Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/5141. számú törvényjavaslat általános vitája zajlik jelen pillanatban, államtitkár úrnak hívnám föl a figyelmét, hogy benne van a címében: vita. Azért van ez a pár perc itt vagy egy óra, hogy vitatkozzunk arról a törvényjavaslatról, amit önök ide benyújtottak a Ház elé. A tegnapi felszólalásaimban már elmondtam, elmondom most is, az ellenzéki képviselők nem úgy kerültek be ide az Országgyűlésbe, hogy befújta őket a szél, hanem a választópolgárok nagy része, nagyobb része egyébként, mint amelyik a Fidesz-KDNP-re szavazott, beválasztotta ide az ellenzéki képviselőket. Tehát kvázi ez azt jelenti, hogy önöknek most azokkal a választópolgárokkal kellene párbeszédet folytatniuk, akik szintén majd 2018-ban is választani fognak.

Államtitkár úr, azt is elmondom önnek, hogy ez a törvény például nem csak a Jobbik, az MSZP, az LMP választópolgárait érinti, hiszen a Fidesz választópolgárai közül is nagyon sokan esetleg a közfoglalkoztatásban találják meg elvileg az egyetlenegy boldogulási lehetőségüket, mondjuk, vidéken. Tehát jó lenne, hogyha ők azzal szembesülhetnének egy ilyen vita során, hogy nemcsak az ellenzék mondja el az önök által esetleg nem megfelelőnek vélt érveit, hanem akkor álljanak föl és mondják el önök is azt, hogy önök mit gondolnak erről, védjék meg azzal szemben, védjék meg az álláspontjukat, amit mi itt elmondunk. Úgy érzem, hogy ezzel nemcsak minket tisztelnének meg egyébként, hanem azokat a választópolgárokat is, akik jóvoltából önök itt ülhetnek bent a parlamentben.

És akkor térjünk rá a törvényre! A közfoglalkoztatás eszköze, valamint a magyarországi végrehajtás gyakorlata viták kereszttüzében áll most már hosszú ideje, érvek és frázisok hangzanak el a rendszer ellen, ismerve jó és rossz példák sorát ‑ olvashatjuk a sajtóban ‑, függően attól, hogy azok kormánypártiak vagy ellenzékiek, a közfoglalkoztatás valós eredményeiről, hatásairól azonban vajmi kevés érdemi információval rendelkezünk.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján arra következtethetünk, hogy a közfoglalkoztatás elszívta a munkaerőt az idénymunkától. A közfoglalkoztatás rendszere ugyan felemelni nem tudta a benne részt vevőket, de a munkaerőpiacra történő kilépésüket korlátozza. A munka világának része az idénymunka, ahol valós feladatok ellátásáért valós fizetséget kap a munkavállaló, szemben a közfoglalkoztatással, ami átmenet a segélyezés és a foglalkoztatás között.

(15.10)

Ezt már többször elmondtuk, véleményünk szerint a közmunkaprogram nem is tartozik a foglalkoztatás körébe, hiszen inkább a segélyezést váltotta ki. A közfoglalkoztatás rendszerének egyik deklarált célja volt, hogy a dologtalan, segélyen tengődő, de még dolgozni képes tömegeket visszavezesse a munkaerőpiacra. Az elmúlt évek gyakorlati tapasztalatai és a jelenlegi előterjesztés alapján ez annyira nem sikerült jól. A közmunka az abban részt vevőket kellene hogy segítse kilépni a munkaerőpiacra. Ez sem sikerült annyira jól, és a rossz gyakorlat megváltoztatására irányuló szándék helyes törekvés lenne elméletileg, támogatásra is érdemes lenne, de a konkrét javaslat nem erről szól. A konkrét javaslat nem megfelelő eszközöket kíván igénybe venni a cél elérése érdekében.

A javaslat szerint az idénymunkásokat a munkáltató a területileg illetékes polgármestertől igényelheti. A polgármester a bejelentett igények alapján kiválasztja a közfoglalkoztatottak közül azokat, akikkel a bejelentett munkaerőigényt ki kívánja elégíteni, majd ezt bejelenti a járási foglalkoztatási szervhez. A járási foglalkoztatási szerv a polgármester bejelentése alapján a kiválasztottakat felmenti a közfoglalkoztatással járó munkavégzés, valamint a rendelkezésre állás kötelezettsége alól, így minden akadályt elhárít az elől, hogy a kiválasztott személy az idénymunkára elmehessen. Ezen javaslattal véleményem szerint az alábbi problémák vannak.

