Felszólalás adatai

ZSIGÓ RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a nagy egyetértésben én talán egy kicsit kritikusabb leszek, de jelzem az államtitkár úrnak is meg az Országgyűlésnek is, hogy ez nem arról az összefogásról szól, amiről itt többen beszéltek, hanem jelzésről, olyan jelzésekről, amelyeket a jelenlegi időszakban többször tapasztalunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kábítószerkérdés rendkívül érzékeny társadalmi probléma, kutatók szerint sokfajta téves és egymásnak ellentmondó hit és hiedelem él a közvélekedés szintjén ezen a területen; egyrészt azonnali és teljes felszámolását követelik, ugyanakkor sokszor sokan gondolják, hogy olyan csapás ez, mint a pestis, amely ellen semmit sem lehet tenni. Szakemberek dolgoznak évtizedek óta az említett téves tudatok megváltoztatásán, a helyzet javításán. Ehhez nyújt segítséget a 2000-ben majdnem teljes egyetértéssel elfogadott kábítószer-ellenes nemzeti stratégiai program, amely keretet nyújt, összefogásra ösztönöz, lehetőséget ad, és megteremti az eredményes munka feltételeit.

A program elfogadásakor úgy döntöttünk, hogy kétévente megállunk egy pillanatra, áttekintjük, hogy mit végeztünk, megnézzük, hogy jó irányba haladunk-e, és levonjuk a tanulságokat az elkövetkezendő időszakra, és immár ezt másodszor tehetjük meg itt az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az ezzel kapcsolatos mondandómat három részre bontsam: először néhány gondolatot magáról a jelentésről; másodszor, mivel ez elkerülhetetlen, beszélnék a jelenlegi helyzetről; és végül, de nem utolsósorban az érintettek, a családok szempontjából is fontos néhány gondolatot mondani.

Legutóbb 2002 elején tárgyaltunk e témáról. Engedjék meg, hogy idézzek az MSZP akkori vezérszónokának mondataiból, amelyek így hangoznak: “Én most úgy látom, hogy ez a jelentés, amiről mi itt vitatkozunk a parlamentben, inkább vélekedéseken alapszik sok helyen, és kicsit olyan sikerszagú. Ez nem lenne baj, ha ezek a sikerek valóban olyan örömteli sikerek lennének. Úgy ítéljük meg ennek a jelentésnek a tárgyalása kapcsán is, hogy a tevékenység lassú, az iránya csak részben jó, az eredményeket pedig keveselljük. Vagyis azt a fajta összefogásra, ami azt jelentené, hogy az önök tevékenységét csak dicsérjük, erre mi sajnos nem vagyunk képesek.ö - mondta ezt az MSZP szónoka alig egy esztendővel a nemzeti stratégia elfogadását követően, amikor tényleges eredmények még nem is következhettek volna. És ha én most röviden akarnék szólni, akkor itt be is fejezném ezzel az idézettel, de mégsem ezt teszem, tisztelt Ház, bármennyire is úgy gondolják a képviselő urak, hogy ez így jó is lenne.

Az általunk tárgyalt jelentés meglehetősen felszínes, a kormány a határidőhöz képest késve nyújtotta be azt az Országgyűlésnek. Ez az anyag önmagában nem alkalmas arra, hogy az eredetileg elhatározott célját elérje, vagyis azt, hogy világos képet kapjunk a jelenlegi helyzetről, és arról, hogy az irány, az út, amin haladunk, elfogadható-e, eredményes-e. Közelítő képet csak a “Jelentés a magyarországi kábítószerhelyzetrőlö című kiadvánnyal együtt nézve kaphatunk.

Az anyag felsorolja nagyrészt a kormányváltás előtt, azt megelőzően elindult programokat, mintegy tizenegy oldalban, azt is mondhatnánk, meglehetősen szűkszavúan. Majd nagyrészt ugyanezt ismertetik az érintett minisztériumok által csatolt beszámolók, és az anyagban olyan mondatok szerepelnek: “A nemzeti stratégia végrehajtása területén jelentős programok indultak el, a rövid- és középtávú célok megvalósítása nagyrészt a 2003. esztendőben lezárul.ö A laikus olvasó számára úgy tűnik, minden rendben van.

A felszínességet erősíti az is, hogy a jelentésből teljesen hiányzik a címben szereplő ellátórendszer átvilágítása és a hatékonyságvizsgálat, pedig a stratégiában, annak 46. oldalán szó szerint az szerepel: “A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság kétévente elvégezteti a stratégia és az ellátó intézményrendszer átvilágítását és hatékonyságvizsgálatát. Enélkül ugyanis nem kaphatunk képet arról, hogy amit az elmúlt esztendőkben tettünk, annak valóban van-e eredménye.ö És a jelenlegi helyzethez - többen említették már - még az is hozzájárul, hogy a szakma által elismert helyettes államtitkárt - szerintem teljesen érthetetlen módon - leváltották.

