Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselők! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő úr! Rendkívül merész eszmefuttatásokat mondott itt el. (Arató Gergely: Igazság!  Varju László: Szembesítés!) Szerintem hogyha egy magyar nyugdíjast megkérdezünk, hogy mi jut eszébe a Horn-kormányról, egyrészt a Bokros-csomag jut eszébe, amellyel az egészségének a megőrzését vagy az életszínvonalát rontották, másrészről pedig az, hogy az volt az első kísérlet a nyugdíjak megadóztatására. Az pedig, tisztelt képviselő úr, hogy önök a Bajnai-kormány alatt a nyugdíjasok érdekében szüntették meg a nyugdíjaknak a megemelését, és a nyugdíjasok érdekében vettek el egyhavi nyugdíjat minden magyar nyugdíjastól (Dr. Völner Pál: Itt tartunk!), nem hiszem, még itt a farsang végén sem hiszem, hogy valaki elhiszi önnek ezeket a mondatokat, hogy önök a nyugdíjasok érdekében tették ezt. Persze emlékszünk Bajnai Gordon mondataira a Gyurcsány-Bajnai-korszaknak a 2006 és 2010 közötti időszakában, amikor azt mondta Bajnai Gordon, hogy azért vesz el egyhavi nyugdíjat a nyugdíjasoktól most, hogy ne kelljen később neki kéthavi nyugdíjat elvennie a nyugdíjasoktól. Ezzel Kádár Jánosra emlékeztet, hogy elvehetett volna kéthavi nyugdíjat is Bajnai Gordon, de mivel nagyon kedves az emberekhez, ezért csak egyhavi nyugdíjat vett el tőlük. Pedig biztos lett volna valamilyen IMF-tanulmány vagy világbanki levél, amely magasabb megszorításokat is javasolt volna (Arató Gergely közbeszól.), mert hát az önök politikája, tisztelt képviselő úr, minden esetben a megszorításokra épült: a nyugdíjasoktól elvettek egyhavi nyugdíjat, a közszférában dolgozóktól elvettek egyhavi bért, a diákoknak pedig önök tandíjat vezettek be, hogy nehogy tovább tudjon tanulni az, akinek a családja nem engedheti meg a tandíj kifizetését; és mellette ott volt a kórházi napidíj és a vizitdíj, amit életkorra tekintet nélkül mindenkinek a nyakába varrtak volna. Tisztelt képviselő úr, ez volt az, amit önök tettek.

A korhatár előtti nyugdíjakat említette. Üsse már fel a saját pártja politikusainak a nyilatkozatait valamikor 2006 környékéről, akár az előtte vagy az utána lévő évekből, hogy miket mondott Gyurcsány Ferenc a korhatár előtti nyugdíjazásokról, miket mondott Szűcs Erika a korhatár előtti nyugdíjazásokról! Meg sem ismerné, tisztelt képviselő úr, egy hétköznapi választó, hogy amit most ön mond, meg amit 2006-ban ők mondtak, azok amilyen szöges ellentétben vannak, mintha nem ugyanazok az emberek, nem ugyanazok a politikai formációk tették volna  márpedig ugyanazok tették, ugyanazok, akik itt a parlamentben, ön is, Gyurcsány Ferenc is és az akkori baloldali liberális politikai erők minden egyes képviselője felállt itt a parlamentben, és egyenként mindenki igent mondott arra, hogy elvegyenek a magyar nyugdíjasoktól egyhavi nyugdíjat. Sem azelőtt, sem azután Magyarországon a rendszerváltást követő időkben ilyet kormányzat nem tett.

Voltak nehéz gazdasági időszakok, de olyan nem volt, hogy a multicégeknek, amelyek a közszolgáltatásokat üzemeltették Magyarországon, a Horn-kormány privatizációja nyomán garantálták azokban az években is a 8 százalékos profitot (Dr. Mellár Tamás felmutatja hét ujját.), abban az évben is kivihették az országból a 8 százalékos profitot, de a magyar nyugdíjasoktól elvettek  elvettek!  egyhavi nyugdíjat, tisztelt képviselő úr. Hol van máshol egy ilyen kormányzat, amely a saját nyugdíjasainak azt mondja, hogy húzzák beljebb a nadrágszíjat (Bangóné Borbély Ildikó: Itt van!), de a saját közműszolgáltatóit tulajdonló külföldi cégeknek azt mondja, hogy ugyanannyi profitot szedjetek be, és ugyanúgy vigyétek ki az országból?

Ebből látszódik, hogy önöknek ki volt a fontos: a külföldi cégek akkor is fontosak voltak, ezért náluk nem volt megszorítás; a nyugdíjasok nem voltak fontosak, ezért ott volt megszorítás. És ebben nem változtak sem előtte, sem utána, az önök számára a fontossági sorrend nem változott.

Amikor tehát akár Horn Gyula, akár Gyurcsány Ferenc, akár Bajnai Gordon volt Magyarország miniszterelnöke, a nyugdíjasok mindig rosszul jártak, és a megszorítások őket valahogy mindig utolérték, úgy is, hogy a nyugdíjkasszában 2010-re önök egy közel 400 milliárd forintos hiányt hagytak.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön elmondta, hogy más nyugdíjszámítási mód alapján kellett volna a nyugdíjakat kiszámolni. Nos, a 2010-et követő években önök azzal a nyugdíjszámítási móddal, amit ön most említett, havonta egy átlagnyugdíjas zsebéből 5 ezer forintot húztak volna ki, ami azt jelenti, hogy összességében egy évben 60 ezer forinttal rövidítették volna meg a nyugdíjasokat. Azt pedig szintén fontos megemlíteni, hogy önök, az ellenzéki pártok képviselői itt a parlamentben még a „nők 40”-et sem szavazták meg.

Ezzel ellentétben a Fidesz-KDNP időszakában a magyar gazdaság magára tudott találni, ami a nyugdíjasok számára is előnyt jelentett, hiszen nyugdíjprémium kifizetésére kerülhetett sor először 12, majd 18 ezer forint értékben, tehát nem nyugdíjérték-csökkentésre, mint önöknél, hanem nyugdíjprémium kifizetésére, erre 52 milliárd forintot fordítottunk a tavalyi esztendőben is. És azt ön is kénytelen volt elismerni  bár az előző heti felszólalásaiban még ezt tagadta , hogy a nyugdíjak vásárlóértéke is emelkedett az elmúlt években (Az elnök csenget.), nemcsak a nominális értéke 38 százalékkal, hanem 10 százalék fölött a vásárlóértéke is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)