Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm államtitkár úrnak, hogy mondott néhány gondolatot, bár úgy ítélem meg, hogy messze nem azokat a kérdéseket érintette, amelyeket az ellenzéki padsorokban felálló képviselők érintettek, és így, mondjuk, vitatkozni megint nehéz, hogy ön mond valamit, néhány általános mondatot, és ezzel letudottnak érzi azt, hogy na, végre akkor megszólalt és a vitában részt vett. Nem ez a vita, ez így még nem vita. Tehet érte, hogy az legyen. Adok önnek néhány kapaszkodót e tekintetben.

Ahhoz, hogy ne az legyen Magyarországon, ami ma van, hogy Bangóné Borbély Ildikó utolsó mondataival folytassam, hogy a megkérdezett fiataloknak a döntő többsége ne úgy vélekedjen, amikor arról esik szó, hogy hogy akarja folytatni az életét a tanulmányainak elvégzését követően, akkor az a válasza rá, hogy itt hagyom Magyarországot, és keresek magamnak tisztességes megélhetési lehetőséget, ahhoz önöknek alapvetően olyan dolgokhoz kell nyúlni, amelyek az emberek érdekeit szolgálják, s nem olyanokhoz, amelyek a haverokét meg a pereputtyét.

Mondtam egy, de mondhatok sok példát erre, mondtam azt a 800 milliós osztalékot, 225 főnek a 150 millió forintot abban az évben bérként. Viszonyuljon, államtitkár úr, rendben van ez így?! Vagy ez az igazi vadkapitalizmus, és önök azt építik? Szóval, a kutya ott van elásva, tudja, amiről önök nem akarnak beszélni. Hogy olyan idézőjelbe tett életteret rajzolnak, ami bezárja az embereket. Önök nem akarják azt, hogy ebben az országban egyre több gondolkodó, alkotó ember legyen. Nem, önök valami egész mást akarnak: az emberek ne gondolkodjanak, az emberek idézőjelbe tett rabszolgasorsban éljék az életüket, szenvedjék meg a mindennapjaikat, meg ha lehet, akkor lássanak még olyanokat, akik tőlük még rosszabbul élik az életet, és ezért érezzék jól magukat, miközben egyesek meg dőzsölnek; miközben egyesek meg ezen emberek számára foghatatlan mértékű javakra tesznek szert.

Egy szó mint száz, ezt az ellentmondásosságot kellene feloldani. Ott kellene segítő kezet nyújtani, ahol erre szükség van. Ott kellene az embereknek akár bérben, akár munkakörülményekben, sok minden egyéb másban segíteni, ahol ők magukon nem tudnak segíteni. Nem oda kell a zsellérek, a jobbágyok szintjére süllyesztett munkaerőt közvetíteni, ahol egyébként is kizsigerelik az embereket. Nem oda kell, ahol 500 forintos egyszerű foglalkoztatási keretek közepette történő megfizetési költség mellett minden le van tudva, és még azt a pénzt sem fizetik ki az embernek a napi munkájáért, amit, mint mondtam, a feketefoglalkoztatás keretei között kézbe adnak neki. Miről beszélnek?!

A legalizált, a tisztességes keretek között történő foglalkoztatás nem lehet hátrányosabb pozícióban a feketefoglalkoztatással szemben. Ha így van, ha önök ezt építik, a minimálbér 85 százalékán történő bérfizetések melletti foglalkoztatást, és ennek a lehetőségét teremtik meg, hogy egyesek kényük-kedvük szerint kijelölve embereket az önök haverjaihoz majd elmenjenek és munkatevékenységet folytassanak, akkor ebből semmi nem lesz, ez egy kaotikum, amit önök építenek.

Nézze, nem mást, a jó szándékú, tisztességes embereknek tisztességes munkabért kell fizetni, amiből meg tudnak élni, a másik oldalról meg olyan munkafeltételeket biztosítani, ahol nem veszélyeztetett az életük vagy az egészségük. Tudja, ha komolyan gondolnák azt, hogy ebben segíteni akarnak, és mondjuk, kitűznének egy olyan célt, amit javaslok egyébként kitűzni, hogy Magyarországon ne legyen olyan munkavállaló, aki kevesebb pénzt kap kézbe, kevesebb pénzt keres meg, mint a létminimum egy főre eső összege, akkor ez nagyjából a 17 000 milliárd forintos költségvetéshez illesztetten egy 1,5-2 százalékos nagyságrendet emészt fel.

