Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elfogadhatatlan ez a kormányzati pótcselekvés, miközben az elszámoltatással, főleg Gyurcsány Ferenc elszámoltatásával, továbbra is adós a jelenlegi kormányzat.

2010 márciusában, tehát a választásokat megelőző kampányban mondta Lázár János, hogy, idézem: „A jövő nem kezdődik el anélkül, hogy az elmúlt nyolc év kormányzásáért a szocialistákat és a szabad demokratákat ne számoltatnák el.” Többen mondtak ehhez hasonló nyilatkozatokat, azonban nem láttuk az elszámoltatottakat. Sokkal több elszámoltatási kormánybiztos volt, akik sikerpropagandáról beszéltek, pedig valójában nemhogy rabláncot, inkább diplomata-útlevelet kaptak ezek a gazemberek, köztük Kóka János. Hogy még pontosan ki, azt nem tudjuk, mert nemzetbiztonsági okokra hivatkozva titkosította a jelenlegi kormányzat azt, hogy kik kaptak még diplomata-útlevelet, mondjuk, Gyurcsány Ferenc korábbi kormányaiból, pedig Lázár János, hogy csak az előbbi nyilatkozatát idézzem, annak folytatását: „A Fidesznek, ha kormányra kerül, azzal kell kezdenie az elszámoltatást, hogy minden adatot és információt nyilvánosságra hoz.” Ehhez képest még azt sem tudjuk, hogy kik kaptak diplomata-útlevelet, hiszen Szávay István képviselőtársam írásbeli kérdésére is megtagadta a kormány az ezzel kapcsolatos választ.

Abban egyetértünk a Fidesszel, hogy valóban elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió intézményei a pénzügyi ellenőrzési feladatokat gazdasági társaságokra ruházzák át, az pedig még inkább megdöbbentő, hogy egy országgyűlési képviselő, pártelnök, Gyurcsány Ferenc tulajdonában lévő társaság, az Altus Zrt. vezette konzorcium lássa el ezeket a feladatokat.

A határozati javaslatuk sérelmezi, hogy Gyurcsány Ferencnek a VII. kerületi Dohány utcába bejegyzett cégéből származó jövedelmének egy töredékét pártjának támogatására fordítja, és ez szerintük közvetett pártfinanszírozást valósít meg. Azért ez szerintem elég merész értelmezés, hiszen én meg például az Országgyűléstől kapott javadalmazásomból rendszeres adományt utalok egyfajta életjáradékként a cigánybűnözés egyik ártatlan áldozata özvegyének.

Akkor most mondhatjuk, hogy az Országgyűlés bújtatott módon a cigánybűnözés áldozatainak alapítványa nyílt létrehozása helyett így nyújt (Az elnök csenget.) kárpótlást az áldozatoknak?

ELNÖK: Képviselő úr, megint egy olyan kifejezést használt, amely itt, az Országgyűlés színterén nem megengedett.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Melyik az?

ELNÖK: Én nem ismétlem meg, képviselő úr, ön nagyon jól tudja, és nagyon kérem, hogy ne provokáljon, most figyelmeztetem önt. Tudja ön, kétszer is használta egyfolytában.

Nagyon kérem, hogy ezt a kifejezést a továbbiakban ne használja.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Rendben. Bár a Legfelsőbb Bíróságnak is megvan erről az ezzel ellentétes álláspontja, hogyha ugyanarra a szóra gondolunk, de akkor lépjünk tovább.

Hűha, most már minden mondatot megnézek, előre elolvasok, lehet, hogy egy olvasási szünetet kérek, nehogy elnök úr…

ELNÖK: Jobban tette volna, ha ezt előre megteszi.

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Nem gondoltam, hogy ilyen szigorú mérce van…

ELNÖK: Képviselő úr, öné a szó, folytassa!

NOVÁK ELŐD (Jobbik): Világos. Tehát lényeg az, hogy jelen esetben erről a fajta bújtatott finanszírozásról akkor az én javadalmazásom tekintetében nincs szó az Országgyűlésben.

De azért nézzük, hogy mi az akkor, ami bújtatott pártfinanszírozásnak tekinthető! Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás az, amikor Simicska-talicskával és Nyerges-vontatóval hordják szét a közpénzt, jórészt olyan célokra, hogy, mondjuk, az egykor még fideszesnek tekinthető médiumokat működtessék?

Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás az, hogyha a sötétben bujkáló fideszes oligarchákat, mondjuk, Habony Árpádot pénzelik? Illetve pontosan nem tudjuk, hogy mit csinál. Egyet tudunk, illetve kettőt, hogy a Fideszhez nagyon közel áll és hogy nagyon gazdag.

Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás és ezáltal kivizsgálandó az, hogy a Civil Összefogás Fórum, a CÖF miből finanszírozta azt a piszkos munkát, azt a negatív kampányt, amit elvégeztettek a CÖF-fel nagyon komoly pénzért, milliárdokért óriásplakát-kampányok keretében is?

Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás az a kormánypropaganda, amit rendszeresen folytatnak, szintén akár óriásplakátokon és más eszközökön is közpénzből, ami köszönő viszonyban sincs egy egyébként akár még el is fogadható kormányzati tájékoztatással, hiszen egyoldalú demagóg sikerpropagandákról van szó, ahelyett, hogy ezt a Fidesz pénzéből folytatnák, mondjuk, a választási kampányokban?

Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás, sőt mondhatnánk a kormánypropagandának is egyfajta része az a nemzeti konzultáció, amit így hívnak, de valójában sokkal inkább kormánypropaganda, és mellesleg adatgyűjtés sok esetben Kubatov Gábor legnagyobb örömére?

Nem volna-e bújtatott pártfinanszírozás az is, amikor a saját mamelukjaikat különböző pozíciókba, mondjuk, miniszteri biztosi és más fantomállásokba tesznek, hogy így finanszírozzák a megélhetésüket, és ki tudja, hogy ebből még milyen jutalékokat is kérnek vissza pártcélokra?

Hadd idézzem megint Lázár Jánost! Ő azt mondta a választások előtt, még 2010-ben, hogy meg kell akadályozni, hogy az ügyekben érintett politikusok a mentelmi jog mögé bújva ússzák meg a felelősségre vonást. „Magyarországon a közbizalom helyreállításának a mentelmi jog újraszabályozása lesz az egyik sarkalatos pontja a politikusok felelősségvállalását illetően.” ‑ mondta Lázár János, és azt is, hogy a mentelmi jog újragondolása húsz év után aktuális Magyarországon. Ezt mondta a választások előtt, és mit láttunk: hogy a mentelmi joghoz nem nyúltak, persze szép szavak szintjén bekerült az Alaptörvénybe, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő, de aztán kiderült, hogy vannak egyenlőbbek, akiknek jár ez a politikusi felelőtlenség tulajdonképpen. Nem nyúltak a mentelmi jog kérdéséhez Lázár János ígérete ellenére sem, sőt Gyurcsány Ferencnek is hosszú időn keresztül biztosították a mentelmi jogot, a politikai védelmet.

Miután az ügyészség kérte 2011 áprilisában Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztését, erre nem azzal válaszoltak, hogy ezt rögtön megtették, hogy haladhasson a nyomozás, az elszámoltatás, hanem májustól szeptemberig húzták ezt a pofonegyszerű ügyet. Hiszen nem a bűnösségének a megállapítása volt az Országgyűlés feladata, pusztán az, hogy politikai védelmet kívánnak-e Gyurcsány Ferencnek biztosítani.

(19.40)

És kívántak, áprilistól májusig legalábbis, amíg húzták ezt az ügyet, többszöri tiltakozásunk ellenére is, így hátráltatták, késleltették az elszámoltatást.

Ez az, ami egyértelműen a kormány felelőssége. Mert lehet a bíróságra mutogatni akár - hozzá­teszem, sokszor joggal is, mert nekik is megvan a maguk bűne és akár mulasztása, időhúzása ‑, azonban az is biztos, hogy a kormányzatnak is megvan a maga felelőssége, hogy politikai védelmet biztosított Gyurcsány Ferencnek a mentelmi joggal. Hiszen ha jobbikosról van szó, ha mondjuk, egy 2006-os rendőrterroristát, mondjuk, ávósnak neveztünk, heteken belül felfüggesztették akár egy ilyen eset miatt az én mentelmi jogomat, még akkor is, ha egy olyan rendőrről volt szó, akit utóbb a Vizoviczki-ügyben előzetes letartóztatásba is helyeztek. De az ő becsületének védelme önöknek mindennél fontosabb volt. És ilyen esetekben hetek alatt tudtak döntést hozni, Gyurcsány Ferenc esetében nem, a politikai védelmet, a mentelmi jogot biztosították neki fél éven keresztül.

És itt van még az az eset is, amikor a 2006 őszi esetekben nemhogy elszámoltatás nem történt, meghallgatása sem történt meg. Nemhogy kihallgatásáról nem volt szó, a meghallgatására sem ment el. Hiszen bár az alkotmány előírta, hogy minden magyar állampolgár köteles országgyűlési bizottság idézésére az országgyűlési bizottság előtt vallomást tenni, azonban Gyurcsány Ferenc erre fittyet hányva, ahogy korábban elődje, a pufajkás fogalmazott, na és, fittyet hányt az alkotmányos kötelezettségének. Akkor még benne volt az alkotmányban. Az új Alaptörvényben már nincs benne, sajnos, még ez sem, hogy köteles bármely állampolgár, így akár egy egykori miniszterelnök is megjelenni egy bizottság idézésére, és ott vallomást tenni. Azonban akkor még benne volt, ilyen értelemben alkotmányt sértett, következmények nélkül, hiszen hány esetben láthatjuk, hogy következmények nélkül megteheti egy egykori miniszterelnök is.

