Felszólalás adatai

Tájékoztatom önöket, hogy a vita megkezdése során ma délelőtt az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a vita folytatásában utolsó napirendi pont keretében lesz lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben.

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a mai napon Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítását tárgyalja. A most beterjesztett módosítás oka nem az, hogy a kormánypártok korábbi alkotmányos elképzeléseiken változtattak volna, hanem hogy az Alkotmánybíróság 2012 decemberében az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek egy részét megsemmisítette, és az Országgyűlés számára feladatot adott.

Az Alkotmánybíróság által meghozott, talán minden korábbinál aktivistább határozat indokolása világosan rögzíti, hogy az Alkotmánybíróság az alkotmányozó szándéka ellenére sem fogadja el, hogy az alaptörvény szövegén kívül bármely dokumentumban alkotmányos szabályok legyenek. Az Alkotmánybíróság véleménye szerint az egységes alaptörvény csak egy alkotmányt jelenthet, ezért a testület indokolása szerint az Országgyűlésnek egybeszerkesztési kötelezettsége áll fenn annak érdekében, hogy az átmeneti rendelkezésekben rögzített szabályok is az alaptörvényben kaphassanak helyet.

Szó szerint idézek az Alkotmánybíróság említett 45/2012. határozatából: "Alkotmányos követelmény, hogy az alaptörvény módosítására és kiegészítésére kizárólag az alaptörvény S) cikke alapján kerülhet sor. Az alaptörvény normaszövegét kiegészítő vagy azt módosító rendelkezéseknek be kell épülniük az alaptörvény normaszövegébe ("beépülési parancs"). A beépítési parancs mint alkotmányos követelmény levezethető az alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből, a jogállamiság követelményéből, továbbá az alaptörvény S) cikkéből és az alaptörvény posztambulumából.

Az Alkotmánybíróság döntését követően az alkotmányozó feladata és felelőssége a részleges megsemmisítés utáni helyzet tisztázása. Az Országgyűlés köteles egyértelmű és világos jogi helyzetet teremteni.

Az Országgyűlésnek felül kell vizsgálnia a megsemmisített, nem átmeneti rendelkezések szabályozási tárgyait, dönteni kell arról, hogy ezek közül melyek újraszabályozására van szükség és milyen jogforrási szinten. Arról, hogy az újraszabályozandó rendelkezések közül mely rendelkezéseket kell az alaptörvényben elhelyezni, és melyeket kell törvényi szinten újraszabályozni, szintén az Országgyűlésnek kell határoznia. Az alaptörvénybe tartozó és újraszabályozandó tárgyak kizárólag az alaptörvény S) cikke szerinti eljárásban alkothatók meg, és be kell hogy épüljenek az alaptörvény normaszövegébe."

Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság mindannyiunk számára kellően világosan fogalmazta meg ítéletét.

Szeretném világossá tenni, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisítésének indoka tehát közjogi érvénytelenség volt, azaz az Alkotmánybíróság nem tartalmi kritikát mondott az átmeneti rendelkezésekben foglalt szabályozásról, hanem formailag tartotta elfogadhatatlannak, hogy két különálló jogszabályszövegben szerepeljenek alkotmányos szintű rendelkezések.

(8.50)

Az egyetlen kivétel, ahol az Alkotmánybíróság tartalmilag is az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélt egy, az átmeneti rendelkezések között is szereplő szabályozást, a regisztráció intézménye volt. E tartalmi kritikát az Alkotmánybíróság nem az átmeneti rendelkezések, hanem a választási eljárási törvény egyes rendelkezéseinek megsemmisítésekor fogalmazta meg, kimondva, hogy a regisztrációt a választójog szükségtelen és aránytalan korlátozásának tekinti.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-KDNP-frakciószövetség, amely egy demokratikus választáson szerzett jogszerű felhatalmazás folytán rendelkezik alkotmányozó többséggel az Országgyűlésben, az Alkotmánybíróság mindkét döntését tiszteletben tartja, és az e határozatokban foglaltaknak eleget tesz. Ezért van az Országgyűlés mai napirendjén az alaptörvény negyedik módosítása, amely tartalmilag kisebb változtatásokkal és néhány fontos új rendelkezéssel az alaptörvény részévé teszi az átmeneti rendelkezéseket, és ezért nem található e rendelkezések között a választói feliratkozás, a regisztráció külön határozatban, egyedüliként tartalmilag is alkotmányellenesnek minősített szabályozása. Így azt a vitát, amelyet az átmeneti rendelkezések elfogadásakor egyszer már lefolytattunk, nem szükséges megismételni. A politikai álláspontok nagy valószínűséggel nem változtak meg, az Alkotmánybíróság döntése viszont világos iránymutatást ad az elhangzottak szerint az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom számára. Ezért a benyújtott módosítás azon rendelkezéseit szeretném részletesebben megindokolni, amelyek nem voltak vagy nem ebben a formában voltak a korábban elfogadott átmeneti rendelkezések részei.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat első cikke kiegészíti az alaptörvény házasság és család védelmét deklaráló L) cikkét, egyértelművé téve, hogy a családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy helyes volt az alaptörvény elfogadása során alkotmányos szinten rögzíteni az Alkotmánybíróság azon korábbi határozatát, amely szerint házasság kizárólag egy férfi és egy nő között jöhet létre. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a gyakorlatban nem jelent változást, az Alkotmánybíróság a korábbi alkotmány alapján is erre az egyértelmű következtetésre jutott. E szabályozás összhangban áll a múlt héten elfogadott polgári törvénykönyv rendelkezéseivel, amelyek szintén kiemelt védelemben részesítik a családot, és családnak minősítenek minden olyan kapcsolatot, amelyből gyermek származik, de a korábbinál több jogot biztosítanak az élettársi kapcsolatban élőknek, és nem érintik a regisztrált élettársi kapcsolatnak a szocialista kormány alatt külön törvényben elfogadott szabályait. Ez az alkotmányos rendelkezés tehát az új polgári törvénykönyvvel összhangban senkitől nem vesz el semmit, mégis kiemelt védelmet biztosít a gyermekek és a családok számára.

A 2. cikkben szereplő alaptörvény-módosítás az alkotmány elfogadásának, illetve módosításának szabályait tartalmazza. Nem érinti semmilyen formában az Alkotmánybíróság jelenlegi hatáskörét, mivel mindenben megfelel annak a gyakorlatnak, amelyet az Alkotmánybíróság Sólyom László elnöksége alatt teljes egyhangúsággal kialakított és amelyet változatlan formában azóta is fenntart. E rendelkezés tehát az Alkotmánybíróság által saját maga részére megállapított hatáskör alkotmányban való rögzítése. A félremagyarázások elkerülése végett szeretnék az Alkotmánybíróság korábbi határozataiból idézni: "Az Alkotmánybíróság nem semmisítheti meg az alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ha valamely rendelkezést az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata az alkotmány előírásai közé iktatott, az az alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani."

Más határozatában az Alkotmánybíróság konkrétan foglalkozott az alkotmány módosítása terén fennálló hatáskörével is. Ezt szintén idézem: "Alkotmánymódosítás esetén az alkotmányt módosító törvény hatálybalépéséről rendelkező norma ugyan nem lesz az alkotmány szövegének része, de az olyan, az alkotmány normatartalmának módosításához elengedhetetlenül szükséges rendelkezés, mely nélkül maga az alkotmánymódosítás nem történhet meg. Az alkotmánymódosítást azonnal hatályba léptető rendelkezés és az alkotmánymódosítás eredményeként az alkotmány normaszövegévé váló rendelkezések között fennálló szoros összefüggés miatt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja a hatályba léptető rendelkezés alkotmányosságát, mert ez azt is jelentené, hogy az alkotmányvédelemre intézményesített Alkotmánybíróság alkotmányos jogkörét túllépve az alkotmányozó hatalom jogkörét venné át. A felülvizsgálat során az alkotmány rendelkezéseit nem csupán értelmezné, hanem szükségszerűen minősítené is." Újabb idézet: "Az alkotmány alkotmányossági vizsgálata fogalmilag kizárt, ebből következően az alkotmányon belüli vélt vagy valós ellentmondás feloldására az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre."

Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény-módosítás 3. cikke a kommunista diktatúra elítéléséről szól, továbbá rögzíti a diktatúra vezetőinek biztosított juttatások csökkentésének lehetőségét. Egyértelművé teszi, hogy a kommunizmus alatt elkövetett legsúlyosabb bűncselekmények elévülésének kezdete e cselekmények jogállami üldözhetőségének kezdő időpontja. A kormánypárti frakciók véleménye ebben a kérdésben egyértelmű és megmásíthatatlan. Aki totalitárius diktatúrák között tesz különbséget, az emberek méltósága között különböztet, mi pedig azt valljuk, hogy minden egyes ember méltósága sérthetetlen és egyenlő, ezért sem a kommunizmus, sem a nemzeti szocializmus legsúlyosabb bűnei nem évülhetnek el. A diktatúrára való emlékezés és a diktatúra feltárása az állam feladata. Bármelyik hiánya az állam mulasztása, ezért fel sem merülhet, hogy a kommunista állampárt, illetve az annak közvetlen befolyása alatt álló szervezetek iratai ne állami tulajdonban legyenek.

E kérdésben azt is szeretném egyértelművé tenni, hogy a kormánypárti frakciók úgy foglaltak állást, hogy az alaptörvény törzsszövegében a Magyar Szocialista Pártról még akkor sem szükséges említést tenni, ha nem vitásan a diktatúra állampártjának jogutódjáról beszélünk. Erre az álláspontra azért jutott a frakció, mert egy rendszerváltozás óta három választást nyert párt esetén az általuk vitt kormányzás minőségétől és a korábbi szocialista pártvezetők és miniszterelnökök diktatúrában játszott nem jelentéktelen szerepétől függetlenül az alkotmányos szintű nevesített megbélyegzést indokolatlannak tartjuk. Hogy az MSZP ezt természetesnek és nem nagyvonalúságnak tekinti, az különösen érdekes annak fényében, hogy milyen küzdelmet folytatnak a korábbi alkotmány alapján meghozott alkotmánybírósági határozatok konkrét hivatkozhatóságáért.

E harci kedv csillapítása érdekében szeretném idézni az Alkotmánybíróság 1154/B/1990. határozatát, amely szerint az MSZP az MSZMP jogutódságát az elfogadott alapszabály szerint vállalta. Az MSZP alakuló kongresszusán elfogadott alapszabály 47. §-a a második kongresszuson megállapított alapszabály 49. §-a szerint a párt Magyar Szocialista Pártként való újjáalakulásával fenntartja jogi személyiségének folytonosságát. A jogutódlás vállalásával pedig az következik - írja az Alkotmánybíróság -, hogy a jogutód viselni tartozik a vagyon tekintetében is az ebből származó előnyös és hátrányos következményeket. A párt tagjai, a párttagság önkéntes vállalása és az alapszabály alapján viselik az MSZP általános és a jogutódlással kapcsolatos megítélését is. Eddig az Alkotmánybíróság ítélete.

A javaslat 5. cikke garantálja, hogy valamennyi országos támogatottsággal rendelkező párt az országgyűlési képviselő-választás, illetve az európai képviselő-választás előtti kampányban azonos feltételekkel jelenhessen meg a közszolgálati médiumokban. A módosítás egyben azt is rögzíti, hogy sarkalatos törvény más politikai hirdetések közzétételét korlátozhatja. Az Alkotmánybíróság a korábbi választási eljárási törvényben szereplő szabályozást alkotmányellenesnek találta, ugyanakkor azt is egyértelművé tette, hogy "a kiegyensúlyozott tájékoztatás megvalósulása érdekében a törvényhozó korlátokat, feltételeket állíthat a politikai hirdetés közzétételére vonatkozóan".

Az 5. cikk (2) bekezdése a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos új szabályozást tartalmaz. A magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának megsértése esetén e módosítás az új polgári törvénykönyv szabályaival összhangban lehetőséget teremt arra, hogy az adott közösséghez tartozó személyek emberi méltóságuk megsértése miatt igényeiket bíróság előtt érvényesíthessék. Ennél a pontnál szeretném hangsúlyozni, hogy frakcióálláspontot képviselek, mivel azok a sajnálatos és tűrhetetlen jelenségek, amelyeket a javaslat helyesen ismer fel, nem biztos, hogy jogi megoldásokkal kezelhetőek, véleményem szerint a demokratikus politikai közösség egységes és az egymással szemben megfogalmazott vádakat mellőző fellépése a jogi szabályozásnál hatékonyabb megoldás.

Sajnos, a parlamenti patkó bal oldalán helyet foglaló ellenzék pártjai a gyűlöletkeltő megnyilvánulások mértékének felnagyításában és külföldön való kommunikációjában az ilyen megnyilatkozások ellen következetesen fellépő kormánnyal szembeni olcsó politikai haszonszerzés lehetőségét látják, ezért az egységes fellépés feltételei ma korlátozottak. Nehéz tudomásul vennünk, hogy ma egyesek politikai hivatásuk lényegének tekintik Magyarország külföldön történő lejáratását, és ennek keretében a valóban létező, káros és elfogadhatatlan megnyilatkozások mértékét felnagyítják, és úgy tesznek, mintha a jelenségek bármivel is erősebbek lennének Magyarországon, mint Európa más államaiban.

(9.00)

Ebben a helyzetben a törvényhozásnak, sőt az alkotmányozó hatalomnak is meg kell találnia a megfelelő választ, és a kormánypárti frakciók többségi álláspontja mind a polgári törvénykönyv, mind az alaptörvény-módosítás vitája során az volt, illetve ma is az, hogy a gyűlöletkeltő megnyilvánulások megelőzésére hatékony eszköz lehet, ha a megsértett közösség tagja bírósági előtti igényérvényesítésre válik jogosulttá.

Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító javaslat 7. cikke felhatalmazást ad arra, hogy törvény az állam által finanszírozott felsőoktatási tanulmányok esetén a diploma megszerzését követő meghatározott időre magyarországi foglalkoztatást írjon elő. Az e területen is elhangzott tényszerűen valótlan állításokkal kapcsolatosan szeretnénk világossá tenni, hogy az Alkotmánybíróságnak e szabállyal szemben semmilyen tartalmi kifogása nem volt, kizárólag a rendeletben való szabályozás miatt állapított meg alkotmányellenességet. A testület azt írta elő, hogy a hallgatói szerződéseket magasabb szintű jogi normának kell szabályozni. Az alkotmány ilyen.

A kormánypárti frakciók álláspontja egyértelmű: társadalmi szolidaritásról nem lehet beszélni akkor, ha a közpénzből fizetett felsőoktatásban ingyenesen részt vevő hallgatók a diploma megszerzését követően elhagyják az országot anélkül, hogy valaha visszatérnének, és e szabály közéletben elterjedt minősítése is teljes egészében helytelen, mert sem rögről nincs szó, hiszen a hallgatóknak a saját hazájukban kell a diploma megszerzését követő időszak egy részét tölteniük, sem kötésről, mert az, hogy az egyetem befejezése utáni húsz évből bármikor tíz évet itthon kell dolgozniuk, még a huzamosabb idejű külföldi munkavállalás lehetőségét sem zárja ki. A kormánypártok a véleménykülönbségek tárgyalásokon való feloldásának hívei akkor is, ha tudjuk, hogy a társadalom döntő többsége párthovatartozásra való tekintet nélkül a kormánnyal ért egyet a hallgatói szerződések szükségességével kapcsolatosan, és akkor is, ha egy törpe kisebbség agresszív és több esetben jogellenes fellépése hazai elismertség hiányában külföldi támogatásra támaszkodik.

