Felszólalás adatai

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mostani törvénymódosítás kapcsán három érdemi kérdés nyílik ki, amivel kapcsolatban nem jutottunk konszenzusra. Mindhárom kérdés az előrehozott nyugdíj szabályozásának részleteit érinti. Én fenntartom azt az álláspontomat, amit az általános vitában is mondtam, hogy hiba volt ezt a kérdést kinyitni. A legjobb megoldás az lett volna, ha ezt a kérdést a tavalyi szavazás után a kormány most újra nem nyitja ki. Ezért fogalmaztunk meg néhány szocialista képviselőtársammal és Vidor Györgyivel együtt egy olyan módosító indítványt, amely a 18. § (2)-(6) bekezdéseinek újrarajzolását, újraszabályozását elhagyni javasolja, és ezzel helyben hagyná a hatályos, a jelenleg életben lévő szabályozást. Ezt a módosító indítványt találják meg képviselőtársaim az ajánlás 1. pontja alatt, ami egyébként tartalmilag teljesen megegyezik azzal az indítvánnyal, amiről Lanczendorfer Erzsébet beszélt, ami az ajánlás 5. pontjában van. Ő más technikát választott, szakaszonként hagyja el a mostani módosítási javaslatot, és írja be a hatályos szöveg szakaszait.

Ez az előrehozott nyugdíjazási kérdés valóban nagyon súlyos vitakérdés. Tény, hogy nagyon sokan rohannak el nyugdíjba az alsó korhatáron, olyanok is, akiknek egyébként van munkájuk, nem az ő számukra lettek ezek a játékszabályok annak idején kitalálva.

De ha nemcsak várható átlagos élettartamokat számítana a KSH, illetve bizonyos kutatóintézetek, hanem elkezdenék a várható átlagos élettartamot rétegspecifikusan számolni, akkor abból egészen biztos, hogy az jönne ki, ezt vélelmezem, hogy minél nehezebb körülmények között tölti az életét, évtizedeket egy ember, minél nehezebb munkát végezve él, annál jobban elhasználódik, elsősorban fizikailag. Következésképp az ő 60 éves korában várható átlagos élettartam vélhetőleg jó néhány évvel lenne kevesebb, mint egy szerencsésebb társának amennyi a várható átlagos élettartama. Felidéztem a vitában a múlt héten azokat a számokat, amiket ismerünk. Egy 60 éves férfi ma átlagosan 16 évre számíthat nyugdíjasként, míg egy nő majdnem 21 évnél tart, tehát 81 éves kor az a várható átlagos élettartam, amire kilátása van. Ezek miatt az összefüggések miatt fenntartom azt az álláspontomat, hogy az előrehozás szabályainak részleteit megcsinálni úgy, hogy tekintettel vagyunk arra, hogy milyen életút van mögötte, hogy mennyi szolgálati idő van mögötte, ami alatt járulékot fizetett a mi nagy közös nyugdíjkasszánkba, sokkal igazságosabb, mintha ezeket az elemeket figyelmen kívül hagyjuk.

A malus részletes szabályaira vonatkozó javaslatunkat találják képviselőtársaim az ajánlás 6. pontjában, ahol gyakorlatilag a jelenlegi maluskonstrukció, tehát a szolgálati időteljesítés mértékében megállapított maluskonstrukció van részletesen leírva. Azzal, hogy 2012 után egy évvel feljebb van tolva az a szolgálati idő, ami felett a malus gyakorlatilag lenullázódik, tehát itt a 41 éves idő szerepel.

Nagyon röviden szeretném szóba hozni azt a kérdést, ami a nőkre vonatkozó előrehozott nyugdíjazási lehetőség. Hiányzik a jelenlegi szabályozásból az 58 éves korosztály. Azt gondolom, különösebb nehézség nélkül kisimítható a rendszer úgy, hogy 2010-től nyugdíjba mehessenek az 58 éves nők.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a KDNP padsoraiban)