Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a képviselő uraknak az aktivitását. Valamennyi hozzászóló véleményét figyelmesen hallgattam. Nyilvánvalóan nem azonos jellegű vélemények voltak. Voltak szakmai jellegűek, ezekre megpróbálok válaszolni. Voltak politikai jellegűek, ezekre a törvény erejénél fogva sem válaszolhatok, de utalni fogok rá, hogy ez az oka a válasz elmaradásának.

Ha sorrendben megyünk, csak szeretném megemlíteni, amit Vejkey Imre képviselő úr is mondott bizottsági elnökként, tudniillik azt, hogy a legfőbb ügyész az Alaptörvény szerint ‑ és ez az alaptörvényi rendelkezés visszavezethető egy 2004-es alkotmánybírósági döntésre ‑ politikai, illetve szakmai felelősséggel nem tartozik az Országgyűlésnek. Ebből kiemelném ezt a bizonyos politikai felelősséget. Tehát ha ilyet próbál érvényesíteni bárki is, akkor szembemegy az Alaptörvénnyel és az Alkotmánybíróság döntésével.

Köszönöm szépen Vitányi István képviselő úr véleményét. Egy dolgot szeretnék kiemelni. Az általa említett migrációs kihívás bizonyos bűncselekménytípusokban továbbra is komoly feladatot ró az ügyészi szervezetekre, és erre a jövőben is fel kell készülni. Itt elsősorban az embercsempészés, emberkereskedelem, illetve a terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények azok, amelyek a jövőben nemcsak általunk prognosztizáltan, hanem más előrejelzések szerint is komoly feladatot és komoly erőfeszítéseket fognak igényelni.

Bárándy képviselő úr számos olyan kijelentést tett, amely politikai jellegűnek minősül. (Dr. Bá­rán­dy Gergely: Abszolút!) Ezekre nem tudok és nem is kívánok reagálni. Annak örülök, hogy lát tisztességes ügyészeket. Én magam úgy gondolom, hogy az ügyészi kar és valamennyi ügyészségi alkalmazott becsületesen, tisztességesen és magas színvonalon dolgozik. Bárándy úr 99,9 százalékot említett. Ha ezt lefordítjuk a számok nyelvére, kétezer ügyészből akkor csak kettő nem dolgozik tisztességesen. Ez nem is olyan rossz arány. Úgyhogy… (Dr. Bárándy Gergely: Egy picit tévedtem az arányban.) Hát, számolni kell tudni. Az ügyészség egyébként a feladatait törvényesen és minden tekintetben a szakmai előírásoknak megfelelően végzi, ezt határozottan kijelenthetem.

Ami pedig azt illeti, azért nem tudom, hogy szerencsés‑e összehasonlításokat tenni, és ez megint csak nem az én feladatom, hiszen ez is valahol politikai kérdés, de az ügyészség történetéből én tudok olyat mondani, amikor Marosán György megjelent legfőbb ügyészségi aktívaülésen és határozott pártdirektívákat adott ott elő. Én azt gondolom, hogy az egy másik korszak volt (Soltész Miklós: Ezt ismeritek azért.), mint egy jogállamban a mai ügyészség tevékenységével ezt összevetni.

Ami az azonnali kérdésekre adandó válaszokat illeti, ezzel kell küzdenünk, képviselő úr. Számos esetben problémát okoz nekünk, hogy vajon a feltüntetett cím milyen tartalmat takar, és szeretnénk mindig tisztességesen és a kérdező szándéka szerinti ügyre válaszolni. Nem mindig tárható fel ez a szándék, azonban elárulok egy műhelytitkot. Minden esetben, amikor ilyen kérdést kapunk, akkor összeülnek a szakfőosztályok illetékesei a sajtóosztály illetékeseivel, és a címből, továbbá a képviselő korábbi tevékenységéből, az általa tett nyilatkozatokból és az általa megjelentetett riportokból megpróbáljuk kitalálni, hogy mire vonatkozhat a kérdés. Jelen esetben Budai Gyula kérdését említette. Itt is ez történt, és ilyen módon tudtunk válaszolni erre a kérdésre.

