Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/2241. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkárának, Rétvári Bence úrnak, a napirendi pont előadójának, húszperces időkeretben. Államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a köztisztviselői, illetőleg a kormány-tisztviselői törvény kis terjedelmű módosítását tartalmazza.

A törvénymódosítás a közigazgatási vizsgarendszer átalakítását kezdi meg azzal, hogy 2011. szeptember 1-jétől kezdődően visszaállítja a közigazgatási alapvizsgát, amely a korábbi gyakorlatnak megfelelően a pályán maradás feltétele lesz. A korábbi szabályozásból is merítő, bennmaradási feltételként funkcionáló alapvizsga célja, hogy az eltérő szakirányú alapképzettséggel rendelkező köztisztviselők egységesen rendelkezzenek a feladat ellátásához szükséges alapvető igazgatási és jogi ismeretekkel. Az alapvizsga többszöri sikertelen teljesítésének jogkövetkezményeként a közszolgálati, illetőleg kormány-tisztviselői jogviszony a törvény erejénél fogva szűnik meg. Közszolgálati rendszerünkben jelenleg kizárólag a közigazgatási szakvizsga szerepel a köztisztviselők, illetve kormánytisztviselők számára kötelező vizsgaként, ezért a kiválasztás és az előmenetel a vizsgakövetelmények hiánya miatt nyitott, nincsenek egységes, a szakmai tudást és a kompetenciákat is mérő ellenőrző pontok. Erre tekintettel indokolt az alapvizsga visszaemelése a törvénybe.

Az alapvizsga ismételt bekerülése szükségessé teszi a vizsgarendszer összehangolását. Erre tekintettel a módosítás a közigazgatási szakvizsga letételének feltételeként határozza meg - ez szintén a korábbiaknak megfelelő - a közigazgatási alapvizsga meglétét. Az alapvizsga vizsgarendszerbe történő beillesztésével egyidejűleg hatályon kívül helyezésre kerül a közigazgatási versenyvizsga, figyelemmel arra, hogy nem indokolt e vizsgatípus fenntartása, funkcióját az alapvizsga veszi át.

A törvényjavaslat másik lényeges eleme a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulásával összefüggő módosítások. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2011. január 1-jétől a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők számára biztosítja a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ezen új jogintézmény legfontosabb célja a hosszú munkaviszonnyal rendelkező nők nyugdíjkedvezményének megteremtése, a nők kettős, családi és munkahelyi szerepvállalásának, a családi helytállás mellett elért hosszú munkaviszonyának elismerése. Az egységes jogalkalmazás elősegítése érdekében szükségessé vált mind a köztisztviselőkre, mind a kormánytisztviselőkre vonatkozó kapcsolódó szabályok megállapítása.

A jelen törvényjavaslat továbbá rövidebb időtartamban határozza meg a politikai vezetők esetében a szabadság időtartamát, figyelemmel arra, hogy a tapasztalatok azt mutatják - legalábbis az elmúlt kilenc hónapban azt mutatták -, hogy a politikai vezetők nem tudják igénybe venni a szabadságukat. Lényegében megfelezzük a politikai vezetők szabadságát. Azt pedig már bő kilenc hónappal ezelőtt megteremtettük, hogy a megmaradt és bennragadt szabadságokat a mandátum végén nem lehet pénzben megváltani és ezáltal óriási, a munkaviszony vagy a szolgálati viszony megszűnéséhez kapcsolódó juttatásokat a politikai vezetőknek zsebre tenni a megbízatásuk végén.

A kormányhivatalok év eleji megalakulásával összefüggésben a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az ott dolgozó kormánytisztviselők alapilletmény-eltérítéséről ebben az évben április 30-ig dönthessen a munkáltató, illetve egyértelművé teszi, hogy ezeket a döntéseket a kormánymegbízott hozza meg a szakigazgatási szerv vezetőjének javaslatára. Továbbá módosítja a fővárosi, megyei kormányhivatalok igazgatóinak kinevezéséhez szükséges képesítési előírásokat is, amely alapján kinevezést kaphat a főiskolai vagy egyetemi közgazdász szakképesítéssel rendelkező személy is. A kormányhivatalokkal kapcsolatban nem várt támogatást kapott a kormány az elmúlt héten, hiszen Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök úr támogatásáról biztosította a kormányt a kormányhivatalok felállításával kapcsolatban. Nem tudom, hogy ez az egész MSZP-frakció véleménye-e vagy csak Gyurcsány Ferencé. Minket is meglepett, de köszönettel fogadtuk, hogy a kormánynak ezt az előrelépését elismerte Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök úr, és támogatta a kormányhivatalok további működését.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a közigazgatási vizsgarendszer megújításának első lépését, valamint fontos, a jogalkalmazást segítő módosításokat tartalmaz. Mindezek alapján kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormány javaslatát, a közigazgatási életpálya további részleteivel kapcsolatos javaslatok pedig az alkotmány után június 1-jei és január 1-jei fokozatos hatályba léptetéssel fognak a Ház elé kerülni, mint arról már napirend előtt is szóltam.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a foglalkoztatási és munkaügyi bizottsági álláspont és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben. Megadom a szót Kara Ákosnak, a bizottság előadójának.

KARA ÁKOS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság múlt heti ülésén megtárgyalta a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény módosítását.

A törvénymódosítás részben arra állapít meg szabályokat, hogy a közigazgatási alapvizsga visszakerüljön, visszakerülhessen a közigazgatás rendszerébe. Bizottságunkban eltérő vélemények hangzottak el arról a 3. §-ban foglalt szándékról, mely szerint ezzel kapcsolatban a kormány rendeletben állapítja meg a közigazgatási alapvizsga alóli mentesítés eseteit.

Másik eleme a benyújtott javaslatnak az, hogy a 40 éves nyugdíj-jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulásával összefüggő javaslatokat tartalmaz. Ezt kell megtárgyalnunk a mai napon és majd a részletes vita során. A 2011. január 1-jén életbe lépett szabályozással sokak által várt döntés született meg. A jogosultak mellett ez természetesen hatással van, hatással lesz az érintett családok mellett a munkaerőpiacra, a munkaerő-piaci kérdésekre is.

A törvénytervezet további lényeges eleme az, hogy a jövőben a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló törvény erre vonatkozó szakasza 14. § (1) bekezdésében meghatározott évi 40 nap szabadság helyett 20 munkanapot javasol bevezetésre a benyújtott javaslat. A Fidesz-KDNP-frakció tagjai számára ez támogatható megoldást jelent.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szakbizottságunk végül 12 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: A bizottság kisebbségi véleményét két előadó ismerteti, együttesen ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Bertha Szilvia képviselő asszonynak.

BERTHA SZILVIA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénymódosító javaslat ismét ékes példája annak, hogy kell salátatörvényeket benyújtani. Tartalmaz jó és rossz elemeket, sajnos ismét az utóbbiak vannak túlsúlyban, ilyenformán ez a törvényjavaslat számunkra elfogadhatatlan.

Az alapvizsgához kapcsolódó változtatások alapvetően jogosak, bár van bennük probléma, azonban érthetetlen, hogy a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulását az egységes jogértelmezés jegyében miért veszik bele az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriájába, hiszen ezzel elvesztik a jogosultságukat ezek a nők a jubileumi jutalomra, holott az ígéretek között az hangzott el, hogy teljes jogú nyugdíjat fognak kapni.

Továbbá jellemző jogalkotási arculcsapás a gumiszabályok alkalmazása, például az OKV elnökének az a jogosultsága, hogy különösen indokolt esetben felmentést adhat a vizsga alól.

Az illetményrendszer határidejének és módjának az átalakítása szintén aggályos, ugyanis az eddigi január 31-ei és március 1-jei határidő helyett egységesen április 31. lett a határidő, arra hivatkozva, hogy az új szervezeteknél lehetőséget kell adni az illetményrendszer eltérítésének kialakítására. Ez érthetetlen, hiszen a régi alkalmazottaknál nyilvánvalóan már megítélhető a munkavégzés minősége, az új alkalmazottaknál pedig még nincs mit megítélni, ezért nem tartjuk indokoltnak ezt a határidő-eltolást.

Ami pedig külön aggályos, az a kormánymegbízotti pozíció, aki a végső szót kimondja az illetményeltérítések terén.

(8.50)

Ezzel az illetményrendszert felülről vezérelt, teljes politikai befolyás alá helyezték. Bővebben majd a hozzászólásomban kifejtem ezeket a problémákat.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Szintén bizottsági kisebbségi véleményt ismertet Nemény András. Öné a szó.

DR. NEMÉNY ANDRÁS, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bertha Szilvia képviselőtársam, bizottsági tagtársam a legfontosabb elemeket már elmondta, amik a bizottságban felmerültek aggályként a törvénnyel kapcsolatban. A jó és rossz elemek kapcsán mi azt gondoljuk, inkább csak rossz elemei vannak ennek a törvénymódosításnak, de hogy megpróbáljuk ezt korrigálni, ehhez további módosító javaslatokat tettünk. Ha azok elfogadásra kerülnek, akkor talán mégsem értelmetlen felnyitni ezt a törvényhelyet.

Mint ahogy már elhangzott, a címmel is problémák vannak. Tehát formai és tartalmi problémák egyformán jellemzik ezt a törvényjavaslatot. Ez a cím álláspontunk szerint rossz és félrevezető, hiszen több törvény módosítását takarja.

Az is jellemző, hogy a bizottsági ülés során rákérdezéssel derült ki az, hogy a 40 éves szolgálati viszonnyal rendelkező nők nem kapnak jubileumi jutalmat. Ezt takarja az egyik módosítás, ami számunkra felettébb érthetetlen, és nem is tisztességes. Pláne ilyen módon behozni ezt a törvénymódosítást, ez semmiképpen sem nevezhető korrektnek.

Tartalmi problémák is jellemzik az előterjesztést. Ezek közül én most talán csak a legfontosabbat emelném ki, a későbbiekben majd részletesen kifejteném a többit is. A legaggályosabb talán az, hogy a kormány külön rendeletben és csak később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. Miért nem lehetett ezt ebben a törvényben megtenni? Miért kell fellazítani a kereteket újfent? Talán csak nem azért, hogy később egy kormányrendeletben a saját szájuk íze szerint tudják alakítani azokat a vázlatokat, amiket szeretnének elfogadtatni, azokat, amik nekik kedvezőek, amik újra és újra csak nekik kedvezőek? Ezt semmiképpen nem szeretnénk.

Ehhez is, és még más javaslatokhoz is nyújtottunk be módosításokat. Ezeket majd később ismertetem. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Kara Ákosnak, a Fidesz képviselőjének. Öné a szó.

KARA ÁKOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napirendünkön szereplő javaslattal kapcsolatban szeretném ismertetni az álláspontunkat a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosításának hangsúlyos elemeiről.

2011. január 1-jétől a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők számára biztosítja az ország a nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ennek a jogszabályi hátterét a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben pontosítani kellett. A szükséges, erre vonatkozó változást tartalmazza az előterjesztés. Fontos, a társadalom szemléletét is befolyásoló döntést hoztunk a január 1-jén életbe lépett változással.

A családi és munkahelyi szerepek egyeztetése fontos szempont volt ebben a döntésben. Ezek már korábban is voltak szempontok. Én azt gondolom, közös érdekünk a családi és a munkahelyi szerepek egyeztetését folyamatosan napirenden tartani és ebben megfelelő döntéseket hozni. Mindannyiunk érdeke, hogy ennek a fontos elvnek az érvényesítése ne akadhasson meg olyan, ebből a szempontból úgynevezett részletszabályokon, amelyek miatt esetleg ne lehetne érvényesíteni ezt a előbb említett fontos döntést.

A közigazgatási alapvizsga kérdésköre szintén fontos kérdés szerintünk. A magunk részéről örülünk annak, hogy az alapvizsga rendszere visszakerül a törvénybe. Az ezen a területen dolgozók álláspontját megismerve, velük egyeztetve az alábbi fontos szempontokat emelném ki: egységes igazgatás csak egységes szemlélettel működhet, illetve igazán hatékony csak egységes szemlélettel lehet. Ismert az is, hogy a közigazgatási rendszerbe bekerülő munkavállalók különböző végzettséggel kerülnek, kerültek, és vélhetőleg így is fognak kerülni majd a közigazgatás rendszerébe. Fontos az, hogy a szakmai ismereteiken túl elsajátítsák azt a rendelkezésre álló tudást és ismeretanyagot, amely segítheti, illetve végső soron biztosíthatja a közigazgatás hatékony és egységes működését. Így: átfogó kép az igazgatás működéséről, átfogó ismeretek az alapvető intézményi működésről és szabályokról - ezek a lényegi, tartalmi elemei ennek a szándéknak.

Itt, a parlamentben arról döntöttünk nemrégiben, hogy teszünk azért, hogy az állampolgárok számára egyszerűbb legyen az ügyintézés folyamata. Ez a mostani javaslat így összességében ennek a célnak is megfelel, ebbe az irányba is hat.

Fontos szempont az is, hogy azok, akik olyan tudással rendelkeznek, amely számon kért és ott sikeresen teljesített beszámoló tematikája alapján ezzel az alapképzéssel azonos tartalmú, ott mentességet kapjanak - megjegyzem, így volt ez korábban is - ezek a szakemberek. Ez korábban is így volt, tehát amikor már működött az alapvizsga mint feltétel, a rendszerben maradás feltétele.

Egy másik 40-es szám, de már nem a 40 év jogosultsági idővel összefüggésben, hanem a miniszterek és államtitkárok évi szabadságának összefüggésében is szerepel a javaslatban. Amennyiben a kormány úgy dönt, márpedig az előttünk fekvő anyagból is világos és egyértelmű számunkra, hogy a munkavégzés és a feladatellátás mellett elegendő ennyi nap egy esztendőben, a 40 nap helyett a 20 nap szabadság, akkor természetesen ez a frakció részéről támogatható, a frakció részéről támogatjuk is ezt a javaslatot.

A korábbi időszakok eseményeit nézve egyébként is úgy tűnik, hogy a miniszterek és az államtitkárok már korábban sem tudtak élni ezzel a 40 napnyi szabadsággal. Ezt a döntést ez a javaslat összességében tehát erősíti.

Tisztelt Képviselőtársak! A Fidesz-KDNP részéről az előterjesztést támogathatónak tartjuk, és a részletes vita során, amennyiben még szükséges, akkor a magunk javaslatait, ötleteit még hozzátesszük.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Nemény András, az MSZP képviselője. Képviselő úr!

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint már az előbb a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor elhangzott, az egyik és elsődleges problémánk ezzel a törvénymódosítással az, hogy rossz és félrevezető a cím. Hiszen ez több törvény módosítását jelenti, és semmiképpen sem korrekt, hogy nem soroljuk fel ezeket.

Csak hogy érzékeltessem, azért fel is olvasnám, hogy melyik törvényekről van szó akkor, amikor egy törvényt nevez meg a cím. Tehát az alaptörvény, a '92. évi XXIII. törvényen kívül a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló '97. évi LXXXI. törvény, a prémiumévek-programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény, a fővárosi és megyei kormányhivatalokról, valamint a fővárosi és megyei kormányhivatalok kialakításával és területi integrációjával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2010. évi CXXVI. törvény, a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény, és nem utolsósorban a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény - tehát mindezeket a törvényeket egy törvénycímben próbálta szabályozni a jelen törvénymódosítás. És ez nemcsak formai probléma, ez tartalmi probléma is, erre a későbbiekben még kitérek.

Más tartalmi problémák is vannak. Aggályos az, hogy a kormány külön rendeletben és csak később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. Megtehetné ebben a törvényben is - nem teszi. A kérdés kérdés marad: vajon miért nem? Mi egy módosítás keretében meg fogjuk kísérelni a tartalommal való kitöltést, hogy ne maradjanak kérdőjelek e tekintetben sem.

Problémás a kormánymegbízottak alapilletmény-eltérítési, -megállapítási jogköre, ami torz eredményeket hozhat, hiszen egy kormánymegbízott sohasem ismeri közvetlenül a munkavállalókat és azok elvégzett munkáját. Még akkor is így van ez, hogyha ezt egy javaslatra teszi. Ő nem lehet mindenható, nem tudhat mindent - nem szerencsés ez a szabályozás. Mint ahogy nem szerencsés az sem, hogy a kormánymegbízottak alapilletmény-eltérítési lehetőségének határideje kitolásra kerül. Ez a mi álláspontunk szerint nem jelent mást, mint hogy a kormány most sem tudott időben felkészülni, és nem látta előre azokat a feladatokat, amiket e tekintetben el kellett volna végezni.

(9.00)

Egypár szó az új vizsgáztatási rendszerről is. Álláspontunk szerint ez a vizsgáztatási rendszer felpuhítja a már meglévő, magas szintű központi kiválasztórendszert. Álláspontunk szerint a törvénymódosítás kapcsán a szakmai színvonal csökkenése várható. Így lehetőség lesz arra még inkább, hogy rokonok, ismerősök és barátok kerüljenek be a rendszerbe. És most is úgy van, ahogyan mindig, a sokat emlegetett emberek járnak rosszul, hiszen ha a szakmai színvonal csökken, akkor az az ő veszteségük lesz az ügyintézés során.

