A felszólalás szövege:

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném elvenni azoknak a kenyerét, a lehetőségét, akik rendes felszólalásra jelentkeztek, így aztán nem is kívánom a két percet felhasználni.

Kivételesen szeretnék egyetérteni Gusztos Péterrel, és éppen ezért nem nagyon értem. Valóban egy, az Országgyűlés elé terjesztett anyagról vitatkozunk - akkor azok, akik különböző adatokat mondanak a kábítószer-fogyasztás jelenlegi helyzetéről, ezek szerint nem ehhez az anyaghoz szólnak hozzá. Ezt szeretném jelezni, és éppen ezt mondtam el a felszólalásomban, hogy ezek az adatok nincsenek benne, ezeknek az adatoknak szerepelnie kellene ebben. Úgyhogy kérem képviselő urat, hogy mindenki, aki olyan adatokat mond, hogy mekkora a kábítószer-fertőzöttség Magyarországon, az Gusztos Péter felszólítására ne tegye, hiszen azok ebben a most tárgyalandó anyagban nincsenek benne.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ismét nem kívánom igénybe venni a két percet, mert a napirendhez szóló javaslataimat, hozzászólásomat megteszem majd egy normál hozzászólásban.

Arra szeretném kérni képviselőtársaimat - mielőtt az elnök úr rendre intene -, anélkül, hogy bárkit befolyásolnék vagy rászólnék az ügyben, hogy a parlamentben mit, mikor, milyen hozzászólásban tegyen, kérem, maradjunk a napirendnél, fontos kérdéseket vitatunk meg. Ne a rádió előtti tüntetésről, egymás pártjának minősítéséről és egyéb dolgokról essen szó, ha ezt kérhetem nagy tisztelettel, mert egyrészt eltereljük a figyelmet arról, amiről egyébként szó van, másrészt pedig legalább azt értsük meg egymásnál, uraim, hogy ez nem személyes ügy, ez nem pártpolitikai ügy. Ez egy olyan társadalmi probléma, amelyet érdemes a parlamentben megvitatni, ha nem pártpolitikáról, ha nem személyes dolgokról és különböző más eseményekről beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elhatároztam, hogy a vezérszónoki kör után, ha nem nagyon muszáj, nem fogok kétperces hozzászólást tenni, inkább normál felszólalásban szeretnék néhány dologra reagálni, mert elég sok minden elhangzott ebben a vitában. Megpróbálom ezt úgy tenni, hogy ne gerjesszek újabb vitákat. Azt ugyan nem várom, hogy megértsék, amit mondok, de remélem, hogy lehet ezt nyugodtan tenni.

Szó esett itt arról régebben, hogy mikor jelent meg a kábítószer-probléma Magyarországon.

(17.10)

Azt gondolom, hogy nem ez a kérdés - van olyan képviselő, akinek ebben igaza van, hogy jóval a rendszerváltozás előtt -, az a kérdés most, a mai napon, hogy mikor született erre olyan politikai válasz, amely lehetővé tette azt, hogy valóban a szakemberek bizonyos keretek között, összehangoltan tudjanak dolgozni ezen a területen.

1997-re sikerült ezt elérni, hogy a parlamentben legyen egy eseti bizottság, amely ezzel foglalkozik, és 1998-ban a kormányváltás után lehetett azt elérni, hogy legyen egy főbizottsága az Országgyűlésnek, amely ennek a kérdésnek, legalábbis, ha azt mondjuk, első helyen, de mégis a felelőse, ahol ezekről lehet beszélni. 1998-ban a kormányváltás után került ez külön minisztériumi helyettes államtitkári szintre, már a koordinálása magában az államigazgatásban.

Azt gondoltam, hogy egy ilyen vitában legalább néhány dologban tisztábban tudunk látni, és azokban a nézetkülönbségekben, amelyek vannak közöttünk, legalább néhányat a helyére lehet tenni. Nagyon sajnálom, hogy ez nem sikerült. Becsülendő ugyan, hogy van olyan szervezet, van olyan képviselő, aki mindent megtesz azért, hogy a tévéidőben legalább a választások előtt azokat a szavazókat maga mellé állítsa, akik már kipróbálták a kábítószert, de azt gondolom, hogy ezzel nem oldunk meg semmit ezen a problémán. Nagyon becsülendő lenne, ha nem erről lenne szó. Erről a témáról szó lévén ez nagyon visszataszítónak tűnik.

Volt olyan vezérszónoklat, amelyben nagyjából mindenkiről szó esett, csak a szülőkről és a családokról nem esett egy szó sem. Vajon miért van az, hogy vannak olyan szervezetek vagy van olyan szervezet a magyar parlamentben, amely úgy gondolja, hogy mindenki illetékes ebben az ügyben segíteni, csak a szülő, a család nem? Én is kérdéseket teszek fel, ha lehet.

Volt olyan vezérszónoklat ebben a Házban a ma délutáni vita folyamán, ahol csak és kizárólag a kábítószert már kipróbálókról volt szó. Egy szó sem esett azokról, akik nem találkoztak még a kábítószerrel. Én is csak kérdéseket teszek fel, hogy vajon miért nem. Velük mi lesz? Nekik mit üzen a kormány? Merthogy, tisztelt képviselő urak és hölgyek, ebben a vitában bárki bármit mond, az üzenet.