Megjegyzem, még azt is elárulhatom, hogy vannak olyan esetek, amikor több verziót készítünk elő a válaszra, és akkor azt húzzuk elő, amely verzió megfelel az itt szóban elhangzó kérdésnek. (Dr. Bárándy Gergely: Ezt a választ el tudom fogadni.) Ebben semmilyen rendkívüli dolog nincs. (Soltész Miklós: Volt időtök. ‑ Dr. Bárándy Gergely: Maradj már csöndben! ‑ Az elnök csenget.)

Képviselő úr egy csomó konkrét ügyre vonatkozó kérdést tett fel. Azt örömmel hallottam, hogy már áttanulmányozta a bizottsági ülésen elhangzott kérdésekre adott írásbeli választ. Azt tudom mondani, hogy azokban megtalálhatók mindazok a válaszok, amikre itt most ismételten kérdés gyanánt visszatért. Ha esetleg van olyan, ami még nem szerepelt ‑ nem nagyon láttam ‑, akkor arra természetesen ki fogunk térni ismételten írásban, attól függetlenül, hogy az a 2016. évi tevékenységre vonatkozik-e, vagy pedig nem arra vonatkozik.

A következő pont, amit érinteni kívánok, megint csak azért történik, mert van egy szakmai része is. Képviselő úr azt mondta, hogy majd a történelem ítéletet mond. Én ezt úgy értelmezem, hogy képvi­selő úr, mivel kifejezetten utalt arra, hogy itt akkor nem dogmatikai meg büntetőjogi kérdésekről lesz szó, erre nekem az a válaszom, hogy amikor mi dolgozunk, akkor kifejezetten büntetőjogi és dogmatikai kérdésekről van és lehet csak szó, mert mi nem azt nézzük, hogy a történelem 50, 100 vagy 200 év múlva miként értékeli a tevékenységünket, mert ez nincs benne a feladatainkat rögzítő jogszabályokban, hanem azt nézzük, hogy ezek a jogszabályok mit tartalmaznak, és annak teszünk eleget megítélésem szerint teljeskörűen. (Dr. Bárándy Gergely: Ezt más összefüggésben mondtam.)

Vejkey Imre képviselő úr korábbi felszólalására már kitértem. Nála is szeretném megköszönni azonban itt is a magas szintű munka megemlítését. Én biztos vagyok benne, hogy tényleg mindenki az ügyészségen belül erejét megfeszítve dolgozik, hogy ezt a színvonalat elérje.

Gyüre Csaba képviselő úr egy jogalkotási kérdést vetett fel, méghozzá az Alaptörvénnyel összefüggésben, hogy az ügyészség, illetve a legfőbb ügyész az állam büntetőjogi igényének a kizárólagos érvényesítője. Én már örömmel fölírtam, hogy ez magas labda, és le lehet csapni, és mielőtt válaszolhattam volna, gyorsan hozzátette, hogy kivéve a pótmagánvádat, ami azért, lássuk be, nem egy jelentéktelen dolog, hiszen a pótmagánvád az ügyek döntő többségében nyitva áll a bíróság elé vitelére azoknak az ügyeknek, ahol az ügyész nem emel vádat, vagy a nyomozó hatóság elutasítja a feljelentést, illetve megszüntetik az eljárást.

Szeretném azt mondani, hogy amennyiben pótmagánváddal élnek a sértettek, akkor körülbelül ugyanolyan arányban eredménytelenek a pótmagánvád tekintetében a bíróság előtt, mint ahogy az ügyészség eredményes.

(16.40)

Azt gondolom, hogy ez önmagáért beszél, tehát ez azt mutatja, hogy azokban az ügyekben, ahol az ügyész nem emel vádat, ugyancsak körülbelül 97 százalék körül az ügyészség helyesen dönt. Ha nem dönt esetleg helyesen, annak is szakmai okai vannak, és semmilyen más oka nem lehet.

