Felszólalás adatai

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 33. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Göndör István és Spaller Endre jegyző urak lesznek a segítségemre.

Tájékoztatom önöket, hogy a mandátumigazolásra a napirend előtti felszólalások után kerül sor. Kérném addig a képviselőcsoportok vezetőit, hogy a Ház határozatképességét biztosítsák.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon a kormány nevében felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa asszony, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: "A középiskolások közösségi munkájának sikere" címmel. Parancsoljon, államtitkár asszony!

DR. HOFFMANN RÓZSA, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! December 5-e az önkéntesség világnapja. Ez a nap arra irányítja rá a közszereplők és a civil társadalom tagjainak a figyelmét, hogy életünk szerves részévé kell tennünk azt, hogy másokért cselekszünk, hiszen ez adja meg az életünk értelmét.

Arról szeretnék beszélni, beszámolni az Országgyűlésnek, hogy mit tett és mit tesz az oktatásirányítás azért, hogy iskoláinkból olyan fiatalság távozzék, amely tagjainak természetes, belső lelkiismeretből adódó kötelességtudata arra irányítja őket, hogy másokért önkéntesen mindig életük során cselekedjenek.

2011-ben törvénybe iktattuk azt az elvárást, hogy 2016-tól, azaz öt év múlva, innentől számítva három év múlva már csak úgy lehet érettségi vizsgát tenni, hogy előtte ötven óra közösségi munkát végeztek. Meglepően jól fogadta a középiskolás-társadalom, a pedagógusok és a szülők is ezt a kezdeményezést, amelynek a sikerei máris eléggé nyilvánvalóak. Hiszen - mint mondtam - három év választ még el bennünket a határidőtől, nem volt tehát semmi olyan sürgető kényszer, hogy a gyerekek elkezdjék ezt, mégis egy múlt heti adatgyűjtés eredményeképpen arról számolhatok be, hogy a középiskolásoknak már több mint 27 százaléka, összesen 80 400 középiskolás megkezdte vagy be is fejezte a közösségi munkáját. Tekintettel arra, hogy a mostani 12. és 11. évfolyamosoknak ez még nem kötelező, ezért, akik majd tenni fogják, azoknak több mint fele már belekóstolt a közösségi munkába.

Az oktatásért, a köznevelésért felelős államtitkárság és háttérintézménye, az Oktatáskutató Intézet sok módon segíti, hogy a közösségi munkára a megfelelő lehetőségeket a diákok megtalálják. Ezért honlapot működtetünk, társprogramot szerveztünk 2012-ben, nyolc nagy, vidéki városban volt már ezzel kapcsolatos tájékoztatás, és a honlapot naponta több mint háromezren felkeresik, több mint négyszázezer letöltés volt már erről a honlapról. Innen ötleteket, segítséget kapnak mindazok, akik ezt igénylik.

Mi több, a partnerszervezetek is önmaguktól kapcsolódtak be ebbe a hivatalosan még meg sem kezdődött programba, így örömmel számolhatok be arról, hogy Vas megyében Szombathelyen, Baranya megyében külön iroda foglalkozik a közösségi munka szervezésével, amelynek a szervezése, irányítása, kontrollja, tanácsadása majd a de facto április végéig megalakítandó Nemzeti Pedagógus Karnak lesz a tevékenysége.

Azok a fiatalok, akik eddig elvégezték vagy belekóstoltak a közösségi munka szépségeibe, mind-mind arról számolnak be, hogy ők maguk gazdagodtak ezáltal, szívesen csinálták, egy olyan világ tárult fel előttük, amelyet eddig nem ismertek, és a másokért végzett munka örömét ezek a fiatalok átérezték.

Engedjék meg, hogy ennek bizonyítására két rövid idézetet olvassak föl, amelyet nem fiatalok írtak, hanem olyan idős emberek, akiken segíteni tudtak ezek a gyerekek.

"Szinte csak a halál közelsége foglalkoztatta Dezső bácsit. Hiába kérdezgettem, nem tudott semmi olyat felidézni, ami az utóbbi időben kicsit is boldoggá tette volna. Eleinte annyi volt, hogy elmentünk hozzá, kezet fogtunk, meghallgattuk, aztán elköszöntünk tőle. A kézfogásból aztán kézszorítás és puszi lett, majd azt vettem észre, hogy szinte nem akarok hazamenni tőle. Nekem tartást adott a szolgálat, talán egy hivatást is kitűzött." Ez a beszámoló meglehetősen jellemző a fiatalok körében.

Egy idős ember pedig azt mondta: "Én nem is gondoltam, hogy ezek a mai fiatalok ilyesmire is képesek." Igen, képesek. Köszönet illeti őket, tanáraikat, szüleiket, mindazokat, akik hozzásegítették őket ahhoz, hogy megtapasztalják a másokért végzett munka gyönyörűségét, akik önmaguktól elmentek a dunai árvízben segíteni, akik egy-egy idős ember felkarolásában példaértékű munkát végeznek.

