Felszólalás adatai

DR. BOZÓKI ANDRÁS, a nemzeti kulturális örökség minisztere, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Alig egy hónapja, a műemléki világnap alkalmából rövid napirend előtti felszólalásban hívtam fel a figyelmet épített örökségünk értékeire és azok megóvásának fontosságára. Szavaimat akkor azzal zártam, hogy hamarosan újra találkozunk az ünnep tárgyával, hiszen az Országgyűlés előtt megvitathatjuk a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosítására irányuló előterjesztést. Nos, ma elérkezett ez a pillanat.

Hosszú előkészítés, szakmai és társadalmi egyeztetés után elkészült, és az elmúlt hetekben a kormány által is elfogadásra került az önök előtt fekvő javaslat. Így a következő hetekben, az általános, majd a részletes vita során mindannyian bizonyíthatjuk: felelősséggel gondolkodunk épített és tárgyi örökségünk sorsáról.

Előre kell bocsátanom, a tervezet nem jelent elfordulást a hatályos törvény szellemétől. És ez így van jól, hiszen mára bebizonyosodott: a szabályozási koncepció jó, a jövőre nézve is fenntartható. Igazolást nyert ugyanis, hogy az integrált örökségvédelmi szemlélet eredményesen szolgálhatja tárgyi örökségünk védelmét. A feladatokat pedig egy közös, igazgatásilag egységes örökségvédelmi hivatal hatékonyan látja el.

A törvény alkalmazása ugyanakkor az elmúlt években számos olyan gyakorlati problémát hozott a felszínre, ami jelezte a módosítás szükségességét. Az elmúlt évek tapasztalatai nyomán a mostani javaslat az eddigieknél nagyobb összhangot kíván teremteni az elméleti-tudományos megközelítés és a mindennapi jogalkalmazás követelményei között. A terminológia pontosítása és kiegészítése pedig szakmailag magas színvonalú hatósági eljárások kialakítását teszi lehetővé.

A törvény módosításának előkészítése során több fordulóban, közel 60 szakmai és civil szervezettel egyeztettünk, vagyis bátran mondhatjuk: a szakmai közvélemény támogatja az önök előtt fekvő javaslatot és annak tartalmát.

A törvénymódosítás legfőbb célja, hogy mindhárom érintett szakmai területen, a régészet, a műemlékvédelem és a műtárgyvédelem terén tovább erősítsük értékeink védelmét. Ennek érdekében új kategóriákat emeltünk a szabályozásba, ilyenek a világörökség fogalma, a nemzeti emlékhely vagy éppen a történeti emlékhely fogalma.

Az egyértelmű meghatározások és a világos eljárási szabályok a magyarországi világörökségi helyszínek védelmével kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeink teljesítését is segítik majd. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a világörökségi védelem nem új védettségi kategóriát, új hatósági jogkört jelent, hanem a meglévő szabályozás keretein belül rendezi a kapcsolódó feladatokat. Ezzel szemben a nemzeti történelmünkben kiemelkedő, szimbolikus és kegyeleti jelentőséggel bíró helyszínek történeti, illetve nemzeti emlékhelyként való elismerése teljes egészében új eleme a javaslatnak. Reméljük, hogy ezzel elősegítjük a nemzet közös emlékezete számára fontos helyszínek fizikai állapotának és szellemi örökségének megőrzését.

Ami a régészeti örökségvédelmet illeti, a módosítások szintén a már elfogadott alapelveket követik és erősítik. Így például a beruházások esetében a beruházó viseli a régészeti örökség kimozdításának költségeit. Ugyanakkor az indokolatlan terhek kiküszöbölése érdekében megjelenik a régészeti megfigyelés mint beavatkozási forma, amivel a kötelező megelőző feltárás váltható ki, és ezzel időt is lehet nyerni. Hasonlóan új elem a próbafeltárás, ami elősegíti a megelőző feltárási munkálatok költségeinek és időbeli lefolyásának pontosabb tervezését. Mivel a régészeti lelőhelyek fizikai veszélyeztetettsége az elmúlt években tovább nőtt, megoldást kellett találnunk a lelőhelyvédelem erősítésére is. Erre a jövőben a természetvédelmi őrszolgálat bevonásával kerül sor. A természetvédelmi őrök napi munkájuk keretében a régészeti lelőhelyekre is figyelemmel lesznek, és az ezek állapotát érintő eseményekre és körülményekre is felhívják a figyelmet.

A javaslat érinti az ideiglenes védelem kérdéskörét. Ez utóbbi a veszélyhelyzetbe került örökségi elemek megóvásának talán leghatékonyabb, mással nem helyettesíthető eszköze.

(9.40)

Az, hogy ez az eszköz nem csupán a tényleges veszély fennállása esetén lesz alkalmazható, egyszerre szolgálja az értékek védelmét, és növeli a jogbiztonságot. Az ideiglenes védelem ugyanis csak a szóban forgó értékek állagának megőrzésére kötelezi majd a tulajdonost.