És hogy ehhez kapcsolódjak, véletlenül betévedtem egy bevásárlóközpontba a hét végén. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a helyzet van most, hogy van egy pult ebben a bevásárlóközpontban, ahol nagyjából tíz képeslapot reklámoznak. Ebből a tíz képeslapból három volt olyan, amely, ha egy kicsit erősen akarok fogalmazni, direkt felhívás egyébként kábítószer-fogyasztásra. Ilyen időket élünk. Én is fel tudom tenni a kérdést, hogy ez az üzenet egy ilyen helyzetben, amelyben manapság élünk, vajon hozzásegít-e minket, hozzásegíti-e a társadalmat, a fiatalokat ahhoz, hogy valóban szermentes életük legyen, ahogy egy képviselő úr fogalmazott. Vajon ezek az üzenetek, amelyek elhangoznak ebben a kormányzati ciklusban, hozzásegítik-e a társadalmat, hogy ez a probléma kisebb legyen? Fel lehet tenni azt a kérdést is ezzel szemben, hogy a börtön hozzásegíti-e - és ezek az üzenetek hozzásegítik a társadalmat, hogy könnyebb legyen ez a helyzet? Azt gondolom, tisztelt képviselő urak, hogy nem.

Itt szó esett terjesztőkről, és szó esett fogyasztókról, csak a valóságról nem esett szó, tisztelt hölgyeim és uraim. A legtöbb ember, aki találkozott a büntető törvénykönyv adott passzusába ütközően azokkal a hatóságokkal, amelyeknek ezt el kell bírálni, nem terjesztő volt vagy nem fogyasztó volt, hanem mind a kettő együtt. Erről nem beszélünk. Mi van azokkal az emberekkel, akik egyébként fogyasztók, és arra a kábítószerre, amit elfogyasztanak, csak úgy tudnak pénzt szerezni, hogy egyébként terjesztik? Velük mi van? Csak kérdéseket teszek fel, tisztelt hölgyeim és uraim, nem vitát generálok. Megpróbálok, hátha lehet majd egy következő vitában őszintén, pártpolitikától mentesen beszélni ezekről az ügyekről. Mert az, hogy valaki terjesztő vagy fogyasztó, nem attól függ, hogy valamelyik párthoz tartozik-e vagy nem az az illető, aki ezt megpróbálja megítélni.

Jól működik-e? A vezérszónoklatomban az elején elmondtam, hogy ezt csak figyelmeztetésnek szánom a kormány felé. A vezérszónoklatomban elmondtam, hogy ez az anyag - nem erről a könyvről beszélek -, a beterjesztett anyag nem alkalmas arra, hogy tudjuk, hogy azok az irányok, amelyekben elindultunk, valóban eredményesek-e. Elhangzott itt többször - nem tudom most idézni, csak azt, ami elhangzott -, ha az elterelésről beszélünk, 800-an vettek részt ebben a megelőző programban. Ez igaz, de ez még nem jelenti azt, hogy egyébként az elterelés maga eredményes. Ez azt jelenti, amit mondtak: 800-an vettek részt benne. Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy eredményes egyébként az autóvezetői tanfolyam, mert 200-an vettek részt rajta. Azt már nem vizsgáljuk, hölgyeim és uraim, hogy a 200-ból 150 megbukott? Nem ez jelenti az eredményességet. Az jelenti majd, hogy milyen eredményeket tudunk elérni ez ügyben.

Riogatásról esik szó, válaszokat várnak képviselők arra, hogy valaki már válaszoljon a kérdéseikre, amit egyébként megtettek, csak mivel tévéidő van, ezért ez jobban hangzik. Igen, az ISM megrendelt egy hatástanulmányt. Igen, vannak benne olyan megállapítások is, amelyeket bizonyos képviselők felolvastak - nem biztos, hogy úgy egyébként, ahogy van. De ha már a riogatásról beszélünk, van benne egy külön megállapítás. Szó esett ma arról, hogy a büntető törvénykönyv szigorítása okán a kábítószer-fogyasztók, -kipróbálók nem mertek - merthogy féltek - jelentkezni a kezelőhelyeken. No, ebben a hatékonyságvizsgálatban, amelyről természetesen tévéidőben nem esik szó, van egy olyan passzus, ami arról szól, hogy ehhez, hogy féltek a kipróbálók, nagyban hozzájárult az a hisztériakeltés, vagy hogy a mai divatos szóval éljek, az a riogatás, amely 1998-ban történt bizonyos politikai erők részéről, amikor a büntető törvénykönyv módosítása történt. Ez is benne van ebben a hatékonyságvizsgálatban. Ha eredményeket akarunk elérni, beszéljünk erről a részéről is ennek a hatékonyságvizsgálatnak - központi kérdés. Én nem akarok az értékvitákba belemenni, inkább azt mondom, hogy szemléletbeli különbség.

