Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel további kétperces felszólalásra senki nem jelentkezett, kérdezem, kíván‑e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Vinnai Győző képviselő úr csatlakozott az előterjesztőkhöz.

Kérdezem, az előterjesztők részéről ki kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. (Nem érkezik jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a szak­képzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Bóna Zoltán, Dunai Mónika, Fidesz, valamint Hoffmann Rózsa, Harrach Péter és Földi László, KDNP, képviselők által benyújtott előterjesztés T/12919. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Földi László képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Parancsoljon, képviselő úr!

(A jegyzői székben Ikotity Istvánt
Gúr Nándor váltja fel.)

FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló parlamenti vita talán kiváló alkalom lehet arra, hogy lefektessünk néhány alapelvet a munkához való viszonyunkkal kapcsolatban.

Értelmet az életnek csak az értelmes munka adhat, az olyan foglalatosság, ami illeszkedik végzője vágyaihoz, képességeihez és lehetőségeihez, amely élvezi a társadalom és a munkáltató szellemi és anyagi megbecsülését és nem utolsósorban, ami kiszámítható megélhetést biztosít az embernek, mert összhangban van a piac elvárásaival is.

Második alapvetésünk, hogy ha munka van, akkor minden van. A munka fizetsége ugyanis nemcsak a bér, hanem opcionális esetben az a tartás, az az ön­bi­zalom is, amellyel felvértezve a dolgozó ember pél­daként, mintaként állhat a gyerekei elé. Mindannyian tudjuk, hogy egy család vagy egy társadalmi csoport lecsúszásának első lépése az, ha a gyerekek soha nem látják dolgozni menni a szüleiket, mert azok segélyből élnek, vagyis mások munkájának eredményéből.

Erre épül rá a harmadik alapvetésünk, a Fidesz-KDNP-kormány munkaerőpiaci politikájának szervező parancsa, amely így szól: segély helyett munkát. 2010-ben szakítottunk a szocialista kormányok felelőtlen politikájával, amely a segélyekkel pórázon tartotta az embereket. A mi célunk a teljes foglalkoztatottság, egyszerűen azért, mert tisztességes, felelős kormányzatnak nem lehet más célja, csak ez szolgálja az egyén, a család és a nemzet fennmaradását, boldogulását és versenyképességét.

Vannak eredményeink ezen a téren. Ezeken lehet vitatkozni, de vitatni ezeket csak üres politikai szócséplés. Tény, hogy a foglalkoztatás bővülése az elmúlt öt évben Magyarországon volt a legdinamikusabb. Tény, hogy a rendszerváltás óta most van a legtöbb embernek munkája Magyarországon. Tény, hogy 2010-hez képest 680 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. A kormány 2020-ig 75 százalékra kívánja növelni a foglalkoztatottságot.

Derűlátásra tehát van okunk, de elégedettségre és főként elbizakodottságra semmiképpen. Égetően fontos például a munkaerőhiány csökkentése. Fontos feladatunk a szakképzés átalakítása. Ezen a téren is egyértelmű célunk van: olyan szakmát kell adnunk a fiatalok kezébe, amivel gyorsan el tudnak helyezkedni, és annyi bért kapnak érte, amivel megalapozhatják a jövőjüket. Hosszú út vezet ehhez a célhoz, és ennek az útnak az egyik lépése a szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosítása, ami itt előttünk van.

Az államigazgatási szervezetrendszer egyszerűbb szerkezetének és gazdaságosabb működésének kialakításával összefüggésben megalkotott, a központi hivatalok és a költségvetési szervi formában működő minisztériumi háttérintézmények felülvizsgálatával kapcsolatos intézkedésekről szóló 1312/2016. kormányhatározat alapján folyamatban van a központi hivatali szervezetrendszer átalakítása, amelynek keretében 2016. szeptember 1. és 2017. november 1. között 40-nél is több központi hivatal és költségvetési szerv szűnik meg.

(13.50)

Az átalakítás kiemelt eleme, hogy a központi hivataloktól a hatósági feladatok a fővárosi és a megyei kormányhivatalokhoz kerüljenek, hogy a feladatok ellátása közelebb történjen az érintett állampolgárokhoz és vállalkozásokhoz.

A módosítás alapvetően nem a szakképzés szorosan vett szakmai részéhez kapcsolódik; két fontos változást hoz a módosítás. Az egyik az, hogy a szakképzési megállapodást kivezeti a rendszerből. Mind ez idáig ez volt az egyik feltétele annak, hogy a nem állami fenntartású intézményekben szakképzés folyhasson, innentől kezdve már csak a szakmaszerkezeti döntés feltételeinek kell majd megfelelnie a szakképzés folytatásának. Az állam ezzel egyszerűsíti a feltételrendszert, és könnyebbé válhat a nem állami fenntartású szakképzők ellenőrzése, hiszen csökken a dokumentummal kapcsolatos tevékenység. A másik fontos változás, hogy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal számos, főként hatósági jogköre a kormány által kijelölt szakképzési feladatot ellátó hatóság alá rendelődik. A fontosabbak: komplex szakmai vizsgáztatással kapcsolatos feladatkörök, nyilvántartások kezelése, hatósági feladatok.

