Felszólalás adatai

BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Elég nehéz dolog Németh Zsolt képviselő úr 38 perces expozéjára reagálni, nem is fogom megtenni a maga részleteiben. Hadd kezdjem a legvégén!

Képviselő Úr! Ön azt mondta, hogy tudunk-e olyan jó megállapodást kötni Romániával, mint amilyen az Orbán-Năstase-megállapodás volt, majd pedig egy elegáns mozdulattal közölte, hogy az mégiscsak rettenetes, amit a románok műveltek a hozzátartozói igazolvánnyal, és ezért ebben a paktumban, amit Orbán Viktor aláírt Adrian Năstasével, önök egy laza kézmozdulattal lemondtak a hozzátartozói igazolvány Romániában történő kiadásáról. Én nem tudom, hogy ez hány százezer hozzátartozót érinthetett potenciálisan Romániában, önök azonban egy politikai deklarációban megpróbálták fölülírni a törvényt.

Nem megyek tovább: aki jogállamról beszél ebben a Házban, annak azért azt az apróságot figyelembe kéne vennie, hogy Magyarországon nincs joga egyetlen miniszterelnöknek sem olyan politikai deklaráció tekintetében megállapodni más ország miniszterelnökével, hogy azt olyan szándékkal tegye, mintha az egyébként egy Magyarországon elfogadott jogszabály felülírását jelentené. Vagy ha nem azt jelenti, akkor a megállapodás egyébként tulajdonképpen akár üresnek is tekinthető, mert egyébként a jogszabály alapján kell eljárni.

Nos, azt kell hogy mondjam, ez persze végigvonul az egész vitán, és ezért nem fogok minden megjegyzésére reagálni, de azért egy dolgot engedjen meg, hogy elmondjak. Az eredeti törvényt 2001 júniusában fogadta el a parlament. 2001 júniusában Magyarországot még nem kötötte olyan szerződéses megállapodás az Európai Unióhoz, mint amit Medgyessy Péter miniszterelnök úr és Kovács László külügyminiszter úr az athéni Agórán aláírt. Ez egy jogilag abszolút más helyzetet teremtett Magyarország számára.

Ön joggal hivatkozik arra, hogy 2001-ben, a törvény megalkotásakor talán elég volt a velencei bizottság és egyébként az EBESZ főbiztosának véleményét figyelembe venni, de ma nem hivatkozhat joggal arra, hogy maradjunk ennél, és ne vegyük figyelembe az Európai Unió által elmondottakat és azt az álláspontot, ami ott van, mert Magyarország jogi helyzete az Európai Unióval való viszonya tekintetében 2001-hez képest alapvetően megváltozott. Az európai jogrendszer ugyanis, az európai acquis communautaire nem kötötte Magyarországot 2001-ben, ma azonban azzal, hogy aláírtuk, ezt a kötelezettséget tulajdonképpen elvállaltuk.

Ez azért egy minőségileg és jogi értelemben is más állapot, és tudomásul kell venni, hogy pontosan ezalatt a két év alatt történt meg az a változás, aminek következtében olyan véleményeket is figyelembe kellett venni a törvény módosításakor, amely vélemények túlmentek a velencei bizottság állásfoglalásán. Miért? Azért, mert a velencei bizottság - egyébként a képviselő úr által helyesen említve - az Európa Tanács mellett dolgozó független szakértői szervezet, amely az Európa Tanács jogi normáit tartja magára nézve kötelezőnek, és bizony az Európai Unió acquis communautaire-ét nem veszi át teljes mértékben - nem is kell, hogy átvegye.

Az is világos, hogy az európai uniós jogrendszer az Európa tanácsi kötelezettségekhez képest szűkítő értelmű, ezért tehát nyilván 2003-ban, 2003 júniusában, amikor arról beszélünk, hogy már aláírtuk Athénban az Unióhoz való csatlakozásunk jegyzőkönyvét, akkor már más a jogkörnyezet, és mások a nemzetközi jogi normák, amelyek Magyarország jogalkotását befolyásolják, és amelyek Magyarország viselkedését befolyásolják.