A módosítás 8. cikkének (2) bekezdése államcélként írja elő, hogy az állam és a helyi önkormányzat valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítsanak, míg a (3) bekezdés az Országgyűlést, illetve a helyi önkormányzatot feljogosítja arra, hogy a "közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást". Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy különösen Budapesten és egyes vidéki városokban a hajléktalanhelyzet megoldatlansága milyen áldatlan állapotokat eredményezett. A korábbi helyzet nem csupán a társadalom többsége számára volt sérelmes, hanem a hajléktalanok számára is, hiszen a tilalom bevezetése előtt 2006 és 2010 között 131 hajléktalan ember fagyott meg Budapest utcáin a Fővárosi Önkormányzat szociális osztályának adatai szerint. Ehhez képest a tilalom bevezetését követő évben összesen egy ember vesztette életét hasonló okokból. Így az e szabályozással szemben érvelők hiába tetszelegnek a hajléktalanok védelmezőinek szerepében, valójában egy, mind a többségi társadalomnak, mind a hajléktalanoknak sérelmes szabályozás helyreállítása mellett állnak ki. A tilalom bevezetésével az állam nem csupán a közrend, a közbiztonság és a közegészség védelmében lép fel a társadalom többségének oldalán, hanem a hajléktalanokkal szemben is fennálló életvédelmi kötelezettségének tesz eleget.

Ugyan nem értettünk és ma sem értünk egyet az Alkotmánybíróság e tárgyban meghozott döntésével, mégsem hagytuk figyelmen kívül a testület által megfogalmazottakat. Az Alkotmánybíróság legfőbb kritikája szerint "sem a szabálysértési törvény szabályozása, sem annak indokolása alapján nem állapítható meg az az ok, az a védeni kívánt érdek, ami indokul szolgál arra, hogy az alaptörvény 19. cikkében szabályozott állami feladatvállalás alapján a szociális ellátás körébe vont élethelyzetet a törvényhozó társadalomra veszélyes kriminális magatartássá nyilvánítsa". Az Alkotmánybíróság azonban azt is rögzíti, hogy "a közrend védelme lehet olyan alkotmányos érdek, amelynek érdekében a jogalkotó szabálysértési szankció alkalmazását írja elő". Az Alkotmánybíróság döntése szerint az önkormányzati rendelet megalkotására adott korlátok nélküli biankó felhatalmazás tette alkotmányellenessé a korábbi szabályozást, ezért az alaptörvény-módosítás e kritériumoknak is eleget téve rögzíti, hogy az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenessé nyilvánítására csak a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében kerülhet sor, ráadásul ilyen tilalom elrendelésére nem korlátozás nélkül, csupán a közterület meghatározott részére vonatkozóan van lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! A módosítás 10. cikke új rendelkezést tartalmaz, amely az Országgyűlés elnöke számára a Ház működésének biztosítása és méltóságának megőrzése érdekében rendészeti és fegyelmi jogkört biztosít. Tekintettel arra, hogy e rendelkezések részletes szabályait tavaly decemberben a Jobbik kivételével valamennyi frakció támogatta, ezért merjük remélni, hogy legalább e tekintetben az egyetértés ma is fennáll. A javaslat rögzíti azt is, hogy az Országgyűlési Őrség a házelnök irányítása alatt gondoskodik az Országgyűlés biztonságáról. Arra biztatom ellenzéki képviselőtársaimat, hogy a házelnökhöz való, egyébként helytelen viszonyulásuk ne határozza meg az Országgyűlési Őrségről alkotott véleményüket. A Magyarországgal kapcsolatos külföldi botránykeltés lehetősége esetén oly kifinomult alkotmányos érzékkel dicsekvő ellenzéki képviselőknek nem lehet nehéz belátni, hogy garanciális alkotmányos szabály, hogy az Országgyűlés biztonságáról nem annak a kormánynak kell gondoskodnia, amelynek ellenőrzésére az Országgyűlés hivatott. Ezért van az, hogy a világ demokráciáinak nagy többségében a törvényhozás épületében a rendfenntartó hatalom kizárólag a törvényhozás elnökét illeti meg.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat 12. cikke az alkotmány szintjén szélesíti az utólagos normakontrollra jogosultak körét. Ezenkívül bírói kezdeményezésre indult, ma is soron kívüli eljárásnak minősülő utólagos normakontrollnak 30 napon belüli elbírálását írja elő az Alkotmánybíróság számára. Itt szeretném jelezni, hogy a kormánypárti frakciók tiszteletben tartják az Alkotmánybíróság döntéseit, de a jogbiztonság szempontjából is nélkülözhetetlen, hogy a rendes bíróságok által kezdeményezett alkotmánybírósági vizsgálat ne tarthasson évekig, mivel a rendes bíróságnak e megkeresést követően az Alkotmánybíróság döntéséig a saját eljárását fel kell függesztenie. Ezért ma az igazát bírói úton érvényesíteni kívánó feleknek sokszor éveken át áll a rendes bíróság előtti eljárása, mert az alkalmazandó jogszabály alkotmányosságáról való alkotmánybírósági döntésig nincs mód ezen eljárás folytatására.

A 12. cikk (4) bekezdése a jogszabályt felülvizsgálni nem kért rendelkezésének megsemmisítését abban az esetben teszi lehetővé az Alkotmánybíróság számára, ha az a felülvizsgálni kért rendelkezéssel szoros tartalmi összefüggésben áll. Ez a szabály kevesebbet kíván meg a megsemmisítés előfeltételeként, mint ami az Alkotmánybírósággal való szoros konzultáció mellett elkészült, és egyébként a testület évtizedes gyakorlatát kodifikáló Alkotmánybíróságról szóló törvény előír. Szó szerint idézem az alkotmánybírósági törvény 52. § (3) bekezdését: "Az Alkotmánybíróság a jogszabálynak az indítványban megjelölt rendelkezésével szoros tartalmi összefüggésben álló más rendelkezését is vizsgálhatja és megsemmisítheti, ha ennek elmaradása a jogbiztonságot sértené." Míg tehát az alkotmánybírósági törvény nem csupán a támadott és a felülvizsgált rendelkezés közötti szoros tartalmi összefüggést kívánja meg, hanem a jogbiztonság sérelmét is, addig a most tárgyalt módosítás csupán az előbbit írja elő. Tehát ugyan a benyújtott javaslat módosításai véleményem szerint az Alkotmánybíróság hatáskörét nem érintik, ha azonban e szabályozást mégis feltétlenül hatásköri kérdésként akarjuk értelmezni, akkor ez csak azok számára nem minősül hatáskörbővítésnek, akik nem beszélik a magyar nyelvet, vagy beszélik ugyan, de alapvető szövegértési nehézségekkel küzdenek.

A módosítás 19. cikke rögzíti, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt meghozott alkotmánybírósági határozat és annak indokolása az alaptörvény értelmezése során nem vehető figyelembe. Mivel az autentikus jogértelmezés, a törvényhozó szándéka egyértelműen az indokolásból derül ki, ezért engedjék meg, hogy szó szerint idézzem a 19. cikkhez fűzött előterjesztői indokolást. "E rendelkezéssel az Országgyűlés mint alkotmányozó hatalom egyértelművé teszi, hogy az Alkotmánybíróság nincs kötve a korábbi alkotmány alapján meghozott határozataihoz." Ez természetesen nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a testület az alaptörvény egyes rendelkezéseinek értelmezésekor a korábbival megegyező következtetésre jusson, ahogy azt a lehetőséget is biztosítja, hogy az alaptörvény egészének kontextusában a korábbi döntésekkel ellentétes megállapításokat tegyen. A rendelkezés tehát nem korlátozza, hanem éppen ellenkezőleg, kiszélesíti az Alkotmánybíróság szabadságát az alaptörvény értelmezése tekintetében.

(9.10)

Ha e szándék egyértelművé tételéhez a benyújtott tervezet módosítása szükséges, úgy a kormánypártok az ilyen irányú módosító javaslatot támogatni fogják. Mindenesetre szeretném rögzíteni, az Alkotmánybíróság az elmúlt több mint két évtizedes tevékenységével, amely ugyan természeténél fogva jogtudományi viták tárgya, nem vitásan, és különösen a szabadságjogokkal kapcsolatosan értékes dogmatikát alkotott, ezért semmi akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság e rendelkezéseket ezt követően is a korábbi gyakorlat szerint bírálja el, már csak azért is, mert az Alkotmánybíróság határozatainak rendelkező része az elutasítással vagy a megsemmisítéssel a jogrendszer részévé vált, az Alkotmánybíróság a saját korábbi indokolásától pedig eddig is bármikor szabadon eltérhetett.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében tehát egyértelmű, hogy az Országgyűlés a napirenden lévő javaslat elfogadásával alkotmányozó hatalomként eleget tesz az Alkotmánybíróság átmeneti rendelkezések megsemmisítésekor hozott döntésének, valamint kiemelkedő fontosságú társadalmi kérdésekre adunk - az évek óta ismert kormányzati szándékokkal összhangban - a társadalom többségének támogatását élvező válaszokat.

Magyarországon az alkotmányozó hatalom kizárólag az Országgyűlést illeti meg, a parlament feladata és felelőssége, hogy a mindenki számára kötelező mércét jelentő alkotmányos szabályokat megalkossuk. A mérce betartása és betartatása valamennyi hatalmi ág és közjogi intézmény közös feladata, de meghatározása alkotmányos hagyományainkkal és nemzetközi jogi kötelezettségeinkkel összhangban az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik.

A kormánypárti frakciók annak ellenére bíznak az érdemi parlamenti vitában, hogy az elmúlt két és fél évben kénytelenek voltunk megszokni, hogy valódi viták helyett egy önkormányzati rendelet módosításától az alaptörvény elfogadásáig a baloldali ellenzék valamennyi esetben a diktatúráról, a demokrácia lábbal tiprásáról, fasiszta veszélyről és egyéb képtelenségekről beszél itthon és szerte a nagyvilágban. Ugyan elegünk van már e magatartásból, és szerintünk a választópolgárok többségének is elege van ebből, de természetesen a szólásszabadság jogával élve mindenki azt mond, amit akar. (Dr. Harangozó Tamás: Köszönöm szépen. - Dr. Bárándy Gergely közbeszól. - Dr. Harangozó Tamás: Megtisztelsz!) Mi csupán azt tanácsoljuk az e vitákat figyelemmel kísérő közvélemény számára, hogy mindenki legyen tisztában azzal, hogy az olyan kijelentések, mint a demokrácia lábbal tiprása vagy a jogállam vége, a parlament baloldalán ülő képviselők szótárában csupán annyit jelent, hogy valamely jogszabályi rendelkezéssel nem tudnak maradéktalanul azonosulni.

Önök előtt áll a lehetőség, hogy a most következő vitában bizonyítsák ennek ellenkezőjét. Ehhez kívánok sok sikert a kormánypárti frakciók nevében és mindannyiunk érdekében.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nevében Répássy Róbert államtitkár úr kíván felszólalni. Öné a szó, államtitkár úr, 15 perces időkeretben.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány egyetért az előterjesztett alkotmánymódosítással. Ennek bizonyítéka, hogy a kormány országgyűlési képviselő tagjai maguk is előterjesztői a javaslatnak, így a tartalmi álláspontban csatlakozunk az előterjesztők véleményét tolmácsoló Gulyás Gergely képviselő úrhoz.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Vas Imre képviselő úrnak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának.

DR. VAS IMRE, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság 2013. február 12-én megtartott ülésén megtárgyalta a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló T/9929. számú törvényjavaslatot, s azt 21 igen szavazattal, 2 nem ellenében, tartózkodás nélkül tárgysorozatba vette; 18 igen szavazattal, 5 nem ellenében, tartózkodás nélkül pedig általános vitára alkalmasnak találta.

A szavazáshoz némi magyarázatot, hogy a kormánypárti képviselők természetesen úgy is, mint előterjesztők támogatták mind a tárgysorozatba-vételt, mind az általános vitára való alkalmasságot; az MSZP jelen lévő képviselője sem a tárgysorozatba-vételt, sem az általános vitára való alkalmasságot nem támogatta, míg a Jobbik képviselői a tárgysorozatba-vételt támogatták, de az általános vitára való alkalmasságot nem.

A többségbe került képviselők közül Rubovszky György, Gulyás Gergely és jómagam szóltunk hozzá. Összességében a 45/2012. alkotmánybírósági határozatot elemeztük, amelyből például Rubovszky képviselőtársam Bihari alkotmánybíró véleményét emelte ki, aki szerint helyes megoldás az, ha az átmeneti rendelkezések az alaptörvény törzsszövegébe kerülnek. Gulyás képviselőtársam véleménye szerint pedig az átmeneti rendelkezéseket össze kell szerkeszteni az alaptörvény szövegével.

Rubovszky képviselőtársam hosszasan foglalkozott azzal a rendelkezéssel, amely szerint az Alkotmánybíróság nem hivatkozhat abban a tekintetben korábbi döntésére, hogy ezt már egyszer eldöntöttük. Ő is azt emelte ki, mint amit korábban Gulyás képviselőtársam mondott, hogy ez egyrészt nem jelenti azt, hogy ne juthatnának ugyanarra a következtetésre, mint egyébként a korábbi alkotmány szövege alapján egy-egy adott kérdésben, másrészt pedig, hogy megteremti a szabadságot annak tekintetében, hogy felülvizsgálhatja a korábbi döntéseit az Alkotmánybíróság.

Mindezek alapján a bizottság többsége úgy döntött, hogy tárgysorozatba veszi, illetve általános vitára alkalmasnak találja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak, aki a bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, a múlt keddi alkotmányügyi bizottsági ülésen tárgyaltuk meg az alaptörvény negyedik módosítását, és az elhangzottak szerint a többség mind a tárgysorozatba-vételt, mind pedig az általános vitára való alkalmasságot támogatta.

Ellenzéki oldalról az MSZP és a Jobbik fogalmazott meg kritikus álláspontokat, illetve bizonyos tekintetben helyeslő álláspontot. Az MSZP részéről Lamperth Mónika a kritikájában azt emelte ki, hogy cinikusnak tartja azt, hogy az egyetemistákat tárgyalással hitegetik, közben meg be akarják építeni az alaptörvénybe a röghöz kötést. Nagyon hihetetlen cinizmusnak tartotta ezt. A másik, amit kiemelt, hogy amennyiben fizetési kötelezettség keletkezik a költségvetésből az Alkotmánybíróság döntése által, akkor az állampolgároknak ezt bármilyen jogcímen meg kell fizetni, és ezt emiatt nem tudták támogatni. Viszont tudták támogatni a véleménynyilvánítási szabadság korlátozására irányuló rendelkezéseket, vagy pedig a családi kapcsolattal kapcsolatban leírt módosító elemeket az alaptörvény-módosításban.

A Jobbik részéről megfogalmazott kritikákat jómagam ismertettem. Ennek az volt az alapvető fő iránya, hogy mindazokkal az elemekkel szemben, amelyek elfogadhatóak ebben az alaptörvény-módosításban, mi nem támasztunk semmi akadályt, tehát többek között például a 3. cikk az alaptörvény U) cikkeként beemelendő rendelkezés, a kommunizmus időszakában elkövetett bűnök felelősségre vonhatóságával kapcsolatban, illetve ennek következményeit levonandó akár a járandóságok, kommunista nyugdíjak megvonása tekintetében vagy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tekintetében ezek mind elfogadhatóak. Azonban arra utaltam, hogy a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a vállalt és törvényben rögzített határidők ellenére nem állt fel, és a kommunista luxusnyugdíjak megvonására sem került sor, és ezt élesen kritizáltuk.

A 3. cikkel kapcsolatban még felhívtam a figyelmet arra, hogy a Magyar Szocialista Párt létrehozásakor az MSZMP vagyonát törvénytelen úton szerezte meg olyan jogi tranzakcióval, amelynek részleteit majd ki fogjuk fejteni itt a vita későbbi szakaszában.

(9.20)

Tehát ennek egyenes következménye kell hogy legyen, hogy a vagyonelszámolással a mai napig tartozik a Magyar Szocialista Párt, azzal a több mint 8 milliárdos vagyonnal való elszámolással, amit törvénytelen módon szerzett meg a Magyar Szocialista Munkáspárttól.

Üdvözöltük a választási politikai hirdetések közszolgálati médiában való megjelenésének lehetőségét. Kritizáltuk annak idején is azt a rendelkezést, amely egyébként a korábbi és az Alkotmánybíróság döntése folytán hatályon kívül helyezett rendelkezés folytán ezt tiltotta volna.

