Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Több tucat módosító indítványt nyújtottak be a szabad demokraták, én magam ebben a felszólalásomban a négy, számomra legfontosabbról szeretnék szólni, ezeket szeretném megindokolni. Ebből kettő a családtámogatások rendszerét érinti, a másik kettő pedig a fogyatékosügyi programot.

Mindjárt elsőként szeretném szóba hozni azt a javaslatunkat, amit képviselőtársaim az 590. ajánlási pont alatt találhatnak, amelyben Bauer Tamás képviselőtársammal arra teszünk javaslatot, hogy emeljük meg a gyesre fordított összeget a költségvetésben. Tesszük ezt a javaslatot azért, mert a gyes összege méltatlanul alacsony, a mindenkori öregségi nyugdíjminimumban van kifejezve jelenleg is ez az ellátás, aminek idén 16 600 forint az összege, és ebből még nyugdíjjárulék-levonás következik, és jövőre az alacsonyra tervezett infláció okán a mértéktartó, legfeljebb 10 százalékot elérő nyugdíjemelés után is csak alig több mint 18 ezer forint lesz ez a támogatási forma.

Bauer Tamás képviselőtársammal arra tettünk javaslatot, hogy próbáljuk meg egy léptékváltással ezt a támogatási formát elmozdítani a minimálbér irányába. Reálisan és mértéktartóan 2001-re nem azt javasoljuk, hogy 40 ezer forint legyen a gyes, hanem 25 ezer forinttal számoltunk. Azt gondolom, hogy két lépcsőben értelmes célul tűzhetnénk ki, hogy a minimálbérben legyen kifejezve ez az anyasági támogatás. Ha 25 ezer forinttal és mintegy 170 ezer gyesen lévő anyával számolunk, akkor ez a plusztöbblet 13 milliárd, ami azt gondolom, hogy ebből a költségvetésből bőséggel kigazdálkodható. Ennek az összegnek a felét egészen bizonyosan meg lehet találni a gyedre előirányzott összegben, hiszen képviselőtársaimnak már az általános vitában is felhívtam rá a figyelmét, hogy a gyedelőirányzat nemcsak idén, hanem jövőre is meglehetősen túlméretezett, túltervezett volt, lényegesen kevesebb anya veszi, vette igénybe a gyedet, mint ahogy azt feltételezték. Azt gondolom, hogy ez nagyon jelentős lépés lenne a családok, az anyák támogatása érdekében, amit meg kellene tenni. Sok reményt sajnos a bizottsági vitában elhangzottak alapján nem tudok már hozzáfűzni, hogy a kormányban lenne hajlandóság egy ilyen lépésre, pedig azt gondolom, hogy meg kellett volna tennie.

A második módosító indítványunk, amit szeretnék megindokolni, az 593. ajánlási pontszám alatt található. Ebben a kiegészítő családi pótlékra teszünk javaslatot, éppen úgy, mint ahogy '98 óta minden évben. Minden évben, amióta a kormány, a Fidesz-kisgazda-kormány a gyermekek után járó adókedvezményt újból bevezette, ismételten és ismételten követeljük, kérjük, hogy legyen kiegészítő családi pótlék formájában támogatása azoknak a szülőknek, ahova az adókedvezmény nem tud eljutni. Számításaink, becslésünk szerint ez több mint 14 milliárd forintot igényelne. Sajnos a bizottsági vitában elhangzottak alapján azt kell gondolnunk, hogy ahogy a korábbi években, úgy most sincs fogadókészség erre a javaslatra.

Itt ki kell térnem egy olyan módosító indítványra, amit képviselőtársaim nem találnak meg az ajánlási kötetben, de aminek a hírét beharangozta a szociális tárca. Emlékeznek bizonyára arra a nagyívű bejelentésre, hogy kiegészítő családi pótlék pedig lesz, már a költségvetés benyújtása után hónapokkal keresgéltek, keresgéltek, és találtak forrást arra, hogy kiegészítő családi pótlékot bevezessenek.

Szeretném ebben a felszólalásomban is felhívni a figyelmet arra, hogy a két javaslat - a miénk, amit Bauer Tamással megfogalmaztunk, illetve az a módosító indítvány, ami ugyancsak kiegészítő családi pótlékot emleget és Mádi László, Turi-Kovács Béla, Font Sándor módosító indítványaként két napja került benyújtásra, mert az egészségügyi és szociális bizottságban, ahol ezt a javaslatot bizottsági javaslatként előterjesztették, nem kapott többséget ez az indítvány - köszönő viszonyban nincs egymással. Amit kormánypárti képviselőtársaim benyújtottak, merthogy az egészségügyi és szociális bizottság sem vállalta, az nem más és nem több, mint a rendszeres gyermekvédelmi támogatásnak az átkeresztelése. Elveszi a kormány azt a támogatási formát, amit a gyermekvédelmi törvény '97-ben bevezetett, átkereszteli kiegészítő családi pótléknak, ami praktikusan és számokban kifejezve az érintettek számára alig 350 forint emelést jelentene; szóval két kiló kenyér árát próbálja ezzel a nagyívű, látványos beharangozással odaadni a legszegényebbeknek.