Összességében a törvényről elmondható, hogy ebben a formájában értelmetlen ez a módosítás, hiszen értelmetlen akkor, ha egy kormányrendelet az érdemi részét bármikor megváltoztathatja. Azt gondoljuk, hogy nem más ez, mint egy újabb üzenet a kormánytisztviselőknek, hogy akik jól viselkednek, azokat megsimogatjuk, akik rosszul, azokat megbüntetjük.

De hogy ne hagyjuk ezt a dolgot ennyiben, és mégis próbáljuk valamilyen módon megmenteni ezt a törvénymódosítást, magunk is módosító javaslatokat tettünk hozzá. Az első, amit már többször említettem, magára a címre vonatkozik. A törvényjavaslat címét a szabályozás tartalmához és tárgyához kívánjuk igazítani. Azt szeretnénk, ha az új cím a köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény egyes közszolgálati tárgyú törvényeknek a közszolgálati jogviszony létesítésével, fenntartásával és megszüntetésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat lenne.

Az Alkotmánybíróság több alkalommal foglalkozott a salátatörvényekkel. Azt mondta, hogy alkotmányos követelmény az, hogy a jogszabály szerkesztése és módosítása ésszerű és áttekinthető legyen. Ennek a törvénynek a címe nem is utal arra, hogy több törvénymódosításról van szó. Nehezen követhető, így végső soron a jogbiztonságot veszélyezteti. Ezt kívánjuk helyreállítani az új címadással.

A második módosítási javaslatunk: a kormány a jelen törvénymódosítás keretein belül meg akarja vonni a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező és az előrehozott öregségi nyugdíjba vonuló nőktől a jubileumi jutalmat. Nem ezt ígérte a kormány. Hiszen a törvényjavaslat eredeti vitájánál - emlékezzünk csak vissza - mennyi szó esett arról, hogy tovább szigorodtak azok a feltételek és egyre kevesebb az a jogosult, aki megkaphatja ezt a kedvezményt. Ha már csak kevesebb jogosult lesz, és azoktól még a jubileumi juttatást is elvonnák, akkor mi értelme van végső soron ennek a törvényjavaslatnak? Nem erről volt szó, és szeretnénk ezen egy módosítással segíteni. Ezért aztán ez a módosításunk vissza kívánja állítani a jubileumi jutalmat, hogy továbbra is kapják a jogosultak.

A harmadik módosításunk arra vonatkozik, talán a legfőbb tartalmi problémára, hogy a kormány külön rendeletben, később kívánja meghatározni a közigazgatási alapvizsga alóli mentesség feltételeit. A kormány döntésének kereteit, úgy gondoljuk, magában a törvényben kell szabályozni. Erre teszünk javaslatot. Tartalmi szempontból ezt a mozgásteret a legszűkebbre kívánjuk venni, ezért nem általában a mentességekről beszélnénk, hanem konkrétan meghatároznánk azokat a felsőfokú iskolai végzettségeket, amelyek megszerzése mentesít a közigazgatási alapvizsga alól. Tehát úgy fogalmaznánk, hogy csak a felsőfokú iskolai végzettségek felsorolása tekintetében lenne egy későbbi kormányrendeletben mozgástere a kormánynak. Azt gondoljuk, ez azért fontos, mert végső soron a jogbiztonság követelménye így tud teljesülni.

A negyedik javaslatunk a hatálybalépést egységesíti. A mostani javaslat szerint az alap- és a szakvizsgarendszer módosításai 2011. szeptember 1-jén lépnek hatályba. Míg a törvényben van egy javaslat, hogy a kihirdetést követő 8. napon az OKV elnöke különösen indokolt esetben engedélyezheti a közigazgatási szakvizsga teljesítését kétéves gyakorlat hiányában is. Vajon kinek kíván kedvezni a kormány a korábbi hatályba léptetéssel?

Elég sok szó esett már itt a Házban arról, hogy egyes törvényeket személyekre szabnak. Mi nem szeretnénk, ha ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán is ezzel lehetne vádolni a kormányt, ezért a javaslatunk szerint egységesítenénk 2011. szeptember 1-jére a hatálybalépést.

Végül egy utolsó módosítás; ez nem kapcsolódik szigorúan szorosan ehhez a törvényhez, de ha már fölnyitásra került, nem szabad elmenni mellette, hogy az Alkotmánybíróság február 15-ei döntése milyen következményeket von magával. Az Alkotmánybíróság február 15-én alkotmányellenesnek mondta ki azt a rendelkezést, amely lehetővé tette, hogy a munkáltató a kormánytisztviselőket szabadon, mindenféle ok és indokolás nélkül felmenthesse. Az, hogy a törvény a felmentési okokat és a munkáltató indokolási kötelezettségét nem szabályozta, a közigazgatási döntések pártpolitikai semlegességét, befolyástól való mentességét, függetlenségét és ezzel együtt a törvényességet veszélyezteti, mondta ki az Alkotmánybíróság.

A kormánytisztviselőtől nem várható el az, hogy nyíltan kiálljon szakmai és politikai álláspontja mellett, megtagadja a jogsértő utasítással szemben az engedelmességet, ha azzal munkáját veszélyezteti - írja a határozat indokolása. A felmentés korlátainak megszüntetése és az indokolási kötelezettség elhagyása sérti a jogállamiság elvét, a munkához való jogot, a közhivatal viseléséhez való jogot, a bírósághoz fordulás jogát és az emberi méltósághoz való jogot is.

Az Alkotmánybíróság 2011. május 31-éig biztosít határidőt a jogalkotónak arra, hogy a hiányzó szabályokat pótolja. Törvényben kell tehát rögzíteni az Országgyűlésnek azokat az okokat vagy körülményeket, amelyek fennállása esetén sor kerülhet egy kormánytisztviselő felmentésére. Ha a munkáltató talál is okot az elbocsátásra, a döntését indokolnia kell, és bíróság előtt meg kell védenie ezt a döntést.

Az alkotmányellenesség orvoslásával álláspontunk szerint nem szabad május 31-éig várni. A kormány által benyújtott törvényjavaslat lehetőséget ad a felmentési szabályok mielőbbi alkotmányossá tételére. Épp ezért mi most jelen törvénymódosítás kapcsán kísérletet teszünk arra egy benyújtott módosítással, hogy megtegyük ezt a szükséges módosítást, és visszaállítsuk az alkotmányos helyzetet. A törvénymódosításunk lényege, hogy szabályozzuk az indokolási kötelezettségét, annak módját, és szabályozzuk a kormánytisztviselő általi lemondás eseteit, hiszen erről külön szólt az Alkotmánybíróság. Azt gondoljuk, hogy csak szándék kérdése, hogy ez a törvénymódosítás keresztülmenjen. Ha önök akarják, önök ezt meg tudják tenni.

Azt tudjuk, hogy tudnak gyorsak lenni, hiszen nem egyszer fordult elő az Országgyűlésben, hogy egy nap alatt lement az általános vita, részletes vita, a szavazás a módosító javaslatokról és a zárószavazás is. Csak önökön múlik, hogy milyen gyorsan állítják vissza és helyre az alkotmányosságot. Mi egy módosító javaslattal megpróbáltunk ebben segíteni. Úgyhogy csak azt tudom önöknek kívánni: hajrá miniszter úr, hajrá minisztérium, hajrá kormány, hajrá alkotmányosság!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló Szedlák Attila, a Fidesz képviselője. Öné a szó, képviselő úr.

SZEDLÁK ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! E törvényjavaslat, amely a köztisztviselők jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény módosításáról szól, négy fontos területet ölel fel. Ezek pedig a következők: a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulása, a közigazgatási alapvizsga visszaállítása, az alapilletmény-eltérítést szabályozza a fővárosi és megyei kormányhivataloknál, valamint a politikai vezetők szabadsága.

A törvénymódosítás visszaállítja a közigazgatási alapvizsgát, amely a pályán maradás feltétele lesz. Ennek értelmében a kinevezést követően a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők esetében egy, a középiskolai végzettségűek esetében két éven belül kell a vizsgát teljesíteni. Ellenkező esetben a jogviszony a törvény erejénél fogva megszűnik. Továbbá 2011. szeptember 1-jével hatályon kívül helyezi a közigazgatási versenyvizsgára vonatkozó rendelkezéseket.

A sors furcsa fintora volt, hogy a szocialista-liberális kormány szóvivője ugyanazon a napon jelentette be a közigazgatási létszámstopot, amikor meghirdették a közigazgatási versenyvizsgát. A versenyvizsga célja elvileg az volt, hogy a jelentkezőket megszűrjék abból a célból, hogy rendelkeznek-e a közigazgatásban szükséges műveltséggel.

Az öt tárgykör: a társadalom és a társadalmi együttélés alapfogalmai, alkotmányos és jogi ismeretek, közigazgatási ismeretek, gazdasági és pénzügyi ismeretek, valamint emberi jogi, etikai és adatkezelési ismeretek voltak. Ezekhez a tárgykörökhöz letölthető tansegédletet biztosítottak, de lehetőség volt közel 40 ezer forintért tanfolyamra beíratkozni. A vizsgáztatásért a köztisztviselői illetményalap 50 százaléka, akkor közel 20 ezer forint volt, amit be kellett fizetni, amit persze visszakaptak, ha sikeresen el tudtak helyezkedni a pályázók.

(9.10)

Dupla vagy semmi a köztisztviselői karba való bejutás.

A pályakezdőknek még nincs keresetük, így rájuk nézve megterhelő lett volna a tanfolyam díja és a vizsgadíj is, nem beszélve arról, hogy az álláspályázatokra döntően postai úton lehetett jelentkezni, így a másolási díjak is őket terhelték, ahelyett, hogy az egyszerűbb e-közigazgatási, e-mailes rendszert tették volna. Kritikusan szemlélték a közigazgatásban dolgozók is, hiszen nekik bőven van releváns tapasztalatuk, amely a józan ész szerint is hasznosabb a sikeresen letett versenyvizsgánál. De kritikával éltették - okkal - a frissen vizsgázott jogászok is, hiszen az ő tudásuk nagyobb a megkövetelt tananyagnál, így számukra feleslegesnek tűnhetett egy újabb szűrő beiktatása.

Ha jól vizsgázik, és a későbbiekben a közigazgatás foglalkoztatja őt, akkor ráadásként még a vizsgaköltséget is visszakapja. Ellenben azok, akik vizsgáznak, ám nem kapnak állást, semmivel sem vigasztalódhattak. Dupla vagy semminek hívják ezt a szerencsejátékokban.

Tisztelt Ház! A kötelező versenyvizsga nagyon ellentmondásos szabály volt, hiszen azokkal tetették le, akik még nem is voltak köztisztviselők, tehát saját pénzükből meg kellett előlegezniük a vizsgaköltséget. Mi visszaállítjuk a korábbi szabályt. Ha valakit felvettek köztisztviselőnek, akkor bizonyos időn belül közigazgatási alapvizsgát kell tennie, majd utána közigazgatási szakvizsgát is tehet. Ezekhez a vizsgákhoz pedig magasabb bérek társulnak. Tehát a közigazgatás minőségét akarjuk javítani a vizsgarendszerrel, és nem a beléptetést akarjuk megszűrni úgynevezett versenyvizsgával.

Az alapvizsga ismételt bekerülése szükségessé teszi a vizsgarendszer összehangolását. Erre tekintettel a módosítás a közigazgatási szakvizsga letételének feltételeként határozza meg a korábbiaknak megfelelően a közigazgatási alapvizsga meglétét.

E törvény módosítása a politikai vezetők szabadságának mérséklésére tesz javaslatot. Eszerint a kormány tagjai és az államtitkárok az eddigi 40 nap szabadság helyett 20 napra számíthatnak. A törvénymódosítással egy újabb, a politikai vezetők érinthetetlenségéről szóló tabu dől le. Az Országgyűlés már korábban elfogadta a közszférában a kétmillió forintos bérplafont, a milliós végkielégítésekre kivetett 98 százalékos különadót, a közjogi méltóságok 13. havi juttatásának eltörlését.

A fenti indokokat figyelembe véve kérem az ellenzéki képviselőket, fontolják meg az elhangzottakat, s támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A következő felszólaló Bertha Szilvia képviselő asszony, a Jobbik képviselője. Öné a szó.

BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először a törvénymódosító javaslat saláta jellegéről hadd ejtsek pár szót. Nagyon kedvelt módszere a kormánynak, hogy olyan törvénymódosító javaslatokat vagy törvényjavaslatokat nyújt be, amelyek egymástól teljesen eltérő törvényi területeket próbálnak szabályozni vagy módosítani. Ez teljes mértékben érthetetlen, hiszen azt várják el ezáltal a képviselőktől, hogy vagy megszavazzanak olyan dolgokat, amivel nem értenek egyet, csak mert más részek helyesek, vagy pedig szavazzanak le olyan dolgokat, amikkel valójában egyetértenek.

Ez egy nagyon jó kommunikációs fogás, csak az ország érdekét és a jogalkotás biztonságát azzal szolgálnák, ha ezeket külön-külön törvénymódosító javaslatként nyújtanák be, és külön lenne lehetőség ezekről vitázni és szavazni. Ez a probléma ezzel a törvénymódosító javaslattal, ugyanis egyes részeivel valójában egyet lehet érteni, azonban nagyon sok részével probléma van, ezért összességében véve elfogadhatatlan.

Vegyük sorra, hogy milyen problémák vannak! Az első a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nők nyugdíjba vonulása. Itt az egységes jogértelmezésre hivatkozva nyújtottak be különböző módosító javaslatokat. Az egységességre nagyon szeret hivatkozni a kormány, ezt már megtanultuk a kormánytisztviselők, illetve köztisztviselők jogállásáról szóló törvények módosításánál, csak az a baj, hogy az egységesítés általában mindig rosszabb irányba befolyásolja az addigi szabályozást, tehát valamilyen szempontból további hátrányba hozza azokat az embereket, akikre vonatkozik.

Ez figyelhető meg most is, ugyanis most az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriájába sorolták be ezzel a 40 éves jogosultsági idővel rendelkező nőket, akik nyugdíjba vonulnak, holott előtte az ígéret arról szólt, hogy teljes jogú nyugdíjat fognak kapni. Azáltal, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj kategóriába kerültek, most elveszítik a jogosultságot bizonyos kedvezményekre, például a jubileumi jutalomra. Tehát ezzel - el lehet mondani megint - a kormány az egyik kezével ad, azt hangosan harsogja, közben már azt keresi, hogy a másikkal honnan tudja elvenni azt, amit valahogy adott annak a rétegnek.

Itt felmerül a kérdés, hogy korrekt eljárás-e különbséget tenni ilyen módon azok között, akik akár évtizedeket is ledolgoztak köztisztviselőként, pusztán azon az alapon, hogy milyen módon vonulnak nyugdíjba. Ez mindenképpen diszkriminációnak minősül, ugyanis ha valaki valamiért megdolgozott, azért ne legyen megbüntetve, hogy igénybe vesz egy másik kedvezményt. Úgy látszik, hogy ezzel a 40 év utáni nyugdíjba vonulási lehetőséggel a kormány minden korábbi kedvezményt egyoldalúan elvesz tőlük.

A következő probléma, ami már a közigazgatási résszel függ össze, megint a gumiszabály jelleg. Itt előkerül a "különösen indokolt" kifejezés. Ezt is nagyon szereti a kormány alkalmazni, holott ez jogalkotási alapelveket is sért, hiszen az egyértelmű megfogalmazás a végrehajtás szempontjából nagyon fontos, hogy ne az legyen, hogy mindenki a saját kénye-kedve szerint értelmezzen egy jogszabályt attól függően, hogy abban a helyzetben a saját érdeke éppen mit szolgál, hanem egységes szabályozás legyen az országban. Az ilyen megfogalmazások, hogy "különösen indokolt", annyira ködösek, hogy bizonytalanná teszik a jogalkalmazást.

A következő probléma az illetményeltérítés határidejének és módjának az átalakítása. Eddig a hivatali szerveknél január 31-e volt a határidő, az önkormányzatoknál pedig március 1-je. Most egységesen kitolták április 30-ra ezt a határidőt, tekintettel az újonnan létrehozott szervezetekre. Ezeket az új szervezeteket többségében a régi köztisztviselőkkel töltik fel, tehát valójában az ő munkaminőségük megítélhető lenne, tehát nem szükséges április 30-ra kitolni. Ezzel a határidő-módosítással csak azt érik el, hogy azok, akik már eddig azt gondolták, hogy nyugodtak lehetnek az ez évi illetményeltérítésüket illetően, most három hónapig még retteghetnek, hogy mikor jelenik meg egy kormánymegbízott, aki majd felülbírálja, hogy ezért, azért vagy amazért, például politikai pártállását illetően ő nem alkalmas arra a pozitív illetményeltérítésre. Itt megint jön a probléma, hogy egy kormánymegbízott, akit fölülről delegálnak, és fogalma sincs, hogy az adott kormánytisztviselő vagy köztisztviselő valójában milyen minőségű munkát végez, ő mondja majd ki a végső szót az illetmény eltérítéséről.