Államtitkár úr a bevezetőjében elmondta, csökkent az elmúlt... - és most van, aki másfél évről beszél, az államtitkár úr az elmúlt évekről, voltak, akik az elmúlt három-négy esztendőről beszélnek. Csökkent a kábítószert először kipróbálók aránya; többen elmondták, többen büszkék voltak rá, csökkent a kábítószer-túladagolásban meghaltak száma. Örömteli eseményeket mondtak, ezzel szembeállították azt, hogy de az előző kormány ezen a területen végzett tevékenysége eredménytelen volt. Ebben van némi tudathasadásos állapot, ha a rövid időmet kihasználhatom erre. Legalább egyeztessenek előtte azok a képviselők, akik egyébként hajlandóak ebben a vitában egy mondaton belül is egymásnak homlokegyenest ellentmondó félmondatokat mondani.

És hogy a lényegre térjek a rövid időm alatt, többször elhangzott kormánypárti képviselőktől, hogy az előző kormány úgy gondolta, hogy csak a büntető törvénykönyv önmagában alkalmas arra, hogy ezt a problémát orvosolja, habár - ez is jól hangzik tévéidőben - ők is tudják, hogy ez nem így van. Az előző ciklusban lett az államigazgatási része az Ifjúsági és Sportminisztérium, megkezdődött az a koordináció, az az összefogás, amelyről most olyan büszkén beszélnek. Akkor volt először kiírva olyan pályázat, amely civil szervezeteket segített. Abban az időszakban történt kezdeményezés arra, hogy a kábítószerügyi egyeztető fórumok létrejöjjenek. Abban az időben történt kezdeményezés arra, hogy a kezelőhelyek száma, amely alacsony, és nem nagy eredmény, megduplázódhasson, és még sorolhatnám, ha lenne időm, hogy mi történt az előző ciklusban, az elmúlt esztendőkben.

Ehhez képest azt mondani a tévéidőben, egyébként egy közelgő kampány előtt, hogy az előző kormány azt gondolta, a mostani ellenzéki képviselők azt gondolják, hogy csak a büntető törvénykönyv módosítása önmagában megoldja ezt a problémát, ez nem igaz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), tisztelt képviselő urak. Azt gondolom - egy mondat még, elnök úr, befejezésképpen -, remélem, lesz még lehetőségünk bizottságokban, Országgyűlésben ezekről a kérdésekről vitatkozni. Remélem, hogy akkor már mindenki őszintén, ha valamit idéz, megpróbálja ezt úgy tenni, hogy valóban haszna legyen ebből azoknak az embereknek, akik már találkoztak a kábítószerekkel, és okulás legyen azoknak, akik még hála istennek nem.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Nemcsak azért kértem szót, hogy Arató Gergely képviselő úr lássa: ismerem a lehetőségeimet. Örülök egyébként annak, hogy szóba áll velem a folyosón. (Arató Gergely: Is.) Én csak arra utaltam itt, képviselő úr, a kétperces felszólalások okán - és még el is mondtam talán, hogy senkinek nem akarom kétségbe vonni az ehhez való jogát -, csak azt kértem a képviselő uraktól, hogy ha olyan témákban, mint például a rádió előtti tüntetés, vagy a félreérthető megnyilatkozásokból keletkezett reakciók, amelyek nem ehhez a témához tartoznak, ebben tudnánk kicsit türtőztetni magunkat, még eredményesebbek lehetnénk. Egyébként elismerem: mindenkinek joga van, és élhet is vele, a kétperces felszólalásra.

Még egy mondat, tisztelt képviselő hölgyek és urak. Sokszor elhangzott képviselők szájából: olyan drogpolitikával értenek egyet, olyan büntető törvénykönyvvel értenek egyet, amelyik se ebbe az irányba, se abba az irányba nem kötelezi el magát. Bizony, gyermekes szülők tudják leginkább, hogy az ember életében vannak ilyen szakaszok. Aztán elérkezik az a pillanat, amikor valahová kell tenni a voksot, valahová, valamely irányba dönteni kell. Azt gondolom, hogy Magyarországon, amilyen egyébként a kábítószer-probléma, a kábítószer terjedésének helyzete, egy idő után eljön az a pillanat, hogy valamelyik oldalra, valahová el kell köteleződni, hogy hosszú ideig, hosszabb ideig, mint négy esztendő, lehessen vinni egy olyan kábítószer-megelőzési politikát, amelynek hátha van eredménye. Merthogy ugyanis ezen a területen két-három-négy esztendő alatt nem hozhat eredményeket akármilyen jó politika; el kell köteleződni, hogy majd tíz esztendő múlva, amikor vagy itt, vagy egyébként személyes életünkben beszélgetünk, akkor azt mondjuk, hogy ez a tíz esztendő úgy múlt el, hogy ennek valóban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) van eredménye.

Köszönöm szépen, elnök úr.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én nem ígértem meg, hogy az előbbi lesz az utolsó felszólalásom, így aztán nyugodt lelkiismerettel megtehetem ezt.

(17.40)

Én az előbb nem képviselőkről beszéltem, vagy nem azokra próbáltam reagálni, hanem a Házban elhangzottakra, és örülök, hogy legalább részben elértem a célomat: tévéidőben, egyszer valóban elhangzott, hogy az előző ciklusban sikerült elfogadni egy kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát, és szó szerint akarom idézni, ötször hangzott el szó szerint, hogy az előző kormány azt gondolta, hogy a Btk.-szigorítás önmagában meg tudja oldani a problémát.