Kis részben változik a megyei fejlesztési és képzési bizottságok által javasolt, később a szakmaszerkezeti döntésben megjelenő keretszámok megalkotásának eljárásrendje azzal, hogy a szakképzési feladatot ellátó hatóság is szerepet kap benne. A módosítások beilleszthetők a kormány azon terveinek megvalósításába, amelyek a háttérintézmények feladatainak csökkentésére irányulnak, a kormányhivatalok ezáltal jelentősebb szerepet kapnak a szakképzés és különösen a felnőttképzés rendszerében. Remélhetőleg az utóbbi években beindult, a felnőttképzési piac megtisztítására irányuló törekvések így nem feneklenek meg, hanem újabb munícióhoz jutnak.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-KDNP kormánya és parlamenti többsége munkát adott az embereknek, ráadásul talpra állította a gazdaságot, amelynek állapotát most már az irántunk elfogultsággal nemigen vádolható nemzetközi hitelminősítők is sorban felértékelik, tehát most már több pénz jut a minimálbérre és a garantált bérre.

A következő lépés az, hogy ezt a fejlődést fenntarthatóvá tegyük, tehát egyszerre javítsuk az egyének, a családok életminőségét és a gazdaság egészének versenyképességét. Ennek a munkának fontos eszköze a szakképzés, amelynek átalakítása során széles körű konzultációt indítottunk a versenyszféra, az elsődleges munkaerőpiac szereplőivel. Azt ugyanis mindannyian tudjuk, hogy milyen szakképzésre van szükség: olyanra, ami naprakész tudást ad a fiataloknak, olyanra, aminek végeztével a fiatal munkát kaphat, el is tud helyezkedni.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, vitassuk meg ezt a törvénytervezetet, és javaslataikkal, módosító indítványaikkal esetleg támogassák a törvénytervezet elfogadását. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Cseresnyés Péter államtitkár úrnak, aki a kormány nevében kíván felszólalni. Parancsoljon, államtitkár úr!

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Harrach Péter és képviselőtársai a tisztelt Házhoz benyújtották ezt a törvényjavaslatot, amelyben kezdeményezik az egyes szakképzési és felnőttképzési hatósági feladatok átadásával összefüggő egyes törvények módosítását; a kormány vonatkozó döntése alapján a kijelölt Pest Megyei Kormányhivatalhoz kerülnének.

A javaslat célja, hogy a szakterülethez kapcsolódó, az állampolgárokat érintő hatósági feladatokat országosan is ellátó kormányhivatalok rendszerén keresztül egy egységes eljárásrend jöjjön létre a szak- és felnőttképzés rendszerében, hiszen a törvényjavaslat elfogadása esetén nem egy központi hivatalhoz, hanem a Pest Megyei Kormányhivatalhoz kell majd fordulnia az ügyfeleknek.

A javaslat alapvető logikája támogatható, azonban szükséges lenne a szakpolitikai elveknek megfelelő néhány módosítás átvezetése a tervezeten annak érdekében, hogy a már kialakított szakmai struktúra továbbra is egységes, koherens legyen. A javaslat úgy lenne teljes mértékben támogatható, ha illeszkedne abba a rendszerbe, amit az érettségi vizsgák szervezésében a kormányhivatalok már kialakítottak, és mindenki megelégedésére működnek: az emelt szintű érettségi vizsgákat megyénként a kormányhivatalok szervezik, valamint kijelölik az érettségi vizsga elnökeit. A vizsga rendszerét, hasonlóan az Oktatási Hivatal által szervezett érettségi vizsgák rendszeréhez, egy központi hivatal, jelen esetben a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal kezelné.

Szintén fontos feladatot jelent a kormányhivatal számára a felnőttképzés engedélyezésének és ellenőrzésének már egy korábbi törvényjavaslat révén a kormányhivatalhoz átkerült rendszere. Ehhez kapcsolódik a törvényjavaslatnak az a része, amely szerint január 1-jétől nem a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal, hanem a Pest Megyei Kormányhivatal fogja felügyelni a felnőttképzési információs rendszert, amivel kiteljesedik a Pest Megyei Kormányhivatalnak a felnőttképzés rendszerében kapott kompetenciája.

Fontos feladatot látnak el a szakképzés területén a megyei fejlesztési és képzési bizottságok. Ezek a megyénként öt-öt tagú testületek ‑ tagjai a kormányhivatalok munkaügyi szakértői, a munkavállalók és a munkáltatók által delegáltak tagok, a Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az agrárkamara képvi­selői ‑ tesznek javaslatot arra nézve, hogy az évenként megjelenő kormányrendelet, amely az államilag támogatott formában beiskolázható szakmák és szakképzési ágazatok fenntartókra lebontott ágazatait határozza meg, milyen megyénkénti prioritásokat és preferenciákat tartalmazzon, milyen hiányszakmákat állapítson meg annak érdekében, hogy a szakképzés kiszolgálja a munkaerőpiac igényeit, vagy a másik oldalról nézve, a szakképzésben tanuló diákok olyan szakmákat szerezhessenek állami támogatással, amelyekben garantált lesz számukra az elhelyezkedés lehetősége.

A törvényjavaslat ennek a megyénkénti javaslatnak az összegyűjtését és koordinációját helyezné át a Pest Megyei Kormányhivatalhoz. Szükséges azonban azt rögzíteni, hogy a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szakmai előkészítését követően a szakképzésért és felnőttképzésért felelős miniszter teszi meg a javaslatot a kormány részére, a szakmaszerkezeti döntés tartalmára.

Fontos ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy mó­dosítási javaslatokkal szükséges kiegészíteni az ere­detileg benyújtott törvényjavaslatot, hogy a célként megfogalmazott egységes eljárásrend teljes mértékben megvalósuljon. A tárca a végső álláspontját akkor tudja kialakítani a törvényjavaslattal kapcsolatosan, ha az egyeztetéseket követően a fentiek szerinti módosítási szándékot a zárószavazásig az előterjesztő benyújtja. Köszönöm szépen a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalások következnek. Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képvi­selőtársaim! Államtitkár Úr! Látszik, ami az előző tör­vénytervezet kapcsán is a napnál is világosabb volt, hogy egy egyéni képviselői indítvány, főleg akkor, ha nem minden belső egyeztetésen megy át, milyen fajta hiátusokat tükröz vissza. Maga az államtitkár úr a mondandójában érintette, hogy itt még azért nagyon sok mindennek össze kellene állnia ahhoz illesztetten, hogy ez a törvénytervezet révbe tud­jon érni.