A bizottsági vita során elhangzott, hogy a kormánymegbízottnak valójában a gazdasági felelősséget kell hordoznia, csakhogy ezt azért nem tudjuk elfogadni, hiszen ebben az esetben egy egységes illetményeltérítést lehetne alkalmazni, ugyanis, ha nincs pénz, akkor ne személyenként kelljen megítélni azt, hogy kire van pénz és kire nincs pénz, hanem az illetményeltérítés általános arányát kellene csökkenteni, nem pedig személyre szabottan.

Ezzel a kormánymegbízotti pozícióval gyakorlatilag az egész illetményrendszert egy olyan politikai befolyás alá helyezik, amivel tovább növelik a kormánytisztviselők, illetve köztisztviselők politikai kiszolgáltatottságát. Bár ezt folyamatosan tagadják, de ha olyan törvényeket hoznak, amivel lehetőséget teremtenek erre, akkor biztos, hogy lesznek, akik ezzel élni is fognak, és erre fogják felhasználni ezeket a szabályokat.

Az alapvizsgával kapcsolatban Apáti István képviselőtársam fogja elmondani a Jobbik álláspontját, és a módosító javaslatokat is ő fogja részletesen ismertetni.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálkozva hallgatom képviselőtársaimat, bizottsági alelnök urat is, amikor azokról a kérdésekről beszél, hogy a 40 éves jogosultság most már nem munkaviszonyhoz, nem szolgálati időhöz, jogosultsághoz tartozó, elfogadott törvény kapcsán hogyan és milyen intézkedéseket kell szülni; hogy most már napvilágot látnak azok a dolgok, amelyek arról szólnak, hogy a jubileumi jutalom kapcsán azok a hölgyek, akik annak a reményében gondolkodtak még a tavalyi esztendőben, hogy majd elmehetnek 40 év munkaviszony vagy szolgálati idő után, és azokat a juttatásokat is megkapják, amelyek megillették őket; alelnök úr arról beszél, hogy ez egy egységesítés, egy normális átrendezési folyamat. Csodálkozva hallgatom, és szívesen venném azt, amikor konzultál azokkal az emberekkel, akik gyakorlatilag megélői és elszenvedői ezeknek a folyamatoknak.

A másik oldalról arról szól Kara Ákos alelnök úr, hogy egységesíteni, egységes igazgatás, egységes szemlélet. Itt most csak címszavakban mondom, de majd fogom bővebben is érinteni a történetet.

(9.20)

Tudja, én úgy gondolom, tudják, én úgy gondolom, az egységes igazgatás és az egységes szellemiség és szemlélet kérdéskörébe az is beletartozik, hogy ha mondjuk, példaként egy olyan hálózat, mint a munkaügyi központok hálózata, az gyakorlatilag az illetménykiegészítések tekintetében a hatásköriség, az illetékesség vonatkozásában egyértelműsítetten és egyféleképpen kerül megítélés alá, mert a mai rendszer keretei között pont ott vesz el - és nagyon sokat -, ahol adni kell, de majd ezt egy következő kétpercesben kifejtem.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces válaszadásra következik Kara Ákos, a Fidesz képviselője.

KARA ÁKOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Gúr Nándor Képviselőtársam! Kedves Bizottsági Elnök Úr! Az imént sikerült olyan mondanivalót tulajdonítania nekem, amit nem mondtam, de ezt a részt majd kitárgyaljuk bizottsági ülésen, nem terhelném a Házat, csak szerettem volna jelezni, hogy elnök úr bizottsági ülésen néha él ezzel az eszközzel, a parlament ülésén még nem figyeltem erre a jelenségre; innentől kezdve figyelni fogok rá. A jegyzőkönyvből világosan ki fog derülni elnök úr számára, képviselőtársam számára, hogy pontosan milyen összefüggésben mondtam, amit mondtam.

Mondanivalójának az a része, amikor a mondanivalómra hivatkozott és olyan összefüggésben, ami az egységes szemléletmódra vonatkozik, azt vallom és hiszem, azt gondolom, hogy egységes elvek mentén kell bizonyos kérdéseknek megszületniük, különösen, ha az a közigazgatás általános működésével, általános ismereteivel kapcsolatos működés. De ilyen tekintetben, azt gondolom, ez nemcsak az én véleményem és a Fidesz-frakciónak a véleménye, hanem merem remélni, hogy ez valamennyi parlamenti pártnak a véleménye ebben a kérdésben, ebben a tekintetben.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Ismét kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az élet dönti el, meg a jegyzőkönyvet tényleg meg lehet nézni. Hogy önök mit tettek ez alatt a rövid idő alatt, egy gyermek kihordási ideje alatt, ami az anya életében a legszebb időszak? Hát, önök torzót szültek, el kell hogy mondjam, sok tekintetben torzót szültek.

Nézzük meg, mondjuk, a kormánytisztviselőket, a valamikori köztisztviselőket! Két hónap alatt indokolás nélkül kirúghatóvá tették őket. Most ugyan az Alkotmánybíróság egy kicsit elpuhította ezt a kérdést, mert május 31-éig ad még önöknek erre lehetőséget. Bár én abban bízom, hogy önök nem ezzel kívánnak élni, hanem addig tényleg azt a törvényi szabályozást kívánják meghozni, ami az Alkotmánybíróság szellemiségéhez, leírt szellemiségéhez illeszkedő.

Vagy épp, ha nem a két hónap indokolás nélküli kirúgás kérdéskörét nézzük, akkor azt is lehet látni, hogy milyen bér-, illetménybeli csökkenéseket hívtak önök életre a közigazgatásban azzal, hogy egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadót szültek. Lehet látni, hogy nagyjából ott a 280-290 ezer forint alatt kereső emberek - és nagyon sokan vannak ilyenek ebben az országban; akik ezt meg tudják közelíteni, már jó pozícióban vannak - vesztesei ennek a történetnek. Nem akarok még a gyermektámogatási rendszerekről, a negatív adózás, negatív adójóváírás nemlegességéről beszélni, hogy ez mit hoz vagy éppen mit vesz el ezektől az emberektől. Ugyanez igaz a közalkalmazottak körében is.

Tehát úgy en bloc összességében a közszféra köszönhet önöknek nagyon sok mindent. Köszönheti azt a szabályozási rendszert, amellyel indokolás nélkül kirúghatóvá váltak, amellyel a forrásaikat, amelyeket hosszú életpálya medrében kialakítva megszereztek, azokat elveszíthetik. Hát, azt gondolom, erre is válaszokat kell majd adni egy adott időpontban.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Szilágyi Péter, az LMP képviselője. Képviselő úr!

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mi ezt a törvényjavaslatot egy szűkebb és egy tágabb kontextusban vizsgáltuk meg. Ha csak a normaszöveget vizsgáljuk, akkor találunk benne támogatható elemeket; persze, számos aggályunk fog felmerülni ezzel kapcsolatban, tehát a konkrét jogszabályi javaslattal kapcsolatban. Ugyanakkor ha a tágabb kontextust nézzük meg, ha azt a miliőt figyeljük meg, amiben a köztisztviselők az elmúlt hónapokban voltak kénytelenek dolgozni, akkor semmiképpen nem elfogadható a kormány attitűdje a köztisztviselőkkel szemben.

Mire gondolunk itt? Az elmúlt héten az Alkotmánybíróság határozatában alkotmányellenesnek minősítette az indokolás nélküli elbocsátást, illetve a beszédem végén majd részletsebben is ki fogom fejteni azt a tegnapi hírt, miszerint önök titkosszolgálati eszközökkel kívánják megfigyelni a kormánytisztviselőket, a köztisztviselőket. Úgy gondolom, semmiképpen nem elfogadható az, hogy a kormánytisztviselőket ilyen megaláztatásnak teszik ki, semmiképpen nem erősíti ez a köz bizalmát a közszolgálatiság felé.

Tehát - amint említettem - bizonyos javaslatait ennek a javaslatnak tudjuk támogatni. Annak ellenére tesszük ezt, hogy a kormány eddigi, a kormánytisztviselőkkel és a közigazgatásban dolgozókkal szembeni lépéseit folyamatosan és élesen bíráltuk itt a parlamentben, illetve a nyilvánosság előtt egyaránt. Legfőbb kifogásaink a kormánytisztviselők indokolás nélküli felmentésének lehetővé tételével és ezáltal egy modern hűbéri viszony megteremtésének kísérletével szemben hangoztak el.

Több alkalommal is megfogalmaztuk azonban az arra vonatkozó általános kritikánkat is, hogy a kormány a köztisztviselői kar kiszolgáltatottá tételével lehetetlenné teszi egy önálló tájékozódásra és gondolkodásra képes, magas fokú szakmai ismeretekkel rendelkező és pártsemlegesen működő stabil köztisztviselői kar létrejöttét.

Az elmúlt években megfigyelhető köztisztviselőket sújtó intézkedésekre - mint az évek óta nem emelt illetményalap, a 13. havi fizetés és egyéb kedvezmények elvonása, tömeges létszámleépítések - a második Fidesz-kormány egy sor további döntésével tette fel a koronát. Míg a végkielégítések extraadóztatása, a kafetériakeret idei korlátozása, illetve az alacsonyabb jövedelműeket érintő nettókereset-csökkenés anyagilag érintette a közszférában dolgozókat, az indokolás nélküli felmentés lehetősége személyi védettségüket, függetlenségüket vette célba. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy még az első Fidesz-kormány által 2001-ben bevezetett életpályamodell ezzel a lépéssel vált végleg semmissé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezet vitájában fontosnak tartjuk elmondani, hogy üdvözüljük az Alkotmánybíróság múlt heti döntését, amely kimondta a törvény indokolás nélküli felmondásra vonatkozó részeinek alkotmányellenességét és május 31-ei hatállyal történő megsemmisítését. Azt azonban már kevésbé tartjuk üdvözlendőnek, hogy csupán az Alkotmánybíróság ezen döntésére adott reakcióból értesülhettünk arról, hogy a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium egy 2012. január 1-jéig fokozatosan bevezetésre kerülő köztisztviselői életpályamodell előkészítésén dolgozik. Mint az az elszórt nyilatkozatokból kiderült, az átfogó reform része lesz egy új értékelési, továbbképzési és vizsgáztatási rendszer, etikai kódex, javadalmazási, valamint előmeneteli rendszer. A reform jelszava a hatékony nemzeti közszolgálat, a kormány deklarált szándéka pedig egy teljesítményösztönzőbb rendszer kialakítása.

Az LMP egyetért azzal, hogy minél hamarabb meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a közigazgatási pozíciók végre a teljesítményről, a minőségről, a hatékonyságról szóljanak, nem pedig a politikai lojalitásról, a főnökkel való jó viszonyról és a kontraszelekcióról. Minőségi munkaerőt csakis kiszámítható, stabil életpályamodellel és versenyképes juttatásokkal lehet vonzani és megtartani, csak ez lehet a jövő hatékony és professzionális államigazgatásának garanciája. A minőségi és versenyképes munkaerő feltétele és megtartása tehát szoros összefüggésben áll egy perspektivikus közigazgatási életpálya elérhetővé tételével, a kiszámíthatósággal és a megfelelő javadalmazással.

Jelen törvénytervezetnek a minőségi közigazgatás irányába tett lépéseit tehát csak azzal együtt tudjuk elismerni és támogatni, ha ez a törvényhozói törekvés a köztisztviselői pálya vonzóvá tételében is kifejezésre jut a későbbiekben.

Ez a törvényjavaslat többek között rendelkezik a 2009-ben eltörölt közigazgatási alapvizsga visszaállításáról. A jelenlegi rendszerben a versenyvizsga tavalyi eltörlése óta egyedül a közigazgatási szakvizsga szerepel kötelező vizsgaként, ami így pillanatnyilag az egyetlen, szakmai kompetenciákat és tudást számon kérő eszköz.

A Lehet Más a Politika az alapvizsgának a pályán maradás feltételeként való újbóli beiktatását támogatni tudja. Az alapvizsga és a szakvizsga funkciója ugyanakkor csupán a különféle hátterű köztisztviselők azonos tudásszintre hozása. Egy magasan kvalifikált, a szükséges szakmai tudással és kompetenciával bíró köztisztviselői kar létrehozása szempontjából ugyanakkor kiemelkedő jelentőséggel bír a szakmai alkalmasság, amit az adott pozícióra történő kiválasztás során lehet a leghatékonyabban ellenőrizni. Ezért nagyon fontosnak tartjuk, hogy a minőségi közszolgáltatásra való törekvés már a köztisztviselői pozícióba való bekerülés feltételrendszerében is kifejezésre jusson. Az általános képességeket, kompetenciákat és nem a lexikai tudást mérő versenyvizsga véleményünk szerint a legalkalmasabb volna a minőségi szelekcióra.

(9.30)

A versenyvizsgával kapcsolatban az egyik legfőbb kifogásunk az volt, hogy annak horribilis díja eleve kiszorította a szegényebb anyagi körülmények között élő állampolgárokat. A korábbi rendszerrel szemben nagyon fontos lenne a jórészt pályakezdőket érintő versenyvizsga-feltétel díjmentessé, így mindenki számára elérhetővé válása. Ha a kötelező jellegű és a korábbi rendszer igazságtalanságait is orvosló versenyvizsgarendszer nem is kerül bevezetésre, mindenképpen szükségesnek tartjuk az alkalmasság és a képességek valamilyen mérését a köztisztviselői pozícióba való bekerülés során.

Fontos eleme lehetne a köztisztviselői életpályának a képzési, továbbképzési rendszer kialakítása. Ahhoz, hogy a köztisztviselők szinten tudják tartani ismereteiket, illetve alkalmazkodni tudjanak a közszolgáltatás időről időre változó követelményeihez, szükséges lenne az éves, illetve középtávú képzési tervek alapján folyó képzés, továbbképzés bevezetése. Ezek némelyikét munkakörtől függően kötelezővé is lehetne tenni.

A minőségbiztosítási rendszer harmadik eleme a rendszeres teljesítményértékelés, amely biztosítja a visszacsatolást a köztisztviselők munkájáról, lehetőséget ad az egyéni fejlesztésre vagy akár az elbocsátásra is, ha az szükséges. A teljesítményértékelésnek akkor van értelme, ha teljesül az objektivitás és az értékelő függetlenségének kritériuma. Az objektív kritériumok rendszere mellett a szubjektív értékelési lehetőségeket a minimálisra kell szorítani, így biztosítva, hogy a köztisztviselőknek szakmai és jogi követelményekhez kelljen csak igazodni munkájuk során, az általános emberi együttélési normákon túl, hogy ne a főnöke szubjektív elvárásaihoz kelljen igazodni. Fontos, hogy az értékelési rendszer úgy épüljön a hivatali kultúrába, hogy azt a köztisztviselők is értékes visszacsatolásnak könyveljék el. A harmadik fontos feltétele a rendszer jó működésének pedig az, hogy legyen megfelelő előmeneteli, javadalmazási rendszer, ami a jó teljesítmények javadalmazását szolgálja. A negatív értékelés esetén pedig a rossz teljesítmény végső soron a jogviszony megszüntetésének alapja is lehet.

Még egy fontos kifogásunk van ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban: nem támogatjuk a közigazgatási szakvizsgára felkészítő tanfolyamon való részvételi kötelezettség eltörlését. Nem lehet elvárni, hogy a jórészt nem jogi végzettségű köztisztviselők minőségi képzés nélkül megfelelően sajátítsák el azt a tudást, amely követelményként szolgál a sikeres szakvizsgához, hiszen több száz oldalnyi, jórészt jogrendszeri kérdéseket taglaló ismereteket kell elsajátítaniuk.

Úgy véljük, hogy mindannyiunk, az ország érdeke az, hogy hatékony, pártpolitikai befolyástól mentes köztisztviselői kar legyen Magyarországon. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a lehető legszélesebb konszenzus alakuljon ki a politikai és szakmai képviseleti körökben a közszolgálatiság jövőjét illetően. Nem tehetjük meg, hogy a legfontosabb vonzerőt, a stabilitást és a kiszámíthatóságot politikai érdekek oltárán feláldozzuk. Sajnos, a beszédem elején hangsúlyozott aggályainkat tovább mélyítette a már idézett tegnapi hír, az RTL Klub esti híradójában hangzott el, hogy önök titkosszolgálati módszerrel gyűjtenek adatokat a köztisztviselőkről, és ha nem járulnak hozzá, hogy megfigyeljék őket, akkor akár el is veszíthetik a munkájukat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ez milyen gesztus? Ez mennyire teszi vonzóvá a közszolgálatiságot a fiatal munkakezdők számára? Kérem, engedjék meg, hogy zárásként a Népszabadság online felületén megjelent olvasói kommentet idézzek: "A közszolga bemegy dolgozni. Mindennaposan lehallgatják a telefonjait, átkutathatják a számítógépét, házkutatást tarthatnak nála, és akkor még nem beszéltem a furfangos beugratósdiról. Egyszóval mindent, mert a titkosszolgálati módszerekben minden benne van. Rosszabb, mint a legsötétebb diktatúrák. El lehet képzelni, hogy ha a közszolga talpig becsületes is, milyen lelkiállapotban végzi a munkáját. És még akkor nem beszéltem az állandó főnöki retorziókról no és a béka feneke alatti fizetésekről. Szóval, van még, aki ezek után is szívesen lenne közszolga? Kérem, jelentkezzen!" Ezt írta az olvasó.

