Felszólalás adatai

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a területfejlesztéssel és a területrendezéssel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/5129. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/5129/34. számon a honlapon érhetik el.

Emlékeztetem önöket, hogy az Országgyűlés arról döntött, hogy a törvényjavaslat részletes vitáját 4 óra 20 perces időkeretben és egy szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés.

Tisztelt Országgyűlés! Írásban előre bejelentett felszólalások következnek: Pál Tibor képviselő úr, az MSZP képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

(19.20)

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. A területfejlesztési törvény általános vitájában jeleztük már, magam több hozzászólásban is elmondtam, hogy az lenne a jó, ha a területfejlesztésben a területen lévő szervezeteknek - kistérség, megye - nagyobb lehetősége lenne az önállóságra. Itt a vitában elhangzott, hogy nem csinál mást a most benyújtott törvényjavaslat, mint hogy nagyobb szabadságot ad a területfejlesztésben, és akkor elmondtam, hogy három jogszabály kimondottan arról szól, hogy az eddigi jogosítványaikat, a mozgásterüket szűkíti a területfejlesztésben lévő szervezeteknek.

Az egyik az, hogy amikor jeleztük, hogy a minisztérium felé beszámolási kötelezettségük van - nemhogy tájékoztatási, hanem beszámolási kötelezettsége van - a fejlesztési tanácsoknak, akkor itt pont a fideszes képviselő részéről elhangzott, hogy ez nem jelent mást, ezt úgy kell értelmezni, hogy tájékoztató. Azt gondolom, hogy a beszámoló és a tájékoztató között igen nagy különbség van. Ha pedig ebben egyetértünk, hogy a tájékoztatás lenne a jó, akkor azt kéne támogatni, ezért is adtunk be módosító javaslatot, hogy beszámolás helyett tájékoztatási kötelezettsége vagy tájékoztatási feladata legyen a fejlesztési tanácsoknak.

De ugyanígy azt tudom mondani, hogy amikor a törvény arról szól, hogy a kormányzati szerv, magyarul, a kormányhivatal a fejlesztés területén komoly szerepet kap, és a törvényjavaslatban az szerepel, hogy ellenőrzés helyett felügyeli, hogy mi történik a fejlesztési tanácsokban, akkor - a vitában is jeleztem - ez nem arról szól, hogy nagyobb szabadságuk lenne, hanem sokkal inkább azt mutatja a törvényjavaslat, hogy az állam rátelepszik, ráül a területfejlesztésre, nem hagyja az önállóságát. Jó lenne, ha ebben is nagyobb önállóság lenne, ezért nem felügyelet kellene, tehát nem már a folyamatokba beleavatkozni, hanem ellenőrzési feladatokat kéne csak ellátnia; erre is beadtunk egy módosító javaslatot.

Mind a kettő azt a célt szolgálja, hogy nagyobb szabadságot, nagyobb mozgásteret lehessen a területfejlesztésben, területrendezésben biztosítani a szervezeteknek, és hogy ne legyen az a fajta kötöttség, attól való félelem, hogy majd a felsőbb szervek felé való beszámolás és az ő felügyeletük mindig ott lebeg a fejük fölött, hanem valóban szabadon tudjanak dolgozni. Sőt, ez lehetőséget ad arra, hogy talán minél több, adott területet érintő civil szervezetet, szakmai szervezetet, szakmai intézményt bevonjanak a munkájukba, tehát nagyobb mozgásterük legyen, ne kelljen feltétlenül attól félni, hogy a fölfelé való beszámolási kötelezettségük, az ellenőrzés mindig ott lebeg a fejük fölött. Ezért adtunk be módosító javaslatot a képviselőtársaimmal.

Azt kérem, ha itt az általános vitában valóban úgy gondolták, hogy nagyobb szabadságot kell adni, akkor támogassák az általunk benyújtott két módosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Szilágyi László képviselő úr, az LMP-képviselőcsoportból.

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék először is hozzászólni. Itt az általános vitában elmondtuk, hogy ezek a területfejlesztési konzultációs fórumok - akár megyei, akár regionális szinten - meglehetősen viccesre sikerültek. Ugye, említettük azt a példát, hogy mondjuk, a közép-magyarországi régióban ad absurdum úgy néz ki a konzultációs fórum, hogy a megyei közgyűlés elnöke átballag a főpolgármesterhez - száz méter választja el a két irodát egymástól -, ketten megtartják a regionális területfejlesztési konzultációs fórumot, majd hazamennek. Ugyanez Pest megyében úgy néz ki, hogy megint csak a megyei közgyűlés elnöke az érdi polgármesterrel iszik egy kávét. Tehát ez mindenképpen nevetséges ilyen szempontból, a többi régióban meg a többi megyében esetleg egy kicsit jobb a helyzet, de mindenképpen egy nagyon szűk testületnek gondolnánk, és abszolút nem fogja elérni azt a célt, hogy valóban egy konzultatív testület legyen.

A módosító indítványunk arra irányul, hogy egyrészt szélesítsük ki ezt a fórumot, vegyenek részt a területileg illetékes civil szervezetek ebben a munkában konzultációs joggal, legyen ennek nyilvánossága, legyen erről egyáltalán jegyzőkönyv, ez a jegyzőkönyv kerüljön föl a megyei önkormányzatok vagy a regionális testületek honlapjaira, legyen valamiféle nyilvánossága ennek a testületi munkának, ha már ilyen konzultációs fórumokat szeretne bevezetni az előterjesztő.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Alapvetően a 27. ajánlási pontot fogom érinteni, de három megjegyzést azt megelőzően szeretnék tenni.

Az egyik az 5. § j) pontját érinti, ha emlékképeim nem csalnak meg, igen, az pedig arról szól a kiegészítésben, a módosítóban, hogy sajátos pénzügyi kedvezmények igénybevételét biztosító, fejlesztési szempontból együttes kezelésű térség működjön. Fontosnak tartom, mert maga a "pénzügyi" szóhasználat kimaradása jelentőséggel bír.

A másik, amiről ma már szó esett Pál Tibor képviselőtársam részéről, hogy más az ellenőrzési jogosítvány, és más a felügyeleti jogosítvány. Ez visszatükröződik az önkormányzati társulások törvényességi ellenőrzése kapcsán is - nem felügyeleténél -, és ugyanígy visszatükröződik a területfejlesztési tanácsok törvényességi ellenőrzése tekintetében is.

Szintén elhangzott, de szeretném megerősíteni a 14. § (5) bekezdését érintően, hogy nagyon fontos az, hogy a megyei önkormányzatok adott esztendőben tájékoztatják a minisztert, és nem beszámolnak. A megyei önkormányzatok az én ismereteim szerint olyan jogosítványrendszerrel bírnak, amely nem a beszámolási kötelezettséget írja elő vagy kell hogy előírja az ő számukra.

A jelenlegi struktúrában működő szervezetek közül gyakorlatilag sok minden megszüntetésre került: regionális fejlesztési tanácsok, megyei fejlesztési tanácsok, kistérségi fejlesztési tanácsok vagy a Budapesti Agglomerációs Fejlesztés Tanács is, és ugye, az alapvető szerepet a megyei önkormányzatok veszik át az elkövetkezendő időszakban a fejlesztéspolitika tekintetében. Jelenleg szerintem egy jól működő rendszer eltörlése zajlik, amely tekintetében az önkormányzatokhoz, a megyei önkormányzatokhoz koncentrálják a feladatokat. Ugyanakkor minden olyan fórumot életre hívnak, amit ha valójában működtetni is fognak, akkor egy hasonló rendszert fognak felépíteni, és gyakorlatilag akkor nem értem a logikáját, hogy miért is ez az egész.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 28. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amely azt mondja, hogy a szabad vállalkozási zónákban a területfejlesztési célok érdekében külön jogszabályban meghatározott pénzügyi és más kedvezményeket kell biztosítani. Mi azt szeretnénk, ha ezt törvénybe kellene foglalni, hiszen a szabad vállalkozási zónákról Matolcsy György úr bejelentésén kívül nem tudunk semmit: nem tudjuk azt, hogy mi az, milyen jogszabályi feltételeknek kell nekik megfelelni, egyszerűen ez egy eléggé homályos zóna, de mondjuk, ezt itt a matolcsyizmuson belül már megszokhattuk.

De hogy tudjunk egy kicsit többet ezekről a szabad vállalkozási zónákról, ezért volna fontos az, hogy törvényi szinten itt az Országházban megbeszéljük azt, hogy milyen jogosultságaik lehetnek ezeknek a zónáknak, milyen kedvezményeket tudnak biztosítani, hiszen magát az elvet, hogy vannak olyan területei az országnak, ahol fokozottan kell odafigyelni a munkahelyteremtésre, mi is osztjuk, hiszen pontosan erre szolgált az a javaslat a leghátrányosabb helyzetű térségekben történő célzott járulékcsökkentésről, amelyet az LMP is benyújtott az adótörvény módosításaihoz.

Tehát magával az elvvel még akár egyet is tudnánk érteni, de amíg ez teljesen ilyen ködbe burkolózik, mondhatni balladai homályba vész az, hogy mit is akarnak ezek a szabad vállalkozási zónák, addig az állampolgárok joga sérül abban, hogy átlássák ezt a folyamatot, hogy hogyan jönnek létre ezek a szabad vállalkozási zónák.

Ha az államtitkár úr tudna pár mondatot mondani arról, hogy legalábbis tervezetben ez hogyan nézne ki, akkor egy kicsit talán nyugodtabbak lennénk, de a legnyugodtabbak akkor lennénk, ha ezt a 28. ajánlási ponton található módosító javaslatot, miszerint itt az Országházban törvényi szinten beszéljünk (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ezekről a zónákról, elfogadnánk.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Nemény András képviselő úrnak, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az, hogy egy kormány milyen struktúrában gondolkozik általában és most konkrétan a fejlesztéspolitika tekintetében, az alapvetően álláspontunk szerint a kormány dolga, aztán majd az ő felelőssége is lesz.

