Felszólalás adatai

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mivel nap mint nap tanulhatunk újat látni, a történelem folyamán átalakulásokon megy keresztül az emberi tudat, és ezzel a mindenkori valóság is. A táj története mindig tükrözi az emberi tudat történetét. Ez a dornachi nyilatkozatból egy idézet, amelyet 2000 szeptemberében fogadtak el olyan szakemberek, akik a kulturális örökségvédelemmel törődnek. Azt hiszem, ez a mondat, ez a megállapítás méltán jelzi azt a folyamatot, amit a kormány az elmúlt években követett. Halász János képviselőtársam ismertette már azokat a számokat, amelyek az örökségvédelemre lettek fordítva. Úgy hiszem, hogy ebben az elmúlt három évben némi visszalépés érezhető, még ha vannak is olyan célok és eredmények, amelyeket el kell ismernünk, ezek azonban részeredmények.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hozzászólásomban leginkább a világörökséggel szeretnék foglalkozni, a világörökségek helyzetével. Az UNESCO által elfogadott irányelvek alapján Magyarországon is hál’ istennek évről évre sokasodik a világörökségek száma, mégis azt mondhatjuk, hogy a különböző adottságok, a különböző lehetőségek meglehetősen szétosztják ezt a területet, és a különböző akaratok, érdekek érvényesítése nem igazán megoldott. “Az egyedi és egyetemes értékeket képviselő területek méltán kerültek fel a nemzetközi jelentőségű védelmi listára, azonban sajnálatos módon ez Magyarországon nem jelent különleges helyzetetö - állapítja meg egy építészi szakvélemény.

Nemcsak a kiemelt anyagi támogatás és a fokozott szerepvállalás hiányzik, hanem országos jogszabályok sem rendelkeznek ezekről a területekről. A Központi Tervtanács illetékes ugyan a tervezett munkák véleményezésére, azonban ritkán fordul elő, hogy népi lakóház nyílászárócseréjéről vagy homlokzatszínezésről, kertépítésről, reklámok elhelyezéséről szülessen tervtanácsi állásfoglalás. Míg a nemzeti parkok területén kötelezően elkészített kezelési tervi előírások vonatkoznak a természeti környezetre és az élővilág védelmére, addig egyes világörökségi területen élő emberek a fennmaradásukért küzdenek. Hollókő a példája annak, hogy a kitüntető címmel magára hagyott kisfalu az elnéptelenedéssel szembesül, s a turizmus hatásait sem tudja egyedül kezelni.

A különböző helyszínek más-más probléma megoldásán fáradoznak. Természetes módon az Aggteleki-cseppkőbarlangban - amely szintén a világörökség része - kevesebb építési engedélyt adnak ki, mint mondjuk, a Fertő-táji világörökség területén, amelynek tíz falu a része, nem is beszélve az osztrák oldalról. Ezek különböző problémákat jelentenek. A törvény maga a kezelési terveket tartja kimondottan fontos elemnek a világörökségek kapcsán, és ezen a szinten próbálja rendezni a helyzetet, de úgy hiszem, hogy ez a szint nem megfelelő. A világörökségi területekre készülő kezelési terv irányelveket fektet le, célokat jelöl meg, kitöltetni projektekkel azonban a településeknek, a programban részt vevőknek kell. Az első nehézség abból adódik, hogy nincs elfogadott, egységes szemléletű, országos jogszabály, amely az ügymenetet szabályozza, a különleges előírásokat rögzítse. Ennek hiányában világörökségi övezeti lehatárolás sem szerepel az országos területi rendezési tervben.

A területek pontos nyilvántartása sem történt meg minden esetben. A mai napig nem ismerjük a választókörzetemhez tartozó Fertő-táj világörökség pontos lehatárolását. Ez a körülmény megnehezíti az engedélyek kiadásának menetét, a pályázatok jogosultságának megállapítását. Az európai uniós pályázatokban külön ablak nyílt a világörökségi helyszínek számára, ám a pályázatok előkészítése és koordinációja nem teljesen megoldott. Nemcsak a Fertő-táj világörökség “szenvedett vereségetö - ha lehet így mondani - a regionális operatív program keretein belül, hanem például a nagy hagyományokkal rendelkező, mindenki által elismerten világhírű pannonhalmi világörökség sem tudott pályázati támogatást nyerni. Ha az a szándék, hogy a pénzeket a Kulturális Örökség Minisztériumából kivesszük, és a regionális operatív program keretein belül próbáljuk támogatni a kiemelt turisztikai célpontokat, köztük a világörökségeket is, akkor bizony kellene valamilyen lehetőséget, valamilyen támogatást adni ezeknek a szervezeteknek.