Államtitkár Úr! Az önök felelőssége óriási. Bizalmat kaptak a választópolgároktól, arra kérem önöket, adjanak önök is bizalmat a köztisztviselőknek.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Mielőtt harmadik kétperces hozzászólásra megadnám a szót Gúr Nándor képviselőnek, szeretném fölhívni a figyelmét arra az ön által is ismert házszabályi rendelkezésre, hogy a kétperces felszólalás az előző felszólalás reagálására szolgál. Látva az ön szintaktikailag is felépített vázlatát, attól félek, hogy értékes gondolatmenetét szétszaggatva tudjuk csak hallgatni. Az a praktikus előnye megvan, hogy Ipkovich György, Lamperth Mónika és Káli Sándor képviselőtársait így meg tudja időben előzni, tehát biztatom képviselő urat rendes hozzászólásra való bejelentkezésre. Természetesen ezzel együtt megadom a szót, csak kérem, hogy ezután esetleg mérlegelje ezt. Tehát Gúr Nándor képviselő úr következik.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő a figyelemfelhívása is. Önnek is visszaigazolva és alelnök úrnak, képviselőtársaimnak is szeretném mondani, hogy még véletlenszerűen sem szeretném a szakmai érzékenységüket sérteni, ezért úgy kezdem a mondandómat, hogy ha valahol félreértem azt, amit mondanak, akkor persze elfogadom a korrekciót. De azt gondolom sajnos, hogy nem értem félre önöket. Szedlák képviselő úr, hogy elnök úr kérésének eleget tegyek, arról szólt az én értelmezésem szerint, hogy különféle vizsgákat kellett letenniük embereknek. Tehát nem feltételesen, nem lehetséges volt, hanem meg kellett tenniük. Nem kellett, a lehetősége volt meg a korábbiakban annak, hogy vizsgákat tegyenek, és így, ezzel a közigazgatásban való részvételük lehetősége vált könnyebbé. No, ez a kettő nem ugyanaz, hogy a rendszer keretein kívül lévő kötelemmel kell hogy szembenézzenek, és le kell tenniük. A fenét! Nem kellett itt tízmillió embernek és négymillió munkavállalónak vizsgákat tennie, hanem lehetőség volt rá, hogy könnyebben kerüljön a rendszerbe. De ez talán nem is annyira érdekes.

Sokkal inkább érdekes az, hogy mondjuk, az illetékességek kérdéskörében, egy megyei illetékességű, egy megyei hatáskörű szerv tekintetében az, amit most önök csinálnak a kormánytisztviselőket, a közigazgatási szférát érintően, az negatív hozadékkal párosul. Olyan hozadékkal párosul, hogy azok az emberek, akik mondjuk a munkaügyi központok kirendeltségein dolgoznak, illetménykiegészítéseket, pótlékokat veszítenek el, 35 százalékot vagy 25 százalékot, illetve 15 százalékot, attól függően, hogy felsőfokú vagy középfokú végzettségű emberek. Ez nettóban 20-50 ezer forintokat jelent, mondjuk, olyan embereknél, akik 120 és 200 ezer forint közötti bruttó fizetéssel bírnak. Ez volt a céljuk? Hát, ha ez volt, akkor nagy a baj, ha nem ez volt, és nem tudták, akkor meg még nagyobb a baj.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Pósán László, a Fidesz képviselője.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én Szilágyi Péter gondolataihoz szeretnék hozzáfűzni egy apró megjegyzést. Arról beszélt képviselő úr, a titkosszolgálati megfigyelések és az ördög tudja, milyen vészforgatókönyvek sokaságát lebegtette itt, de szeretném arra felhívni a figyelmét, hogy szerintem most történik az, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. Világosan és egyértelműen beszélünk dolgokról. Csak megkérdezném Szilágyi képviselő urat, tudja-e azt, hogy az elmúlt esztendőkben vagy akár manapság is hány közintézmény, többek között a közigazgatáshoz kapcsolódó közintézmény van például úgy bekamerázva, hogy az ott dolgozók nem is tudnak róla. Mi ez, ha nem személyes adatokkal történő visszaélés? Mi ez, ha ez nem az?

Most világosan beszéljünk arról, hogy ez egy olyan szféra, ahol szintén fennáll a korrumpálhatóság veszélye, lehetősége. Próbáljuk ezt megakadályozni. Még mindig olcsóbb megelőzni, mint utána a következményeket elviselni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Két percben kíván reagálni Szilágyi Péter, az LMP képviselője.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Én megértem, hogy önök szeretnék megelőzni a korrupció jelenségét a közszférában is, de úgy gondolom, hogy rossz eszközt választottak. Nem az az eszköz, hogy megfélemlítjük a közszolgákat, hanem az, hogy ösztönözzük őket. Itt valóban egy teljes megújulásra van szükség, ami a korrupcióhoz való viszonyát illeti talán az egész országnak, de úgy vélem, nem azzal kell kezdeni, hogy megfélemlítjük a közszolgákat, hanem azzal, hogy a korrupciógyanús ügyeket a kormány, ami a saját körében merül fel, kivizsgálja, és visszaadja a közbizalmat az emberek számára.

Semmiképpen nem lehet vonzó egy fiatal ember számára a köztisztviselői életpálya, ha azzal kell szembesülnie, hogy ha bemegy dolgozni, akkor le fogják hallgatni, meg fogják vizsgálni az e-mailjeit, és gyakorlatilag megszűnik az az adatvédelemhez való joga, ami az alkotmány szerint megilletné őt. Arra kérem önöket, hogy jogállami eszközökkel próbáljanak meg harcolni a korrupció ellen, erre van lehetőségük, éljenek vele. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: A vitában kétperces hozzászólásra bekapcsolódik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megtisztelő a külön gondoskodása. Szeretném jelezni a dolog kapcsán, hogy csakis olyan dologhoz fűződtem hozzá, amelyek a korábbiakban elhangzottak, az ön elvárásának megfelelően.

(9.40)

Szedlák képviselőtársam - hogy idézzem újra a forrást - foglalkozott a 98 százalékos különadó kérdéskörével. Én azt gondolom, hogy abszolút helyénvaló a dolog, az én értékrendemmel egybevág az, hogy ha valami olyan nagyságrendeket ölt, akár végkielégítés vagy bármi tekintetében, amely nem elfogadható, akkor persze ott meg kell találni a különböző megfelelő, olyan típusú utat, jogi keretek között is, amely az emberek számára pozitív visszaigazolást ad, megfelelő, jó értelmű kielégülést. Azt gondolom persze, hogy ez nem egy évre, öt évre, hanem hosszabb időtartamra is igaz. Igaz kellett volna hogy legyen... - volt ilyen képviselői kezdeményezésünk egyébként 2002. január 1-jétől, mondjuk, 139 millió forintos, 99 millió forintos, és egyéb tételeket még mondhatnék, akkori időkben történő végkielégítések kapcsán is, érdekes módon azok nem váltak igazzá, azok nem voltak pofátlanok, azok teljesen rendjén valók voltak.

Azt szeretném üzenni, közvetíteni ennek az ügynek a kapcsán, hogy jó lenne, ha egységesített szemlélettel nyúlnánk egy adott kérdéskörhöz: ha most valami pofátlan, akkor pofátlan volt tíz évvel ezelőtt is, ráadásul még nem valorizálom azt a pénzt, nem számítom jelen értékbe át, hogy hányszorosa volt a mai pénznek.

A másik, egymondatos igazából már csak az, visszatérve a hálózatokra, a hálózatoknak a megyei illetékességére, azt szeretném mondani, hogy példákkal fogom alátámasztani, hogy miért hibáznak akkor, amikor elveszik az emberektől ezeket az illetménypótlékokat.

Köszönöm, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: A következő felszólaló szintén két percben Pósán László, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak szeretném azt megjegyezni, hogy az elmúlt esztendőben nagyon sokszor hallottuk azt, és különböző területekre kiterjedően, hogy az ösztönző rendszereket kell erősíteni, ez elvben rendben is van, az elmúlt esztendőkben megtapasztalhattuk, hogy azok az ösztönző rendszerek, amelyek mondjuk, akár fizetésben vagy egyéb prémiumjuttatásokban fejeződtek ki, egyáltalán nem voltak arra alkalmasak, hogy bizonyos embereknek az étvágyát visszaszorítsák.

Ha arra gondolunk, hogy mennyi korrupciós ügy került már eddig is a felszínre, és hány ügyben történt már most is vádemelés vagy éppen nyomozati eljárás, akkor, azt gondolom, ez a szép elvi megközelítés persze jól hangzik, de a gyakorlat azt bizonyította, hogy láthatóan mégsem állta ki az idő próbáját, tehát más eszközökhöz is kell nyúlni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Az írásban bejelentkezett képviselőknek még némi türelmét kérem.

Megadom a szót Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének, két percben.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most nagyjából odaérek, hogy a felvetett kérdésekre a gyors reakcióimat be tudom fejezni, és utána majd eldöntöm, hogy normál szót is kérek-e az elnök úrtól.

Azt szeretném mondani a megyei illetékesség, hatásköriség tekintetében - például munkaügyi központok -, hogy pont azok az emberek, akik a kirendeltségeken, azaz azokon a felületeken dolgoznak, ahol az emberek sokaságával szembetalálják egymást, veszítik el az illetménykiegészítéseiket, pont azok az emberek, akik a közvetlen kapcsolatot tartják fenn, akik gyakorlatilag a mindennapi életben zajló folyamatokat segítik annak érdekében, hogy a munka világában valami elfogadható, valami rendezett viszonykeret alakuljon ki. Ezek az emberek, csak az illetékesség tekintetében mondom, nem csak adott kirendeltséghez, mikrokörzethez kapcsolódóan foglalkoznak munkavállalókkal, nem, mert a természetes, országon belüli migrációból, költözésekből fakadóan sokan akár Dunántúlról Észak-Magyarországra vagy éppen fordítva is költöznek, ezeknek az embereknek az ügyeivel is kell foglalkozni, és azoknak a munkaadóknak az ügyeivel is kell foglalkozni, akik nem megyei illetékességűek, de adott esetben ott fejlesztenek, ott akarnak munkaerőt felvenni, nem a mikrokörzet, nem a megye, a megyén kívüli illetékességű cégek, vállalkozások ügyeivel.

Azt akarom mondani, hogy ezen túl még olyan ügyekkel is foglalkoznak, amelyek az országhatár keretein kívüli migráció kérdésköreit is felölelik, a külföldiek foglalkoztatásának az ügyével. Mitől nem megyei illetékességűek ezek a kirendeltségek? Miért kell nekik elszenvedni a nettó 20-50 ezer forintos fejenkénti jövedelemcsökkenést? Nem tudom. Gondolkodjanak el rajta, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Szilágyi Péter, az LMP képviselője.

SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak egy mondatot szeretnék mondani a képviselőtársamnak, és talán vissza fogunk térni a semmisségi törvény vitája során elhangzott kijelentésekhez, hogy egy nem jogállami cselekedettel szemben nem lehet nem jogállami eszközökkel harcolni. (Szórványos taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Az írásban előre bejelentett felszólalók körében most Apáti István, a Jobbik képviselője következik. Öné a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a törvénymódosító javaslattal kapcsolatban kialakított álláspontunk ismertetésére, röviden visszatekintenék nemcsak az elmúlt nyolc év, hanem az elmúlt húsz év történéseire, az MSZP-, Fidesz-, illetőleg a jobb- és baloldali vagy a magukat jobb- és baloldalinak nevező kormányok olyan cselekedeteire, olyan törvényeire, amelyek gyakorlatilag teljesen lezüllesztették, tönkretették, lenullázták a közigazgatást, különösen a helyi önkormányzati igazgatás szintjét.

Ha tetszik önöknek, ha nem, kénytelenek lesznek most végighallgatni azzal kapcsolatos okfejtésemet, hogy az elmúlt években, igaz, hogy különösen az elmúlt nyolc év fejelte ezt meg, azért tették tönkre az igazgatást vagy a közszolgálati életpályát, vagy amit önök annak neveznek, mert gyakorlatilag minden biztonsági elemet, minden pluszjuttatást, -javadalmazást kiiktattak, kigyomláltak a rendszerből, és feltették az i-re a pontot azzal, hogy tavaly év végén elfogadták azt a gyalázatos törvényt, amelynek eredményeképpen két hónapos felmentési idővel, indoklás nélkül el lehet küldeni a köztisztviselőket; a kormánytisztviselők vonatkozásában az Alkotmánybíróság már megálljt parancsolt a forradalmi lendületnek.

Csak itt szeretném megjegyezni, hogy a köztisztviselők védelmében és a független közszolgálat érdekében Bertha Szilvia képviselőtársammal együtt január 21-én az Alkotmánybírósághoz fordultunk, és a múlt heti alkotmánybírósági döntés hatására úgy érezzük, hogy jelentősen megnövekedhet annak az esélye, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény vonatkozásában hasonló döntést hoz az Alkotmánybíróság. Tehát talán jobban teszik önök, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, ha azon kezdenek gondolkodni, hogy hogyan lehet alkotmányos módszerekkel megszabadulni vagy felmenteni azokat a köztisztviselőket, akik esetleg valóban alkalmatlanok a feladataik ellátására. Ebben a vonatkozásban számíthatnak a Jobbik segítségére, hiszen mi magunk is gőzerővel dolgozunk az ehhez kapcsolódó javaslatokon.

De hogy visszatérjek az eredeti gondolatmenethez: ha csak az elmúlt néhány évre visszatekintünk, megszüntették a 13. havi juttatást, gyakorlatilag nincs már ruhapénz, nincs semmi olyan pluszelem, amely miatt vonzóvá válhatna a közszolgálati életpálya. Ezzel szemben van olyan megalázóan alacsony fizetés, hogy több kollégám, akár Mátészalka környékén, akár mondhatnám Szabolcs-Szatmár-Bereg megye jó részét, olyan illetményért kénytelen dolgozni és elviselni a nem kevés napi stresszt, ami rá hárul, hogy gyakorlatilag egy teljes munkaidőben foglalkoztatott közmunkástól nem sokkal keresnek többet ezek az emberek. Ha önöknek kellene ennyi fizetésből megélniük és eltartani a családjaikat, akkor valószínűleg meggondolták volna, hogy milyen törvényeket hoznak és milyen illetményeket határoznak meg. Mondjuk ki őszintén és nyíltan: hiába toldozgatjuk-foldozgatjuk a Ktv.-t, jelen pillanatban a közszolgálati életpálya ma Magyarországon annyit jelent, kiszámolhatják, hogy ha egy köztisztviselő - főleg ha helyi önkormányzati, helyi igazgatási szinten kíván tevékenykedni - a húszas évei elején lép be a rendszerbe, harminc-negyven év múlva milyen megalázóan alacsony fizetést vihet haza; ez sok minden, csak nem valós közszolgálat és nem valós közszolgálati életpálya. Természetesen némileg más a helyzet a központi igazgatás szintjein vagy a minisztériumok vonatkozásában, itt esetleg bővebb a kassza, nagyobb lehetőségek rejlenek, ha valaki itt tud elhelyezkedni, de magas szintű politikai kapcsolatok nélkül ezeket a pozíciókat nem nagyon lehet megszerezni.

Rákanyarodva a 2241. számú törvényjavaslatra, valóban többen elmondták már előttem, hogy már a megnevezés is megtévesztő. Mindig döbbenten állok az előtt, hogy egy elképesztő államapparátus dolgozik az önök keze alá. Rengeteg szakértőjük, szaktanácsadójuk van, és mégis ilyen zűrzavar, ilyen kapkodás uralkodik a kormányzati munkában. Mi akadályozta meg önöket abban, hogy legalább egy megfelelő elnevezést válasszanak ennek a törvényjavaslatnak? Ha fellapozzuk, akkor látjuk, hogy nemcsak a köztisztviselői jogállásról szóló törvényt módosítja, hanem érinti ezenkívül még a kormánytisztviselők jogállásáról, a prémiumévek-programról és a különleges foglalkoztatási állományról, a megyei és fővárosi kormányhivatalokról, illetőleg a kormány tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról szóló törvényeket is, tehát összesen öt törvényt érint, öt törvény különböző rendelkezéseit módosítja, önök mégis az öt közül csak az egyikről gondolták, hogy fontos elnevezni.

(9.50)

Ezért a Jobbik egyik módosító javaslatában megtalálható az a felvetés, hogy érdemes lenne ezt átkeresztelni a közigazgatásban történő foglalkoztatást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, hogy legalább az elnevezés már hűen tükrözze a tartalmat. Ezen kívül is számos sebből vérzik ez a javaslat, bár kezdeném azzal a konstruktív ellenzékiség jegyében, amit támogatni tudunk.

