Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én a képviselői létem időszakában azt tapasztaltam, hogy alapvetően ‑ úgy, ahogy az előbbiekben is elhangzott, alapvetően ‑ a kistelepülésen lévő polgármesterek azok, akik szerteágazó munkatevékenységet kell hogy folytassanak. Egy nagyobb városban nyilván vannak szakfeladatot ellátó alpolgármesterek, sok mindenki más, aki segíti ezt a munkát, de tény és való, hogy az aprófalvas településeken, a kistelepüléseken szinte kivétel nélkül mindent a polgármesterek csinálnak.

Aztán persze habitus kérdése az, hogy hogyan sikerül mindez, de én azt láttam az elmúlt évtizedekben, hogy a kistelepülési polgármesterek messze döntő többsége abszolút módon jó szándékkal és tenni akarással nyúl mindahhoz, ami a települése és a településen élő emberek érdekeit szolgálja. Ezért volt megdöbbenés számomra az, amikor azt a bértáblát, amelyről az előbbiekben is szó esett, azt nemhogy megkurtították, hanem lecsonkolták, és ezért tűnt kicsit orcátlannak, kicsit pofátlannak ‑ az önök szóhasználata szerint ‑ mindaz, ahogyan ezt a törvénymódosítási javaslatot meg idehozták a Ház falai közé.

Önök közül most Boldog István képviselőtársam volt az, aki tiszta lelkülettel beismerte azt, hogy ez egy hibás döntés volt. Tényleg az volt, és nem azért mondom, mert a politikai patkó másik oldalán ülök, hanem azért, mert mindegyikünk látta és tudta, csak talán önök sokan nem gondolták végig, hogy mit tesznek ezekkel az emberekkel, azokkal az emberekkel, a kistelepülési polgármesterekkel, akik felelősséget viselnek, vállalnak, és közben az anyagi javadalmak tekintetében meg adott esetben jóval kevesebb forráshoz jutnak hozzá, mint akikért felelősséget vállalnak.

Sokszor, sok esetben egy adott településen a közfoglalkoztatást végző emberek vagy azok irányítói forrásától, pénzétől kevesebb pénzért szolgál, szolgál jó értelemben vetten a polgármester. Ez így nincs rendjén. Aki józanul gondolkodik, az nem mondhatja, hogy ez így rendjén van. Nincs rendjén! Nincs rendjén, meg kell becsülni azokat az embereket, akik a köz érdekében feladatot vállalnak és ezernyi, ezernyi olyan történés kapcsán, mint amiről az előbb szó esett ‑ a vízszivattyúzástól kezdve a lámpacseréig és sok minden egyéb másig ‑, igen, a nap minden órájában, ha kell, akkor éjszaka is helytállnak.

(13.30)

Számtalan olyan polgármestert ismerek, én is egy olyan választókörzetnek voltam egyéni képviselője, amelyben szinte csak kistelepülések voltak. Volt olyan 700 fős település, 700-800 fős település, amelynek a polgármestere annak ellenére, hogy 700-800 fős ez a település, következetes munkával, személyes példaadással és a követők sokaságával eljutott odáig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, egy hátrányos helyzetű térségben, hogy Magyarország legvirágosabb, legszebb településének minősítették példaként ezt a települést. Hídvégardóról beszélek. Nem magától alakulnak így a dolgok. Mértékadó befolyása, ráhatása van egy polgármesternek ezekre a folyamatokra, ezeknek az alakulására.

Azt akarom tehát mondani, hogy méltatlan volt az a döntés, amit e Ház falai között a többség megszült a kistelepülési polgármestereket érintően, az ő javadalmazásukkal kapcsolatosan; méltatlan, szerintem becstelen és tisztességtelen is. Önök a politika oltárán feláldozták ezeket az embereket, ezeknek az embereknek a bérét, és most egy ilyen furfangos csavarral akarják visszahozni, ráadásul olyaténképpen, hogy függővé tegyék őket. Tudják, a polgármesteri tisztségből fakadóan a tiszteletdíj az, amely a munka ellenértékeként, objektív mérceként ott van, ott kell hogy lebegjen előttünk, nem a politikai hovatartozás.