Engedje meg, hogy egyetlenegy dologra nagyon pontosan reagáljak, mert azt ugyan nem értem, hogy a kedvezménytörvény módosításának részletes vitájában házszabályszerűen lehet-e csapongani olyan mértékben, mint ahogy azt ön megtette, de természetesen ezt nem az én dolgom elbírálni, mert azt gondolom, hogy a részletes vita szabályai szerint itt most nem az általános vitát kell prolongálni, még kevésbé olyan nemzetközi aspektusokat, mert bármennyire is tetszik önöknek, az önök által előterjesztett lisszaboni határozatban nincs utalás a kedvezménytörvényre - de hát, istenem, ilyen a részletes vita, és eléggé nyitottak a szabályok.

Azt azonban szeretném elmondani, hogy az a nemzetközi jog szerint egyértelműen rögzített dolog - és az összes nemzetközi szervezet, amivel kapcsolatban állunk, vagy tesz erre utalást, vagy nem, de ettől még létező eleme a nemzetközi jognak -, hogy az állam a diplomáciai és konzuli képviseletén kívül más szervezeteket nem bízhat meg azzal, hogy az érintett ország állampolgáraival kapcsolatban joghatást kiváltó tevékenységet folytasson. Nem bízhat meg más országok területén ilyen szervezetet. (Németh Zsolt: Információadás!) Még egyszer mondom: joghatást kiváltó tevékenységet. Márpedig ha önök egy státusirodának - ahogy önök nevezik - valamilyen szerepet szánnak ebben az egész folyamatban, az sajnos azt jelenti, hogy beemelik a jogszabályba az ő szerepét, az egyik módosító indítványban még meg is akarják határozni, hogy ennek az irodának milyen szerepe legyen; ez már joghatást jelent egy más ország társadalmi szervezete tekintetében. Ez nem fér bele nem a velencei bizottság álláspontjába, a nemzetközi jogba nem fér bele, és úgy gondolom, hogy ez végigvonul jó néhány ilyen problémán.

Ami azt a bizonyos ominózus 20-as módosító indítványt illeti, engedje meg, hogy emlékeztessem egy apróságra. Ön azt kifogásolja, hogy ha kivesszük a személyi azonosság azonosítására alkalmas szövegrészt, ami benne van a törvényjavaslatban, akkor az államigazgatás nem fogja tudni megfelelően kontrollálni azt, hogy hogyan folyik ez az egész történet. Nos, én erre azt mondom önnek, hogy ha figyelmesen elolvassa a szöveget, a személyazonosítás alkalmasságára vonatkozó negatív kitétel csak egy mellékmondatában az ügymenetben egyébként hivatalból nem részt vevő szervezetekre vonatkozik - nem az egészre; nem az egészre, hanem csak bizonyos elemére.

Ez pedig azt jelenti, hogy teljesen nyilvánvaló az a tény, hogy természetesen bizonyos szervezetek lefolytatják és azonosítható módon végeznek el bizonyos tevékenységet, a személyazonosságra vonatkozó negatív kitétel, illetve annak alkalmazására vonatkozó negatív kitétel bizony csak a magyar központi közigazgatási szervezetekre vonatkozik - a központi közigazgatási szervekre. Nem vonatkozik ez - még egyszer mondom, az önök által kihagyandó, személyazonosításra alkalmatlan mód alkalmazása - a Magyarországon létrehozott közhasznú szervezetekre, az e céllal működő külföldi szervezetekre.

Tehát az ön által említett alapítványok, amelyeknek természetesen a szerepe tovább él, azoknál ez a kitétel természetesen nem érvényes. Ezért azt gondolom, hogy pontosan az illetéktelen adatkezelés miatt szükséges ez a mellékmondat ebben a módosító javaslatban, pontosabban az eredeti módosító javaslatban, azért, hogy a magyar közigazgatás ne tudjon más államok polgárainak adataihoz valamilyen módon hozzáférni - azoknál, akik folyósítják, természetesen ez a névtelenség nem áll fenn.

Azt gondolom tehát, hogy ezek valóban olyan módosító indítványok, amelyekről kellene beszélni, de azt is el kellene tudni fogadni, hogy bár önök racionális módosító indítványoknak tartják ezeket, a kormánynak nem az az álláspontja, hogy ez a racionalitás valóban az.