Egyébként az egész alaptörvény-módosítással kapcsolatban az az általános álláspont, amit elmondtunk, hogy igazából jelentős részben nem is kellett volna, hogy sor kerüljön erre, ha megfogadták volna azokat a felvetéseinket, amelyek arról szóltak, hogy az átmeneti rendelkezésekként címkézett jogszabály, amit az Alkotmánybíróság is kritikaként fogalmazott meg utóbb, egyáltalán nemcsak átmeneti rendelkezéseket tartalmaz, hanem igenis érdemi rendelkezéseket, érdemi alkotmányos előírásokat. Éppen ezért ezeknek a külön törvényben szerepeltetése, úgymond elvonása az alaptörvényi megjelenítés elől a mindenkori politikai érdekeknek való megfelelésből fakadt, és nem volt egy tiszta, őszinte akarat arra, hogy az alaptörvény keretei közé illesszünk minden olyan rendelkezést, ami szükséges.

Hozzátesszük persze, hogy mind az alaptörvény elfogadása, mind pedig az átmeneti rendelkezések elfogadása esetében hiányzott a konszenzuskeresés, hiányzott az, hogy a kormánytöbbség megpróbálja az alkotmányozáshoz szükséges, egyébként alapvetően össztársadalmi támogatást megszerezni, gyakorlatilag ezért mondható az, hogy mind az alaptörvény, mind pedig ennek a kiegészítése lényegében így egypárti meghozatalnak minősül. Éppen ezért a legitimitása is teljesen más, mint ha teljes körű vagy legalábbis minél szélesebb körű támogatást szerzett vagy élvezett volna.

Üdvözöltük a felsőfokú oktatásban való részesülés anyagi támogatásának meghatározott feltételhez kötését - ezt majd részletesen kifejtjük -, de a lényeg az, hogy valóban nem tartható az a helyzet, hogy a magyar fiatalok külföldi boldogulását úgy tegyék meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy ennek semmilyen hasznát nem látja Magyarország.

Látom, hogy az időkeretem lejárt. Én azért vélelmeztem, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr, nagyon túlment az időkeretén.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ...mivel Lamperth Mónika nem jelent meg, ezért az ő ismertetését is megtettem; ha jól tudom, ez 10 perces időkeret volt. (Zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, folytatjuk, lesz lehetőség az álláspontja kifejtésére.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Akkor a későbbiekben elmondjuk az álláspontunkat. Jelen pillanatban tehát az volt az álláspontunk, hogy nem tudjuk támogatni az alaptörvény-módosítást, módosító javaslataink támogatása esetében azonban ez még később változhat, de a vezérszónoki körben, illetve a későbbi általános vitában fejtjük ki az álláspontunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel kérem, az időkeret mindenki számára kötelező, hogy betartásra kerüljön.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Demeter Zoltán képviselő úrnak, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának, 5 perces időkeretben.

DEMETER ZOLTÁN, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ezúton tájékoztatom az Országgyűlést, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság Magyarország Alaptörvényének negyedik módosítása címen T/9929. számon benyújtott javaslatot megtárgyalta, és azt egyhangúlag - hangsúlyozom: egyhangúlag - általános vitára alkalmasnak tartotta.

Engedjék meg nekem, hogy a bizottság előadójaként néhány alapjogi kérdésre hívjam fel a tisztelt képviselőtársaim figyelmét. Először is a vallásügyekkel foglalkozó bizottság tagjaként meg kell jegyeznem, hogy a most benyújtott alaptörvény-módosítás az egyházakra vonatkozó szabályozást megnyugtatóan rendezi. Fontosnak tartom azonban kiemelni, hogy a vallási tevékenységet végző szervezetek is az alaptörvény alanyai, akik az egyházak mellett szintén autonómiát élveznek, ezzel is biztosítva a vallásszabadság közösségi szintű gyakorlását.

A törvényalkotó eredeti céljának megfelelően immáron alaptörvényi szinten rögzítésre került, hogy egy közösség egyházkénti elismerésének feltétele a tartós működés és a társadalmi támogatottság, mely kiindulópontként kell hogy szolgáljon az Országgyűlés számára a vallási tevékenységet végző közösségek megítélésénél. További nagyon fontos változásként értékelem a vallási közösségek alapjogi védelmének kinyilvánítását is.

Az alaptörvény IX. cikkének kiegészítése kimondja, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére, továbbá közösségek megsértésére sem, így természetesen a vallási szervezetek méltóságát sem érheti következmények nélküli sérelem. Hozzátéve, hogy a későbbiekben a közösség tagjai bíróság előtt kérhetik az ügy reparációját, és élhetnek jogos igényeikkel.

Tisztelt Országgyűlés! Az emberi méltóság kérdését alapjaiban érinti a hajléktalanokra vonatkozó alaptörvény-módosítás. Meggyőződésem ugyanis, hogy az emberi méltósággal teljesen összeegyeztethetetlen a higiéniai alapkövetelményeket nélkülöző, aluljárói és különböző közterületeken való lét. Arról nem is beszélve, hogyha ez az életforma az élethez való jogot veszélyezteti. Éppen ezért a XXII. cikk azon rendelkezését, hogy Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa, az emberhez méltó lakhatás feltételeinek megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi, hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani, ezt létfontosságúnak tartom.

Az Alkotmánybíróság hatásköreinek növelése, a tudományos és művészeti szabadság védelme az alapjogok még szélesebb körű kiteljesedését szolgálják.

Végezetül pedig engedjék meg, hadd üdvözöljem, hogy 23 esztendővel a rendszerváltás után hazánkban a XX. század legnagyobb és leghosszabb ideig tartó, emberijog-sértéseket elkövető kommunista diktatúra bűnösségét alkotmányozó hatalomként van lehetőségünk végre rögzíteni, immáron végérvényesen és megmásíthatatlanul.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Vágó Sebestyén képviselő úrnak, aki az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottságban kialakult kisebbségi álláspontot ismerteti.

VÁGÓ SEBESTYÉN, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. a szót elnök úr. A bizottsági ülésen jelen lévő ellenzéki képviselők nem támogatták szavazatukkal a módosítás általános vitára való alkalmasságát.

A bizottságunkhoz tartozó szakkérdések mellett általános vélemények, ellenvélemények is fogalmazódtak meg a módosítással kapcsolatban. Ezek közül az egyik volt az, hogy kicsit furcsa az, hogy egy nemrég hatályban lévő alaptörvénynek immár a negyedik módosítására van szükség, és ez megkérdőjelezi az egész alaptörvény jogosságát, illetve helytállóságát is.

Felmerült még ellenzéki véleményként az egyeztetések hiánya mind az érintettekkel, mind akár az őket képviselő civil szervezetekkel. A hajléktalanság kérdésével kapcsolatban, illetve a hajléktalanokkal foglalkozó szakaszokkal kapcsolatban is felmerültek kérdések, illetve aggályok. Ezek közül az egyik volt az, hogy mikor minősül alaptörvény-ellenesnek egy önkormányzat viselkedése: akkor, ha nem biztosítja az adott törvények szerinti hajléktalanellátó rendszert, vagy abban az esetben, hogy attól függetlenül, hogy biztosítja a törvény által rárótt feladatokat, attól függetlenül ellátatlan hajléktalanok vannak a közterületein.

(9.30)

Ez gyakran előfordul, legfőképpen fővárosi önkormányzatoknál, például a VIII. kerületben elég égető és súlyos probléma az, hogy bármennyire igyekszik az önkormányzat kiépíteni a hajléktalanellátó rendszerét, mivel az a terület valamiért vonzó a hajléktalan személyek számára, mindig is lesznek ellátatlan hajléktalanok az ő közterületein. Erre egyébként válaszként az érkezett, hogy nem szilárd megállapításként szerepel ez az alaptörvény-módosításban, hanem úgy szerepel, hogy erre az önkormányzatoknak törekedniük kell. Erre ellenzéki oldalról csak azt tudom mondani, hogy innentől fogva ez nem más, mint egy újabb lózung az alaptörvényben, amivel igazán nem is kell foglalkozniuk az önkormányzatoknak. Fölteszik a kezüket, és azt mondják, hogy a törekvés megvan, ezek a mi képességeink, ezek a mi adottságaink.

A másik kérdés az, ami valamilyen szinten még érthető is, ugyanis az ellenzék is érzékeli azt a fenntarthatatlan helyzetet mind közegészségügyi, mind higiéniai, mind egyéb együttélési szabályok betartása, illetve be nem tartása szempontjából, hogy igenis lehetnek olyan területei egy városnak, egy településnek, amelyek fokozottabb védettséget élveznek. Vagy azért, mert sűrűbben látogatottak, vagy azért, mert akár műemlékeket foglalhatnak magukba, a területükön műemlékek lehetnek. Egyértelmű ez az igény, hogy a hajléktalanság kérdését, illetve az olyan szintű zavaró utcán tartózkodást kezelni szeretnék ezek az önkormányzatok. Úgyhogy ezt már valamilyen szintű elmozdulásnak ítéli meg az ellenzék az előző, a szabálysértési törvényben szereplő kitételekkel szemben.

Felmerült az is ellenzéki véleményként, hogy arcátlanság, hogy a HÖOK-kal folytatott egyeztetések még zajlanak, de az alaptörvénybe a módosítás kapcsán már a felsőoktatást érintő kérdések is belekerülnek. Ezzel etikusabb lett volna a tárgyalások végét megvárni.

Szűkítéseket is tartalmaz az alaptörvény-módosítás. Az egyik már felmerült a bizottsági ülésen a család fogalmának meghatározásánál. Sokszor önhibájukon kívül ebbe a kategóriába bele nem tartozó, együtt élő párok, köznapi értelemben vett családok kerülhetnek ki a család fogalmából. Illetve egy szócserét is tartalmaz a záró rendelkezések sora, mégpedig a fokozott védelemnél a rokkantság fogalmát a fogyatékosság fogalmára cserélik ki. Bármennyire volt egy megnyugtató magyarázat az előterjesztők részéről, hogy a szándékot kell nézni és nem a jogkörnyezetet, az ellenzék akkor is aggályosnak tartotta azt, hogy a rokkantság helyett a fogyatékosság szó kerül bele.

A mai magyarországi jogi környezetben akár egy ellátásra, akár szolgáltatásokra való jogosultságnál használatos szó, tehát a magyar jogrendben szereplő szó a fogyatékosság, aminek alátámasztására, bizonyítására az adott embernek arról kell tanúbizonyságot adnia, hogy ő jogosult a fogyatékossági támogatás igénybevételére. Márpedig, ha ezt a jogszabályokban szereplő fogalmat vesszük, akkor a rokkantsággal szemben az ilyen fogalomcsere, tehát a fogyatékosság beemelése szűkítést jelent, ugyanis nem minden rokkant személy tartozik bele jogi szempontból ebbe a kategóriába.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben, ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. PAPCSÁK FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő alaptörvény negyedik módosításának két része van. Az első részben nyilvánvalóan a 2012 decemberében az Alkotmánybíróság által formai és jogtechnikai okokból megsemmisített átmeneti rendelkezések több előírására vonatkozó szakaszának az alaptörvénybe történő beemeléséről van szó. Azt gondolom, hogy az Alkotmánybíróság ezen határozatára figyelemmel a tervezett módosításunk egyik fő célja az volt, hogy az Alkotmánybíróság által formai okokból megsemmisített rendelkezéseket megfelelően átemeljük az alaptörvény teljes szövegébe. Ezért a tervezett módosítás nagy része érdemben megegyezik az átmeneti rendelkezések korábbi szövegével. E tekintetben a tervezet csupán egy technikai jellegű módosítást jelent. Képviselőtársam, Gulyás Gergely már, mondhatom, körültekintően ismertette ezt.

Azt gondolom, egyet lehet azzal érteni, hogy ezen szakaszok ne vesszenek el, amelyek a kommunista diktatúrával kapcsolatosan hozott rendelkezések, az egyházakkal kapcsolatos előírások, a nemzetiségként történő elismerés feltételeinek sarkalatos törvénybe való utalás, illetőleg az Országos Bírósági Hivatal elnökének, a legfőbb ügyésznek az a joga, hogy az általános illetékességű bíróságtól eltérő, azonos hatáskörű bíróságot jelöljön ki az ügyek tárgyalására, illetve az ilyen bíróságok előtti vádemelésre adjon utasítást.

Számunkra, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőinek számára nem érdektelen az, hogy az alaptörvény rendelkezései közé emelődjön, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében a kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek, mondhatjuk, bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak a II. világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért, a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért. Ezeknek a rendelkezéseknek az alaptörvény részévé kell válniuk.

A tervezett módosításnak vannak egyéb rendelkezései is, illetőleg olyanok, amelyeket szeretnénk, ha megjelennének. Ki nem ért azzal egyet ebben a Házban, hogy a családi kapcsolat a házasságon alapul, amely férfi és nő között jön létre, illetőleg a szülő-gyermek viszonyt jelentse? Fontos számunkra, hogy a kampányköltségek csökkentése és a jelölő szervezetek számára az egyenlő feltételek biztosítása érdekében a közszolgálati médiában minden politikai szervezetnek egyenlő feltételekkel és ingyenesen kerüljön biztosításra a választási hirdetések közzététele. Más választási politikai hirdetések közzétételét viszont a sarkalatos törvény korlátozhatja.

Fontos számunkra, hogy az egyetemi kutatási és oktatási autonómia sérelme nélkül a tervezet beépítse a közpénzekkel való hatékony gazdálkodást, amely a kormány feladatává teszi, hogy az állami költségvetésből finanszírozott felsőoktatási intézmények gazdálkodását a kormány felügyelje. Azt gondolom, egyet lehet érteni azzal is, hiszen minden magyar állampolgár forintjával hozzájárul a felsőfokú oktatási intézményekben tanuló hallgatók tanulmányi költségeihez, hogy azok a hallgatók lennének jogosultak felsőfokú tanulmányaik állami támogatására, akik vállalják, hogy tanulmányaik befejezését követően bizonyos ideig Magyarországon, magyar munkáltatónál vállalnak munkát.

És fontosnak tartjuk, én mint zuglói polgármester, különösen érzékeny vagyok erre a területre, a hajléktalankérdés megoldását. Nem gyakran hangzik el itt a parlamentben a többség érdekeinek védelme, hiszen a többséget is megilletik emberi jogok. A tervezet értelmében az állam és a helyi önkormányzatok kötelezettsége, hogy valamennyi hajléktalan személy számára törekedjenek szállás biztosítására. Ebből következően viszont arra is lehetőséget ad, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy és a kulturális értékek védelme érdekében megtiltsák a közterületek egyes részeinek életvitelszerű, rendeltetésellenes használatát. Ez egy nagyon fontos passzusa az alaptörvénynek. Remélem, hogy az önkormányzatok élni fognak azzal a lehetőséggel, hogy ezen szakaszra hivatkozással, ez már az önkormányzati törvényben meg is jelenik bizonyos szempontból, a többség érdekeit védjék. Ma Magyarországon a hajléktalankérdés szociális és közegészségügyi probléma is, több szálláshely áll rendelkezésükre, mint ahány hajléktalan a közterületeket életvitelszerűen használja.

(9.40)

Az Alkotmánybírósággal összefüggésben is számtalan rendelkezést kívánunk az alaptörvény részévé tenni. Fontos a számunkra az Alkotmánybíróság mint jogintézmény, fontos a számunkra a véleményük, minden alkalommal frakciónk tiszteletben is tartja az Alkotmánybíróság védelmét, illetőleg a véleményét. (Dr. Bárándy Gergely: Viccelsz, ugye?) Én azt gondolom, hogy a későbbiekben is tiszteletben fogjuk tartani (Dr. Bárándy Gergely: Rossz vicc!), de fontos, hogy az alaptörvény legyen az, amely alapján az ítéleteit, a rendelkezéseit meghozza.

Lényegében a tervezet rögzíti, hogy az alaptörvény hatálybalépése előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat és azok indokolását az alaptörvény értelmezése során nem lehet figyelembe venni, tekintettel arra, hogy az alaptörvény szövegösszefüggései eltérnek a korábban meghozott alkotmányétól. Ez a rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy a korábbi határozatokkal megsemmisített jogszabályok újra életre kelnek, sem pedig azt, hogy az Alkotmánybíróság valamely konkrét ügyben ne juthatna ismételten ugyanarra a következtetésre, amire az előző alkotmány szövege alapján is jutott. Azt viszont jelenti, hogy az Alkotmánybíróság nem utalhat vissza korábbi határozataira egy egyszerű kereszthivatkozással, hanem részletesen le kell vezetnie immár az alaptörvény alapján a jogi érveket. Ez bizonyos értelemben bővíti is az Alkotmánybíróság mozgásterét, hiszen szabadságában áll felülvizsgálni a korábbi gyakorlatát.

