Felszólalás adatai

Az viszont tény, hogy a kormány négy éve elmulasztja végrehajtani a mai napig a parlament által érvényesnek tekintett stratégiát, egyetlenegyszer sem számolt be a végrehajtásáról az előírt parlamenti bizottságban. Ugyanakkor semmi nem kellett volna, hogy megakadályozza abban, hogy ehhez készítsen aztán egy cselekvési tervet, főleg azért, mert annak idején az összes ellenzéki javaslatot, a Fidesz javaslatait is befogadtuk.

Az anyag részletes áttanulmányozása után nem is nagyon látható, hogy mi is az a meghatározó különbség, ami az elmúlt több mint három évben tapasztalható tétlenkedést, e terület látványos elbizonytalanodását, amortizálódását indokolja, ugyanis nem született sem jobb, sem korszerűbb, sem pedig célkitűzéseiben jobban megvalósítható anyag, még akkor sem, ha tisztelet és megbecsülés mindazoknak a szakmai területen működő szervezeteknek, amelyek ezt a stratégiát is ellátták jó tanácsaikkal.

Azonban szeretném egy dologra felhívni a figyelmet. Azzal, azt gondolom, komolytalanná válik a jelenlegi kormányzat is, hogy ha van egy drogstratégia, amely 2010-től 2018-ig érvényben van, annak átveszi jelentős elemeit, de mivel ez az MSZP-kormány idején született, ez nem lehet megvalósítható, ehhez nem lehet cselekvési tervet készíteni. Az elmúlt három évben nem is volt szabad ezzel a területtel foglalkozni, mert hisz a korábbi kormány készítette, de most majd csinálunk egy újat, amely 2013 és 2020 között, tehát két évvel további időszakra határozza meg a feladatokat. A legjelentősebb elemeket átvesszük a korábbiból, és ez aztán a mi stratégiánk, ez megoldást jelent. Államtitkár úr, ez magában hordozza azt a veszélyt, hogy mindaz, amit mi itt mondunk a parlamentben, hogy politika felettinek tartjuk, hogy társadalmi kérdés, hogy a gyerekek, a jövő érdekében tesszük, mindez csak elszálló szó marad, ha hiányoznak ehhez a tettek. Semmi sem kellett volna, hogy meggátolja önöket abban, hogy az elmúlt három évben ne csökkentsék az e területre szánt forrásokat, és az elmúlt három évben azokat az elemeket, amiket egyébként belefoglaltak ebbe a stratégiába is, elkezdjék megvalósítani.

Tényleg jó döntés volt - tiszta lelkiismerettel tudják állítani - a 2009-ben elfogadott stratégia megvalósításától eltekinteni az elmúlt időszakban? És tényleg az volt a cél, hogy mára a terület minden pontján ezer sebből vérezzen, hogy leszűküljenek a források, és gyakorlatilag egy csomó dolgot újra és újra kelljen kezdenünk? Az elmúlt három évben érdemben egyszer sem foglalkozott az Országgyűlés a kábítószer-probléma hazai állásával, hiszen a kormányzó párt minden ilyen kezdeményezést megsemmisített. Említettem már a kábítószerügyi eseti bizottság felállításával kapcsolatos képviselői kezdeményezést, amelyet lesöpörtek. Beszűkítették a forrásokat. A problémák pedig ezen a területen sem oldódnak meg maguktól, azokkal foglalkozni kell folyamatosan, tényleg pártpolitikától függetlenül, és szakértelemmel.

