Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha az előttünk fekvő törvényjavaslat arról szólna, hogy támogatja-e a Ház a 3-as metró felújítását, a 3-as metró meghosszabbítását, akkor teljesen természetesen és egyértelműen igent mondanánk és mindenki támogatná. Ha arról szólna a javaslat, hogy támogatjuk-e a római-parti mobilgát megépítését, hát akkor itt már azért volna vita a Házban, abban egészen biztos vagyok.

Én a magam részéről a vitában előttem szólókhoz hadd kapcsolódjak annyiban, illetve hadd reagáljak annyiban, hogy László Tamás képviselőtársunk azt mondta, hogy azért nem épülhetett meg a gát, mert az elmúlt húsz-x évben nem volt meg az egységes akarat, szétforgácsolódtak az erőforrások. Egy tekintetben megvolt az egységes akarat, nem forgácsolódtak szét az erőforrások, nevezetesen abban, hogy a közvetlen Duna-parti sáv, ami Üh-ba, tehát üdülőövezetbe és azon belül üdülőházas övezetbe volt sorolva, és ahol valójában csónakházak voltak mindig is, igen jelentősen beépülhetett, igen, a jelenlegi főpolgármester akkori polgármestersége alatt. Társasüdülőnek hívjuk őket most szépen, de valójában ezek hatalmas társasházak.

Azok, akik ott ingatlant szereztek annak idején, az a bizonyos Jelinek Dániel, aki ott az egész sáv fejlesztésében szerepet vállalt, azzal tette, úgy tudta, hogy ez egy árvíz által járt terület, itt ezt rendszeresen elönti a Duna, azért sem építkeztek oda régen az emberek, azért is a beépítés körülbelül a Nánási úttól kezdődött csak, és azért is van az elsőrendű védvonal ezen a szakaszon.

Tehát e tekintetben, hogy pontosan most hova épüljön meg ez a bizonyos gát, mit védjen a gát, szerintem komoly vita van közöttünk, mert én azt gondolom, hogy aki tudván tudta, hogy mit és hova épít, és most viszont közpénzből szeretné az ingatlanát, mert az nem nemzeti vagyon, bocsánat… Nemzeti vagyon a törvény definíciója szerint az állami vagy önkormányzati tulajdon, de Jelinek Dániel tulajdona nem nemzeti vagyon, vagy nem tudom, melyik nemzeté, de biztos, hogy nem magyar nemzeti vagyon. Ezek mind magánérdekeltséget szolgálnak, és bizonyos értelemben annak a gátnak a tervezése is, annak a gátnak a kivitelezése, amiről most szó van, szintén magánérdeket használna. De ha a Nánási úton lenne ez meghúzva, oda lenne ez a fejlesztés elképzelve, akkor már más lenne a helyzet.

Hozzáteszem, itt azért eléggé komoly természetvédelmi kérdések is felmerülnek, mert azért mondjuk ki, hogy 30 éve is így nézett-e ki ez a part. Igen. Hát még a fák, amik ott vannak, azok 30 évvel fiatalabbak voltak. De ha ez a római mobilgát megépül, akkor ott nem lesznek fák, azt garantálhatjuk, hiszen ott egy jelentős feltöltésre van szükség, a part jelentős kiegyenesítésére, és kérem tisztelettel, a fák nem igazán bírják, hogyha bebetonozzuk őket, mondjuk, ilyen 2 méter magasságig. Egészen biztosan, mert a matekból más nem jöhet ki, ott nagyon sok fát ki kell majd vágni.

Na tehát, hogyha erről szólna a törvényjavaslat, akkor már lenne miről vitatkoznunk, de nem erről szól, hanem arról szól, amiről már korábban nem egy alkalommal beszéltünk ebben a Házban, hogy önök az általános szabályozási környezetből kiemelnek bizonyos helyeket és helyszíneket Magyarország területéről, és oda extra szabályokat tesznek és telepítenek. Most éppen a Római-part esetében vagy mondjuk, a 3-as metró esetében, de gondoljunk korábban az Istvánmezőre, a Normafa esetére, vagy nem tudom, egy csomó mindent írtam fel, Városliget esetében is. Pont a Normafa esetében vegytisztán bebizonyosodott, hogy ha valahol, ott a személyre szabott törvényalkotás megállja a helyét. Kiderült, hogy egy offshore-cég érdekeltségében van az a terület, amelyet majd ezen törvény alapján ki fognak sajátítani, megvesznek, és már tudjuk előre, jócskán meg fogja érni annak a bizonyos offshore-cégnek, hogy kisajátítsák az ingatlanát.