Egyetértünk azzal, hogy a versenyvizsga nevű agyrémet meg kell szüntetni, hatályon kívül kell helyezni, és vissza kell hozni a jól bevált közigazgatási alapvizsga intézményét. Azt is el kell itt mondanom, hogy a közigazgatásban tett átalakítások - és most inkább az elmúlt húsz meg az elmúlt nyolc év helyett az elmúlt négy évre próbálok fókuszálni -, olyanok, mint a kiagyalójának, szellemi forrásának a nemi identitása, teljesen torz és teljes mértékben elfogadhatatlan. Nyilvánvaló önök számára, hogy kiről beszélek, akinek ezúton is jó egészséget és boldog házaséletet kívánok. Teljesen tönkretette, felforgatta a közigazgatás rendszerét a teljesítményértékeléstől kezdve, akár egyébként olyan elemeket akart behozni, amelyeknél nem vette azt figyelembe, hogy a versenyszféra módszereit, eszközeit nem lehet átültetni egy az egyben a közszférába.

Tehát ha csak idáig terjedne a módosító javaslat, akkor azt mondom, hogy ezzel egyetértünk, és ezt ki is pipálhatnánk, nyugodt szívvel megszavaznánk. Viszont önök ettől továbbmennek, és jellemző módon fellazítják a jogrendszer több elemét is. Kezdeném azzal, hogy miért kell, mondjuk, kormányrendeleti szintre delegálni azt a hatáskört, hogy meghatározzák a közigazgatási alapvizsga alóli felmentés eseteit. Miért nem lehet ezt egy taxatív felsorolás keretében rendezni a törvény keretei között?

Vagy mondhatnám azt az elég szokatlan, bár önök által sajnálatos módon gyakran alkalmazott és nagyon kedvelt megoldást, hogy az OKV elnöke különösen indokolt esetben felmentést adhat az alapvizsga vagy a szakvizsga kötelezettsége alól. Kérdezném, hogy mi minősül különösen indokolt esetnek. Legalább akkor erre meg egy példálózó jellegű felsorolást illett volna elhelyezni a javaslatban, hogy különösen indokolt esetnek minősül, ha - és itt jöhetne az a felsorolás, amit önök ennek tekintenek. A legegyszerűbb az, ha ezt kivesszük belőle, mert a diszkrecionális jogkör indokolatlan kiterjesztő értelmezésével találkozunk itt. Valószínűleg hogyha politikai meg egyéb érdekek azt indokolttá teszik az önök számára meg az önök érdekében, akkor majd mindent bele lehet ebbe a gumifogalomba suvasztani. Egyébként sem tesz túlságosan jót a jogállamiságnak, meg nem szolgálja a jogbiztonság követelményét az, hogyha ilyen indokolatlan tágításokat lehetővé tevő gumifogalmakkal operálnak, illetőleg ilyen megoldásokat alkalmaznak.

Érdekesnek találjuk azt is, hogy a jegyzői, főjegyzői, vezetői kinevezés esetében el lehet tekinteni a közigazgatási gyakorlattól. Ehelyett a Jobbik Magyarországért Mozgalom azt javasolja, hogy nyugodtan kerüljenek be ezek a kollégák a rendszerbe, viszont legkésőbb a kinevezésüktől számított egy éven belül kötelező legyen számukra a közigazgatási szakvizsga letétele. Ez nagyjából arra a javaslatra vagy arra a jelen pillanatban is életben lévő szabályra vonatkozna, mely szerint jegyző, főjegyző vagy aljegyző kinevezésénél ötezer lélekszám alatti, nem városi rangú települések esetében eltekinthet a képviselő-testület a gyakorlati idő meglététől, és amennyiben a kinevezett vezető nem rendelkezik még a kinevezés pillanatában, időpontjában közigazgatási szakvizsgával, azt egy éven belül le kell tennie. Ha ezt nem teszi meg, akkor a jogviszonya - nemcsak a kinevezése, a jogviszonya - a törvény erejénél fogva megszűnik. Tehát ezt a logikát követné a mi javaslatunk is, amelyet szintén megfontolásra érdemesnek tartok.

Végül, de nem utolsósorban a szakmai gyakorlat és a vezetői gyakorlat kérdése egy másik törvényhely vonatkozásában. Önök vezetői kinevezésre elegendőnek látják, mondjuk, öt év közigazgatási gyakorlat meglétét, ezzel szemben mi egy sokkal differenciáltabb és véleményünk szerint sokkal alaposabb, precízebb megoldást tartunk alkalmazhatónak. Ez a javaslatunk pedig úgy szól, hogy legalább tíz év közigazgatási gyakorlatot vagy öt év közigazgatási vezetői gyakorlatot írunk elő.

Gondoljuk ezt azért, mert ha megnézzük a Belügyi Közlönyben a különböző álláshirdetéseket, különböző pályázati lehetőségeket, akkor mindannyian látják, hogy egyre inkább a magasabb gyakorlati idő, illetőleg a valamivel alacsonyabb tartalmú vezetői gyakorlati idő irányába kezdenek elmozdulni azok a munkáltatók, legyenek ezek önkormányzatok vagy központi igazgatási szervek, amelyek jól képzett vezetőket szeretnének kinevezni. Ezért is lenne fontos, hogy ezt a megoldást alkalmazzuk.

Hozzáteszem, és ezt tudom magamról is, hogy bizony azért ha valaki a húszas évei elején, mondjuk, 20-23-25 éves korában bekerül a közigazgatásba, az nem biztos, hogy jó, ha vezetői székben kezdi. Nem árt ezt akár egy ügyintézői beosztásban, akár egy vezetőhelyettesi beosztásban, besorolásban kezdeni, hiszen valóban gyakorlat teszi a mestert, és jól tudjuk, hogy azért egy 23-24 éves fiatal emberre nem biztos, hogy akár nagyobb önkormányzatok vezetését, akár esetleg főosztály-vezetői vagy osztályvezetői feladatokat célszerű rábízni.

Természetesen nem vagyunk ellene a fiatalok rendszerbe való behozatalának, sőt ezt kifejezetten kívánatosnak tartjuk, de úgy gondoljuk, hogy ha valaki 23-24 évesen nem főosztályvezetőként kezdi, csak azért, mert mondjuk, közeli hozzátartozói országgyűlési képviselők vagy államtitkárok, vagy egyéb magas beosztású politikusok, akkor attól még nem történik semmi tragédia, néhány évet dolgozzon a rendszerben.

Sőt, régi javaslatomat most e Ház falai között is elmondhatom: kifejezetten kívánatosnak tartanám azt, hogy ha valaki, mondjuk, központi igazgatási szervnél, minisztériumnál kap vezetői kinevezést, ennek legyen egy olyan feltétele, hogy legalább, mondjuk, kettő vagy három esztendőt dolgozzon le, húzzon le a községi igazgatás vagy az alapfokú igazgatás szintjén, hiszen akkor tudja majd igazán, hogy mit jelent az igazgatás klasszikus értelme, amikor valóban kint terepen is dolgozott, és megismerkedett testközelből a mai magyar valósággal.

Röviden ezek lennének a módosító javaslataink, illetve a módosító javaslataink lényege. És végül, de nem utolsósorban, Szilágyi Péter képviselőtársamhoz kapcsolódva, megmondom őszintén önöknek, lehet, hogy a 24 órás intervallum miatt egy kicsit tájékozatlanabb vagyok, most hallottam először erről a titkosszolgálati megfigyelésről. Azért gondolják már végig, hogy a köztisztviselők ilyen megalázóan alacsony keresetért dolgoznak, különösen vidéken, ennek ellenére vagyonnyilatkozatot kell tenniük, titoktartási kötelezettség terheli őket, és most már ráadásul még a titkosszolgálatok is a nyakukon lihegnek. Nem tudom, hogy mennyire valós ez, kíváncsi lennék az államtitkár úr válaszára, hogy ezt pontosan milyen tartalommal gondolják.

Azt pedig nem tartom megfelelő válasznak, hogy egyes helyek már be vannak kamerázva, mert mondjuk, azért a kamerák meglétét meg a titkosszolgálati eszközök alkalmazását a köztisztviselőkkel szemben nehogy már azonos fajsúlyú dolognak tekintsük, tehát a kettő között hatalmas különbségek vannak, és ennek tükrében ezek a szemérmetlenül alacsony fizetések különösen vérlázítóak. Hiszen kérdezem önöktől, hogy ha most ezzel az ötlettel állnak elő, akkor vajon mit kell még kiállniuk, kibírniuk a köztisztviselőknek azért a gyakorlatilag néhány forintos fizetésért, amelyért gyakran bizony az egészségüket meg az idegrendszerüket is tönkreteszik, pláne hogyha most már a titkosszolgálatok is megfigyelik és lehallgatják őket.

Mondjuk, én 2005 óta vagyok a Jobbik tagja, mindig is gyanakodtam arra, hogy esetleg lehallgathatnak, megfigyelhetnek, de hogy most már ezt ennyire nyíltan és úgymond törvényesen és alkotmányosan lehessen tenni, ez egészen vérlázító, és természetesen ezt nem tudjuk támogatni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Apáti István egy gondolatához szeretnék kapcsolódni, ami gyakorlatilag oda vezet vissza, hogy mit szenvednek el azok a kormány- vagy köztisztviselők, akik gyakorlatilag a terepen dolgoznak. Az előbb elmondtam, hogy mínusz 20-50 ezer forintot, de konkrét példával szeretném alátámasztani.

Tegnap egy kicsit megkutattam, talán kormánypárti képviselőtársaimnak is érdemes egy kicsit utánanézni. Az a pályakezdő, középfokú végzettségű fiatal, aki beül ügyintézni, azoknak az embereknek az ügyét intézni, akik pofátlan, nagyvonalú ellátásokban részesülnek - egyébként tudják, ez a munkanélküli-ellátás a kilenc hónapjából fakadóan a második hat hónapban maximum 46 800 forintot bír, ez az a nagyvonalúság -, no szóval, az az ember, aki ezeknek az embereknek az ügyeit intézi, az tavaly keresett 100 ezer forintot, most pedig 72-73 ezer forintot. Rendben van ez a dolog, gondolom, tehát ez született egyébként a 16 százalékból meg született az illetménypótléknak a kirendeltségi felületen történő elvételéből - gondolom, ezt akarták.

Szóval, csak azért akarom plasztikus példával alátámasztani a történetet, hogy gondolkodjanak el rajta, hogy így jó-e ez, vagy kell-e változtatni rajta. Szerintem kell, és a politikai felelősségük szerintem megvan a kormánypárti képviselőknek a tekintetben, hogy ezt megtegyék. Ha nem teszik meg, nyilván azt az emberek majd magukban elkönyvelik, hogy mit is kaptak ők az elmúlt kilenc-tíz hónapban önöktől, egyfajta jogbiztonságot, két hónap indoklás nélküli kirúgást, egyfajta negatív bérnövekményt, 20-30 ezer forintos csökkenést akár egy középfokú végzettségű ügyintéző esetében is. De például ennek az ügyintézőnek a vezetője kirendeltségi szinten 40-50 ezer forintos mértékű nettó bércsökkenést kell hogy elszenvedjen. A bére egyébként nem haladja meg a 200 ezer forintos nagyságrendet nettóban jelen pillanatban.

No hát, nem akarom tovább folytatni a példát. Gondolkodjanak rajta! Köszönöm szépen.

(10.00)

ELNÖK: Szintén kétperces felszólalásra következik Volner János, Jobbik.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz padsoraiban nem kis meglepetéssel hallom önöket és olvasom az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a különböző rendelkezéseit. Amikor erre az Apáti István képviselőtársam által is emlegetett ötéves közigazgatási gyakorlatra gondolok, és arra, hogy önök rendszeresen megpróbálják a saját embereikre szabni azt a törvényi környezetet, amit itt a kétharmad segítségével tetszőlegesen formálgatnak az Országgyűlésben, előbújik belőlem a kisördög. Tessék csak arra gondolni, hogy önök egy huszonöt éves embert neveztek ki, Vitézy Dávidot a Budapesti Központi Közlekedési Zrt. vezérigazgatójául, egy huszonöt éves embert, akin már akkor túlnőtt a feladat, amikor rágondoltak, hogy egyáltalán ebbe a posztba őt be fogják emelni. Egy erősen korrumpálódott, minden eresztékében megroggyant szervezet élére nevezi ki a kormány. Ezt bizony szóvá kell hogy tegyem akkor, amikor önök meglehetősen magas elvárásokat támasztanak, és ehhez ráadásul még titkosszolgálati eszközökkel való megfigyelést társítanak a másik oldalon a köz szolgálatában álló emberekkel szemben. Azért egy kis arányosságot legyenek kedvesek beletenni a rendszerbe, egy kicsit legalább gondoljanak arra, hogy mi történik ezekkel az emberekkel, és kiket neveznek ki felelős pozíciókba!

Mivel itt a vita korábbi szakaszában felmerült a jó erkölcsre való hivatkozás és a végkielégítések esete, szintén azért ne tegyünk már úgy, mintha Szalainé Szilágyi Eleonórával, a BKV volt személyzeti igazgatójával kezdődött volna az erkölcstelenül magas összegű végkielégítések ügye. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy az első Orbán-kormány idején Szász Károly volt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az igazgatója, és Szász úr az egyéb tételekkel együtt 131 millió forintos végkielégítést kapott, jó pár évvel ezelőtt. Önök olyan törvényt hoztak, hogy ezt Szász úrnak nem kell visszafizetnie (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és amikor elérkezett ismét a kormányváltás, akkor Szász urat anélkül nevezték ki ismét a PSZÁF élére, hogy felszólították volna ennek az összegnek a visszafizetésére. Hát ez bizony erkölcstelen!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Gúr Nándor, az MSZP képviselője.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Volner képviselőtársam megint csak azokat a kérdéseket hozta elő, amelyekről már szóltunk, és amelyekből a következetességet hiányoljuk. Én is azt hiányolom. Nekem nincs azzal bajom, ha valami nincs rendjén, és azzal szemben eljárunk, de azt gondolom, hogy az minden időre ki kell hogy terjedjen.

De nem ezzel akartam foglalkozni feltétlen módon, hanem egy másik gondolattal, ami igazából visszavezet megint oda, ami az emberek becsapásával párosul. Azt mondták önök, kormánypárti képviselőtársaim, hogy negyven év - és ebben a törvényben benne szerepeltetik az azzal kapcsolatos intézkedés - munkaviszony, szolgálati idő után elmehetnek a hölgyek nyugdíjba. Most már negyven év jogosultsági idő van. Ugye, tudjuk, hogy mi a különbség? A különbség az, hogy különféle társadalombiztosítási járulékkal megfizetett időszakok, szakmunkásképzés időszaka, munkanélküli-ellátás időszaka, sok minden egyéb más, felsőoktatásban való részvétel időszaka, ezek ma nem számítanak bele a negyven év jogosultsági idő mellett a hölgyeknél a szolgálati idő számításába, magyarul a jogosultsági idő számításába, ilyen értelemben öt-hat éveket is elveszíthetnek. Gyakorlatilag leszűkítették azoknak a körét mértékadó módon, akik ezt igénybe tudják venni. Aki egy egyetemi, főiskolai végzettséget szerzett, annak eleve kiesik három-öt éve. Gyakorlatilag olyan rendszert szültek, amely abszolút ellentétes és ellentmondásos azzal, mint amit ígértek. Valamit mondanak, aztán egészen mást csinálnak, közben még 9,5 százalékról 10 százalékra megemelik a járulékfizetés mértékét, ami 35-40 milliárd forint bevételt jelent. Kíváncsi vagyok, hogy 2010 végén milyen kifizetéssel fog ez majd párosulni. 5-6-8-10 milliárd forinttal? És akkor hol van majd az a 25-30 milliárd, amit elköltöttek?

Azt gondolom, a következetesség hiányzik mindabból, amit önök csinálnak, és az, hogy az emberek érdekében tegyék.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Pósán László, a Fidesz képviselője.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Sajnos Gúr képviselő úr idehozott egy olyan témát, ami ugyan nem a jelenlegi előterjesztés része, ez a bizonyos nyugdíjszámításnak az ügye. Csak azt szeretném mindenkinek az eszébe idézni, hogy minden felmérés - akármikor is készült az elmúlt húsz év folyamán - arról szól, hogy a diplomával rendelkezők állástalálási esélyei jóval magasabbak, mint a kevésbé iskolázottak számára, ugyanakkor a diplomával rendelkezők egy jelentős hányada komoly állami támogatásban részesül akár az iskoláztatás költségei oldaláról, akár az igénybe vehető diákhitel részéről. Mindezt még megfejelvén azzal, hogy ezt is számítsuk be a nyugdíj-jogosultsági szolgálati viszonyba, azt gondolom, azokkal szemben méltánytalan, akik viszont kevésbé magas iskolázottsággal rendelkeznek. Szerintem az, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van, ki mit vállal vagy mit próbál megcsinálni az életében, nem indokolja, hogy utána a nyugdíjszámításnál mit számítunk neki tényleges munkaviszonyként. Azt hiszem, ez így van rendjén. Akkor igazságtalan társadalmi értelemben, ha az amúgy is nagyobb állami támogatásban részesítetteknek még további előnyöket biztosítunk, tehát szerintem most sikerült helyére tenni a dolgokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előbb elmondtam, hogy nagyon örülünk annak, hogy a versenyvizsga intézménye megszűnik, és visszajön az alapvizsga, mint ahogy annak is örülünk - hogy tovább folytassam az egyébként nagyon rövid felszólalásra okot adó pozitívumokat -, hogy az államtitkárok, kormánymegbízottak esetében lecsökken a szabadság mértéke. Biztatom önöket, hogy menjenek tovább ezen az úton, hiszen így sokkal rokonszenvesebbek lesznek az emberek számára.