Én örülök, hogy most már, legalább a vita végére sikerült arról is beszélnünk, hogy mik azok a folyamatok, amelyek elindultak 1998-ban, amelyek továbbvihetők, amelyeknek remélhetőleg lesz eredménye abban a tekintetben, hogy kevesebben nyúlnak a kábítószerekhez. Végezetül, csak megismételni szeretném azt, amit a vezérszónoklatomban mondtam - nem az egészet, csak két mondatot. Az utolsó két mondat úgy hangzik, amelyet most is érvényesnek tartok: „ Azért kell dolgoznunk, hogy a szülők biztonságban tudhassák a gyermekeiket. Tisztelet, köszönet és megbecsülés mindazoknak, akik nap mint nap ezt teszik.ö

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokban.).

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Mielőtt megtapsolna vagy integetne nekem, én is örülök, hogy bent van a teremben.

Az előbb szó esett a kábítószer-megelőzésről. Az egyik kormánypárti képviselő úr sok mindent mondott erről, nyilván nem gondolta meg, hogy mit.

(19.20)

Én csak annyit tudok mondani, hogy sem ebben a kormányprogramban, sem az előző kormányprogramban egy szó sem esett kábítószer-megelőzésről. No, tisztelt kormánypárti képviselők, önök körülbelül ennyire gondolják komolyan a kábítószer-megelőzést. A polgári kormányzás idején lett az államigazgatás részévé a kábítószer-megelőzés - nagyon helyesen felhívta erre a figyelmet a polgári kormány -, a mai kormányprogram vitája idején pedig azt sem tudjuk, hogy lesz-e Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium vagy nem, lesz-e gazdája a kábítószer-megelőzés területének vagy nem. Amit az előző és a mostani kormányprogramban ígértek ezzel a területtel kapcsolatban, azt nyilván be is fogják tartani. Az elmúlt két esztendőben meggondolatlanul módosították a büntető törvénykönyvet. Ezen a területen az idei esztendőben csak interneten pályázhattak a civil szervezetek, de ezt rengetegen nem tudták megtenni. Leváltották a helyettes államtitkárt és a pénzügyminiszter úr áldásos tevékenysége kapcsán több száz millió forintot vontak el erről a területről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kormánypárti Képviselő Urak! Az emberek azt mondják, amikor az elmúlt néhány hónapról vagy Gyurcsány miniszterelnök-jelölt úrról, az ő néhány hetes munkájáról beszélnek, hogy az olyan, mint az időjárás-jelentés, csak azt nem tudják meg belőle, hogy milyen idő lesz.

Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Önnek nemcsak programja, hanem kormánya sincs még, és ez láthatólag elvonja a figyelmét a mai vitáról.

Köszönöm, hogy egyáltalán ide figyelt. (Taps a Fidesz soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy három tekintetben is hozzászóljak ehhez a határozati javaslathoz, de mielőtt megtenném az eredeti hozzászólásomat, hogy kíméljem képviselőtársaim idejét, és ne kelljen külön kétperces hozzászólásban reagálnom az SZDSZ imént hallott hozzászólására, engedjenek meg nekem egy gondolatot. Nagyon örülök annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége is úgy gondolja, változtatnia kell azon a magatartáson, ahogyan eddig ehhez a kérdéshez hozzáállt. Nagyon örülök, hogy ez volt az utolsó - ha jól vettem ki Gusztos Péter szavaiból - hasonló hozzászólása, amelyben saját magával keveredett ellentétbe. Hiszen egyrészt azt mondta, hogy erről a területről ki kell vonulnia a politikának, amennyire csak megteheti, nem szabad a politikának azt a magatartást tanúsítania, amelyet eddig tett, amellyel ijesztgeti a szülőket és a nagyszülőket. S azt is mondta, hogy tárgyilagosan kell erről a kérdésről beszélni. No hát akkor belátta az SZDSZ is, hogy az, ami 1998 őszén elkezdődött a büntető törvénykönyv módosításával, amikor a Szabad Demokraták Szövetsége egy utcai tüntetésen ijesztgette a szülőket, az valóban helytelen magatartás volt. Köszönöm szépen ezt a beismerést.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A Fidesz fontosnak tartja, hogy ez az eseti bizottság létrejöjjön, részt kíván venni annak munkájában. Az eseti bizottságon belül a tapasztalatainkkal szeretnénk elősegíteni azt a munkát, azoknak a céloknak a megvalósulását, amelyeket a határozati javaslat tartalmaz. Azonban van ennek egy fontos feltétele, az pedig arról szól, hogy végre ne csak beszéljen ez a kormány a kábítószer-megelőzésről, hanem valóban történjenek fontos dolgok is, végezzük el azt a munkát, amit ezen a területen el kell végeznünk, s ne csak beszélgessünk, hanem tegyünk is azért, hogy jobb legyen a helyzet.

