Felszólalás adatai

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Néhány olyan észrevételre szeretnék reagálni, ami itt a részletes vitában és korábban a viták során, illetve módosító indítványokban is visszaköszönve megjelenik; nem a teljesség igényével, minden egyes módosítóra, hanem néhány problémára utalva, hogy lássák az ebbéli véleményünket.

Most nem került szóba, de korábban ez sarkalatos vitapont volt, hogy a törvényjavaslatnak az az eleme, úgy vélem, az egyik legfontosabb eleme, amely lehetővé tenné, hogy a közszférában foglalkoztatottak lehetőséget kapjanak a gyermekek otthoni gondozása miatti fizetés nélküli szabadság igénybevétele után, korábbi munkahelyre visszatérve, saját egyoldalú döntésük alapján, hogy választhassák a részmunkaidős foglalkoztatást.

(19.50)

Ebben volt egy vita. Szeretném itt egyértelművé és világossá tenni, az az ellenzéki felvetés, hogy ez magában egyfajta kényszerítést jelent, nincs ilyen. Ez magának a munkavállalónak az egyoldalú döntése, amelyet a munkáltató köteles figyelembe venni. Nem is részletezem tovább, szerintem ebben egyetértünk. Ez egyébként ilyen értelemben egy új jogintézmény bevezetése is.

A második felvetés, ami ehhez kapcsolódott, lehet-e különbséget tenni a versenyszféra és a közszféra foglalkoztatásában ezen a téren. Több olyan alkotmánybírósági határozat is van, ami azt jelenti, hogy a megkülönböztetés egy lehetséges forma, abban az értelemben, ha világosan látjuk, hogy a versenyszférában és a közszférában, ha úgy tetszik, egymástól elkülönülő, nem homogén csoportokba sorolható, ezért eltérő munkajogi szabályozás alanyaiként megjelenhetnek a munkavállalók, ilyen értelemben ez alkotmányosan elfogadható és indokolt. Úgy vélem, itt annak kell a magunk számára utat engedni, ami a részmunkaidős foglalkoztatás közszférába történő bevezetését jelenti, és ennek a lehetőségnek a családokban, az anyák érdekében való megjelenését.

A harmadik megjegyzés, amire szeretnék reagálni, arra vonatkozik - bocsássanak meg, az idő miatt csak egyet emelnék ki -, és ez most is felvetődött a vitában, hogy a munkaügyi ellenőrzéssel kapcsolatos felvetések, a munkaügyi ellenőrzés során olyan típusú szigorítások, olyan új típusú szankciók vannak, amelyek a meglévő jogszabályi környezetet érdemben változtatják.

Azt javasolom mindenféle irónia nélkül, olvassuk együtt az előterjesztést, mi ezt nem véljük felfedezni. Szeretném önöknek mondani, hogy amit ebben az előterjesztésben, a módosításban tettünk, az a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi törvény. 2009. október 1-jétől hatályosak a közigazgatási döntések végrehajthatóvá válásáról szóló rendelkezései, és a rendezett munkaügyi kapcsolatoknak való megfelelés igazolását szolgáló hatósági nyilvántartásokra vonatkozó szabályok összhangjának a megteremtésével függnek össze. Picit hosszú volt, de ennek nyomán látszik az, hogy a szabályozás célja az, hogy a bírságot foglalkoztató, illetve munkáltató a bírságolás jogerős ténye alapján kerüljön nyilvántartásba, függetlenül attól, hogy a befizetési kötelezettségét határidőben teljesítette, vagy sem. Nem jelent változtatást a jelenlegi rendszerben.

Tulajdonképpen egy elemet emelnék még ki, az pedig a munkáltató jogutód nélküli megszűnése esetén a csoportos létszámcsökkentéshez hasonló tájékoztatási kötelezettség előírása. Mi ebben egyértelműen arra törekedtünk, hogy a munkavállalók jogainak a kiszélesítése jelenjen meg, ami ráadásul összhangban áll az Európai Közösségek bíróságának esetjogával is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy tisztelettel viszonyulok a részletes vita során is elmondottakhoz. Úgy vélem, abból a pozitív szándékból táplálkoznak az elmondott gondolatok, hogy szeretné mindenki, hogyha egy vállalható, jó minőségű jogszabály, egy jó minőségű előterjesztést történjen. Álljunk elébe a módosítók során a végszavazásnál, és remélem, nem lesz akadálya annak, hogy részben vagy egészben önök támogatni tudják a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen a megtisztelő vitájukat. Köszönöm, elnök úr. (Burány Sándor tapsol.)