Az a bajunk mindig ezekkel az egyéni képviselői indítványokkal, hogy nyilván ilyen ügyekben, főleg, legkiváltképp fontos ügyekben, szakképzési, felnőttképzési, sok minden egyéb más ügyben, az egyeztetések, a társadalmi egyeztetések, a társadalmi viták, a hatástanulmányok, nem akarom ismételni a leckét, megkerülése nem vezet igazából jó irányba.

Magáról a törvénytervezetről és a Földi László előterjesztésében elhangzottakhoz illesztetten a következőket tudom elmondani.

(14.00)

Abban egyetértés van közöttünk, hogy ha munka van, akkor nagyjából mondhatjuk, igen, hogy szinte minden van. Persze, azért még az sem baj, ha az egészség ott van mellette, de ha munka van, akkor szinte minden van. Nem vitatom ezt az állítást. A Magyar Szocialista Párt törekvéseinek középpontjában is ez állt, ez áll és ez is fog állni a későbbiekben.

Földi László másik mondata ehhez illeszkedve úgy hangzott, hogy „segély helyett munkát”. Nézze, képviselőtársam, az, ami nem jó, ha se munkát, se segélyt, ha semmilyenfajta gondoskodást nem biztosítanak. Hogy alátámasszam kicsit a mondandómat, és cáfoljam az ön által mondottakat, szeretnék emlékeztetni, hogy ön említette: 2010 óta 680 ezer munkahely született, annyival több a nyilvántartott munkavállalók száma.

Szeretném, ha tiszta és világos képet látna, már csak azért is, hogy ilyen badarságot papagáj­kom­mandó módjára ne ismételgessen. Mert­hogy a tényszerűség nyilván az, hogy Magyarországon az önök ígéreteivel ellentétben és szemben nem dolgozik, nem dolgozik a gazdaságban, az adóforintokat termelő felületen egymillióval több ember, de 680 ezerrel sem. Jó lenne, ha 200 ezerrel több dolgozna, de nem! Merthogy a helyzet a következő: a statisztikákban való kimutatások tükrözik vissza azt, mintha több lenne a foglalkoztatottak száma. (Németh Szilárd István: De nem dolgozik, áh, kevesebb!) Több, a határon kívül, külföldön. Németh Szilárd képvi­selőtársam, kezdjen el kicsit kutakodni a dologban (Németh Szilárd István: Kevesebb, persze!), és akkor okosabbá válik e tekintetben! (Balla György: Te nem sokat kutakodtál életedben!) Egyszerűen arról szól a történet, hogy az elmúlt hat esztendőben 600 ezer… (Balla György: Holnapra már 700 ezer lesz!), 600 ezer magyar munkavállaló hagyta el ezt az országot. (Bana Tibor: Sajnos lehet!) Ebből a 600 ezer munkavállalóból fakadóan… (Balla György: Ez egész egyszerűen hazugság!) Nyugalom, türelem, vita, sok minden segítheti a közös platformra jutást, de ez, képviselőtársam, ez nem!

Szóval, 600 ezer ember kényszeredett módon elhagyta ezt az országot, egyszerűen azért, mert nem tudta megtalálni itthon a megélhetés minimumát az önök kormányzásának időszakában. (Balla György: A tiétekben persze meg tudta!) Ebből a 600 ezer emberből, kérdezze meg a KSH hozzáértő szakértő kollégáit, a jelen időszakban nagyjából 140 ezer ember az a statisztikai nyilvántartás alapján, akit Magyarországon tartanak nyilván munkavállalóként. Egyszerűen azért, mert egy évnél nem régebben végez munkatevékenységet a határon kívül, és ezeket az embereket az itthoni KSH-s szabályozási rendszer figyelembevétele mellett, ILO-s és egyéb más eljárási metódusok alapján itt tartják nyilván, mintha itthon dolgoznának, a határon belül, de ők nem itthon dolgoznak, hanem a határon kívül. Mint mondtam, azért, mert itthon nem találták meg a megélhetésük alapját.

Nem akarom ecsetelni a közfoglalkoztatásban történő létszámbővülést. Tudják, a felhőcskét, napocskát tanuljunk meg rajzolni címszavú képzésekkel egybekötött történeteket, ahol megalázták (Németh Szilárd István: Lehet, hogy neked is el kellene menni!), ahol megalázták az embereket, az emberek sokaságát. Ezekkel az emberekkel, akiket kirúgnak a közszférából, utána a közmunka keretei között történő visszafoglalkoztatással akarják elvégeztetni velük ugyanazt a munkafeladatot, ezeknek az embereknek éhbért adnak. Tudja mennyit, képviselőtársam, Németh Szilárd képviselőtársam? Tudja, mennyit? 2010-ben 60 200 forintot kaptak a kezükbe ezek az emberek, most meg 52 000 forintot. Ez a különbség, hogy most egyharmaddal kevesebbet érő pénzt kapnak a kezükbe a közmunka keretei dolgozó emberek (Bányai Gábor: Ez melyik napirend?), miközben 2010-ben pedig 60 200 forintot kaptak. No, ők nagyjából 150-200 ezerrel többen vannak aktuálisan, mint 2010-ben voltak. Ez a statisztikát megint csak formálja és alakítja.

