eljáró bíróság megkérdezi a kuratóriumot, és az ő véleményük figyelembevételével, gyakorlatilag ennek elfogadásával nevezi ki az alapítói jogok jövőbeni gyakorlóját, aki így vélhetően az eredeti alapító szellemiségének megfelelően működteti tovább a szervezetet.

Ezt a gyakorlatot az előttünk fekvő törvényjavaslat úgy változtatná meg, hogy az alapító halála vagy megszűnése esetén a szervezet székhelye szerinti települési önkormányzat számára biztosítaná a jogot, hogy egy száz százalékban önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságot kérjen fel az alapítói jogok gyakorlására. Ezzel az elvileg pártfüggetlen bíróságtól, illetve az általuk a kuratórium javaslatára kinevezett új alapítótól számos civil szervezet alapítói jogai kerülnének át a zömmel egyébként fideszes irányítás alatt álló önkormányzati cégekhez, ami az eredeti alapítói szándékkal adott esetben tökéletesen ellentétes, és ezért számunkra is teljesen elfogadhatatlan, amellett egyébként, hogy felesleges és kifejezetten káros is.

(20.40)

Miután tapasztalatilag rosszhiszemű vagyok, amikor egy-egy nagyobb törvényt pusztán csak egy vagy néhány pontja miatt nyitnak meg, hát feltételeztem, hogy ismét valamilyen fideszes pártérdek szerinti személyre, esetleg esetre szabott törvényhozásról van szó, és a legszomorúbb az egészben az ‑ mint ahogy itt már elhangzott ‑, hogy nem tévedtünk, sajnos. Nem volt túl nehéz nekünk sem utánajárni, hogy vajon kit is akar az indítványt jegyző képviselőtársam megrendszabályozni. Ennek a törvényjavaslatnak a kizárólagos célja ugyanis az, hogy a körzetét a tavalyi választáson elvesztő rezsibiztos, Németh Szilárd és a csepeli Fidesz rátehesse kezét a helyi Munkásotthon Alapítványra, ezáltal az alapítvány által fenntartott művelődési házra, valamint annak gyönyörű színháztermére. Az alapítói jogokat és ezzel a kuratórium feletti hatalmat polgármesterként Németh képviselő úr az elmúlt években számos alkalommal igyekezett megszerezni, akkor ez nem sikerült, ezért hát az előttünk fekvő törvényjavaslat ‑ ezért, és semmi másért.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van tehát szó, hogy Németh Szilárd e törvényjavaslattal kíván bosszút állni a neki behódolni nem akaró Munkásotthon Alapítványon. Tegyük azért hozzá, hogy a közösségi összefogásból és a vasgyári munkások befizetéseiből épült művelődési házat működtető alapítványt még az 1990-es évek elején Avarkeszi Dezső volt államtitkár és Podolák Gyula volt MSZP-s parlamenti képviselők (Németh Szilárd István: György!) mentették ki elvbarátaik számára ‑ igen, tudom, képviselő úr, tudom ‑, s félreértés ne essék, ezt sem tartjuk elfogadhatónak, egyáltalán nem. De azt sem, hogy a kérdést ön így akarja rendezni.

És hogy mi a legfelháborítóbb és a legpofátlanabb az egészben? Első olvasatra csodálkoztam is egyébként, hogy miért visszamenőleges hatályú a javaslat, azaz miért viszi el abban az esetben is az alapítói jogokat gyakorló személy kinevezésének jogát a bíróságtól, ha az egyszer már megítélte ezeket a jogokat valakinek. Nos, nagyon egyszerű, azért, mert a Munkásotthon Alapítványnál ezt már 2013-ban megállapították, tehát a Munkásotthont csak így, a kinevezési jog visszamenőleges megvonásával tudja megszerezni a Fidesz.

Elfogadhatatlannak és felháborítónak tartom, hogy miközben a civiltörvény számos sebből vérzik, egy ilyen egyéni érdekből motivált, szakmaiatlan törvényjavaslat kerüljön rendkívüli időszakban a Ház elé, amely kizárólag egy fideszes képviselő kicsinyes bosszújának a kielégítésére szolgál, és elfogadása esetén kifejezetten rosszat tenne a civil szférának. Mi, jobbikosok nyilván elítéljük és mindig is elítéltük a rablóprivatizációt, a politikai hatalomnak a gazdasági hatalomba történő átváltását, ezért elviekben támogatjuk is a ki- és az átmentett vagyon visszaszerzését; hadd szögezzem le ezt hangsúlyosan. Azonban a Magyar Országgyűlés önös érdekek mentén történő felhasználását, a személyre szabott törvényhozást és a hatalmi fölénnyel történő arcátlan és arrogáns visszaélést csak elutasítani és kárhoztatni tudjuk.

Azt gondolom, hogy önöknek ezért nem lett volna szabad ezt a javaslatot a Ház elé engedniük. Önnek, államtitkár úr, ezt nem lenne szabad támogatnia. De ha már engedték, hogy idejöjjön, akkor legalább elmondhattuk és elmondjuk a véleményünket a magyarországi civil szféra jelenlegi működésének tényleges problémáiról és hiányosságairól. A Jobbik ugyanis olyan magyarországi civil világot szeretne, amely valóban érdemalapú, átlátható és politikamentes. Olyat, amilyennek minden szükséges anyagi, emberi és technikai erőforrás a rendelkezésére áll annak érdekében, hogy tevékenységét a célkitűzéseinek megfelelően a lehető legnagyobb hatékonysággal, becsületesen, a kisebb-nagyobb közösségek gyarapításának elősegítése érdekében végezheti.

Ha önök ennek érdekében nyújtották volna be a civilekről szóló törvény módosítását, akkor ezt örömmel támogattuk volna. Ez a javaslat azonban még véletlenül sem erről szól, ezért a Jobbik azt semmiképpen sem fogja megszavazni. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)