Mi ezt sem hagytuk volna következmények nélkül, szemben azzal a kormányzattal, amely lesöpörte azt a javaslatunkat, hogy ilyen esetben járjon mandátumvesztés végső soron, előbb pedig nyilvánvalóan akár elővezetés, ahogy bármely magyar állampolgár esetében is, ha bírósági idézésre nem jelenik meg, előbb-utóbb az elővezetés következményeivel kell hogy számoljon.

Önök ezt hogyan söpörték le? Az államtitkári válasz az volt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársunknak, aki ezt a javaslatot előterjesztette ‑ hiszen mi rögtön reagáltunk az ilyen elképesztő gyurcsányi pofátlanságokra ‑, hogy értik a Jobbik által felvetett problémát ‑ azt már nem merik mondani, hogy ez nem is probléma, egy ideig ezt csinálták azzal a bizonyos tiltott szóval kapcsolatban is, amit itt most ki se mondok, nehogy megvonják ismét a szót ‑, viszont azt mondták, hogy a probléma már létezik, de a Jobbik által kínált megoldás nem megfelelő, inkább a politikai kultúrát kell olyanná tenni, hogy egy ilyen gyalázatos eset ne fordulhasson elő, mondta az államtitkár, hogy egy egykori miniszterelnök fittyet hány alkotmányos kötelezettségére, és nem jelenik meg a bizottság előtt. Értik? Azt várja az államtitkár, miközben a Jobbik érdemi törvénymódosító javaslatát lesöpri, hogy majd Gyurcsány Ferenc fog nekünk ide valamiféle politikai kultúrát hozni, amitől ez megváltozik, talán egyenesen Balatonőszödről fogja ezt a politikai kultúrát idehozni.

Ilyen időhúzások közepette láthattuk, hogy minden javaslatunkat lesöpörték, talán a legfontosabbat is. Az eredendő bűn, az ősbűnük tulajdonképpen az, hogy egy lusztrációs törvénnyel is adós a jelenlegi kormányzat. Hiszen ha a rendszerváltás kisiklatásában részt vevő XX. századi pártokkal együtt ezt a mulasztást nem követték volna el, és kizárták volna a közéletből az egykori kommunista vezetőket, akkor maga Gyurcsány Ferenc sem követhette volna el egyébként a 2006-os és sok más bűnét, hiszen nemhogy miniszterelnök, országgyűlési képviselő sem lehetett volna egy állítólagosan új rendszerben. Hiszen ő is egy olyan magas szintű vezetője volt az előző rendszernek ‑ a KISZ Központi Bizottságának titkára volt ‑, ami alapján joggal mondhatjuk, hogy akárhol is húzhatjuk meg a határt, lehet, hogy egy gimnáziumi KISZ-titkárt, egy kisebb exkommunista Kövér Lászlót, mondjuk, nem zárnánk ki a közéletből pusztán ezért, lehet ezt mondani, lehet erről másként vélekedni, hogy exkommunista politikusnak nincs helye egy ilyen Országgyűlésben, elvileg egy önkényuralmi rendszert szolgált. Képzeljük el, hogy most itt lenne egy egykori exnáci politikus, ugye, akkor felháborodna mindenki, hogy ilyen megtörténhet. Egy exkommunista Kövér László itt lehet, rendben, de azért olyan magas szintű vezetője, mint mondjuk, Gyurcsány Ferenc vagy az MSZMP Központi Bizottságának tagjai juthattak be az MSZP padsoraiba, ugye, tudjuk jól, többen voltak ilyenek, mondjuk Kovács László, ez azt gondolom, hogy elfogadhatatlan.

És ha meghoztak volna, amivel még mindig adósak, amit mi be is nyújtottunk pedig az előző ciklusban, egy lusztrációs törvényt, a kommunista vezetők közéletből való kitiltását, akkor Gyurcsány Ferenc nem követhette volna el mindezt a bűnét.

(Hiszékeny Dezsőt a jegyzői székben
Schmuck Erzsébet váltja fel.)