(21.50)

Mi azt mondjuk, hogy ez nem az. Mi azt mondjuk, hogy ez a módosító indítvány nem felel meg a jogalkotó szándékának, és nem felel meg egyébként annak a harmonizációs kötelezettségnek, ami van. (Németh Zsolt: Egyik sem?)

Tisztelt Képviselő Úr! Ezek nem. Ez az álláspontunk róla. Igen. Előfordul ilyen. Volt az önök négyéves kormányzása idején is olyan törvény, amikor egyetlenegy módosító javaslatot nem fogadtak el az akkori ellenzéktől. Speciel a kedvezménytörvény akkori végleges változata valóban átment azzal a bizonyos 90 százalék fölötti eredménnyel, de azért az érdemi módosító indítványait a Szocialista Pártnak nem tucatszám fogadták be önök, mint ahogy ön említette - lehet egyébként, hogy megközelítette, de az biztos, hogy valamennyi érdemi javaslatunkat lesöpörték. Ez is tény. Lingvisztikai módosítások voltak benne, de ettől még a törvény úgy maradt rossz, ahogy 93 százalékkal is el lehet fogadni egy rossz törvényt.

Tisztelt Országgyűlés! Az a szent meggyőződés, ami, azt gondolom, elvitathatatlan módon a Ház mindkét oldalát áthatja, amikor az a szándék vezérli, hogy egy jó törvényt alkosson, nem jelenti azt, hogy minden, amit érzelmileg szükségesnek tart, kodifikálható is a maga lefordított formájában. Éppen ezért kérem szépen, azt mérlegeljék, hogy ezek a beadott módosító indítványok helyenként önmaguknak is ellentmondóak. Nem az eredeti törvényhez és nem a kormány által benyújtott módosító csomaghoz képest vannak ellentmondásban, hanem önellentmondásban vannak. Az előbb említettem egyet a 20-as módosító indítvány tekintetében.

Az is teljesen nyilvánvaló, hiszen ön erre is utalt - azt hiszem, említette a 22-es módosító indítványt -, hogy abban a pillanatban, ahogy tagjai leszünk az Európai Uniónak, akkor már nemcsak jogharmonizációra, hanem tényleges cselekményi harmonizációra is szükség lesz.

Ami pedig a vízumot illeti, ez egy új elem ebben a törvényben, mert azt mindannyian tudjuk, hogy az eredeti törvény megalkotásának időpontjában más helyzet volt a vízumoztatás tekintetében, mint amivel szembe kell nézni mondjuk ebben az évben a Magyar Köztársaságnak. Megjegyzem egyébként, önök is tudatában voltak ennek, hiszen, ha jól emlékszem, 2000-ben született meg az a kormányrendelet, amelyik előírta a vízumkényszer bevezetését két olyan szomszédos ország esetében, mint az akkor még Jugoszláviának nevezett mai Szerbia-Montenegró, illetőleg Ukrajna. További következményei nem voltak.

Vannak a vízumkiadás rendjében bizonyos sarokpontok, amelyek nem képezhetik - azt kell mondanom -, bizonyos értelemben alku tárgyát, vagy talán semmilyen értelemben. Ezek közé tartozik a schengeni rendszeren belül az európai uniós vízumoztatás tekintetében a vízumdíj kérdése. Minden európai uniós tagország, amely része a schengeni egyezménynek, azonos tarifa alapján kell kiállítsa a nem schengeni acquies-hoz tartozó országok polgárai számára a vízumokat. Lehet, hogy ez néhány képviselőnek az újdonság erejével hat, de ez a szabályozás régi, és Magyarország számára akkor lép be kötelezettségként, amikor Magyarország az Unió tagja lesz. Nem akkor, amikor teljes mértékben majd alkalmaznia kell a schengeni rendszer összes előírását, vagy összes jogosítványát is alkalmazhatja, hanem a jövő évben május 1-jén.