Hogy mikor indul meg egy nyomozás, az nem kívánság kérdése és főleg nem politikai akarat kérdése, az a törvényes előfeltételek meglétének a kérdése. Ha megvannak a törvényes előfeltételek, akkor minden esetben megindul a nyomozás. Azt gondolom, hogy ez a gyakorlatban is így van, nem pedig csak az elméletben.

Több felszólalónál előtérbe került és hangsúlyt kapott a korrupciós világranglistán történő szerep­lés. Szeretném azért újólag kijelenteni, erről több­ször volt már szó, hogy itt bizonyos fogalmi dolgokat tisztázni kellene. Ez nem büntetőjogi lista, nem bűn­cse­lekményi lista, hanem egy teljesen más, a kor­rup­ci­ót a maga társadalmi összefüggéseiben és társa­dal­mi valóságában vizsgáló felmérés eredményeként lét­rejött lista, és nem pedig egy olyan lista, hogy hány bűncselekményt követtek el vagy követhettek el az adott országban. Mert például ennek a felmérési módszere az érzet, cégvezetőket megkérdeznek, hogy mennyire érzik ők a saját környezetükben kor­rupt­nak a viszonyokat. Azt gondolom, hogy az ilyen típu­sú listát összevetni bűncselekményszámmal, felderí­tési arányokkal nem lehet. Ez két teljesen különböző dolog, ennek az összehasonlítása teljesen képtelen eredményekre vezetne.

Ezért van az írásbeli beszámolóban egy mondat vagy egy bekezdés arról, hogy a korrupciós érzet a valóságos helyzetet nem fedi, tehát más dolgokról van szó. Mi viszont kizárólag a bűncselekményi ré­szé­vel tudunk foglalkozni és nem azzal, hogy valaki hogyan ítéli meg a közbeszerzések helyzetét vagy annak átláthatóságát. Ez nem a mi feladatunk és nem a mi felelősségünk sem. Ugyanúgy akkor ennek megfelelően a korrupciós helyzet romlása sem a bűn­cselekményi helyzet romlásának megfelelő.

A kábítószerrel való visszaélés: én nem tudom azt alátámasztani, amit képviselő úr mondott. Ter­mé­szetesen mi alapvetően statisztikákból dolgozunk, és ezek a statisztikák a képviselő úr által mon­dot­ta­kat nem támasztják alá. Lehetséges, ez mindig is így van, hogy van egy rejtett bűnözési része a kábítószer-bűnözésnek is, sőt biztos, hogy van. Ennek a nagy­ság­rendjéről vannak viták. Azt azonban nem gon­dolom, hogy a helyzet romlana, azt hiszem, hogy ez még a nem felderített bűncselekmények esetében sincs feltétlenül így. Vannak problémák ezen a te­rü­leten, hiszen újabb és újabb kábítószerek jelennek meg, hiszen egy nagyon kis változtatással a korábbi szerek hirtelen kikerülnek arról a listáról, ami egyébként kábítószernek minősül, és akkor egy ideig ezek, ha nem is legálisan, de a büntetőjog által nem fel­tétlenül üldözötten jelenhetnek meg a piacon, de a jogalkotó folyamatosan igyekszik követni ezeket a vál­tozásokat ‑ ezek technikai változások ‑, és a jog­al­kal­mazás pedig ezt a jogalkotói változást. Egyébként a kábítószer-probléma megítélésem szerint súlyos prob­léma, tehát én nem azt mondom, hogy ez nem egy súlyos probléma, csak azt mondom, hogy nem látom a helyzet drámai romlását, de azt én is alá­írom, hogy ez ellen fel kell lépni, és minden esz­közzel, ami rendelkezésre áll fel kell lépni.

