Felszólalás adatai

DR. SIMICSKÓ ISTVÁN, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy érdeklődéssel figyeltem Vadai Ágnes képviselőtársamnak a szubjektív élménybeszámolóját, amellyel a honvédelmi bizottság tegnapi ülését jellemezte. Valóban az a feladatom, hogy az ott elhangzottakat, amelyek kisebbségi kritikaként megfogalmazódtak a bizottság ülésén, itt most a Ház elé tárjam.

Én azt hiszem, hogy ott is elmondtuk, és jó, hogyha itt, a szélesebb nyilvánosság előtt is elhangzik az, hogy mi nem vagyunk semmi jónak az elrontói, mi minden jó és nemes dolgot tudunk támogatni. Ha valóban igényli ezt a kormányzat, akkor a honvédelem össznemzeti jellegéből kifolyólag mi minden egyes esetben igyekeztünk és törekedtünk is erre.

Azonban most ezzel a törvényjavaslattal, amely előttünk fekszik, mi is a célja valójában a kormányzatnak? Hallhattunk mindenféle ügyes javaslatot és ügyes gondolatot arra nézve, hogy itt nincs másról szó, mint hogy a jóléti és a szociális kibontakozás és kiteljesedés érvényesülhessen a katonai felsőoktatásban, az ott tanuló hallgatók esetében is. Mert erre eddig, úgy tűnik, hogy nem volt lehetőség, de most, lám-lám, elérkezett a pillanat tíz hónappal a választások előtt, hogy ezt is meg lehessen tenni - ami persze nem gond, tehát lehet ezt folytatni, és ezt örömmel támogatnánk, ha tényleg erről lenne szó.

A bizottsági ülésen azonban mi elmondtuk, hogy ez a törvényjavaslat furcsa módon vagy túl korán, vagy túl későn érkezett a bizottság elé, és így az Országgyűlés elé is, de semmiképpen sem a megfelelő pillanatban, a megfelelő időben - az időzítés rendkívüli módon fontos, tudjuk mindannyian -, megmondom, hogy miért.

Egyrészt azért mondtuk azt, hogy korán, hiszen az Alkotmánybíróság előtt van a felsőoktatási törvény. Nem hiszem, hogy bárki venné magának a bátorságot, hogy megjósolja, hogy az Alkotmánybíróság pontosan hogyan fog ítélkezni ebben a kérdéskörben, elfogadja-e vagy sem. Erre alapozva építeni most, és ezt továbbgöngyölve a katonai felsőoktatási törvényt megváltoztatni és módosítani, nem tartjuk időszerűnek, tehát ilyen szempontból szerencsétlennek tartjuk az időzítését ennek a javaslatnak.

Hogy miért mondjuk azt, hogy későn? Azért későn, mert már szeptember 1-jétől hatályos lenne, érvényes lenne, ezen szabályok alapján folytatnák és kezdhetnék meg a tanulmányaikat a katonai felsőoktatásban a fiatalok, a hallgatók. Semmiképpen sem tartjuk ezt szerencsésnek, mert aggályos az, hogy ha valaki felvételizett a katonai felsőoktatási intézménybe, ezt követően ismerheti meg azt, hogy milyen törvénymódosítások történtek, tehát nem ilyen feltételekkel adta be a jelentkezési lapját, nem ilyen feltételekkel jelentkezett a katonai felsőoktatási intézménybe.

Nem kaptunk egyértelmű választ arra sem a bizottsági üléseken, és nem volt megnyugtató számunkra az, hogy mi lesz a sorsa ezen törvény megváltoztatását követően a jelenleg bent lévő hallgatói állománynak, az első-, a másod- és a harmadéves hallgatóknak. Vannak olyan jelzéseink és vannak olyan megérzéseink is, az elmúlt több mint hároméves tapasztalatból adódóan olyan félelmeink is, mondhatnánk, hogy nem akar mást ez a törvénymódosítás, lehet, hogy egyfajta szociális biztonságot is akar, de az biztos, hogy ezt jóval szűkebb körben igyekszik megtenni, tehát hallgatói elbocsátások réme is előttünk van. Ezt sem szeretnénk, ilyen javaslatot nem tudunk támogatni, amely a hallgatókat, a most ott lévő hallgatókat veszélybe sodorja.

Nem tudjuk azt, és nem kapunk választ arra, hogy tud-e a tárca állást biztosítani ezeknek a hallgatóknak, akik jelen pillanatban bent vannak. Számos olyan probléma és kérdés merült föl bennünk, amely nem volt egyértelmű a kormányzat részéről, nem kaptunk egyértelmű választ a bizottsági ülésen arra, hogy pontosan, valóban, kizárólag a jóléti és a szociális biztonságot, egyfajta biztos jövőképet vázol föl a tisztnek jelentkező fiatalok számára, a tiszti hallgatók számára.

Összességében: a bizottság ülésén - egyetértek azzal, hogy valóban értelmes és színvonalas vitát kell folytatni -, én úgy érzem, hogy a vita megfelelő keretek között zajlott, semmiféle sértés és bántódás nem esett. Én nagyon sajnálom, hogy ebben a kérdéskörben a kormány nem fogadta meg a tanácsunkat, és nem vonta vissza ezt a javaslatot. A megfelelő időben, hogyha az Alkotmánybíróság döntése megszületik, akkor ismételten visszahozhatja a Ház elé, és én bízom benne, hogy akkor az ellenzéki képviselők véleményét is megfogadva nyújtja be ezt a javaslatot.

Úgyhogy én arra szeretném kérni most is a tárca vezetőjét, aki jelen van, hogy vonja vissza ezt a javaslatot, és majd később, amikor az Alkotmánybíróság meghozta a maga döntését e tárgykörben, akkor térjünk vissza erre a javaslatra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Karsai Péter tapsol.)

(9.20)