(19.30)

De ha volt egy jól kialakult struktúra, amiről biztosan tudjuk, hogy jól működött, és pártpolitikán felül működött jól, akkor azért az a minimum, hogy lobbizunk amellett, hogy maradjon meg ebben a formájában. Ezért a mi egyik módosító javaslatunk pont erről szól, hogy a regionális fejlesztési tanácsok ne kerüljenek eltörlésre.

Azt látjuk, azt gondoljuk, hogy ez a megyei szintre való visszalépés - ami egyébként az uniós iránnyal is ellentétes - leginkább csak azért történt, mert más törvényjavaslatok kapcsán a kifosztott megyéknek valamit kell adni, és ez az, amit kapnak. Persze, ettől még csinálhatnák jól, csak ahogyan elhangzott, kevesebb ebben a szabadságuk, és kisebb lesz a hatáskörük ezeknek az új szervezeteknek.

Ami pedig különösen fájó, és a helyieket érinti, hogy a kistérségi vélemények jóval kevésbé fognak integrálódni, mint ahogy az korábban volt. Magam is regionális fejlesztési tanácstag voltam, és tudom, hogy nálunk szinte mindig - és tudom, hogy máshol is így volt - konszenzussal születtek a döntések, tényleg nem politikai szempontok alapján; s az egyes megyék rá voltak kényszerítve arra, hogy meg tudjanak állapodni, és jó döntéseket tudjanak hozni. Ez most nem lesz. Most széttagolt lesz, és biztos, hogy így kevésbé lesz lehívható az a forrás, amely rendelkezésünkre állna.

Attól tartunk, hogy a fejlesztés már önmagában mostohagyerek lesz a jövőben, nemcsak azért, mert most már a fejlesztési miniszter is lemondott, hanem azért, mert láthatóan a költségvetésben erre nagyon kevés vagy inkább semmilyen forrást nem szánnak, pontosabban: költségvetés sincsen még, de biztosak vagyunk benne, hogy vissza nem tudják tenni, ezért ezt az irányt kifejezetten rossznak tartjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nemény képviselőtársamra szeretnék reagálni, hiszen itt azért voltak problémák a regionális fejlesztési tanácsokkal; konkrétan az, hogy túlságosan koncentrálódik oda, ahol a legjobb lobbierővel rendelkező tag van.

Saját régiómat, a dél-alföldi régiót tudnám említeni, ahol a fejlesztési források fele Szeged városába jött. Itt biztos vannak politikai okok is. De ha megnézzük, ez a jelenlegi tervezet még inkább ezt a lobbierőhatást erősíti tovább, hiszen itt valójában azok a polgármesterek, illetve azon pártokban erős emberek települései juthatnak majd hozzá forrásokhoz, akik közel vannak a tűzhöz.

Tehát itt az egész fejlesztési rendszert kellene átgondolni, és számomra úgy tűnik, hogy ezt az egész megyei rendszert csak azért találták önök ki, hogy maradjon már valami a megyénél. Tehát azzal, hogy minden egyes önkormányzati funkciót elvettek a megyéktől, ezáltal kellett nekik valamit adni, hogy legalább a színház megmaradhasson, és ezért kell csupán itt a területfejlesztést odatenni a megyéhez. Pedig véleményünk szerint a kistérségi fejlesztési programoknál, illetve térségi fejlesztési programoknál, tehát alacsonyabb szinten jóval nagyobb lehetőség volna bevonni az állampolgárokat, bevonni a részt vevő társadalmat ebbe az egész fejlesztési folyamatba, és ott lehetne valójában részvételi fejlesztési tervalkotást is megalkotni, és ott lehetne a valódi problémákra a valódi megoldásokat megtalálni, és nem pedig a lobbiérdekek közötti harcban folynak majd el ezek a fejlesztési források.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Kiss Attila képviselő úrnak, a Fidesz-képviselőcsoportból.

KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kissé sántít az a logika, amely szerint szocialista képviselőtársam elmondása szerint megyei kézben vagy a megyéknél nem lenne jó helyen a területfejlesztés; két szempontból is sántít.

Egyrészt az éppen a szocialista képviselőtársaim által állandóan ajnározott és istenített Európai Unióban azért van az a kimondhatatlan szubszidiaritás nevű csodabogár, aminek pontosan az a lényege, hogy minél közelebb vigyük a döntéseket az érintettekhez. Nem hiszem, hogy a megye távolabb lenne, mondjuk, a régióhoz képest. Én az észak-alföldi régióban élek, és nem tudom, hogy nálunk a környéken valaki meg tudná-e mondani, hogy mi az, hogy észak-alföldi régió - az átlagember kint az utcán -, hogy az észak-alföldi régiónak hol a székhelye, vagy ki kötődik oda.

Azt, hogy Hajdú-Bihar megye, a mi esetünkben, szerintem igen sokan meg tudják mondani, nemcsak a megyében, hanem az ország más területén is. Tehát azt gondolom, hogy teljesen hibás ez a logika.

Azt se felejtsük el, hogy egészen a 2000-es évek közepéig, amíg a régiót be nem hozta területfejlesztési egységként, a regionális fejlesztési tanácsokat, ügynökségeket munkaszervezettel az akkori szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség, addig mindig is a megyei szinten dőltek el a területfejlesztési pénzek. Tehát körülbelül 10-15 évig megyei szinten dőltek el. Azzal, hogy most ismét a megyei területre szervezzük át a pályázati támogatásokat, források elosztását, azt gondolom, hogy egyáltalán nem kerül rosszabb helyre megyei szinten egy ilyen forráselosztás, mint a régióknál volt. És ne felejtsük el az elhíresült Lamperth-doktrínát, amelynek mindannyian tudjuk, hogy mi volt az alapja.

Azt gondolom, hogy teljesen értelmezhetetlen ez a logika, a régiónál sem volt sokkal jobb helyen, sőt egyáltalán nem volt jobb helyen a területfejlesztési támogatások elosztása, mint ahogy a megyéknél az lehetne.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek, összesen nyolc kétperces felszólalás lesz egymás után. Gúr Nándor képviselő úr következik, MSZP-képviselőcsoport.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Vágó képviselőtársam, a térségfejlesztési programok alapján, az én ismereteim szerint ezeknek a programoknak az alapján kerültek felhasználásra messze döntő többségükben azok a pénzügyi források. Lehet persze, hogy térségenként más és differenciált ez a kép, Észak-Magyarország tekintetében ezt nyugodt lelkülettel mondhatom. Lehet, hogy más a dél... - a Duna keleti partján elhelyezkedő régióban a helyzet.

A szubszidiaritás megint egy olyan érdekes fogalomrendszer, amit, ha így akarok, akkor így fogok meg, ha úgy akarok, akkor úgy fogok meg. Az előbbiekben elhangzottak alapján persze természetesnek tűnik, hogy a megye a szubszidiaritás elve alapján közelebb áll azokhoz a döntési pontokhoz, mint a régió. A másik oldalról meg azt kell mondjam, hogy gondoljon csak bele a Munkaerő-piaci Alapba - munka törvénykönyve, Munkaerő-piaci Alap -, ahol a kistérségi pénzügyi felhasználások tekintetében lenullázzák a folyamatokat, és országosan koncentrálják. Akkor ott az országos van közelebb a kistérségihez? Szóval, ellentmondásosak ezek a megközelítések. Akkor legalább egyféleképpen cselekednének.

De nekem alapvetően ehhez a törvénytervezethez illesztetten az a bajom, hogy a tervezési folyamat tekintetében úgy ítélem meg, hogy szűkíti a résztvevők körét, nem ad választ az uniós források, úgymond, kezelésére. Gyakorlatilag azzal a helyzettel nézünk szembe, hogy leépíti a regionális intézményrendszert, és szembemegy az uniós irányokkal, mármint azokkal, ami alapvetően a 2014 és a 2020 közötti költségvetési időszak kohéziós és egyéb más támogatási politikájának az alapelveiben meghúzódik.

Így kérdésessé válik valójában az, hogy majd ezen 2014-20-as kohéziós források felhasználása (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), utolérése hol és milyen formában fog érvényesülni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, az általános vitában Pál Tibor képviselőtársammal is elég sokat polemizáltunk azon, hogy a regionális tanácsok kérdése és sorsa hogy fog alakulni, de azt hiszem, a '96-os törvény óta maga az egész rendszer legalább háromszor változott. És ezt mondanám Gúr Nándor képviselőtársamnak is.

Főleg az elosztási rendszer változott több alkalommal, annak a hierarchiája, felépítési rendszere, miniszter alá tartozása vagy egyéb más ilyen kérdések, de azt hiszem, hogy mindegyik rendszer a maga idejében megtette a saját szolgálatát.

Az, hogy most a regionális tanácsok megszűnésével átkerül az elosztási szerep és a tervezési szerep is tulajdonképpen a megyei területfejlesztési tanácsokhoz és azon keresztül a térségi társulásokhoz, ez tulajdonképpen valóban közelebb viszi az állampolgárokhoz a döntési mechanizmust, mert egy megyében lévő, általában térségi társulással és megyei területfejlesztési tanács tagjaival a legnagyobb ismerettel rendelkeznek, és legnagyobb rálátással van arra az egységre, amely egy megyében adott esetben 200 vagy 225 települést magában foglal. Tehát valóban ott látják és ott tudják a legjobban.

A másik pedig az, hogy az állami rendszerből meg viszont vannak az országos kitekintésű vagy az országhatárokon túlnyúló különböző fejlesztési célok, hisz az előző kormány is a 76-ból 36 kiemelt beruházást indított el az Európai Unió engedélyével.

(19.40)

Tehát áttolódnak a hangsúlyok, mert az uniós források között az elkövetkező időszakban is lesz olyan, amely kimondottan az állami nagyberuházások körét fogja elsődlegesen megtestesíteni, és utána az összes többi rendszer pedig a megyei területfejlesztési tanácsokon keresztül, a LEADER-csoportokon keresztül vagy a vidékfejlesztésen keresztül (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) kerül tulajdonképpen elosztásra.

Tehát én nem látom olyan tragikusnak a dolgot, mert ahogyan mondtam, többször átalakult a rendszer.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Pál Tibor képviselő úr, MSZP.

PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Kiss Attila képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az általános vitában is a szubszidiaritás elvéről volt szó, és igen sokat vitatkoztunk róla - közben persze képviselőtársam kiment -, és azt mondtuk, el tudjuk ezt fogadni, mint fontos rendező elvet, szempontot, de a fontos dolog az lenne, hogy ehhez akkor valóban tartsuk meg azt a szintet, ami ezt tudja képviselni, és ez pedig nem más, mint a kistérségi szint. Önök ebben a törvényben pontosan azt csinálják, hogy ezt a szintet szüntetik meg, amelyik igazán azt a célt szolgálja, hogy a településen, a városban lakók bele tudjanak szólni abba, hogy milyen fejlesztést szeretnének, hozzájuk áll közel, ezt a szintet tudják elérni, ezért erre szükség van.

Az is elhangzott a vitában, hogy az, ami jelenleg van, a kistérségi szint, a megyei és a regionális szint, aközött valahogyan a liftezés a fontos dolog, hogy az információk le-fel áramoljanak, alulról a kezdeményezések feljussanak, felülről pedig, amikor az EU-s forrásokért mennek, akkor minél nagyobb szinten lehessen menni.

Itt most egy kicsit csatlakozom ahhoz, amit Nemény képviselőtársam mondott a régiós szinttel kapcsolatban. 2014-ig már az európai uniós forrásokat a régiók lejegyezték, többségében már túl vagyunk. Az igazi feladat a 2014 és a 2020 közötti időszak, amikor kellene valamit mondani. Most önök pont azt csinálják, hogy akik ezt meg tudnák csinálni, mert van megfelelő szakemberük, tudásuk, ismeretük, önök ezt a szintet jelenleg szétverik, egy bizonytalan helyzetet hoznak létre. Az a humán erőforrás, ami ott összegyűlt, ismeri az EU-s nyelvet, ismeri azt a mechanizmust, amin keresztül ezt el lehet érni, ezt most önök szétverik, és az egészet áthelyezik egy olyan megyei szintre, amelyet korábban kiürítettek; bizonytalanság van, és pont az, ami a legfontosabb, és ezekhez az európai uniós források lejegyzéséhez partner lehet, most éppen megszűnik az önök törvénykezése kapcsán.

(Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Kovács Zoltán képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt néhány felszólalás elhangzott. A legutolsóhoz, Pál képviselő úrhoz kapcsolódnék a tekintetben, hogy ott vannak a LEADER-akciócsoportok, amelyek abszolút a kistelepüléseknél, illetve helyben végzik el azt a feladatot, amit ön hiányol ebből a törvényből. Tehát van egy egymásra épülő rendszer. A LEADER-akciócsoportoknál egyébként nemcsak önkormányzatok vannak, hanem vállalkozások, magán- és civil egyesületek, tehát a rendszer még komplexebb, mint ha csak az önkormányzat, illetve az állam lenne a rendszerben.

Vágó képviselő úrnak pedig szeretném elmondani: régebb óta vagyok képviselő, ez nem érdem, de szeretném önnek elmondani, mint új képviselőnek, hogy korábban a rendszer úgy nézett ki, hogy a megyei önkormányzatoknál volt a területfejlesztés. Tehát nem azért adjuk vissza nekik, hogy valamit kapjanak, hanem ott volt, de elvették, és most visszakapják. Ezt a törvényt egyébként még a szocialisták hozták, hogy a megyei önkormányzatoknál van a területfejlesztés, és ehhez képest, amikor a megyei önkormányzatokban erőteljes Fidesz-nyerés volt, akkor hangzott el a már Kiss Attila által, vagy nem tudom, ki által emlegetett lamperthi mondat, hogy "tudjuk a dolgunkat", és meg is változtatjuk ezt a rendszert. Így került kiépítésre az akkori regionális rendszer, amelyik egyébként nem regionális rendszerként funkcionált, hanem úgy funkcionált, hogy a megyékre leosztották a kereteket, és megyén belül döntöttek, akik ebben dönthettek. Tehát magyarul: a legtöbb helyen nem regionálisként működött ez a kialakított rendszer, hanem alapvetően megyénként működött továbbra is. A megyei képviselők egyeztettek e tekintetben a minisztériumi delegáltakkal, hogy akkor miként történik majd a fejlesztés.

Ezt szerettem volna elmondani. Tehát nem azért, hogy legyen feladata a megyének, önkormányzati módosítókról döntöttünk, látszik, hogy mi a megyei feladat, és ez rendkívül komoly feladat lesz a megyéknél, amibe majd bele kell állniuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Nemény András képviselő úrnak, MSZP:

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most inkább Vágó Gábor képviselő úr szavaira szeretnék reagálni. Azt mondta, aránytalan volt a regionális fejlesztési tanácsokban a pénzforráselosztás. Ezt a saját tapasztalatomból cáfolni tudom. Nálunk Vas, Győr, Zala megye adta ki a régiót, és ha ezen az alapon működtek volna az elosztások, ahogyan ön mondta, akkor Győr kapta volna a legtöbb forrást. Ez nem így van, mert tényleg úgy tudtunk mindenben megállapodni, hogy egyharmad-egyharmad arányban tudtuk elosztani, bármiről is legyen szó, bár a lakosságszám és a terület is más megyéknek kedvezett volna, éppen a nem erősebb megyék ezzel sokkal jobban jártak, kompenzálva voltak. Volt is emiatt néhány vita, de egy ilyen rendszerben, ahol többszörös egyeztetés szükséges ahhoz, hogy egy javaslat megszülessen, nemcsak a politikai, hanem a területi alapon, itt tényleg nem tudtak másképp döntések születni, csakis konszenzussal.

Azt pedig, ha valaki benyújt sok pályázatot, és aktívan részt vesz a pályázatírásban, majd az elnyerésben, azt is feltételezi, hogy akkor meg is tudja kapni a későbbiekben azokat a forrásokat. Tehát hogyha ön azt tapasztalta, hogy nem megfelelően részesültek esetleg egyes települések a pályázatokból, lehet, hogy nem pályáztak jól vagy nem pályáztak eleget; minálunk, aki ezt komolyan vette, akár egy kistelepülés, akár egy megye, az minden esetben úgy részesült, ahogyan szeretett volna, és soha nem volt elégedetlenség a regionális fejlesztési tanácsban.

Kiss képviselő úr szavaira is reagálnék 20 másodpercben. Igen, talán Pál Tibor képviselőtársam elmondta, a kistérség és a régió a két legfontosabb szereplő a mostani rendszerben. A megye ebben a formájában, főleg így, valódi hatáskör nélkül, nem fogja tudni ezt a feladatot ellátni. A szubszidiaritás a kistérséget erősítené, a feladatok, a nagyobb feladatok pedig a régiót, ezért gondoljuk mi, hogy a korábbi struktúrát kellene megtartani.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, egyrészt Nemény képviselő úr hozzászólása, másrészt Gúr Nándoré valahol érintette a kistérségi fejlesztési tanácsokat. Szeretném jelezni a képviselő uraknak, hogy igen, valamikor az jól működött, és valamikor még voltak is források a megyei területfejlesztési tanácsnál, amelyet azután nemes egyszerűséggel elvontak, és innentől kezdve kiüresedtek a kistérségi fejlesztési tanácsok.

Képviselő Urak! A fejlesztési tanácsban jelen pillanatban nincs igazán konkrét feladat, amelyet itt el tudnak végezni, hiszen forráslehetőségük sincsen. Tehát azt gondolom, a településeknek jelen pillanatban nincsen különösebb feladatuk ebben a dologban, tehát véleményem szerint normális is az, hogyha a regionális fejlesztési tanácsból ezek a feladatok egyrészt a megyéhez kerülnek, ezáltal az emberek közelébe kerülnek, és a döntéseket is normálisan tudjuk meg, és ami nem működik, mert nincs rá lehetőség, hiszen nem tudunk pénzeket odateremteni, az meg nyilvánvalóan azt a feladatot ne végezze, és azt gondolom, ez így helyes, ami jelen pillanatban a törvényi szabályozásban van.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábor képviselő úrnak, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először a szubszidiaritás elve Kiss Attila képviselőtársamnál merült fel, de utána több képviselőtársam is alkalmazta ezt, és most is, az előbb is hallhattuk, hogy az emberekhez közelebb kerül.

Az emberekhez akkor kerülne valójában közelebb az egész fejlesztési folyamat, hogyha elfogadnák az LMP-nek a 19. ajánlási ponton található módosító javaslatát, amely a nyilvánosság nagyobb mértékű bevonására tesz javaslatot, hiszen akkor volna valóban lehetőség, hogyha nyilvános az egész játék, sokkal többen el tudják mondani, sokkal többen részt tudnak venni a döntéshozatalban, akkor valóban megvalósul a szubszidiaritás elve, de azáltal, hogyha egy szinttel lejjebb visszük, akkor kevésbé.

Azt értem én, hogy vannak olyan európai uniós irányelvek, amelyek a fejlesztéspolitika kapcsán valamiféle egyeztetést is tesznek, egyeztetési kötelezettséget tesznek, viszont azt keveselljük, amit az Unió előír, ezért szeretnénk ezt törvényi szinten is látni. Itt a 19. ajánlási ponton található módosító javaslatunk ezt a nyilvánosságot, ezt a részvételt garantálni tudná, ezért kérjük hozzá a támogatásukat.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

(19.50)

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nemény András képviselőtársam által mondottakhoz szeretnék pár gondolatot hozzáfűzni. Annak idején részese és alapítója voltam a közép-dunántúli régió megalakulásának. Mi szerettünk volna akkor Győr-Moson-Sopron irányába menni, de aztán volt egy fölsőbb utasítás, döntés, hogy mi mégsem mehetünk abba az irányba, hanem Komárommal együtt kell egy régiót alkotnunk. De amit ki szeretnék ebből hangsúlyozni: a megyei területfejlesztési tanácsok voltak valóban azok a szegmensek, amelyeknél az összes térségi társulás, tehát az abban a megyében megalakult összes térségi társulás elnöke tagja volt magának a területfejlesztési tanácsnak.

