Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. TÓTH BERTALAN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy nyúlfarknyi törvényjavaslat, ami itt fekszik előttünk, de a jelentősége, azt gondolom, kiemelkedő. Bár, ha megengedik, akkor én nem abból a megközelítésből szeretném elmondani az álláspontunkat és az álláspontomat, amit eddig hallottunk, hiszen mind a két felszólaló, mind az előterjesztő képviseletében, mind a kormány képviseletében kínosan kerülte azt a tényt vagy azt a kifejezést, hogy tulajdonképpen 3 millió ember 3000 milliárd forintnyi magánnyugdíj­vagyonából megmaradt pénzeszközök felhasználásának szabályozását tartalmazza ez a törvényjavaslat.

Beszéltek itt vagyongazdálkodásról, beszéltek itt rablóprivatizációról, beszéltek itt új koncepcióról, azért azt szeretném kijelenteni, hogy a Fidesz új koncepciója azzal kezdődött, hogy elvettek 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyont 3 millió embertől, azokat a megtakarításokat, amelyekről az emberek azt gondolták, hogy időskorukban erre a megtakarításra számíthatnak majd. Ahogy említettem, maga a törvény egy fontos rendelkezést tartalmaz, amely szerint a kormány határozata alapján állami vagy önkormányzati vagyon gyarapítására lehet felhasználni azt a megmaradt eszközt, pénzeszközt, illetve nem tudjuk, hogy milyen eszközről van szó, mert a törvényjavaslat erre utalást nem tesz, ami ebből a vagyonból megmaradt.

De szeretném megragadni az alkalmat, hiszen államtitkár úr és képviselőtársam is egy mélyebb elemzést adott erről a folyamatról, hogy egy-két gondolatot elmondjak, egy-két kifogást és egy-két tényt közöljek ennek az alapnak a felhasználásával kapcsolatban. Ugye, az alapot 2010. december 22-én hozta létre az Országgyűlés a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvény elfogadásával. A kormányzati nyilatkozatok szerint az alap létrehozásának célja a kötelező magán-nyugdíjpénztári tagok nyugdíjának megvédése, egyéni nyugdíjszámlák bevezetése, illetve a kormány államadósság-csökkentési céljainak elősegítése volt.

Az előbbi ígérettel, amely szerint létrehozzák az egyéni nyugdíjszámlákat, a mai napig adós a kormányzat, a mai napig adós a Fidesz. Nem történt meg, nincsenek egyéni számlák.

(18.40)

Azért bármennyire is dicsérik, a kormány adósságcsökkentési céljai sem igen teljesültek ebből az összegből, hiszen 2014 harmadik negyedévének végén 83 százalékos volt a GDP-arányos adósságállomány. Tehát az elképzelhető, amit önök mondanak, hogy ebben az évben és a jövő évi tervezettben az államadósság csökken, de amire önök elvették ezt a pénzt 3 millió embertől, 3 millió magyar állampolgártól, hogy csökkentsék az államadósságot, na ez nem sikerült. Tehát ebben az időszakban, amikor önök ezt elköltötték, felhasználták, az államadósság nemhogy csökkent, hanem növekedett.

Ahogy említettem, azért egy-két adatot hadd mondjak el ennek az alapnak a felhasználásával kapcsolatban! Az említett törvény alapján az alap vette át a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépett magán-nyugdíjpénztári tag természetes személyek portfólióját képező eszközöket, vagyont, amelynek bekerülési értéke 2011. május 31-én 2945,3 milliárd forint volt, az akkori bruttó hazai termék mintegy 10 százalékának megfelelő összeg. 2011 végére ebből már csak 684,3 milliárd forintnyi, 2012 végére pedig 316 milliárd forintnyi vagyonnal gazdálkodott az alap. Az alap 2013 végére gyakorlatilag elköltötte a rábízott vagyont, az Államadósság Kezelő Központ Zrt. kimutatása szerint az év végén 0,2 milliárd forintnyi vagyonra, 2014 szeptemberének végére pedig 0,1 milliárd forintra zsugorodott.

Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. honlapján elérhető információk szerint az alap 2011 óta összesen 2034,9 milliárd forintnyi, a GDP 6,7 százalékát kitevő vagyont fordított az államadósság csökkentésére, 459 milliárd forintot fizetett be a központi költségvetésbe, illetve az elkülönített állami pénzalapokba, valamint 233,2 milliárd forintnyi reálhozamot fizetett ki a magánnyugdíjpénztár korábbi tagjaira tekintettel. A 2945,3 milliárd forintos induló vagyonhoz képest mintegy 218 milliárd forint értékű átértékelési veszteséget könyvelt el az alap.

Figyelemre méltó, hogy az alap a vagyonba került értékpapírokat a bekerülési értékhez képest 2011-ben 18,4 milliárd forintos veszteséggel, 2013-ban 40,17 milliárd forintos veszteséggel értékesítette, és csak 2012-ben sikerült mindössze 5,8 milliárd forintos többletet elérni az értékpapírok eladásán. Tehát ez az önök sikeres portfóliós vagyonkezelési tevékenysége, amelyre az előbb hivatkoztak.