Ha megnézik, akkor a polgármesterek messze-messze döntő többségét ‑ főleg a kistelepüléseken – nem a politikai hovatartozás alapján választották. Valószínű, ismerték az embert; valószínű, megtapasztalták a korábbi múltjából fakadóan a viszonyulásait, ezek voltak a dominánsak, ezek voltak a mértékadóak. Nem az volt a lényeg, hogy baloldali-jobboldali, jobboldali-baloldali, bármilyen, nem, az volt a lényeg, hogy emberként milyen s mit tesz az adott közösségért. Akkor most ne akarják béklyók közé kötni őket! Akkor most ne akarják azt, hogy kijelölve egy feladatot, közfoglalkoztatás, ehhez illesztetten a kormány vagy a kormány adott minisztere ‑ a Belügyminisztérium jelesül ‑ foglyaként létezzenek ezek az emberek. Nem, ezek független emberek, ezeket messze-messze döntő többségében saját maguk miatt választották meg.

Ne akarjanak olyan helyzetet életre hozni, életre hívni, amelynek az az eredménye, hogy a későbbiekben ezek az emberek, ha csak látszólag is, de idomuljanak önökhöz. Már csak azért sem, mert a politikában ‑ önök is tudják jól ‑ nincs olyan, hogy örökkévalóság. Ez valamilyen értelemben egy forgószínpad. Hol önök, hol mi, hol mások ‑ nem tudni, mikor kik ‑ a nép jóvoltából valakik mindig kormányoznak, és nem jó az, ha a politikai indíttatásokhoz kell igazítani a tevékenységüket. Nem, az ő tiszteletdíjuk legyen független az önök politikájától és mindenki politikájától. Ne akarják ketrecbe zárni őket, ne akarjanak polgármesteri hálapénzt csinálni! Nem! Tisztességesen arról gondoskodjanak, hogy az ő tiszteletdíjuk azt az értéket képviselje, amit egyébként a munkájuk megkíván.

Vigh László képviselőtársam a polgármesterek fizetésén kívül arról is szólt, hogy a közfoglalkoztatást érintően a segély helyett munka mennyire fontos. Szeretném mondani, hogy teljes mértékben egyetértek vele, azzal a kiegészítéssel, hogy persze tisztességes bérrel párosítva mindezt. Tudják, ha komolyan gondoljuk azt ‑ én igen, remélem, önök is ‑, hogy főleg Magyarország halmozottan hátrányos helyzetű térségeiben a közfoglalkoztatás egy szükségszerű, egy elkerülhetetlen munkaforma, amelyben lehetőség szerint értéket is célszerű teremteni, ha ezt meg tudjuk valósítani, akkor ezen keretek között nem kevesebb pénzt kell fizetni érte, mint öt évvel ezelőtt, hanem többet. Öt évvel ezelőtt a közfoglalkoztatás keretei között dolgozó embereknek 60 200 forint volt, ami a kezükbe jutott; nem a bruttója, nem, ami a kezébe jutott. Most 51-52 ezer forint, és ha ennek a vásárlóerejét nézzük, akkor 40 ezer forint környékén van. Azaz az önök kétharmados kormánya a közfoglalkoztatott emberektől az ő bérük vásárlóerő-értékének az egyharmadát elvette.

Egy kétharmados kormánynak nem ez a dolga. Nem az a dolga, hogy egyharmadát elvegye az emberek pénze vásárlóerő-értékének, hanem az, hogy erősítse legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetben lévő emberek mindennapi megélhetési pozícióját. És az is a dolga, hogy a munka világában azonos feltételeket biztosítson. Mondok önöknek példát. Öt év óta folyamatosan mondom itt, a Parlament falai között is, bizottsági ülések sokaságán, nem történik benne változás. Önök olyan munkatörvénykönyvet szültek, amely munka törvénykönyve keretei között a közfoglalkoztatott nem azonos jogokkal bír. Mondok példát rá: pótszabadság megállapításánál az nem számít, hogy neki, mondjuk, az elmúlt 20-30 évben mennyi szolgálati viszonya volt. Az nem számít, hogy ő hány gyermeket nevel. A munka törvénykönyve keretei közé eső embernél ezen jogviszony keretei között ez persze számít. Hol van az azonosság? Pedig mind a ketten értelmes, vélhetően tisztességes munkát végeznek, értékteremtést, ha lehet. No, ezeket az anomáliákat is érdemes lenne feloldani.