Azt is tudják nyilvánvalóan, hogy azok közül az emberek közül, akik elhagyták ezt az országot, rettenetesen sokan, több százezren, a valamikori munkaügyi statisztikákban a munkanélküli-ellátó­rend­sze­rek­ben voltak benne, és a kényszeredett módon történő elhagyása az országnak hozta azt, hogy gyakorlatilag a munkanélküli-statisztikák valamivel jobbá váltak.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem akarok nagyon részletekbe menni, de az előző napirendi pontban szereplő téma a diákfoglalkoztatás volt, ahol 140-150 ezer ember foglalkoztatására kerül sor. Ők is benne vannak ebben a statisztikában, Földi László képviselőtársam, amit ön említ, mint foglalkoztatottak szerepelnek ott, mikor hét évvel ezelőtt ezek az emberek nem voltak benne, pedig ugyanennyien gyakorlatilag ugyanígy a diákfoglalkoztatás keretei között végezték a munkatevékenységüket. Ha csak ezt a három felületet, a közfoglalkoztatást, a diákfoglalkoztatást, a külföldön munkatevékenységet végzők körét, akiket Magyarországon számítanak bele a statisztikába, összeadja, akkor meg fogja haladni a félmilliót ezeknek az embereknek a száma, és akkor elkezdhetünk beszélgetni arról, hogy Magyarországon a gazdaságban többen dolgoznak‑e egyáltalán, mint hat évvel ezelőtt. Tudja, egymillió új munkahely a gazdaságban, nem belehazudott számok az éterben! Ehhez a történethez talán csak ennyi így érintőlegesen.

Azzal egyetértünk, hogy a munkaerőhiány csökkentésére, merthogy kialakult az ország bizonyos részein egyértelműen, szükség van. Nyilván ennek a csökkentésnek a szükségességét akként lehet nullázni vagy csökkenteni, ha a szak-, felnőttképzés területén változások eszközlésére kerül sor. De rögtön sze­retném jelezni, hogy hetedik esztendeje kormányoznak, és olybá tűnik számomra, hogy a hetedik esztendőben történő kormányzásuk időszakában nem voltak képesek megfelelni ennek a feladatnak, pedig a szakképzés rendszerében 3-4 év alatt már mértékadó, kézzelfogható változtatásokat lehetett volna eszközölni. Nem, önök erre képtelenek voltak. Ehelyett szétdúlták a szakképzés intézményrendszerét.

Ha már megemlítette Földi László képviselőtársam a minimálbér és a garantált bérminimum növekedésével kapcsolatos történéseket, akkor azt kell mondanom, hogy ez a része, ami ma történt a bérmegállapodások kapcsán, szerintem rendben van. Csak, tudja, mi nincs rendben? Az előtte levő hat esztendő. Az nincs rendben, hogy a minimálbéres em­berek bére, annak vásárlóerő-értéke, amit ők kézbe kaptak, 2010 után öt éven keresztül kevesebbet ért, mint 2010-ben. Az nincs rendben, hogy kvázi öt éven keresztül ezeket az embereket meglopták. Az nincs rendben, hogy a minimálbérre vonatkoztatva több mint duplájára emelték a járulékterheket ebben az időszakban. Összességében a munkaadó és a munkavállaló 2010-ben 32 ezer forint járulékterhet fizetett, 2016-ban pedig 69 ezer forintot egy adott hónapban egy minimálbéres ember foglalkoztatásához illesztetten.

Cseresnyés Péter államtitkár úr, elő kell venni a számítógépet, a számológépet, talán nem is kell hozzá számítógép, elég a számológép, összeadást-szorzást kell végezni, és akkor ki fog jönni ön számára is, hogy 32 ezer forint járulékteher helyett 69 ezer forintot fizettek a munkaadók egyhavi minimálbéres foglalkoztatás után. (Cseresnyés Péter: Hatvankétezerre növekedett a minimálbér, persze, hogy nagyobb a járulék!) Ezt a pénzt, ha önök nem beszedték volna, nem többletterhet raktak volna a munkaadókra, azzal hogy egy bőrrel többet lenyúzhatsz a munkavállalódról, és ha ezt a pénzt forintosíthatták volna a munkaadók bér tekintetében, akkor ma ott járnánk, hogy az egy főre eső létminimum összegét elérő minimálbér lenne a kezekben.

Azért mondom, hogy rendben van, hogy a mai bérmegállapodások azt az eredményt hozták, mint amit, csak öt éven keresztül nem ebbe az irányba haladtak, hanem kevesebbet érő pénzt adtak az emberek kezébe, kvázi meglopták őket, mert a munkatevékenységük mellett ugyanazért a munkáért időben előrehaladva nem többet érő, hanem kevesebbet érő pénzt tudtak keresni. És a munkaadókat is megnyomorították.

Ennyi bevezető gondolat után, mert Földi László ezeket a kérdéseket érintette a vezérszónoklatában, három-négy gondolatot mondanék még konkrétan a törvénytervezettel kapcsolatban is.

Nem tükröződik más vissza ebből a törvénytervezetből, mint az, hogy központosítanak, olybá tűnik, mintha végérvényesen központosítani kívánnának, nyilvánvalóan láthatóan a kormányhivatalok felé történő átrendezés vonatkozásában.

(14.10)

A korábbi felnőttképzési hatósági feladatok kormányhivatalokhoz történő telepítésével most az Országos Képzési Jegyzéknek a szakmai vizsgák elnökeinek a kijelölésétől kezdve a központi vizsgaszervezés kérdésein keresztül vagy azon át a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal hatásköri feladatainak a kormányhivatalhoz történő telepítését is elrendezi. Tehát ez nem más, mint egy kőkemény központosítás.