Bár akit most szóba fogok hozni akár egy lerágott csontnak minősülő téma erejéig, nem is államtitkár, hanem csak frakcióvezető, lehetne például korlátozni a gépjárműhasználatot. Lázár János frakcióvezetőjük ihletett engem erre a felszólalásra, aki vette a bátorságot és az önbizalmat magának ahhoz, hogy egy tízhengeres, 5200 köbcentis benzinmotorral felszerelt S8 Audival közlekedjen. Ugyan ő megígérte, hogy ezt leadja, de a múlt heti állás szerint még nem adta le, sőt egy mozgáskorlátozott parkolóhelyre parkolt be ezzel. Na most, ha már a szabadságot csökkentették, úgy gondolom, hogy csökkenthetnék azoknak a gépkocsiknak a magánhasználatát is, amelyeket az államtitkáraik és egyéb magasabb állami vezetőik használnak, vagy akár teljesen meg is szüntethetnénk a magánhasználatot, hiszen ennek a világon semmi indoka nincsen; ez egy arisztokrata jellegű jogintézmény, amit saját javadalmazásuk érdekében az elmúlt húsz év kormányai folyamatosan meghagytak. Vagy például nem lenne kötelező itt felsőközép-kategóriás vagy felső kategóriás gépjárművekkel szaladgálni, amelyek húsz liter benzint fogyasztanak 100 kilométeren, hanem tanúsíthatnának önmérsékletet és szerénységet is, hiszen a miniszterelnök úr megígérte, hogy a nihilizmusnak meg a cinizmusnak vége. Ez a cinizmus című témakörhöz csatlakozik. Nagyon szívesen látnánk olyan törvénymódosító javaslatokat, amelyek ezeket az önmérsékletet jelentő cselekedeteiket megalapoznák.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bravó!)

ELNÖK: Kétperces reagálásra megadom a szót Kontur Pálnak, a Fidesz képviselőjének.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak az hajtott szólásra, hogy Gúr Nándor következetesen nem mond igazat, vagyis hogy hazudik, lehet azt is mondani, hogy csúsztat. A Fidesz-KDNP pártszövetség semmilyen képviselője, senki nem beszélt semmi másról a nők negyvenéves nyugdíjba menése kapcsán, csak negyven év munkában eltöltött időről. Kész, erről szól, és ezt ajánlottuk, semmi más változtatást nem csináltunk a nyugdíjtörvénnyel.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót vélhetően kétperces reagálásra Gúr Nándornak, az MSZP képviselőjének.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tehetek mást, merthogy a közvetlen megszólítás meg is kívánja, hogy válaszoljak. Meg kell nézni, Kontur képviselőtársam, azokat a kinyilatkoztatásokat, amelyeket a mai kormány tagjai tettek e tekintetben, hogy miről beszéltek. Munkaviszonyról, szolgálati időről. (Kontur Pál: Nem!) Meg kell nézni, és ha majd szembesül vele, akkor a következő alkalommal valószínűleg azt fogja tenni, hogy feláll, és azt mondja, hogy elnézést kérek, Gúr képviselőtársam. Ha így van, várom is öntől majd, hogy ezt a gesztust megtegye. (Kontur Pál: Nem teszem meg!) Márpedig tudom, hogy így van.

A másik része a dolognak nem csak ez a negyven év munkaviszony és szolgálati idő jogosultsági időre való váltása, Pósán képviselőtársam, annak a beszámítása. Önöknek tavaly december 20-án itt, a parlament falai között volt arra lehetőségük, hogy akár úgy általában véve, en bloc a nyugdíjazás rendszerével kapcsolatosan döntsenek arról a népi kezdeményezésről, ami arról szólt, hogy negyven év valós szolgálatiidő-számítás után az emberek elmehessenek nyugdíjba, legyen meg ennek a lehetősége. Önök ezt elhessegették, önök erre nemmel szavaztak, szeretném jelezni.

(10.10)

Csak azért mondom, hogy tudatosítsam önökben is, a szavazatuk mit hozott. Meg akik minket figyelnek, hallgatnak vagy néznek, azok is tudják, hogy mi volt a viszonyulásuk e tekintetben. Egyébként pedig a 40 év jogosultsági időhöz tartozó hölgyek nyugdíjba menetele kapcsán egyszer mutassák meg nekem vagy bármelyikünknek, mikor volt arról szó, hogy a jubileumi jutalmukhoz ezek a hölgyek - illetve töredéke annak, mint aki a korábbiakban azt gondolta, hogy elmehet -, ha nyugdíjba mennek, ezeket a forrásokat elveszítik egyetlenegy kinyilatkoztatásban, amely ezen törvény beterjesztését megelőzően, azon törvény elfogadását megelőzően bekövetkezett kormánypárti képviselőtársaim vagy a kormány szerepvállalói részéről. Ha van ilyen, akkor nyugodt a lelkem. De nincs ilyen. Önök megint becsapták az embereket.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: A következő kétperces felszólaló Volner János, a Jobbik képviselője.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelmükbe ajánlom, hogy amikor a közszféráról - amely közel 800 ezer embert foglalkoztat - tárgyalunk itt a parlamentben, akkor joggal merül fel a kérdés, mennyire veszi figyelembe a kormányoldal a takarékos állami gazdálkodásról szóló törvényt, és mennyire ügyel arra, hogy a jó erkölcsnek megfelelőek legyenek azok a közbeszerzések, amelyeket folytat, és megfelelő módon gazdálkodjon azzal a rábízott közpénztömeggel, amit a választók felhatalmazása szerint jelenleg kormányzati pozícióból kontrollál.

Apáti képviselőtársam nemrég emlegette a hivatali autók kérdését. Jelzem, tisztelt fideszes képviselőtársaim, én magam is pártolom azt, hogy ezen a területen korlátozásokat vezessünk be. Ki is dolgoztam és be is nyújtottam ezzel kapcsolatban egy törvényjavaslatot, amit ugyan még nem sikerült tárgysorozatba venni, s gyakorlatilag még el sem jutott a bizottság asztaláig, amely majd a későbbiek folyamán tárgyal róla, azt azonban nagyon fontosnak tartom, hogy miközben önök néhány napja bejelentettek egy 250 milliárd forintos megszorító csomagot a közszférára kiszabva, jelentősen csökkentve több fontos tárca költségvetését - kevesebb pénz fog az egészségügyre, az oktatásra, a kultúrára, a honvédelemre, a rendőrségre jutni -, aközben ne bőszítsék fel az embereket azzal, mert a kétharmad nagyon gyorsan el tud ám olvadni, hogy erkölcstelenül magas összegért vásárolnak maguknak hivatali autót.

Én például a Jobbik frakcióvezető-helyetteseként úgy gondolom, van olyan magas a fizetésünk nekünk, országgyűlési képviselőknek, hogy magunk vásároljuk az autót és azzal járjunk. Mi éppen ezért nem veszünk igénybe hivatali autót. Ez az, amit minimum elvárnak a magyar emberek ilyen válságos gazdasági környezetben, ezt az önmérsékletet és ezt a takarékos szemléletet önöktől is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces reagálásra következik Román István, a Fidesz képviselője.

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előző hozzászólás végén önmérsékletről hallhattunk. Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban mind a kormányzat, mind pedig az Országgyűlés nagyon sok tekintetben önmérsékletet tanúsított. Gondolok itt arra, hogy az önkormányzati képviselők létszámát a felére csökkentettük, gondolok itt arra, hogy az Országgyűlés létszáma csökkenni fog és gondolok arra, hogy a kafetériajuttatások maximalizálva lettek a korábbiakhoz képest. Mindenképpen megnyugtató, hogy itt többen is elmondták: az államtitkárok és miniszterek szabadságának a felére történő csökkentése támogatható javaslat. S azt gondolom, hogy nem az egyetlen, hanem ennek vannak előzményei is.

Az előzőekben jobbikos képviselőtársam a köztisztviselőket illetően egy kicsit eltévedt más irányba, s ha ő megtehette, ezt engedjék meg nekem is. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy Szabolcsban egy kistelepülésen a Jobbik 240 ezer forintos havi fizetésért ad alpolgármestert. Azt tanácsolnám, hogy ezeket a kérdéseket először házon belül rendezzék, és utána beszéljenek itt a parlamentben önmérsékletről és megtartóztatásról.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót kétperces reagálásra Apáti Istvánnak, a Jobbik képviselőjének.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselőtársam, legyen szíves, nevezze már meg ezt a települést. (Román István: Gávavencsellő.) Ha a Gávavencsellőn kialakult helyzet taglalásába belemegyünk Karakó képviselőtársunk kapcsán, akkor az messzire vezet, hogy az ő végtelen sértődöttségében mit tett vagy mit nem tett a település érdekében, mindenesetre az jóval nagyobb károkat okoz, mint 240 ezer forint.

De menjünk szépen sorban visszafelé: kafetériajuttatások. Ahol nincs pénz - eddig sem volt és ezután sem lesz -, ott a köztisztviselő kollégák a minimumot kapják, ellentétben például a minisztériumokkal, ahol képesek ennél jóval többet, akár a többszörösét is megadni.

A képviselő-testületek számának a csökkentésére ne nagyon legyenek büszkék, mert ezzel oly mértékben torzították el az egyéni és a listás mandátumok arányait, ami csak és kizárólag az önök érdekeit szolgálja. De legyenek nyugodtak, hogy a kétharmados lendületük még kitart, de nincs olyan hosszú út, ami egyszer véget ne érne. Ez az út is véget fog egyszer érni, és akkor még rendesen megbánhatják ezt a cselekedetüket. De persze lehet, hogy a ciklus végén majd módosítják a listás-egyéni mandátumok arányait. Ez az alkotmányosság határát súroló rendelkezés, ami ellen a Jobbik a nyáron az Alkotmánybírósághoz fordult, soron kívüli eljárást kérve a taláros testülettől. Várjuk tehát a döntésüket azzal együtt, hogy ez a tavaly őszi végeredményeken nyilván már nem fog változtatni.

Amikor ilyenekkel vág vissza nekünk, akkor igen gyenge érveket sorakoztat fel, mert a tisztelt frakcióvezetőjük F8-as Audija szerintem egy hét alatt többet fogyaszt, mint 240 ezer forint. Egyébként is jobb lenne, ha ezzel foglalkoznának, és figyelemelterelésként nem dobnának be ilyen gumicsontokat. Az az önmérséklet, illetve amit ön annak nevez, az - futballnyelven szólva - inkább testcsel. Önök ilyen testcseleket vetnek be, és azt a látszatot keltik, mintha önmérsékletet tanúsítanának, holott ez rendkívül távol áll a valóságtól, s éppen olyan jól érzik magukat a hatalomban, éppen annyira imádják a hatalmat és beleszerelmesedtek a hatalomba, mint tették azt korábban szocialista képviselőtársaik.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztában vagyok azzal, hogy egy parlamenti vitában minden mindennel összefügg, mégis ha lehetőség van rá, javaslom, hogy a tárgyalt törvény konkrét értelmezéséhez térjünk vissza. Megadom a szót Volner Jánosnak, a Jobbik képviselőjének.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Röviden szólnék arról, képviselőtársaim, hogy a közszférában azoktól a munkavállalóktól, akiket a Fidesz által hozott törvények jelenleg titkosszolgálati vizsgálatokkal, titkosszolgálati megfigyelésekkel fenyegetnek, és akiknek a végkielégítését a kormányhatalom jelentősen igyekszik visszavágni és a kirúgásukat minden eszközzel megkönnyíteni, vajon elvárható-e, hogy miközben képviselőtársunk egy bruttó 240 ezer forintos fizetést tesz szóvá, tehát elvárható-e a közszférában dolgozó közel 800 ezer embertől, hogy megfelelően magas színvonalon végezze a munkáját és ellássa a feladatait. Én úgy gondolom, hogy elvárható. Ezzel a kérdéssel maguk a köztisztviselők is egyetértenek. Azonban felvetődik a kérdés, miért nem hoz a kormány olyan törvényeket, miért nem alakít ki olyan törvényi környezetet, amivel az úgynevezett tanulmányok és mindenféle szakértői megbízások kiszervezésének megpróbálna gátat vetni.

Tisztelt képviselőtársaim, egyelőre nem a Jobbiknak van bármilyen takargatnivalója az Országgyűlésben, hanem éppen a kormányoldalnak. Gondolhatunk akár arra is, hogy néhány napja két ügyvédi iroda összeállt egy konzorciummá, és 2 milliárd forintos állami megbízást kapott. 2 milliárd forintot kapott olyan tevékenységre, ami az adott szervezetnek, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek - amely szerződést kötött velük - a fő profiljába vágott volna. Az NFÜ fő profiljába tartozó tevékenységet szerveztek ki különböző magánügyvédi irodákba. Megjegyzem egyébként, hogy a szocialista érdekeltségű Leisztinger Tamás tulajdonához köthető cégcsoport egyik kézbesítési megbízottja az ügyvezetője, illetve tulajdonosa az egyik ügyvédi irodának. Képviselőtársaim, én nagyon szégyellném magam az önök helyében.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vita során normál felszólalásra bejelentkezett képviselők köréhez térünk vissza. Elsőként megadom a szót Ipkovich Györgynek, az MSZP képviselőjének, 15 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó.

DR. IPKOVICH GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jelenlegi vitát a köztisztviselői jogviszonyról rendkívül szerencsés körülmények között folytatjuk, pontosabban: sajátos körülmények között. Fekszik előttünk egy előterjesztés, amelyet a kormány jegyez a köztisztviselői törvény módosításáról. Aztán nemrégen az Alkotmánybíróság ugyanennek a törvénynek az alkotmánysértő rendelkezéseit helyezte hatályon kívül. Tehát két apropónk is van, hogy megvitassuk ezt a jogszabályt.

(10.20)

Megjegyzem: hogy tíz alkotmánymódosítás után még tudnak önök alkotmánysértő jogszabályt hozni, ez eleve egy tiszteletreméltó teljesítmény. Tehát nem gondoltam volna, hogy ennyire terjed ki az előrelátásuk.

Aki dolgozik, az hibázik, tisztelt képviselőtársaim. Aki gyorsan dolgozik, az többet hibázik, aki pedig forradalmat csinál, az rengeteg hibát követ el. Tegyük hozzá, én csak kiemelnék néhány olyan főbb dolgot, ami azért ennek a forradalmi jogalkotásnak a következménye. Itt van a költségvetés: élt két hónapot, és elhalt, szinte csecsemőkorban. Újra kell szabnunk a költségvetést. Nem tudom, hogy mi az az ok, amit két hónappal korábban még nem láttunk, most viszont teljesen más megvilágításba teszi a pénzügyi helyzetünket.

Aztán itt voltak például az adójogszabályok, amiktől mindenki azt várta, mert mi elhittük az önök tisztelt indoklását, hogy mindenki jól jár vele. És eljön az első fizetésnap, százezrek bontják ki a borítékokat, főleg a kiskeresetűek, és mit tesz isten, kevesebb pénzt látnak benne, mint azt korábban remélték.

Aztán itt van ez a fránya médiatörvény. Az egész jogtisztelő világ felháborodását váltotta ki, és most ismét módosítanunk kell, mert ez is el lett hibázva. Aztán most itt van a köztisztviselői törvény, amit viszont az Alkotmánybíróság... - tegyük hozzá, hogy rendkívül óvatosan, hiszen úgy látszik, azért használt a múltkori dorgálás, mert számos elnézéskérés és bátortalan tett közben, de azért csak kimondták a szakmai önérzetüknek megfelelő döntést, hogy igen, törvénysértő ez a jogszabályi rendelkezés.

Tehát az első javaslatunk, e jogszabállyal kapcsolatos vitánk az lenne, hogy vonjuk össze ezt a két feladatot. Vonjuk össze az önök által beterjesztett törvénymódosítást, és bizony vegyük elő az Alkotmánybíróság által meghozott döntést is, és együttesen tárgyaljuk, mert ne menjünk neki kétszer ugyanannak az erdőnek. Tegyük most tisztába ezt a vitát. Az az én meglátásom, és úgy gondolom, hogy jogvégzett kollégáim osztják ezt a meglátást, hogy ami pénteken alkotmánysértő, az kedden is alkotmánysértő, tehát kár ezzel május 31-éig várnunk.

Nem kívánom én ezért azzal húzni az időt, mint ahogy előttem képviselőtársaim - akár a Szocialista Pártból, akár a Jobbik, akár az LMP, akár más pártokból felszólalva - a jogszabály törvényhelyeit elemezték. Én inkább a summázatát foglalnám össze ezeknek a vitáknak, de nem mellőzök egy jogszabályi idézetet.

Az önök előterjesztésében, "a 25. § (8) bekezdése helyébe az alábbi rendelkezés lép" címűben, az alábbi rendelkezés található: "jegyző, főjegyző és vezetői megbízással, kinevezéssel rendelkező köztisztviselő közigazgatási szervnél szerzett gyakorlat nélkül is tehet közigazgatási szakvizsgát". Ha most összeolvasom az alkotmánybírósági döntést ezzel a jogszabállyal, akkor azt mondom, hogy jobb kézzel indokolás nélkül kidobom azt, aki nem tetszik, bal kézzel pedig szakmai hozzáértés nélkül odateszem, aki tetszik.