Visszatérve a polgármesterekre, én is úgy látom, ahogy Boldog képviselőtársam is mondta, nagyon sok esetben nemcsak a legkicsibbek, nemcsak az 500 vagy még az alatti vagy az 1500 fő alatti települések esetében igaz mindaz, amiről beszélünk. Négy-ötezres, tízezer alatti településeken is hasonló gondokkal és problémákkal lehet szembenézni és szembesülni. Nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben és arányban, mint ahogy a kistelepüléseken, de hogy létező problémák vannak, ez egyértelmű. Ilyen értelemben sokkal korrektebb, tisztességesebb, és mint mondtam, politikai értelemben vetten is elfogadhatóbb megoldás az, ha ahhoz a bértáblához nyúlnak vissza, amelyet politikai érdekeikből fakadóan lesöpörtek, és nem mondvacsinált dolgokra és politikai béklyók közé szorítva próbálják meg a polgármesterek életét az elkövetkezendő időszakban meghatározni. Nem szabad ‑ idézőjel ‑ vezetőszárra kötni a polgármestereket. Nem szabad! Mondtam, a politika nem örök.

Önöknek van még közel három évre mandátumuk kormányzásra, aztán szerintem senki nem tudja e Ház falai között, hogy hogyan tovább. Majd eldöntik az emberek, de ha nem úgy döntenek, hogy önök, akkor másoknak se legyenek olyan elvtelen eszközök a kezükben, amelyeket önök most meg akarnak rajzolni a saját maguk számára. Nem kell, nem kell a kormányzat irányítása alá vonni, nem, a polgármestereket. Ahelyett, hogy a tiszteletdíjukat rendeznék, ilyen inkorrekt megoldásokban gondolkodnak. Ez a Magyar Szocialista Párt részéről nem elfogadható, nem támogatható, de tisztelettel azt szeretnénk kérni önöktől, gondolják át mindazt, amiről beszélünk a Parlament falai között. Gondolják meg és tegyék meg mindazt, hogy ne elkötelezetté próbálják meg tenni felszínesen legalább a polgármestereket és az önkormányzatokat, hanem azt a munkát, amit ők végeznek a saját településük érdekében, azt díjazzák.

Demeter Zoltán képviselőtársam, csak azért, hogy tiszta és világos legyen, még egyszer mondom: énszerintem a tiszteletdíj a feladatok ellátásának, annak az elismerésének az objektív mércéje; a tiszteletdíj és nem más, nem olyan kitalált feladatok, amelyek kötnek, amelyek az adott kormányhoz, az adott politikához, az adott képviselőhöz kiszolgáltatottsággal bíró helyzetet teremtenek, nem. Nem!

(13.40)

Ön gondolhatja azt, hogy ma a 82 önkormányzat tekintetében, hogyha egy ilyen rendszert életre hívnak, akkor ez önnek személy szerint politikai hasznot hoz. A felszínen lehet, hogy olybá tűnik, de a valóságban a helyzet egészen más. Adott esetben utálatot vált ki, ki nem mondott utálatot vált ki, és olyan helyzetet teremt, amely az önök megtépázott politikai támogatottságát tovább csökkentheti.

Lehet, hogy a felszínen nem tűnik ez így, de a mélyben, ahol az emberek, sőt a kistelepülési polgármesterek is beszélgetések kapcsán álláspontokat rögzítenek ehhez a gondolkodáshoz illesztetten, ne higgyék, ne higgye Demeter Zoltán képviselőtársam, hogy ez oly nagy támogatottságot élvez!

Persze a pénz az fontos, a megélhetés az fontos. Nem ez ellen fognak fellépni maguk a kistelepülési polgármesterek sem. De a szemlélettel, amelyet üzennek feléjük, hogy hiába választották meg őket az emberek, politikai hovatartozás nélkül, hogy nem vettek fel ilyen vagy olyan zászlót, logót, majd önök bekényszerítik őket ebbe a helyzetbe, ez nem tetszik nekik sem.

Éppen ezért a józan ész azt diktálja, inkább azt javaslom magunknak, mindnyájunknak, hogy gondolkodjunk el mindazon, amit az önök soraiban ülő Boldog István képviselőtársam is mondott, mert azokra lehet alapozni, mert azok sokasága észérven nyugszik, olyan tapasztalási soron, amely nem kívülről tekint rá a történésre, hanem amely a megélhetésen alapszik.

Úgyhogy én nagy tisztelettel csak azt szeretném kérni önöktől, hogy lépjék át önmagukat, felejtsék el ezt a torz pályát, amit e tekintetben futottak, és egy olyan törvénytervezetet nyújtsanak be, amely azt a bértáblát, amelyet önök likvidáltak, hozza vissza a kistelepülési polgármesterek számára. Elnök úr, köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokból.)