Tehát önök olyan kivételes eljárásokat teremtenek, olyan kivételes helyzeteket, amely minden eddigi törvényen felül áll és kívül áll. 15 napra, 8 napra, 5 napra csökkentik le az engedélyezési, szakhatósági engedélyezési időszakokat, és ha nincsenek ezek az engedélyek addigra kiállítva, lepecsételve, akkor megadottnak kell azokat tekinteni. A közműszolgáltatóknál ugyanez a helyzet, ott már csak 5 nap, ha nem adják ki 5 nap alatt, akkor megadottnak kell tekinteni.

Kérem tisztelettel, akkor volna egy javaslatom. Miért írunk be egyáltalában határidőt? Nem kell engedély. Meg lehet csinálni engedély nélkül is, csak törvény kell hozzá.

Vagy a másik, másik ötletem is van, az az, hogy önök mindig a törvények területi hatályát csökkentik vagy szűkítik egy-egy pontra, adott esetben egy-egy tömbre vagy pár helyrajzi számra. De ez olyan macerás, mert mindig újabb és újabb törvényeket kell ide a Ház elé behozni. Én nem vagyok jogász, hanem egy egyszerű építész vagyok, de úgy tudom, hogy az eredeti jogalkotás szerint a törvények területi hatálya egész Magyarországra ki szokott terjedni. Ebből önök egy új műfajt teremtettek, az egy tömbre vonatkozó törvények műfaját. De ezt tegyük félre, és mondjuk azt, hogy személyre szabott törvényalkotás van és csak személyi hatálya van bizonyos törvényeknek. Ez X vállalkozónak éri meg, tehát neki építjük meg, az Y vállalkozó érdeke, tehát miatta hozunk egy törvényt.

Kérem, most engedjék meg, hogy egy idézetet olvassak fel, és előre is elnézést kérek, nem óhajtom megsérteni a Ház méltóságát, talán annyi mentségem van, hogy akitől idézni fogok, egy jelenleg is miniszteri pozícióban lévő ember. Arról beszél a miniszter, hogy nem tudta, hogy miért kell meghozni egy törvényt, utánajárt, és akkor: „A pofámról égett le a bőr, a föld nyílt ki a lábam alatt, hogy ilyen pofátlanságra képesek vagyunk. Pontosan ezen jogszabályi szinten történnek izgalmas dolgok adott esetben, amire már mindenki legyint, mert a miniszter sohasem olvassa el, amikor aláírja. Félreértés ne essék, ez nem az ő szintje.” Majd tovább folytatja: „Ez is részben az említett kapkodás eredménye ‑ korábban arról beszélt, hogy mennyire érthetetlenek a törvények ‑, de van szándékoltság is. Tehát a szavak mögött nagyon komoly szándékok rejlenek.” Ezt Lázár miniszter úr mondta el nemrégiben, ez az ő kis őszödi beszéde.

Ezért is mondom, hogy ha maga a miniszter úr bevallja és elmondja, hogy önök bizonyos lobbi­érdekeknek, lobbicsoportoknak engednek, akkor talán érdemes lenne ezentúl azt mondani, hogy ezt a törvényt X vagy Y diktálta nekünk tollba, tehát az ő törvényét nyújtjuk be, és ez a törvény rá van szabva, az ő igényeit elégíti ki.

És hogy ez mennyire így van, van egy olyan része ennek a törvénynek, amiről még senki, az előterjesztők sem szóltak egy szót sem, és kérem, hogy ezt most hallgassák meg tőlem, mert ez is rendkívül érdekes, és egyénre szabott bizonyos befektetői szándékok kielégítését szolgálják ezek a paragrafusok. Ez erre a Duna-parti szakaszra vonatkozik. (Felmutat egy iratot.)

Korábban már az is elég furcsa volt egyébként, hogy az Étv.-be beemelték, hogy a Duna-partra, pontosabban úgy volt meghatározva, hogy a Duna-parttal közvetlenül határos ingatlanokra és a Margit-szigetre majd külön építési jogszabályok vonatkozhatnak. Tehát nem az a kétszintű szabályozás van, illetve lesz a Duna-parton, ami egyébként mindenhol Budapest főváros területén van, hanem ott külön szabályozás lesz. Na, ezt bővítik ki önök most nagyon jelentősen.

(17.20)

Hozzáteszem, ez a bizonyos 1-es melléklet, amit önök a törvényhez hozzátettek, ez egy minősíthetetlen térkép, megmondom őszintén, mert rendkívül nehezen értelmezhető, és míg mondjuk, a törvény eredeti szövege teljesen egyértelmű, hogy a Duna-parttal közvetlenül határos ingatlanok, tehát azt egészen pontosan meg lehet mondani, hogy milyen helyrajzi számokra gondolhatott a törvényalkotó, addig itt ember legyen a talpán, aki ki tudja bogarászni, hogy kik azok a bizonyos befektetők, akik ezzel jól járnak.

Na, én segítek most önöknek, csak azért, hogy a törvényalkotás munkáját segítsem, akkor felolvasnám és elmondanám. Kezdjük itt, az észak-pesti Duna-parti szakaszon, hogy azon területek, amiket önök itt bejelöltek, kiknek a tulajdonában vannak.

