Felszólalás adatai

DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Önt a Magyar Országgyűlés 10 hónappal ezelőtt miniszterelnökké emelte, a programját pedig elfogadta. 10 hónappal ezelőtt az önt támogató liberális képviselők úgy döntöttek, hogy önnek adják a szavazatukat, tették ezt azért, mert a miniszterelnöki megbízatását megelőzően kötöttünk önnel egy szerződést. Azt hiszem, a ciklus végén az utolsó ülésnapon úgy helyes, ha a saját szempontunkból ennek a szerződésnek a teljesedését értékeljük.

Azt vállaltuk ebben a szerződésben közösen, hogy igyekszünk jobb állapotban átadni az országot a következő Országgyűlésnek és a következő kormánynak, mint amilyen állapotban tavaly márciusban-áprilisban volt. Egyrészt azt vállaltuk közösen, hogy gazdasági stabilitást teremtünk, az ország gazdasági talpra állásáért teszünk, ennek megfelelően soroltuk fel azokat a pontokat, amelyek a költségvetést, a gazdaságot érintik, amelyeket meg kell tennünk annak érdekében, hogy a forint ne veszíthessen értékéből, hogy Magyarország talpra állhasson, hogy Magyarországon 10 millió polgár befektetései, megtakarításai, otthona és munkahelye megmaradhasson.

Ha ennek a gazdaságpolitikának az eredményeit tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy ez a 10 hónapos munka sikeres volt. A sikert visszaigazolják egyrészt a különféle piacok értékelései, a forint vásárlóértékének a megmaradása, illetve az, hogy Magyarország azon kevesek közé tartozik ma Európában, akik a válságból úgy tudnak kijönni, hogy erősödtek, nagyobb esélyük van a gazdasági növekedésre, mint a válság bekövetkezését megelőzően. Ennek a munkának az eredményeképpen stabilitást és egy lényegében egykulcsos, 17 százalékos adót hagyunk a következő kormányra, a következő parlamentre, és néhány olyan intézményt teremtettünk ebben az időszakban, amely biztosítja, hogy az a fajta józan gazdaságpolitika, amely ebben a 10 hónapban jellemző volt, folytatódhasson. Itt utalnék az ön által is hivatkozott Költségvetési Tanácsra és a költségvetési plafontörvény elfogadására is, amelyet annak idején a liberális képviselőcsoport kezdeményezésére fogadott el a Magyar Országgyűlés.

Visszaigazolja a gazdasági erőfeszítések eredményeit az a nagyon sok nemzetközi minősítő intézet is, amelyeknek az ítéletei szerint egyöntetűen kijelenthető, hogy Magyarország az európai országok között a legtöbbet tette az elmúlt 10 hónapban annak érdekében, hogy a válságot kezelje.

Volt azonban egy másik közös vállalás is ebben a szerződésben, ez pedig a társadalmi válság kezelése. Azt gondoltuk, hogy sikerrel vesszük majd fel a kesztyűt egy letűnt, de el nem feledhető sötét ideológia, sötét korszak veszélyes gondolataival szemben, a neonáci gondolatokkal szemben egy nyitottabb, befogadóbb és korrektebb társadalmi berendezkedés kiépítése érdekében. Azt gondoltuk ennek kapcsán, hogy sikerrel vehetjük fel a harcot a napjainkban már mindent elárasztó állami és önkormányzati korrupció ellen. És azért hozom ezt a két dolgot együtt, egy mondatban, mert úgy gondolom, hogy minden alkalommal, amikor egy állami vállalatvezetőt vagy egy önkormányzati képviselőt bilincsben vezetnek el, azzal két nagy probléma van. Az egyik, hogy rámutat ennek a politikai korrupciónak a veszélyességére, a másik, hogy több szavazatot hoz minden egyes ilyen eset a szélsőjobbnak.

Azt gondolom, ha ebből a szempontból, ezekből a szempontokból értékeljük az elmúlt 10 hónapot, akkor nem voltunk maradéktalanul sikeresek, a demokrácia és a piacgazdaság erői nem állnak jobban, mint 10 hónappal ezelőtt. Gondolok itt azokra a mérésekre, kimutatásokra, amelyek azt mutatják, hogy Magyarországon a választási részvétel mellett elkötelezett polgárok közül minden ötödik-hatodik ma úgy gondolja, hogy egy szélsőséges pártra, a Jobbikra fog szavazni. E tekintetben tehát a demokrácia erőinek a parlamentben a kampány hátralévő időszakában - ahogy miniszterelnök úr is megjegyezte - bizony van teendője. Hiszen a demokráciánkat és a piacgazdaságot nem elsősorban a politikai váltógazdaság fenyegeti, hanem a szélsőjobb és a mára már mindent elárasztó korrupció. Azt kívánom, hogy a társadalom immunrendszere legalább akkora sikerrel győzze le ezt a veszélyt, mint amekkora kitartással küzdött az ország, a gazdaság talpra állítása érdekében.

Tisztelt Miniszterelnök Úr! A leköszönő és önt támogató liberális képviselők nevében szeretném megköszönni önnek mindazt, amit az elmúlt 10 hónapban Magyarországért tett.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)