S hogy nehogy az a vád érjen, hogy a határozati javaslatról nem beszélek, tisztelt hölgyeim és uraim: egyetlen problémája ennek a határozati javaslatnak, hogy kissé elavult. A kormány mostanra beismerte, hogy valóban komolyabban kellene vennie ezt a témát. Például a 3. pontban lévő dátum arról szól, hogy az eseti bizottságnak 2004. december 13-ig be kell terjesztenie a jelentését. Nos, erről egy kicsit már lemaradtunk, de módosító javaslatokkal ezen nyilván lehet majd változtatni. Azt is ajánlom - ha már az indokolásban jól szerepel -, hogy ne csak a rövid távú célokkal foglalkozzon az eseti bizottság, hanem tekintse át a rövid, közép- és hosszú távú célok megvalósulását is, és ne csak arról szóljon ennek a bizottságnak a munkája, hogy áttekinti azt, miről volt szó ezen a területen, hanem arról is, hogy mi történt ezen a területen, milyen valós intézkedések történtek.

Néhány jóindulatú tárgyi tévedésre is szeretném felhívni a határozati javaslat készítőinek a figyelmét. Az egyik: egy félmondat úgy szól, hogy a nemzeti stratégiáról beszéljünk, mely a későbbiekben - már hogy az elfogadását követően - kivívta a szakma széles körű és osztatlan elismerését. Tisztelt kormánypárti képviselők, talán ez volt az első olyan dokumentum, amelyet egyrészt három tartózkodással, tehát majdnem egyhangúlag fogadott el az Országgyűlés 2000. december 5-én, másrészt amelyet megelőzött egy széles körű társadalmi és szakmai vita, amely 2000 februárjában kezdődött. Tehát nem utána, hanem előtte vívta ki ez az anyag a szakma és a politika elismerését.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy hazánk drogstratégiája már a kialakítás idején harmonizáljon az Európai Unió drogstratégiájával. Már csak azt kell elérnünk, hogy a hazai droghelyzettel is harmonizáljon az a kormányzati munka, amelynek ezen a területen folynia kéne.

A harmadik mondat pedig úgy szól, hogy most, a teljes időszak közepén már elegendő adattal és tapasztalattal rendelkezünk a stratégia működését és hatékonyságát illetően. Tisztelt hölgyeim és uraim, anélkül, hogy belemennék a büntető törvénykönyv vitájába, 2002-ben azt mondtuk - ahogy a stratégia is tartalmazza -, hogy át kell tekinteni a büntetőjogi szabályozást, de akkor még nem rendelkeztünk ehhez megfelelő tapasztalattal. Ezt ez az anyag is elismeri, így aztán nehezen értem, hogy miért volt szükség olyan gyorsan a változásokra.

Hadd említsek meg még néhány gondolatot az 1998 óta eltelt időszakból. Azóta eltelt egy teljes kormányzati ciklus és egy háromnegyed. Abban az időben mindenki úgy gondolta - nem a politikusokra gondolok csak és kizárólag -, valóban nagyon fontos az, hogy létrejöjjön az Ifjúsági és Sportminisztérium. Létrejött egy helyettes államtitkárság, valamint létrejött a parlamenten belül az ifjúsági és sportbizottság. Elkezdődtek azok a pályázatok, amelyek segítették a helyi szakembereket, a helyi közösségeket abban, hogy pénzhez, anyagi és erkölcsi támogatáshoz jussanak terveik megvalósítása érdekében. Elkezdődött a kábítószerügyi egyeztető fórumokban a munka, és nagyon sokan úgy érezték, elérkezett az a pillanat, amikor valóban van esély arra, hogy erre a problémára valós megoldásokat találjunk. 2002 óta viszont nagyon sokan úgy érzik - s ezt nem politikai szlogennek szánom -, helyben szakemberek is azt mondják, mintha megtört volna a folyamat és a lendület. Ma már nem beszélünk Ifjúsági és Sportminisztériumról, nem beszélünk államtitkárságról. Nagyon nehéz megmondani, hogy mi is történik, hiszen egyre kevesebb a pénz, kevesebb a figyelem és a segítség, s az embereknek - a szakembereknek is, azoknak is, akik érintve vannak - szükségük van összefogásra. Ezért is fontos ez a bizottság.

Végezetül csak azt tudom mondani az elmúlt hároméves munkáról, amit Juhász Gábor 2002. február 4-én mondott itt a parlamentben - sajnálom, hogy államtitkár úr már elment -, mert, az ő szavait idézve, úgy tűnik, hogy az elmúlt három esztendő mintha egy kicsit sikerszagú lenne, kicsit nagy lenne a késlekedés.

(14.20)

Azt mondta Juhász Gábor - és ezzel az elmúlt hároméves munkára is utal -, nem lehet tisztán látni a pályázati források ügyében, a stratégia megvan, a végrehajtáshoz szükséges pénz nincsen. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha ezen a területen a hároméves munkát próbálnánk értékelni, akkor szintén Juhász Gábor akkori szavaival azt tudom mondani, hogy úgy ítéljük meg, hogy a tevékenység lassú, az iránya csak részben jó, az eredményeket pedig keveselljük, vagyis azt a fajta összefogást, ami azt jelentené, hogy az önök tevékenységét csak dicsérjük, erre mi sajnos nem vagyunk képesek.