Szeretném mellé tenni megint emlékeztetőképpen azokat a számokat, hogy milyen támogatások jutnak a jobb helyzetben lévő vagy igazán jó helyzetben lévő családokhoz. Ugye, az adókedvezmény differenciált, gyerekszámtól függő. Ott, ahol a maximumot a kedvezményből igénybe lehet venni, éves szinten 360 ezer forint kerül a családi kasszába. Ehhez tessék viszonyítani azt az összeget, amivel most a legszegényebbek támogatását ezzel a trükkel még megtetézve megemelni kívánja a kormány! Azt gondolom, hogy nevetséges! Ez a költségvetés 2001-ben több mint 80 milliárd forintot tartalmaz adókedvezmény formájában. Az pedig, ami a legszegényebb 15 százalékhoz ezzel az átkereszteléssel eljutna, összesen és egészében véve nem több mint 1,5 milliárd forint.

Azt gondolom, hogy olyan aránytévesztés van a dologban és olyan szemléletbeli távolság, amit ezzel a megoldással, hogy ugyanazzal a névvel illetik a javaslatukat, amit mi, szabad demokraták, még egyszer hangsúlyozom, '98 óta ajánlottunk, és tartalmában teljesen megváltoztatják, azt gondolom, hogy ez a cinizmus teteje.

(11.40)

Nagyon röviden szeretnék még két módosító indítványról beszélni, amelyek a fogyatékosügyi programmal kapcsolatos feladatokat érintik. Képviselőtársaim a 408. ajánlási pont alatt találják meg azt a módosító indítványt, amelyet Kovács Kálmánnal nyújtottunk be közösen: az akadálymentes közlekedés fejlesztéséhez kívánunk egy nagyobb léptékű forrást biztosítani. A költségvetés, ugyanúgy, ahogy tavaly is, 200 millió forintot tartalmaz ezen a soron.

Szeretném felhívni képviselőtársaim figyelmét arra, hogy 200 millió forintból 10 darab buszt nem lehet lecserélni, tehát 10 darab jelenleg működő buszt nem lehet lecserélni olyanra, ami mondjuk, kerekesszékkel is átjárható busz lenne. Hogyha ilyen ütemben, ilyen léptékben halad a közlekedés átalakításában a kormányzat, akkor nem tíz év, hanem sokszor tíz év sem lenne elégséges ahhoz, hogy akadálymentessé tegyék a közlekedést. Ezért szeretnénk az ezen a soron megjelenő összeget egy nullával megtoldani, hogy legalább 2 milliárd forint legyen; akkor látnánk reményt arra, hogy a fogyatékosügyi törvényből fakadó feladatokat időarányosan elkezdjük megvalósítani.

És végül az utolsó módosító indítvány, amit szeretnék még szóba hozni, a 456. pontszám alatt található, a fogyatékostámogatással kapcsolatos; a fogyatékosügyi program végrehajtásával a szociális tárcánál kapcsolatos tétel szerepel itt. Ebben az évben ez az összeg 700 millió forint. Erről az előbb a közlekedésről mondottakhoz hasonlóan azt gondolom, hogy rendkívül kevés, messze nem elégséges ahhoz, hogy az időarányos feladatokat elkezdjük megvalósítani. Hiszen hogyha képviselőtársaim elolvassák a tárca összegeihez kapcsolt szöveges indokolást, ott láthatják, mennyi feladatot kellene ebből a kicsi összegből megoldani, a lakóotthonok kiépítésétől, fejlesztésétől kezdve az akadálymentesítésig, az épületek akadálymentesítéséig bezárólag sok-sok feladatot. Itt is nagyon indokolt, hogy egy nullával nagyobb nagyságrendben, javaslatunk szerint 2 milliárd 200 millió forintban helyezzük ki azt, ami a feladatok időarányos teljesítéséhez indokolt lenne.

Őszintén remélem, hogy azért ebben a vitaszakaszban ezekről a kérdésekről érdemben tudunk még közösen gondolkodni. Ha komolyan veszi a kormány, hogy a fogyatékosügyi programot meg akarja valósítani, ha komolyan veszi, hogy megérdemli azt a Roosevelt-díjat, amit nemrégiben kapott, akkor ezeken a pontokon korrigálja a saját költségvetését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)