A tervezet Alkotmánybírósággal összefüggő rendelkezései eljárási alapelveket is meghatároznak, így például meg kell hallgatni kérelmére a feleket, és egy úgynevezett indítványhoz kötöttség elve is megjelenik, sőt még bővül az Alkotmánybírósághoz fordulók jogosulti köre is.

Azt gondolom, hogy a tervezett alaptörvény negyedik módosítása nagyon fontos rendelkezéseket tartalmaz. Arra kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák majd szavazataikkal az alaptörvény negyedik módosítását.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti sorokból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját két felszólaló ismerteti, mindösszesen 30 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Harangozó Tamás képviselő úrnak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a fülkeforradalmárok kétharmados többségével 2011 tavaszán, 40 órás időkeretet tervezve, kevesebb, mint 38 órás parlamenti tárgyalás után elfogadta Magyarország Alaptörvényét.

Az alaptörvényt akkor és azóta is nagyon sok bírálat érte. Mindenekelőtt az, hogy a kormánypárti kommunikációval szemben az alaptörvény nem lehet valamennyi magyaré, az egész nemzet közösségéé, hiszen nem bírja a társadalom többségének támogatását.

Az alaptörvényre vonatkozó hazai szakmai bírálatok egy része arra vonatkozott, hogy mi az a tartalom, aminek benne kellett volna lenni egy valóban jogállami, a nyugati típusú demokráciákra ténylegesen hasonlító alkotmányban.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Való igaz, probléma a részletekkel is van. A jelenlegi hatalom a szemünk láttára nő torzszülötté. A kormányzat és a parlamenti többség demokratikus működése iránti kétségeimet a ma előttünk fekvő negyedik alaptörvény-módosítás igazolja vissza. Ez a javaslat ugyanis végképp lerombolja a még nyomokban meglévő jogállami kereteket, felrúgja a hatalommegosztás elvét, durván eltorzítja a fékek és ellensúlyok rendszerét. A jogrendszer fundamentumát jelentő alaptörvény-módosítás a hatalmi gőgről, a korlátozhatatlanságról, a gyűlölködésről szól, sőt a kérlelhetetlen bosszúra építkezik.

Ez a módosítás a másként gondolkodás inkvizíciós szellemiségű pusztítására törekszik. Még attól sem riad vissza (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nem szégyelled magad?), hogy az ellenfelek - értsd ez alatt: aki nincs velünk, az ellenünk van - teljes megsemmisítésének eszközeit is előre is biztosítsa a maga számára, ahogy ezt Gulyás Gergely képviselőtársam indokolásként el is mondta. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Eközben álszent módon egyetértésről, családi szeretetről, boldogulásról, jobb életről beszél, és Benedek Eleket megszégyenítő mesehősök képét festi saját magáról. Mindjárt meg is világítom, mire gondolok.

Nézzük a hatalmi gőgöt! Mi más lehetne egy olyan jogalkotás kiindulópontja, amely azért emel immár sokadszor alkotmányos szintre szabályokat, mert azokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette? Fájdalmas sebet ejtett önökön az Alkotmánybíróság 45/2012-es határozata, formai okokból megsemmisítette ugyanis az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek jó részét. De nem csak ezt tette, nem átallotta kijelenteni: a formai alkotmányellenesség pedig egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését is jelenti.

Említhetném a családok védelméről szóló törvény rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 43/2012-es Ab-határozatot is, vagy a választási regisztráció kudarcát is.

Most mégsem erre szánnám az időt, inkább arra emlékeztetnék, ami a kormánypártokban az igazi pánikot okozhatta. Az Alkotmánybíróság csöndesen megjegyezte ugyanis: elképzelhetők olyan esetek, amelyekben tartalmilag és nem csupán formai, eljárási okokból felülvizsgálhatná akár az alaptörvény módosításait is. Ilyen eset lenne, ha olyan rendelkezéseket emelnének az alaptörvénybe, amelyek már alaptörvény-ellenesnek bizonyultak. Ez a mai módosítás egyik mintapéldája.

Lépni kellett tehát. Bele kellett foglalni a gránitszilárdságú gumialaptörvényükbe az összes olyan szabályt, ami eddig alaptörvény-ellenesnek bizonyult. Képzeljük csak el, hogyan adhatta elő dr. Orbán Viktor ezt a jogi nonszensznek számító csomagot "a zembereket" képviselő, azok érdekében akár nyilván saját vezetőivel is kritikus, rendkívül felkészült fideszes és KDNP-s képviselőtársainak!

Tisztelt Képviselőtársaim! Képzelt riport következik egy közép-európai, kétharmados többségű parlamenti pártszövetség frakcióüléséről. A következő groteszk történet akár meg is történhetett.

Polgártársak! Tűrhetetlen dolgok történtek a nemzeti együttműködés szeretett rendszerével. Az Alkotmánybíróság - nem is értem, miért nem szüntettük még meg - megsemmisítette az átmeneti rendelkezések címén áterőszakolt, burkolt alkotmánymódosításainkat. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Jászai Mari-díjat!) Hiába kapta a Pista hűbérajándékként ezt a posztot, a másik Pistát megfertőzték ezzel a nyugati, bolsevista őrülettel, állandóan valami jogállamiságról papol. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te dumálsz?) Ráadásul még azt is le merték írni ezek a szemtelenek, hogy érdemben is bele fognak kotnyeleskedni a nagyok dolgába, ha az alaptörvény-ellenesnek bizonyul. Majd én azt tudom, hogy mi az alaptörvény-ellenes és mi nem, hiszen, kedves polgártársak, az alaptörvény én vagyok. (Közbeszólások.)

Ráadásul ezek a pimasz kis egyetemisták ki mertek jönni tüntetni ellenünk. Zoltán hamar leállította őket, simán a szemükbe hazudott a röghöz kötés ügyében. Ezzel időt nyertünk. Köszi, Zoli! (Közbeszólások, folyamatos zaj.)

Aztán itt vannak ezek az erkölcstelen, gyökér nélküli fiatalok, akik nem hajlandóak a házasság szent intézményében élni. Tűrhetetlen! (Pálffy István közbeszól: Alföldi mellé a Nemzetibe!)

Végül két nagyon komoly ellenfele van még a nemzeti együttműködés rendszerének. (Dr. Répássy Róbert közbeszól: Voltál Balatonőszödön?) Ott vannak ezek az egyetemek például, saját autonómiával, teljes gazdasági és gondolkodási szabadsággal. Nem is értem, hogyan kaphatták meg ezeket a jogokat már a középkorban is. És ott vannak, kedves polgártársak, a legveszélyesebb ellenfeleink, a szocialisták. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Lassan néhány százalék különbséget tudunk csak kimutatni a közvélemény-kutatásokban, és sorra nyerték az időközi választásokat is. Ez így tovább nem mehet!

Úgyhogy Tiborék az elmúlt néhány órában összeütötték a megfelelő választ. Nyugodjatok meg, bosszút állunk az ellenforradalmárokon. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Először is elvesszük a nekünk nem tetsző egyházak jogállását. Ez a módosítás 4. cikke.

Aztán értésére adjuk mindenkinek, hogy házasságot kötni pedig kötelező, merthogy az élettársi kapcsolatban élők nehogy azt képzeljék, hogy ők az új magyar rendszer építőkövei lehetnek. Ez az 1. cikk.

Aztán korlátozzuk az Alkotmánybíróság hatásköreit. Ez a 12. cikk. Ekkora helyzetbe nem hozhatjuk őket, elég volt belőlük!

És itt van még a 17. cikk, hogy a Fidesz-KDNP-kormány döntéseit soha az életben ne vizsgálhassa az Alkotmánybíróság.

Ezek után bevezetjük, hogy ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Bíróság döntése úgy látná, hogy alkotmányellenes vagy a közösségi joggal ellentétes a magyar kétharmados jogalkotás, akkor fizessen a magyar. Különadót vetünk ki, hadd tudja meg mindenki, hogy az ország lakosságával fizettetjük meg a jogalkotásunk árát, nehogy már felelősséget vállaljunk bármilyen rossz döntéseinkért! Ez a 17. cikk (2) bekezdése.

Majd a kényszernyugdíjazott bírókat vesszük elő, utána jöhet a felsőoktatási autonómia megnyirbálása (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ki írta ezt?), a hallgatók röghöz kötése a 6. és 7. cikk szerint. Nesztek!

Végezetül bűnösnek mondjuk ki az MSZP-t, de vigyázni kell. A nevét nem írhatjuk le, hátha elhiszik a népek, hogy feladtuk a baloldal legnagyobb pártjával való leszámolás szándékát. Pedig nem! Eddig preambulumban ócsároltuk őket, mostantól a normaszövegben a helye. Ez a 2. cikk. Persze előtte el kell még intézni, hogy valaki érvénytelenítse Pozsgay Imre, Martonyi János, Hoffmann Rózsa és sokan mások MSZMP-párttagságát meg a mi KISZ-titkárságunkat is.

(9.50)

Nyugalom, polgártársak, rajta vagyunk. Nektek egyetlen dolgotok van: szó nélkül megszavazni a javaslatot. Minden másról majd mi gondoskodunk. De tudjátok, mi lesz azzal, aki nem támogatja.

És így ér véget közép-európai történetünk. Mese nincs, a centrális erőtér hősei (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyelld magad!) tudják, mi a dolguk.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyan az alaptörvény megalkotására formálisan rendelkeztek a kétharmados felhatalmazással, annak valódi társadalmi és politikai támogatottsága sosem volt, de legalább ezekre nem is törekedtek. Ezzel az előttünk fekvő alaptörvény-módosítással azonban világossá teszik, hogy az ellenzék és számos hazai és nemzetközi szervezet aggodalmai megalapozottak voltak. Amennyiben a Fidesz-KDNP szavazógépeket meghazudtoló szolgaisággal dolgozó képviselői ezen javaslatot is elfogadják (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), Magyarországon hivatalosan is beköszönt a politikai önkény uralmának időszaka (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), az önkény azon szintje, amely nemhogy a korábban meglévő szabályokat, de a saját maga által felállított szabályrendszert sem tartja be. (Révész Máriusz közbeszól.) Hiszen az Alkotmánybíróság az elmúlt hónapokban már az új, saját maguk által elfogadott alaptörvény felhatalmazása alapján semmisített meg a saját maguk által elfogadott szabályokkal is ellentétes rendelkezéseket.

Világos volt mindenki számára: a kétharmados hatalom egyetlen korlátja maga az Alkotmánybíróság, amely elvi éllel kimondhatja valamely rendelkezés semmisségét, ha tetszik a hatalomnak, ha nem. Az előttünk fekvő javaslat viszont kiirtja a jogállamiság csíráját is, megszégyenítve az Alkotmánybíróságot, szembeköpve minden magyar állampolgárt, aki még hitt a törvény előtti egyenlőségben, abban, hogy mindenkinek egyformán be kell tartania a rá vonatkozó szabályokat; Orbán Viktornak és a Fidesznek nem kell. Ez a javaslat alapjaiban mérgezi meg a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályait. Képzeljük el, mi történne, ha mindenki minden szabályt csak abban az esetben venne figyelembe, amennyiben az számára kedvező. Hogyan hozhatják egyáltalán ezt a szörnyszülöttet ide, a parlament asztalára? Mi lesz a következő? Hol van ennek a vége, képviselőtársaim?!

Navracsics Tibor azt mondta, idézem: "A demokráciát nem a Fidesztől kell félteni. Amíg a Fidesz van kormányon, addig a demokrácia nincs veszélyben, mert a Fidesz 1988-ban a demokrácia létrehozására szerveződött." Ezzel szemben a valóság mégiscsak az, amit Orbán Viktor válaszolt itt nekem a Parlament falai között tavaly novemberben: "Tudja, én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam." Tudjuk, miniszterelnök úr, a napnál is világosabb. (Dr. Répássy Róbert: De volt folytatása is!) Csak akkor kár volt az elmúlt 25 évet végighazudozniuk. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Már megint hazudsz! - Szégyelld magad! - Fantasztikus a konszenzusra való törekvésed! - Dr. Répássy Róbert: Kicsit tárgyilagosabban! - Kövér László közbeszól.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a vezérszónoki felszólalást. Felszólalásra következik Bárándy Gergely képviselő úr. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Házelnök Úr! - aki szintén részt vesz a vitában. És szeretettel köszöntöm a kormánypártok padsoraiban helyet foglaló Salamon László megválasztott alkotmánybíró urat is... (Közbeszólás a Fidesz soraiból: És mi a probléma?) A fideszes képviselőtársaink szerint nincs ezzel probléma, szerintem van, de ez mindössze egy köszöntés volt. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök úr, csak ellenzéki képviselőkre vonatkozik, hogy...

ELNÖK: Képviselő úr...

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő úr, szeretném jelezni, nem kívántam megzavarni a vezérszónoki felszólalását. Kérem, nyilván amilyen hangulatot keltenek, azok a reakciók. Kérem, a méltóságát a Háznak őrizzük meg, és gondolom, hogy sokkal tartalmasabb vita lesz. Öné a szó.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, ezt az objektív helyreigazítást. Akkor elkezdeném.

Harangozó Tamás képviselőtársam egy görbe tükröt tartott a felszólalásával önök elé, én egy szépen csiszolt velencei tükröt fogok, amelyből azonban ugyanazt a torz világképet tudják majd kiolvasni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Már hazudsz!), mint a másikból.

A szabályozott témákat a képviselőtársam már felvázolta, én azt gondolom, hogy érdemes végigmenni a legfontosabbakon más megközelítésben újból.

Egyetemi autonómia. Sok más területen már megvalósították, tisztelt képviselőtársaim, most az oktatási intézményeket akarják teljes mértékben maguk alá gyűrni. Ez már megvalósult az iskolák vonatkozásában, most a felsőoktatási intézmények következnek, a felsőoktatási intézmények autonómiáját kívánják megszüntetni, méghozzá alaptörvényi szinten.

Csak emlékeztetném önöket arra, hogy már a középkorban is érték volt az egyetemi autonómia, úgy tűnik, hogy önök most az ezt megelőző időszakra kívánnak visszamenni, illetve visszamutatni, visszautalni ezzel a rendelkezéssel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A szocializmusba?) Nem véletlen, hogy az alaptörvénybe kívánják beírni ezt a rendelkezést, hiszen az Alkotmánybíróság egy határozatában már megállapította azt, hogy az intézményi autonómiához hozzátartozik a gazdálkodási autonómia is. Nos, önök most ezt meg fogják szüntetni, ugyanúgy, ahogy érdemes beszélni a röghöz kötésről a hallgatói szerződések vonatkozásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök még nem gondolkodtak el arról, hogy 23 éven keresztül miért nem volt erre szükség, sem az önök kormányzása alatt, sem más kormányok alatt? (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Most többen hagyják el az országot a tehetséges fiatalok, mint 1956-ban. (Moraj, közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Önök, képviselőtársaim, nem az okokat keresik, hogy ez miért történik, hanem büntetnek. Nem azt keresik, hogy vajon miért mennek el a fiatalok (Kövér László: Mert ti azt mondtátok nekik, hogy el lehet menni!), hanem ugyanúgy, mint minden társadalmi csoportot, őket is meg kívánják büntetni. Nem azt vizsgálják tehát, hogy mi a kivándorlás oka, nem munkahelyeket és lehetőségeket teremtenek, nem biztonságos és kiszámítható jogi és társadalmi környezetet teremtenek, hanem megbüntetik azokat, akik az önök csődöt mondott politikája miatt inkább a távozás mellett döntenének. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.) Kártékony és gyalázatos viselkedés ez, képviselőtársaim!