De nézzünk azért itt az állítólagos rendszerváltás kapcsán egy másik történetet! 1989-ben az MSZP és az akkor Gyurcsány Ferenc vezette Demisz jogosulatlanul jutott hozzá az MSZMP és a KISZ vagyonához, alapvetően ingatlanokhoz. Akkori áron 12 milliárd, jelenlegi áron megközelítőleg 120 milliárd forintról van szó. Gaudi-Nagy Tamás jobbikos országgyűlési képviselőnk törvényjavaslatot is nyújtott be ezek elszámoltatása érdekében, Minda Zoltán, az MSZMP és a KISZ vagyonának átjátszását kutató szakértőnk segítségével.

Az MSZMP vagyonát 1989 októberében játszották át törvényellenesen a magát minden értelemben jogutódnak kikiáltó MSZP-hez, noha a Szocialista Párt csupán szellemi jogutódnak tekinthető. Az MSZMP 1989-es kongresszusán ugyanis csak a tagság egy része volt az, amelyik megalapította az egyesülési jog értelmében új pártot, az MSZP-t, aminek segítségével a pártállam vagyonát egy nap alatt a sajátjukká tették. A pártállam vagyona akkor 752 ingatlanból állt, értékének összege akkori áron 8,3 milliárd forint volt. Az 1990-es elszámolási törvény megette a csalit, mert ott már jogutódként kezelik a 2006-os terrorpártot. Senkit sem vontak felelősségre azóta sem a törvénytelen vagyonátmentésért.

Ugyanez a helyzet a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a KISZ ‑ Kövér László kapcsán már említettük, illetve Gyurcsány Ferenc kapcsán is, ugye ‑ mintegy száz ingatlanával. Ezek akkori értéke meghaladta a 3 milliárd forintot. A KISZ 1989. április 22-én szűnt meg, vagyonáról nem rendelkeztek, és ahhoz a Demiszhez került, amely csak egy hónappal később jött létre. Itt a törvénytelen jogutód tehát a Demisz lett, melynek akkor, 1989 tavaszán Gyurcsány Ferenc volt az alelnöke. Csodálkozunk, hogy így meggazdagodott?

Kérdés persze, hogy miért fedezték az akkori jogellenes műveleteket a bíróságok és az Országgyűlés, amelynek a négyigenes népszavazás után törvényi kötelezettsége lett volna az elszámolás 1990-ben.

Nos, tisztelt Országgyűlés, azért zárásként még egy gondolatot, mert a javaslat címe és bevezetője is olyan vállalhatatlanul és szolgalelkűen EU-bérenc (Dr. Bárándy Gergely: Ezt megkaptátok!), hogy azért ezzel kapcsolatban legalább egy módosító javaslatot biztosan be fogok nyújtani. Itt van például az a mondat, hogy meggyőződésünk, hogy Magyarország polgárai helyes döntést hoztak, amikor nagy többséggel foglaltak állást az Európai Közösség intézményrendszeréhez való csatlakozás mellett. Szerintem ezt azért indokolt volna pontosítani, nemcsak azért, mert szerintem helytelen döntést hoztak, hanem azért is, mert legalábbis mondjuk ki azt, hogy Magyarország polgárait egyoldalú kampánnyal félrevezették, és emiatt foglaltak nagy többséggel állást a csatlakozás mellett. Gondoljunk csak arra, hogy az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány is egy oldalon csak az EU-csatlakozás melletti kampányt ‑ például hogy nyithatok-e cukrászdát Bécsben, igen ‑ támogatta közpénzből, ahelyett, hogy felvilágosították volna az embereket az uniós tagságunk hátrányairól is, és arról, hogy mi várható, például az, hogy nem cukrászdát fognak nyitni, hanem egyesek bankszámlát, ugye, mint Simon Gábor tette ezt, sajnos, büntetlenül. És mindezek az elszámoltatások sajnos még mindig várnak magukra. Úgy tűnik, hogy ő maga is szabadon távozhat százmillió forinttal, mert egy kicsit megadóztatják a lopott pénzt, egészségügyi járulékot vonnak belőle, és személyi jövedelemadót kell fizetni a lopott pénz után (Közbeszólások az MSZP soraiból, köztük dr. Bárándy Gergely: Kovács Béla az oroszoktól kapja!), de egyébként szabadon távozhat a jelenleg kiszivárgott információk szerint. Tehát itt tart ma Magyarországon az elszámoltatás.

Ezért azt gondolom, hogy a jelenlegi kormányzatnak nagyon nagy felelőssége van abban az ügyben, hogy az elszámoltatást, amit ő is beígért, azt véghezvigye, és ne pedig akadályozza, ahogy tette ezt itt általam felsorolt több konkrét esetben is.

Úgyhogy, tisztelt Országgyűlés, kérem az általam mondottak megszívlelését.

Ceterum censeo pedig a cigánybűnözés igenis létezik. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)