A régióknál elsődlegesen a megyei közgyűlések elnökei, megyénként egy-egy társulás elnöke kapott szerepet, és ezek általában nem a kistelepülésekről jöttek, hanem a meghatározó, nagyobb településekről. Maga az elosztási szisztéma szerint is, nyugodtan lehet mondani - és itt nem számítom bele azt a pártpolitikai tevékenységet, amely az uniós forrásoknál is fellelhető volt -, általában városi szintre koncentrálódtak a beruházások a regionális tanácsok területéről is. Tehát nagyon pici esélye volt egy kistelepülésnek arra, hogy a régiós szintű pályázatoknál adott esetben sikerre tudja vinni a saját pályázatát.

Amikor a LEADER-ek megjelentek, az adott egy óriási nagy lélegzetnyi lehetőséget és esélyt a kistelepüléseknek, csak tudjuk, hogy ebben az elmúlt két évben, meg a LEADER-csoportok megalakulása körül is óriási nagy gondok, feszültségek voltak, és tudjuk és tapasztaljuk azt is, hogy nagyon sok területen volt visszaélés is a LEADER-csoportoknál. Tehát most is úgy fogalmazok, hogy maga a megyei területfejlesztési tanácsok léte és a találkozás a térségi társulásokkal, valamint a településekkel, egészen biztosan közelebb visz a településekkel, mint adott esetben a regionális döntési mechanizmus, ahol a megyei közgyűlés elnöke és egy-egy térségi társulás elnöke van csak bent.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor képviselő úr, MSZP-képviselőcsoport.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Bebes képviselőtársam, Ékes képviselőtársam, hogyha azt a folyamatot gondoljuk végig, hogy annak idején a megyei önkormányzat - mint ahogy mondták többen is többször - égisze, keretei közepette működött a megyei fejlesztési tanács, akkor vissza kell menni, és meg kell nézni, hogy mondjuk, azok a forrásnagyságrendek, amelyeknek a felhasználására akkor mód és lehetőség volt, hogyan viszonyultak ahhoz, mint amikor nagyobb léptékekben, a regionális fejlesztési tanácsok keretei között történtek mindezek.

Ez azért fontos, mert hogyha egy háromlépcsős rendszert nézünk a régió, a megye és a kistérség viszonylatában, akkor, ha a szubszidiaritásnak akarunk megfelelni, akkor rendben van, a kistérség a legalkalmasabb e tekintetben, hiszen ő van legközelebb. Ha példaként az elkövetkezendő időszak fejlesztéspolitikája, a 2014-20-as európai uniós költségvetés kohéziós támogatásainak az utolérése, a komplex támogatási rendszerek feldolgozása, sok minden egyéb más, akkor meg a régió az, amelyik ehhez van legközelebb. Gyakorlatilag a megye pont a köztes fázisát üli ennek a történetnek.

Nem lehet elvitatni és eltagadni azt, hogy az az átalakulási folyamat, ami ma zajlik fejlesztéspolitika tekintetében, az egyszerűen azért van, mert a megyék ma már semmire, semmire nem valók - idézőjelbe tetten; az önök jóvoltából, hozzáteszem -, mert kiüresítették őket. Magyarul, már intézményfenntartói jogosítványrendszerrel sem bírnak, mint annak idején, amikor kvázi gameszként funkcionáltak. Most ezt a szerepet találták nekik, hogy akkor legyen a fejlesztéspolitika az ő területük. De hozzá kell tennem: ha szubszidiaritás, akkor a kistérségek, ha a nagy Európa-léptékű logikák, forrás-utolérési lehetőségek hatékonysága, akkor meg a régiók.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt szeretném jelezni Gúr képviselő úrnak, hogy igazán a rendszer nem sérül, és persze Pál Tibor úrnak is ezt szeretném jelezni, hogy azt gondolom, azt az infrastruktúrát, amit megteremtettek azáltal, hogy a regionális fejlesztési tanácsok működtek - és nyilván ezeket a feladatokat, amelyek oda voltak delegálva, a megyei önkormányzatok tudják végezni -, nem veri szét ez a rendszer, hanem igenis odatelepíti, ahol ezt a feladatot a legjobban majd el lehet végezni az elkövetkezendő időszakban. Tehát az ellenőrzések, utóellenőrzések, az adott projektek nyomon követése ezen a szinten közelebb is kerül azokhoz a területekhez, ahol a fejlesztési feladatokat elvégzik. Ebből a szempontból azt gondolom, nincs gond.

A másik: azt hiszem, a megye egy fontos feladattal fog bírni, és a fejlesztési pénzek tekintetében is - már amelyek még megmaradtak az elkövetkezendő időszakra - ezt a munkát el tudja végezni. A kistérségben pedig, higgye el, képviselő úr, ezt szeretném mondani, hogy az a munka, amely jelen pillanatban ott folyik, a lehetőség határáig, szinte azt mondom, igazából időtöltésnek jó, és nyilván a feladat elvégzésének egyik módja lehet, de hát források hiányában nem tudunk vitatkozni arról, hogy mondjuk, melyik településre milyen állami forrást, milyen területfejlesztési forrást tud tenni. Ezt a feladatot a megyénél el lehet végezni ugyanolyan színvonalon, mint ahogy eddig a kistérségi fejlesztési tanácsokban ezt tették.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, MSZP.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy ha az elmúlt időszaknak volt olyan pontja, ami viszonylag kevés vitát viselt el, az pontosan a fejlesztési tevékenység volt. Ugyebár önök szokták mondani, hogy romokban van az ország, de ha elmegyünk konkrétan megnézni, mondjuk, Körmendet, mondjuk, Pápát, Szombathelyt, Sopront, akkor nem azt látjuk, hogy romokban van az ország, hanem rendkívül nagy fejlődésen mentek keresztül ezek a települések. Ezt a fejlődést az a szervezeti rendszer biztosította, amit most önök meg akarnak szüntetni, szerintem oktondi módon, és ennek egyedüli oka az lehet, hogy szeretnék a maguk neve alatt létrehozni az új fejlesztési rendszert.

És még valami: ha már elkövették azt a botorságot, hogy megszüntették kvázi a megyéket, akkor valami nevet adjunk a gyereknek, és akkor adunk majd nekik ilyen fejlesztési feladatokat, persze pénz nélkül, mert ugye, a pénz most nem áll a rendelkezésünkre.

Javasolnám önöknek, hogy gondolják meg ennek a jogszabálynak a visszavonását. Elemezzük az elmúlt időszak tapasztalatait. Nem mondom, hogy az egy teljesen felhőtlen időszak volt, de azért visszautasítanám azokat a sanda felvetéseket, amelyek itt ilyen politikai meg egyéb dolgokra céloznak. Uraim, a területfejlesztésben eddig sem volt politika. Területi érdekek voltak, megyei és városi érdekek voltak. Ha megnézzük a jegyzőkönyveket, tisztelt Bebes képviselőtársam, amelyek születtek ezeken a tanácskozásokon, majdhogynem mindegyik konszenzussal, egyhangú szavazással került elfogadásra. Tehát nem voltak ott azért olyan nagy politikai acsarkodások. Az út az út, az iskola az iskola, a kórház az kórház mindenhol, hisz általában viszonylag szívós és folyamatos egyeztetési folyamat után kerültek az előterjesztések eléjük.

Valóban igaz, amit Pál képviselőtársam mond, hogy kiszolgálta ezt egy olyan apparátus, amely erre a szemléletmódra volt kitanítva: a pályázati rendszerre, a döntéshozatali rendszerre. Ez most megszűnik, én sajnálnám, hogyha ez lenne a vége. Inkább egy kis bölcsességet kérnék a tisztelt Háztól: tárgyaljuk ezt újra, vonják vissza ezt az előterjesztést.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Talán tényleg többször nem kívánok hozzászólni a régiós kérdéshez, de hogyha nagyon komolyan megnézzük, és ezzel a kérdéssel Gúr Nándor is ma már többször foglakozott, ha nagyon komolyan megnézzük, az elmúlt időszak talán egyik legsikeresebb fejlesztési tanácsa volt, és talán a legkisebb problémával, a Balaton Fejlesztési Tanács. Merem állítani, hogy tényleg az volt, amelyik saját maga tudott úgy törvényt alkotni, hogy az egész Balatonra a természetvédelmi rendszerre épülő építészhatósági és egyéb más törvényeket is meg tudta a parlamentben alkotni. Ebből a szempontból, ha sikerről beszélünk, akkor ez tényleg az volt.

Ha nézzük az lhh-besorolásokat - annak idején 45 térségi társulásból 36 kapta meg az lhh-besorolást -, és ha megnézzük az ott felhasznált forrásokat és a források hatékonyságát, akkor nagyon sok dologban lehet nyugodtan azt mondani, hogy nem teljesültek azok az álmok, mint amekkora forrás tulajdonképpen ezekre a területekre odament. (Gúr Nándorhoz:) Nándi, ezt te is nagyon jól tudod, hogy sajnos ezzel szembesülni kellett mindenkinek.

(20.00)

Viszont volt egy időszaka magának az átalakítási rendszernek, amikor mindent a régiókba akartak bevinni. Ugye, visszaemlékezünk rá? - mert Lamperth Mónikának volt egy ilyen időszaka, hogy mindent besöpörni a megyéktől a régiókba. De előtte pontosan ennek hatására szűntek meg a megyei területfejlesztési tanácsok, amelyekre minden területfejlesztési tanácstag, még a kistérségi társulási elnökök is úgy emlékeztek, hogy ez hihetetlen pozitív rendszer volt annak ellenére, hogy abban az időszakban uniós források még nem is voltak, ezek előcsatlakozási források voltak, amelyeket hellyel-közzel a megyék kis összegben megkaphattak, és el tudtak osztani, de mégis demokratikusan és tisztességesen el tudták osztani.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces következik Gúr Nándor, képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindössze két dolgot szeretnék érinteni. Az egyik, hogy hasonképpen nyugodt lelkülettel merem mondani, hogy az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács azok közé tartozott, ahol szinte kivétel nélkül - az én emlékképeim szerint - konszenzuselvű döntések születtek, vagy olyan szintűek, ahol messze döntő többséggel születtek a döntések. Kérdezd meg, Jóska, Becsó képviselőtársunkat, és akkor tiszta és világos lesz, hogy így van-e vagy nem.