Hadd idézzek még egy mondatot, illetve talán két mondatot az önök új felsőoktatási államtitkárától, Klinghammer István úrtól, aki átveszi a helyét annak a Hoffmann Rózsának e területen, akit a hallgatói demonstrációk miatt kénytelenek voltak önök félreállítani. Nos, 2005-ben, amikor az éleslátását még nem segítette elő a nagy bölcs vezérük iránti szeretet és tisztelet, még e szavakat mondta az ELTE tanévnyitóján Klinghammer István, idézem: "Ilyen módon a hazai kvalifikált munkaerő jelentős része légüres térbe került, ahonnan a saját egzisztenciája szempontjából kitűnő megoldásnak bizonyulhatott, ha a tudását külföldön megfelelő fizetésért értékesíteni tudta, illetve tudja. Megjegyzem - és ez a mondat talán a legfontosabb -, ezt a folyamatot nem szabad központi akarattal korlátozni, nem lenne sem demokratikus, sem célravezető megoldás." - mondta ezt az önök felsőoktatási államtitkára, aki mostanság egészen mást mond, tisztelt képviselőtársaim. De hasonló a helyzet, azt gondolom, a hajléktalanokkal is.

A kormány ahelyett, hogy olyan gazdasági és szociálpolitikát folytatna, hogy minél kevesebb hajléktalan legyen, ahelyett, hogy kulturált hajléktalanszállókat építene, amiből a szakemberek szerint nagyon kevés áll rendelkezésre, szinte elenyésző az, ami elfogadhatónak minősül, ahelyett, hogy megpróbálná őket elhelyezni, tisztelt képviselőtársaim, szabálysértéssel kívánja szankcionálni, és ennek az alapját az alaptörvényben kívánja megteremteni. Elhelyezni nem tudják őket, de szabálysértéssel büntetik, ha az utcán laknak azok, akiknek egyébként nincs lakása, úgy, hogy egyébként ezeket a szerencsétlen embereket nem embernek, hanem a közrendet és a köztisztaságot fenyegető és veszélyeztető problémának tartják és tekintik. Másokat is zavar? Igen, tisztelt képviselőtársaim, ezt olyan sokszor elmondták - csak nem mindenkit azért zavar, mert a kosz zavarja őket. Tudják, van, akit azért zavar ez a jelenség, mert sajnálják azokat az embereket, akiket az utcán látnak; van, akit azért zavar, mert sajnálja azt, hogy a kormány vagy ők maguk (Kövér László: Mit csináltak nyolc éven keresztül?) nem tudnak rajtuk segíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Álszent és visszatetsző az, amilyen indokokat önök használnak. A hajléktalan ember, tisztelt képviselőtársaim, embertársunk, és nem egy koszos, eltávolítandó köztéri tárgy, önök pedig úgy kezelik az alaptörvényben, ekként definiálják ezeket az embereket. Én azt gondolom, hogy ez az önök beteg értékrendjét tükrözi.

Nézzük tovább a rendelkezéseket: az Országos Bírósági Hivatal elnökének és a legfőbb ügyésznek az ügyáthelyezési joga. Nos, ezzel sokszor próbálkoztak már. Érdekes persze az okát is firtatni, hogy miért ragaszkodnak ehhez ennyire.

(10.00)

Ez a napnál is világosabb, és erre a Velencei Bizottság is rámutatott, amikor a rendelkezés gyakorlati alkalmazásának a visszásságairól beszélt, nevezetesen, hogy át lehessen helyezni az önök számára politikailag fontos ügyeket ahhoz a bíróhoz, akihez önök akarják. Először egy sarkalatos törvényben próbálták ezt szabályozni, ez akkor alkotmányellenesnek bizonyult, ekkor beemelték az alaptörvény átmeneti rendelkezései közé ezt a jogintézményt. Nos, ugye, ez is alaptörvény-ellenesnek, alkotmányellenesnek minősült.

Ráadásul ez a rendelkezés, számtalan ember elmondta már, nemzetközi szervezetekre is utalhatnék, de magyar szakemberek is elmondták kivétel nélkül, hogy sérti a nemzetközi jogszabályokat, sérti a büntető eljárásjog alapelveit, mind a magyart, mind a nemzetközileg definiált alapelveket, ehhez képest önök olyannyira ragaszkodnak ehhez, hogy az alaptörvénybe is beemelik. Azt gondolom, hogy ennek a rendelkezésnek a politikai célzata egyértelmű és világos, emellett még felháborító is.

A család fogalma, tisztelt képviselőtársaim - nem szeretnék sokat időzni ennél, hiszen számtalanszor kitértünk már erre. Azt gondolom, az is sokatmondó, hogy az önök által felkért szakértői bizottságnak - amely a polgári törvénykönyvet megalkotta - a véleményét önök nem vették figyelembe, hanem azon módosítottak. Egy egészen másféle családjogi modellt javasolt önöknek a Vékás-féle bizottság. Önök azok, akik ezt megváltoztatták egy módosító javaslattal. Úgy viszont alkotmányellenes lenne, tehát be kell emelni az alaptörvénybe ezt a rendelkezést is.

Azt gondolom, hogy más és más lehet az emberek véleménye a házasság intézményéről: van, aki hisz benne; van, aki egy papírnak tartja. Ez indifferens a vonatkozásban, azt gondolom, ha a gyerekek érdekeit kell nézni. Márpedig az önök családmodellje alapján azok a gyermekek, akik olyan családban élnek - és én szándékosan ezt a kifejezést használom -, ahol a szüleik élettársi viszonyban élnek egymással, azok az egyik szülővel meg a másik szülővel rokoni kapcsolatban, családi kapcsolatban állnak, de a szülők egymással nem állnak családi kapcsolatban. Azt gondolom, hogy ez önmagában elképesztő. (Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük Révész Máriusz: Ez tényleg az, csak nem ez van az alkotmányban. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenkinek lehetősége lesz majd hozzáfűzni a gondolatait, azt gondolom. Én már elnök úrtól nem kérem, hogy csináljon rendet.

Az Alkotmánybíróság vonatkozásában, tisztelt képviselőtársaim, a testület, mármint az Alkotmánybíróság régóta szálka a Fidesz szemében. Régóta elmúlt már az a hozzáállásuk, amit Orbán Viktor 2007-ben megfogalmazott így, ahogy egyébként már többször idéztük itt: "Az Alkotmánybíróság határozatai mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, nincs kiskapu, ez a magyar demokrácia vastörvénye."

Nos, eljutottunk oda, és örülök, hogy házelnök úr is itt van, hogy ma már az ő mondata az, ami az alapjául szolgál az önök hozzáállásához, már ami az Alkotmánybíróságot illeti. Kövér László elnök úr úgy fogalmazott: "Megítélésem szerint az Alkotmánybíróság tagjainak többsége tudatosan és vállaltan politikai mezőre lépett." Nos, azt gondolom, hogy ez nagyon jól tükrözi azt a változást, ami 2007 óta eltelt és az önök megítélésében változásnak mondható.

Az Alkotmánybíróságot önök nem a jogállami működés garanciájaként kezelik, hanem a kormányzati munkát akadályozó ellenségként. Leckéztetik, megvonják a hatásköreit, és feldúsítják lojális pártkatonáikkal. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van.) Örülök, hogy azt mondja valaki a padsorokból a kormánypárti oldalról, hogy ez így van. Szerintem is így van. (Zaj, közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Ha az Alkotmánybíróság megsemmisíti a különadóról szóló törvényt, akkor megvonják a hatásköreit, és megszavazzák szó szerint ugyanazt a törvényt. Ha még így sem vált fogatlan oroszlánná a testület, megváltoztatva az alkotmánybírósági tagok megválasztásának szabályait, felduzzasztják a testület létszámát, és teletömik az önök pártembereivel. Ha még így sem jó az arány, akkor megválasztanak még egy képviselőjüket alkotmánybírónak. Ez volt decemberben. Ezek a bírák viszont - és ez sajnos kimutathatóan így van - az önök érdekeit szolgálják, ez nagyon látszik az alkotmánybírósági határozatokból és az ahhoz fűzött különvéleményekből.

S most, ebben a javaslatban, tisztelt képviselőtársaim, még további hatásköröket vonnak el az Alkotmánybíróságtól. Bár az alaptörvény és az alkotmány szövege nagyjából 70 százalékban megegyezik, mégsem használhatja az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseit. Húszéves joggyakorlatot dobnak kukába, olyan határozatokat, amelyekre a bíróságok, ügyészségek támaszkodnak; olyanokat, amelyeket a magánemberek, a cégek egymás közötti szerződéses viszonyaiban irányadónak tekintettek, s amelyek legújabb kori demokráciánk jogfejlődésének legértékesebb termékei. Mindezt miért? Csak azért, mert a Fidesznek és Orbán Viktornak nem tetszett egy-két alkotmánybírósági döntés. Miért? Bosszúból, tisztelt képviselőtársaim. (Felzúdulás, közbeszólások a Fidesz soraiban.) Miért? Azért, hogy lebontsanak minden kormányzati féket, ami még létezik ma a magyar jogrendszerben.

Emellett tovább szűkítik a testület jogkörét az alaptörvény rendelkezéseinek felülvizsgálata, valamint az indítványhoz kötöttség vonatkozásában is. Őszintén szólva értelmezni nem tudom Gulyás Gergely képviselőtársamnak azt a mondatát, amely szerint nem szűkítik az Alkotmánybíróság jogköreit. Ha ezeket az intézkedéseket és rendelkezéseket megnézi valaki, azzal lehet egyetérteni vagy egyet nem érteni, de azt mondani rá, hogy ez nem szűkíti az alkotmánybírósági jogköröket, ez egyszerűen nem igaz, és ezt lehetetlen mondani.

Látszik az, tisztelt Országgyűlés, hogy amikor az Alkotmánybíróság kialakít egy Fidesznek nem tetsző gyakorlatot, akkor azt gyorsan valamilyen alaptörvényi rendelkezéssel felülírják. Azt meg, azt gondolom, minősíteni sem kell, legfeljebb megemlíteni, amit Kósa Lajos mondott, hogy mindez azért van, hogy az Alkotmánybíróság ne puskázzon. Nos hát, tisztelt képviselőtársaim, egyet biztosan lehet mondani, hogy az Alkotmánybíróság régi tagjainak legalábbis vannak önálló gondolatai, de valószínűleg Kósa Lajos képviselő úr vagy saját magából, vagy a volt köztársasági elnökből indult ki, amikor ezt a mondatot megfogalmazta. (Derültség és közbeszólások a Fidesz soraiból.)

A szólásszabadság korlátozása vonatkozásában: nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor először elolvastuk ezt a javaslatot, akkor meg is lepődtünk, hogy van benne valami, ami átgondolásra érdemes. Van benne valami, hiszen jóhiszeműen azt lehetett hinni, hogy a kormány végre elkötelezettséget vállal a gyűlöletbeszéd szankcionálhatóságáért, a kisebbségek védelméért. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból.) De azt gondolom, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam nem hagyott kétséget a valódi szándékok felől. Ugyanis ön most fejtette ki, hogy azokat kívánják szankcionálni, akik a kormányt külföldön vagy Magyarországon bírálják, le kívánják járatni. (Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Örülök a vidámságuknak, olvassák vissza azt a jegyzőkönyvet. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az egy másik érvelés volt.) Én sem gondolom azt, Gulyás Gergelynek ez egy szerencsés mondata volt, viszont elhangzott. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiból. - Az elnök csenget.) Tudják, képviselőtársaim, van olyan párt, amelyik jogutódja jogilag az állampártnak, és van olyan, amelyik módszereiben és felfogásában az. Nos, ez a Fidesz. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ismerik, tisztelt képviselőtársaim azt a mondást, azt a gondolatmenetet, hogy aki a nagy bölcs vezért szidja vagy a vezetést szidja, az magát a népet szidja, ez pedig ellenség. (Zaj. - Közbeszólások a Fidesz soraiból, köztük: Ezt mondta Sztálin.) Ezt ugye, ismerik? Nos, ez a javaslat éppen ezt kívánja elősegíteni.

Tudja, az lenne a kérdésem, hogy akkor mégis milyen szerepet szánnak önök az ellenzéknek, ha a kormány kritizálhatóságát ezzel a javaslattal gyakorlatilag meg kívánják szüntetni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hülyeség!) Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azt mondani, hogy ez egy hülyeség, persze, semmi gond ezzel, csak nem én mondtam. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Most mondtad.) Nem én mondtam, hanem Gulyás képviselő úr mondta most a vezérszónoki felszólalásában, és én mindössze erre reagálok, erre reflektálok.

Ha alkotmányellenes vagy közösségi joggal ellentétes döntések miatt az államnak fizetési kötelezettsége keletkezik, külön hozzájárulást kell kivetni az emberekre. Ezt is tartalmazza az önök javaslata. Fordítsuk akkor le pontosan, hogy ez mit jelent, képviselőtársaim. Pontosan tudják azt, hogy sok ilyen döntés lesz. Sok ilyen döntés lesz, az első valószínűleg a kényszernyugdíjazott bírák ügyében, ahol néhány milliárd forintot majd kártérítésként a kormánynak meg kell fizetnie.

(10.10)

De valószínűleg lesz ilyen majd a kirúgott köztisztviselők vonatkozásában, akiket szintén alkotmányellenesen bocsátottak el, és még sok más ügyben.

Ez tehát azt jelenti, hogy a saját véletlenül vagy szándékosan meghozott jogellenes döntéseik miatt újabb adókat, újabb sarcokat fognak az emberekre kivetni. A saját rossz döntéseiket, a saját hibás döntéseiket az országgal, az állampolgárokkal fogják megfizettetni, és elvenni az ő pénzüket a kártérítésre. Ezt jelenti, amit önök ide javasolnak.

A megsemmisített rendelkezések között az Alkotmánybíróság alaptörvény-ellenesnek ítélte a politikai reklámok közzétételének választási kampányban való tiltását is a médiaszolgáltatásokban. A tiltást a testület a választási kampányban folytatott politikai véleménynyilvánítás jelentős korlátozásának tekintette, kimondta, hogy súlyosan aránytalan korlátozás a politikai reklám közzétételének széles körű tiltása. Alaptörvény-ellenes a politikai reklámok közzétételének a választást megelőző 48 órán belüli tiltása és a mozikban való kampányolás tiltó szabálya is. A javaslat ezért mit tesz? Alkotmányos szabályozási szintre emeli a kampánykorlátozást.

Tisztelt Országgyűlés! A demokratikus ellenzék egyetlen frakciójaként fontosnak tartottuk... (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Már csak egy van! - Dr. Apáti István: Csak egy maradhat! Hegylakó. - Az elnök csenget.) Ez így van, képviselőtársaim! Fontosnak tartottuk, hogy elmondjuk kritikai észrevételeinket, ezen túl azonban nem látjuk értelmét a további vitának. Meggyőzni önöket, ha e két felszólalással nem sikerült, márpedig reakciójukból úgy ítélem, hogy nem sikerült, a továbbiakban sem fog sikerülni arról, hogy vonják vissza ezt az antidemokratikus selejtet, és dobják a kukába. Ezért a vita további folytatásában az MSZP frakciója nem vesz részt, az önök legnagyobb örömére. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Óóó! - Pálffy István: Mindhárman menjetek ki! - Az elnök csenget.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Őrizzük meg a Ház méltóságát! (Dr. Bárándy Gergely: De jó, hogy így utólag mondja, elnök úr! - Kövér László: Zseniális volt, képviselő úr! - Dr. Bárándy Gergely: Én is így ítélem meg!)

Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. A KDNP képviselőcsoportja jelezte, hogy két felszólaló ismerteti mindösszesen 30 perces időkeretben a frakció álláspontját.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én eredetileg nem azzal készültem, hogy a két MSZP-s képviselő úr felszólalásával foglalkozzak (Zaj. - Az elnök csenget.), de azért egyiket se lehet szó nélkül hagyni. Szeretném Harangozó Tamás emlékezetébe idézni az 1994-es választási eredményt. Az előbb azt bátorkodta mondani, hogy a Fidesz-KDNP által megszerzett kétharmados többség mögött nincs társadalmi támogatottság. Bezzeg az ő koalíciójuk mögött '94 és '98 között volt társadalmi támogatottság, mert két ellentétes ideológiai alapon indult párt két ellentétes politikával jutott be az Országgyűlésbe, és az ő választóik feje fölött kötöttek koalíciót. (Dr. Harangozó Tamás: Nem mondtam ilyet!) Tűz és víz koalíciója volt '94 és '98 között.