Rögtön itt fönt, Észak-Pesten, ez a 360 fok Budapest nevű projekt, amelyek az Ofer Hava tulajdonában lévő területek, az ő érdekeltségébe tartozó gazdasági társaságok tulajdonolják ezeket a területeket; rögtön alatta a kedves barátja, Ehud Amir által birtokolt és megfejlesztett Foka-öblöt láthatjuk, az is része ennek a fejlesztésnek.

Ha egy kicsit lejjebb megyünk, pontosabban átmegyünk a Duna másik oldalára, amit önök szintén berajzoltak, na, az már Juli Oferé, az Úrban megboldogult Juli Oferé, akit hazájában, Izraelben pénzmosás gyanújával üldöztek. De azért nem lett végül is vád alá helyezve, mert hamarább megholt, és félő, hogy azokat a pénzeket, amiket annak idején pénzmosással szerzett, itt Magyarországon fektette be, például abba, hogy megvásárolta az Álom Szigetet, illetve a Hajógyári-szigetet, és ott az Álom Sziget projektet akarta volna megvalósítani.

Az ő egyik kedves munkatársa, Mordechai Zisser, szintén az Álom Szigetben érdekelt, csakúgy, mint Jacob Engel. De menjünk tovább, mert itt van még egypár név és egypár olyan ingatlan, amely szintén magánérdeket szolgál, hiszen magántulajdonban van. Ilyen például a Noah Milton Steinberg által birtokolt, mutatom (Felmutatja a papírt.), ezek itt a csepeli északi szigetcsúcsnál lévő területek, csak ezen a területen 15 ezer ember elhelyezésére alkalmas beépítési tervek vannak. Történetesen én, mondjuk, főépítész szakmérnökként végeztem a Műegyetemen, 2009-ben kaptam meg a másoddiplomámat, és akkor ott már ezeket a terveket bemutatták. Mondjuk, hozzáteszem: az Ofer Hava által megfejlesztett területeken, a 360 fok Budapesten, az már százezres nagyságrendű, tehát olyan intenzív beépítés a budapesti Duna-parton, ahol százezer embert lehetne elhelyezni.

Aztán menjünk tovább! Noah Milton Steinberget említettem, akinek az egyik kedves munkatársa Bajnai Gordon ‑ nem kisebb személyiség ‑ a Wallis Ingatlanon keresztül, de Noah Milton Steinbergé ez az alsó terület itt, a budai Duna-parti szakaszon. Övé a Market Ingatlan, amit úgy szoktunk emlegetni, vagy az a reklámszlogenjük, hogy „Építeni szeretünk” - mond­ja a Market. Hát igen, leginkább Ciszjordániában illegális izraeli telepeket szoktak építeni, de itt, Magyarországon is befektetnek, és mondom: ezek a területek, amiket önök szintén ezen érdekeltségbe bevonnak, ezek már az ő ingatlanjaikhoz tartoznak. És így tovább, nagyon hosszan tudnám ezt a sort még önöknek sorolni, de tekintettel arra, hogy az időm lejárt, röviden hadd foglaljam össze.

Arról van itt szó, hogy Demszky Gábor, akit önök futni hagytak, annak ellenére, hogy már régen dutyiban lenne a helye, ő volt az, aki elkezdte az úgynevezett Partraszállás nevű fejlesztési projektsort, ami pontosan erről szól: a Duna-parti ingatlanoknak külföldi érdekeltségbe való átjátszása, felminősítés, és beépíthetővé tétele. Vegytisztán magánérdeket szolgál, és ahogy elmondtam, sajnálatos módon azt kell hogy mondjuk, hogy ezek bizony ingatlanmaffiózók. Biztosan tudhatjuk, hogy nem tiszta pénzekről van itt szó, és tisztán politikai befolyásról van szó.

És ez az a Demszky Gábor, akinek köszönhetjük egyébként Budapestnek a lezüllesztését és elgettó­sítását, tehát az ő kottájából játszik most a Fidesz, az ő elképzeléseit valósítják meg. Jelentősen leegyszerűsítve: azokat az építési hatósági eljárásokat, illetve most egyelőre még csak ott tartunk, hogy a településrendezési eszközöket egyszerűsítik le, azoknak a meghozatalát, egészen biztos vagyok benne, hogy azért, hogy itt azok a közösségi érdekek, amelyeket adott esetben a kerületekhez tartozó önkormányzatokon keresztül tudnának a helyi lakosok megjeleníteni, az önöket ne zavarja a rendeletalkotásban. Ezért tehát önök egy törvényt alkotnak azért, amit Lázár János is bevallott, tehát a szavak mögött nagyon komoly szándékok rejlenek. Csak az a kérdés, hogy a Fidesz valójában kinek az érdekét szolgálja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)