Ettől függetlenül remélem, hogy az eseti bizottság eredményesen tudja elvégezni a munkáját, és ebben a munkában mi is tisztelettel ajánljuk a tapasztalatainkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Pettkó András tapsol.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Nyilván a képviselő úr nem figyelt, ezért megismétlem. A Fidesz parlamenti frakciójának nevében ajánlottam a munkánkat, azt mondtam szó szerint, hogy szívesen veszünk részt ebben a munkában, ahhoz ajánljuk az eddigi tapasztalatainkat, hogy ez a bizottság valóban eredményesen végezhesse a munkáját, nem a maga vagy a magunk megelégedésére, hanem az érintettek megelégedésére. Nyilván félreértésből fakadt az előbbi kétperces hozzászólás.

Köszönöm szépen.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretnék vitát generálni, csak egy tárgyi tévedésre szeretném felhívni Pettkó képviselő úr figyelmét. 1998 és 2002 között működött az ifjúsági és sportbizottság kábítószerügyi albizottsága - nekem járt az a megtiszteltetés, hogy vezethettem -, ez volt a tárgyi tévedés, és nyilván nem a mai parlamenti napirendhez tartozik az, hogy most miért nem működik, de ha képviselő úr erre kíváncsi, a szünetben tisztelettel elmondom neki.

Köszönöm szépen.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A világért sem húznám az idejüket, néhány mondatot szeretnék csak szólni azokhoz a módosító indítványokhoz, amelyek benyújtásra kerültek a határozati javaslathoz.

A múlt héten, amikor az általános vitája volt ennek a javaslatnak, akkor mind a négy parlamenti párt egyetértett abban - és talán ebben már évek óta egyezség van a politikai pártok között -, hogy a politikának kicsit hátrébb kellene vonulnia erről a területről, és meg kellene próbálni akár az Alkotmánybíróság határozatának következtében kialakult helyzetet, akár a nemzeti stratégia elfogadása óta eltelt időszakot politikai és szakmai szemmel is áttekinteni. Erre született több javaslat. A bizottság jelentésének végső határideje 2005. június 21-éig szól az egyik módosítás szerint, amelyre mindenképpen szükség van, hiszen az eredeti határozati javaslat még 2004. december 13-át jelölte ki, és ahogy olvassuk, azzal a lehetőséggel, hogy az eseti bizottság akár tovább is folytathatja a munkáját, amelyre szerintem szükség van, merthogy, ugye, megszűnt az Ifjúsági és Sportminisztérium. Szerintem mindenképpen szükség lesz arra, hogy ez az eseti bizottság az ősszel is tovább folytathassa a munkáját.

Néhány dolgot nem értek a módosító javaslatok közül. Például a nyilvánosság felé való kommunikálás szervezett megjelenítését. Bizonyára fontos dolog, mint azt láttuk egyébként a nemzeti stratégia elfogadását követően is, illetve már az előkészítés során, a társadalmi egyeztetés folyamán is, nagyon nagy szükség van ezen a területen arra, hogy a szakemberek, illetve azok, akik ezen a területen dolgoznak, mindenképpen úgy érezzék, hogy a politika is, ha nem is irányító szerepet szán, de mindenképpen fontosnak tartja a kábítószer-megelőzéssel kapcsolatos intézkedéseket. Így aztán, ha a módosító javaslat arra utal, hogy valóban hangsúlyosabban jelenjen meg a kábítószer-megelőzés, az ártalomcsökkentés, a kínálat- és keresletcsökkentés, és megint létre lehessen hozni egy olyan társadalmi összefogást, amely eredményre vezethet, akkor természetesen úgy, ahogy a bizottsági ülésen, az Országgyűlés ülésén is támogatni fogjuk.

Abban már vannak kétségeim, hogy a folyamatos minőség-ellenőrzés mennyiben tartozhat akár egy eseti bizottság hatáskörébe is - ennek figyelemmel kísérése mindenképpen, a minőség-ellenőrzés már kevésbé.

Született egy módosító javaslat, amely az eredeti javaslatot oly módon egészítené ki, hogy a hat országgyűlési képviselő mellett az eredeti négy helyett hat szakértő venne részt a bizottság munkájában. És ugyan a módosítás után is benne maradt az, hogy a szakértőket is a politikai pártok delegálnák, én beszéltem erről az előterjesztővel is, és úgy látom, hogy nincs szükség ez ügyben módosító javaslat beadására. Ha komolyan gondoljuk azt, ami az általános vitában elhangzott, hogy a politika kicsit vonuljon hátrébb erről a területről, és itt értem ez alatt a pártpolitikát, akkor mindenképpen szükség van arra a Fidesz véleménye szerint, hogy az eseti bizottság munkájában részt vevő szakértőket ne a pártok delegálják ebbe a bizottságba, hanem szülessen megegyezés a bizottság országgyűlési képviselő tagjai között, és a megegyezés alapján a szakértőket maga a bizottság kérje fel a munkára, ezzel is jelezvén azt, hogy ezt a munkát komolyan gondolja, olyannyira, hogy nem a politikai pártok hívják a szakértőiket, hanem maga a bizottság.