Megszűnik ezzel a törvénytervezettel a szakképzési megállapodásnak az intézménye is. Ez egyfajta együttműködési megállapodás volt az állam és a szakképző iskolák, a nem állami fenntartású intézmények között. Ez volt a feltétele annak, tudja, államtitkár úr, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési alaprészéből költségvetési hozzájárulásra való jogosultságot szerezzenek ezek a képzőszervek. Ezt a szakképzési megállapodás intézményét szüntetik meg ezzel a törvénytervezettel.

A kormány a törvénytervezeten keresztül, illetve rendeleteken át a megyékre vagy a fővárosra vonatkoztatva a szakképesítések és a szakközépiskolákban történő ágazati körök meghatározását érintően, amelyre a szakközépiskolák fenntartói vagy kapnak, vagy nem kapnak támogatásokat, költségvetési hozzájárulásokat, rögzítik, és meghatározzák gyakorlatilag azt, hogy mely szakképző iskolák fenntartója kaphat korlátozás nélküli támogatást a beiskolázásokhoz.

(Szávay István elfoglalja jegyzői székét.)

Nem más ez, még egyszer, mint egy végérvényes központosítás, ami nem biztos, hogy jó a szakképzésben és a felnőttképzésben, mert a rugalmasságát veszíti el a rendszer.

Egyébként pedig azt a folyamatot, amit elkezdtek 2010-ben, folytatják. Magyarra fordítva: lebutítják a szakképzést, a továbbtanulási esélyét növelik azoknak a hallgatóknak (sic!), akik a szakképzés intézményrendszerén keresztül végzik a tudás elsajátítását, és nekimennek a magániskoláknak és sok minden egyéb másnak is. Mindez a magatartásforma a piacgazdaságtól idegennek tekinthető, a gyors reagálásra, a rapid lépések meghozatalára alkalmatlan. Tehát nem lehet másról beszélni, mint arról, hogy durva központosítást hajtanak végre, és ezt úgy teszik meg, hogy közben akár az ágazati szakszervezetekkel sem váltanak szót. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk, a pedagógus-szakszervezettel vagy a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetével milyen típusú egyeztetéseket folytattak az előterjesztők a törvénytervezet benyújtását megelőzően. Nem hiszem, hogy nagyot csalatkoznék akkor, ha az a végkifejlet alakulna ki e tekintetben, hogy semmilyet. Na, hát ennyit erről az előterjesztésről. Elnök úr, köszönöm szépen. (Heringes Anita tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr, képviselő úr. Megadom a szót Pintér Tamás képviselő úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

PINTÉR TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak egy része szerint a kijelölt kormányhivatalokhoz fognak majd átkerülni különböző feladatkörök és különböző hatáskörök, amelyek jelenleg még a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalnak, vagyis az NSZFH-nak a hatáskörébe tartoznak.

Elvileg ennek a módosításnak a hatékonyságerősítés és a minőségnövelés lenne a célja, viszont tudjuk: ez volt az NSZFH-nak is a célja, ahonnan átveszik ezeket a feladatokat, és ez a hivatal sem érte meg a két évet. Vannak tehát kétségeink afelől, hogy ez az egyébként túlterhelt, vízfejű kormányhivatal majd hogyan fogja ellátni például a vizsgaszervezést is. Lehet, hogy majd egyébként az idő igazolja ennek a hatékonyságát, de ha már ennek a módosítónak az előzménye miatt, vagyis a 2016. évi CIV. törvény módosítója miatt lépéseket tettek, akkor már, azt gondoljuk, valódi megoldásokat kellene tenni, ha már egy újabb szinttel terhelik meg az amúgy is rosszul működő rendszert.

Az áthelyezéssel azt kívánják elérni, hogy a felnőttképzés teljes rendszerének egy intézmény keretei közötti egységes működése és felügyelete valósuljon meg, amely biztosítaná és gyorsítaná a felnőttképzés hatékonyságát, erősödését, illetve növelhető lenne a szakmai vizsgáztatás minősége is. Azt viszont el kell mondani, hogy hatalmas szakadék tátong a szakmai és vizsgakövetelmények, valamint a vállalatok által a szakmunkásoktól elvárt készségek között. Merthogy olyan rózsaszín álmok vannak, amelyek olyan elvárásokat támasztanak az iskolákkal szemben, amelyek azt a tendenciát mutatják, amelyeket meg kell állítani, vagyis hogy a tanulóknak 60-70 százaléka funkcionálisan analfabéta, vagyis az írott szöveget nem vagy csak nagy nehézségek árán tudják értelmezni, valamint 90 százalék fölött van azoknak az aránya is, akik a követelmények töredékét sem képesek elsajátítani, mindaddig viszont az írásbeli vizsgákon a tanulók 90 százaléka sikeresen levizsgázik. Ezen el kell gondolkodnunk, de azért térjünk át ennek a törvényjavaslatnak az egyik fontosabb részére, mégpedig a megyei fejlesztési és képzési bizottságokkal kapcsolatos módosító javaslatokra, amelyek, mint tudható, a szakképzés megyei irányainak, illetve arányainak meghatározására jöttek létre, és amelyek döntései mind ez idáig gyakorlatilag szinte törvényerejűek voltak.

Elgondolásuk szerint ezeknek a megyei fejlesztési és képzési bizottságoknak, tehát az mfkb-knek a szakképzést érintő javaslatát a szakképzési feladatot ellátó hatóság az állami szakképzési és felnőttképzési szerv véleményének kikérésével készíti elő a kormánydöntések meghozatala céljából. Tehát azt szeretnék, ha a bizottság javaslatát a kormányhivatal az NSZFH véleményezése után készítené elő a kormánynak. Az előkészítés feladatköre tehát innentől kezdve majd a kormányhivatalé lesz, de a Nemzeti Szakképzési és Fejlesztési Hivatalnak véleményezési jogköre lenne.

