Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa helyzetbe kerültünk. Van egy olyan készenléti hitel, amit lehívhatunk, rajtunk múlik, hogy megteremtjük-e annak a törvényi feltételeit. Hogy ezt meg tudjuk tenni, hadd hozzak ide egy más országbéli példát. Németország kancellára, Angela Merkel asszony az amerikai pénzügyi intézkedés megszületésekor még erősen negatív hangnemben fogalmazott, megkérdőjelezte azt, de alig telt el három-négy nap, rájött, hogy ezt ő sem tudja megkerülni, és Németország 500 millió euróval segíti, támogatja meg a saját pénzügyi rendszerét, ugyanolyan okokból, mint amiért ezekre nekünk is szükségünk van. Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy a német jog szerint több mint száz törvényt kellett ennek az életbe lépéséhez módosítani, és ezt a száz törvényt a Bundestag, a német parlament egy hét alatt képes volt módosítani, mert belátták, hogy ez másképp nem megy. Ha tehát nem akarunk abba a meglehetősen furcsa helyzetbe kerülni, hogy a készenléti díjat fizetjük, lehívni pedig azért nem tudjuk a rendelkezésünkre álló forrásból a szükséges pénzeket, mert a hazai törvényi feltételeket nem teremtettük meg, akkor elég furcsa helyzetbe kerülünk.

Elég furcsa az az érvelés, amelyik az egyik esetben az államosítás, illetve az állami tulajdon megtartását szorgalmazza - elég itt hivatkozni arra, hogy Orbán Viktor a minap azt mondta, hogy ha hatalomra kerülnek, az egri kórházat azonnal visszaadják; régebben meg azt is mondta, hogy ha hatalomra kerülnek, megkérik a tulajdonosokat, legyenek olyan kevesek, és adják vissza az államnak, ami az övé -, amikor pedig az állam bizonyos szolgáltatások vagy segítség fejében tulajdonrészt akar szerezni, ahogy ezt mindenhol megteszik, akkor pedig azt mondják, hogy ez így rossz dolog. Szerintem is rossz, abban a formában, ahogy ez a törvény tartalmazza. Ez azt jelenti, hogy erre a törvényre nagy szükség van, azt jelenti, hogy ezt a törvényt az Országgyűlésnek el kell fogadnia, de azt is jelenti, hogy nem ebben a formában.

Engedjék meg, hogy most arról beszéljek, mit kell ezen a törvényen változtatni ahhoz, hogy elfogadhatóvá és támogathatóvá váljon.

A koncepció mögött nyilván az áll, miszerint a pénzügyi közvetítőrendszer oly mértékben meghatározó elemévé vált Magyarország gazdaságának, hogy egységes, rendeltetésszerű működése társadalmi érdek, ebből következően pedig szükséges egy olyan különleges helyzetben érvényesülő szabályozási keret kialakítása, amely abban az esetben is lehetőséget ad az alapvető funkciók ellátására, ha arra a piaci szerepelők valamilyen okból nem hajlandók vagy nem képesek, mondja az általános indoklás. A javaslat többfokozatú beavatkozási folyamatot jelent az esetleg érintett pénzintézetek életébe. A törvényjavaslat a bajok keletkezésének kezdetén először a piaci körülmények közötti megoldásokat választja, ezt követheti a radikálisabb állami beavatkozás a problémák eszkalálódása következtében.

Többször is hallottuk azt a hivatkozást, hogy a pénzintézetek mindegyike kijelentette: nincs szüksége állami támogatásra. A pénzintézetek már csak olyanok, hogy általában ezt mondják, még akkor is, amikor egyébként már rég szükség lenne a beavatkozásra, hiszen a piaci megítélésük szempontjából ez rendkívül fontos. Nem fogják a saját jó hírüket rontani azzal, hogy elsőként ott toporog, mondván, hogy neki ilyen segítségre szüksége van. Ezt mi tudjuk, mert a kilencvenes évek elején a bankkonszolidáció idején kiderült, hogy jó néhány pénzintézet messze jobb képet igyekszik festeni magáról, mint amilyen helyzetben van, és ez az államot meglehetősen komoly pluszkiadásokba képes keverni.

A beavatkozás megvalósulhat a piaci szereplő kérelmére, annak egyetértésével, vagy szélsőséges esetekben a köz érdekében a piaci szereplő egyetértése nélkül is. Mivel az egyes részvényfajták és részvényosztályok létrehozása a hatályos jogszabályok szerint kizárólag a részvénytársaság közgyűlésén múlik, és ebben az esetben a teljes irányítás állami kézbe vétele is indokolttá válhat, ezt a döntést a közgyűlés aligha fogja támogatni. Ilyenkor a tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény kibocsátására, az alapszabály módosítására és az egyébként ilyenkor szokásos kérdésekre vonatkozó döntéseket nem peres eljárásban az illetékes miniszter kérésére a Fővárosi Ítélőtábla pótolhatja. Erről szól a 18. §.

A Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a 3. § értelmében folyamatosan ellenőrzi a kritikus tényezők vonatkozásában a pénzintézetek működését, és kérésre információkkal látják el a felelős minisztert, aki a költségvetés terhére történő esetleges kötelezettség vállalásáról dönt. És itt van az első hiba. A kérdés ugyanis az, hogy ez az informálás miért csak a miniszter kérésére történik, miért nem kötelessége az MNB-nek és a PSZÁF-nak a szignalizáció a normálistól eltérőnek minősített esetekben.

A 4. § arról intézkedik, hogy a 2008-as és a 2010-es években a Nemzetközi Valutaalaptól rendelkezésre álló készenléti hitel összegéből legfeljebb 600 milliárd forintnak megfelelő devizaösszeget külön erre a célra nyitott számlákon helyezünk el, amelyet az államháztartásért felelős miniszter az MNB elnökével kötött szabályozási megállapodás alapján kezel. A pénzintézetek stabilitása érdekében ebből a magyar állam garanciát vállalhat a hitelintézet hitelezőivel szemben fennálló tartozásaiért, és tőkét emelhet az érintett hitelintézetben. Ennek ellentételeként a későbbi paragrafusok szerint a magyar állam nevében a pénzügyminiszter részesedést vagy egyéb befolyást szerezhet a pénzintézetben, ami különféle, többnyire speciális, ebben a törvényjavaslatban definiált részvényosztályok szerint történhet. Ez így rendben is van, habár ez így meglehetősen nehézkesnek és bonyolultnak tűnik.

A 4. § kapcsán nehezen érthető, hogy ez a törvényjavaslat miért csak a pénzpiaci stand-by hitelhez, a 600 milliárd forinthoz kapcsolódik. Én ezt így mint magyar törvényjavaslatot meglehetősen nehezen kezelhetőnek tartom. Lehet, hogy a 600 milliárdos keret elegendő a válság megoldásához, lehet, hogy ennyire nem is lesz szükség, de ugyanúgy előfordulhat, hogy a törvényjavaslatban joggal sokat hangsúlyozott közérdek ennél több ráfordítást is kíván. Ilyet már láttunk Magyarországon a korábbi bankkonszolidációk kapcsán, amikor egyes bankok szándékosan vagy tudatlanságból sokkal jobb képet adtak magukról a valóságosnál, és így az érintett hatóságok sem hívták fel vagy nem tudták felhívni a figyelmet a problémákra, ami végül is jelentős többletköltségekkel járt. Az ilyen piaci folyamatokba történő durva állami beavatkozásokat az EU és minden józanul gondolkodó polgári politikus és közgazdász még indokolt esetben is csak viszonylag rövid időszakra fogadja el. Így vagyunk ezzel Magyarországon is.

Ennek ellenére sajátos a 30. §-ban javasolt szabályozás, amely szerint a tőkeemelésről és egyéb, a törvényjavaslatban foglalt intézkedésről a magyar állam 2009. december 31-éig dönthet, de a 2009. december 31-éig meghozott döntés alapján a magyar államnak és a hitelintézetnek a 4-23. §-okban foglaltak szerint kell eljárnia akkor is, ha a törvény hatályát veszíti. Hogy is van ez? A hatályon kívül helyezett törvény számos elemében hatályos marad? Biztos, hogy az csak a 4-23. §-okban foglaltakra vonatkozik? A 28. §, amely például az államháztartásért felelős miniszter informálásával kapcsolatban az üzleti titok sérelméről szól, ezek szerint már nem aktuális? Hát ez elképzelhetetlen! No és a 30. §, amely ezt az egészet lehetővé teszi? Értem, hogy mit akar mondani a jogalkotó, de ezt a szabályozást mégsem ilyen dialektikusan kellene megoldani. Talán azokat a paragrafusokat kellene hatályon kívül helyezni, amelyek hatályon kívül helyezését valóban elő kívánjuk irányozni, és amely az "államosítás" parttalan folytatását 2009. december 31-ével leállítaná. Én ezt javasolom, és ez is tűnik ésszerűnek.

Folytatva ezt a gondolatsort, megjegyzem, hogy kezelhetetlen a 25. § indoklása. Ez a szakasz egyebek mellett arról intézkedik, hogy 2009. december 31-én a törvény hatályát veszíti.

