Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Mennyi időm van, elnök úr?

ELNÖK: Korlátlan. Tizenöt perc.

DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a válaszadásnál, előtérbe helyezve a szakmai kérdéseket, a volt közlekedési és vízügyi miniszter áthallásai is megszólaljanak. Az egyéb áthallásokat ‑ ismerve a velem szemben ülő egyes képviselőtársaim gusztusát ‑ most nem hallom meg, és akkor így egyszerűbb, gondolom, a tárgynál maradni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, rátérnék a konkrétumokra. Először is megköszönöm mind a három ellenzéki pártnak a támogatásra vonatkozóan a dolog jelentőségét és fontosságát elismerő, esetlegesen részleges álláspontját.

Visszafelé menve Szilágyi képviselőtársamnak mondom: annak anyagi oka volt, ugyanis a 2007-2014-es uniós ciklus a 4-es metrót vitte, és egy ciklusban egy ilyen nagy fejlesztésre képes az ország, következésképpen a következővel meg kellett várni a következő uniós fejlesztési ciklust. Itt szeretnék több hozzászólásra is természetesen most csak hozzávetőleges összegeket adni, hiszen ajánlataink nincsenek. A 3-as metró jelenlegi szakasza ‑ ebben tehát sem az egyik, sem a másik hosszabbítás nincs benne ‑ valahol 140-150 milliárd körül mozog, tehát az új ciklust mindenképpen meg kellett várni. A töltés pedig 10-13 milliárd körül van, tehát mind a kettő jelentős összeg.

Képviselőtársam kérdezte a jelenleg tervezett befejezési időt. A töltést 12-14 hónap alatt szeretnék befejezni, mondjuk, az őszi vagy tavaszi kezdéstől számítva, de mindenképpen a ciklus alatt. A környezetet egyébként joggal féltő képviselőtársaimnak is mondom, hogy a szükséges környezeti rekonstrukciókkal együtt jön ki ez körülbelül 2018-ra, tehát a ciklus végére. A metró befejezésének határideje viszont az önkormányzati ciklus vége, azaz 2019 tavasza, nyara előzetesen számolva.

Valóban úgy van, hogy mind a két nagy munka, s gondolom, ebben egyetértés volt, évtizedek óta részben vitatott, részben húzott dolog. A 3-as metró állapotát ismertük, a korábbi döntés az volt ‑ és ez visszamegy egészen 2004-re, 2005-re, amikor a 4-es metróban döntés született ‑, hogy egy ciklus egy nagy fejlesztés. A főváros, akármilyen színű lobogókat lobogtató kormánnyal a háta mögött, gyakorlatilag egy nagy fejlesztést tud egy ciklusban megcsinálni.

(17.50)

Ha megengedik, akkor a Rómaival kezdem. Magam is ott gyerekeskedtem, és a Dunán nőttem fel, tehát érzelmileg is elfogult vagyok, és ismerem azokat a vitákat, amelyek az elmúlt két évtizedben megosztották a Budapest III. kerületében a Római-parton lakók, illetve azt használók körét. Itt nagyon szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a Római-part mai megítélésénél ne a harmincas-negyvenes évek nosztalgiáját vegyük elő, akkor más volt a rendeltetése a Római-partnak. A Római-part a pesti középosztálynak volt a nyaralóhelye, akik nem Siófokon, Balatonfüreden vagy Tihanyban vettek villát, tulajdonképpen a pesti középosztálynak volt a nagyon közkedvelt és kétségtelenül egy majdhogynem mediterrán hangulatot árasztó nyári, kora tavasztól késő őszig egy helye. Ez megváltozott. A Római-part beépült, egyébként olyan körülmények között, ahogy itt szóba is került, mert mindenki tudta, hogy hol van a töltés helye, és hogyan is építkezzen, és ott ki hogyan adott ki építési engedélyt és miért, ma egy tényhelyzettel kell számolni.

Nem hangzott el, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy a Római-part és Pünkösdfürdő mögött megépült az ország egyik legnagyobb lakótelepe a maga sok tízezer lakosával és annak a teljes környezeti terhelésével együtt. Tehát a Rómait már csak ezért sem lehet az emlékeinkben élő idillisztikus képpel összehasonlítani.

Szeretném megerősíteni LMP-s képviselő kolléganőmet abban, amikor a környezetről beszélt; az ötvenes évek közepén-végén, amikor megszomjaztunk a Rómainál, a Dunából inni lehetett, olyan volt a minősége, a vize. Ma sajnos nem olyan, bár kétségtelen, hogy az elmúlt tíz-tizenkét évben jelentősen javult a helyzete a korábbiakhoz képest.

Ma egy ténykérdés, egy beépített terület, ahol a közvetlen személy- és vagyonbiztonság évről évre nagyobb veszélyben van, hiszen a Dunának a legmagasabb vízszintje emelkedik. Az a klímaváltozás, amelyről mindig jövő időben beszéltünk, itt van, érezteti a hatását. Magyarország vizei és köztük a Duna, Magyarország folyóvizeinek 96 százaléka határon kívülről jön, és a hegyekben hóban tárolt víz éppen a klímaváltozás hatására robbanásszerűen jön meg, és ezzel a korábbi ‑ a korábbi alatt értem az évtizedekkel ezelőttit ‑ vízkár-elhárítási technikák, vízkormányzási rendszerek nem működnek. Itt a Ház falai között az elmúlt 20-25 évben számtalanszor elhangzott, hogy a töltések emelése a végtelenségig nem lehetséges, ezért egyéb módszereket kell választani, de ebből a szempontból a Római-part, Észak-Buda védettsége még ezen az alapszinten sincs meg.