Mindezek alapján megállapítható, hogy az alap segítségével a kormány úgy költötte el ezt a közel 3000 milliárd forintot, 3 millió ember időskorra félretett, a GDP közel 10 százalékát kitevő összeget, nyugdíjcélú megtakarítást, hogy abból az államadósság érdemben nem csökkent, nem került fenntartható pályára, ugyanakkor a társadalombiztosítási rendszerbe visszalépett tagok megtakarításai sincsenek meg, és az egyéni nyugdíjszámlákra vonatkozó ígéreteik nem teljesültek.

Az alap működésével kapcsolatban engedjenek meg néhány felvetést! Az alap működése során mintegy 218 milliárd forint értékű átértékelési veszteség került elkönyvelésre, ahogy említettem, és ezek az évente történő veszteségleírások is megtörténtek, és csak egy évben volt egy 5,8 milliárdos nyereség.

Szabályozási hiányosságok voltak tapasztalhatók az alap működése kapcsán, hiszen maga az alap 2010. december 22-én létrehozta a részletes szabályokat hordozó, Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapra és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény végrehajtásáról szóló rendeletet, de csak 2011. május 31-én. Az alap irányító testülete a tevékenységét a végrehajtási rendelet nélkül kezdte meg, tehát bőven előtte, mielőtt ez a jogalkotási folyamat megtörtént volna.

Az alap irányító testülete 2011 májusában hatalmazta föl az Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatóját egy részletes értékesítési stratégia kidolgozására, de ennek létrehozása és elfogadása csak 2011. október 6-án történt meg. Ez azt jelenti, hogy október 6-ig nem volt elfogadott értékesítési stratégia. Ugyanakkor ebben az időszakban az állampapírok visszaadásán kívül mintegy 450 milliárd forintnyi egyéb eszközt értékesített anélkül, hogy erre megfelelő értékesítési szabályzattal rendelkezett volna. És ugyanígy október végéig az alapra vonatkozó ügyviteli szabályzat sem létezett.

Az alap 2011. május 31-én kötött szerződést az Államadósság Kezelő Központ Zrt.-vel az alap tulajdonába került pénzügyi eszközök kezelésére és értékesítésére és egyéb kapcsolódó szolgáltatások nyújtására vonatkozóan, ugyanakkor erre a korábbi öt hónapban lett volna idejük. Tehát itt is később született meg ez a szerződés, ez a megállapodás.

Egy fontos szempontra, a szabályozási problémákra még szeretném itt felhívni a figyelmet. A külföldi értékpapírok letétkezelői tevékenységéről szóló szerződés az alap 2011. évi tevékenységéről szóló beszámolója szerint 512 milliárd forint értékű, külföldi értékpapírokkal kapcsolatos letétkezelői szolgáltatás nyújtására meghívásos pályázat lebonyolítása útján az UniCredit Bank Zrt.-t bízta meg. A rendelkezésre bocsátott adatok szerint ‑ ebben a beszámolóban szerepel ‑ az irányító testület első ülését 2011. május 18-án tartotta, míg az ajánlatkérés érdekében az Államadósság Kezelő Központ már május 10-én eljárt úgy, hogy az ajánlattétel érdekében kizárólag az UniCredit Bank Zrt.-t kereste meg. Azért ne felejtsük el megemlíteni, hogy ennek a banknak volt miniszteri kinevezése előtt Matolcsy György a tanácsadója.

Ahogy említettem, itt is egy olyan eljárásról volt szó, amely egy zártkörű, átláthatatlan folyamat útján egy kiszemelt bankot jelölt ki, hogy ezeket az értékpapírokat értékesítse.

Szeretném még azt kiemelni, hogy az alap irányító testületének akkori elnöki tisztségét öt hónapon keresztül, 2012. június 15. és 2012. november 15. között összeférhetetlen módon töltötte be Nátrán Roland, tekintettel arra, hogy 2012. június 15-én kinevezték az Eximbank vezérigazgatójává, és mindeközben ellátta az irányító testület elnöki tisztségét is, ami jogszabály szerint is összeférhetetlen volt.

Összegezve azt lehet megállapítani, hogy azt a nemes célt, ahogy önök fogalmaztak, ami a nemzeti vagyon bővítése, úgy valósították meg, hogy 3 millió ember 3000 milliárd forint megtakarítását lenyúlták. Ebből folytattak különböző tevékenységeket, ebből finanszíroztak kiadásokat.

Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az irányító testület és az Államadósság Kezelő Központ működése azért hagy némi kívánnivalót maga után, hiszen komoly veszteséggel tudták a nem államadósságba forgatható pénzeszközöket hasznosítani.

Itt még egy megjegyzést engedjenek meg, mielőtt a kérdéseimet felteszem, az pedig azzal kapcsolatos, hogy az állami vagyon gyarapítását tekintik most elsődlegesnek, ezért szeretném kiemelni, hogy például az energetikai szektorban történt államivagyon-gyarapítás eddig a magyar adófizetőknek közel 1000 milliárd forintjába került, tehát ez kiadást jelentett.

Szeretném a törvényjavaslat alapján megkérdezni, hiszen ez nem szerepel benne, hogy értjük, hogy itt a megmaradt eszközöket egy más irányú célra kívánják felhasználni, de nem tudjuk, hogy jelenleg milyen vagyonelemek vannak még meg és miket érint még ez a tervezett módosítás.

Az előbb felsorolt észrevételek alapján nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, de arra igenis kíváncsiak vagyunk, hogy mi maradt még meg, amiből állami vagyont vagy akár önkormányzati vagyont lehet gyarapítani. Erre várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)