A munkaerőt igénylőnek nincs beleszólása abba, hogy kivel fog együtt dolgozni. A munkavállaló semmiféle beleszólással nem bír az idénymunkára vonatkozó kijelölésével kapcsolatosan. Sem annak, aki alkalmazni akarja, sem annak, akinek el kell mennie erre az idénymunkára, semmilyen beleszólása nincs. Tehát nem önszántukból és önakaratukból vesznek részt, akár foglalkoztatják azt az illetőt, akár elmegy és ott munkát vállal. Az elvégzendő idénymunkáért a munkavállalónak fizetendő bérről nincs rendelkezés, nincsenek garanciák. Úgy kell elvállalnia valakinek elvileg egy munkát, hogy még csak azt sem garantáljuk, hogy mennyi az a minimálfizetség, amit ezért a munkáért neki meg kell kapnia. A foglalkoztatni kívánt munkavállaló végzettsége, képzettsége, fizikai és szellemi adottságai semmiféle módon nem kerülnek figyelembevételre a kiválasztáskor.

A fenti problémák és hiányosságok alapján egyértelmű, hogy a közfoglalkoztatottnak felkínált idényjellegű munka egy olyan bizonytalan és tisztázatlan ajánlat, amire jó szívvel nem lehet igent mondani. A közfoglalkoztatott kiszolgáltatottságát pedig az teszi teljessé, hogy a fentiek alapján kifogásolható ajánlat elutasítása esetén kizárásra kerül a közfoglalkoztatásból, tehát közvetlen egzisztenciális krízishelyzetbe jut. Magyarán, vagy elvállalja ezt a munkát, ami esetleg neki nem is megfelelő, ami esetleg neki nem is tetszik, ami esetleg nem is illik hozzá, mert vegyük azt, hogy mondjuk, fizikailag nem bírja, tehát vagy elvállalja, vagy pedig kikerül már a közfoglalkoztatásból is. Ezzel ezeket az embereket, ezeket a családokat önök valódi krízishelyzetbe juttathatják.

A javaslat átgondolatlan, kidolgozatlan, a munkavállaló beleszólási jogát teljesen kizárja, tőle független szereplők döntenek a sorsáról, adják-veszik, mint a gépet vagy mint egy rabszolgát. A polgármester valamiféle munkaközvetítő szerepet kap, amely szerep nem önkormányzati feladat. A munkaerő kiközvetítése, a munkások kijelölése részleteiben nem szabályozottak, a feltételek tisztázatlanok, ezeket a polgármestereket vállalhatatlan helyzetbe hozza, ezek a polgármesterek vállalhatatlan helyzetbe kerülnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat mind szellemiségében, mind kidolgozottságában jól tük­rözi a fideszes földesurak önzését, amit nem szégyellnek törvénybe foglaltatni. A javaslat semmi másról nem szól, mint arról, hogy a haverok, akik az állami földpályázatos mutyin minden alap nélkül jutottak olcsó termőföldhöz, most olcsó munkaerőhöz is jussa­nak. A javaslat olvasásakor óhatatlanul eszünkbe jutnak azok a korábbi sajtóhírek, amikor rendre arról cikkeztek az újságok, hogy a dinnye­termelő Fidesz közeli gazdák földjein a közmunkások feketén végeztek idénymunkát. Ennek a legalilázása történik most, hogy ezentúl ne feketén, hanem most már ne is lehessen szóvá tenni, ha bizonyos dinnyeföldeken, mondjuk, éppen a közmunkások dolgoznak.

A javaslat a közfoglalkoztatottnak semmiféle kitörési pontot nem biztosít, sőt azoknak a helyzetét, akik nem közfoglalkoztatottak ‑ hiszen róluk is szól ez a törvény ‑, hanem a munkaerőpiacon kívánnak megélni részben vagy egészben idénymunkából, tovább rontja. A közfoglalkoztatás ilyen módon történő durva és egyoldalú kiterjesztése csak konzerválja a jelenlegi nemkívánatos állapotokat, tovább erősíti az egyszerű szegény emberek kiszolgáltatottságát, és tovább erősíti a helyi fideszes kiskirályok hatalmát.

Fölmerül a kérdés, hogy hol van itt a keményen dolgozó kisemberek érdekvédelme, amiről hangzatos szólamokat hallani önöktől az elmúlt időszakban, hiszen kitalálták az önök fideszes kommunikációs boszorkánykonyhájában, hogy majd ezeket a szavakat kell használni, és akkor majd az emberek elhiszik, hogy önök valóban milyen sok mindent tesz­nek az úgynevezett keményen dolgozó kisemberekért. Hát, hol van itt az ő érdekvédelmük?! És itt látszik a szavak és a tettek közötti különbség a Fidesz-KDNP és a kormány részéről, hiszen a keményen dolgozó kisemberek védelme, amit önök hangzatosan mondanak mindig, azok a szavak, a tettek pedig az ilyen törvények, amit ide behoznak a tisztelt Ház elé, azok a törvények, amelyek még nehezebb helyzetbe hozzák azokat az embereket, akik valóban szegény sorban élnek, akiknek valóban problémát jelent a mindennapos megélhetés, és akikkel önök abszolút nem foglalkoznak, hiszen az elmúlt öt évben is csak egy volt a fontos, a „Csak a Fidesz!”-t tartották be, a szlogenjüket, csak a Fidesz és a hozzá tartozó hűbéresi kör, barátok, haverok minél jobb boldogulása és mindenkin való átgázolása. Kö­szönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)