A szakképzés rendszerének átalakításáról, annak következményeiről, hatásairól azonban ismét szó sincsen ebben az esetben sem, csupán egy újabb szinttel terhelik meg a már amúgy is véleményem szerint rendkívül rosszul működő rendszert. Az mfkb-k működése ellenére továbbra is probléma, hogy nem a munkaerőpiac által kívánatos szakmákat tanulják a diákok. Ezért bizonyos térségekben bizonyos szakmákból hiány alakult ki, míg más szakmákból pedig túlképzés van, a végzetteket nem tudja felszívni a munkaerőpiac. Elmondható tehát, hogy megkérdőjeleződik az önök által továbbra is működtetett rendszer, amely az irányokat és arányokat határozza majd meg.

A szakmákat kiemelten támogatott és nem támogatott csoportokra osztották, ami talán már a bevezetésekor is a lehető legrosszabb megoldás volt véleményem szerint. Fel kell tenni a kérdést, hogy az elképzelésük szerint a foglalkoztatók, vagyis jellemzően a közepes és nagyvállalatok, vagy inkább a továbbtanulók érdekeit, igényeit szeretnék kielégíteni. Merthogy ez a kétféle igény sok esetben nagyon távol áll egymástól, és észrevehető az a tendencia, hogy a két szereplő igényei között a jövőben még távolabb fognak kerülni egymástól. A diákok távlatokban és perspektívákban gondolkodnak.

A legfontosabb szem­pont azonban az, hogy a választott szakmának a birtokában a távoli jövőben, 10-15 év múlva mire számíthatnak, mekkora jövedelemre tehetnek szert, keresett lesz‑e majd az adott szakma, a szakma birtoklása tud‑e hosszú távon megfelelő életszínvonalat biztosítani nekik, illetve családtagjaik számára.

A rendszer azért sem működőképes, mert az emberek egyrészről a keresett szakmákról nem gondolják, hogy hosszú távon is keresettek lesznek, másrészről a keresett szakmával elérhető úgymond átlagon felüli jövedelmet és fényes karriert az emberek hétköznapi tapasztalatai nem igazolják vissza. Tipikusan keresett szakma például a fémforgácsoló. A munkáltatók kiemelt jövedelmet, könnyű munkát, tiszta munkahelyeket ígérnek, azonban a hétköznapi tapasztalat egészen más: minimálbér, napi tízórás nehéz és koszos munka.

(14.20)

Harmadrészt pedig el lehet azt is mondani, hogy a multinacionális nagyvállalatok a folyamatosan növekvő profit első apró megingására azonnal és elsőként a szakmunkások elbocsátásával reagálnak.

Az önök által működtetett rendszerben azért soroltak kiemelten támogatott körbe bizonyos szakmákat, mert felméréseik alapján hiány van belőlük a munkaerőpiacon. Ha egy picikét ezt pontosítjuk: a munkaerőt kereső cégek álláshirdetéseire nem jelentkeznek olyan nagy számban munkavállalók, mint amennyit a cégek elvárnának. Vajon lehet‑e ebből azt következtetni, hogy a keresett szakmunkásokból kevés van, vagy továbbmenve, lehet‑e következtetést levonni, hogy a keresett szakmunkásokból keveset képeznek a térség szakképzőiben?

A vállalatok és igényeik, amelyeket a kamarán keresztül a bizottság felé fogalmaztak meg, amelyeket ők jobb híján nagy hangsúllyal vesznek figyelembe, viszont a kamarák igényei döntően a nagyvállalatok szükségleteit befolyásolják, hiszen a nem kötelező tagság miatt a kisvállalkozók, de különösen az egyéni vállalkozók többsége nem tagja a kamaráknak, míg a nagyoknak szinte mindegyike kamarai tag. Ezért aztán az is probléma, mert vannak olyan területek, mint például a fodrász, villanyszerelők, amelyek esetében szinte kizárólag egyéni vállalkozói vagy mikro- és kisvállalati formában tevékenykednek a piac szereplői. Emellett viszont az érdekvédelmi szervezetek, mint például az Iposz vagy a Kisosz, amelynek tagsága kizárólag egyéni vállalkozókból tevődik össze, sajnos nem tudják kellő erővel érvényesíteni szakmunkásigényüket.

Fokozza a gondot, hogy a kör gyakran nem ismeri fel, ha sürgetővé vált a szakember-utánpótlás, mi több, a piaci megfontolásban abban is érdekeltek lehetnek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberhiány, hiszen ezzel mesterségesen magas keresletet, ezáltal magas jövedelmet lehet elérni. A nagyvállalati körnek az érdekeltsége éppen ezzel ellentétes, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a szakemberkínálat, mert majd ebben az esetben lesz nagy a merítési lehetőségük, és alacsonyan lehet tartaniuk majd a béreket. Persze, a nagyvállalatoknál a szakmunkásbér így is kellően alacsony ahhoz, hogy senki számára ez aztán ne legyen vonzó.

Tehát nem lenne gond az önök által benyújtott rendszerrel, ha az pontosan fel tudná mérni a jövőbeli munkaerőpiaci helyzetet, de nemhogy a jövőbelit, sajnos még a jelenlegit sem tudjuk pontosan megismerni ezáltal, merthogy a gazdaság egyes ágazatai olyan gyorsan változnak, hogy amit pár évvel ezelőtt hiányszakmának tartottak, azt olykor egy-két év múlva kihaló szakmák között tarthatjuk számon. Ezzel a törvénymódosítással továbbra sem egy dinamikusan működő rendszert építünk, hanem kormányhivatalok közbeiktatásával éppen azt lassítjuk.