A köznevelésért felelős államtitkárság az élenjáró iskolákat az önkéntesség világnapja alkalmából köszönteni fogja.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)

(13.10)

ELNÖK: A képviselőcsoportok számára nyitva álló kétperces hozzászólási időkerettel először az MSZP kíván élni. Hiller István képviselő úrnak megadom a szót.

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszonyok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Államtitkár Asszony! Mi azt az irányt, amelyet önök a köznevelésinek nevezett törvény megalkotásával, majd a megalkotása óta a magyar iskolák világában tesznek, rossznak tartjuk, olyannak, amely nem egy korszerű, modern oktatás-nevelés irányába visz.

Ugyanakkor azt a pontot, amelyről ön most napirend előtt beszélt, hogy történetesen érettségire készülő, érettségi előtt álló magyar fiatalokat, fiatalembereket, fiatal hölgyeket összekapcsolnak a munka világával, helyesnek tartom. Szerintem jó dolog ez. Jó dolog, mert fontos, hogy akik döntő többségében értelmiségi pályára mennek, kerülhetnek, legalábbis minden valószínűség szerint ez a céljuk, ha érettségit gondolnak szerezni, és utána döntő többségük felsőoktatási intézménybe igyekszik, akár karitatív alapú, akár más, a közösséget vagy éppenséggel egy kis helyi közösséget szolgáló munkában részt vesznek, ez szolgálja a közösséget, de előreviszi azt a fiatalt is, aki ezt a munkát végzi. Nem kell elválasztani az értelmiségi létet a munka világától; ha ezt összekapcsolják, akkor ez egy jó dolog.

Nyilván lehetne arra hivatkozni, hogy ennyi idő alatt mennyien csatlakoztak, nyilván lehetne olyan példákat is mondani, amelyek ellenkező előjelűek, mint az, amit az államtitkár asszony idézett, de ebben az esetben én ezt most feleslegesnek tartom. Csinálják jól ezt a programot, és akkor mindenkinek az épülésére fog szolgálni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Most a Fidesz képviselője, Talabér Márta képviselő asszony következik.

Parancsoljon!

TALABÉR MÁRTA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ahogy az államtitkár asszony is elmondta, ez valóban egy sikeres kezdeményezése az államtitkárságnak, hiszen azokból a számokból, amelyeket ő ismertetett, ez egyértelműen kiderül.

Én egy helyi példát szeretnék hozni Várpalotáról, a várpalotai Thuri György Gimnáziumból, ahol a jelenlegi 9 osztály közül 5 osztály tanulóit érinti az iskolai közösségi szolgálat, mindösszesen 142 főt. Azonban nemcsak ez a 142 fő vesz részt ebben, mert olyan fiatalok is csatlakoztak a programhoz, akiknek ez nem lenne szükséges az érettségihez, illetve nem járnak ezekbe az osztályokba. Azt gondolom, hogy ez egyértelműen azt mutatja, hogy maga a kezdeményezés sikerre talált. Tartottak tőle az elején a pedagógusok is, és egy kicsit a diákok is, hogy milyen is lesz ez, azonban minden várakozást felülmúlóan jól működik a program.

Egy kérdőíven próbálták felmérni a diákok hozzáállását az önkéntességhez. A válaszadók közül 25-en helyeslik, 24-en támogatják, 10 esetben eltűrik és 6 esetben ellenzik az önkéntes munkát. Ez azt jelenti, hogy a válaszadóknak mintegy 70 százaléka mellette van az önkéntességnek.

Arról, hogy miért tartják fontosnak a fiatalok az önkéntes tevékenységet: 3-an fogalmaztak úgy, hogy nem tartják fontosnak, ez összesen 7 százalék; azt, hogy jó érzés másoknak segíteni, 32-en válaszolták, ez 49 százalék; azt, hogy megbecsülik, amit csinálok, 15-en mondták, ez 23 százalék; és azt is 15-en mondták, 23 százaléknyian, hogy érdekes időtöltés. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy a program sikeres, és kívánom, hogy ez így folytatódjon, és ez talán egy jobb világot fog eredményezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mindannyiunk számára.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Most a Jobbik frakciójából Dúró Dóra képviselő asszonynak adom meg a szót. Parancsoljon!

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! A Jobbik a kezdetektől fogva támogatta ezt az elképzelést, hogy a közösségi szolgálatot lehetővé tegyük minden középiskolás diák számára, és ez egy olyan intézkedése volt az államtitkárságnak, amely, úgy tűnik, a megvalósításban is sikeresnek mondható.