A Fertő-táj világörökség részén a fertődi Esterházy-kastély kiemelt rekonstrukciója példaértékű, bár a fejlesztési koncepció nincs lefektetve a város településrendezési tervében, és nem teljesen nyomon követhető a felújítás menete sem a látványos és folytatandó programban. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy a fertődi Esterházy-kastélyban elindult valami, hosszú évek előkészítő munkája után - ez több tízéves, kormányokon átívelő fejlesztési program volt -, jelen pillanatban mégis csak ott tartunk, hogy az épület rekonstrukciója elindult, egy majdnem 30 milliárdos programnak csak az első 1 milliárd forintos része valósult meg, ugyanakkor vannak olyan hírek, amelyek arról szólnak, hogy az engedélyezés körül is problémák vannak. Arról nem is beszélve, amiket az imént említettem, hogy a városban a MÁK tájékoztatása alapján tudják azt, hogy mi fog következni, amit azonban mindig a költségvetés helyzete határoz meg. Ez a hosszú távú fejlesztési koncepció tehát szakmailag alátámasztott, kiváló elképzelések tömegét jelenti, de ebben nem látszik az a fajta megvalósítási irány, amire szükség lenne.

Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a világörökség területén a műemlék most tulajdonképpen a világörökség fejlesztését jelenti-e vagy sem.

(12.00)

A kultúrtájakon mindig nehezebb a feladat. Hiszen a fenntartható fejlődés figyelembevételével miképpen módosítható a táji és az épített környezet védelme? Ez a kérdés vetődik fel naponta az önkormányzatoknál, ez a kérdés foglalkoztatja az ott élőket.

A Kínában megtartott idei UNESCO világörökségi konferencia elismerésben részesítette az osztrák féllel közösen készített, két országot érintő kultúrtájra vonatkozó kezelési tervet, amely egyedülálló a világon, azonban a magyarországi működtetéshez nincs még jogszabályi háttér.

Természetesen a fenntartást végző szervezet létrehozása sem elhanyagolható, ami állami támogatottság hiányában jelenleg minden térségben más és más, vagy nem létezik. A Fertő-táj világörökségről tudom mondani, hogy ha a fertődi kastélyt a műemlékek kategóriájába vesszük, és annak keretén belül kezeli a Kulturális Örökség Minisztériuma, akkor azt láthatjuk, hogy a Fertő-táj világörökségre az elmúlt öt évben tulajdonképpen a kezelési tervre fordítottak 4,5 millió forintot, majd megvalósult egy olyan táblaprogram, amelynek keretében a Fertő-tájon, amelynek két oldala létezik, kultúrtáj kategóriában egyedülálló módon két ország területét érinti, csak magyar nyelven vannak kiírva a táblára a feliratok, németül nincsenek, holott elvileg a magyar-osztrák közös világörökségről van szó. Tehát úgy hiszem, hogy itt sok olyan probléma van, ami nem tisztázódik.

Az persze más kérdés, hogy a törvény megpróbálja rendezni a finanszírozás helyzetét - mint ahogyan erről a miniszter úr is a bevezető beszédében említést tett -, azonban itt is vannak néminemű problémák. Szeretném egyre felhívni a figyelmet. A törvényjavaslat a 80/A. §-ban rendezi az örökségvédelem pénzügyi eszközeit, de a 80. § a kulturális örökség hozzáférhetővé tételét említi. A következőképpen néz ki ez a mondat: a kulturális örökség hozzáférhetővé tételénél törekedni kell a fogyatékos személyek esélyegyenlőségének megvalósítására. Majd jön egy alfejezetcím, és ezek után a 80/A. § arról beszél, hogy hogy van a finanszírozás, tehát ezt egy kicsit helyre kell igazítani. Szeretném felhívni az ilyen jellegű egyeztetésekre a figyelmet, mert ezt egyszerű rendezni, és még vitát sem jelent a parlamenti pártok között.

Tehát azt láthatjuk, hogy bizony az állam a felelős azért, hogy a világörökséget hogyan gondozzuk Magyarországon. A megyei önkormányzatok az örökség védelmének koordinációjával vannak megbízva - igaz ugyan, hogy a kultúrára kapott pénz mindössze, még a múzeumok esetében is csak a harmadát finanszírozza a feladatoknak -, és amúgy pedig a települési önkormányzatok azok, akik a napi működésben kötelesek meghozni olyan döntéseket, amelyekhez nincsen anyagi fedezet. Következésképpen a Fertő-táj világörökség területén egyre nagyobb az elégedetlenség, mert a világörökség csak kötelezettséget jelent, nem pedig előnyöket. Hollókő példájából már láthattuk, hogy tulajdonképpen a világörökség a napi működésben nem jelent előnyt egy település számára.

Tehát arra kérem a kulturális kormányzatot, hogy a most elkezdődő pénzügyi, költségvetési egyeztetéseknél próbáljon megfogalmazni olyan világos célokat, amelyekkel a világörökségben érintett települések valamiféle kompenzációhoz jutnak. Erre lesznek majd javaslataim is; ha sikerül ebben megegyeznünk, akkor eredményt érhetünk el.

Zárásképpen azt tudom mondani, hogy a magyar-osztrák határon a magyar világörökség… - bár ötleteink, elképzeléseink jobbak, mint az osztrák oldalon, mégis az anyagi és a jogszabályi háttér rendezetlensége miatt lemaradásban vagyunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nehéz így versenyezni egy, az Európai Unióban is egyre jobban fejlődő területtel, ami a burgenlandi területet jelenti. Tehát világörökségben véleményem szerint rendezni kell a kérdést, mert erre ez a törvény jelen pillanatban nem alkalmas.

Köszönöm szépen.