Most már feltételezni se merem, hogy ha ezt a törvénybe bele merték írni, akkor majd mit fog megfogalmazni az a kormányrendelet, ami arról fog szólni, hogy kinek nem kell abszolút szakvizsgát tennie. Tartok tőle, hogy nem azoknak a dolgozóknak lesz majd ilyen előjoga, akik egyébként az állampolgárral a napi ügyek intézése során napi 8 órában találkoznak. Amit beleírtak, az is a vezetőkről szól, a jegyzőkről, a főjegyzőkről és a vezetői kinevezéssel és a vezetői megbízással rendelkező emberekről.

Az az én tiszteletteljes kérésem és indítványom, tisztelt államtitkár úr, hogy írjuk már bele, hogy kiknek nem kell abszolút módon. Szögezzük ezt le, vállaljuk fel itt, a parlament előtt ezt a döntést! Legyenek már annyira bátrak, mondják meg, hogy kire tetszenek gondolni, amikor meg kívánnak majd egy kormányrendeletben húzni egy olyan kört, akiknek abszolút nem kell szakvizsgát tenniük. Én a magam részéről egyébként ilyen felmentést nem adnék, mert tisztelem annyira a közigazgatást és az abban dolgozókat, hogy ha már egyszer megkövetelem a gyakorlatot és a szakvizsgát a dolgozóktól, akkor ugyanezt a vezetőktől is illene megkövetelni.

Tehát tisztelettel kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy tárgyaljuk meg a Szocialista Párt által benyújtott törvénymódosítást is, amely az alkotmánybírósági döntésekre hivatkozik, és tárgyaljuk meg azokat a kérdéseket, amelyeket ez az előterjesztés nem tárgyal, ugyanakkor a közigazgatás szempontjából rendkívül fontos kérdéseket tartalmaznak. Írják bele, hogy kinek nem akarnak szakvizsgát adni, és úgy kinevezni vezetőnek vagy más dolgozónak.

Köszönöm a tisztelt figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: A következő felszólaló Lamperth Mónika, az MSZP képviselője; őt követi majd Káli Sándor.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt vezérszónoka, Nemény András képviselő úr beszélt a részletekről is, és elmondta egyértelműen és világosan az MSZP álláspontját. De azóta a parlamenti vitában több szocialista képviselőtársam hozzászólásából is kiderült, hogy van itt egy olyan kardinális kérdés, amit mi nagyon fontosnak tartunk, és aminek az ellentmondásosságát - mármint a kormány viszonyát ehhez - szeretnénk bemutatni az országgyűlési vitában.

Beszéltünk tehát a részletekről is, hiszen akár lehet is egy-két olyan gondolata vagy rendelkezése ennek a benyújtott törvénymódosításnak, amire akár azt mondhatjuk, hogy ez egy rendjén való dolog, és akár támogathatnánk is. De az egész filozófiáját, azt a felfogást, ahogyan a kormánytisztviselőkről és a köztisztviselőkről gondolkodtak vagy gondolkodnak, teljes mértékben elutasítjuk.

Elutasítjuk azt, hogy a köztisztviselők és a kormánytisztviselők életpályamodelljéről beszélnek, mint egy szép célról, közben valamennyi intézkedésük azt célozza, hogy ezeket az embereket megfélemlítsék, hogy olyan állapotban tartsák őket, amikor kritika nélkül, a legjobb szakmai meggyőződésük ellenére is végre kell hogy hajtsák azt, amit a Fidesz politikája számukra megrendel. Úgy viselkednek a köztisztviselőkkel és a kormánytisztviselőkkel, mintha ők potenciális gyanúsítottak lennének. Ilyen légkört és hangulatot alakítanak ki, és ehhez rendelik hozzá az összes jogszabályt, amit rájuk nézve az elmúlt időszakban hoztak.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztában vagyok azzal, hogy ezek súlyos mondatok, amiket elmondtam, de szeretném ezt bizonyítani az elmúlt időszak kormánypárti megszólalásaival és azzal, ahogyan cselekednek.

Képviselőtársaim a szocialista frakcióból is utaltak már arra, hogy az, amit Rétvári államtitkár úr mondott, hogy egyébként be fogják tartani az Alkotmánybíróság döntését, de nem úgy, ahogy mi javasoljuk, ez valami egészen elképesztő és cinikus hozzáállás. Mert miről is van szó? Arról van szó, hogy az Alkotmánybíróság feketén fehéren kimondta, hogy alkotmánysértő az, hogy indokolás nélkül rugdossák ki a kormánytisztviselőket, a köztisztviselőket. Alkotmánysértő, nemcsak május 31. után, hanem ma is az. Sőt, az volt akkor is, amikor ezt csinálták, csak az Alkotmánybíróság valamilyen megfontolásból nem visszamenőleges hatállyal, hanem a május 31-ét követő időszakra írta elő a reparációt.

De hogyha egy egészen kicsit is komolyan gondolják az önök soraiban ülő jogászok, vagy a nem jogász lelkiismeretes képviselők, hogy fontosnak tartják a Magyar Köztársaságban azt, hogy alkotmányosan működjön, fontosnak tartják a demokratikus normákat, akkor hogyan lehet azt komolyan venni egy percig is, hogy ami ma alkotmánysértő, nem annak megfelelően cselekednek? Mert az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy május 31. után lesz majd alkotmánysértő ez a rendelkezés. Azt mondta, hogy alkotmánysértő, méghozzá sok minden mellett Nemény András képviselőtársam felsorolta, kimondta, hogy sérti a jogállamiság elvét; sérti az emberi méltóságot - nemcsak május 31. után, hanem ma is.

Akkor hogyan veszik a bátorságot, hogy emelkedett mondatokat mondanak egy egyébként politikai értelemben nem létező alkotmánykoncepció vitájában a demokráciáról, az alkotmányosságról? - miközben, tudva azt, hogy egy szabály alkotmánysértő, nem hajlandók moratóriumot hirdetni. Én azt gondolom, önmagában ez teljes mértékben leleplezi a Fidesz magatartását.

(10.30)

Ha tehát csak egy pillanatra is komolyan gondolják azt, hogy alkotmányosságról, demokráciáról beszélnek, el kell fogadniuk a szakszervezeteknek azt a kezdeményezését, hogy moratóriumot hirdetnek, és indokolás nélkül nem rúgnak ki - illetve a szakszervezet egész pontosan azt kérte, hogy májusig teljes moratóriumot hirdessenek -, nem mondanak fel köztisztviselőknek vagy kormánytisztviselőknek.

Ezzel a cselekedetükkel cáfolhatnák azt az egyébként a köztisztviselők körében, a kormánytisztviselők körében széles körben elterjedt aggodalmat és félelmet, hogy a május 31-éig hátra lévő időt arra kívánják felhasználni, hogy az újonnan kinevezett megyei politikai komisszárok elvégzik a politikai tisztogatást a területi hivatalokban is. Ennek bizonyos jelei már látszanak, az első lépéseket önök tették meg, amikor sorban indokolás nélkül felmentettek egyébként felkészült szakembereket a különböző hivatalok éléről, de minden megyében azt beszélik az ottani szakemberek - természetesen engem Kaposváron is megkeresnek a köztisztviselő választópolgárok a félelmeikkel és az aggodalmaikkal, de más megyékben is ez a helyzet -, hogy ez az idő arra kell, hogy a megfelelő politikai tisztogatást elvégezzék.

Ha hozzáteszem ezeket az eszközöket, amiről LMP-s képviselőtársunk is beszélt, tegnapi híradások, titkosszolgálati eszközök alkalmazása a köztisztviselőkkel szemben és egyéb fenyegető lépések és állítások, ezek mind azt mutatják, hogy a közigazgatási kart egy önálló szakmai álláspont, gondolat nélküli szolgaseregnek tekintik, akikkel bármit meg lehet tenni.

Azt gondolom, hogy ez egy helytelen út, és ha komolyan gondolják azt, hogy alkotmányosan akarnak eljárni, akkor nem elégszenek meg azzal, hogy május 31-éig majd valamit csinálnak kormánytisztviselőknél is, köztisztviselőknél is, hanem az Alkotmánybíróság által megfogalmazottakat komolyan veszik, és már a mai naptól végrehajtják.

Tisztelt Országgyűlés! Mi konstruktív ellenzékként szeretnénk segíteni abban, hogy ezt meg tudják tenni, ezért képviselőtársammal együtt benyújtottunk egy olyan módosító javaslatot, amely már most az Alkotmánybíróság határozatának szellemében alakítaná ezt a törvényt. Természetesen a részletes vitában is el fogjuk mondani az érveinket emellett, de arra szeretnénk indítványt tenni a kormánypárti képviselőknek, hogy gondolják ezt végig, és ezt a módosító indítványt elfogadva próbálják meg reparálni azt, amit egyébként politikai megrendelés alapján gyakorlatilag elrontottak ebben a beterjesztett törvényben.

Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok én sem naiv, és illúzióim sincsenek már. Ha tehát igaz mindaz a feltevés, amelyet én itt elég szigorú mondatokkal megfogalmaztam, akkor ennek a módosító indítványnak az lesz a sorsa, mint a többinek, hogy nem fogja megkapni a szükséges támogatást. De nekem, aki 15 évig köztisztviselőként dolgoztam és utána lettem politikus, akkor lesz nyugodt a lelkiismeretem, ha ezt a módosító indítványt benyújtom az Országgyűlésnek, és megpróbálom a többség jó szándékú hozzáállását megszerezni ehhez a törvénymódosításhoz.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra következik Németh Zsolt, a Jobbik képviselője.

NÉMETH ZSOLT (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy én is megszólaljak a vitában az önmegtartóztatás aspektusából megközelítve.

Fideszes képviselőtársam azt kifogásolta, hogy valaki nettó 150 ezer forintot keres jobbikos alpolgármesterként. Én akkor pécsiként említenék pár példát, engedjék meg, ezzel kicsit megszakítva a szakmai vitát.

Pécsett létezik olyan tisztség, hogy polgármesterei tanácsadó, ez havi 500 ezer forinttal jár; ennek a tanácsadó úrnak viszont volt egy könyvvizsgáló cége és egy átvilágító cége, ajánlotta, tanácsolta polgármester úrnak, hogy akkor világítsuk át a pécsi önkormányzati cégeket, a pécsi önkormányzatot, ezért ő 67 millió forintot kapott, illetve véletlenül pont ez a cég vizsgálja a EK-projekteket is. Csak számokat mondok. Konferencia- és koncertközpont: 15 millió plusz áfa; közterek és parkok újraélesztése: 5 millió plusz áfa; ugyanennek a fejlesztésnek a második üteme: 8 millió forint plusz áfa; Zsolnay Kulturális Negyed: 10,9 millió plusz áfa; Tudásközpont: 12,1 millió forint áfa; Múzeumutca: 3 millió forint plusz áfa.

Hol itt az önmegtartóztatás akkor, kedves képviselőtársak? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tekintettel a házszabályszerű ellenzéki-kormánypárti felszólalási sorrendre, most Karakó Lászlónak, a Fidesz képviselőjének adom meg a szót; és őt követi majd Káli Sándor, MSZP.

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem kívántam ehhez a napirendhez szólni, de nevemen nevezett az egyik képviselő. Az ő megjegyzését visszautasítom a Ház előtt; ott majd az adott település, Gávavancsellő lakossága majd eldönti, hogy jó döntést hozott-e. Már most látják egyébként, hogy nem. Ez a megjegyzésem.

A tisztelt előttem felszólaló jobbikos képviselőnek pedig azt szeretném mondani, hogy helyesbítem, mert nem 242 ezret, hanem 252 ezret keres egy, nem Pécs, tisztelt Ház, egy 3900 lakosú nagyközség alpolgármestere, aki jobbikos, a helyi Jobbik elnöke. Az ő bizottsági elnöke 132 ezret, a bizottsági tagok 100 ezret. Hol van ilyen a világon? Mintatelepülés akar Gávavencsellő is lenni, mint Tiszavasvári?

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérem, itt közpénzekről beszéltünk! Itt vannak mértékek. Itt az elvekről kell beszélni! Önök ne tegyenek ilyen kritikát felénk, amikor önök egy ilyen kis faluban ilyen jövedelmet adnak a saját embereiknek! (A Jobbik soraiból érkező közbeszólásra:) A saját véleményét tartsa meg, tisztelt képviselő úr, majd az ottani lakosok el fogják dönteni. Nagyon sajnálom! (Egy hang a Jobbik soraiból: Már eldöntötték!) Igen, eldöntötték, persze rossz döntést hoztak. A lakosok sokkal bölcsebbek, majd ott helyben eldöntik; ön a saját területén keresse a saját igazát.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Üdvözlöm a tisztelt Házat. Elnézést, hangom alig van. Tegnap óta nem javult a helyzet, de ettől még a következő két órát együtt töltjük. (Dr. Lamperth Mónika: Így szeretünk, ahogy vagy.) Ha mást nem, akkor segítenek.

Továbbadom a szót Káli Sándor képviselő úrnak, MSZP. Tessék parancsolni!

KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Sokan vagyunk itt a teremben, akik foglalkoztunk szervezéssel, szervezéselmélettel, egyszerűen azért, mert muszáj volt megoldani problémákat. Bennem megragadt az, hogy ott volt egy hármas rendszer, hogy cél, folyamat, szervezet. Abban szerintem abszolút közös nevező van, hogy a cél az, hogy a közigazgatás jobban menjen. Ezt követően vannak aztán már eltérések és gondok.

Én ma azt látom, hogy a közigazgatás legfontosabb problémája az - aki ebben benne volt, az tudja -, hogy nem világos a folyamat, a törvények bonyolultak, átláthatatlanok, folytonosan változnak. Ebben kell aztán eligazodni annak a köztisztviselőnek, akit most egyes számú bűnbaknak sikerült neveztetnünk, egyszerűen azért, mert velük szeretnénk megoldani azt a problémát, ami a közigazgatásban nem megy.

Itt azért - és itt Apáti képviselőtársammal messzemenően egyetértek - nagyon lényeges a közigazgatásban, hogy valaki valahol elkezdje, ügyintézőként, csoportvezetőként, osztályvezetőként, főosztályvezetőként, és ha ezt ő tudja, akkor én úgy gondolom, hogy alkalmas más funkcióra is. Miért mondom?

Konkrét miskolci példát tudok hozni. Nagy a lendület, rendet kell csinálni, és sikerült azt megvalósítani az első döntéssel, hogy a pénzügyi főosztályvezetőt és a helyettesét is kirúgták. Kirúgták, megalázták, ügyintézői beosztást ajánlottak fel nekik, pedig hát önök nyilván tudják - miért ne tudnák? -, hogy ha valaki nem politikai indíttatású személy, az mindig a pénzügyi osztályvezető, akinek a legnagyobb kínja van, hogy honnan a fenéből lehet a forrásokat előteremteni.

Azért hivatkoztam Apáti képviselő úrra, mert pont olyan emberekről volt szó, akik elkezdték ügyintézőként, csoportvezetőként, tehát kiépült egy rendszer. Ha ebbe belenyúlok, Miskolcon az lett a következménye, hogy a költségvetést úgy tudják csak megcsinálni, hogy egy korábbi, réges-régen ott dolgozott kollégát - aki szakember volt - visszahívtak.

(10.40)

Egyszerűbb lett volna, ha azt mondják, hogy hadd maradjanak már azok, akik értenek hozzá.

Mindezt csak azért mondom, mert az önkormányzati törvény vitájában is elhangzott, hogy mi a garancia, kérem szépen, arra, hogy a főnök el tudja azt dönteni, hogy ha a beosztott azt mondja, hogy ez most szabálytalan, törvénytelen, esetleg nem lehet megcsinálni, erre a főnök azt mondja, hogy A-változat: te kekeckedsz, B: te ellenség vagy. A rossz változat az, hogy ha nem tudja a főnök megítélni, mert az ő képzettsége vagy végzettsége vagy egyebek sem alkalmasak erre, akkor azt mondja, hogy te ellenség van, és ezért ki kell hogy rúgjalak.

Mindezt csak azért mondom, mert a nagy bajt én ma abban látom - hogy József Attilát is behozzuk a terembe -, hogy fortélyos félelem igazgat. Az az ember, aki köztisztviselőként valahol dolgozik, elsősorban azt szeretné, ha őt békén hagynák, el tudná végezni nyugodtan a feladatát. Ha fél - és ezért mondom államtitkár úrnak, hogy ez egy nagyon lényeges dolog -, akkor a következőt fogja csinálni: betartja a jogszabályokat. Betartja és betartatja a jogszabályokat. Miután ezek beláthatatlanul kuszák, ezekhez tényleg nagyon nagy tapasztalat kell. A dolgokat állítja meg. Be fogja tartani a határidőket, nem fogja gyorsítani a folyamatokat, és bármilyen jó is a szándék, hogy én itt valami nagy rendet csináljak, bekövetkezik az a dolog, hogy lebénul nagyon sok szervezet, mert betartják a szabályokat.

