Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tudatában vagyunk annak, hogy egy igen progresszív, haladó témáról tárgyal az Országgyűlés, az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek a kereskedelméről. Hogy ez szerte az országban hány embernek, aki figyel bennünket, hangzik természetesnek vagy inkább természetellenesnek, érdemes volna megbecsülni. Mert hiszen - ezt nyilván sok mindenki észreveszi - itt valamilyen ártalmas dolgokkal kereskedünk. Nem javakkal, gazdasági értelemben jószágjavakkal, hanem rosszakkal, ártalmakkal. Hát hogyhogy ártalmakkal kereskedünk?

(17.20)

Jelen voltam ezelőtt húsz-huszonöt évvel, amikor ez az egész koncepció kialakulóban volt valahol a világban, tudományos laboratóriumokban és kísérletekben. Akkor a közvélemény és a világsajtó is - hogy is mondjam - igen méltatlankodott, hogy hogyhogy, hát licenciumot kívánnak adni ezek a közgazdászok és jogászok a rossz cselekedetnek a végzésére - mert hiszen szennyezni, ugye, egy rossz cselekedet? Ha erre licenciumot adunk, akkor mintegy jóváhagyjuk, sőt még árusítjuk is.

Ezért kezdtem a mondanivalómat azzal, hogy ez egy igen progresszív, előremutató gondolkozás. Persze nem olyan nagy találmány, mint a kerék feltalálása valamikor az emberiség történetében, de olyan jelentős meglátás, hogy igen, elejét venni nemkívánatos dolgoknak lehetséges a piaci mechanizmus alkalmazásával. A piaci mechanizmus, adásvétel képes olyan dolgokat megoldani, amelyeket tilalomfával vagy jogi elrendezéssel bizony rázós volna.

Az a gondolat, hogy a mérgező, ártalmas gázok eltüntetése vagy azok csökkentése hogyan is történjen - ezt lehetne egyszerűen, mint ahogy többször korábban tették, megtiltani. Azonban a megtiltása magával hozhatja - és nagyon gyakran - az egész gazdasági folyamat leállítását. Mert ha nem termelhet ez a gyár rosszat, akkor nem lesz képes termelni jót se. Valahogy így van megalkotva a mindenható Teremtő által a dolog, hogy ha jó termelődik, akkor igen gyakran rossz is termelődik. Nincs olyan, hogy egyiket, és a másikat nem. Tehát itt gazdálkodunk az ártalmak adásvételével.

Nincs időm, nem adatik meg, hogy a részletekbe tovább belemenjek, de arra mégis szeretnék rámutatni, hogy mik ennek a további kedvező hatásai. Az egyik az, hogy az a gyáros, az a termelő, aki javak előállítása mellett ártalmakat is előállít, és az a termelő, aki képes csökkenteni az ártalmak, tehát a szennyező gázok csökkentését, hozzájut egy lehetőséghez, hogy a licenciumot eladja. Eladja, mégpedig pénzért, ez jövedelmet teremt számára. Lehetséges ez? Igen, lehetséges, ha ez a gyáros kiagyal olyan technológiát, olyan gyártási módszereket, hogy ugyanannyi jószágot, javakat, termékeket képes termelni kevesebb ártalmas melléktermék egyidejű megjelenésével. Ez többnyire technológiai haladás. Tehát kitalálni egy olyan masinát, ami legyen forgó kerekű masina vagy vegyészeti, vagy valami más, amelyik ezt teszi.

Továbbmenően olyan megoldások lehetségesek, hogy a szennyező, a szennyezéstermelő teremtse meg a szennyezés eltüntetésének más megoldását. Például a környéken erdősítés. Láttam ilyen tapasztalatokat valahol a világban, hogy igen, van erre lehetőség, hogy az erdősítés által elhasznált, elszítt szén-dioxidot monitorral mérni lehet. Tehát ha annyival kevesebb terheli a természetet, akkor itt is hozzájutott ez a jó cselekedetet végző termelő ahhoz, hogy értékesíthesse a licenciumát, és jövedelemhez jut.

Tisztelt Országgyűlés! Látom, hogy az időm fogytán van, mégis remélem, hogy alkalmam volt rámutatni arra, hogy mi ennek a folyamatnak a mechanizmusa, és örülök, hogy ez elindult. Az, hogy ez kielégítő-e - elsősorban hallgatok Pap János képviselőtársamra, aki ennek nagyobb tudora, mint én vagyok, és többet foglalkozott vele. Én a közgazdasági elemeiben vagyok járatos, és talán ha összerakjuk a tudományt, akkor törvény lehet belőle, és egy optimális törvény.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps a Fidesz soraiban.)