Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, nem serénykedik az államtitkár úr, majd az összefoglalójában. (Kónya Péter: Majd válaszolsz magadra. ‑ Dr. Józsa István közbeszól.) Nem tudok más tenni…

ELNÖK: Tessék, jegyző úr!

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tehát nem serénykedik az államtitkár úr. (Dr. Józsa István közbeszól.) Ezzel az a bajom, hogy így értelmes vitát nem lehet folytatni a Parlament falai között. Önök nem akarnak vitatkozni sem a Parlament falai között a törvénytervezetekről.

(15.20)

Önök diktátumokat akarnak véghezvinni: azt mondják, így lesz, majd meglesz a többség hozzá, megcsinálják, kész, nem számít semmi.

Államtitkár Úr! Önnek is meg a kormány összes tagjának szem előtt kell tartania azt, hogy Magyarországon nem mindenki önökre szavazott. Nem, messze nem! És azt is szem előtt kell tartani, hogy egyre kevesebben szavaznak önökre. És hogyha egy kicsit, ha egy kicsit politikai értelembe vetten előrelátóan gondolkodnának, akkor igen, minden, a Parlament falai között elhangzó, értelmes vagy értelmesnek tűnő felvetésre reagálnának, és azt elkezdenénk vitatni.

Higgye el, nem hordozzák önök a bölcsek kövét, mi se, senki! A közös bölcsességünk előbbre vinne minket, mint az, mint az a konokság, hogy nem hajlandó megszólalni ilyen kérdésekben, amelyek bizonyos értelemben szétfeszítik a magyar társadalmat. Igen, igen, mert emberek sokaságában, ha közfoglalkoztatásról van szó, akkor egyfajta rossz értelemben vett utálat jelenítődik meg, alaptalanul is sok esetben és méltatlanul. Mert a közfoglalkoztatottakat sokszor úgy állítják be, hogy ugyan ők dolgoznak, de hát mivel nem értékteremtő tevékenységet folytatnak, ezért azok az emberek, akik mondjuk, a szalag mellett végzik a munkatevékenységet, ezek azt mondják, hogy: na de hát ezért a munkáért ilyen pénzt?

Én meg a másik oldalról azt mondom, hogy nem, olyan munkát kell nekik adni, amelyért tisztességes jövedelemre tudnak szert tenni. Mindegy, honnan közelítünk a dologhoz, de el kellene kezdeni beszélgetni, önöknek is, önnek is. Mert a némasággal meg az utolsó szó jogán történő, más értelemben vett utolsó szó jogán történő megszólalásával csak be akarja diktálni a jegyzőkönyvbe, hogy önök mit akarnak és hogy gondolkodnak a dologról, de nem akarja megismerni és nem akarja megvitatni mások álláspontját. Szerintem ez abszolút helytelen; abszolút helytelen, és nem is vezet előbbre. Tudja, a mi alapálláspontunk az, hogy bármilyen munkatevékenységről van szó, ott egyrészt megfelelő bért kell adni az embereknek, másrészt megfelelő biztonságot. Ebbe a biztonságba értse bele a munkafeltételek biztonságát is.

Javaslom önnek meg a kollégáinak, meg az önök által működtetett állami gépezetnek, hogy nézze meg, nézzék meg, vizsgálják meg a közfoglalkoztatás keretei között végzett tevékenységhez illeszkedő munkakörülmények sokaságát. Nézzék meg, tekintsenek rá! Emberhez méltó feltételek közepette dolgoznak-e közfoglalkoztatottak nagyon sok esetben? Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy példák sokaságát tudom mondani, amikor ez nem így van. Sok esetben azért van úgy, mert azok a polgármesterek, akikről az előbbiekben beszéltünk, kistelepülési polgármesterek, mindent megtesznek azért, hogy mégis emberhez méltó körülmények között dolgozzanak; nem azért, merthogy a kormányzati jótétemény és segítségnyújtás viszi ezeket a dolgokat előbbre.