A másik része a dolognak, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű kistérségek, az a 33, abból csak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 10 van. El lehet képzelni a helyzetet, nem kell, hogy ecseteljem. Ezek a térségek, hogyha ezekből a forrásokból nem jutottak volna megfelelő módon támogatáshoz, akkor ezek - idézőjelben - meghaltak volna. Magyarul, nyugodt a lelkület olyan értelemben, hogy bár lehetnek kételyek, hogy hogyan tudták az érdekeiket érvényre juttatni, mégis tudták, mert források sokaságához, hál' isten, források sokaságához tudtak hozzájutni.

A másik, ami nekem a legnagyobb bajom talán, Bebes képviselőtársam, amiről beszélünk itt az ajánlási pontok kapcsán is, hogy a rendszer nem sérül, de a regionális ügynökség tekintetében a hogyan tovább legalábbis kérdéses sokak számára, énelőttem sem teljesen tiszta. Az, ami ezekben a szervezetekben tudásként felhalmozódott, az, hogyha nem érvényesül vagy nem tud teljes egészében érvényesülni, akkor szerintem nagy veszteséget könyvel el az elkövetkezendő időszakban a rendszer.

Utolsó félmondatom pedig annyi - hogy a mikrofont sikerüljön felcsatolni -, hogy a kistérség szerintem nem időtöltés, nem, az sokkal több attól. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólásra következik Schmidt Csaba képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

SCHMIDT CSABA (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Amikor itt a vitát hallgatom, minthogyha nem ugyanarról az intézményrendszerről beszélnénk képviselőtársaimmal. Nekem volt alkalmam regionális fejlesztési tanácsok munkájában részt venni az elmúlt négy évben, amikor megyei jogú város képviselőjeként részt vettem a tanács munkájában, és azt kell hogy mondjam, ezek a tanácsok egyáltalán nem szolgálták a regionális fejlesztéseket. Ahogy Kovács képviselőtársam elmondta, minden esetben megyére osztották le a forrásokat, és megyei szinten történtek egyeztetések arra vonatkozóan, hogy egy-egy forrás hogyan kerüljön elosztásra. Ráadásul minden egyes esetben a megyei képviselőkre hagyatkoztak arra vonatkozóan, hogy valójában ez a fejlesztés szükséges vagy nem szükséges az adott megyében, hiszen nem volt kitekintésük, mondjuk, egy veszprémi képviselőnek a Komárom-Esztergom megyei vagy a Duna-parti problémákra. Tehát én azt tudom mondani, hogy ezek a fejlesztési tanácsok nem tudták jól ellátni a feladatukat, mert nem látták át a feladatot.

Az más kérdés, hogy konszenzusos döntések születtek. Igen, mert tulajdonképpen ezekben a tanácsokban semmiféle komoly döntés nem született. Előterjesztések voltak, amelyekhez az NFÜ hozzájárulása volt szükséges minden egyes esetben, és hogyha egy módosító javaslatban vagy egy más, az előterjesztéshez képest konszenzus volt a jelenlévők között, hogy ezt meg kellene változtatni, akkor is, ha valószínűleg ez nem ment át, a fejlesztési tanács döntését figyelembe véve sem, az NFÜ ezt nem támogatta.

Tehát én azt tudom mondani, hogy a rendszer nem volt jó, változtatni kell rajta. Vissza kell térni ahhoz a rendszerhez, amely a megyékre épít, és azt gondolom, fontos, hogy ez korábban is így működött, mert a megye egy átlátható fejlesztési egység, ezért én javaslom, hogy ezt fogadjuk el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, MSZP.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én ahhoz a gondolathoz visszamennék, amit Bebes képviselő úr mondott, hogy nem sérül a rendszer, mondta, hogy megmarad, és hogy a rendszer tud működni, én azt gondolom, hogy nagyon nagy mértékben sérül a rendszer. Nem azért, hogy a szintek megváltoznak vagy nem változnak, ez egy kérdés - azt látjuk, hogy meg fog változni -, de az igazi sérülés nem ebben van. Az igazi sérülése majd az új rendszernek abban lesz, hogy az önállóságát elveszti.

A legelején hozzászóltam, és elmondtam, hogy a 10. és a 16. módosító javaslatunkban kísérletet teszünk arra, hogy a minisztériumnak való beszámolási kötelezettséget egy tájékoztatási szintre vigyük vissza. Itt vannak idősebb képviselőtársaim, nem akarok senkit megbántani, de mindannyian tudjuk, hogy amikor egy megyének be kell számolnia a miniszternek, a minisztérium felé, és a miniszter mond valamit, hogy ő mit szeretne, azt hogyan értik a megyei beszámoláson részt vevő személyek. Azok úgy értik, hogy ez a megrendelése a kormánynak, ezt kell csinálnunk. Lehet, hogy ez még jó dolog is, egy percig sem vitatom, de lehet, hogy nem jó, mert azt mondják, de hát, ez a miniszter ott nem tudja fönn Budapesten, hogy mi az, ami nekünk itt a megyében kellene, de a függési viszony, a beszámolási kötelezettség arra készteti őket, hogy szentírásnak vegyék, és egyáltalán nem biztos, hogy a bölcsek köve a miniszter zsebében van. Rengeteg ilyen kezdeményezést lehetett már látni korábban, amikor a feljebbvaló a személyi tekintélyével visszaél. Én azt gondolom, hogy ez sérül, ez a szempont sérül az új rendszerben, és szerintem ez a legnagyobb problémája.

De ugyanez igaz, amikor a kormányhivatal nem ellenőrzi, hanem felügyeli azt, amit majd csinálnak a megyei szinteken. Az ugyanazt jelenti, hogy nap mint nap a kormányhivatalnak kell majd megfelelni, és ha a kormányhivatal valamit megrendel, akkor nem fognak azon gondolkodni helyben, hogy azt megcsinálják vagy ne csinálják. Természetesen meg fogják csinálni, mert egy kormányhivatal rendelte meg, ahol nagyon komoly emberek ülnek. (Az elnök csenget.) Itt sérül a rendszer. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra jelentkezik Bebes István képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport.

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kell hogy válaszoljak Gúr képviselő úrnak, mert igazán azt látom, hogy próbálja elterelni a lényegről a szót, hiszen a kistérségi fejlesztési tanácsokról beszéltem, ami, képviselő úr, amikor még volt hazai forrás, akkor nyilván megvolt az értelme annak, hogy a települések megvitatták, és megpróbálták ezeket a forrásokat a megfelelő helyre delegálni. De amikor ezek a hazai források elfogytak, kiüresedtek ezek a források, hiszen a megye nem tudott a különböző kistérségbe fejlesztési forrásokat adni, mert önök pontosan ezt a levegőt elszívták előlük, innentől kezdve ténylegesen csak egy-egy döntést tudtunk hozni, mást nem. Én azt gondolom, hogy ez az, amiről beszélek, amikor jelen pillanatban, mondjuk, egy dolgot tárgyal meg egy kistérségi fejlesztési tanács, a következő évi költségvetését a fejlesztési tanácsnak, amit vagy elfogad, vagy esetleg nem fogad el; ez az egyik része ennek a dolognak.

Én azt gondolom, nem sérül a rendszer, visszatérnék erre Pál képviselő úrnak. Azok a kollégák, akik a humán infrastruktúrát képviselik ezekben a rendszerekben, azok a következő időszakban is el kell hogy lássák a feladatukat. Ami pedig azt illeti - szeretnék visszautalni egy olyan döntésre, amelyre a helyi képviselők talán emlékeznek -, amikor mondjuk, a körmendi kastély forrásait illetően próbáltunk megfelelő döntést hozni, az NFÜ-ben háromszor kaszáltak el bennünket, aztán negyedikre olyan döntést hoztak, hogy még véletlenül se tudjuk beadni a pályázatot. Tehát én azt gondolom, hogy így működött "önállóan" az a rendszer. Ennyit szerettem volna az önállóságról mondani.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Veres János képviselő úrnak, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az iménti hozzászólás kapcsán Bebes képviselő úr a kistérség és a megye viszonyában azt próbálta meg különbségként megemlíteni, hogy a kistérségben nincs forrás, ezért szinte értelmetlen tanácskozásokat tartanak. (Közbeszólás: Fejlesztési forrás.) Fejlesztési forrás, igen. Képviselő úr, a megyénél mennyi fejlesztési forrás lesz jövőre és azt követően?

(20.10)

A megye mint helyszín, mint cím a jövő évi elfogadott költségvetésben milyen fejlesztési forrásokkal rendelkezik? Miről tud dönteni a megye a következő évben? Nulla fejlesztési forrásról. Tehát önök most egy olyan törvénymódosítást védenek itt az Országgyűlésben, amely nyilvánvalóan egy olyan feladatot fog odatelepíteni valahová, amihez egyáltalán nincs pénz a költségvetésben. Csak azért nincs, mert jelen pillanatban Magyarország költségvetése nem engedheti azt meg, hogy saját nemzeti forrást telepítsen bárhová is fejlesztési céllal, akár megyéhez, akár régióhoz, ha nézzük. Ez azóta van így, amióta Magyarország európai uniós tagországgá vált, hiszen akkor Magyarország kiváltotta uniós forrásokból a korábban nemzeti forrásból biztosított fejlesztési forrásokat. Ezért tehát az a gondolat volt elhibázott, amikor azt gondolták, hogy ha már intézményt nem tud fenntartani a megye, akkor majd csináljon fejlesztést. Nem tud fejlesztést csinálni, mert nulla forint van a jövő évi költségvetésben erre a célra tervezve.

Ha már szóba jött ez a bizonyos lhh-s ügy, az igazi probléma az, hogy most nem folytatódnak azok a megkezdett lhh-s ügyek, amelyek el lettek indítva, egyharmada, fele, melyik kistérségben mennyi, nem fog megvalósulni, mert az átalakult új, immáron fideszes többségű csapatok nem hajtják végre a megkezdett lhh-s fejlesztési programokat. Én nagyon-nagyon csalódott vagyok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét illetően - Nándi beszélt itt a borsodiakról -; nálunk minden egyes lhh-s térségben legalább az egyharmada a programoknak megvalósítatlanul fog maradni, és csak azért, mert hozzá nem értés, hanyagság, oda nem figyelés van az elmúlt egy évben, ami történik.