Ami a gazdasági bűncselekmények elnyomását, az ezzel kapcsolatos felderítési tevékenységet illeti, én bizonyos vagyok benne, hogy itt is nagyon újszerű eszközökkel kell élnünk. A gazdasági bűnözésnek új lehetőségeket ad a kiberbűnözés mint kriminológiai fogalom. Ezzel szemben mi új eszközöket kell hogy felállítsunk. Úgy érzem, hogy ez folyamatban van, és ráadásul olyan, korábban is használatos eszközöket kell jobban kihasználnunk, mint a vagyonkutatás vagy a leplezett eszközök. Az új büntetőeljárási tör­vény szerintem egy jobb alapot fog adni az ilyen típusú bűncselekmények üldözésére. Majd erről, a gaz­dasági bűncselekményekről fogok a későbbiekben szólni.

Ami az európai ügyész vagy ügyészség kérdését illeti: ezzel a kérdéssel én régen foglalkozom, ez rész­ben témája volt az én habilitációmnak is. Azt tudom mondani, hogy a tudományos meg a gyakorlati ré­szét talán sikerült is összekötnöm, hiszen nemcsak Sanghajban tartottam egy előadást erről, hanem az Európai Unióban is többször fölvetettem olyan ja­vas­latokat, amelyeket aztán a visegrádi négyek is legalább részben támogattak, és amely egyfajta al­ter­natívája volt az európai ügyésznek, és bizonyos mér­tékig most is alkalmazható az európai ügyészség fel­állítása kapcsán.

Úgy gondolom, hogy ami a szakmai részét illeti az európai ügyészségnek és az ehhez való csatla­ko­zás­nak, ott valóban felmerül a hozzáadott érték kérdése, és felmerül a szubszidiaritás kérdése. Én most az alkotmányos kérdésekkel, mert az politikai jellegű, nem foglalkozom; már úgy politikai jellegű, hogy természetesen jogszabályokban manifesz­tá­ló­dott. Nekem az a meggyőződésem, hogy a cél nemes és helyes. A jelenlegi viszonyok között a hatékonyság megkérdőjelezhető. Meg fogjuk látni, hogy hogyan fog működni az első időkben az európai ügyész, és akkor újra meg lehet fontolni azt, hogy valóban van‑e hozzáadott értéke, vagy pedig dolgozni kell még azon, hogy ez meglegyen. Addig is a kimaradók között azért nem vagyunk rossz társaságban, mert nemcsak Lengyelország van itt, hanem például Dá­nia vagy Hollandia is, akik azért eléggé fejlett gaz­da­ságú országok, és nem hiszem, hogy bárki kétségbe vonná a jogállami létüket.

A betöltetlen álláshelyek: valóban, ez egy folya­ma­tosan mozgó szám, és ad egy bizonyos minimális mozgásteret, tudniillik, a feladatok változásával tu­dunk egy olyan változást is elérni, hogy ezek az állás­helyek átváltoztathatók. Tehát egy ügyészi álláshely két alügyészi álláshellyé vagy három-négy fo­gal­ma­zói álláshellyé változtatható át, hiszen mögötte egy meghatározott pénzösszeg van. Ezzel a lehetőséggel élünk, és folyamatosan aszerint, hogy a szervezetben milyen jellegű feladatok keletkeznek, töltjük be ilyen módon az álláshelyeket. Egyébiránt arra törekszünk, és ez egyébként évről évre meg is figyelhető, hogy egyre kevesebb ilyen álláshely legyen beöltetlen, tehát ezek az álláshelyek hasznosítva vannak az ügyészi szervezetben.

(16.50)

A különböző roma önkormányzati és egyéb ügyek, amelyek bűnügyekként ismertek: van több ilyen büntetőeljárás folyamatban, a „Híd a munka világába” és egyéb büntetőeljárások. Ezeket a különböző nyomozó hatóságok folytatják az ügyészség felügyelete alatt. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb ezeknek lesz eredménye; ezt Teleki képviselő úrnak is mondom. Nem mindegyik nagyon egyszerű ügy, ezt azért hozzá kell tennem.