Az alapvetésből ki kell emelnem - azok mellett, amiket az államtitkár asszony is elmondott - azt, hogy egy értelmes elfoglaltságot ad a fiataloknak, és olyan készségek, képességek fejlődnek bennük, amelyeket iskolapadban ülve nagyon nehéz átadni. Olyan tapasztalatokat tudnak szerezni a közösségi szolgálat ideje alatt, amelyeket az iskola falain belül a pedagógusok nagyon nehezen tudnának átadni, és élményeket szereznek, amelyek sok esetben életre szólóak lesznek számukra, és akár a pályaválasztásukat is meghatározzák. El kell azonban mondanom, hogy az önkéntességhez kötni nem tartom szerencsésnek ezt a programot, hiszen végül kötelezőként valósult meg, de ez nem probléma, nem bírálatként mondom, egyáltalán nem tartom gondnak, hogy ez végül kötelezően bevezetésre került a középiskolások között.

Azt még felvetném az államtitkár asszonynak, hogy elgondolkodhatnának azon, hogy azoknak a diákoknak, akik folytatják ezt a tevékenységüket a kötelező időtartamot követően is, vagy pedig kimagasló eredményeket tudnak elérni ez alatt az idő alatt, valamilyen motivációt, további segítséget nyújtsanak, akár sportolási lehetőségeket kedvezményesen vehetnének igénybe, vagy hasonló más kedvezményeket juttathatnánk nekik, illetve azoknak az iskoláknak, amelyek kimagaslóan tudják megvalósítani ezeket a programunkat.

Úgyhogy elismerésünket kell kifejeznünk, és a diákoknak is köszönetet mondunk ezért az elvégzett munkáért.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

(13.20)

ELNÖK: Most Osztolykán Ágnes LMP-s képviselő asszony következik. Megadom a szót.

OSZTOLYKÁN ÁGNES (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Hadd gratuláljak, amit én nagyon ritkán tettem meg az elmúlt években az oktatásirányítást illetően. Tudja, biztosan emlékszik, hogy én a kötelezővé tétellel nem értettem egyet, de így, hogy van egy érzékenyítési időszak az iskolák, a diákok számára, így bízom benne, hogy a kötelezőség is meg fogja hozni azt az elvárást, amit támaszt a rendszer ezzel a dologgal szemben.

Egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmét. Az, hogy valaki közösségi munkát végez, az, hogy valaki szolgálja a közösségét, az egy életstílussá tud válni, és azt gondolom, hogy ezeket a fiatalokat nemcsak a középiskolákban, hanem már az általános iskola színterén is el kell kezdeni érzékennyé tenni arra, hogy vannak gyerekek, akik nem velük hasonló életmódban, nem velük hasonló körülmények között élnek és tudnak élni. Azt gondolom, hogy az esélyegyenlőség megteremtésének ez is egy nagyon fontos színtere, hogy megmutatjuk a gyerekeinknek, hogy nem minden rózsaszín, és nem minden gyerek úgy él, ahogyan a másik.

Ehhez viszont közösségi terekre lenne szükség, és azt gondolom, hogy a sportolás és az iskolán belüli munka, az iskolaidőn túli, de bent töltött munka még nagyon sokban szolgálhatná ezt a tevékenységet, és azt gondolom, hogy nagyon oda kell figyelni még a vidéki létre, hiszen biztosan ön is tudja, hogy vidéken a közösségi szolgálat és a közösségi terek még inkább hiányoznak a fiatal gyermekek életéből.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és még egyszer elismerésemet fejezem ki. (Taps.)

ELNÖK: Végezetül Harrach Péter frakcióvezető úrnak adom meg a szót.

HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyetlen halvány kifogást hallottunk, a kötelező jellegre vonatkozóan. Azt gondolom, hogy amikor a gyerekek neveléséről van szó, akkor általánosan elfogadott társadalmi normákra való nevelésről is szó van, ez pedig egy elmagányosodó társadalomban az önzéssel szemben, a másokért vállalt felelősséggel együtt gyakorlatilag egy közösségépítési eszközként jelenik meg, és ezért is fontos.

Feltehetjük a kérdést, hogy vajon kik a nyertesei ennek a pozitív intézkedésnek. Az ápoltak, a gondozottak, általában a rászorulók mindenképpen, hiszen a szociális tevékenységet hivatásszerűen végzők túlterheltsége miatt szükség van az önkéntesekre. Rögtön hozzátenném, hogy az önkéntesség ebben az esetben természetesen nem a döntés szabadságát jelenti, hanem a munkának és a beágyazottságnak a természetes voltát, tehát nem a professzionális, hanem az önkéntes munkát. De nyertese ennek az intézkedésnek maga az intézmény is, amelyben a gondozott, ápolt ellátást kap, hiszen ebben az intézményben könnyítik meg az önkéntesek a hivatásosok munkáját.

Végül is az össztársadalom leginkább nyertese ennek, hiszen egy olyan elvet érvényesít, amely a szolidaritás megvalósítását szolgálja, ez pedig a társadalmat összetartó egyik legfontosabb elv. A leginkább azonban maguk az önkéntesek a nyertesei ennek, hiszen az ő személyiségük alakul, fejlődik úgy, hogy a másokért vállalt felelősség beépül az életükbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Felszólalások:   1   1-12   13-18      Ülésnap adatai