Köszönöm az időt. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én Veres János képviselőtársammal nem mennék bele nagyon mély vitákba, mert azt hiszem, hogy nem a törvényhez tartozik, és nagyon sok dolognak nem lenne értelme, ha arról kezdenénk el vitatkozni, hogy mi, mikor, hogyan és miért történt, és adott esetben melyik milyen háttéralkuk vagy politikai nyomásgyakorlás történt meg. Ha most itt beszélünk az uniós forrásokról, a költségvetés szempontjából a jövő évi elosztható keret 1000 milliárd forint környékén van. Ugye, János, ennyi? Mert tényleg ennyi. Mennyi az ehhez hozzácsatlakozó magyar forrás? 260 milliárd (Dr. Veres János: Az önerő, persze.), ami az önerőt fogja biztosítani. Beszéltük idáig, hogy bizonyos részét a régió osztotta el ezeknek a forrásoknak. Ha most ezeket a szerepeket átveszik a megyei területfejlesztési tanácsok, akkor abban a pillanatban (Dr. Veres János: Nem tudják átvenni.) - tudom én azt, hogy mire gondol, csak ki kell futtatni ezt az 1000 milliárdot, egyszer ki is kell futtatni, és ebbe beletartoznak az lhh-s besorolású térségek is. Nekem is van egy ilyen, nemrég Devecser, Kolontár és annak térsége az lhh-s besorolású rangot kapta meg a katasztrófa kapcsán.

Bízom benne, hogy annak a térségnek is valamilyen úton-módon jutni fognak olyan források, amelyek az lhh-s forrásból törvény alapján ennek a 33 térségi társulásnak idáig is jutottak, de nagyon jól tudja minden képviselő, hogy '13-ig az összes uniós forrást ki kell futtatni, úgy, hogy az '15-ig fölhasználásra is kerüljön, mert különben, ha nem tudjuk fölhasználni, akkor a visszafizetés jogkövetését fogja maga után vonni, ezt mindannyian látjuk és tudjuk. Egészen biztos, hogy ebből a szempontból minden olyan lépést meg fogunk annak érdekében tenni, hogy ezek a források valóban felhasználásra is kerüljenek, és törvényesen kerüljenek felhasználásra.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalások következnek. Összesen hét kétperces felszólalás van hátra - eddig. Két percre megadom a szót Ipkovich György képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg azért jelentkeznek ennyien, mert rendkívül izgalmas témát tárgyalunk, hisz a fejlesztések a települések egyik legfontosabb kérdése.

Ékes képviselőtársam valószínű elbotlott a szóval, mert nem szüntették meg korábban a megyei fejlesztési tanácsokat; a szerepük egy kicsit visszaszorult a forrásleosztáshoz képest. Mégis azt mondom, Bebes képviselőtársamnak annyit mondok, hogy az általa felhozott példa pontosan azt bizonyítja, hogy nem politikai szempontok alapján hozták a döntéseket a regionális fejlesztési tanácsban. Az a konkrét példa, amit tetszik említeni a Batthyány-kastélynál, ha a leadott szavazatok párthovatartozását meg tetszik nézni, hát elég vegyes a kép pró is, meg kontra is - azt hiszem, annak idején én szocialistaként is támogattam az ön előterjesztését -, területi alapon történt más döntés, és nem politikai alapon.

Ha már itt tartunk, nyilvánvaló, hogy voltak olyan fejlesztési kérdések, ahol legalább egy regionális szemlélet szükségeltetett, a fürdőfejlesztésekben -nem mindegy, hogy milyen leosztásban, milyen idegenforgalmi potenciált megmozgatva kerültek sorra a fürdőfejlesztések -, de mondhatnám akár a műemlékfejlesztéseket is, sokkal koncentráltabban, nagyobb léptékeket lehetett meglépni a műemlék-helyreállítás során, mint akár megyei, akár városi elbírálás során. Tehát vannak olyan szempontok, amik éppen azt indokolják, hogy ilyen léptékben való gondolkodás szükséges.

Nem is beszélve, mondjuk, a közlekedésfejlesztésről. A mi régiónk azért volt szerencsés, Ékes úr, mert észak-déli elhúzódásunkban megtaláltuk pontosan az észak-déli közlekedési fejlesztési lehetőséget, aminek a mentén rendkívül sok beruházást tudtunk megvalósítani. Bebes képviselőtársunk el fogja mondani, hogy a felújított körmendi állomás pontosan egy ilyen jellegű együttműködés megvalósulásának köszönhető. Tehát én mégis azt mondom, hogy most van időnk. Úgy néz ki, hogy fejlesztésre nem nagyon lesz pénz, ahogyan Veres képviselőtársunk elmondta, egy ideig. Meg kellene ismét közösen gondolni a fejlesztési kérdéseket, nem négy évre szólnak ezek a döntések.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Lakatosné Sira Magdolna képviselő asszonynak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

LAKATOSNÉ SIRA MAGDOLNA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Veres János képviselőtársam felszólalására reagálnék, és felhívnám a figyelmét arra, hogy az előző kormánnyal szemben komoly területfejlesztési forráselosztás folyik a mostani kormány óta. Ugyanis területfejlesztésről csak akkor beszélhetünk halmozottan hátrányos helyzetű térségek esetében, ha a regionális forráselosztásnál nem lakosságarányosan osztjuk el a forrást és kapják ezt meg címkézetten az lhh-s települések, hanem olyan pályázatokat írunk ki, hogy egyrészről vannak ezek a címkézett támogatások, másrészt pedig az egyéb, akár regionális pályázatokra, akár központi pályázatokra pályázhatnak az önkormányzatok vagy vállalkozások.

Konkrét példát is szeretnék mondani: például az észak-alföldi régióban turisztikai szolgáltatásra amellett, hogy van az 5 ezer lélekszám alatti kistelepülések EMVA-s pályázati rendszere, amellett, hogy volt az lhh-s program, most az önkormányzatok lélekszámhatár nélkül is pályázhatnak turisztikai szolgáltatásfejlesztésre, természetesen nem ugyanazokra a fejlesztésekre, hanem különböző forrást igénylő fejlesztésekre. De ugyanez igaz a vállalkozásokra is, tehát központi forrásból pályázhatnak a kisvállalkozások technológiafejlesztésre, pályázhattak 5 ezer lélekszám alatt az EMVA-forrásból, és egyébként pedig pályázhatnak mikrovállalkozás-fejlesztésre szintén egy másik forrásból, vagy telephelyfejlesztésre a regionális operatív programból.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, az LMP képviselőcsoportjából.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 31. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Ezen törvényhelyen a törvény fölsorolja például a kiváló termőhelyi adottságú szántóterület övezetet, a kiváló termőhelyi adottságú erdőterületi övezetet, a magterületi övezetet, az ökológiai folyosó övezetet, az erdőtelepítésre alkalmas területi övezetet, viszont kimaradt egy nagyon fontos természeti értékeket védő övezet, a Natura 2000 terület övezete. Ez azért fontos itt a területfelhasználási engedély kibocsátásánál, hiszen úgy gondoljuk, hogy a Natura 2000 területeket nem szabad elhanyagolni, ezek nagyon fontos területek az ökológiai sokszínűség megóvása szempontjából, és az egész területfejlesztés az ökológiai sokszínűség megóvásával együtt tartható csak fenn.

Ezért azt szeretnénk elérni, hogy itt a 31. ajánlási pontban Szilágyi Péter, Szilágyi László és Szabó Rebeka módosító javaslatát fontolja meg a kormányzat, ha nem is szó szerint ezt veszi át, de a Natura 2000-es területeket is ugyanúgy vegyük be ezen területek közé, hiszen ha már a kiváló termőhelyű területeinket megvédjük, akkor a kiváló természeti értékeket fölsorakoztató területeinket is ugyanúgy védjük meg. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Bebes István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

(20.20)

BEBES ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kell reagálnom Ipkovich képviselő úrnak, mert én azt próbáltam meg Pál Tibor hozzászólására véleményként megfogalmazni, hogy ő abba az irányba tolta, hogy milyen önállósága is lesz az elkövetkezendő időszakban, mondjuk, a megyei területfejlesztésnek. Pontosan az, ami a regionális fejlesztési tanácsoknak volt az önök idejében. Higgye el, képviselő úr, nem a regionális fejlesztési tanács döntése volt az, amely megvétózta pontosan azt a projektet, amiről én beszéltem, hanem a regionális fejlesztési tanács hozott egy normális döntést, idefenn pedig az NFÜ részéről azt olyan irányba tolták el, hogy lehetőség szerint ne nyerhessen a körmendi kastélypályázat. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Ez nem így volt! - De most igen!) De ez sajnos így volt, hiszen amikor olyan javaslatot tesznek a városnak, hogy úgy dolgozza át, hogy arra még időt sem hagynak neki, mindösszesen két hét alatt terveket és feladatokat, megvalósíthatósági tanulmányokat készítsen, azt gondolom, ez egy elég furcsa döntés volt az NFÜ részéről. Ezt sajnos nem tudta fejleszteni a regionális fejlesztési tanács, ilyen önállósága volt a regionális fejlesztési tanácsnak.

Reméljük, egy picivel nagyobb lesz majd a megyei területfejlesztési tanácsoknak, és már akkor eredményt értünk el, közelebb került az állampolgárokhoz, a döntéseket tudjuk indokolni, az emberek is megismerhetik a döntéseket, amelyeket a megyei területfejlesztés hozni fog. Azt gondolom, a rendszer jól fogja szolgálni majd később a fejlesztési pénzek odaítélését.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP-képviselőcsoport.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Négy dolgot szeretnék nagyon röviden mondani ebben a két percben. Az egyik az, hogy milyen önállóságról beszélnek önök, amikor ebben a törvénytervezetben gyakorlatilag az önállóságot annullálják, a miniszternek való beszámolási kötelezettség és sok minden egyéb más korlátok közé fogja szorítani a megyei fejlesztési tanácsok akár döntési szabadságát is? Milyenről beszélnek?