Nagy területen elhelyezkedő, összetett műemlékegyüttesek, illetve a csak részeiben műemléki értékkel bíró ingatlanok esetében a részvédelem lehetősége kínál megoldást. Ennek alkalmazása esetén az érintett ingatlan többi része a védett rész műszaki környezetévé válik. A javaslat ugyanakkor hangsúlyozza, hogy - idézem - öa műemlékek helyreállítása és használata során törekedni kell a történetileg összetartozó ingatlanokat, ingatlanrészeket egyesítő megoldásokra, továbbá a korábban eltávolított alkotórészek, tartozékok és berendezési tárgyak visszahelyezéséreö. Mindez fontos koncepcionális alapot teremt ezen értékek integritásának megóvására, illetve visszaállítására.

A törvénymódosítás nyomán immár világosan elkülönülnek a közgyűjteményekben őrzött, illetve az egyéb, védetté nyilvánított kulturális javakra vonatkozó feladatok és jogosultságok. E törvény a kulturális javak védetté nyilvánítására, kivitelére, illetve illegális forgalmára vonatkozó rendelkezéseket fogalmazza meg, a végrehajtásért felelős hatóságok és szervek megjelölésével.

A módosítás természetesen érinti a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szervezetét és intézményeinek korszerűsítését is. A változások elsősorban azt a célt szolgálják, hogy a hivatal az eddigieknél hatékonyabban tudja ellátni a védett műtárgyak felügyeletére és nyilvántartására irányuló feladatait, illetve nagyobb mértékben legyen képes érvényt szerezni a hatályos szabályozásnak. Ezért volt szükség a tudományos feladatok nevesítésére, valamint a hatósági jogosítványok megerősítésére. Ennek során természetesen szem előtt tartottuk a korszerű közigazgatás követelményeit is.

A hatályos rendelkezések mindeddig nem adtak módot arra, hogy az örökségvédelmi szabályokat megsértve, illetve engedély nélkül folytatott munkálatokat a hivatal leállíthassa. Más oldalról azonban arra sem volt lehetőség, hogy a hivatal a szabálytalan munkálatokat észlelve mérlegeljen, hiszen kizárólag az eredeti állapot visszaállítását rendelhette el. Ezért lényeges új eleme a szabályozásnak az örökségvédelmi bírság jogintézményének bevezetése. Szükséges volt továbbá megjeleníteni a nem hatósági eszközökkel folytatott örökségvédelmi felügyeleti munkát, ami a nem közgyűjteményben őrzött kulturális örökség védelmét biztosítja, előtérbe helyezve a szolgáltatási jelleget. A módosítási javaslat szerint átalakítandó örökségvédelmi hatósági rendszer reményeink szerint további előrelépést hoz majd a jogszerű, szakmailag megalapozott működés terén. Ráadásul megalapozottan állíthatom, hogy az általunk megfogalmazott elképzelések elsősorban a rendelkezésre álló források hatékonyabb felhasználására törekednek, és azt biztosítják majd.

Egyúttal és ugyanakkor jeleznem kell azt is, hogy az előkészítő munkában részt vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy amennyiben a műemlékek, védett műtárgyak és lelőhelyek tulajdonosai, kezelői nem részesülhetnek bizonyos kedvezményekben, illetve támogatásokban, akkor nem szavatolható a fontos értékek megőrzése. Ezért is szükséges az örökségvédelem finanszírozási kérdéseinek újragondolása, az Európai Unió országaiban ismert megoldásokra és trendekre is figyelemmel. Ennek a gondolkodásnak bizonyos elemeit a mostani javaslat már tartalmazza, további elemek pedig a végrehajtási rendeletekben jelenhetnek meg.

Végül, de nem utolsósorban külön kell szólnom a törvény mellékleteként szereplő listáról, az állami tulajdonban tartandó műemlékek felsorolásáról. Ez a felsorolás minden korábbi híreszteléssel ellentétben tartalmilag nem változott. Így csupán technikai jellegű pontosításokra, elnevezések, helyrajzi számok s a többi helyettesítésére kerül sor. Az állami tulajdonlás útján biztosított védelem szerepe tehát változatlan marad.

Tisztelt Országgyűlés! Mint a bevezetőben említettem, a most általános vitára bocsátott előterjesztés hosszú előkészítő munka eredménye. Ezt az alapos munkát nem csupán dicsérni, de megköszönni is illik mindazoknak, akik abban szerepet vállaltak. Ezért engedjék meg, hogy ezúton köszönetemet fejezzem ki minden közreműködőnek a közös gondolkodásért, illetve a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a tárca munkatársainak, a szakma szervezeteinek, valamint a szakértőknek áldozatos munkájukért. Ennek a munkának a gyümölcse most itt fekszik önök előtt. Kérem, hogy hozzászólásaikkal és szavazataikkal támogassák, hogy az elmúlt hónapok erőfeszítései a műemlékvédelem, a régészet és a műtárgyvédelem mindannyiunk számára fontos értékei védelmében hasznosuljanak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)