Azt kell hogy mondjam, hogy vissza kell térni az előző napirendhez, összefüggő kérdésekről van szó. A közfoglalkoztatás tekintetében azt a szégyenletes tervezett cselekménysort, amellyel a polgármestereken keresztül az idézőjelbe tett kényükre-kedvükre hagyatkozva akarják kiválasztatni azokat az embereket, akiknek kényszertevékenységet kell bizonyos értelemben folytatniuk, az önök által adott esetben kedvelt nagygazdaságok vagy éppen nem nagygazdaságok érintettjei felé. Ez nincs helyén. Ez a kiszolgáltatottság olyan szintre emelése, ami elfogadhatatlan, és ráadásul éhbérért. Ráadásul olyan szintű bérekért, mint ahogy mondtam, aminek közel a dupláját megfizetik a feketepiacon.

Ez a normális foglalkoztatás? Meg az a normális foglalkoztatás, amikor nézze meg, nézze meg, a különféle államigazgatási szervek keretei közül elbocsátanak embereket, elbocsátanak embereket, majd a közfoglalkoztatás keretei között visszafoglalkoztatják éhbérért. Példákat tud ön is erre mondani, én is. Ez normális? Ez így rendjén van? Szóval, ezeken kellene elgondolkodni, meg azt kellene végiggondolni, hogy szabad-e ezt, kell-e ezt, lehet-e ezt így csinálni. Lehetni lehet, csakhogy célszerű-e meg ésszerű-e. Én azt gondolom, hogy nem.

Tudja, nagy a baj akkor, hogyha a politikai érdekek kiszolgálása zajlik, hogyha önökhöz tartozó oligarchák vagy éppen haverok, vagy a pereputty kiszolgálása zajlik. Tudja, nagy a baj akkor, hogyha Magyarországon olyan vállalkozások működhetnek, működnek, ahol, mondok egy példát önnek, önöknek, egy adott esztendőben a felvett osztalék nagyságrendje a 800 millió forintot meghaladja, biztos fogja tudni azonosítani a kérdést, 800 millió forintot meghaladja, és 225, kettőszázhuszonöt munkavállalójának abban az esztendőben, amikor 800 millió forintos osztalékot vesz fel az érintett, 157 millió forint bérjellegű kifizetést tesz. Érti, amit mondok, ugye? Osztalékban 800 millió (Gőgös Zoltán: A többi feketén van.), osztalékban 800 millió, 225 ember bére az meg 157 millió. Mi ez? Mi ez?! (Dr. Józsa István: Dupla csalás! ‑ Gőgös Zoltán: Az biztos, hogy csalás.) Dupla? Szóval, azt gondolom, hogy ezen kellene elgondolkodni. Abszolút módon kizsákmányolják az embereket, kizsigerelik, kizsákmányolják, majd utána eldobják, vagy ha a helyzet úgy adja, akkor kizárják még az ellátórendszerekből is. Normális dolog ez?

Azokkal az emberekkel csinálják, akik mondjuk, előtte évtizedeken keresztül munkatevékenységet folytatva járulékokat fizettek be a költségvetésbe, olyan típusú járulékokat is, amely az ő biztonságukat szolgálja, ez a 1,5 százalék, tudja, meg amely a mások iránti szolidaritási szándékukat fejezte ki. Lehet, hogy ön soha nem kerül ebbe a helyzetbe, kívánom, ne is kerüljön. Ön is fizeti ezt a járulékot, abból a megfontolásból, hogy ha ön már nem kerül ebbe a helyzetbe, akkor az, aki ebbe a helyzetbe került, kiszolgáltatott állapotba került, akkor ellátásban részesüljön.

Most meg mit csinálnak? Egy olyan torz rendszert hívnak életre, amely keretei között ezek az emberek, akik kényszeredett módon a jogviszonyukat adott esetben meg kell hogy szüntessék az elsődleges munkaerőpiacon, mert kizsigereltté válnak, mert nincsenek olyan munkafeltételek, ezeket azzal büntetik, hogy még a közfoglalkoztatásban sem vehetnek részt három hónapig. Normális dolog ez, államtitkár úr?