A forradalmi hevülethez el szeretném mondani - és ezzel zárom gondolataimat -, hogy nagyon sok történelmi tapasztalat van. A történelemben a hatalomra kerültek majdnem mindig azzal kezdték, hogy szét kell csapni az államigazgatásban, és az eredménye az lett, hogy eltelt egy kis idő, és akik ott dolgoztak, azok szép csendesen visszaszivárogtak; szép csendesen a francia forradalomban, az orosz forradalomban pillanatok alatt visszaszivárogtak, ugyanis egy nagy probléma volt velük: hogy ők értették ezt a szakmát, mindenféle vizsgák meg egyebek nélkül, egyszerűen azért, mert ők erre készültek fel, nekik ez volt az indíttatásuk és a küldetésük.

Poénnak még csak annyit, hogy az én személyes tapasztalatom az, hogy az építészeket és a főépítészeket viszont ne rakjuk bele a rendszerbe, mert ha ők le tudnak tenni egy vizsgát, az csak úgy működik, hogy hathatós az együttműködése mindenkinek, aki vizsgáztatásban részt vesz, hiszen ez az a szakma, amelyik nehezen szorítható bele ebbe a skatulyába.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Következik Apáti István képviselő úr, Jobbik, ugyancsak normál szót kért.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Karakó képviselőtársamhoz szeretnék néhány mondatot szólni. Először is köszönje meg Román képviselőtársának, hogy bevont a vitába. Ha ő nem támad ilyen harmatgyenge érvekkel, akkor eszembe se jut, hogy Gávavencsellőt szóba hozzam.

Másrészt, ha ön elkezdett rugódozni a Jobbikon, amit ezúton is kikérek magamnak, és visszautasítom, ugyanis sem én, sem frakcióm többi tagja nem fogja hagyni, hogy a Jobbikkal, illetve a jobbikosokkal szórakozzanak, velünk nem fogják felmosni a padlót, mint ahogy tették azt az önök kormányával Brüsszelben a médiatörvény vitája kapcsán, tehát amit ott megcsináltak önökkel nagyban, azt nem fogják velünk kicsiben. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Rosszulesik a szembesítés.) Nem. A szembesítés az, tisztelt képviselőtársam, hogy október 3-án önt leváltották. Emlékszem, hogy október 4-én nagyon-nagyon nagy fájdalommal az arcán Meggyes Tamás képviselőtársa mellett ücsörgött, és egymás sebeit nyalogatták. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) Eszembe se jutott volna! Önök ezt most megköszönhetik egymásnak, de most kénytelen lesz végighallgatni.

A következő a helyzet. Csak azért fogom vissza magam, mert ön életkora alapján körülbelül édesapámmal hasonló korú úriembernek tűnik, és mint tőlem idősebb embernek egy bizonyos tisztelet kijár, ez tehát nem vitás. Ezzel együtt sem tudom visszafogni heves vérmérsékletemet. Ugyanis mi történt Gávavencsellőn? Gávavencsellőn, kérem tisztelettel, az történt, hogy az idős, tapasztalt "Karakot" legyőzte a kicsi Vuk. Ez történt körülbelül. És már mondom, nehogy itt az ország nyilvánosságát megtévesszék, Gávavencsellőn nem jobbikos polgármester van, Gávavencsellőnek független, de többek között a Jobbik által is támogatott a polgármestere. Azon el kell gondolkodnia önnek, tisztelt képviselőtársam, minden személyeskedés nélkül, hogy mit tett ön az elmúlt évek alatt, mi idézte azt elő, hogy ennyire egységfrontba tömörültek önnel szemben, ugyanúgy, mint tették azt Esztergomban M. Tamás esztergomi lakossal szemben. Nyilván ennek megvan az oka.

Azon is el kell gondolkodnia, hogy olyan időszakban nem sikerült önnek megnyerni a helyi választást, amikor ha a villanyoszlopot, a seprűnyelet meg a Bodri kutyát elindítom a Fidesz színeiben, a Fidesz-logóval, mind a három megnyerte volna a választást, mert teljesen mindegy volt az embereknek, nem egyénekre szavaztak - tisztelet a kivételnek -, hanem szavaztak a Fidesz-logóra. Tehát ilyen közhangulatban önnek nem sikerült nyerni. Tehát mit tett az elmúlt években a közhangulat ilyen irányba való alakulása érdekében, és mi idézte ezt elő? (Kontrát Károly: Elnök úr, nem a tárgyról beszél.) Ez szerintem önnek a felelőssége.

ELNÖK: Bocsásson meg, képviselő úr, ha ezt a gondolatmenetet folytatja, akkor kénytelen vagyok megkérni önt, hogy a tárgyhoz térjen vissza.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Jó, rendben, akkor visszatérek a tárgyhoz. Önöknek fáj ez a bruttó 130 ezer forintos jövedelem. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi törvényes kereteken belül marad ez a javadalmazás. Másrészt pedig ezekből a gondolatokból, ezekből az összehasonlítási alapokból azt a következtetést vonom le - akinek nem inge, nem veszi magára -, hogy egyesek önök közül vastagabb arcbőrrel rendelkeznek, mint amilyen vastag egy nílusi krokodil páncélzata, ugyanis 240 meg 130 ezer forintokat fölemlegetni, amikor önök többszörös politikai álláshalmozók, jogcímenként több százezer forintokat vesznek fel, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye döntő többségén, nagy részén, Mátészalka környékén az emberek minimálbérből élnek, és amikor ilyen nevetséges összegekkel jönnek elő, amikor az önök egyik kormányszóvivője 130 ezer forintos összegeket kap fodrászra meg ehhez hasonló költségtérítésekre, meg több százezer forintos életbiztosításokat szavaznak meg saját maguknak! Hát mennyivel különbek önök - megint mondom, akinek nem inge, nem veszi magára, nem akarok mindenkit egy általánosítás révén esetleg ok nélkül, alap nélkül megbántani -, mint a joggal kritizált balliberális oldal? Alig várták, hogy 8 év után hatalomra kerüljenek, kiéhezettek voltak, üres gyomorral, most nem győzik saját magukat, a saját gyomrukat teletömni a hatalom bőségszaruja mellett.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Gúr Nándor képviselő úr, MSZP.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném Gávavencsellő felől visszahozni a beszélgetést a mostani törvénytervezet irányába, de rögtön jelezni szeretném - mint ahogy arról több esetben ma már szó esett -, hogy nem jó az, ha egy ilyen törvénytervezet, ez a köztisztviselőket érintő, '92. évi, ha jól emlékszem, XXIII. törvény, gyakorlatilag nem arról szól, amiről szólnia kell, csak részben, és közben még 5-6 más területet is érint, magyarul, ha salátatörvényt csinálnak már egy ilyen idő közbeni törvénykezés menetében, nemcsak, mondjuk, a költségvetés időszakában salátatörvény kapcsán. Nem jó. Tisztázni kellene, hogy mi az, amivel foglalkozni akarnak, és amit a parlament falai közé hoznak.

Az sem szerencsés, hogy az alapvizsga-mentesítés kapcsán - mint ahogy már erről szó esett - egyrészt később, másrészt külön rendeletben kívánnak szabályozni, hogy a lex típusú törvények sokaságát próbálják növelni. Nem kell! Szükségtelen! Egzaktan, egyértelműen ki lehet mondani, ha mentességeket akarnak tenni, hogy azt kiknek - név szerint akár a törvényben, nem javasolom - vagy éppen a parametrizálás kapcsán milyen feltételek mellett. De nem később, nem külön rendeletben, mert az bizalmatlanságot szül.

Az alapilletmény eltérítésével kapcsolatban engedjenek meg egy mondatot. Abszolút elhibázottnak tartom azt a logikát, ami arról szól, hogy az újonnan megalakult kormányhivatalok első embere döntse el, hogy a kormányhivatalok alá tartozó szakigazgatási szervek keretei között dolgozó ügyintézőnek az alapilletmény-eltérítése hogyan és miképpen történjen. Ez annak a lehetőségét adja meg, hogy alapvetően politikai ízűvé váljon minden illetményeltérítés. Nagyon nagy hibának tartom. Azt kérem, gondolják át önök is, a szakig. szervek vezetői kezébe adják mindezt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Normál szót két, tehát nem kétperces, hanem hosszabb hozzászólást Karakó László képviselő úr, Fidesz.

DR. KARAKÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kétpercest nyomtam, ezek szerint valami technikai hiba történt. Nem kívánok tovább részt venni ebben a vitában, és kérem Apáti képviselő urat is, ne köszörülje a nyelvét a szülőfalumon. Ezt a fiatal, tapasztalatlan politikusi embernek tudom be. Sok mindent meg lehet majd a politikában tanulni (Dr. Apáti István közbeszól.), ön is meg fogja majd tanulni.

(10.50)

Egyébként az jut eszembe, hogy a stílus maga az ember. És kérem elnök urat, hogy ezt a témát zárjuk le. Tudom, hogy ezek az önök számára fájdalmas dolgok, de ha az álláshalmozásról beszélünk, még egy momentum: a tiszavasvári alpolgármester a megyei közgyűlés tagja is Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, úgyhogy kérjük, hogy a Jobbik se halmozza az állásokat.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Az a kérésem, képviselő urak, hogy a csíptetőt ilyenkor rakják fel a helyére, mert különben az egy dolog, hogy a technikusok nem hallják, mit mondanak, de a televízió nyilvánosságát figyelők vagy éppen később az internetről az adást levevők sem találják majd jónak a hang minőségét.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Apáti István képviselő úr, Jobbik.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr.

ELNÖK: Az a kérésem, hogy se a személyeskedésbe, se pedig a tárgytól eltérő...

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Csak válaszolni szeretnék.

ELNÖK: Jó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm. Először is nagyra tartom Karakó képviselőtársam szívbéli jó tanácsait, de kérem, legközelebb akkor adjon nekem tanácsokat, amikor önt erre megkérem. Tehát ígérem, ha ilyenre szükségem lesz, akkor e-mailt küldök, faxot, vagy értesítem önt SMS-ben vagy egyéb módon. Egyébként pedig semmivel nem tartom magamat alávalóbbnak, mint önök közül bármelyikőjüket, illetőleg szerintem mi simán fel tudjuk venni a versenyt mind politikailag, mind szakmailag a legtöbb fideszes vagy MSZP-s politikussal, tehát nem hiszem, hogy alsóbbrendű politikusok vagy alsóbbrendű emberi lények lennénk, még akkor is, ha önök súlyos önérzettúltengésben szenvednek. De valóban nem kívánok ebbe mélyebben belemenni, mert nem ér annyit az egész, hogy az amúgy sem túl alacsony vérnyomásom tovább emelkedjen.

Egyébként az álláshalmozásra visszatérve, mert talán ez a legszakmaibb része Karakó úr hozzászólásának, az országgyűlési képviselők vonatkozásában tiltja a Jobbik hatályos alapszabálya, az országgyűlési képviselők vonatkozásában hangsúlyoztuk ki már körülbelül két éve, és erről beszéltünk itt a parlament előtt is. Tehát ne csúsztasson képviselőtársam, ugyanis mi kifejezetten az országgyűlési képviselők egyéb politikai tisztsége vonatkozásában zártuk ezt ki. Tehát ne próbálja megtéveszteni ezáltal a közvéleményt.

Másrészt pedig önök is sok mindent meg fognak tapasztalni majd a következő választások alkalmával. Úgy látom, hogy a nagy mellényt nem mindegyikőjüknek sikerült levenni, és járja mifelénk egy mondás, amely szerint megellik ez a tehén még kisebb tőggyel is, hát szerintem ezt is meg fogják majd hamarosan tapasztalni egyesek. Másrészt pedig azt javasolom Karakó képviselőtársamnak, hogy ha a vereség miatt érzett fájdalmát nem tudja földolgozni, akkor tegyen ez ügyben hathatós lépéseket, és ne riadjon vissza attól, hogy esetleg fölkeresse az Országgyűlés egészségügyi szolgálatát is akár. (Az elnök csenget.)

Úgy gondolom, az igazságot el kell fogadni, az igazság szabaddá tesz, de úgy látszik, egyes esetekben mérhetetlen lelki és testi kínokat is képes okozni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Aki kívánja, majd megkeresi ezt a közmondást a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben, hiszen azt tárgyaljuk éppen jelenleg. Gondolom, hogy Gúr Nándor képviselő úr kétpercesében oda akar visszatérni.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én egy utolsó kísérletet teszek arra, hogy a tárgy, a témakör medrébe tereljük a folyamatokat. Akkor, amikor a köztisztviselőket érintő törvény tárgyalásáról esik szó, akkor azért nem baj, ha egy-egy ilyen címszavas summázatot teszünk. (Fideszes és jobbikos képviselők folyamatosan átszólnak egymáshoz.) Bár, képviselőtársaim, úgy látom, ha nem kapnak szót, akkor sem tudnak egymás gondolataitól szabadulni.

De nézzük a köztisztviselőket érintő dolgok summázatát! A legnagyobb baj az, tisztelt képviselőtársaim, hogy vagy tudatosan, vagy tudatlanul, de hoztak olyan törvényeket, amelyek alapvetően nehéz helyzetbe hozták a köztisztviselőket, 16 százalékos szja, egy kulcs. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból, köztük dr. Rétvári Bence: Ki vette el a 13. havi illetményt?) Tudják, tudják, képviselőtársaim, hogy mindez a köztisztviselők 80-90 százalékát negatívan érintette. Az is, hogy két hónap alatt indokolás nélkül kirúghatóvá váltak kormánytisztviselők... (Az elnök csenget.)

ELNÖK: Bocsánat, képviselő úr, hadd kérjem meg a képviselő urakat, hogy azt, amit az előbb kétpercekben elmondtak egymásnak, azt se finomabb, se durvább módon itt az ülésteremben lehetőleg ne ismételjék meg. Maradjunk a tárgynál, és figyeljünk a hozzászólókra (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Igaza van az elnök úrnak.), mert különben némi tapasztalatom van abban, hogy eldurvulhat a helyzet. Érdekes csoportdinamikai játéknak vagyok a tanúja innen fentről nézve az eseményeket, úgyhogy vissza Gúr Nándor képviselő úrhoz...

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Némi időkorrekciót kérek...

ELNÖK: ...és a tárgyhoz, és természetesen visszaadom azt az időt, amit most elvettem öntől.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. A lényeg tehát az, hogy akkor, amikor mondjuk, a 16 százalékos egykulcsos adó tekintetében kedveztek a köztisztviselőknek negatív értelemben, majd utána kitalálták, hogy egy 21 milliárd forintos, ha jól emlékszem, kiegészítéssel helyre teszik majd ezt a dolgot a költségvetés kapcsán, akkor sem tették meg ezt igazából, mert még nominálszinten sem hozzák azt a pénzt, amit kellene, hogy meglegyen ugyanaz a pénzük a köztisztviselőknek. A munkaadókra meg ráküldik az idézőjelbe tett kommandókat, hogy az önök által elkövetett hibákat mások állják.

Mint mondtam, két hónap alatt kirúgják az embereket, vagy ennek a lehetőségét adták meg. Az illetménypótlékok tekintetében azt teszik, mint amit, ami nemcsak a munkaügyi központoknál, hanem más szakigazgatási szerveknél is hasonló helyzetet teremt, 20-50 ezer forintos nettó jövedelemcsökkenésekkel párosul. Azon emberek esetében, akik ott vannak a közvetlen munka frontján, és akik betarthatják a törvényeket, nem 2-3-5 nap alatt, hanem 20-30 nap alatt végzik majd el azokat a feladatokat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyeket el kell. És közben a titkosszolgálatokat is, azoknak az eszközeit is párosítják a közigazgatással.

Köszönöm szépen. Gondolkodjanak, jó-e ez.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem látok több bejelentkező képviselőt. Megkérdezem államtitkár urat, Rétvári Bencét, hogy kíván-e a vitában elhangzottakra bármelyen módon válaszolni. (Dr. Rétvári Bence feláll.) Úgy látom, hogy a bármilyen mód egy mikrofon felvétele után egy hozzászólás lesz. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Köszönöm szépen képviselőtársaimnak, hogy ilyen élénken, több mint két órán keresztül vitatták meg ezt a törvényjavaslatot. Nagyon sok mindent tanultam meg a kaposváritól a pécsiig és a gávavencsellői önkormányzat hétköznapjairól, de nagyon örülök, hogy többen foglalkoztak a törvényjavaslattal is a vitában, annak akár általános vitás részével, akár már részletes vitába is belebonyolódva.

Nagyon örülök, hogy támogatják azt a javaslatot, amelyik csökkenti a politikai vezetők szabadságidejét, és általában önök is egy kiszámítható köztisztviselői életpályában érdekeltek, és egy minőségibb állami működésben, a jogállam működésében, minőségi jogalkotás-előkészítésben. Én ehhez kérem az önök támogatását is, és ahogy itt a felszólalásokból észrevettem, még a részletes vitában is találkozunk, remélem, akkor már konkrétabban magáról a javaslat szövegéről fogunk beszélni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen. Az általános vitát ezennel tehát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/2230. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik; Kontrát Károly államtitkár urat kérem meg 20 percben a napirendi pont expozéjának elmondására.