Felszólalás adatai

LÉVAI FERENC (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Én is zavarban vagyok, mert nem tudom, hogy ez most melyik műfaj, de úgy gondolom, hogy a meglevőt folytatjuk, és nem kívánok visszaélni a türelmükkel, nagyon tisztelve elnök asszonynak ezt a kitartását, amit ebben a kései vagy korai órában tanúsít.

Sajnálom, hogy a kormány tisztelt képviselői nincsenek jelen, és így nem áll módjukban reagálni arra, amit elmondok, bár úgy gondolom, a napirend utániak is megérdemelnék ezt.

Sajnos, nem egyedülálló az az eset, amely néhány hete Tatabányán történt és az állampolgárok mélységes felháborodását váltotta ki. Egyik este 22 óra után egy, a délutános műszakból hazatérő fiatalasszonyt brutálisan meggyilkoltak. Azóta egy szerető család és két kisgyermek hiába várja haza az édesanyát. Az elkövető letartóztatása után kiderült, hogy nyolc évvel ezelőtt ugyanebben a városban ugyanez a személy már több erőszakos bűncselekményt követett el, amelynek következménye egy fiatalasszony halála és több tönkretett élet volt.

Egy másik város szomorú története, hogy egy kétszeres gyilkosságért elítélt férfi, szabadságán újabb ember életét kioltva vonult vissza a börtönbe.

Hogyan történhet meg, hogy egy első fokon 20 évre, majd jogerősen 12 évre elítélt, közösségbe nyilvánvalóan nem engedhető bűnöző ismét gyilkolhat? Hihetünk-e és bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban és a büntetés-végrehajtásban?

(2.10)

Az egyszerű, a büntetőjogban járatlan állampolgár hitében a szabadságvesztés a szabadság valódi elvesztését jelenti. Pedig ez nem így van, hiszen akár a legsúlyosabb bűnért elítélt is rendszeresen szabadságot, eltávozást kaphat. Elég hozzá a jó magaviselet, ami a börtönben azt jelenti, hogy az eltávozásról időben visszatér, nem ittas, megtartja a börtön szabályait, például naponta borotválkozik, és illedelmes a nevelőtiszttel.

Ennyi elég ahhoz, hogy bírói vélemény alapján a büntetési tétel egy részét elengedjék, és az emberekre veszélyes bűnöző ismét nyugodtan sétálhasson közöttünk. Tudom, hogy az európai jogi normákhoz történő igazodás uniós csatlakozásunk egyik alapfeltétele. Vajon az ilyen eset mennyiben európai? Vajon mennyiben nevezhető felelősségteljesnek az ilyen döntés és gyakorlat? Ki védi meg a becsületes állampolgárokat ettől a bűnözőpártinak tűnő gyakorlattól?

Miért nem lehet az élethez való jogot tisztelni nem tudó, gátlástalan, önkontroll nélküli, visszaeső, társadalmilag nyilvánvalóan veszélyes bűnözőket véglegesen elkülöníteni az emberiségtől? A jogalkotók logikusan magyarázzák a halálbüntetés eltörlésének szükségességét és annak fenntartását. Ilyenkor azonban megszűnik a logika.

Tatabányán és környékén tapasztalni lehetett azt a keserűséget, dühöt, amit a történtek okoztak. Családok féltették szeretteiket. Ez a hangulat termékeny talajt biztosított a halálbüntetés visszaállítását kezdeményező országos aláírásgyűjtésnek. Önkéntesek jelentkeztek az ívek munkahelyi, forgalmas helyeken történő aláíratásának végzésére. Helyenként sorok álltak, hogy aláírhassák a bosszú gyűjtőívét. Hová vezethet ez? Még néhány kevésbé átgondolt szabadlábra helyezés, bűnözői szabadságolás, és könnyen összejöhet a jogi lépést kikényszerítő aláírásszám.

Mindnyájan tudjuk, hogy az európai uniós csatlakozásnak kizáró oka egy ország esetében a halálbüntetés megléte. Nekünk tehát döntenünk kell a legsúlyosabb bosszú és a tíz éve folyó csatlakozási szándékunk között. A jogalkalmazó felelőssége is, hogy a közhangulat ilyen és hasonló ügyek miatt ne forduljon szembe nemzeti érdekünkkel.

Egyetértek azzal a modern jogalkotási elvvel, hogy a bűnözés legfőbb fékje nem a büntetés kegyetlenségében, hanem a büntetés elmaradhatatlanságában rejlik. A bűnözés mai gyakorlatának legnagyobb hibája, hogy az állampolgárok hitében egyre inkább büntetlenül maradnak a bűnök. A társadalom jogos felháborodásában megoldást, védelmet és biztosítékot vár arra, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő. Európában nem a bűnözőket várják, hanem a becsületes embereket.

Köszönöm, elnök asszony, és jó éjszakát kívánok. (Taps az MSZP padsoraiban.)