A második dolog: Schmidt Csaba képviselőtársam említette, hogy a megyék keretei között miért jó vagy miért lehet hatékonyan felhasználni a forrásokat. Én azt nem vitatom, hogy lehet hatékonyan felhasználni a forrásokat, de szeretném mondani, hogy nemcsak olyan fejlesztések vannak - óvoda, iskola -, amelyek mondjuk, kistérségi határokat átlépnek, hanem olyanok is, amelyek megyehatárokat átlépnek. Erre példák sokaságát lehet az elmúlt időszakból származtatni. Ilyen értelemben nem érdemes arról vitatkozni, hogy melyik terület, a megye vagy a régió a helyénvaló. Önök így gondolják, de azért gondolják így, mert kiürítették a megyéket, és nem találnak más szerepet a számukra.

Lakatosné Sira Magdolna képviselőtársamnak csak annyit szeretnék mondani, hogy nem tudom, minden régióban így volt-e, de van olyan régió, ahol pozitív diszkriminációk érvényesültek a fejlesztéspolitika tekintetében a halmozottan hátrányos helyzetű, leghátrányosabb helyzetű kistérségek vonatkozásában. Észak-Magyarország fejlesztési tanácsa tekintetében ez így volt. Azt ott helyben kellett volna, akkor úgymond számon kérni, ha nem úgy volt.

Az utolsó mondatom az, hogy én igazából azt nem értem, miért kell mindig mindent átkeresztelni, ha valami hasonlót csinálnak a dologból. Mondjuk, a példa szinonimája: a Munkaerő-piaci Alapot nemzeti foglalkoztatási alapra keresztelik, miközben 55 000 millió forinttal kevesebb pénz lesz benne jövőre, mint az idén van. Ha ilyen átkeresztelések és ilyen hozadékok vannak, akkor az nem igazán támogatható.

Köszönöm szépen a figyelmeztetést. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, Fidesz-képviselőcsoport.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tényleg lezárva, mert ennek így semmi értelme nincsen. Egy dolgot Nemény képviselőtársam és Gúr képviselőtársam is higgyen el. Én részese lehettem térségi társulás alakításának, mint ahogy vezetője voltam, anno dacumál megyei területfejlesztési tanács alapítójaként is részt vettem, regionális fejlesztési tanács alapítójaként is. Egy dolgot higgyenek el nekem - és tényleg nagy nevek születtek, mert ott volt Szaló Péter, Szegvári Péter, aki régióval, területfejlesztéssel foglalkozik, mindenki ismeri ezeket a neveket -, a legközvetlenebb, a legdemokratikusabb a megyei területfejlesztési tanács volt. Ezt higgye el nekem, aki tényleg részt vettem benne, tudom, és nyugodtan és bátran merem azt mondani, hogy a legdemokratikusabb és a legközvetlenebb is az volt, és ő érintkezett legjobban a kistérségi településekkel, őneki volt rálátása és hatása a kistérségi településekre.

Én is tudnék mondani iskolát, amelyik 1850-ben épült, a WC-je, elnézést, az illemhelye ma is kint van az iskolának, 137 százalékon működik. A regionális tanácsnál háromszor lesöpörték. Olyan iskola meg kapott pályázati forrást a regionális tanácstól aula építésére, amelyik 20 éves iskola volt. Amelyik 137 százalékon működik - több mint 150 éves iskoláról van szó -, annak mind a háromszor kivágták a pályázatát. Föl lehetne tenni a kérdést, hogy miért, de ez nem érdekes.

Vágó Gábor képviselőtársam mondta itt a Natura-dolgot. A Natura-hálózatok az Európai Unió és a magyar kormány között annak idején már ki lettek jelöve. Voltak olyan problémák - itt talán az MSZP-s képviselőtársaim is visszaemlékeznek rá -, amikor Duna-híd építése után nem lehetett utat építeni, mert pont beleesett a Natura 2000 határterületébe, vele szemben meg ott volt a honvédségi védelmi terület (Az elnök csengetéssel jelzi a felszólalási idő leteltét.), és polémiában volt az akkori kormány, hogy most abból a szempontból mit csináljon. Tehát nem úgy működik, hogy a társulás eldönti, hogy ő most Natura 2000-et akar csinálni, mert az tényleg az Unió és a magyar kormány közötti megállapodás kérdése volt.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Nemény András képviselő úr, MSZP.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Veres képviselőtársamnak én sok mindent tudnék mondani itt a kastélyprojekttel kapcsolatban, de iránta való tiszteletből egyáltalán nem teszem. Ha itt lesz egyszer Manninger Jenő és Kovács Ferenc képviselőtársunk a Fidesz soraiból, akkor majd ők hozzátesznek valamit, ha akarnak.

Lakatosné Sira Magdolnának pedig annyit mondanék, hogy az új forráselosztás, mint mondtuk, nem igaz, mert nincs forrás. Vagy, ha úgy vesszük, hogy a nullát akarjuk elosztani, akkor valóban igazságos lesz, mert senki nem fog semmilyen forrást kapni, de nem hiszem, hogy ez lesz a cél.

Végül pedig Pál Tibor gondolatához kapcsolódnék annyiban, hogy sérül a rendszer, mondta képviselőtársam, leginkább az önállóság területén. Igen, ez nemcsak a felügyeletnél, a beszámolásnál van így, hanem még egy fontos dologban, az pedig, hogy a miniszter gyakorolja a tulajdonosi jogokat az rfü-k felett. Az rfü-k vezetősége - azt hiszem, elnöke vagy igazgatója volt - a közösségi akaratot teljesítette be. Most nem nehéz elképzelnünk, hogy a jövőben a miniszternek fog megfelelni, ami azt jelenti, ha őszinték vagyunk, ez konkrét megrendelések formájában fog megtestesülni vagy megtestesülhet. Előfordulhat, hogy mondjuk, egy kistelepülésen azt mondja a miniszter, hogy márpedig itt krematórium fog épülni, még akkor is, ha a kistelepülés esetleg spermabankra pályázott. Nem hiszem, hogy ezt akarjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt az alapvető probléma valóban azon a területen van, hogy milyen jogkörrel, milyen forrással, milyen feladatra is hozzák létre azt a szervezetet, amelyben lehet, hogy Ékes képviselő úrnak igaza volt, hogy az milyen jól működött annak idején, de az egészen más struktúra volt, egészen más forráslehetőségekkel.

Egy bizonyos - és ezt Sira Magdolnának is mondom -, lehet, hogy a mostani regionális fejlesztési tanács tud ilyen jellegű forrásokból ilyen pályázatot kiírni, de a megyei nem fog tudni. Bármennyire is szeretnék, nincs az európai forrásfelhasználásban a megyei fejlesztési tanács szereplőként benne.

Nincs elfogadtatva, nem tudják már önök sem elfogadtatni, forrást nem tudtak mellé rendelni a jövő évi költségvetésben, ezért egy névleges szerepkörrel rendelkező intézmény, szervezet, nem tudom, mi lesz majd, egy biztos: komoly döntéseket semmiben sem fog tudni hozni, hiszen forrás nem lesz rábízva.

Amit Bebes képviselő úr elmondott, hogy milyen jó lett volna, ha tudtak volna valamilyen módon forrásokat allokálni, nem fognak tudni, mert egyrészt nem lesz forrásuk, nem lesz európai forrás fölött rendelkezési jogkörük. A harmadik dolog, már megbocsássanak, de ha ebben a kettőben nem lesz jogköre, nemzeti forrást meg teljesen bizonyos, hogy a hátralévő néhány évben nem fog tudni kapni a költségvetésből, hiszen nem lesz Magyarország helyzete olyan fényes, hogy külön tudna az uniós források mellé nemzeti forrást is biztosítani.

Ebből következően ez a mostani javaslat létrehoz egy olyan szervezeti struktúrát, amely nem fog tudni miről dönteni, nem lesz hozzá forrás, és ráadásul még olyan mértékben van a miniszternek alárendelve, mint amilyen mértékben soha nem volt sem a regionális, sem a megyei fejlesztési tanács alárendelve miniszternek, hiszen sehol nem volt soha beszámolási kötelezettség.

(20.30)

Éppen az Európai Unió próbaként biztosított PHARE-támogatásának eredményeképpen annak idején ez úgy lett létrehozva, hogy ez egy meglehetősen erős autonómiát élvezett. Ez nem lesz egy autonóm intézmény. Hát nézze meg! Beszámol a miniszternek. Hát micsoda egy dolog ez? Ez nyilvánvalóan egy komolytalan intézmény lesz ebből a szempontból a benyújtott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) javaslat szerint. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pál Tibor képviselő úrnak, MSZP.

PÁL TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szerintem a területfejlesztéssel kapcsolatban megegyezhetünk abban, hogy mindig is lesznek sérelmek, merthogy mindig több lesz az igény, mint amennyi a forrás. Ezt elég jól látjuk, és az általános vitában is elmondtuk, hogy a 2014-2020 közötti időszakra az előkészületek nemzeti szinten már 2012 év közepén lezárulnak. Tehát már a szakmai munkák folynak.

Ezeket egyébként pont a regionális fejlesztési tanácsok és az ő munkaszervezeteik végzik, azok a szakemberek vannak ott. Ez alapján derül majd ki 2012 év végétől 2014-ig, hogy milyen területekre lesznek pályázatok kiírva. Tehát valójában, azt kell, hogy mondjam, a tervezési szakaszon már réges-régen túl vagyunk. Valószínűleg inkább ezzel kellene foglalkozni, mint azzal, hogy most a kiüresedett megyének valamilyen funkciót adjunk. Ezt a folyamatot, azt gondolom, érdemes volna végignézni, hogy a majdan elnyert forrásokat egyébként hogyan és milyen területre kívánják felhasználni, mert ez fogja meghatározni majd, hogy milyen irányba lehet elmozdulni.