(16.10)

Ha önök akarnak vagy tudnak politikát csinálni az emberekért, tudja, azokért, akiket úgy neveztek, hogy kisemberek, ha akarnak ezekért az emberekért bármit is tenni, akkor az első lépés ez. Az első lépés az, hogy azt a minimum bérpozíciót biztosítják a számukra, ami arról szól, hogy a létminimum összegét elérő pénz jusson a kezükbe. Ne mondja nekem azt, hogy hitelekből, nem hitelekből, hogy így meg úgy! 3000 milliárd forintot kivittek, elkoboztak a magán-nyugdíjpénztári kasszákból, elégették a források nagy részét, részvényeket vásároltak belőle, ami ma sem ér annyit, mint akkor, amikor megvásárolták, de nem akarom a példák sokaságát mondani.

Egy felelősségteljes kormány azt teszi a táblára, azt tűzi ki megoldandó feladatként, amit ő akar, van mozgástere. Sok tekintetben meghatározott, determinált a források felhasználása, de minden kormánynak van mozgástere. Nem beszélni kell a kisemberekről, a keményen dolgozó kisemberekről, nem, cselekedni kell értük. Önök ezt nem teszik meg. Önök ennek az ellentettjét csinálják.

Önök azt csinálták ‑ nem lehet elégszer hangsúlyozni, önök azt csinálták ‑, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő, legkiszolgáltatottabb emberek, a közfoglalkoztatott emberek egyharmaddal kevesebbet érő pénzt tudnak a kezükbe venni a munkájuk után, mint öt évvel ezelőtt. Ez az abszurd, ez az, ami elfogadhatatlan. Ez az önök politikája! Egyeseknek félelmetesen sokat, 800 millió forintos osztalékot egy adott esztendőben, az általa foglalkoztatott 225 embernek meg 157 millió forintot összességében. Úgy látom, ez az önök politikája, ezt támogatják. Csak ez nem a magyar emberek messze döntő többségének az érdekével vág egybe.

Önök egy szűk körű oligarchakört, egy szűk körű pereputtykört támogatnak. Önöknek ez a fontos. Úgy látom, ezzé vált az értékrendjük, ilyenné vált az értékrendjük. Vagy képesek ezen változtatni, vagy hát azt kell javasolnom, hogy minél hamarabb törekedjenek arra, hogy a három évet se kelljen kivárni, mert az embereknek nem a hasznára, hanem a kárára cselekszenek. És a közfoglalkoztatott emberek ‑ mint mondtam, a leginkább elszenvedői ennek a történetnek ‑ nyomott bérért, kiszolgáltatva, bérrabszolgaságba hajtva kell hogy végezzék a munkájukat.

És akkor még egy kicsit a közfoglalkoztatásról. Bangóné Borbély Ildikó mondott elrettentő példát, olyat, amely büntetlenül nem mehetne végbe. Hol van az ellenőrzése ezeknek a dolgoknak? Hol van az a kötelem, amit önöknek kell megtestesíteni, hogy mások ne váljanak veszélyeztetetté egy ilyen folyamatsor végén? Mit csinálnak ilyenkor önök? Néznek bele a vakvilágba? Nem számít, ez nem rólunk szól? Hát hogy lehet így? Hát hogy lehet így működni? ‑ nem politizálni, hanem így működni. Hogy lehet így működő felügyeleti szervek felett eltekinteni, a figyelmét nem felhívni? Ezek a jegyzőkönyvek nem ma, nem tegnap láttak napvilágot.

Államtitkár úr, gondolja, hogy ez így rendben van? Én azt gondolom, hogy ez így nagyon nincs rendben. Nagyon nincs rendben, sőt az sincs rendben, hogy amikor ön arról beszél, hogy a közfoglalkoztatás átmenetileg kezeli a problémákat, de nem akarjuk azt, hogy a foglalkoztatási kérdések így oldódjanak meg, és közben a költségvetésben ezzel ellentétesen, ezzel szemben 70 milliárd forint pluszt fordítanak jövőre az ideihez képest. Egymásnak ellentmond az, amit mond és az, amit cselekszenek. Nem kellene szinkronizálni a mondást a cselekvéssel? Ha már a költségvetésben azt mondják, akkor önnek is azt kellene mondani, hogy igen, megyünk előre, és a közfoglalkoztatás bővítését tesszük meg azért meg ezért, meg így meg úgy. Ön meg ennek az ellentettjéről beszél. Vagy e kormány részének tekinti magát, vagy nem, el kéne dönteni. Legalább azt csinálja, ami a költségvetésben visszaköszön!

És tudja, érdemes lenne a közfoglalkoztatás tekintetében, mondjuk, az előállított termékek egyrészt hasznosságát, másrészt fajlagos költségeit is megvizsgálni. Amikor azt mondják nekem a közfoglalkoztatásban részt vevő emberek, hogy teszem a dolgom, merthogy ezt kell tennem, de mondjuk, 200 forintos fajlagos költségen előállított tojást hívok életre, már nem én, a tyúkon keresztül, akkor ez rendben van? Ezzel lehet kiállni, ezzel kell dicsekedni? Nem azzal kellene, hogy hogyan tegyük termelékenyebbé a folyamatokat, hogyan tegyük fajlagosan olcsóbbá a történeteket? De ez nemcsak az állattenyésztéshez, hanem a növénytermesztéshez illesztetten is példákkal támasztható alá.

