Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet, igen, a nagy melegre fogni ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, és azt, hogy most a Ház erről kell hogy tárgyaljon, de én sokkal inkább azon gondolkodtam, hogy vajon ki telefonált oda önöknek, ki rendelte meg önöktől ezt a törvényjavaslatot. Tudjuk, nagyon sok esetben állnak egyértelműen nagybefektetők, vállalkozók, mondjuk úgy, fideszes oligarchák, fideszes haverok az önök törvényjavaslatai mögött, akik személyre szabottan elrendelik, az étlapot eléjük teszik, vagy ők maguk mondják, hogy mit szeretnének, és akkor a törvényhozásban ez kisvártatva meg is jelenik.

Szerintem most is egyértelmű, hogy erről van szó, mert ennek egyébként más oka nem lehet. Én azt gondolom, hogy akik itt ülnek önök között, az önök soraiban, fideszes képviselők, ők sem gondolhatják komolyan, hogy magyar emberekkel, magyar állampolgárokkal úgy lehet bánni, mint ahogy azt itt most önök elénk tárják. Ez a típusú, ez a nagyságrendű kiszolgáltatottság, ami majd most ezek után a közfoglalkoztatottak életét fogja jellemezni, az, mondhatnánk, mondjuk, az ókori egyiptomi rabszolgatartó társadalmat jellemezte, vagy egyfajta zsellérsor, cselédsor, nagyjából ezekhez tudnám én hasonlítani; vagy akár nyugodtan mondhatnánk a munkaszolgálatosok helyzetét is, ehhez tudnám leginkább hasonlítani azt, amit most itt önök nekünk fölkínálnak.

A közfoglalkoztatással kapcsolatban eddig is voltak visszaélések. Önök eddig is úgy tekintettek ezekre a közfoglalkoztatottakra, mint valamifajta teljesen kiszolgáltatott biorobotokra, amelyeket bármire rá lehet venni, bárhova oda lehet rendelni; erről tudtunk, hallottunk, csak eddig ez még, mondjuk, egyfajta jogszerűtlen állapotot tükrözött. Emlékezzünk csak vissza! Még a választások előtt látott napvilágot egy kis video-összeállítás, amikor is az egri jegyző asszony házát láthattuk a felvételek szerint, ahol közfoglalkoztatottak dolgoznak, és mint kiderült, maga a jegyző asszony sem tudott róla, hogy ott közfoglalkoztatottak dolgoznak, noha egyébként a munkájuk alapján ez teljesen egyértelmű volt. De visszaemlékezhetnénk arra a Békés megyei esetre is, amikor a polgármester a saját haciendájára rendelte ki a közfoglalkoztatottakat, ott kellett úgymond a köz érdekében tevékenykedniük.

Most önök ezt a törvénytelen állapotot ‑ amiből nem egyben már folyik a nyomozás, hála istennek ‑ törvényesíteni kívánják bizonyos értelemben. Ugye, arról szól a történet, hogy a foglalkoztató, akinek mezőgazdasági idénymunkásokra van szüksége, igényelhet közmunkást a polgármesteren keresztül; attól a polgármestertől, akinek állandóan frissített nyilvántartása lesz ezentúl, hogy a településén kik azok, akikre számíthatnak majd ilyen mezőgazdasági idénymunka tekintetében. Őt a polgármester kijelöli, hiszen a törvény szerint ez lesz a kötelezettsége, hogy ezeket a cselédeket, ezeket a zselléreket kijelölje, és elküldje ezekhez a bizonyos foglalkoztatókhoz, amely munkásoknak ezentúl ott majd kötelező lesz dolgozni. Mert ha nem vállalják fel ezt az egyébként rendkívül nehéz munkát, akkor eleshetnek minden további lehetőségtől. Na, ezért mondom, hogy gyakorlatilag egyfajta munkaszolgálatról van szó, hiszen a második világháború vége felé, illetve az ötvenes években pontosan ugyanígy kényszerítettek munkára jogfosztott embereket.

De nézzük meg picit, kik is tulajdonképpen ezek a bizonyos foglalkoztatók! Mert szerintem ez is egy nagyon érdekes kérdéskör ma Magyarországon.