Az iskola egy szakmát csak megtanítani képes, pontosabban: csak képes lenne, hogyha a követelmények összhangban lennének a tanulók mentális befogadóképességével. Arra azonban bizonyosan nem alkalmas, hogy valamelyik került (sic!) szakmával egy multinacionális vállalatnál elérhető életpálya előnyeiről és szépségeiről meggyőzze a fiatalokat. Erre csak a nagyvállalatok lehetnének alkalmasak és képesek, az iskola ugyanis a munkaerőpiacnak, nem pedig a képzési piacnak a szereplője.

Az mfkb-k a jövőben a kormányhivatalokkal karöltve a munkaerőpiaci szereplőket elemezve fogalmazzák meg elvárásaikat a képzők felé anélkül, hogy a képzési piac sajátosságait vennék figyelembe. Vagyis akkor, amikor a jövőbeli szakmai képzés arányait és irányait meghatározzák, akkor a munkaerőpiac múltbeli információira kapaszkodnak, illetve semmilyen információt nem gyűjtenek a képzési piac szereplőinek igényeiről. Így a döntések jelentős része azért lesz elhibázott aztán, mert hiányzik a megfelelő információ, sőt sok esetben valószínűleg azt sem fogjuk tudni vagy azt sem tudják, hogy ez a helyzet fennáll, vagyis az információk hiányában hozzák a döntéseket.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy jelenleg nincs olyan információs csatorna, amely annak a területnek az igényeit vagy érdekeit közvetítené az mfkb-k felé, amely döntően az egyéni vállalkozói kört fedi le. Így aztán a bizottságok nem látják ezt a területet, döntéseiknél nem tudják figyelembe venni az érdekeket, pedig ma Magyarországon, eltérően az EU fejlettebb országainak munkaerőpiacaitól, egymillió fölött van az egyéni, valamint a mikro- és kisvállalkozások száma. Ezért hiba egy olyan külföldi szakképzésszervezési szisztéma magyarországi működtetése és továbbvitele, amely országok munka­erő­piaci gazdaságának szerkezete egyáltalán nem hasonlít a hazaira. Elmondható, hogy a struktúrában a kormányok a szakképzés rendszerén keresztül lé­nye­gében ismét csak a multinacionális nagyvállalatok profitszerző képességét finanszírozzák.

Nyilván elrugaszkodtam kissé a témától, de ha önök is fontosnak tartják, mindenképpen meg kellene válaszolni ezeket a problémákat, merthogy a zsákutcából kivezető útra világos és logikus javaslatok léteznek, vagyis az oktatás fejlesztése, a kisvállalkozások igényeinek figyelembevételével a hiányszakmák vonzóvá tétele, életpályamodellek felállításával és tisztességes bérezés bevezetésével. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Pintér képviselő úr. Most megadom a szót Dunai Mónika képviselő asszonynak.

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kifejezetten jó, hogy holnap az Országgyűlés falai között vitanapot fogunk tartani a foglalkoztatásról és a foglalkoztatásbővülésről. Tisztelettel ajánlom Gúr Nándor képviselőtársamnak, hogy ha arra a holnapi vitára eljön, akkor kicsit jobban készüljön fel, mert a mai tudása ezen a területen egy kicsit még fejlesztésre szorul. Amennyiben nem készül fel kicsit jobban a számokból és a tendenciákból, akkor javaslom, hogy majd nagyon figyeljen és jegyzeteljen, hiszen ott majd egy továbbképzés vagy mondhatnánk azt is, szakképzés keretén belül elmélyítheti az ismereteit.

Ugyanis ön, tisztelt képviselőtársam, olyan dolgokat mondott el a magyar szakképzésről, a foglalkoztatásról, a KSH számairól, amelyek egészen egyszerűen messze sem fedik a valóságot. Én azt gondolom, hogy vitatkozni nem lehet azokkal a számokkal, amelyeket a KSH például az idén, 2016 harmadik negyedévében közölt, tehát nem légből kapott számokról van szó. Eszerint igenis a foglalkoztatottak száma 4 millió 391 ezerre növekedett. Ezt nem mi mondjuk, nem a kormánypártok, hanem a KSH adatai között olvashatja és az ő felmérése. A munkanélküliek száma 226 ezer főre esett vissza. Ezt sem mi találtuk ki, hanem a KSH adatai között szerepel.

És valóban, az a szám is, amit Földi László képviselőtársam vezérszónoklatában említett, a 681 ezer fős foglalkoztatás sem légből kapott szám. Ez a 681 ezer fős foglalkoztatás is valódi felmérésen és kimutatásokon alapuló szám. Abban sincs igaza Gúr Nándor képviselőtársamnak, hogy ennek a többsége a külföldi munkavállalók körében lenne, hiszen egy ilyen bontást is olvashatunk, hogy ennek a nagy része, 460 ezer fő a hazai versenyszférában való fog­lal­koztatásbővülést jelentett. Tehát a legnagyobb része hazai munkahelybővítést és foglalkoztatást jelent.

Tisztelt Képviselőtársam! Amit ön a szakképzés rendszeréről elmondott, nem árt, hogyha visszaemlékezik. Ön végigkövette ezeket az éveket, évtizedeket, nagyon jól tudja, hogy a ’90-es években és aztán a 2000-es években a szakképzés olyan irányban haladt, illetve maradt olyan, amilyen, ami már nem biztosította a versenyképes tudást a fiataljainknak. Önöknek nem volt kedvük, erejük vagy egészen egyszerűen nem látták meg, hogy ezen a rendszeren változtatni kell.