Ezzel együtt csak megerősíteni szeretném azt, amit az általános vitában is elmondtam: a Fidesz képviselőcsoportja támogatja az eseti bizottság felállítását, a módosításokkal együtt, és szeretné a tapasztalatait és a munkáját hozzáadni ahhoz, hogy ezen a területen valóban hosszú távon is eredményeket érjünk el.

Köszönöm szépen a figyelmet és a szót, elnök úr.

(18.00)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jelentéshez kapcsolódva, anélkül, hogy a tíz percet ki szeretném használni, mégiscsak néhány dolgot szeretnék hozzáfűzni.

Az egyik az, hogy innen, a parlament padsorai közül is, ezúton is szeretném megköszönni az eseti bizottság azon szakértő tagjainak a segítségét, akik részt vettek a bizottság eddigi munkájában, és tisztelettel kérem tőlük azt, hogy a továbbiakban is adják meg ezt a segítséget, mert valószínűleg azoknak, akik a rádión keresztül hallgatják a parlament ülését, az az érzésük, hogy mindenben egyetértünk. Nem egészen van ez így. Két dologban mindenképpen egyetért az eseti bizottság minden tagja, és talán a parlament többsége is. Az egyik az, hogy nagyon fontos munka, és az Ifjúság 2004 kutatásból ki is derült, hogy a fiatalok is az egyik legnagyobb problémának napjainkban a kábítószerek terjedését tartják. Tehát a parlament többsége valószínűleg egyetért abban a dologban, hogy csökkentenünk kell a kábítószerek terjedése okozta károkat. Ebben hajlandóak is vagyunk összefogni.

A másik dolog, amelyben az eseti bizottságban egyetértettünk, hogy a lehetséges módon, ha nem is tudunk kibújni a bőrünkből, de próbáljuk meg a pártpolitikai csatározásokat az eseti bizottság ülésein kívül lefolytatni, ha ez nagyon muszáj. Ebben a két dologban természetesen egyetértünk - több dologban viszont nem. Engedjék meg, hogy most csak két ügyet említsek.

Az egyik, amelyben viták voltak az eseti bizottság ülésén - mert azt gondolom, hogy e jelentéshez talán az is hozzátartozik -, az maga a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium megszűnése. Ami végül hosszas viták után kikerült ebből a jelentésből, illetve nem került bele, de mégiscsak említést kell tenni arról, több szakértő is egyetértett abban, hogy az, hogy megszűnt a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, és így nincsen helyettes államtitkári szinten képviselete a kábítószer-koordinációnak, ez ennek a területnek a presztízsét veszélyezteti. Többen ezt mondták az eseti bizottság ülésén. Én azt gondolom, hogy nagy eredmény volt az 1998-ban, hogy ez a terület helyettes államtitkári szinten került a magyar államigazgatásba. S attól félünk, hogy habár ez a probléma napról napra erősebben van jelen a magyar társadalomban, a kormányzati képviselet ezt talán nem tükrözi. És itt nem azokról a személyekről van szó, akik ezen a területen a közigazgatásban dolgoznak, hanem arról az érdekérvényesítő szintről, amely ennek a területnek megvolt a minisztériumban, és most talán alacsonyabb szinten van meg a szociális minisztériumban. Ezen a ponton is vitáink voltak.

A másik pont a költségvetési támogatása ennek a területnek. Merthogy valóban igaz, hogy a 2003-as költségvetésben több pénz volt erre a területre, mint az előző esztendőben, és a 2004-es költségvetésben is részben. De ennek egyik oka az a PHARE-program, amelyet még a polgári kormány indított el, és áthúzódó hatásai ebben a kormányzati ciklusban is érződtek. De 2004-ben már a költségvetési megszorítások miatt kevesebb pénzt sikerült erre a területre költeni. Az idei költségvetésben sem elégséges a pénzügyi forrás arra, hogy valóban eredményeket érjünk el, és több szakértővel együtt mi is egyetértettünk abban az eseti bizottsági ülésen, hogy megfelelő költségvetési források biztosítása nélkül, legyen akármilyen összefogás a Magyar Országgyűlésben, nem fogunk tudni látható eredményeket elérni, és mégiscsak azért dolgozunk, hogy a szülők biztonságban tudhassák a gyermekeiket.

Magyarul, valóban fontos, hogy ez az eseti bizottság elkezdte a működését, jó, hogy megkapta az Országgyűlés hozzájárulását ahhoz, hogy tovább folytathassa ezt a munkát, jó, hogy van egy olyan jelentés most az Országgyűlés asztalán, amelyet valóban konszenzussal fogadott el ez az eseti bizottság, de ez nem azt jelenti, hogy a pártpolitikát félretéve az Országgyűlés különböző képviselői között nincsen ez ügyben nézeteltérés. Mindenképpen arra kell törekednünk, és arra is törekszik a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciója, hogy megegyezzünk, és olyan munkát végezzünk, összefogva a politikai szervezetek, a szakma évtizedes tapasztalattal rendelkező képviselőivel, hogy valóban hosszú távú és tartós eredményeket érjünk el ezen a téren.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a két percet sem szeretném kihasználni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Annyit tudok mondani arra, amit ön mondott, hogy úgy legyen. Legyen elég erejük ahhoz, hogy ezt a területet a Szociális Minisztériumon belül megvédjék a más területekkel szemben.