Tisztelt Országgyűlés! Éppen akkor tárgyaljuk ezt a jelentést, amikor nem kerülhetjük meg, hogy beszéljünk a kormányzati megszorító intézkedésekről. Arról nincs pontos információm, hogy más érintett minisztériumot mennyiben érint ez a csomag, a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumról viszont van: a drogmegelőzési programokra szánt összegből 23,7 milliót, a nemzeti stratégia megvalósítását célzó előirányzatból pedig 414,7 millió forintot vonnak el, ez összesen majdnem 500 millió forint.

A kormányzati kommunikáció persze azt mondja, így is több pénz lesz, mint tavaly, ettől még megvalósulnak a programok. Sőt, Gyurcsány Ferenc miniszter úrtól azt halljuk, miközben egyébként az általa vezetett minisztériumtól közel 3 milliárd forintot vonnak el, hogy 2004 a tervezés, az építkezés és a működtetés éve. Az embernek erről az a klasszikus történet jut az eszébe, amikor egy ember sétálgat a buszmegállóban, és egyfolytában azt mondja magában félhangosan, hogy “nem értem, nem értemö, mire a mellette álló odafordul hozzá, és azt mondja, hogy “majd én megmagyarázomö. Erre az úr azt mondja: “megmagyarázni én is tudom, csak nem értemö.

A jelentésben is többször szerepel, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök nem elegendőek ahhoz, hogy a kitűzött célok megvalósulhassanak, most már ott tartunk, hogy ez talán a szakmai munka rovására is mehet, hiszen a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet az előzetes tervekkel ellentétben nem önálló költségvetési intézményként, hanem csak részjogkörű költségvetési intézményként működik majd.

Bizonytalanság van, tisztelt hölgyeim és uraim, átgondolatlanul változik a jogszabályi környezet, indokolatlan személyi változások történnek, a hozzá nem értő gazdaságpolitika miatt pedig közel 500 millió forintot vonnak el a kábítószer-megelőzés területéről. Gyurcsány Ferenc tervez - a pénzügyminiszter pedig végez. A szakemberek, a szülők, a pedagógusok pedig csak kapkodják a fejüket: most akkor végezhetik nyugodtan a munkájukat, vagy húzzanak a nadrágszíjon, és várjanak türelemmel, míg majd egyszer valaki végre komolyan gondolja azt, amit mond.

(14.40)

A 2000-ben elfogadott stratégiai program csak akkor vezethet eredményre, ha minden állami, önkormányzati és civil szervezet, a pedagógusok, a szülők összefognak és párbeszédet folytatnak. Ezt ismerték fel a nyugati országokban a kilencvenes évek közepén, erre született ez a stratégiai program, amelynek kulcsszavai a partnerség és az együttműködés.

Fontos feladatunk figyelni azokra a fiatalokra, akik már kapcsolatba kerültek a kábítószerrel, de ugyanilyen fontos azokkal is foglalkoznunk, akik még nem, merthogy ők vannak többen, és ez az igazi megelőzés. Biztosítanunk kell, hogy a gyermekek és a fiatalok mindazon információkat birtokolhassák és készségeket megtanulhassák, melyek alkalmassá teszik őket arra, hogy egy egészséges, élni érdemes élet útját választhassák. Biztonságra és kiszámíthatóságra van szükség, tisztelt képviselőtársaim, ezért arra kérem a jelenlegi kormányt, hogy ne elvegyen, hanem adjon! Ha probléma van, ne megmagyarázza, hanem beszéljen őszintén! Ha valamit nem tud megoldani, akkor ne megsértődjön, hanem kérdezzen! Az előző ciklusban létrejött egy széles körű összefogás. Ha nem figyelnek erre, nem lesz kihez fordulniuk. A civil és egyházi szervezeteknek, a pedagógusoknak, a szülőknek szükségük van a kiszámíthatóságra, a támogatásra. Csak így tudják elvégezni, ami a feladatuk, a fiataloknak pedig szükségük van szüleik és közösségük támogatására, védelmére, szerepmodellre, hogy megtalálják a pozitív utat drogok nélkül abban a nem mindig egyszerű és könnyű világban, amelyben élnek.

Engedjék meg, hogy idézzek a nemzeti stratégia első oldalán található, egy gyógyult drogostól vett idézetet, és egyben ajánljam a jelenlegi kormány figyelmébe, amely így szól: “Ahhoz, hogy álmaink valóra váljanak, ébren kell maradnunk.ö Azért kell dolgoznunk, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a szülők biztonságban tudhassák gyermekeiket. Tisztelet, köszönet és megbecsülés illeti mindazokat, akik nap mint nap ezt teszik, akik ezért dolgoznak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)