Felszólalás adatai

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam nem vagyok az atomenergia használatának feltétel nélküli, lelkes, önfeledt rajongója. Nem, egyáltalán nem vagyok az, ugyanakkor nem látom, hogy az atomenergia használata miként lenne kiküszöbölhető, miként lenne megoldható energiaellátásunk, nemcsak nekünk, a világé, Európáé, de különösképpen Magyarországé.

Az atomenergiát tehát nem szeretni kell, hanem racionálisan és biztonságos körülményeket teremtve használni és kihasználni kell. Úgy gondolom, ezzel az alapállással kell megvizsgálni az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot is. Ez, mint többször elhangzott, két témáról szól: egyrészt a kis és közepes radioaktivitású hulladékok tárolójának létesítéséről, illetve az annak előkészítéséhez szükséges országgyűlési jóváhagyásról, másrészt pedig a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbításáról.

Kétségtelen tény, ezzel én is egyetértek, hiszen ez tény, hogy az 1996. évi atomtörvény csak a tárolólétesítés esetében írja elő a parlamenti jóváhagyás kötelezettségét, az üzemidő-hosszabbítás nem ide tartozik; ugyanakkor azt gondolom, csak dicsérni lehet a kormányt azért a bátorságért vagy azért a megfontolásért, hogy az üzemidő-hosszabbítás kérdését is a parlament elé terjeszti, noha erre a törvény őt nem kötelezi. Én tehát úgy gondolom, nagyon helyénvaló és nagyon jó dolog, hogy ezzel a két témával a parlament itt, most és egyidejűleg foglalkozik, hiszen a két téma egymással összefügg.

Nyilvánvaló, hogy az üzemidő-hosszabbításhoz az is szükséges, hogy a kis és közepes radioaktivitású hulladékok tárolásának kérdését megoldjuk. Visszafelé nem feltétlenül igaz mindez, mert ahogyan egyébként ebben Illés Zoltánnal egyetértek, valóban 2008-ig oldható meg a jelenlegi átmeneti tárolóval a kis és közepes aktivitású hulladékok tárolásának ügye, ott a helyszínen, Pakson, azonban mi van 2008 után, még ha nem is kerülne sor - tegyük fel, feltételezve, de nem megengedve - az üzemidő-hosszabbításra, akkor 2008 és 2017 között vajon hová tesszük a hulladékot. Tehát nyilvánvaló, ilyen értelemben és ilyen összevetésben viszont nem feltételezi a tároló létesítését az üzemidő hosszabbításának ügye.

Azt gondolom, sok minden elhangzott már arra vonatkozóan, hogy miért nem képzelhető el jelen pillanatban Magyarország energiaellátásának megoldása nukleáris energia használata nélkül. És ha ez így van - meggyőződésem egyébként, hogy így van -, akkor ebből következik, hogy felelős politikus, felelős parlament nem hozhat más döntést, mint hogy támogatja az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot. Valóban, az igen mellett a legegyszerűbb érvrendszer úgy szól, hogy azt kell megnézni, isten ne adja, abban az esetben, ha most úgy döntenénk, hogy nem javasoljuk az üzemidő-meghosszabbítást. Mi lenne? Az importfüggőségünk nőne, a villamos energia fogyasztói ára azonnal megugrana, a kiotói szerződés betarthatatlan lenne, a tulajdonos állam, vagyis a költségvetés jelentős osztaléktól esne el, és jelentős munkahelyek szűnnének meg többezres számban.

Illés Zoltán azt mondta, az atomenergia, amelyik - szintén tény, nem kérdőjelezhető meg - jelenleg 40 százalékot képvisel a magyar energetikai mérlegben, helyettesíthető. Igen, vizsgáljuk meg, hogy miként: vagy importból, vagy hazai építésű erőművekből. Az importnak azonban erős korlátai vannak. Korlátot jelent az importnál az, hogy a határmetsző kapacitások erősen korlátozottak, és nemcsak a mi részünkről, hanem a szomszédos országok részéről is, ahonnan egyébként importálnánk a villamosenergia-áramot. Erős korlátai vannak, már majdnem teljesen ki van használva az importlehetőségünk.

De van egy másik szempont is, az az összefüggő európai villamosenergia-rendszer, az UCTE, amelynek mi is és az Európai Unió is a tagjai vagyunk, külön hangsúlyt helyez arra, hogy minden ország törekedjen az önellátásra, megfelelő mennyiségű tartalékkal rendelkezzen - 20-25 százalékos tartalékkal -, és ennek alapvetően ellentmond az, ha valaki deklaráltan az importból kívánná a saját villamosenergia-ellátását biztosítani. Tehát ha látjuk ennek a korlátait, akkor nézzük meg, itthon mit tehetünk.