Szeretném mindenkinek emlékébe idézni azt, hogy akkor is volt egy alkotmányozási kísérlet, csak az éppen ennek a zseniális koalíciónak az eredménytelensége okán hiúsult meg. Három évig tartott, és sajnos a kormányzó pártok belső széthúzása hiúsította meg, hogy az Országgyűlés akkor meg tudja újítani a régi, '49-es alkotmányt. Ezért volt nagyon fonák, amikor 2011-ben következetesen azt hallottuk, hogy semmi értelme új alkotmányt alkotni. Na, csak ennyit az MSZP-s felszólalásokra. (Göndör István és dr. Harangozó Tamás távozik az ülésteremből.)

A másik kérdés, amit Bárándy Gergelynek szeretnék mondani - és örülök, hogy még jelen van a teremben (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Véletlenül!) -, mint kereszténydemokrata frakciótag azt a megállapítást, hogy Hoffmann Rózsát le kellett váltani az államtitkárságból, visszautasítom. (Dr. Bárándy Gergely: Pedig így volt!) Ha a képviselő úr egy picit is hajlandó lett volna odafigyelni a történésekre, akkor az egész bejelentéskor az első reakció az volt, hogy Hoffmann Rózsa közölte, hogy az államtitkárság kettéválasztását ő kezdeményezte, akkora terhet jelent a közoktatás és a felsőoktatás átszervezése, hogy ez egy embernek túl sok. (Dr. Bárándy Gergely: Két és fél évig nem volt teher.) Arra is külön kitért Hoffmann Rózsa az első nyilatkozatában, hogy a felsőoktatási államtitkár személyére ő tett személyi javaslatot. Adalékként elmondanám, hogy amikor Hoffmann Rózsa államtitkár államtitkári megbízatását átvette, akkor már felsőoktatási kérdésekben 2010-ben tárgyalt azzal a professzor úrral, azzal a rektorral, aki most ezt a feladatot tovább fogja vinni. (Dr. Bárándy Gergely: És három évig mégis megtartotta!)

Szeretnék kitérni tisztelettel arra a kérdésre (Dr. Bárándy Gergely távozik az ülésteremből.), hogy a pulpitusról a szocialista képviselő azt mondta, hogy ha az Alkotmánybíróság valamilyen problémát vet fel, akkor a Fidesz-KDNP-pártszövetség gyorsan korlátozza az Alkotmánybíróság hatáskörét. Erre a legjobb példa a mostani alkotmánytervezet. Az Alkotmánybíróság eddig határozataiban rendszeresen kitért arra, hogy nekik az alkotmánnyal kapcsolatos közjogi felülvizsgálati joguk megvan, mert az egy eljárásjogi kérdés. Ez írott szabályként sehol nem jelentkezett, sem az alkotmánybírósági törvényben, sem az addigi alkotmányban. Ez most kerül be először az alkotmányba. Tehát az alkotmánybírósági határozatban kialakított igényt a Fidesz-KDNP-pártszövetség most beemeli mint alkotmánybírósági hatáskört az alkotmányba. Tehát ez is egy merőben ellentétes állítás a szocialistákéval szemben.

A család fogalmával kapcsolatban szeretnék kissé részletesebben beszélni. Azt a vádat kaptuk, hogy a polgári törvénykönyvet szerkesztő bizottság tudományos eszmefuttatásait félredobva, önkényesen találtuk ki az új családkategóriát, amit a decemberi módosító indítványokkal, illetve az idén februári zárószavazással az Országgyűlés el is fogadott. Számtalanszor elmondtuk a vitában, hogy annak a szerkesztőbizottságnak egy illusztris tagja dr. Lábady Tamás professzor úr, aki alkotmánybíró is volt, aki bírói pályafutását mint a Pécsi Ítélőtábla elnöke folytatta, ő írt egy külön tanulmányt ezzel kapcsolatban, és ő fejtette ki először azt a kategóriát, hogy van a családfogalom a házasság alapján, és van az élettársi kapcsolat, ami - és ezt ő írta először - a "nem házasság" kategóriája.

Tisztelettel, én szeretnék minden olyan összehasonlítást visszautasítani a kereszténydemokraták nevében, akik azt próbálják bizonygatni, hogy a kapcsolatoknak egy magasabb szintű formája a házasság és egy alacsonyabb szintű formája az élettársi kapcsolat. Ezek nem alá-fölé rendelt kérdések, ez olyan, mint az alma és a körte. Az egyik a konzervatív szabályok alapján elfogadott házasság, amit most az alkotmány is a házasság alapjának tekint, a másik pedig a szabad szerződéskötés alapján létrejött, egy egészen másfajta társadalmi együttélési forma, ez az élettársi kapcsolat. De ennek az az alapja, hogy külső korlátokat nem kíván elfogadni. Ezért nagyon furcsa az, ha egy olyan együttélési formára, ahol nem akarnak külső korlátokat, ezért választják ezt a szabad elhatározás szerinti élettársi kapcsolatot, erre most az állam pluszszabályokat szab ki.

Szeretném hangsúlyozni, és ezt a Ptk. vitájában is elmondtam: a magyar jog terén soha ennyit nem foglalkozott az élettársi kapcsolattal, mint amit most a polgári törvénykönyv fog.

(10.20)

Tehát a hatályba lépő polgári törvénykönyv egy egész fejezetet szentelt az élettársi kapcsolatnak, és az élettársi kapcsolat családjogi vonzatait pedig beemelte a polgári törvénykönyv családjogi könyvébe. Ennél többet, azt hiszem, nem lehet csinálni, és pont a szocialistáknak, akik ezt kritizálják, számtalanszor elmondtam, hogy 8 éves regnálásuk alatt nem sikerült az élettársi kapcsolattal foglalkozó témakört rendezniük, egyedül és kizárólag az egyneműek élettársi kapcsolatát rendezték 2009-ben egy törvénnyel, de a különneműek élettársi kapcsolatával a polgári törvénykönyv kizárólag ilyen vagyonjogi szabályokat ismert, egységes, könyvszerű, összefoglalt érvrendszert sehol nem találtunk.

Tisztelt Országgyűlés! Az Alkotmánybíróság a 45/2012. határozatában az átmeneti rendelkezéseket semmisítette meg, de előtte a 43/2012. határozatában megsemmisítette a családvédelmi törvény 7. §-át arra hivatkozással, hogy az alaptörvény rendelkezéseiből nem lehet okszerűen következtetni arra a rendelkezésre, amelyet az a sarkalatos törvény tartalmaz. Én ezért tartom nagyon lényegesnek és nagyon fontosnak, hogy ebben a kérdésben egyszer és mindenkorra pontot tesz a vita végére a mostani alaptörvény-módosítás. Kimondja, amiket kimondott az alaptörvény is, hogy a házasság egy férfi és egy nő önkéntes együttélése, és utána kimondja azt, hogy a család alapja a házasság, illetve az egyenes ágbeli, a gyermek, a szülő-gyermek kapcsolat. Ez azért nagyon lényeges, mert az Alkotmánybíróság számtalan határozatában azzal támadta a kereszténydemokrata álláspontot is, hogy lám-lám, a gyermek hátrányos helyzetbe kerül.

Szeretném itt és most hangsúlyozni, hogy sem a polgári törvénykönyvben, sem az új alaptörvényünk szerint gyermek családon kívül nem létezik. Ha a gyerek a szülővel együtt él, a gyerek és a szülő mindig is családot fog alapítani. Tehát ezzel operálni nem lehet. Az kétségtelen, hogy ha az az élettársi kapcsolat, amelyből gyermek született, és az anya és a gyermek családjogi viszonyban van, az apa és a gyermek családjogi viszonyban van, az apa és az anya, ha élettársak, akkor változatlanul csak polgári jogi viszonyban vannak, és élettársi kapcsolatban élik az életüket, és szabadon állapodnak meg számtalan kérdésben, nem kapnak külső pluszszabályokat.

Tisztelettel, én nem kívánom a további részleteket elmondani. A további részleteket Vejkey képviselőtársam fogja elmondani. A délutáni vita folytatásában majd még vissza szeretnék térni egy-két kérdésre.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik a KDNP másik vezérszónoka, Vejkey Imre képviselő úr.

Megadom a szót.

DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. A napjainkban boldoggá avatás előtt álló Robert Schuman Európai Unióval kapcsolatos alapgondolata az volt, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz. Mi, kereszténydemokraták úgy gondoljuk, hogy az Európai Unió alapító atyja nem tévedett, amikor az integráció meghatározó tulajdonságaként a kereszténységet jelölte meg. Az azóta bekövetkezett eseményeket értékelve megállapíthatjuk, hogy az Unió letért a részére kijelölt útról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Itt elég utalnom az EU alkotmányos szerződésére, amelyben már meg sem említették a kereszténységet Európa gyökerei között. Míg tehát az Európai Unió alapokmánya keresztény értékek nélkül maradt, addig az alkotmányozó Országgyűlés által alkotott 2011. évi magyar alaptörvény nem hallgatta el saját honpolgárai elől azt, ami Európa tudományosan is feltárt történelmi gyökere, vagyis a szubsztanciát, nevezetesen azt a tényt, hogy a kereszténység vetette meg a közös európai civilizáció alapjait, hozta létre valójában az emberi jogokat, továbbá szilárdította meg minden egyes nép saját identitását a nemzeti különbözőségek tiszteletben tartása mellett.

Tehát míg Európában azt láthatjuk, hogy az elmúlt évszázadok idézőjeles modernizációja folytán az élet helyett a halál kultusza dívik, addig hazánkban a romokon már az újjáéledés rügyei szemmel láthatóak. Ezeken a frissen sarjadt rügyeket kell erősítenünk és védenünk itt, a nemzeti parlamentünkben is úgy, hogy Magyarországot senki és semmi ne tudja letéríteni az ezer évvel ezelőtt megkezdett útról, amelyre 2010 tavaszán hazánk visszaállt. Ezért is van rendkívüli jelentősége a Magyarország Alaptörvénye T/9929. szám alatt benyújtott negyedik módosításának, amelyet a Fidesz-KDNP-szövetség valamennyi parlamenti képviselője jegyzett, s amely az Alkotmánybíróság 45/2012. Ab-határozata folytán keletkezett annak okán, hogy az Alkotmánybíróság formai okokra hivatkozva az átmeneti rendelkezések több rendelkezését megsemmisítette.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Rögzítenünk kell, hogy ugyan az Alkotmánybíróság Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései tárgyában hozott 45/2012. többségi határozatát bár kénytelenek vagyunk tudomásul venni, de azzal egyetérteni, nos, arra már nem vagyunk kötelesek, és nem is értünk vele egyet.

A kereszténydemokraták kifejezett jogi álláspontja, hogy az Alkotmánybíróság fenti határozata az alaptörvény egyes rendelkezései közötti szelektálásnak minősül, amelyre az Alkotmánybíróságnak nem volt felhatalmazása. Az Alkotmánybíróság 45/2012. számú Ab-határozata álláspontunk szerint veszélyes kapunyitás volt az Alkotmánybíróság önnön hatásköreinek az alaptörvényben és az Alkotmánybíróságról szóló törvényben meghatározottakon túli kiterjesztése vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság ugyanis arra irányuló törvényi felhatalmazás nélkül saját maga terjesztette ki magára nézve hatáskörét az alaptörvény, illetve az alaptörvényt módosító törvények alkotmányossági felülvizsgálatát illetően. Ezt úgy értékeljük, hogy az Alkotmánybíróság egyoldalúan felborította a kialakult hatalmi autonómiák demokratikus rendszerét, vagyis az elválasztott és önálló hatalmi ágak egymás hatalmát ellensúlyozó és fékező rendszerét, pedig mindezek szem előtt tartása kiemelt fontosságú követelmény az Alkotmánybírósággal szemben is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A fentiek szerint az Alkotmánybíróság döntésével egyet nem értve, de azt kényszerűen tudomásul véve előterjesztőként az átmeneti rendelkezések teljes tartalmát beépítettük a jelen törvényjavaslatunkba oly módon, hogy az átmeneti rendelkezések egyes, Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezéseit az alaptörvény egy-egy cikkelyéhez illesztettük be, másokat a zárórendelkezések közé, a meg nem semmisített részeket pedig teljes egészében a zárórendelkezések végére helyeztük el.

A törvényjavaslatban a fentieken túl, az alaptörvény védelme érdekében szélesítettük az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontrollt kérni jogosultak körét, növeltük az alkotmánybírósági eljárások átláthatóságát, rögzítettük az Alkotmánybíróság indítványhoz kötöttségét, és bizonyos esetekben gyorsítottuk az eljárást. A törvényjavaslatban több egyéb, elsősorban egyértelműsítő pontosítást is javasoltunk, amelyek egységes szerkezetben tartó közzétételét írtuk elő.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tekintettel arra, miszerint Rubovszky György képviselőtársam a törvénytervezet 1., 2., 11., 12., 13., 14. és 15. cikkelyei tekintetében tartott megosztott vezérszónoklatot, továbbá figyelemmel arra, hogy a képviselőtársam által elmondottakkal és a megjegyzésével, amit az MSZP-s képviselőtársak felé tett, teljes mértékben egyetértek, a további vezérszónoklatomban a további cikkelyek tekintetében nyilatkozom.

(10.30)

A 3. cikkhez: a törvényjavaslat 3. cikke akként rendelkezik, hogy a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét a törvényjavaslatban foglalt konkrét, normatív rendelkezésekben meghatározottak szerint kell biztosítani. A törvényjavaslat fenntartja a büntetőjog nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege elvét, ebből következően kizárólag azok a diktatúrában elkövetett cselekmények tartoznak a hatálya alá, amelyeket az elkövetés időpontjában is már büntetni rendelt az akkor hatályos büntető törvénykönyv, de a pártállam politikai érdekből a bűncselekmény üldözését mégis elszabotálta.

A 4. cikkhez: a törvényjavaslat 4. cikkelye új fogalomként a vallási tevékenységet végző szervezeteket is a szabályozás alanyává teszi. A törvényjavaslat ebben a cikkben rögzíti a vallásszabadság jogának valamennyi személy és szervezet általi egyéni vagy együttes gyakorolhatósága mellett, hogy a magyar állam sajátos egyházi jogállást biztosít a vallási tevékenységet végző szervezetek számára.

Az 5. cikkhez: a törvényjavaslat az alaptörvény 9. cikkét egy olyan új rendelkezéssel egészíti ki, amely előírja, hogy országos támogatottsággal rendelkező pártok és más jelelő szervezetek számára az országgyűlési képviselők és az európai parlamenti képviselők választását megelőzően ingyenesen és egyenlő feltételek mellett biztosítani kell a választási politikai hirdetések közszolgálati médiaszolgáltatásokban való közzétételét. A törvényjavaslat a választási kampányban a médiaszolgáltatások területén úgy kíván egyenlő esélyeket teremteni és a kampányra fordított költségeknek gátat szabni, hogy egyenlő feltételekkel és ingyenesen biztosítja a közszolgálati médiákban a választási hirdetéseket az országos támogatottsággal bíró jelölő szervezetek számára.

A 6. cikkhez: a törvényjavaslat az állami felsőoktatási intézmények tekintetében a gazdálkodási rendjük meghatározását, valamint a gazdálkodás felügyeletét a kormány feladatává teszi, azon okból kifolyólag, hogy az állami felsőoktatási intézmények az állami szervezetrendszer részei és működésük a központi költségvetésből biztosított. A gazdálkodási jogkörök fenti szabályozása az állami felsőoktatási intézmények kutatási és tanszabadsága érvényesülését, vagyis autonómiáját nem érinti.

A 7. cikkhez: az alaptörvény a művelődéshez való jog érvényesülése érdekében rögzíti a felsőoktatásban való részesülés hozzáférhetőségét és képességeik alapján a felsőfokú oktatásban részesülők törvényben meghatározottak szerinti támogatását. Annak érdekében pedig, hogy a művelődéshez való jognak az állam anyagi támogatásával megvalósuló gyakorlása az egyén mellett a közösség érdekeit is szolgálja, a törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy a törvény a felsőfokú oktatásban hallgatóként részt vevők anyagi támogatását feltételhez köthesse. Ennek megfelelően a törvény a foglalkoztatás vagy a vállalkozás keretében való munkavégzés követelményét állapíthatja meg.