Ezt mi megtettük. Most én azt gondolom, hogy a mostani átalakítás kapcsán olyan versenyképes tudást tudunk majd a fiataloknak adni mind a szakképzésben középiskolában, mind pedig a duális képzés folytatásában a felsőoktatásban, amellyel megállják a helyüket Magyarországon, de a tudásuk világszínvonalú tud lenni. Ez a célunk. Remélem, hogy ebben a célunk közös, még ha önök ezt az MSZP padsoraiban nem is vallják be, de remélem, hogy titkon azért drukkolnak nekünk abban, hogy elérjük ezt a célunkat.

A minimálbért említette még. Ha megnézzük, a minimálbérrel kapcsolatban a 2010 előtti nyolc év alatt mindösszesen alig 1 százalékkal emelkedett a nettó minimálbér a szocialista-szabad demokrata kormányzás ideje alatt. Ezen mi úgy módosítottunk, hogy azóta minden évben emelkedik folyamatosan a minimálbér.

(14.30)

Tegyük hozzá, az inflációt is említette, évek óta alig van infláció Magyarországon, tehát a reálbéreket igenis tudatosan a gazdaság fejlesztésével igyekszünk szinten tartani, sőt növelni. Ami megállapodást bizonyára ma már olvasott, amelyet gazdasági miniszterünk már kommunikált a mai napon, igen kedvező béremeléseknek, minimálbér-emelésnek fogunk elé­be nézni a következő időszakban, a következő évektől, és már nemcsak az állami szektorban, hanem a vállalkozói szférában is jelentősen fogjuk tudni a terheket csökkenteni, illetve a munkavállalók bérét ösztönözni, hogy sokkal magasabb legyen.

Ezt a fordulatot tehát végrehajtotta a polgári kormányzás, hogy átalakítsa úgy a szakképzést, hogy az a modern kornak és a modern kihívásoknak megfelelő legyen. Azt én természetesnek tartom, hogy egy rendszer átalakításakor kellenek finomhangolások. Ez az előterjesztés is olyan, hogy annak a megoldását keressük, hogy hogyan lehet még hatékonyabban működtetni. Egyáltalán belefér a vita, egyáltalán, ha a Fidesz-KDNP padsorai között nincs vita, akkor önök azt mondják, hogy hát persze, majd itt megmondja valaki, hogy miről szavazzunk, mit mondjunk.

Nos, képviselőtársam, lehet látni, gondolkodó emberek vannak a padsorainkban, és mindenki a jobb megoldást keresi, és a vita pedig arra való, hogy utána a végén megszülessen az a megoldás, amely az ügynek, nem az egyes képviselők presztízsének, nem is az ellenzék presztízsének, nem is a kormánypártok presztízsének, hanem az ügynek a szolgálatára válik. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Dunai Mónika képviselő asszony. Mivel a vezérszónoki felszólalások végére értünk, ezért kettő percben megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Dunai Mónika képviselő asszony, képviselőtársam, annyit szeretnék javasolni, hogy ne csak számokat lásson, hanem mögöttes tartalmakat is. Tudja, a gondolkodás ott kezdődik, amikor nemcsak a számokra tekintünk rá, hanem a mögöttes tartalmat is megnézzük, és mondjuk, Cseresnyés Péter államtitkár bemondott szavait nem egyből elhisszük, hanem kontrolláljuk, hogy az miből és hogyan rakódik össze. Javaslom önnek és a képviselőtársainak is, hogy holnapra ezt tegyék meg. Még van egy kis ideje, és akkor értelmesen fogunk tudni beszélni a dologról.

A másik része a mondandómnak, hogy ne fejtegessem ezt tovább ‑ a másik része a mondandómnak, államtitkár úr, ha már idefordult, akkor ön felé irányoznám ‑, az pedig megint csak kérdés, de hát ön úgysem válaszol soha semmilyen kérdésre (Derültség a Fidesz soraiból.), tehát majdnem feleslegesnek is tekinthető a feltétele. (Moraj és közbeszólás a Fidesz soraiból: Mi a kérdés?) Nézze, válaszoljon nagyon egyszerűen: a szakképzési rendszer átalakítása, a kormányhivatalokhoz történő átrendezése a folyamatoknak miért szükségszerű? Gyakorlatilag mikor, hol, mit, miről fognak dönteni, mekkora összegben, milyen keretszámok tekintetében, vagy miért a kormányhivatalok hivatottak erre? Ők azok, akik mondjuk, öt évre előre látják a gazdaság működésének mikéntjét, kialakulását? Talán a Kereskedelmi és Iparkamara több tudással bír egyébként erről a kérdéskörről, de az én ismereteim szerint ők sem tudják prognosztizálni az öt év múlva bekövetkezendő folyamatok kialakulását. Márpedig ahhoz, hogy rapid, szükségszerű igényekhez történő előremozdulások, gyors előremozdulások következzenek be, az nem egy bürokratikus szervezet kötelékei közé történő feladat- és hatáskörök áthelyezésével tud megvalósulni.

No, hát néhány kérdést feltettem, arra kérem, válaszoljon. Már most mondom előre, vélhetően nem fog válaszolni, az összefoglalójában meg már nem vagyok kíváncsi rá. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Megkérdezem, kíván‑e még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Megkérdezem, hogy kívánnak‑e az előterjesztői joggal élni. (Nincs jelentkező.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatok benyújtására csütörtökön 16 óráig van lehetőség.

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik az egyes energetikai tárgyú törvények árszabályozási célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A Németh Szilárd István és Galambos Dénes fideszes képvi­selők által benyújtott előterjesztés T/12923. számon a parlamenti informatikai hálózaton elérhető.

Elsőként megadom a szót Németh Szilárd István képviselő úrnak, a napirendi pont előterjesztőjének. Öné a szó, képviselő úr.

Felszólalások:   57-79   79-91   91-104      Ülésnap adatai