(22.30)

Itthon egyrészt lenne a szenes erőművek építése. Erről nem beszélnék többet, hiszen erről nagyjából egyet gondolunk, hogy mi lenne ennek a következménye és hatása. Lennének a gáztüzelésű erőműveink, amiben a gáz, gondolom, ebben is egyetértünk, már sokkal nagyobb súlyt képvisel a magyar energiamérlegben, mint az egyébként egészséges lenne. Ezt a rizikót, ezt a kockázatot józan ésszel nem növelhetjük tovább. Marad a megújuló energia. A megújuló energiák térhódítását természetesen támogatjuk, mindannyian. Csak hát, tisztelt képviselőtársaim, az arányok! Az arányok!

Hát nem lehet nem észrevenni, hogy miközben a magyar villamosenergia-fogyasztás 40 százaléka Paks által biztosított, a jelenlegi jelentős törekvéseinkkel, amit a megújuló energiák támogatására fordítunk, és ebbe a fejezetbe tartozik az a 23 forintos kilowattóránkénti ár, amit most, pár héttel vagy pár hónappal ezelőtt iktattunk be a törvénybe, ami jelentősen kedvezményezi a megújuló energiákat, pont azért, hogy segítsük a térhódításukat, nos, ilyen erőfeszítések árán is 2010-ig az a célkitűzés, és ez a reális és józan célkitűzés, hogy 3,6 százalékot érjen el a megújuló energia súlya a villamos energián belül. Hát hol van a 3,6 százalék a 40-től? A kettő között valami iszonyatos űr van! Nem lehet nem észrevenni, hogy csak addig áll meg ez az érvelés, amíg egy picit nem tekintünk a dolgok mélyére!

Azt gondolom tehát, mi több, az a meggyőződésem, hogy Paksnak egyszerűen nincs alternatívája, jelen pillanatban legalábbis biztos, hogy nincs.

Azután nagyon lényeges a kiotói szerződés. Környezetvédelmi szempont, közös ügyünk, persze. Szeretnénk egészséges környezetben élni. Számítások állnak rendelkezésre, mit jelent Paks ebből a szempontból. A rendelkezésemre álló adatok szerint Paks évi 10 millió tonna CO₂-kibocsátást spórol meg az országnak. Vessük össze! Összesen 80 millió a kvótánk egy évre vonatkozóan. Vagy egy másik szám: az összes többi erőmű termel 12 millió tonna CO₂-t, Paks önmagában 10 millió tonnát megtakarít nekünk. Hát lehet erre azt mondani, hogy ettől a szemponttól csak olyan egyszerűen el tudunk tekinteni? Nem hiszem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy dolog. Jelen pillanatban 8300 megawatt a beépített kapacitásuk a magyar erőműveknek. Tudjuk, hogy ezen erőművek nagy része ócska, vagy legalábbis elhasznált, leharcolt állapotban van. Emiatt körülbelül 4 ezer megawattot kell az elkövetkezendő 15 évben cserélnünk. Körülbelül 1500 még ehhez hozzájön az igények vagy a fogyasztás növekedése miatt. Ha ehhez még Paks közel 2 ezer megawattját hozzátesszük, tisztelt képviselőtársaim, ki gondolhatja azt, hogy a meglévő beépített villamosenergia-teljesítményünkhöz közel egyforma mennyiséget fogunk itt 15 év alatt új erőmű formájában létesíteni? Mert hiszen 4000 meg 1500 meg 1900, az ugye, gyorsan számolva, 7500 megawatt körül van. Most áll rendelkezésünkre 8300 megawatt beépített kapacitás. Hát ki tudja azt komolyan gondolni, hogy 15 év alatt gyakorlatilag kicseréljük az összes jelenlegi erőművünket?

Tehát azt gondolom, hogy jó úton járunk, ha azt mondjuk, hogy ezt az előttünk lévő országgyűlési határozati javaslatot támogatnunk kell, én legalábbis úgy érzem, hogy tiszta lelkiismerettel tudom ezt megtenni. Mert egyszerűen nincs racionális válasz arra, hogy mit csinálnánk Paks nélkül. Tagadni nagyon könnyű, tisztelt képviselőtársaim. A tagadás önmagában nagyon egyszerű, csak nem vezet sehová. Meg kell válaszolni, hogy akkor mit csinálnánk helyette, és erre nincs jó válasz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)