A 8. cikkhez: az alaptörvény államcélként fogalmazza meg az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a biztosítását. A hajlék nélkül élő személyek iránti szolidaritás és társadalmi felelősségvállalás erősítéseképpen a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy ezen államcél többek között úgy valósítandó meg, hogy az állam és a helyi önkormányzatok törekednek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a biztosítása mellett a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a közrend, a közbiztonság, a közegészség fenntartása, továbbá a kulturális értékek védelme érdekében nem támogatja a közterületek rendeltetésellenes használatát, az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.

A 9. cikkhez: a törvényjavaslat a Magyarországon élő nemzetiségek szabályozása során az átmeneti rendelkezések szabályát veszi át.

A 10. cikkhez: a törvényjavaslat az alaptörvényben egyértelműen és világosan jelezni kívánja, hogy az Országgyűlés zavartalan működésének biztosítása és méltóságának megőrzése alapvető jogpolitikai érdek és erkölcsi követelmény, ezért rögzíti, hogy az Országgyűlés elnöke a házszabályi rendelkezésekben meghatározott rendészeti és fegyelmi jogköröket gyakorolja.

Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A Jobbik képviselőcsoportja jelezte, hogy három felszólaló ismerteti a frakció álláspontját, mindösszesen 30 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Gaudi-Nagy Tamás képviselő úrnak.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Kicsit déj vu érzése lehet az embernek, hiszen az alaptörvény 2011-es vitájában hasonló részvételt mutattak a parlamenti frakciók, lényegében a kormánytöbbség mellett egyedül a Jobbik Magyarországért Mozgalom volt az, amely érdemben belement a vitába, és megpróbálta érvényesíteni azt az alapelvet, amit nagyon sokszor elmondtunk az alaptörvénnyel kapcsolatban - s ezt most is szeretnénk az önök figyelmébe ajánlani -, mégpedig azt, hogy az alaptörvény, azaz az alkotmányozás kérdése nem lehet kizárólagosan a pártok ügye. Legfontosabb alapelvként mindig azt hangsúlyoztuk, hogy a történeti alkotmányosság útjára kell visszatérni. Az alaptörvény ezt a munkát teljeskörűen nem végezte el, többször részletesen is kifejtettük, hogy miért nem.

Most megint csak a figyelmükbe kell ajánlanom egyik klasszikusunk, Cseke István alkotmányjogász mondását, amely a következőképpen szól, és ez abszolút jellemző arra a helyzetre, amiben most vagyunk, hiszen az alaptörvény negyedik módosítását kell most elvégeznünk: "A történeti alkotmány iránt sokkal nagyobb a nemzet tisztelete, mint olyan alkotmány iránt, amely valamely politikai irányzat alkalmi műve. Ahol alaptörvényekben merevített alkotmány van, ott új irányzatok az egész alkotmányt félretetethetik, ott az alkotmány csak puszta formaság, amely ha kell, jogi úton, ha azonban így nem lehetséges, forradalmi úton vagy akár államcsínnyel félretolható."

Hallgatva a szocialisták hataloméhség-menetét, amely már beért az Országgyűlésbe is és folyamatosan itt dübörög, ahelyett, hogy az elszámoltatás nyomán a vádirataikat tanulmányoznák, azt kell mondanunk, hogy tényleg felelőssége volt és van a kormánytöbbségnek abban, hogy olyan alaptörvénye lett az országnak, amely legitimációs szempontból több oldalról is támadható, és a jelen alaptörvény-módosítás is lényegében nem azt a lépést teszi meg, amit meg kellene tenni - tehát visszatérni a történeti alkotmányosság értékeihez, végbevinni az elmaradt rendszerváltozást és garantálni az itt, Magyarországon élő magyar embereknek azt, hogy a boldogulásuk itt érvényesülhessen teljes körűen -, hanem olyan rendelkezéseket tesz most elénk a kormánytöbbség, amelyek egy része elfogadható, azonban vannak benne olyan számos tekintetben elfogadhatatlan elemek, amelyekre jelenleg a Jobbik Magyarországért Mozgalom nem tudja az áldását adni. Ezért terjesztünk elő számos módosító javaslatot, bízva abban, hogy a vita során meg tudjuk győzni önöket arról, hogy akár az elszámoltatás teljes körű végigvitele, a rendszerváltozás végigvitele, akár az Alkotmánybíróság garanciákkal övezett működésének a biztosítása, akár pedig a bírósági rendszer megfelelő működését garantáló rendelkezések körében vagy az alapvető szabadságjogok védelme körében érdemes megfontolni azokat a javaslatokat, amelyeket tenni kívánunk.

Még egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Külön köszöntöm az egyik beérkező szocialista képviselőt, aki lám, mégiscsak részt vesz a vitában, hogy az uniós jogrend igenis megelőzi és felülírja... - ezek szerint mégiscsak marad a Szocialista Párt és részt vesz a vitában... (Dr. Józsa István: A fenntartható vitájában.) Ki tudja, hogy meddig lehet fenntartani azt az állapotot, amit a szocialisták műveltek azzal a blaszfémiával, ahogy az alaptörvény vitájában meggyalázták a Ház tekintélyét és méltóságát, és valóban méltatlan volt az, amit cselekedtek. (Dr. Józsa István távozik az ülésteremből.)

(10.40)

De ne felejtsük el azt, hogy amikor alaptörvényről beszélünk, akkor az uniós jogrend elsődlegességét soha nem szabad elfelejteni. És azért amikor olyan rendelkezést találunk az elénk tett módosításban, ami többek között arról szól, hogy ha és amennyiben, mondjuk, az európai uniós jogrendre tekintettel valamely adónemet hatályon kívül helyeznek, azt mindenáron be kell vasalni a magyar népen, úgy gondolom, ez nem egy jó rendelkezés, és az sem elfogadható, hogy például a véleménynyilvánítási szabadságot kifejezetten a 2008-as európai uniós kerethatározatra tekintettel kívánják korlátozni. Ugyanis az a rendelkezés, amely előírja úgymond a rasszizmus, gyűlöletbeszéd elleni küzdelmet, és nemhiába, hogy ezt a felvetést vagy javaslatot már több zsidó szervezet is üdvözölte, mivel ők most úgy gondolják, hogy számukra eljött a védelem ideje.

Úgy gondoljuk, hogy nem a jogkorlátozás ideje jön el, hanem igenis azt a töretlen utat biztosítani kell, amelyben Magyarország egyébként élvonalbelinek mondható Európában, mintaértékű, hogy az alapvető szabadságjogok körében a legfontosabbat, legértékesebbek közé tartozót, a demokratikus közélet működését garantálót, a véleménynyilvánítási szabadságot nem lehet olyan jellegű megkötések alá vonni, amelyet most ez az alaptörvény-módosítás megcéloz. Ugyanis ennek egyenes következménye lehet az, hogy a vitából megpróbálják kirekeszteni azokat a véleményeket, amelyek olyan kritikákat fogalmaznak meg, amelyek egyébként alapvetően tényeken alapulnak, de nyilván sértik azokat, akik érintettjei ezeknek a véleményeknek, legyenek azok például olyan cigány közösség tagjai, akik a bűnözésben Magyarország egyes területein sajnos élen járnak, vagy pedig legyenek olyan befektetők, akik Izraelből érkezvén azt gondolják, hogy Magyarországon mindent meg lehet csinálni, és Magyarország az országhódításnak úgymond Simon Peresz-i terepe lehet. Ezzel szemben mi határozott nemet kell mondjunk.

Viszont, amit tudunk támogatni a javaslatban, az a kommunista diktatúrát elítélő rendelkezés, bár ezt sem ítéljük meg még kellően erősnek és határozottnak, de mindenképpen az átmeneti rendelkezésekből nem maradhatott ki. Ezért is nyújtottuk be az Alkotmánybíróság döntése után szinte napokkal több képviselőtársammal azt az alaptörvény-módosítást, amely ezt azonnal visszaemelte volna, mert a mai napig is hiányzik a felelősségre vonása azoknak a hatalomműködtetőknek - akár bíróként, ügyészként vagy pedig pártvezetőként, vagy valamely kommunista diktatúra tömegszervezet középvezetőjeként -, akik egy olyan rendszert működtettek, amit egyébként jól jellemez az alaptörvény-módosítás 3. cikkében hosszasan leírt eseményrendszer. Erről majd több képviselőtársam, köztük Murányi Levente '56-os szabadságharcos is fog beszélni.

Azonban úgy gondoljuk, a következmények levonásában kevés, amit önök megállapítanak. Mégpedig, amikor azt mondják, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként jogi elismerést nyert politikai szervezetek osztoznak a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként a felelősségben, a felelősségben való osztozást el tudjuk fogadni, azonban az, hogy örökösei lennének ennek a vagyonnak, azt nem tudjuk elfogadni. Ugyanis, ami történt 1989-ben a Magyar Szocialista Párt létrejötte kapcsán, azt nyugodtan nevezhetjük egy gigantikus csalásnak, amely során a Szocialista Párt azt az akkori értéken számított 8,3 milliárd forintos vagyont, több mint hétszáz ingatlanból álló pártvagyont, egyszerűen törvénytelen módon lenyúlta egy olyan jogi trükkel, amelynek során lényegében az akkori pártalakítási szabályok és a jogutódlásra vonatkozó szabályok nem érvényesültek kellő mértékben, ugyanis megállapítható, hogy a Szocialista Pártot létrehozó személyek - a Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó kongresszusán - úgy jártak el, hogy egyszerűen a Magyar Szocialista Munkáspárt vagyonát úgy, ahogy van, egy mérlegátírással a Magyar Szocialista Párt vagyonaként tüntették fel, és ezzel a mai napig jogszerűen, hitelt érdemlő módon nem számoltak el. Tehát ezzel magukat jogutódnak nevezték, és egyébként láttuk, hogy szellemileg most is jogutódjai azzal a hatalommániákus, agresszív, verbális agresszióval, illetve tényleges agresszióval is, amelyet 2006 őszén mutattak a magyar néppel szemben, de ez nem helyezheti zárójelbe azt, hogy ezt a vagyontömeget ezzel a tévedésbe ejtéssel, ezzel a gigantikus csalással elorozták a magyar nemzettől. Ez visszajár a magyar nemzetnek. Ezért a javaslatunk az, hogy mondjuk ki, hogy ennek a felelősségben való osztozásnak a jogkövetkezményeiről egy külön törvény kell rendelkezzen, amelyből az összes jogkövetkezményt le kell vonni, ideértve akár az állami támogatás felfüggesztését, megvonását vagy kártérítési fizetési kötelezettséget, amellyel számolnia kell az MSZP-nek.

Ugyanez történt - és hosszan nem mondanám el - a KISZ és a Demisz jogutódlása tekintetében. A Kommunista Ifjúsági Szövetség ténylegesen megszűnt, ezt követően alakult meg a Demisz fantomszervezetekből, és ott is tulajdonképpen egy gigantikus, körülbelül 3 milliárdos vagyonlenyúlás történt. Ezzel a mai napig törvényesen nem számoltak el. Több módosító javaslatunk lesz még majd ehhez a klauzulához, ezt majd később képviselőtársaim kifejtik.

Ami lényeges még, hogy az Alkotmánybíróság működése kapcsán nem tudjuk elfogadni azt, hogy ne kösse az Alkotmánybíróság iránymutató eseti döntéseinek a láncolata az Alkotmánybíróságot. Ez azért nagyon veszélyes, mert azok az alapvető intézményi rendszerek, amelyek egyébként kialakultak a demokratikus alapjogok területén, mértékadóan és helyesen kerültek megfogalmazásra az Alkotmánybíróság döntéseiben, legyen ez akár véleménynyilvánítási szabadság. Nyilván nem hallgathatjuk el, hogy a kárpótlás elszabotálása, az igazságtétel elszabotálása is az Alkotmánybíróság gyászos működésének következménye, de ez nem jelentheti azt, hogy teljeskörűen sutba kell vágni az Alkotmánybíróság határozatait. Ezzel kapcsolatban módosító javaslatunk az célozza, hogy csupán ne jelentsen kötőerőt, de semmiképpen ne lehessen figyelmen kívül hagyni ezeket az iránymutató döntéseket.

A javaslat többi részével kapcsolatban pedig képviselőtársaim fognak most a vezérszónoki beszédben nyilatkozni, illetve majd az általános vitában fejtjük ki érveinket, bízva abban, hogy meg tudjuk győzni arról önöket, hogy a módosító javaslataink elfogadandóak és támogatandóak. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Dúró Dóra képviselő asszony, Jobbik-képviselőcsoport.

DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény negyedik módosításának azokról a részeiről szeretnék beszélni, amelyek az ember alapvető közösségeit érintik. Kezdem a családdal, mint az egyik legfontosabb természetes közösséggel.

Felszólalásomra készülve úgy terveztem, hogy nem sokat időzöm ennél a kérdésnél, hiszen úgy gondolom, hogy egyértelmű, világos és helyes az a megfogalmazás, ami bekerül az 1. cikk révén az alaptörvénybe. Azonban nem mehetek el szó nélkül Harangozó Tamás felszólalása mellett. Vissza kell utasítanom ugyanis azt a hangnemet, amit a házassággal kapcsolatban megütött. Kigúnyolta és nevetség tárgyává akarta tenni a házasságot, pedig valóban élnek olyan emberek Magyarországon, több millióan, akik ezt valóban szentségnek, értéknek tekintik.

Ez az alaptörvény-módosítás nem szól másról, mint hogy elismeri a házasság értékét, amire lehet építeni, erre lehet építeni családot, és erre lehet építeni nemzetet. Nem bélyegzi meg sem a gyerekeket, sem azokat az embereket, akik élettársi kapcsolatban élnek, ugyanis nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy minden gyermeket egyenlőnek tekintsük, függetlenül attól, hogy a szülei házasságban vagy élettársi kapcsolatban élnek.

Tehát éppen az MSZP az, aki megsértette a házasságban élő emberek közösségét, és olyan rémképekről beszélt, amelyek teljesen valótlanok, mint hogy itt bárki kötelezővé szeretné tenni a házasságot. Ezt tehát határozottan vissza kell utasítanunk.

Ha már a szentség szóba került, akkor rátérek az egyházakkal kapcsolatos szabályozásra. Itt ugyanis el kell mondanunk azt a kritikát, azt a bírálatot, hogy rendkívül károsnak és megalázónak tartjuk azt, hogy az Országgyűlés az, amely elismerhet és dönthet arról, hogy egy közösséget egyháznak tekintünk vagy nem. Úgy gondoljuk, hogy itt politikai döntések fognak születni, ahogy eddig is politikai döntések születtek, a különböző lobbik azok, amelyek meghatározóak lehetnek ezen a területen, és nem szakmai szempontok azok, amelyek ilyen módon érvényesülhetnek. Ez tehát rendkívül káros és megalázó nemcsak az egyházak számára, hanem az Országgyűlés számára is.

(10.50)

A Jobbik javaslata az volt korábban is, hogy egy speciálisan erre a célra létrehozott szakértői testület legyen az, amely el tudja dönteni, hogy egy közösséget, egy vallási közösséget egyháznak tekinthetünk vagy nem. Hiszen az országgyűlési képviselők nem szakértők ebben a kérdésben, mégis ők azok, akik ilyen súlyos ügyekben dönthetnek.

Szintén alapvető közössége az ember életének az oktatás területe, és itt elsősorban a felsőoktatásról kell szót ejtenünk. A felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjének meghatározása, úgy gondoljuk, hogy szintén túlterjeszkedés a kormány részéről, és az egyetemi autonómiát alapvetően sérti, szűkíti. Eddig is megvolt ugyanis a lehetősége és nemcsak a lehetősége, hanem a törvényi kötelezettsége a felsőoktatási intézményeknek arra, hogy a saját gazdálkodási rendjüket a saját autonómiájukon belül el tudják látni, de eddig is nagyon szigorú rend szerint, a törvényben meghatározottak szerint voltak kötelesek gazdálkodni. Ezt egészíti ki ez az alaptörvényi rendelkezés a kormány felügyeletével, tehát nem elég, hogy törvényben szabályozzák azokat a korlátokat, lehetőségeket, amelyek a felsőoktatási intézmények gazdálkodására vonatkoznak, még egy kancellárt fognak föléjük ültetni, ami egyértelműen az autonómiájuk korlátozása, hiszen a gazdálkodásuk az egyik legfontosabb záloga az autonómiának; ezért ezt elutasítjuk, nem tudjuk támogatni. Szerintünk nincs szükség ilyen mértékű beleszólásra a felsőoktatási intézmények gazdálkodásába.