Igen, a legfőbb ügyésznek van lehetősége az utólagos normakontrollra. Ezt igyekszünk kihasználni, de csak komoly ügyekben. Ilyen például az Nbtv.-vel kapcsolatos legfőbb ügyészi fellépés. Azt gondolom, hogy ez helyes és jó eszköz, és valóban fontos kérdésekben az Alkotmánybíróság elé is lépünk.

Hadházy képviselő úr nem tagadja meg önmagát, ha jól emlékszem, tavaly sem volt itt, amikor válaszoltam, de ha igen, akkor elnézést kérek. Nagyrészt nem tudok arra reflektálni, amit mondott. Politikai véleményt természetesen alkothat. Azt visszautasítom, hogy bárki az ügyészi esküjével ellentétesen, törvénysértő módon működne, lépne fel. Ezt a magam nevében és valamennyi ügyészségi dolgozó nevében is visszautasítom. Azt gondolom, az egy teljesen jogos felvetés volt, hogy ha ő ilyet tud, akkor azt mondja el, és mondja el azt is, hogy ezt mire alapozza, mert általánosságban kijelenteni lehet ilyet, de a jogban, és ezt a jogászok talán meg tudják erősíteni, nincsenek általánosságok, hanem csak mindig konkrétumok vannak, erre lehet alapozni bármilyen döntést.

A romaügyeket ő is fölvetette, a válaszom ugyan­az, mint ami már elhangzott.

Ami pedig a metróügyeket illeti: azt gondolom, hogy az ügyészség ebben az esetben minden dicséretet megérdemel, valóban régiek az ügyek, valóban nagyon komoly munka áll amögött, hogy az Alstom-ügyben már több gyanúsítás történt. Ami azt illeti, hogyha a magyar ügyészség munkáját kritizálják, akkor ennél jobban kellene kritizálni az SFO-nak, az angol korrupcióellenes ügynökségnek a munkáját, amely hosszabban elnyúló eljárást folytat a magyarnál, de ha az SFO-val egy szintre helyeznek minket, az engem tökéletes elégedettséggel tölt el. Én így vettem ezt a kritikát.

Egyébként jellemző, hogy képviselő úr azt mond­ta, hogy itt is az OLAF adataira volt szükségünk, pedig az mennyivel kisebb apparátussal dolgozik. Ha valaki megnézi az OLAF metróügyben tett jelentését, azt láthatja, hogy az OLAF használta fel a mi adatainkat és építette be a jelentésébe. Tehát ez pont fordítva van, mint ahogy a képviselő úr állította. Ehhez egyébként elég lett volna megnézni magát a jelentést, illetve az ügyészség tevékenységét egy kicsit figyelmesebben kísérni.

Gúr Nándor képviselő úr: ügyészség a statisztikában, jó, nő vagy csökken a bűnözés. Azt gondolom, hogy a jelentés korrekt módon tartalmazza, hogy hány bűncselekményt követtek el 2016-ban, és korrekt módon tartalmazza azt is, hogy van egy darab cselekmény, amelyik részcselekményekből áll, mintegy 20 ezer részcselekményből, és ez az, ami megnöveli az összes bűncselekményszámot. Ha ezt levonjuk, akkor megmarad az a tendencia, amiről beszéltem. Ennél korrektebben ezt nem lehet kifejezni. Ha Gúr Nándor képviselő úr nem akarja levonni, akkor az ott marad, s akkor ezt így lehet felfogni. Ő is a korrupciós listáról beszél. Azt gondolom, hogy erre már választ adtam. Meg kell különböztetni a bűncselekményi kategóriát és általában a korrupció társadalmi fogalmát.

Gelencsér Attila részben már válaszolt a statisztikai kérdésekre. Örömmel vettem, hogy külön kitért a gyorsításra.