Szóval, csak azt akarom mondani, hogy annyi visszásság, annyi disszonancia van ezen a területen, hogy rengeteg tennivalójuk lenne. Ha már arra szánták el magukat, hogy a közfoglalkoztatást nem másért, csak azért kívánják bővíteni, hogy a statisztikákat tudják javítgatni, akkor legalább korrekten, tisztességesen, az emberek érdekével párosulva próbálnák tenni. Nem úgy, hogy közben őket kiszipolyozzák, közben a munkafeltételek minimumát nem biztosítják számukra, ami munkajogi értelembe vetten jár. Nem, ez nem érdekes, ez nem számít!

Az egyszerű foglalkoztatás keretei között 500 forintért majd tömegesen odaviszik a vállalkozásokhoz. Azt mondta államtitkár úr az előbb, hogy ez alapvetően a kisvállalkozókat fogja segíteni. Nézze, hoztak önök az elmúlt időszakban olyan törvényt, amely tekintetében nem határolták le, hogy kisvállalkozó, nagyvállalkozó, a mezőgazdaságban munkatevékenységet végző emberek után a munkáltatók járulékkedvezményhez tudnak hozzájutni. De azt is hozzátették, hogy 100 ezer forint mértékig. Mondtam önnek az előbb, hogy ez 5 ezer forinttal kevesebb ma, mint a minimálbér bruttója. 22 ezer forinttal kevesebb, mint a garantált bérminimum, tudja, ami a szakmunkások után fizetendő.

Akkor mire törekszenek? Hogy még a minimálbér összegét vagy a garantált bérminimum összegét se kapják meg ezek az emberek? Mert hát oda már nem adnak járulékkedvezményt, azt már nem serkentik. Nem, nyomott áron, kiszolgáltatottan és tömegesen odalökve, ön mondja, kisvállalkozóknak, én mondom, nem biztos, hogy nekik. Szóval, annyi az ellentmondásosság abban, amit csinálnak ezen a területen, a közfoglalkoztatás területén, hogy lenne miről beszélni, és nem csak két általános mondatot mondani, mint ahogy az előbbiekben megfogalmazta.

És tudja, annak, amit csináltak, nemcsak a közfoglalkoztatás, hanem általában a munka világát érintően az elmúlt öt esztendőben, van eredménye, csak negatív. Annak az az eredménye, hogy 600 ezer ember elhagyta ezt az országot. Matolcsy két évvel ezelőtt még 500 ezerről beszélt, sajnos ma már a 600 ezrediknél tartunk. 600 ezer ember elhagyta ezt az országot, gazdasági menekültként máshol teremti meg az anyagi javakat a családja számára, hogy meg tudjanak élni; azért, mert önök az alapvető ígéretüknek nem tettek eleget.

Annak nem tettek eleget, hogy 1 millió új munkahelyet, a gazdaságban adóforintokat termelő munkahelyet hívjanak életre, hogy olyan gazdasági környezetet formáljanak, amely ezt eredményezi. Ez a legnagyobb szégyenük amellett, hogy kizsigerelik az embereket, hogy a bérüket csökkentik ahelyett, hogy növelnék. Közben persze nem söralátétes adófelületet, hanem sörgyár méretű adófelületet teremtettek. Ha nem hisz nekem, kérdezze meg Lázár Jánost, kérdezze meg, hogy gondolkodik ő erről! Talán majd akkor részletesen felvilágosítást kap, és hitelesebbnek is fogja tekinteni.

Egy szó mint száz, nem véletlen az, ami történik ebben az országban, hogy nagyon nehéz a fiatalokat rábírni arra, hogy itthon próbálják meg az életüket megélni az elkövetkezendő időszakban. És még nehezebb hazahozni őket. Látja ön is, hogy a „Gyere haza” program keretei között mennyien tódulnak vissza Magyarországra. Nem véletlenül. Sokan azért, mert a megélhetésük biztonságát nem látják, sokan meg azért, mert azt mondják, amíg önök kormányoznak és ilyenfajta kormányzási tevékenységet folytatnak, addig nem is kívánnak ebben az országban munkatevékenységet folytatni. És ez nagyon nagy baj.

Ezért változtatni kellene azon a politikán, amit folytatnak. És csak annak kellene eleget tenni, nem többnek, mint amit vállaltak: 1 millió új munkahelyet a gazdaságban, adóforintokat termelő munkahelyet, és olyan béreket, amelyek tisztes megélhetést jelentenek az embereknek. A minimálbér kézbe vett nettó összege ne legyen kevesebb, mint a létminimum összege. Ezért érdemes küzdeni. Próbálják meg, még van három évük. Sokkal több már nincs. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)