Köszönöm szépen azt az együttműködő-készséget, amelyet ön itt elmondott. Tisztelettel ajánlom a fideszes képviselők segítségét abban, ha a minisztériumon belül mégis problémáik adódnának, tisztelettel ajánljuk a tapasztalatainkat és a javaslatainkat, szívesen segítünk önöknek.

Egyet kérünk: azokat a javaslatokat, amelyeket majd megfogalmazunk a kábítószer-megelőzés területén, ugyanilyen jó érzéssel fogadják és támogassák.

Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a kábítószer-megelőzés területéről a mai politikai vitanapon.

A 2002-ben megalakult szocialista-szabad demokrata kormány programjában egy szó sem szerepelt a kábítószer-megelőzés területéről. 2002-ben tehát nem ígértek semmit, de sajnos azt sem tartották be. Az elmúlt három és fél évet a kapkodás, a hozzá nem értés és az érzéketlenség jellemezte; hirtelen mozdulatok, messziről jól mutató cselek. A kormány úgy járt, mint az egyszeri futballista: jól mozgott a pályán, csak a labda zavarta egy kicsit. Amikor viszont csinálni kellett valamit, akkor a lábai összeakadtak, összevissza kapkodott, nem tudta, merre van az előre, így aztán mindig öngólt is rúgott.

Tisztelt Országgyűlés! A polgári kormányzás idején hosszú idő után megalakult a parlamentben az ifjúsági és sportbizottság, 1999-ben pedig létrejött az Ifjúsági és Sportminisztérium, s benne külön helyettes államtitkárság felügyelte a kábítószer-koordináció területét. A helyi szakemberek, közösségek pályázati és szakmai támogatást kaptak régóta húzódó terveik megvalósításához - támogatást és biztos társat, olyan társat, akire számíthattak. Elkészült a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia is, ehhez kapcsolódóan pedig megalakultak a helyi kábítószerügyi egyeztető fórumok. A területen régóta dolgozó szakemberek, helyi közösségek, pedagógusok, civil szervezetek úgy érezték, újra van értelme és becsülete annak az embert próbáló, áldozatos munkának, amit végeztek. Ezúton is köszönet érte mindnyájuknak.

A választások után a polgári kormányzás alatt indult programok hatása még 2004-ig kitartott, azóta viszont folyamatosan csökken a probléma kezelésére szánt pénzek összege. Költségvetési megszorítások, pénzek zárolása, elvonása jellemzi a kábítószer-megelőzés területét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nézzük meg röviden, mi is történt 2004 óta! Gyurcsány Ferenc néhány szocialista kongresszusi küldött szavazatával miniszterelnök lett. Ezt először ő maga sem hitte el, de aztán beleélte magát, és tapasztalatlanságát leplezve vakmerően kezdett viselkedni. Azzal kezdte, hogy még sportminiszter korában - merthogy abba is beleélte magát - mindenhol elmondta, a Sportminisztérium megszüntetése nagy hiba lenne. Miután a szocialista kongresszus megválasztotta, viszont azonnal megszüntette a Sportminisztériumot. Így viselkedik, tisztelt hölgyeim és uraim, egy igazi szélkakas. Tanácsadóként mond valamit, miniszterként másról beszél, majd miniszterelnökként egész mást tesz. Ráadásul Gyurcsány Ferenc olyan szélkakas, akinek hangja is van, és minden reggel ő ébreszti az országot, tévében, rádióban, ipari kamerában, ahogy tetszik. Borotválkozás, gyereköltöztetés, reggeli közben az emberek nap mint nap hallhatják új ötleteit, és mindig mást, mint előző reggel. Hiába, új nap, új tanácsadók, új ötletek. Az emberek ezt az egészet még szórakoztatónak is találnák, ha nem az ő bőrükre menne a játék. De arra megy, így semmi vidámság nincs a dologban.

Kedves Képviselőtársaim! A kábítószer-problémát, a drogok terjedését már a fiatalok is legnagyobb problémájuknak tekintik, a jelenlegi kormány pedig súlyosbítja a helyzetet. Az emberek azt kérik, ha már segíteni nem tudnak, legalább ne ártsanak. A területre jutó költségvetési források összege a felére csökkent. A helyi civil szervezetek vezetői nemrégiben levelet írtak Gyurcsány Ferencnek. Levelet írtak, mert úgy gondolják, becsapták őket, működésük ellehetetlenül. A pályázati összegeket nem fizetik ki időben. A Szociális Minisztériumba átkerült kábítószerügyi területen többszöri átszervezés, személycserék után sincs rend, érdekérvényesítő képességük a nullára süllyedt. Azt is írják, a nemzeti stratégiai program végrehajtása veszélybe került.

Tisztelt miniszterelnök úr - sajnálom, hogy elment -, kérem, figyeljen oda, ez nem játék, ez nem a politikai marketing terepe. Itt dolgozni kell, különben még nagyobb baj lesz, mint most. Kérem önt, ha a mi tanácsainkat nem fogadja meg, legalább figyeljen oda a civilek szavára.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz felajánlja tapasztalatát, segítségét és munkáját. Mi mindent meg fogunk tenni, hogy a szülők biztonságban tudhassák gyermekeiket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)