De én egy másik módosító javaslatunkra is felhívnám az önök figyelmét, ez pedig a 34. számú, ami nem a területfejlesztéssel, hanem a területrendezéssel foglalkozik, mert ez talán kevesebb figyelmet kap a törvénymódosításnál. Itt az önök javaslatában az áll, hogy a területrendezési terveket 10 évenként kell felülbírálni és újratervezni. A mi módosító javaslatunk arról szól, hogy ezt ne 10 évenként, hanem 5 évenként tegyük meg. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül át kell dolgozni. Nem jelenti azt, hogy vadonatújat kell csinálni. De hogy legalább 5 évenként rá kelljen egy ilyen területrendezési tervre nézni, rövidebb időn belül, és ha szükséges, ha van megrendelés, ha van valami igény, van javaslat, akkor ezt át lehessen vezetni a területrendezési terveken, és ne kelljen azt mondani, hogy hát sajnos nem tudunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) vele mit kezdeni, hiszen majd 10 év múlva kerül újragondolásra ez a terv.

Ezért javaslom, hogy a 34. módosító javaslatunkat is támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Biztos, hogy nincs köztünk vita Ékes képviselőtársammal a tekintetben, hogy egy pályázat vonatkozásában mindig vannak formai meg tartalmi kellékek, amiknek meg kell felelni. (Ékes József: Hagyjuk ezt!) Ez akkor is úgy van, hogy ha önök kormányoznak, meg akkor is úgy kell hogy legyen, hogyha mások kormányoznak, azt gondolom. Ilyen értelemben persze ilyen extrém példák is előfordulhatnak, de hát nyilván itt lehet pályázati hiba is a háttérben.

A másik része a dolognak: igazából kíváncsi voltam, amikor a törvénytervezetet először kézbe vettem és olvastam, hogy azok a köztestületek, gazdasági kamarák, amelyek oly fontos szerepet játszanak a jelen kormány életében, hol, hogyan, miképpen kapnak helyt ebben a törvénytervezetben. Én ilyen értelemben csalódtam, mert a törvénytervezet kötelékei között gyakorlatilag a meghívotti kategóriában vesznek részt a gazdasági kamarák, holott önök mindig azt mondták, hogy az a köztestület, amelyik jól látja a gazdaság működési folyamatait, ott kellene hogy legyen a döntéshozó centrumban. Ezt is hiányoltam.

De amire még két gondolat erejéig fel szeretném a figyelmet hívni, vagy meg szeretném erősíteni benne önöket, az a 8. ajánlási ponton keresztül közelíthető meg, ami a miniszternek adott jogosítványokban gyakorlatilag a regionális fejlesztési ügynökségek feletti tulajdonosi jogot igazolja vissza.

A másik oldal, amiről Pál Tibor képviselőtársam már többször szólt, hogy gyakorlatilag korlátok közé szorítja a megyei önkormányzatokat azzal, hogy beszámoltatja őket évente, vagy a törvényességi ellenőrzés helyett a törvényességi felügyeletet próbálja érvényre juttatni a törvénytervezetben, akár az önkormányzati társulások, akár pedig a területfejlesztési tanácsok tekintetében. Ezt nem tartjuk jónak. Ezért vannak bent a módosítóink. Arra kérjük önöket, gondolkozzanak ezen.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, LMP.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Ékes Képviselőtársam! Tisztában vagyok a Natura 2000 területek kijelölésével. Én az övezetről beszéltem. És nyilvánvaló, hogy mindig lesznek érdekkonfliktusok, ez biztos. De hogyha megvédjük a jó termőtalajt, megvédjük a jó erdeinket, akkor ezeket a Natura 2000-es területeket, amik elsődlegesen nem mezőgazdasági vagy erdőgazdasági hasznosításúak, ugyanúgy meg kell védenünk. Szerintem erről szól a 31. ajánlási pont.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kétperces felszólalásra ismételten jelentkezett Vágó Gábor? Megadom a szót, képviselő úr, csak nem használta ki az előző keretét, ezért csodálkoztam. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tartalmilag ez egy kicsit hosszabb hozzászólás volna, és itt ismét a 28. ajánlási pont alatt található szabad vállalkozási zónákhoz szeretnék hozzászólni.

Úgy tűnik, hogy a következő évek fejlesztéspolitikájának a megyéken kívül ezek a szabad vállalkozási zónák lesznek a fő pontjai, sőt, hogy úgy mondjam, ezek a zónák forró pontok lesznek a tekintetben, hogy ide fog majd összpontosulni az az új forrás, az az új tőke, ami remélhetőleg majd vagy beáramlik az országba, vagy pedig a magyar tőke fog ezekbe a zónákba jönni. (A telefonja zavarja a hangosítást.) Pont ezen szempontból volna rendkívül...

ELNÖK: Megkérem képviselőtársamat, kapcsolja ki! (Megtörténik.)

VÁGÓ GÁBOR (LMP): ...Pont ezen szempontból volna rendkívül fontos az, hogy törvényi szinten szabályozzuk ezeket. Nem tudunk róla most semmit. Hogyha önök ezt kormányszinten akarják elintézni, akkor nagyon nagy problémák lehetnek, hiszen az átláthatóság szempontjából, illetve a tervezhetőség szempontjából is hiátust fog szenvedni itt a fejlesztéspolitika.

Ezért azt gondoljuk, hogy ezt az ajánlási pontot, tehát a 28. ajánlási pontot gondolják át még egyszer, ne vonjanak el ismét jogokat a parlamenttől, és adják át a kormánynak, hiszen ez közvetve azt jelenti. Ha a fejlesztéspolitikában valóban számítanak ezekre a szabad vállalkozási zónákra, amit mondom, az LMP alapból nem vet el, de jó volna látni, hogy ezt parlamenti szinten megvitatjuk, és jó volna látni azt, hogyan képzelik el ezeket a zónákat, hiszen nyilvánvalóvá válik, hogy a megyéken kívül ezek a zónák lesznek azok, amelyek javarészt erős alapjai lehetnek majd a magyar gazdasági fellendülésnek. Ezért arra kérjük önöket, hogy támogassák ezt a pontot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs ilyen jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

A részletes vitát lezárom. Megkérdezem Völner Pál államtitkár urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. Megadom a szót, államtitkár úr.

DR. VÖLNER PÁL nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A lefolytatott vita is bizonyította, hogy egy fontos jogszabálytervezet került a tisztelt Ház elé. Nagyon köszönjük a vitában elhangzott valamennyi véleményt, noha nem mindenben egyezett az előterjesztéssel, de azt hiszem, elfogadhatják, hogy a jobbítás szándéka vezette a tárcát, amikor ezzel a törvényjavaslattal előállt.

A vita során belemélyedtünk itt a múltba, és talán néhány pontatlanság és tárgyi tévedés is elhangzott, hiszen a megyei területfejlesztési tanácsok jelenleg is léteznek, van munkaszervezetük, tehát egy átadandó feladattal meg tudnak majd birkózni.

Ami pedig a regionális fejlesztési tanácsok munkaszervezetét illeti, ami jelenleg is közreműködő szervezet, ez nem szűnik meg, hanem éppen hogy az NFÜ-höz közelebb kerül ezzel az átalakítással.

Én azt hiszem, ha talán a történeti hűséghez ragaszkodunk, akkor tényleg érdemes 2006-ig visszanyúlnunk, amikor egyfajta politikai döntéssel a regionális térre tevődött át a kormányzatnál a hangsúly, és tényleg ekkor fosztották meg a megyei területfejlesztési tanácsokat azoktól a hazai forrásoktól, amelyek fölött ettől kezdve a régiók rendelkeztek. De hogy mennyire nem volt haszontalan a tanácsok működése, talán igazolja, hogy a hazai források felhasználásába a regionális munkaszervezetek bevonták a megyei munkaszervezeteket, hiszen ők voltak helyben, és csak ők tudták ezeket igazán ellenőrizni, és a felhasználásról az igazolásokat kiadni. Tehát egy elhamarkodott, és mondhatjuk utólag, hogy egy rossz döntésről volt szó, amit ez a javaslat részben korrigálni fog.

(20.40)

Elhangzott az is, hogy nem lesz szerepük ezeknek a tanácsoknak, hiszen a források nem állnak olyan mértékben rendelkezésre, ami indokolná a létrejöttüket. Ugyanakkor nagyon furcsa lenne 2014 elején azzal szembesülni, amikor az új uniós források rendelkezésre állnak, hogy az ellenzék adott esetben azzal vádolná a kormányzatot, hogy későn gondolt arra, hogy átalakítsa a rendszert, későn gondolt arra, hogy megfelelő önkormányzattal, közigazgatási ellátási szinttel rendelkező megyékhez csoportosítsa ezeket a feladatokat.

Kételyek hangzottak el azzal kapcsolatban, hogy mennyire lesz önálló majd a megyei önkormányzat mint területfejlesztési szervezet. Azt hiszem, hogy az önkormányzatiság, a közvetlen választás mind azt igazolja, hogy egy legitim, sokkal legitimebb szervezet kezébe kerülnek majd ezek a feladatok, mint a korábbi időszakban volt. Éppen 2006-ban volt egy vita közöttünk arról, vajon szerencsés-e, hogy kormányzati szereplők ülnek többségben a regionális fejlesztési tanácsokban, és nem a választott tisztségviselők. Akkor elhangzott az a polémia, hogy annak idején a Fidesz-kormány alatt is ez így volt, ami valóban igaz, csak akkor elfelejtették a tisztelt urak azt hozzátenni, hogy kormányzati források felhasználásáról döntött a regionális tanács, és nem uniós források és pályázati pénzek felhasználásáról.

Ami a társadalmi kontrollt illeti: az eljárásrendben nyilván benne van a társadalmi vita adott esetben a források felhasználásánál, a pályázatok kiírásánál. Ez a megyei szinttel, azt hiszem, csak közelebb kerül a tényleges felhasználókhoz, a pályázókhoz.

Még folytathatnám sokáig ezt a sort, de azt hiszem, hogy szerencsére képviselőtársaim kellően képben voltak, és meg is válaszolták részben egymásnak az elhangzottakat.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a konstruktivitást, és ígérem, hogy amennyiben használható javaslatok érkeznek, azokat be fogjuk építeni még a javaslatba, illetve a kormányzat meg fogja ezeket tárgyalni, és kérek mindenkit, hogy a zárószavazásnál támogassa majd a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   128-153   154-231   232-268      Ülésnap adatai