Arra kérem, szólaljon meg! Mondja azt, hogy normális dolog. Mondja azt, hogy nem! Mondjon bármit, csak valamit mondjon! Mert így csak egyoldalú a beszéd, így nem lehet interaktívvá tenni, így nem lehet normálissá tenni, nem lehet ütköztetni a véleményeket sem.

Mondja azt, hogy mindaz, amit én mondok, az hülyeség! Mondja, aztán majd megmutatom azt, hogy miért nem az. De mondjon valamit, ne üljön a székében, és csak hallgasson, és ne kioktatólag majd a végén összefoglalja mindazt, amit gondol esetleg ezekről a dolgokról vagy amit leírtak önnek. Ez nem parlamenti műfaj így.

A parlamenti műfaj az, hogy megvitatjuk mindazt, amiről beszélni kell. Hogy akar felelősségteljesen törvényt szülni, születni a Házzal, hogyha végképp nem érdekli önt, önöket az, hogy a parlament teljesen mindegy, melyik ellenzéki padsoraiban, melyik frakciójában lévő, ellenzéki padsoraiban lévő képviselő mit mond? Ez egyszerűen gyalázatos! Ez egyszerűen elfogadhatatlan! Ez a parlamentnek a semmibevétele, amit önök csinálnak, és ezt nem most ön egyedül, ennél a napirendnél teszi, hanem sorozatban csinálják. Sorozatban! Mindegy, hogy reggel van, mindegy, hogy délután, éjszaka, teljesen mindegy. Ezzel kell szembesülni az ellenzék padsorai között.

Államtitkár Úr! Segítsen, oldja fel ezt a helyzetet! Beszélgessünk, vagy kezdjünk el beszélgetni róla. Én nem önt akarom bántani, nem a véleményét, én csak vitatkozni akarok önnel. Én csak azt akarom, hogy ha van jó abban, amit mi mondunk, bármelyikünk, akkor az a jó emelődjön be mindabba a törvénykezési gondolkodásba, amit önök csinálnak, mert nekem az a kötelességem, a dolgom és mindegyikünknek, hogy lehetőség szerint jobb törvényeket szüljünk, mint amilyeneket önök direktben beterjesztenek a Parlament falai közé előterjesztésként. Engedje meg nekünk azt, hogy segítsünk ebben, ha tudunk! Ha úgy érzi, hogy nem tudunk, mert amit mondunk, az badarság, akkor mondja el a véleményét, támassza alá, és akkor talán előbbre tudunk haladni ezekben a dolgokban.

Nézze, azok a példák, amiket mondtam az előbbiekben, azok abszolút módon alátámasztják azt, hogy ez a törvénytervezet is egy ilyen kivezénylési folyamatnak a segédeszközeként fogható meg. Én meg azt gondolom, hogy nem jó ezt az utat járni. Azt gondolom, hogy emberhez méltó munkafeltételek mellett, bérviszonyok közepette kell előrelépni, előbbre lépni a maihoz képest. Az kellene, hogy teljesüljön, hogy az önök által megfogalmazott alapígéretekben lépjünk előbbre.

(15.30)

Tudja, mi volt az? Nem? Akkor elmondom. Vitassa, ha nem ez! Orbán Viktor és mások ‑ most már hatodik esztendeje ‑ a választásokat megelőzően, 2010 előtt azt mondták, egymillió új munkahelyet teremtenek az elkövetkezendő tíz évben a gazdaságban. Új, adóforintokat termelő munkahelyeket. És most már a hatodik esztendőt tapossuk, képviselőtársaim, és a gazdaságban nincsenek új munkahelyek. Van, mint mondtam, Angliában, van Németországban, Ausztriában a gazdasági menekültek részére, a magyar statisztikában nyilvántartva. Van a közfoglalkoztatásban, amiről beszéltünk, 200 ezer közfoglalkoztatott. Csak nem olyan munkafeladatok ellátásával párosítva, ami értékteremtéssel párosulna minden esetben. Nagyon sok esetben nem azzal párosul.