(18.00)

Itt azonban nem arra hivatkozik a jogalkotó, hogy ennek életben tartása a magyar pénzpiacok stabilizációja miatt okafogyottá válik, hanem arra, hogy azokban az európai tagállamokban, ahol már hatályban van hasonló célzattal létrehozott jogszabály, jellemzően az intézkedések határideje 2009. december 31-ével jár le. Hozzáteszi, hogy a szerzett tapasztalatok szerint az Európai Unióban érvényes versenyszabályokkal összhangban csak olyan speciális szabályozási környezet fogadható el, amely csak átmeneti időre, különleges helyzet fennállása esetén érvényes, amellett minden lehetségesen érintett piaci szereplő esetében azonos feltételeket biztosít az állami intézkedésekhez való hozzáférésben. Rendben van, de amint az idézetből is látszik, az EU egyes országai az ilyen intézkedések bevezetését nálunk korábban kezdték, a piaci előnyök így korábban keletkeztek, mégsincs különös lelkiismeret-furdalásuk az aszimmetria miatt. A hatályon kívül helyezés időpontját tehát tessék kicsit szabadszelleműbben, a nemzetgazdaság érdekeiből kiindulva átgondolni és meghatározni. Nekem sajnos ehhez nincs megfelelő információm, a pénzintézetek tényleges helyzetét nem ismerjük, nem is ismerhetjük. Idevágó régi tanács, merjünk magyarnak lenni, és ne mindig más fejével akarjunk gondolkozni, talán így egyszerűbb dolgunk lesz.

A 9. § (5) bekezdése szerint a magyar állam javára e törvény szerint történő részesedésszerzés, valamint a részesedési jogok gyakorlása esetében az állami vagyonról szóló 2007. évi LVI. törvény - rövidítve Vtv. - rendelkezéseit nem kell alkalmazni. Úgy véljük, hogy az átmeneti jelleg ellenére ez a tőkeemeléssel és befolyásszerzéssel megszerzett vagyon az állami vagyon része, és ennek kezelését a vagyontanács környezetében lehet a legjobban és a legköltségkímélőbb módon megoldani. A vonatkozó szabályozásnak ezt alapul véve kell megszületnie, felesleges egy új szervezetet létrehozni.

A garanciavállalást és a tőkeemelést a törvényjavaslat elfogadhatóan szabályozná. Meghatározza azonban a speciális részvényfajtákat, a hozzájuk fűződő jogokat, a megszűnésük feltételeit: átalakítható osztalékelsőbbségi részvény, különleges vétójogot biztosító szavazatelsőbbségi részvény, feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény, amelyek a törvényjavaslatban szereplő tranzakciók realizálásához szükségesek, és amelyeket csak a magyar állam jegyezhet, egyébként forgalomképtelenek.

Ezek az osztályok nem kifogásolhatók, de a törvény a feltételes tulajdonosi irányítási jogot biztosító elsőbbségi részvény kivételével nem ad útmutatást arról, hogy milyen esetekben milyen eljárás, részvénytípus alkalmazására kerül majd sor. Ez a kérdés pedig mind a döntéshozók, mind az érintett hitelintézetek számára nagyon fontos, a hitelintézetek számára, mondhatni, döntő fontosságú kérdés. Ezért ez pontosabb tisztázást igényel, ha úgy tetszik, ez is a transzparencia körébe tartozik. Igaz, az is, hogy minden esetben szerződéskötésre kerül sor a magyar állam és az érintett, bajba került hitelintézet között, és egyebek mellett ebben állapodnak meg a választott részvények névértékéről és kibocsátási értékéről, de kérdés, hogy ez a megállapodás ebben a helyzetben valóban objektív értékelés alapján és de facto egyenlő felek között születik-e meg.

Összefoglalva, a törvény legnagyobb hibája, hogy az a rész, ahol az állam jelentős befolyást szerezne a megsegítendő, szükségképpen megsegítendő pénzintézetekben, nem rendelkezik elég egyértelműen és elég világosan ennek a törvényi hátteréről, nem rendelkezik az időtartamáról, és nem rendelkezik arról, hogy a visszaút milyen az eredeti állapothoz, milyen feltételeket szab, és hogy az államnak ebben milyen mozgástere van. Itt valóban korlátozni kell az állam lehetőségeit, és valóban egy sokkal merevebb szabályozásra van szükség, úgy, ahogy ezt az Európai Unió többi tagországában megtették.

Ebben a formában a Magyar Demokrata Fórum az előbb felsoroltak miatt ezt a törvényjavaslatot támogatni nem tudja. Azt tudjuk, és érezzük, hogy nagyon nagy szükség van rá, és bízunk a kormány belátásában, hogy a szükséges elmondott módosító indítványokat vagy befogadja, vagy önmaga megteszi, hogy ez a törvényjavaslat életbe léphessen, és a rászorulókat megsegíthesse.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)