Milyen is az előttünk fekvő stratégia? Ennek a kérdésnek a megválaszolásánál is nehéz lenne eltekintenünk a keletkezés körülményeitől. A kidolgozás három éve alatt sokat változott a dokumentum, előnyére, kétségtelenül, néhány ponttól eltekintve. Ezek közül az első maga a cím: "Nemzeti drogellenes stratégia 2013-2020 - Tiszta tudat, józanság, küzdelem a kábítószer-bűnözés ellen". Ez rendben is lenne, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezzel Magyarország a kilencvenes években uralkodó nyelvezethez tér vissza. A cím tűnhet egyébként lényegtelen kérdésnek, de korántsem az. Erős üzenetet hordoz, ami idegen a drog-, kábítószer-jelenség tényalapú megközelítésétől, hiszen az Európai Unió 2013-2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiája is más irányba halad már, a korábbi "drogprobléma" kifejezést a "drogjelenséggel" helyettesítette. Noha az egyes tagállamok saját hatáskörükben fogalmazzák meg a drogpolitikájukat, a folyamatos konzultációk és egyeztetések eredményeképpen az álláspontok és a problémakezelés módja általában közelít egymáshoz. Eltűnőben van a militáns hangvétel, nem drogellenes háborút folytatnak a tagállamok, hanem a népegészségügyi szempontokat és közjót szem előtt tartó problémakezelésre helyezik a hangsúlyt. Az Országgyűlésnek benyújtott dokumentum ebben a tekintetben sajnálatosan eltér az európai gondolkodásmódtól.

Nézzük a célrendszert! A stratégia távlati célként a kábítószermentes Magyarország elérését tűzi ki 2020-ig. Annak ellenére, hogy ez egy nagyon szép célkitűzés - bár így lenne, bár megvalósítható lenne! -, de a világban és Magyarországon belül tapasztalható tendenciák alapján ez nem tűnik reálisnak, hogy finoman fogalmazzak. A nemzeti drogellenes stratégia persze mégsem mondhat le arról a törekvésről, hogy a következő generációk életéből eltűnjenek a kábítószerek, és igazán dicséretes az a törekvés, hogy megvalósítsuk a drogmentes Magyarországot, mert a végcél mindenképpen ez kell legyen.

De vajon megteremtődnek-e ennek a feltételei azzal, amit már az előbb említettem, hogy három évig nem foglalkozunk ezzel a problémával, majd most, a választások előtt gyorsan elővesszük? Nyilván nem, ahogy erre már ráébredt a világ számos országa, továbbá maga az ENSZ is, amely az 1998-as nagygyűlésén célul fogalmazta meg a kábítószer-probléma érdemi megoldását. Sajnos ennek a célnak az elérése nem sikerült a rendelkezésre álló tíz év során. Kétségkívül ebben jobb eredményeket Európában sikerült elérni, ahol bár a probléma nem oldódott meg, de mederben tarthatóvá vált.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ennek a relatív sikernek az egyik legfőbb oka a keresletcsökkentési tevékenység, és azon belül is a korszerű, népegészségügyi megfontolásokat érvényesítő ártalomcsökkentő beavatkozások. Ezt a viszonylag kedvező helyzetet - egyébként erre a stratégia is utal - a dizájnerdrogok tömeges megjelenése zavarta meg leginkább, és 2010 után ez a jelenség sajnálatosan érintette Magyarországot is. De vajon kitér-e erre az új jelenségre a súlyának megfelelően a stratégia? Ha számszerű megjelenését nézzük, azt tapasztaljuk, hogy a szöveg nyolc alkalommal említi a jelenséget, de a speciális ártalomcsökkentő beavatkozások tekintetében egyetlen alkalommal sem jelenik meg.

Azok a kezdeményezések, amelyek e területen megvalósultak az elmúlt években - a stratégiától függetlenül -, mind olyanok, amelyeket még az előző kormány kezdeményezett, vagy a szakmai területen tevékenykedő csoportok, szakmai szervezetek, intézmények, ugyanakkor a beavatkozások tartalmi és szervezeti megújítása tekintetében egyetlen értelmezhető szempont sem fogalmazódik meg az anyagban.

(11.00)

Az, hogy egy újabb szert vagy egy szercsoportot helyezünk a tiltólistára, nem oldja meg a problémákat; tisztességes prevenciós tevékenységre, a kezelő-ellátó rendszer célirányos fejlesztésére van vagy lenne szükség ahhoz, hogy a tényleges problémára érdemi válaszokat adjunk.

És hogy az aktualitásokról se feledkezzünk meg: biztos, hogy nem az az irány a helyénvaló, amelyik felbontja az együttműködést, az együttműködési megállapodást az ország egyik legrégibb ideje működő szakmai szolgáltatójával a Józsefvárosban, mert még 2013-ban is vannak olyanok, akik azt feltételezik, hogy egy problémát az okoz, ha azzal szakszerűen foglalkoznak. Ezzel az erővel egyébként a rendőrség tevékenységét is be lehetne szüntetni, hiszen akkor biztosan kevesebb bűnesetről tudnánk.