Ezekkel az emberekkel, nem eggyel beszélve, ők maguk hasonulnak meg. Ők maguk vannak abban a helyzetben, hogy a megélhetésük minimumának érdekében nyilvánvalóan nem mennek szembe önökkel, közben pedig azt mondják, hogy gyalázatos az, amit csinálnak, amit csináltatnak velük, vagy hogy éppen semmit nem csináltatnak, vagy hogy éppen a feltételek rendszerét nem alakítják ki ahhoz, hogy azt a munkafeladatot tisztességesen el lehessen látni. Az alapígéreteiket teljesítsék! Csináljanak egymillió új munkahelyet a gazdaságban, itthon, Magyarországon! Ne a határokon kívül csinálja ezt meg más, önök helyett, azokból, azokkal, akiket önök elüldöztek Magyarországról!

Ehhez viszonyuljon! Ehhez legyen mondandója! Teremtsék meg nemcsak a munkahelyeket, hanem a tisztes béreket is! Teremtsék meg azt, hogy a közfoglalkoztatott ne az önök által, sokak által említett „47 ezer forintból is meg lehet élni” kategóriába tartozzon, hanem olyan bért vegyen kézbe, amiből meg lehet élni. Ne egyharmaddal kevesebbet érőt, mint ahogy mondtam az előbbiekben, mint 2010-ben, amikor 60 200 forintot vett kézbe, most meg, ha kézbe veszi az 51-52 ezer forintját, az 40 ezer forint körül ér. Egyharmaddal kevesebbet ér, mint öt évvel ezelőtt. Erre nem büszkének kell lenni, ezt szégyellni kell! Ezért tenni kell, hogy ez megváltozzon!

Ugyanúgy a minimálbér tekintetében, ahol hiába nettóban is egy picivel több, mint 2010-ben, de vásárlóértékben 5 ezer forinttal kevesebb. És ha megnézik, még egyszer mondom önnek, ha a létminimum összegét összehasonlítja a minimálbér nettójával, akkor azt látjuk, hogy nyílik az olló. Rosszabb pozicionális feltételek közé kerülnek az alacsonyabb jövedelmi viszonnyal bíró emberek, mint amilyenben voltak. Ezen kell változtatni! Ezek az alapígéreteik. Nem pedig olyan kinyilatkoztatásokat tenni, mint a kormányszóvivő is tesz, amelyen ép ésszel az ember végiggondolva nem tud olyan következtetésre jutni, hogy végiggondolta a kormányszóvivő azt, amit mondott. Hát ki az, ki az a balga, aki, ha ebben a mai magyar világban van munkahelye, azt a munkahelyét azért adná fel, hogy majd a későbbiekben közfoglalkoztatott legyen? Ja, ha meg feladja, akkor még közfoglalkoztatott sem lehet, mert három hónapig eltiltják ettől a lehetőségtől. Ki az a balga, mondják már meg úgy egész őszintén! Nem gondolják, hogy a jogviszony megszüntetése tekintetében, akár közös megegyezéssel történik, akár a munkavállaló esetleges felmondásából fakadóan, annak oka van? Annak olyan oka van, hogy adott esetben, amiben önöknek kötelezettségük lenne, hogy ellenőrizzék ezeknek a feltételrendszerét meg az okait, hogy adott esetben a kizsigerelés mellett a munkafeltételek nincsenek biztosítva? Hogy életveszélyes körülmények között végzi a tevékenységét, és nem akar holnapra meghalni, mert a családja akkor végképp ellátatlan marad? Nem gondolják, hogy ilyen okok is meghúzódhatnak mögötte? Talán ezeken kellene elgondolkodni.

Nézzék! Ez a politika szerintem, amit önök folytatnak most már ötödik esztendeje, tényleg, szerintem nem előre visz. Nem előre visz, és nem az emberek érdekét szolgálja. Változtatni kellene ezen. Talán úgy, ahogy mondtam. De ha ön másképp gondolja, akkor arra kérem most itt, az utolsó másodpercekben is, mondja el. Lehessen önnel vitatkozni! Beszéljük meg! Tegyük jobbá!

Elnök úr, köszönöm szépen. (Dr. Józsa István tapsol.)