A hallgatói szerződés a következő, amiről a felsőoktatás esetében beszélnünk kell. Arra most nincs módom, és az idő szűke miatt nincs módom arra, hogy ezt tartalmilag értékeljem, sőt nem is erről van szó az alaptörvény módosítása kapcsán, azonban hiteltelennek tartom szintén az MSZP-nek a hallgatói szerződéssel kapcsolatos kritikáját, hiszen éppen Gyurcsány Ferenc volt az, aki miniszterelnökként azt a felelőtlen és igazságtalan kijelentést tette a magyar fiatalok számára, hogy el lehet menni Magyarországról. Ennél mindenképpen felelősebb kormányzati hozzáállásra van szükség, és reméljük, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájával sikerül ebben a kérdésben is megfelelő kompromisszumot kialakítani, mint a hallgatók egyetlen legitim érdek-képviseleti szervével. Úgy gondoljuk azonban, hogy formailag nincs szükség arra, hogy az alaptörvénybe emeljük ezt a rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság korábban azt mondta ki, hogy a rendeleti szintnél magasabb szintű jogszabályi szabályozás szükséges. Ezt megtette az Országgyűlés, amikor törvényi szintre emelte ezt a szabályozást, de nem gondoljuk azt, hogy ki kellene zárni ezután is az Alkotmánybíróságot abból, hogy vizsgálhassa a hallgatói szerződések alaptörvénnyel való összeegyeztethetőségét. Tehát erre a magas szintű szabályozásra, úgy gondoljuk, nincs szükség.

Végül rátérve a nemzetközösségre, illetve közös ügyeink intézésére, a kampányszabályozásról szeretnék néhány szót beszélni. A Jobbik támogatta azt, és továbbra is támogatja, hogy ingyenesen és egyenlő feltételek mellett lehessen a közszolgálati médiában hirdetni az országos támogatottsággal rendelkező pártoknak. Ezt tehát nem szeretnénk bírálni, ezzel magunk is egyetértünk, és örülünk neki, hogy ez bekerül ide. Az azonban, hogy sarkalatos törvény más választási politikai hirdetések közzétételét is korlátozhatja, aggályos lehet. Ez a korlátozás ugyanis ésszerű indokkal alátámasztható akkor, ha arról beszélünk, hogy olcsóbbá szeretnénk tenni a kampányt, és ne arról szóljon egy választási kampány, hogy ki tud több pénzt vinni a nagy kereskedelmi tévécsatornákhoz, és ilyen módon befolyásolja akár a választások végeredményét is.

Ez helyes lehet és értelmes cél, azonban ami itt korábban felmerült a kormánypártok részéről, hogy az interneten közzétehető politikai hirdetéseket tiltanák vagy korlátoznák, ez teljességgel elfogadhatatlan, és ésszerűtlen is annak fényében, hogy a választójogot, a választásra jogosultak körét kiterjesztettük a külhoni állampolgárság megadásával, így elképzelhető, sőt lesznek olyan nemzettársaink, akik akár más kontinenseken élve fogják gyakorolni szavazati jogukat. Az ő esetükben az internet az egyik legfőbb tájékozódási pont lehet a választási kampányban, ezért indokolatlannak és ésszerűtlennek tartjuk, hogy az internetes politikai hirdetések korlátozását lehetővé tegye akár törvény, akár alaptörvény, ha tehát a spórolásról és az olcsó kampányról szól ez a módosítás, ez a korlátozás, akkor tudjuk támogatni, ha azonban más, például internetes korlátozásra terjed ki, azt nem.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik a Jobbik-képviselőcsoport harmadik vezérszónoka. Megadom a szót Gyüre Csaba képviselő úrnak.

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányozás folyamatát már sokszor bírálta itt a parlamentben a Jobbik Magyarországért Mozgalom, és most sem mulasztanám el, hogy azért néhány kritikai megjegyzést ezzel kapcsolatban tegyek.

Azzal mindannyian egyetértettünk annak idején, amikor 2010-ben ez az Országgyűlés összeült, hogy új alaptörvényre van szükségünk, hiszen az 1949. évi XX. törvény önmagában már a nevében is szégyen, hogy ma, a XXI. században még hatályos volt. Szükség volt új alkotmányra, ezt a Jobbik már a választási programjában is megfogalmazta.

Azzal is egyetértettünk, ahogyan ez elkezdődött, hogy létrejött egy eseti előkészítő bizottság, illetve hogy a kormányzati többség széles körű társadalmi vitára bocsátotta az alaptörvény tervezett szövegét, és gyakorlatilag minden állampolgárnak lehetősége volt arra, hogy a véleményét ezzel kapcsolatosan kifejtse, elmondja, módosító javaslatait ide eljuttassa.

Mindezek voltak azok, amelyek pozitívumok - és mi volt ennek a negatívuma? Az, hogy azokat a javaslatokat, amelyek az ellenzék részéről születtek, sorra lesöpörték. Bíztunk abban eredetileg, hogy olyan alkotmány fog megszületni, ami konszenzusos alkotmány, olyan alkotmány, amely a társadalom legszélesebb rétegét átfogja, amivel a társadalom túlnyomó többsége egyetért. És mivel jelen pillanatban nyilván tudomásul kell venni azt a tényt, hogy választói felhatalmazás alapján a Fidesz-KDNP több mint kétharmados többséggel került be, nyilván ha egy kicsit az ellenzék felé is nyitni akarunk, illetve valóban konszenzusos alkotmányt akarunk elfogadtatni, akkor az ellenzék véleményét is figyelembe kell venni, azt el kell fogadni, és ezeket is bele kell venni legalább részben vagy jó részben az új alaptörvény szövegébe. Ez az, ami teljes mértékben elmaradt, ezért mondtuk azt akkor, hogy ez gyakorlatilag egy párturalmi alkotmány, nem pedig egy közmegegyezésen alapuló alkotmány, amely akár hosszú távú is lehet.

Az a véleményünk, hogy az a hosszú távú alkotmány, amihez nem nyúlunk hozzá; illetve emlékszem még a vitákra, amikor elmondták a kormánypárti politikusok, illetve az eredeti törvényszövegben is ez szerepelt, hogy ez annyira időtálló lesz, hogy egyáltalán nem fogjuk módosítani. Nem fogjuk módosítani, mert annyira jó lesz, sőt még az is elhangzott vagy benne volt a törvényszövegben, hogy legalább két egymást követő Országgyűlésnek, két külön megválasztott Országgyűlésnek legalább kétharmados többséggel kell elfogadnia egy módosítást, mert ez annyira időtálló lesz és annyira jó lesz.

Ezzel szemben itt állunk egy negyedik módosításnál, nem sokkal az eredeti alaptörvény elfogadása után, nyilván azért, mert az az alaptörvény hiányos volt, mert az az alaptörvény nem tartalmazta nagyon sok esetben az ellenzék álláspontját, illetve a módosító javaslatait. Így jutottunk el oda, hogy jelenleg a negyedik módosításnál tartunk. Nyilván azért kell módosítani, hogy egy kicsit előrevigyük, és így, ebben a módosításban is vannak olyan jelek, amelyek előrevivők, amivel egyet tudunk érteni. Örülünk annak, hogy kimondja a tervezet azt, hogy az MSZMP egy bűnözőszervezet. Örülünk annak, hogy beszél arról, hogy el nem évülő felelősséggel bírnak a párturalmi rendszer, pártállami rendszer vezetői. Ezeknek örülünk.

De vannak olyan módosítások is ebben, amelyeket nem tudunk elfogadni, vagy csak részben tudunk elfogadni, illetve azok módosításra szorulnának.

(11.00)

Ilyen például a jelenlegi tervezet 2. cikke, amely a köztársasági elnök bizonyos feladatköréről szól, amely szerint, ha ő így ítéli meg, hogy az alaptörvény módosítására vonatkozó eljárási rendet nem tartották meg, úgy vizsgálatot kérhet az Alkotmánybíróságtól. Ezzel teljes mértékben egyet tudunk érteni, és örülünk neki. Az eljárási rend kérdésében van helye alkotmánybírósági felülvizsgálatnak. Azonban mi a magunk részéről nem tartjuk elegendőnek ezt a fajta szabályozási rendet. Miért nem tartjuk annak? Azért, mert szerintünk jó lenne, ha az Alkotmánybíróságnak lenne joga bizonyos anyagi jogi felülvizsgálatra is alaptörvény esetén. Ez egy látszólagos ellentmondásnak tűnik, de megszoktuk azt a gyakorlatot itt az elmúlt három esztendőben, hogy amikor úgy érzi a kormányzati többség, a kétharmados többség, hogy nem fogja a törvényjavaslatuk kiállni az alkotmányosság próbáját az Alkotmánybíróság előtt, akkor ezeket beemelik az alkotmányba. Nem véletlen, hogy a negyedik módosításnál járunk. Úgy gondolják, hogy ha olyan alapvető részletkérdéseket, amelyeknél nem szükségeltetne, hogy alkotmányos szabályozásuk legyen, beteszik az alkotmányba, és akkor nem nyúlhat hozzá az Alkotmánybíróság.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Ezzel szemben nekünk az a javaslatunk, hogy ilyen részletkérdések esetében is legyen lehetősége az Alkotmánybíróságnak a felülvizsgálatra. Mégpedig abban az esetben, ha az alaptörvény szellemiségével, alapértékeivel, amelyeket gyakorlatilag a kétharmados kormányzati többség fogalmazott meg az eredeti szövegben, tehát amikor az alaptörvény szellemiségével, alapértékeivel ellentétes az a módosító javaslat, ebben az esetben legyen lehetősége arra az Alkotmánybíróságnak, hogy ezt felülvizsgálhassa.

A következő a 8. cikk, amiről szeretnék szót ejteni. Örülünk annak, hogy bekerül az alaptörvénybe "az emberhez méltó lakhatási feltételek" kitétel. Ennek megléte gyakorlatilag minden embernek alapvető joga. És itt felmerül a hajléktalanok problémája, amiről már az előttem felszólalók is említést tettek. Egyetértünk azzal, és itt már ebben komoly viták voltak a Házon belül, hogy nem méltó az, hogy Magyarország területein, belvárosban, turistaközpontokban hajléktalanok alszanak éjjel-nappal, teljes rendetlenségben, koszt, mindent hagyva maguk után. Ha például kimegyünk ide, a Kossuth térre, akkor is találkozunk hajléktalanok sorával, közvetlenül az Országház előtt, de ha végigmegyünk a Körúton, ugyanezt fogjuk tapasztalni.

Halljuk azokat a liberális felszólalókat, akik azt mondják, hogy igen, joguk van az embereknek ahhoz, hogy az utcán éljenek, joguk van ahhoz, hogy ott legyenek, ezt nem lehet kényszerrel megoldani, nem lehet hatósági szankciókat alkalmazni az ő esetükben. Mi azzal egyetértünk, és ezt már korábban is kifejtettük, hogy ebben a kérdésben megoldást kell találni. Azzal is egyetértünk, hogy bizonyos esetekben szankciót is lehessen alkalmazni, abban az esetben, ha valakik életvitelszerűen az utcán élnek. Ezzel is egyet tudunk érteni. De álláspontunk szerint szankciót csak akkor lehessen alkalmazni, amennyiben a hajléktalanok elhelyezését a jogszabályoknak megfelelően a helyi önkormányzat megoldja. Ha megfelelő hajléktalanszállás van, akkor igenis lehessen ezeket a szankciókat alkalmazni. Ebben az esetben egyet tudunk érteni, ezt kifejtettük korábban már az ezzel kapcsolatos törvény vitájában is.

A 10. cikkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, ahol az Országgyűlés elnökének rendészeti, fegyelmi jogköréről és az Országgyűlési Őrségről van szó, itt azt nem értjük, hogy ennek miért kell bekerülnie az alapszabályba, miért kell, hogy az alkotmány ezt tartalmazza. Álláspontunk szerint e vonatkozásban a házszabályi szabályozás bőven elegendő lenne, ez oda való kérdés, ez nem való az alaptörvénybe.

A 12 cikkel kapcsolatban örülök neki, hogy egy korábban már többször behozott jobbikos törvénymódosító javaslatot emelnek be az alaptörvény szintjére, hiszen jómagam immár két alkalommal adtam be arra vonatkozó törvénymódosítást, hogy az Alkotmánybíróság eljárási határidejét szabjuk meg. Ez a 12. cikk legalábbis bizonyos esetekben előírja az Alkotmánybíróság számára a 30 napos felülvizsgálati határidőt. Így például a bírói kezdeményezésre történő alkotmánybírósági vizsgálatra, vagy az alaptörvény 24. cikk (5) bekezdése szerinti, az alaptörvény módosítására vonatkozó eljárási követelmények vizsgálatára is 30 napos határidőt engedélyez az alaptörvény. Ezzel maximálisan egyet tudunk érteni.

De szükséges lenne, hogy folyamatosan más Alkotmánybírósági eljárási cselekmények esetén is a határidőt törvényileg szabnánk meg. Hiszen elfogadhatatlan az, hogy olyan jogszabályoknál, amelyek rosszul szabályozzák a fennálló társadalmi viszonyokat, akár 4-5-6 év alatt hozzon az Alkotmánybíróság határozatot, és az a rossz törvényi szabályozás vagy jogszabályi szabályozás 5-6 évig érvényben legyen. Ezért lenne szükség, hogy belátható időn belül az Alkotmánybíróság meghozza döntéseit, és ne kerüljünk ilyen helyzetbe.

A 12. cikk aztán megnyitja a kérdést még a tekintetben is, hogy kinek van joga az Alkotmánybíróságnál a jogszabályok felülvizsgálatát kérni. Itt szeretném még egyszer kifejteni, amit már oly sokszor elmondott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, hogy nem értünk azzal egyet, hogy csak az országgyűlési képviselők egynegyedének van joga arra, hogy az Alkotmánybíróságnál felülvizsgálati eljárást kezdeményezzen. Nem értünk egyet, hiszen ha minden országgyűlési képviselőnek például alapvető joga új törvény kezdeményezése, akkor miért nincs joga arra, hogy az Alkotmánybíróságnál felülvizsgálatot kezdeményezzen. Ám ha az ember elgondolkodik, akkor fogja azt látni, hogy ha az országgyűlési képviselők egynegyedének van ilyen joga, ki rendelkezik egynegyeddel? Kizárólagosan egyetlenegy frakció, ez pedig a Fidesz. Tehát gyakorlatilag csak a Fidesznek van joga arra, hogy felülvizsgálati kérelmet nyújtson be.

A 14. és 15. cikk az Országos Bírósági Hivatal elnöke, illetve a legfőbb ügyész számára továbbra is fenntartja azt a jogot, hogy az illetékes bíróságtól eltérő bíróságot jelöljön ki, illetve ott emeljen vádat. A Jobbik Magyarországért Mozgalom ezzel sem ért egyet. Ezekben a vonatkozásokban módosító javaslatot terjesztünk be.

Köszönöm szépen, az időm lejárt. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására ma, az utolsó napirendi pont keretében lesz lehetőség.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának megkezdése. Nagy Andor, KDNP, Ékes József, Fidesz, Szili Katalin, független, Varga Géza, Jobbik, Tóbiás József, MSZP, képviselők önálló indítványát H/9064. számon megismerhették. Tájékoztatom önöket, hogy az általános vita mai szakaszában az előterjesztői expozéra, a bizottsági álláspontok ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalásaira kerül sor. További képviselői felszólalásokra a vita folytatásában lesz lehetőség.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szili Katalin asszonynak, a napirendi pont előadójának. Képviselő asszony, öné a szó, 25 perces időkeretben.

Felszólalások:   18   19-55   55-71      Ülésnap adatai