Készült: 2020.06.05.05:08:41 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2009.09.29.), 14. felszólalás
Felszólaló Harrach Péter (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 4:26


Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár az én témámnak látszólag semmi köze Lengyelországhoz, de ha akarunk, minden erőltetés nélkül az ezeréves magyar történelemben itt is találunk példákat, hiszen Erdélyben már a török időkben harcoltak lengyel katonák, nem beszélve a '48-49-es forradalom és szabadságharc idejéről.

Néhány éve ünnepeltük az ezeréves magyar államot. Idén üljük a közigazgatási és egyházi egységek, a megyék és az egyházmegyék millenniumi ünnepét. Néhány hete volt például a pécsi egyházmegye ünnepe, idén van Pest megye millenniumi éve.

A gyulafehérvári, illetve ahogy évszázadokon keresztül nevezték, az erdélyi egyházmegye a mai napon ünnepli ezeréves évfordulóját. Az egyházmegye élete a megpróbáltatások, áldozatok és a helytállások története. Szent István 1009-ben alapította a csanádi és az egri egyházmegyével határos püspökséget, amelynek területe Szent László idején már több mint 58 ezer négyzetkilométerre nőtt. Békés munkát kezdtek el, de ezt a következő században már a tatárdúlás tette lehetetlenné, Rajnald püspök elesett a muhi csatában, ebben az időben kezdődött az elnéptelenedett terület betöltése az oláhokkal. A török időkben Lépes György püspök lett a küzdelmek áldozata, Gosztonyi Jánost viszont már Szapolyai János emberei verték halálra.

A reformáció korában, a protestáns fejedelmek idején Erdélynek 90 évig nem lehetett katolikus püspöke, papja is alig. Az 1700-as évek elején indult újra szabadon az egyházmegye élete, plébániák, iskolák, szociális intézmények születtek. Trianon után, de különösen a második világháború után a kisebbségi lét keserűségei mellett a súlyos elnyomás évei következtek. Három ismert püspök tevékeny, áldozatos, példaadó élete mégis nagyszerűvé tette ezt az időszakot, Majláth Károlyra, Márton Áronra és Jakab Antalra gondolok. Helytállásuk példát adott az erdélyi papságnak abban az időben, amikor mindent elvettek, példának említhetném, hogy 130 magyar egyházi oktatási intézményt, és minden egyházi személyre nagy politikai nyomás nehezedett. Két jelenséget is meg kell itt említenem: az ortodoxia államvallássá tételét, vagy pedig a csángók elrománosítását még az egyházi életen keresztül is.

Márton Áron hat évet töltött börtönben és tizenkettőt házi őrizetben. Akadályoztatása idején Boga Alajos vezette az egyházmegyét, ellenállt a nyomásnak, ezért börtönbe került, és ott is halt meg. Ugyanez a sors várt Sándor Imrére, ő is a börtönben halt meg. Jakab Antal, a következő megyéspüspök 13 évet töltött börtönben, többek között ólombányában is. A püspökséget érseki rangra emelte II. János Pál pápa, és ma Jakubinyi György, a tudós és lelkipásztor érsek vezeti az egyházmegyét.

A most ezeréves gyulafehérvári egyházmegye története nemzeti történelmünk része, és ezt büszkén vállaljuk. Papsága a kisebbségi sorsban élő erdélyi magyarság lelki, szellemi vezetője, aggódva figyeljük munkájukat. Ma, a mai napon Gyulafehérváron tartják az ünnepséget, mi az anyaországból együtt ünnepelünk velük. Isten éltesse az ezeréves erdélyi egyházmegyét! Isten éltesse Erdély népét! (Taps.)




Felszólalások:  Előző  14  Következő    Ülésnap adatai