Akkor tehát belépnek azok a vízumkiadási kötelezettségek és ennek anyagi konzekvenciái is, ami például azt is fogja jelenteni, hogy a mai magyar vízumtarifákhoz képest körülbelül 50 százalékkal olcsóbban kell kiadni a Magyarország területére érvényes vízumokat nemcsak a szomszédos két országba, hanem tágabb értelemben véve is. Tehát lefelé is el kell mozdulni a mostani vízumoztatásból, de alkalmazni kell a közös előírásokat.

Van ebben ráció, tisztelt Országgyűlés. Nevezetesen az, hogy a vízumdíjak ne lehessenek egy ilyen nemzetközi szabadpiaci alkudozás tárgyai. De nem akarok ebbe részletesen belemenni, csak szeretném jelezni, hogy ha már belekevertük a kedvezménytörvénybe a vízumoztatás kérdését, akkor itt is megint belépett egy olyan nemzetközi egyezmény, amelyet egyébként a magyar parlament annak alapján tudomásul vesz, hogy az állampolgárok úgy voksoltak, hogy csatlakozzunk az Európai Unióhoz, és ennek alapján a miniszterelnök és a külügyminiszter aláírta a csatlakozási dokumentumokat. Éppen ezért tehát lehet további általános vitához hasonló vitát folytatni a beadott módosítványok mentén, azt azonban szeretném jelezni, hogy bármennyire is érzelmi kérdés az egész tisztelt Ház számára a kedvezménytörvény, ugyanakkor azonban van ennek egy jogi aspektusa is, és ez az aspektusa azért kell, hogy erős legyen e törvény módosításakor, mert nincs más lehetősége a tisztelt Háznak, mint hogy egy olyan törvényt alkosson a módosítás révén, amely működik.

Tegnap is elhangzott a vitában - Révész Máriusz képviselő úr említette, és most ön, Németh Zsolt képviselő úr, ismét említette -, hogy eltelt két év, és nem működik a támogatás. Ebből a két évből azért nem mind a kettő esett a mi kormányzásunk idejére, úgyhogy tudomásul veszem, hogy a törvény egyébként úgy lépett hatályba, hogy mindjárt nem kezdtük teljesíteni. Mert nem voltak rá pénzügyi források, egyfelől. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy a most hivatalban lévő kormány úgy kezdte a tevékenységét, hogy megállapította, nincs elég fedezet az elmúlt évre érvényes költségvetésben a magyarigazolványok előállításához és eljuttatásához, úgyhogy hozzá kellett nyúlni a tartalékhoz annak érdekében, hogy a magyarigazolványokat megfelelő számban ki lehessen állítani. Nyilvánvalóan ennek az egy elemnek a felelevenítése is elég ahhoz, hogy akik hallgatják és érdeklődnek a vita iránt, azok azért mégiscsak tudatában legyenek annak, hogy a törvény nem attól a pillanattól kezdve nem működik, ha nem működik, amióta ez a kormány hivatalban van.

És önök úgy gondolták, hogy módosítani kell, pedig az önök véleménye szerint a törvénnyel minden rendben volt. Módosítani akarták, amikor már a választásokat elvesztették, mert hiszen a kormányhatározat és az előírt mód május 20-i keltezésű - tessék megnézni a Közlönyben. A minisztérium dokumentációjában ugyanis nem maradt meg, csak a Közlönyből értesültünk mi is. (Németh Zsolt: Azt kell olvasni!) A Közlönyben el is olvastuk, igen, képviselő úr. Szóval május 20-ai dátummal jelent meg a Közlönyben kormányhatározatként, önök mégis módosítani akarták. Ráadásul nemcsak módosítani akarták, hanem azzal a módosítással is felül akarták írni az önök miniszterelnöke által egyébként megkötött Orbán-Năstase-szerződést. Ez az a jogalkotási procedúra, amit nem lehet elfogadni sem a kedvezménytörvénynél, sem a magyar jogalkotásban általában. Lehet persze hitvitát folytatni demokratikus hagyományokról és demokratikus késztetésekről, én azonban szeretném, ha ezt a törvényt tárgyában vitatnánk meg a továbbiakban is. Miután nem találok olyan módosító indítványt a benyújtottak között, amelyik ennek a kritériumnak megfelel, ezért nem jogalkotási kérdés az, hogy nem fogadunk el belőle egyet sem.

Köszönöm szépen a figyelmet.