Harangozó képviselő úr két konkrét ügyet vetett fel. Sajnálom, hogy nem volt ott a bizottsági ülésen, mert ha ott lett volna, akkor már megkapta volna a választ. (Dr. Bárándy Gergely: Nem tagja a bizottságnak.) Esetleg megkérhette volna Bárándy képviselő urat, hogy közvetítse a felvetését, és akkor már tudtunk volna rá válaszolni. Azt viszont meglepetéssel hallottam, azért, mert mi nem tartunk számon ilyen statisztikát. Ezt Hadházy képviselő úr felvetésére a bizottság előtt egyszer már elmondtam; ő ezt most is sérelmezte. Mi nem tartjuk számon, hogy ki milyen politikai nézeteket vall a bűncselekményt elkövetők körében. Azt gondolom, hogy ez felel meg az Alaptörvénynek és az egyéb jogszabályoknak. Itt viszont hallottam Harangozó képviselő úrtól, hogy van már politikus is a kecskeméti KSE ügyében a bíróság előtt.

Ami pedig a kimaradó ügyeket illeti… (Dr. Harangozó Tamás: Örülök, hogy segíthettem.) ‑ ilyen szempontból, őszintén szólva, ez engem hidegen hagy, nem segített ezzel semmit, mert a vádiratot az ügyészség arra tekintet nélkül készítette el, hogy valaki milyen politikai tisztséget tölt be. Ezt csak ezért mondtam, viszont az előzőekben azt hallottam, hogy egyáltalán nincs politikus semmilyen ügyben érintve. Ami a másik ügyet illeti, arról egyelőre semmit nem tudok mondani, majd írásban válaszolni fogunk.

Teleki képviselő úrnak a roma önkormányzattal és más idetartozó ügyekkel kapcsolatban már igyekeztem válaszolni. Gyorsítani igyekszünk az eljárásokat.

Legény Zsolt képviselő úr nem mondott sok újat. Szeretném azért megjegyezni, hogy amikor koncepciós ügyekről beszél, amelyek végül felmentésekkel zárultak, akkor nem is értem, hogy ezt hogy gondolja. De jó lenne, ha egyetlenegy dolgot megnézne valaki, mielőtt ilyeneket mond, hogy milyen egy ilyen ügynek a menete, hogyan és miért születnek felmentő ítéletek, és közben születnek‑e esetleg marasztaló ítéletek is, vagy ha felmentés van, akkor az miért történik, bűncselekmény vagy bizonyítottság hiányában. Azt gondolom, ez nem mellékes, és önmagában már az itt nyert adatok is cáfolnák ezt a bizonyos koncepciós kijelentést.

Ami a kiszivárogtatásokat illeti: az régi probléma, hogy vajon honnan kerülnek ki adatok, mikor kerülnek ki adatok. Erről több vizsgálatot is végeztünk, és azt gondolom, hogy alapvetően akkor kerülnek ki adatok, amikor a hatóságok mellett más is birtokába jut az adatoknak. Nekünk ez a tapasztalatunk. Itt elsősorban természetesen a más személyek azok, akik részt vesznek valamilyen minőségben a büntetőeljárásokban. Az ügyészségtől a mi vizsgálataink szerint nem kerülnek ki adatok.

Többen emlegettek konkrét ügyeket, hogy abban miért ilyen vagy olyan volt a döntés, a határozat. Azért, mert az eljárás folyamán a tények ebbe az irányba mutattak. Nem hiszem, hogy itt a parlament előtt konkrét ügyekben arról kellene vitatkoznunk, hogy milyen bizonyítékok alapoznak meg egy büntetőeljárást, annak megszüntetését vagy a vádemelést. Ez olyan szakmai kérdés, amit, én azt gondolom, hogy a hatóságoknak kell eldönteni.

(17.00)

A váderedményesség növekedésével kapcsolatban fogalmazott meg kritikát Gúr Nándor képviselő úr. Én magam is mondtam, hogy nem tulajdonítok a váderedményességnek ilyen nagyon fontos szerepet. Azt gondolom, hogy a 0,2 százalék csak egy jelzés volt.

Nagyon köszönöm a megjegyzéseket, köszönöm a figyelmet. Összességében nekem az volt a benyomásom, hogy a parlament elismeri az ügyészség jogállam érdekében tett munkáját, és ezt mindenkinek megköszönöm. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)