Felszólalás adatai

KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Bányászati Hivatal vezetője 2040/99. számú határozatával megszüntette a zárt területté minősítést az ország különböző helyein, ennek következtében ezeken a területeken a bányászati jog megszerzése lényegesen egyszerűbbé vált. Az intézkedésnek számos pozitív következménye is van, bár sokan vitatják is, én azonban most egy negatív következményre és ennek egy gyakorlati problémájára szeretném felhívni az önök figyelmét.

Ezzel, hogy megszűnt a zárt területté minősítés, lényegében megszűnt az előkutatás, amit korábban éppen a koncesszió kiadását megelőzően írt elő a szabályozás. Ezzel viszont megszűnt, tisztelt képviselőtársaim, a gazdasági, környezeti, természeti, ökológiai, régészeti és társadalmi hatásuk vizsgálata; ezek mostantól kezdve összefogott módon biztosan el fognak maradnak. Ennek most egy választókörzetemet érintő gyakorlati következménye is van: a Csepel-sziget korábban ugyanis zárt terület volt. A szolnoki bányakapitányság '99. X. hó 12-én kutatási engedélyt adott ki egy bizonyos területre Szigetszentmiklós mellett, és ez a kutatási engedély számos problémát vet fel.

Az érintett terület ma még hidrogeológiai védettséget élvez, nem veszik figyelembe az ökológiai szempontokat, azt tudniillik, hogy a Csepel-sziget közepén, közvetlenül az M0-s autópálya mellett egy egyébként is értékes területen, 4,3 négyzetkilométeren lehet, hogy bányatavak lesznek majd a jövőben. De a legsúlyosabb probléma, amit a kérdés felvet, az az, hogy ezek az érintett területek 38 aranykoronás első osztályú szántók, ahol a helyi gazdák gazdálkodó tevékenységet folytatnak. Nem véletlen, hogy ők mintegy százan tiltakoznak már a kutatási engedély kiadása ellen is, hiszen itt élnek ezen a területen. Ebből a tevékenységből akarnak megélni a jövőben is, nem lehet őket pénzzel kifizetni, hiszen a kifizetett pénz elveszi a jövőbeni lehetőségeiket, arról nem is beszélve, hogy akkor hogyan érvényesülnének a földvédelem szempontjai, hiszen azt gondolom, hogy 38 aranykoronát nem lehet kavicsbányára kicserélni, mert azt utána visszanyerni soha többet nem fogjuk.

A gazdák azért is tiltakoznak egyébként, mert a bányászati jog kiadása a későbbiek során telekalakítási, építési tilalommal jár, és már a kutatás időszakában felvetődik az utak problémája. Ahhoz, hogy kutatni lehessen, utakra van szükség, ezek az utak pedig éppen a megművelhető területeket fogják majd érinteni. Ez is rendkívüli módon hátrányos számukra. Nem beszélve arról, hogy sokan közülük beruháztak, alagcsövezték a területeiket, öntözőrendszereket telepítettek, ezekhez adott esetben hiteleket vettek fel, amelyeket a jövőben kell majd visszafizetniük. Ezt a tevékenységüket is jelentős mértékben érinti, illetve veszélyezteti az így kiadott engedély problémája.

A napirend előtti felszólalásom célja kettős. Egyrészt erre az akut problémára szeretném felhívni a figyelmet, hiszen ha abban egyetértünk, hogy 38 aranykoronás földeken - ahol egyébként megalapozott, jó minőségű gazdálkodó tevékenységet folytatnak - nem lehet bányászatot végezni, akkor nincs értelme a kutatási engedély kiadásának sem, hiszen ahhoz nem kell különösebb kutatásokat végezni, hogy az ember tudja, hogy a Csepel-szigeten általában kavics található a föld alatt. Ezt a problémát szerintem kezelni kell, erre a lehetőség megvan, hiszen a gazdák megfellebbezték a Magyar Bányászati Hivatalnál a szolnoki bányakapitányság döntését.

A másik, ami miatt felszólalok, az az, hogy úgy érzem, most a szabályozásban egy lyuk keletkezett; korábbi tőzegbánya-problémák is mutatják, hogy ott is rendezetlen a tulajdonosok helyzete. Itt, úgy tűnik, hiány van abban, hogyan lehet összehangolni a magántulajdonos érdekét az állam érdekével, hogyan lehet itt az egyensúlyt megteremteni. Ez a másik, amiért felhívom a problémára a kormány figyelmét, mert az akut, konkrét szigetszentmiklósi ügyön túlmenően ezt a problémát is valamilyen módon a szabályozás megváltoztatásával kezelni kell.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)