Én azt gondolom, hogy nagyon nagy szerepe van azoknak a szakmai szolgáltatóknak, szervezeteknek, civil szervezeteknek a családon, iskolán túl is, akik ezen a területen tevékenykednek, és akiket elismerés illet a munkájukért.

És szóljunk a stratégia környezetéről. A szöveg több helyen megemlíti, és államtitkár úr is szólt a bevezetőjében arról, milyen fontos, hogy az egészségügyi stratégiával összhangban legyen. Ez így igaz. Idetartozna egyébként az is, hogyha lenne egy alkoholstratégia és egy mentálhigiéné-stratégia, hiszen mindezekkel is meg kellene teremteni a megfelelő összhangot. Ez valóban így van, így érvényes; és sajnos egy népegészségügyi stratégia is fájóan hiányzik abból, hogy ezt az egész stratégiát egy nagyobb egészbe lehessen elhelyezni. És akkor még nem is szóltam arról, hogy komoly finanszírozási gondokkal küszködik mind az egészségügyi, mind a drogprevencióval foglalkozó intézményrendszer, amely nélkül a stratégiát nem lehet megvalósítani.

A stratégia intézményi hátteréről a kormányzati kommunikáció 2010 végén arra hivatkozott, hogy megváltozott a helyzet, és az újragondolt drogpolitikai prioritások teszik szükségessé a 2009-es stratégia sutba dobását és egy új dokumentum elkészítését. Hát valóban, most már van egy olyan változás a magyar társadalomban, ami szükségessé teszi napjainkban is az új megközelítések, megoldási módok alkalmazását. Ezek közül például az egyik a közigazgatási rendszer markáns átalakítása. Ezzel kapcsolatban viszont nem tartalmaz érdemi eligazítást a stratégia, ezen szempont érdemi vizsgálata nélkül pedig nem lehet végrehajtható stratégiai iránymutatást megfogalmazni.

Azt pozitívumnak tartjuk, hogy alaposan támaszkodtak a 2009-ben elfogadott stratégia tartalmára. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy a szakmai szervezetek is támogatták az akkor szakmai szempontból és szakmai támogatással elfogadott stratégiát is.

Összességében azonban elmondhatjuk, hogy a választások küszöbén a kormányzati erők most egy új drogstratégiával álltak elő azon a területen, amit az elmúlt három évben nem tartottak fontosnak. Van tehát három elvesztegetett évünk, ami az akkor még, a 2009-10-ben létező rendszert alapjaiban kezdte ki, amortizálta a szakemberek és a szervezetek munkakedvét, elkeseredettséget és bizonytalanságot eredményezett, beszűkült az együttműködés, beszűkültek a források, lecsökkentek a kutatások, nincs megfelelő szakmai béke. Kárvallottjai ennek a drogproblémával küzdők, a hozzátartozóik, a fiataljaink, és én azt gondolom, hogy az egész magyar társadalom.

Éppen ezért a szocialista frakció támogatni nem tudja az előterjesztést, de tartózkodásával azt a felelősségérzetet kívánja demonstrálni, amit a terület iránt érez, hiszen ha még továbbra is késlekedik a drogellenes stratégia elfogadása, az csak a terület, a szakmai kezdeményezések további szétzilálódását eredményezné.

Bízunk abban, államtitkár úr, hogy egy önök által elfogadott stratégia megvalósításáért most már valóban nekilátnak és cselekednek, valóban összehozzák azokat az intézkedéssorokat a három hónap múlva elkészülő cselekvési tervben, amely a megelőzésre helyezi a hangsúlyt, és nemcsak a büntető szankciók alkalmazására, mert ez valóban a magyar társadalom érdeke, mindannyiunk érdeke egyaránt.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. Egyébként a Magyar Szocialista Párt e gondolatok jegyében tartózkodik a törvény megszavazásától. (Taps az MSZP padsoraiból.)