Ebben igaza van a képviselő asszonynak, ezek nem új dolgok, 10-15 éve folynak ezek az egyébként szakmai, társadalmi, lakossági viták, de abban egyhangú volt a vélemény, hogy a megoldás nem az út melletti töltés, tehát a védővonalat ki kell vinni a vízhez. Ebben az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Magyar Tudományos Akadémia, mindenki egyetértett, részben a beépítettségi tényhelyzettel számolva, részben hogy az árvízvédelem hatékonyságát, 50-100 évre való biztonságát lehetővé tegye, ezt oda ki kell vinni. Nem egy öröm egyébként. Valóban nem egy öröm, hiszen ez egy nagy nyílt Duna-part.

Ennek a megőrzése érdekében került elő a mobilgát ügye. Engedjék meg, hogy azt a saját élményemet osszam meg önökkel, hogy Szentendrén hosszú évekkel ezelőtt ugyanez a vita volt, hogy a töltést elbontani és egy mobilgátat csinálni. Meg kell mondjam, hogy én azok közé tartoztam, akik ellenezték a mobilgátat, nem igazán tetszett; láttam én is a Rajna-völgyében a sziklába ágyazott pár száz méteres mobiltöltéseket, az ott egy más altalaj, egy teljesen más viszony volt. Megépült. És meg kell mondjam, hogy a tavalyi nagy vizet remekül állta.

Tehát félreértés ne essék, nagyon kockázatos dolog egy vízkár-elhárítási módszert így vagy úgy támogatni vagy szkeptikusan kezelni, de azt kell mondjam, hogy a szentendrei mobilgát mindjárt a megépítése után megkapott egy korábbiakhoz képest csúcsvizet, hiszen a legmagasabb mért vízszint volt… ‑ nem tavaly, bocsánat, két éve, amikor a nagy víz volt ‑, és nagyon jól állta. Tehát ebből a szempontból úgy gondolom, hogy Magyarországon ez már egy kipróbált módszer. Azt hiszem, Szabó Szabolcs képviselőtársam említette fel a mobilgáttal kapcsolatos polémiát.

Térkép. Szeretném képviselő asszony figyelmét felhívni arra, hogy ez egy kicsinyített térkép. Ha ennek a földnyilvántartási, egyébként az előterjesztők rendelkezésére álló eredeti nagy térképszelvényét nézzük, azon természetesen jól beazonosíthatók a földrészletek. Igen, volt ezzel kapcsolatban az előterjesztők között is egy szakmai polémia, mert ha jól emlékszem, a közvetlen vízparthoz kapcsolódó megjegyzés éppen a norma egyértelműsége miatt volt vitatható, mert az, hogy ki mit tekint meg milyen vízállásnál vízpartinak, hiszen esetenként ott jelentősen mozog a közvetlen vízpart, ezért döntöttek úgy az előterjesztők ‑ mi is rákérdeztünk egyébként ‑, hogy a térképet egy ilyen sokszorosított méretűre kicsinyítik, ami normális térképszelvényméretben egyébként jól használható. Ezzel a zsugorított változattal az ön lesújtó véleménye sajnos megalapozott, mert ez egy ilyen, de hát ez egy sokszorosítás, és nyilvánvaló, hogy a munka során a nagyot kell használni, és azon a helyrajzi számok is beazonosíthatóak.

Én azt megértem…, nem megértem, de a kormány képviselőjeként elfogadom, hogy az ellenzéki pártok politikai töltésű és kételyeket támasztó előadása érthető, de kérem, képviselő asszony, hogy ezt az előterjesztést ne ilyen szemmel nézze. Igen, vannak vízparti tulajdonosok, van, aki volt tulajdonos, van, aki nem. Csak említeni szeretném, hogy a Hajógyári-szigetet teljes mértékben zároltuk, hogy a Foka-öböl részénél, a beépítési részénél most a vizes világbajnokság szempontjából nagy állami építkezések kezdődnek. (Hegedűs Lorántné: Az másik történet.) Úgyhogy azért mondom, hogy ebből a szempontból ilyen mögöttes háttér nincs, ennél a most tárgyalt törvénytervezetnél tényleg az egyiknél egy sok éve húzódó ügynek a mielőbbi lezárása, a másiknál pedig egy műszaki állapot miatt sürgős, azonnali beavatkozás, egyébként korábban, meg kell mondjam, általunk is sürgetett beavatkozás volt.

Az extra szabályokat nem arra használjuk. Én nagyon remélem, nem remélem, nagyon bízom benne, hogy néhány év múlva a képviselő asszony is büszke lesz akár a Városliget egész városra kiható fejlesztésére, vagy akár a Normafa kulturált, civilizált használatát lehetővé tevő fejlesztésekre.

Pénzeket mondtam, kivitelezési időpontokat mondtam.

Képviselő asszony, LMP-s képviselőtársunk nincs jelen, de hadd mondjam, hogy a töltésépítésnél is a rekultivációt figyelembe vesszük. Nyilvánvaló, hogy a Római-part ilyetén jellegét a lehető legkevesebb fa kivágása mellett, a kivágottak pótlása mellett fogják, akiknek ez a dolga lesz, végrehajtani.

(18.00)

Úgyhogy én még egyszer köszönöm a teljes vagy részleges támogatást.

Kérem, ha az előterjesztéssel kapcsolatban olyan észrevételeik vannak, amiről úgy gondolják, hogy módosítással ezt jobbítani lehet, akkor gondolom, hogy az előterjesztők ennek a fogadására készen állnak. Kérem, hogy mindezekkel, megismételve kérésemet, támogassák a tervezetet. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)