Nézzünk, mondjuk, egy Somogy megyei példát! Somogy megyében három település tekintetében, összesen 7 ezer hektárt birtokol egy Carlo Benetton nevű földbirtokos, mondjuk így, hogy tartományúr ‑ ne is oligarchának nevezzük, hanem hívjuk magyar nevén: egy tartományúr ‑, aki volt olyan nagyvonalú és nagylelkű, hogy ebből a 7 ezer hektárból egy hektárt fölajánlott az egyik településnek szociális földprogram keretében. Hozzáteszem, persze azért nem mind a 7 ezer hektárt birtokolja ő alanyi jogon; ebből legalább 2 ezer hektár, ha nem több, az, ami zsebszerződéseken keresztül van az ő birtokában. Tehát lehet, hogy papírforma szerint a tulajdonjog még nincs egyelőre nála, de hogy az ő birtokában van már, az biztos. No, hát például akkor Carlo Benetton majd benyújthatja az igényét a polgármesterhez, a területileg illetékes polgármesterhez, hogy hány magyar cselédet szeretne ő mint külföldi földbirtokos itt Magyarországon foglalkoztatni?

Vagy menjünk tovább! Ott van például Claessens, az egész Claessens família, akik szintén Somogyban, illetve Veszprém megyében érdekeltek, megint csak több ezer hektár föld tekintetében. Majd ő is odatelefonálhat a polgármesterhez, hogy hát kéne egypár legény a gátra, tessenek küldeni? Ugyanis ő, aki egyébként ki tudná fizetni, mert annyi, érdekes módon fölhalmozott vagyona van, hogy bőven telne arra, hogy eredeti, egyszerűsített foglalkoztatáson belül idénymunkásokat tudjon alkalmazni, így majd meg tud spórolni jelentős kiadást munkabérek tekintetében, hiszen a közfoglalkoztatásért messze nem jár annyi bér.

De hát persze említhetnénk nyugodtan Csányit vagy Leisztingert. Érdekes módon, mondjuk, Leisztinger az a földbirtokos Magyarországon, aki éppúgy be van kötve a Fideszhez, mint az MSZP-hez; mind a két párt, mind a két kormányzó párt esetében egyszer ennek, egyszer annak igen jó barátja, és minden alkalommal, mindig megkapja tőlük a hallatlan nagy szívességeket.

Igen, ők azok a foglalkoztatók, akik e törvény alapján majd rendkívül jól fognak járni, és magyar emberek fogják azt az iszonyatos rabszolgamunkát végezni náluk, gyakorlatilag ingyen, amelyet egyébként nekik tisztességes módon ki kellene fizetni. De hozzáteszem, persze sokkal több nevet is tudnánk mondani, hiszen tudjuk, az önök egyik volt államtitkára számolta ki, hogy mintegy 1 millió magyar hektár van a 6 millió mezőgazdasági művelésre alkalmas magyar hektárból, ahol már külföldiek vannak birtokon belül, és hála az önök földtörvényének, egyre többen és többen szereznek most már tulajdonjogot is, és ezért válnak olyan foglalkoztatóvá, akik megrendelhetik az önkormányzattól ezeket a szegény embereket.

(14.40)

Azt nem értem egyébként, hogy az előző napirendben olyan sok szép, jó példát tudtunk felhozni, hogy önkormányzatok saját maguknak milyen sok és színes olyan munkát tudnak megszervezni, amivel a saját közösségüket is tudják gazdagítani, a közfoglalkoztatás keretében olyan fantasztikus és ötletgazdag kezdeményezésekről hallhattunk, amelyek valójában minden falubélinek tudnak munkát adni, értelmes munkát, és ezáltal nemcsak a közfoglalkoztatás bére lehet az egyes munkavállalóé, hanem az általa megtermelt javakból is gyarapodhat. Ugyanakkor hallhattunk korábban szociális földprogramról. Miért nem ezt próbálja erősíteni a kormányzat? Ha úgy gondolja, hogy a közfoglalkoztatottakra igen nagy szükség van, ha szükség van arra, hogy minél többen végezzenek mezőgazdasági munkát, akkor miért nem a szociális földprogramot próbálja egy kicsit erősíteni? Adjon minél több földet oda az önkormányzatoknak, hogy ők maguk szervezzék meg, ők legyenek a foglalkoztatók! Vagy továbbmegyek: az egyes családoknak adjanak ki földeket, hogy ők saját maguknak termelhessék meg ezeket a javakat. Miért nem köti a kormányzat például a kiskertek kötelező megműveléséhez a különböző támogatások átadását? Ez is egyfajta bevételnövelés lehetne adott esetben a családok számára.

Tehát számtalan jó és még jobb megoldás volna arra, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő, rendkívül alacsony fizetést kapó emberek egy kicsit több jövedelemhez jussanak, egy kicsit jobban meg tudjanak élni. Ezzel szemben önök e szerint a törvényjavaslat szerint még sokkal inkább kiszolgáltatottá teszik őket, és olyan típusú rabszolgamunkába kényszerítik őket, ami rendkívül szégyenletes. Például tegnap is órák hosszat beszéltek arról, hogy az európai értékek milyen fontosak a Fidesz számára.

Ez európai érték, hogy rabszolgatartást rendelünk el a XXI. században?! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)